Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-18 / 14. szám
1988. január 18. • PETŐFI NÉPE • 5 A siker nem szégyen! • Mészáros Gézáné és Szőke lstvánné színes televízió kétnormás hangmodulját állítja össze. Elektronika Ladánybenéről A Ladánybenei Rákóczi Mező- gazdasági Szak- szövetkezet több ágazatot üzemeltet. Az elektronikában az első negyedévet kitöltő rendelésállományuk van a BRG kecskeméti gyárától, az Orion- tól, a Videotontól és a Ganz Műszer Művektől. A híradástechnikai részegységgyártást mintegy 40 bedolgozóval és egy 60 fős üzemben oldják meg. • Kislőrinc Sándorné és Horváth lstvánné nyomtatott áramköri lapot szerel. • Péli lstvánné magnetofon behúzótekercsét készíti. Straszer András CSAK HATVANAN MARADTAK Szakszövetkezeti bizottság a TOT-nál A múlt év vége felé a Termelőszövetkezetek OrszágosTanácsának elnöksége megalakította a szakszövetkezeti bizottságot. Ez önmagában nem nevezhető sorsfordító döntésnek, hiszen bizottságból már van éppen elég. S mégis, ennek a testületnek a létrehozását fontos állomásnak kell tekinteni. Főképpen azért, mert ezzel most megváltozott egy olyan álláspont, amely hosz- szú-hosszú éveken át makacsul tartotta magát, s ezzel — valljuk be — kárt is okozott. A szakszövetkezeteket az elmúlt évtizedben sokan bizony egy ideiglenesen fennmaradó, mesterségesen életben tartott gazdálkodási formának tekintették. S mint ilyent, igyekeztek miha- rabb átalakítani egy fejlettebbnek ítélt, a szocialista gazdálkodás modelljébe jobban beleilleszthető formává, mező- gazdasági termelőszövetkezetté. Szükség van rájuk A téesszé való átformálás, vagy egy már meglévő téeszhez való csatlakozás számos vidéken túl jól sikerült; van megye, ahol ma már egyetlen egy szakszövetkezet sem maradt. A múltat fölösleges most részletesen föltárni, elemezni, azt azonban érdemes felidézni, hogy még a hetvenes évek derekán is — úgymond — felső kezdeményezésre döntöttek az érdekeltek szakszövetkezetük fölszámolásáról. Vagyis — legtöbbször nem azért festették át névtáblájukat, váltak naggyá, s kezdtek foglalkozni százféle dologgal, mert ezt megkövetelték a tagok, mert ez lett volna az eredményesebb munka záloga. Erre az akkori gyakorlatra azért kell felhívni ismételten a figyelmet, mert hasonló szemlélet — a mozgalomnak, a gazdaságnak is kárt okozván njosta- nában is fel-felbukkan. Persze ma nem az a félő, hogy a meglévő szakszövetkezet bezárja kapuját. Hanem az, hogy működő szövetkezetből lesz központi akarattal és segédlettel szakszövetkezet. Ilyen bábáskodásra semmi szükség; ott és akkor jöjjön csak létre a gazdálkodásnak lazább kereteket adó; az adminisztrációt, a bürokráciát minimálisra szorító munkaszervezet, ahol és amikor a helyiek saját elhatározásukból akarják. Rossz földeken Az országban jelenleg hatvan mező- gazdasági szakszövetkezet működik, az érdekeltségükben lévő föld 175 ezer hektár, amin belül a közös terület 55, a tagi gazdaságoké pedig 45 százalék. Szakszövetkezet elsősorban azokon a vidékeken jött létre, illetve maradt fönt, ahol az átlagosnál rosszabb természeti adottságok miatt nem volt érdemes sokféle termelést folytatni, kialakítani egy nagy gazdálkodási szervezetet. de sikerült egy-két olyan speciális, tevékenységre rátalálni, támaszkodván a helyi adottságokra és tapasztalatokra, amelyek a gyarapodás alapjává válhattak. A legtöbb szakszövetkezet valamire — döntően kertészeti termelésre vagy állattenyésztésre —L szakosodott. De ma mác majd mindegyikük jelentős kiegészítő tevékenységgel foglalkozik. Mutatja ezt az is, hogy a teljes termelési érték 60 százaléka, sőt ma már az elért nyereség döntő hányada is e tevékenységi körből származik. És egyáltalán nem baj persze, hogy a szakszövetkezetek is mindinkább vállalkoznak ipari, élelmiszer-ipari, épitőipari, kereskedelmi feladatokra, mert hát az ezekből származó forint is a stabilitásukat erősíti. Összefogva a téesszel A zárszámadások mérlegkönyveiből egyértelműen kiderült, hogy e körben a gazdálkodás eredményessége évről évre fokozatosan javult; az egy hektárra vetített nyereség például az utóbbi öt évben 22 százalékkal lett több. De a reális helyzetet mutató képhez hozzátartozik az is, hogy a szakszövetkezetekben volt, s van is veszteség: akadt esztendő, amikor egy-, máskor pedig tizenegymillió forintot is elért a mínusz. Es arról sem szabad megfeledkezni, hogy tavaly is megbújt a fizetőképtelenné vált, a tönk szélére jutott agrár- szövetkezetek csoportjában legalább két szakszövetkezet. Ebből látszik tehát, hogy a szakszövetkezet nem csodaszer. Automatikusan ez a forma sem szállítja a szép eredményeket. Tény, hogy adott esetben működtek jobban, hatásosabban, jövedelmezőbben, mint a hagyományos szövetkezet,-ám nem ott, ahol a téesz is boldogul, mert nívós a vezetés, összefognak tagjai. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy akkor lehet csak sikeres az élelmiszer-gazdaság is, ha egymás mellett dolgozhat kis- és nagyüzem, téesz és szakszövetkezet, szakcsoport és kistermelők kisszövetkezete, mert ezek jól kiegészítik egymást. H. L. 1. Vannak szakemberek, akik amikor a Duna meliéki termelőszövetkezetek termelési sikereiről esik szó, csak legyintenek. Úgy vélik: ha a solti síkságon nem felejtenek el vetni a gazdák, nem maradhat el a jó termés. Némi igazság van is ebben a vélekedésben. A Duna közelsége vitathatatlanul jótékony hatású. Igaz viszont az is, hogy az ártereken a lepelhomoktól az öntéstalajig szinte minden talajtípus megtalálható. Ezen a változatos területen — 4741 hektáron — gazdálkodik a Dunavecsei Béke Termelőszövetkezet. Hogy milyen eredménnyel? 1976-ban például a tervezett 19 millió forintos nyereség helyett harminchárom milliót értek el; termelési értékük pedig meghaladta a 210 milliót. 1987-ben — bár nagy károkat okozott a fagy — még e rekordot is túlszárnyalták ... — A dunavecsei Béke eredményei évről évre jobbak. Nem zavarták önöket tavaly azok a nyilatkozatok, amelyekben újra és újra elhangzott: nem dolgozunk hatékonyan; sokat költünk; gyenge a munkafegyelem? — kérdeztem Némedi Miklós elnöktől. — Nem, legalábbis abban, hogy tegyük, amit kell. Betakarítottuk a termést, előkészítettük a talajt a vetés alá, biztonságos helyre gyűjtöttük a takarmányt. Ez a munkánk. Természetesen megvitattuk a saját kibontakozási programunkat is. Elemeztük a sikerek és a kudarcok okait. Felülvizsgáltuk hosszabb távú terveinket... — Gondolom, büszkék az eredményekre. — Sok tagunk elmondta:, az ország gondjait megismerve elbizonytalanodott. Nem tudja, hogy mi mit tettünk rosszul? Nem szabadott volna a fizetésünket, a háztájiból származó jövedelmünket vagy a nyereségrészesedést elvásárolnunk? Meg is értem a kételyeket, hisz eddig minden zárszámadáskor gratulálhattunk dolgozóinknak, és megköszöntük a jó munkájukat. Azt gondolom, joggal... — Az állam pénze, a dotáció adja a sikert — állították több fórumon is. Ez okozhatott zavart... — Gyakran előjött ez a kérdés is. Vagyis: nem tényleges termelési eredményekről van szó, hanem furfangról, közgazdász-ügyeskedésről. Amivel persze nem érthetünk egyet! A falu nem él jobban, mint a város. Itt üres házak sokasága, ott lakásra várók hosszú sora. Hová jut tehát a dotáció? Bizonyos területeken valóban vannak eltérések, de szerintem az életminőség számít. Ha az állam valamit támogatott — a gyümölcstelepítésre például valóban lehetett pénzeket kérni — az azért volt, hogy ne legyen probléma az ellátásban, vagy hogy a költségek teljesen ne kerüljenek az árakba. Ennek persze már vége. — Helyesebb lett volna tehát, ha a kibontakozási programjukba azt írják: semmit sem változtatunk, megyünk tovább a jól bevált úton!? — Jobbítani mindig lehet és kell is. Ez minden — termelő, művészeti, politikai — közösség alapszabályához kell, hogy tartozzék. Nálunk is fontos a további racionalizálás, a jobb szervezés és a takarékosság. De ez nem jelenti azt, hogy most mindent meg kell változtatnunk. A jó gazdálkodáshoz egy egészséges konzervativizmus is szükséges. Vagyis minden eddigi termelési adat, információ, mondhatnám úgy is: ,,ökonómiai hagyomány” tiszteletben- tartása. — Dunavecsén, úgy tűnik, a sikerek legfőbb forrása éppen ez a „hagyomány- ápolás”. A környéken például minden szövetkezetnél nagyobb szerepet kap az ipar, mint Önöknél; amikor sok helyen kivágták, itt megfiatalították az ültetvényeket. Gabonaárak Kínában Kínában meg kell reformálni a gabona értékesítési rendszerét és változtatni kell a táplálkozási szokásokon is, hogy az ország képes legyen megfelelően élelmezni a lakosságát — jelentette ki Ho Kang kinai mező- gazdasági miniszter. Kína a világ megművelhető földterületének 7 százalékáról kénytelen élelemmel ellátni a világ lakosságának 23 százalékát. A jelenlegi rendszer, amelyben az állam alacsony áron vásárolja meg a parasztoktól a gabonát, és még annál is alacsonyabb áron adja tovább a városi lakosságnak, nem ösztönzi a parasztokat a termelés növelésére, mivel más, a piacon szabadon értékesíthető termények eladásából nagyobb jövedelmük származik. Ho Kang szerint az ezredfordulóig 500 millió tonnára kellene növelni az évente betakarított gabona mennyiségét. E cél megvalósítása érdekében szükséges, hogy hosszabb távon emelkedjenek a gabonaárak. • A Dunavecsei Béke Termelőszövetkezet műszaki ágazatában a gépek felújítása, nagyjavítása a téli hónapok legnagyobb munkája. • 1988-ban tovább akarják növelni a húsmarhatenyésztés eredményeit. Ehhez azonban még nagyobb gondosságra, türelemre, hozzáértésre lesz szükség. — Ezzel csak részben érthetek egyet. Mert valóban nem sokat csökkent a csonthéjasterületünk, de a faj- és a fajtaösszetétel egészen más ma, mint korábban. A kajszihoz viszonyítva például nőtt a meggy aránya. Fontos, hogy legutóbb már a helyi adottságoknak jobban megfelelő — például fagytű- rőbb — korszerű kiónokat telepítettük. A burgonyához sem csak a hűség kötött bennünket; hisz láttuk, aki tud, szabadul tőle. Ilyénkor kell sokat venni! Most meg is hálálta a bizalmat. — Miért idegenkednek az ipari ágazat fejlesztésétől? — Van ipari üzemünk, bár valóban nem meghatározó az eredményessége. Hogy nem fejlesztünk évek óta, az helyi sajátosságokkal magyarázható. Itt ugyanis négy-öt üzem is működik, méghozzá sikeresen, s így nincs szabad munkaerő. Ezért kellett nagyon komolyan vennünk az alaptevékenységet. A gyümölcs- és a szántóföldi növény- termesztést, a kertészetet, az állattenyésztést. Ezek húzzák igazán gazdaságunk szekerét, természetesen a szolgáltató-műszaki ágazat alkotó közreműködésével. Mindig arra törekedtünk — mostanában egyre inkább a kőm- puterek tehetségét is felhasználva —, hogy mindent a legmegfelelőbb helyre vessünk, ültessünk. Termelünk búzát, SZAKKÖNYVTÁR árpát, napraforgót, lucernát, de sikeresen kísérletezünk borsóval, jövőre pedig, reméljük, a zöldbabbal is. Burgonyát 100 hektáron vetettünk. Jelentős területen termelünk cékla-, sárgarépa-, hibridkukorica- és petrezselyem-vetőmagot. A csonthéjasok közül a kajszi-, a rózsa- és az őszibarack, a meggy és a cseresznye után nagy területet kapott a szilva. —- Hogyan foglalhatná össze a Dunavecsei Béke Tsz legfontosabb feladatait? Pontosan fel kell mérni, milyen hatásúak lesznek az 1988-ban életbe léptetett szabályozók. Az új közgazda- sági környezetben még alaposabban kell megszervezni a munkákat, figyelve a hatékony és takarékos gazdálkodásra. Nagyobb gondot kell fordítanunk a piac változásaira is. Érdemes több partnerrel szerződni, hogy zökkenő- mentes legyen a betakarítás. Ügyelnünk kell a készletezésre és arra, hogy ne legyenek likviditási problémáink. Én úgy hiszem: a siker forrása nálunk továbbra sem a spekuláció lesz, hanem a tenniakarás; mit kíván a közösségi és egyéni érdek. Ezzel talán azt is elmondtam, hogy remélem, a jövőben egyértelműbbé lesz; a siker nem szégyen. Szerintem ez az egyik legfontosabb követelménye a kibontakozásnak. Farkas P. József DR. V1NCZE ERPsŐ: Az alacsony keretes rakodókaptár A méhcsalád akkor termel jól, ha ereje teljében van, van miről gyűjtenie és a méhész helyesen választotta meg a kaptár alakját, típusát, belső szerkezetét, nagyságát, kezelhetőségét. A szakemberek tisztában vannak a kaptár fontosságával, mellyel módosítani, irányítani, segíteni, visszatartani, azaz jó és rossz irányban egyaránt befolyásolni tudják a méhek életét. .A szerző a hazai méhészek körében közismert szakember. Könyvében megismerteti olvasóit a korszerű típusú, ^alacsony keretes rakodókaptár használatának előnyeivel, részletesen bemutatja szerkezetét, kezelését, a kereskedelemben kapható kaptárt és a benne folyó termelést. Képet kapunk a kaptártípussal kapcsolatos külföldi tapasztalatokról, végül különleges kezelési módszereket (forgattyús módszert, gurulós rendszert) ismertet és gyakorlati tanácsokat ad a szerző. A 22 ábrával, 25 fotóval illusztrált kötet a gyakorlott méhészek számára is sok új információval szolgál, a kezdőknek és a barkácsolásra vállalkozóknak pedig kézikönyve lehet. (Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1987.) K. M. Évről évre jobb eredmények a dunavecsei Békében
