Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-11 / 292. szám

1987. december 11. • PETŐn NÉPE • 3 VÁROSGYULÉS TISZAKÉCSKÉN A szorgalom árfolyama nem csökken! Az emberi értékek hatalma Halkor kezdődön, most kilenc. A művelődési ollhon nagytermében székhuzigálás, kifelé hullámzik a tö­meg. De nem mindenki megy az ajtó­hoz rögtön. Ebben a városban, ahol a bölcsődében a személyzet bár ez ko­rántsem tartozik a munkaköri köteles­ségébe „ a szülők segítségével háziker- tcl létesített az udvaron, s a kicsik már akkor primőröket esznek, amikor más intézményekben a szűkös pénzügyi ke­ret miatt erre még nem is gondolhat­nak; nos, ebben a városban csoda len­ne, ha a háromórás tájékoztatás, esz­mecsere után most mindenki az ajtó felé tolakodna. Valami most is törté­nik: Miskó István tanácselnök már maga is kalapban, kabátban egy szimpatikus fiatalemberrel tér vissza az előadói asztalhoz, ahol a népfront helyi vezetőivel, Németh Bélciné titkárral, Sántha Károlyné vezetőségi taggal és Jr. Petrezselyem László vb-lilkárral áll­dogálunk még. Anka Zoltán, a fiatal­ember fölajánlotta, hogy a 2. számú ABC melletti parkot kertész lévén gondozza, társadalmi munkában. Érthető, hogy a tanács elnökének ettől 'jó kedve kerekedik. Persze, erre más oka is van, kitűnt a száznyolcvan perc alatt. A tétlenség bűn lenne Miskó István a városgyűléscn megmaradlak a régi, azazhogy mégis­csak új elnevezésnél kettős minőség­ben állt ki a polgárok, választói elé: országgyűlési képviselőként számot adott arról, miért, milyen meggyőző­désből szavazott az őszi ülésszakon a kormány kibontakozási programja mellett. Elmagyarázta az elképzelések lényegét: át kell rendezni a gazdaságot a minőség, a gazdaságosság, a partneri megbízhatóság elve alapján. A legna­gyobb bűn a tétlenség lenne ebben a nehéz helyzetben ebben a kécskcick képviselője egyetértett társaival. Ga­ranciát lát a programban az ország pénzügyeinek rendezésére. A város la­kóit kérte, maradjanak hűek önma­gukhoz. dolgozzanak a munkahelyü­kön kitartóan, vállalják a kockázatot ezután is, fogadják be az újdonságokat. Mert egy bizonyos: a szorgalom, a lele­ményesség a stabilizáció nehezebbnek ígérkező éveiben sem devalválódik, sőt még értékesebb lesz. A szorgalmas em­berek ezután is boldogulnak. Aztán kiállt a tábla elé s elmagyaráz­ta. miért van szükség az adóreformra, az egyenlő közteherviselésre. Példákat is felírt, kinek mennyit kell majd adóz­nia megnyugtatandó először is a nyugdíjasokat, akiknek az érdekeit szem előtt tartva döntött az Ország- gyűlés. (Ismeretes: 96 ezer forint jöve­delemig nem kell adózniuk.) A kister­melőkre is kitért, hiszen Tisza kecskén eset, kóros elváltozás miatt új munkakört keresők helyzete. Ez a vélemény alakult ki a me­gyei tanács egészségügyi osztálya mellett működő területi rehabilitá­ciós bizottság legutóbbi ülésén. Dr. Szikszói István köszöntötte a napi­rendi pontok előadóit és a bizott­ság tagjait, majd megvitatták a kis­kunhalasi bizottság beszámolóját. Ebben az évben 17 kiskunhalasi, 15 mélykúti, 10 jánoshalmi és 5 más, környékbeli településen élő dolgozó átmeneti támogatását, il­letve szociális járadék megállapítá­sát kezdeményezték. Csaknem' minden második megváltozott munkaképességű dolgozó 40 és 50 év közötti. Legkülönfélébb beteg­ségek (idegrendszeri károsodás, trombózis, szívproblémák, nőgyó­gyászati megbetegedések. ízületi változások) miatt képtelenek ellát­ni korábbi munkájukat. Mint ez a lakosság döntő többségének van kertje. Elmondta, hogy a város jövő évi 110 millió forintos költségvetésében 40 milliós bevételre ami nem jelent többletet — a személyi jövedelemadó­ból számítanak. Tehát az itteni polgá­rok adóforintjait helyben használják Tói. A legnagyobb fejlődés éve Tiszakécske nem a patópálok váro­sa. Itt nem halogatják, amit egyszer elhatároztak. Ennek köszönhető, hogy a tanács elnöke elégedetten mondhatta cl a hallgatóságnak: a VII. ötéves terv­re előirányzott minden fontos beruhá­zással elkészültek az idén. Miért érde­kes ez? Azért, mert ha a gimnáziumot és az egészségügyi szakrendelőt a jövő évi árak mellett építik, a kettő körülbe­lül 21 millió forinttal többe került vol­na! Az új gimnázium audiovizuális rend­szerénél nincs korszerűbb az ország­ban. Maga az épület is új korszakot jelez Kecske történetében. A rendelő- intézetben most folyik a belső berende­zés. A riasztó fehér helyett a pasztellszí­nek uralkodnak; a bútorokat egyedileg rendelték Csongrádról, az orvosok vé­leménye, tervei alapján. A gyerekekre is gondollak a környezet alakításánál, hogy csökkentsék bennük a félelmet. Rövidesen az új helyen fogadják a be­tegeket. Mindkét létesítmény építése­kor szép munkát végzett a költségvetési üzem. Jövőre is lesz minek örülni 1988-ban a tanácsok kevesebb pénz­zel rendelkeznek, mint korábban. A kormány takarékossági intézkedései nem hagyják érintetlenül a város kasz- száját sem de azért lesz minek örülni jövőre is. Szeptemberig fölépül a máso­dik tornacsarnok, .a gimnazistáknak. A Remix gyáránál már készül a 60 csökkent munkaképességű embert fo­gadó üzem, amihez pályázattal tízmil­lió forint állami támogatást kaptak. Akik bejárni nem tudnak, azoknak majd helyükbe viszik a munkát. A szo­ciális foglalkoztató a jövő év derekán nyitja meg kapuját. A következő esztendőben befejezik a gázhálózat kiépítését, ahol telket oszta­nak, már ott lesz a földgáz. A városia­sodásban a lakosság nagyon fontosnak tartotta az utak. a saras járdák kiköve­zését. A várossá váláskor — két éve az utak cgyharmada volt szilárd burkolatú, jelenleg ez az arány már két­harmad. Az önkéntes társulati forma jól bevált, az utak portalanítása 1988- ban folytatódik. Beszédes számok: a kécskeick egy év alatt gázra 12 millió, útra 5,5 millió forintot fizettek be hoz­kitűnt, egyre kevesebb a részükre felajánlható munkahely. A mun­káltatók újabban már a portási ál­lásokat sem szívesen töltik be nem teljes értékű munkavállalóval. Ke­vés a mélykútihoz hasonló jó pél­da. A községben kialakított régi munkahelyeken 40-50 főt alkal­maznak. Sajnos. Kiskunhalason — a vonzásközpontban — nincs szociális foglalkoztató. Tagadha­tatlan. hogy a rehabilitálásra váró személyek közül viszonylag keve­sen akarnak dolgozni, inkább szo­ciális járadékért folyamodnak. A munkáltatók többsége ismeri, de nem eléggé eltökélten alkalmazza a rehabilitációval kapcsolatos jog­szabályokat. A nyereséges terme­lés érdekében egészséges, nagy munkabírású embereket igyekez­nek megtartani. A Papíripari Vállalat üzemorvo­sa, dr. Kovács Mária is úgy látja. zájárulásként. Jövőre felújítják és bőví­tik az idősek panzióját. „A pénz nem emeli föl az embert” A szép fejlődés nem jelenti, nem is jelentheti azt, hogy Tiszakécskén nin­csenek gondokkal terhelt családok, s hogy itt mindenki úgy végzi feladatát az év minden egyes napján, mint a kis­angyal. Ez kitűnt a hozzászólásokból. M. Soós Sándor — köszönetét mondva a fejlődésért — elpanaszolta, milyen nehéz a magatehetetlen idős emberek helyzete. Felesége súlyos betegsége ide­jén kijáró gondozót kért, de nem ka­pott. A gyerekeik távol élnek, s pénzt hiába küldenek, az egyedül nem emeli föl az embert, ha elesik. Panaszkodott a kórházi ápolásra is. Dr. Szigethy Béla a jó gazdálkodás fontosságáról szólt, ami nélkül hiába lenne az országnak több pénze, az is elfolyna. Javasolta: a városban teremtsék meg a földhivatali nyilvántartás feltételeit, továbbá, hogy a helyi busz alkalmanként járjon át Lakitelekre, ahol utasai átszállhatná­nak a fővárosba menő szarvasi járatra; így megteremthető a közvetlen busz­összeköttetés Budapesttel. Benyus Rezső javaslata is tapsot ka­pott: nevezzenek el utcát dr. Hanusz Béláról, aki egykor a kécskei szegények orvosa volt. Bányai András a szenny­vízhálózatra való csatlakozás lehetősé­géről érdeklődött. (A jövő év derekától lehet.) Füleki József a csökkent munka­képességűek üzeméről kérdezte: mikor és hol lehet jelentkezni az érdeklődők­nek. Lovas Miklósáé a régi iskola felújí­tását szorgalmazta. Fekecs Lajosné a gyakori kerékpárlopást tette szóvá, hogy a tetteseket nem csípik el. Virágh- né Boros Erzsébet az idősekért emelt szót. Parádi József az utcákon kóborló kutyák ellen kért védelmet. (Föl is állít­ják a gyepmesteri hivatalt.) Balogh Gergely a kistermelők képviseletében mondta: jobb tájékoztatást várnak a felvásárlóktól arról, mit és mennyiért termeszthetnek jövőre. Szalontai Dénes a Titász nevében kérte: most, télen gallyazzák le a fákat, sok áramszünetet előzhetnek meg vele. Szabad orvosválasztás A fölvetésekkel külön tanácsülésen foglalkoznak majd, s a döntésről tájé­koztatják a felszólalókat. Miskó István a válaszadáskor megköszönte a jó ötle­teket, s kérte, ne várják meg velük az év végi városgyűlést, menjenek be a tanácshoz késlekedés nélkül, a mielőb­bi megvalósítás érdekében. A szemétszállítással kapcsolatban el­mondta, hogy a 4 ezer család közül 2 ezernek van kukája, ezeknél nincs gond. A városnak rendezett szemét- és folyékonyhulladék-telepe van. A jövő a szelektív gyűjtésé: külön a papír, az üveg és a vegyes szemét. így pénzt is lehet „csinálni", például az ifjúsági sport támogatásához. A szabad orvosválasztás előrelátha­tólag márciustól valósul meg, addig tart az alapos előkészület. A városgyűlés végén Járdi Imre bri­gádvezetőt. Sántha István postást. Ró­zsa András honismereti aktivistát és Adóm Ferenc kisiparost érdemes társa­dalmi munkás címmel tüntették ki. Talán az ő példájuk késztette elhatá­rozásra Anka Zoltánt, a fiatal kertészt. A. Tóth Sándor hogy a megváltozott technológia miatt műhelyenként alig akad egy­két megváltozott munkaképességű dolgozóval betölthető munkakör. Fájdalmasan szomorú, ha tartós károsodást okozó betegség az öregségi nyugdíj kezdete előtt több mint öt évvel teszi próbára a dol­gozót. Hosszú munkaviszonya el­lenére a reméltnél és a megérde­meltnél jóval kevesebb lesz a nyug­díja emiatt a bajbajutottnak. A bizottsági ülésen többen kifo­gásolták. hogy esetenként eltérően ítéli meg az egyszemélyes bizott­sági!?) a megváltozott munkaké­pességű személy állapotát, munka- képességének csökkenését. A továbbiakban ifjú Vedres Fe­renc megyei rehabilitációs referens ismertette az országos munkaérte­kezleten kialakult állásfoglaláso­kat. Törekedni kell arra, hogy a megváltozott munkaképességű nyugdíja ne legyen kevesebb, mint­ha előző beosztásában érte volna el a nyugdíjkorhatárt. H. N. Az őszi parlamenti ülésszakon az egyik képviselő azzal nyerte el a T. Ház helyeslését, hogy nagyobb megbecsülést követelt a tudásnak. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak legutóbbi ülésén az ideológiai munkáról szólva az előadó azt szor­galmazta, övezze nagyobb társadal­mi tisztelet az emberi becsületessé­get, szerénységet, műveltséget, tisz­tességet. Nem, lehet véletlen, hogy e magas képviseleti fórumokon pozi­tív emberi tulajdonságokat is felem­legetnek. Olyan jellemvonásokról van szó ugyanis, amelyeknek a fé­nye az utóbbi időben eléggé megko­pott.1 A nemes állampolgári tulajdon­ságok devalválódását könnyen okozhatta az, hogy idővel elvetet­tünk számos, régről örökölt esz­ményt csak azért, mert azokhoz esetleg más társadalmi valóság ta­padt, vagy mert egyszerűen régi volt. Gondoljuk csak el például, mit éreznénk, ha ma valaki azzal állna elő, hogy a társadalom alapja a tiszta erkölcs. Kissé zavarba jön­nénk az egykori jelszótól, pedig ha jól belegondolunk, a követelmény ma is igaz, hiszen ezen a fogalmon a közgondolkodás becsületességet, törvénytiszteletet, családszeretetet, tisztességes munkavégzést ért. Ugyanígy megváltozott a sze­rénység jelentése is, ami mindenek­előtt azoknak az állampolgároknak az odaadó visszafogottságát, kö­zösségi életszemléletét, a köz érdeke iránti fogékonyságát jelzi, akik po­zícióiknál fogva kicsikarhatnának különböző előnyöket az életben. No és a tudás? Annak mitől eshe­tett le az ázsiója? Hiszen a szocializ­muson kívül alig akad társadalom, amelyben közösségibb célokat szol­gálna a műveltség, az ismeretgaz­dagság, a pallérozott intelligencia! Miből gondolhattuk, hogy a tudást éppen mi taszíthatjuk le a hatalom trónjáról? 'Úgy tűnik, az emberi értékek e földcsuszamlását az ország előtt ál­ló feladatok alábecsülése, a tenni­valók komolyságának fel nem is­merése, azok az illuzórikus eszme­képek idézték elő, amelyek a fejlő­dést automatizmuskéqt fogták fel. Ez a lesújtó véleményünk könnyen bizonyítható bármelyik üzemünk példáján, ahol legalábbis a fizetések alapján úgy tűnt, a szocializmus at­tól épül, hogy az udvaron egyik helyről a másikra átvitték a vasda­rabokat, és nem attól, hogy a mér­nök éjszakáit a rajzasztalnál töltve kitalálta a termék gyártásának jobb menetét, vagy jól összehangolta több tucat munkás tevékenységét. Ha igazából magunk elé vetítet­tük volna, milyen akadályokat állít elénk a versenyfutásban a világ új erőforrásait felbuzogtató műszaki- tudományos forradalom, nem hin­ném, hogy külön parlamenti hozzá­szólásban kellett volna rangot kö­vetelni a magasfokú szaktudásnak. S jobb fizetést a mérnöknek szinte mindenütt, szinte minden tanács­kozáson. Régi bánat, ne hánytorgassuk, fel — mondanánk, ha nem köszön­ne vissza ma is súlyos gazdasági gondjaink tárgyalásánál az emberi tényező puszta jelszóként való em­legetése. Nyugtalanító ugyanis, hogy az emberi tényező, mint fon­tossági fogalom már el is kopott, mielőtt még tehettünk volna a dol­gozó ember pozíciójának erősítésé­ért, alkotó lehetőségeinek szélesíté­séért. Oly feszitőek ma már az or­szág gazdasági gondjai, hogy hova­tovább körmünkre ég a feladat, hogy megtaláljuk az emberi gon­dolkodást és kiállást formáló anya­gi, erkölcsi ösztönzőket, hogy fino­mabb kézzel játsszunk az emberi lélek húrjain, s mindennek eredmé­nyeként társadalmi eszménnyé vál­jon a „jó polgára ä hazának” jel­lemzés.­Sorrendről van itt is szó, amikor a megmérettetésnél a megbecsülés ezer jelével előbbre sorolódik a tár­sadalomnak hasznosabb, az életet szebbé tevő, az emberi kapcsolato­kat megnemesítő.-S e jellemvoná­sok alanya mögött nem súgnak ösz- sze az emberek: milyen becsületes, nem erre a világra való ... De bi­zony, ide való. Tudását, érzéseit, erejét igényli a reánk köszöntő kor­szak, amelyben meg kell tanulni a munkánkból élni. Mégpedig jól él- ni. Komornik Ferenc Pályázati díjátadás a MTESZ-ben . Csütörtökön, a MTESZ-ben, Fock Jenő, a szövetség elnöke átadta az ész­szerű anyag- és energiatakarékosság, valamint a melléktermékek és hulladé­kok hasznosításának ösztönzésére kiírt országos pályázat díjait. A pályázat meghirdetői a MTESZ-en kívül az Ipa­ri, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium, az Országos Anyag- és Ár­hivatal, valamint az OMFB. A zsűri értékelése alapján két első díjat adtak ki, az egyiket a Dorogi Szénbányák és a Bányászati Technoló­giai Társulás négy dolgozója kapta meg, a másikat a Dunái Kőolajipari Vállalat hattagú fejlesztő kollektívája. További két vállalat dolgozói második, nyolc gyáré pedig harmadik díjat kap­tak. Tíz pályamunkát jutalomban ré­szesítettek, s négy különdíjat is átnyúj­tottak. A pályadíjak összege összesen 620 ezer forintot tett ki. Ezt a fajta pályázatot hagyományo­san évente meghirdetik, de tavaly a pá­lyázati feltételeket szigorították, s csak olyan munkákat, ötleteket fogadtak el, amelyeket eddig még nem valósítottak meg. így összesen — a tavalyi több mint 200-zal szemben — csak 82 pálya­munka érkezett be, közülük választot­ták ki a legértékesebbeket. A MTESZ szakértői irodája a hasznosítható ötle­teket kiadványban jelenteti meg, és a felhasználók rendelkezésére bocsátja. Ha a díjnyertes pályamunkákat széles körben alkalmaznák, becslések szerint évente legalább kétmilliárd forintnyi és 15 millió dollárnyi megtakarítást érhet­ne el a népgazdaság. (MTI) A Hungaroton újdonságai A Hungaroton Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat jövő évi tervei között számos olyan felvétel készítése szere­pel, amelyek koncertekhez, jubileu­mokhoz vagy rendezvénysorozatokhoz kapcsolódnak. ' Helmuth Rilling. NSZK-beli kar­mester már kétszer vendégszerepeit ha­zánkban. Ezúttal olyan hangversenyen vezényli Michael Haydn két müvét, va­lamint Mozart c-moll miséjét a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Magyar Rá­dió Énekkara és neves szólisták közre­működésével. amelynek műsorából a két Haydn-művet hanglemezre is felve­szik. A Budapesti Fesztiválzenekar az idén három karácsonyi hangversenyt ad december 26-27-28-án. Ä három koncert közül kettőn — az eddigiektől eltérően — vendégművész is lesz: Peré- nyi Miklós gordonkaművész, aki Dvo­rak Gordonkaversenyét tolmácsolja. Márciusban ünnepli a Liszt Ferenc Kamarazenekar első hangversenyének 25. évfordulóját. Erre az alkalomra új. kétlemezes kiadvánnyal jelentkezik a Hungaroton. A napokban kezdte meg lemezfelvé­teleit a vállalat stúdiójában Ránki De­zső. Egyszerre két-három lemeznyi anyagot rögzítenek: Beethoven-szoná- tákat. valamint Schumann- és Chopin- müveket játszik a művész. , Képernyőn szerkesztik az újságot # A Heves Megyei Népújság szerkesztőségében átadták az első napilapnál haszná­latos elektronikus szerkesztési rendszert. A csaknem 5 millió forintos beruházás hazai berendezések bevonásával, a Videotonban a sajtó számára kifejlesztett leg­újabb berendezéseinek alkalmazásával valósult meg. Egerben az új rendszerrel az MTI legfrissebb hírei is képernyőre hívhatók és feldolgozhatok. A Heves Megyei Népújság 35 éves múltra visszatekintő napilap, naponta 44 ezer példányban kerül ki a nyomdából. Az új elektronikus szerkesztési rendszer gyorsítja az újságírói munkát, elősegítve a megye lakosságának gyors, pontos tájékoztatását. Az aranygyűrű — Uraságod is bizonyára hallotta, hogy mostanában élénk vita folyik arról, hogy méltók-e a megbecsülésre azok a dolgozók, akik tizenöt-húsz, sőt ennél is több évet nyomnak le egyazon munkahe­lyen, avagy — miként a televízióban nyi­latkozta vala a tavalyi év embere— ma már nem érdem a vállalathoz való hűség, ragaszkodás, nincs jelentősége annak, ha valaki hosszú évtizedekig egy helyen dol­gozik. — Én nem akarok ennek a most fellán­golt országos vitának a részese lenni, de ha uraságod hozat még kétszer három decit abból a pusztamérgesiből, elmesélem önnek, hogy nálunk, a Központi Hó- lvaggyárban milyen tanulságos a törzs­gárdisták helyzete. Tetszik érteni? — Szóval, jó húsz-huszonöt évvel ez­előtt, a hatvanas évek elején kezdték nálnk is megbecsülni a régi dolgozókat. Szabályzatban rögzítették a juttatásokat, a kedvezményeket, pontosan meghatároz­ták, ki lehet törzsgárdatag, s a vállalatnál leszolgált évek alapján soroltak be min­denkit a különböző kategóriákba. Egy szép napon azt is kimondták, hogy aki 25 éve törzsgárdatag, az a pénzjutalom mellé még arany pecsétgyűrűt is kap-ajándékba. Ha egy kicsit utánaszámol uraságod, meg ránéz a naptárra, amely éppen 1965-öt mutat, egyből rájön: olyan ember nincs, aki szocialista vállalatnál húzott volna le huszonöt évet: nem igaz? Ugyanis a fel- szabadulástól 1965-ig csak húsz esztendő telt el, nem huszonöt. Kinek van tehát 25 éves munkaviszonya? Aki legalább két ta­núval tudja igazolni, hogy ö már a mohá­csi vész idején is a szocializmust építette. Világos? — Ilyen ember nálunk, a Központi Hó- lyaggyárban csak a vezérigazgató volt ak­koriban. Ö kapta az első aranygyűrűt. Lehet, hogy' nem került be a szocializmus furcsa rekordjainak könyvébe, de urasá- godnak elárulom, hogy a következő évben a vezérigazgató-helyettest gyűrűzték meg, aztán a gyáregységvezetők, a főosz­tályvezetők következtek. Valószínű, hogy bebizonyosodott: akkortájt ebben az or­szágban más nem dolgozott jól, csak ők. A gyűrűosztó ünnepségeken, ha adtak is egy-egy melósnak hűséggyűrűt, legalább öt-hat osztályvezető, résziegyezető is oda- setténkedett az elnökségi asztalhoz, és tartotta a markát, jobban mondva a gyű­rűsujját. — A rosszmájú munkatársak azt mondták, hogy* a hetvenes évek végén ak­kor fejeződött be a gyűrűt osztogató aranykor, amikor már minden góré föl- csípte a magáét. Mások meg azt bizony­gatták, hogy a világpiac, a ránk is hatást gyakorló nemzetközi gazdasági helyzet vetett véget a gyűrűs korszaknak. — Azt kérdi uraságod, hogy most hol tartunk? Nézze, azóta már legalább négy­szer átírták a kollektív szerződést, amely a törzsgárdisták megbecsülését is rögzíti. Az aranygyűrű szó már régen kiveszett p vállalat szótárából. Ezt honnét tudom? Mert én is jubilálok. Huszonöt évvel eze­lőtt álltam munkába a cégnél. Ha hiszi uraságod, ha nem, ebben a nehéz gazdásá­gi helyzetben örülök, ha egy kis pénzjutal­mat kapok, a vezérigazgató meg lejattol' velem és vállon vereget. — Természetesen azzal a kezével, ame­lyiken a törzsgárdisták aranygyűrűjét hordja. Azt a gyűrűt, amit a mohácsi vész idején szerzett érdemeiért kapott. Vilá­gos? Hát akkor: kedves egészségére! Kiss György Mihály A megváltozott munkaképességűekért Kiskunhalasi tapasztalatokról tárgyalt a területi bizottság Százan és százan hallgatják riadtan, aggodalmaskodva évente megyénk­ben az orvosi tanácsot: megrokkant egészsége miatt nem dolgozhat tovább monstani munkakörében. Más, kímélübh foglalkozást kell keresnie. Elhe­lyezkedéséhez kérje a vállalati rehabilitációs bizottság segítségét. Mind nehezebb a betegség, bal- Takács Ferencné előterjesztéséből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents