Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

1987. december 7. • PETŐFI NÉPE • 5 A SAJÁT ERŐ KEVÉS Téli tragédia után Halason 0 Katona István: — Dolgozóink a legkevésbé felelősek nehéz helyzetünkért. Négy évtizede először 0 Pápa Lajos: — Országos ösz- szevetésben a ha­sonló adottságú gazdaságok első harmadaba toztunk. tar­• Nincs megál­lás, a második éve dolgozó likőr- üzemben palac­kozzák a legújabb termékeik közé sorolható Nosz­talgia italt. Szükebb ha­zánkban a Kis­kunhalasi Állami Gazdaságot alig­ha kell bemutat­ni. A két év híján négy évtizede fennálló nagy­üzem 9600 hektá: ros— 11,5 arany­koronás földön — gazdálkodik. Mintegy 1800 dolgozója van, éves keresetszint­jük megközelíti a 75 ezer forintot. Az elmúlt eszten­dőben a nettó ár­bevételük 1,3—1,4 milliárd forint kö­zött mozgott, 1985-ig — a fagyok előtti években — az ehhez tartozó nyereség 80 millió forint körüli volt. Talán még egy adatot érdemes megemlíteni: az ezer'forint eszközértékre jutó eredmé­nyünk 50 forint. Ä gazdaságot országos összevetés­ben is sok szempontból úttörőnek is­merjük. Egyedi módszereket dolgoztak ki a szőlőtermesztésben és a -feldolgo­zásban. Teljes körűnek és sebezhetet- lennek vélték a kialakított vertikumo­kat. Jelentős a gazdaság vágóállat­előállítása. Rövid időszak alatt széles körű háztáji integrációval meghárom­szorozták az évente leadott sertések számát. Idén már 35 ezer hízónál tarta­nak. Ezerhétszáz tehénnel és a növen­dékállatokkal az ország egyik legna­gyobb húshasznú szarvasmarha-állo­mányát mondhatják magukénak, és még sorolhatnánk ... Pápa Lajossal, az üzemgazdasági fő­osztály vezetőjével, a vállalati tanács elnökével arra kerestük a választ, hogy a korábban leginkább jó példaként em­legetett gazdaság hogyan és miért ju­tott hullámvölgybe. — A fő ok az elmúlt három hideg télben kereshető. Mivel a gazdaság ter­melési sikereinek háromnegyede a sző­lőültetvényeken múlik, érhető, hogy a katasztrofális fagyok képletesen szólva az alapokat is megrázták. Számítása­ink szerint több mint félmilliárdos ká­runk keletkezett három esztendő alatt. — A negyvenes évek óta most for­dult elő Halason, hogy mínusz 30 fo­kos hideget mértek — mondta Katona István, a gazdaság igazgatója. — Az elmúlt három évben 800 hektár sző­lőnk ment teljesen tönkre, ennek újra- telepítési és felnevelési költsége negyed- milliárd forint. 1985-ben a termést ígé­rő rügyek mellett a termőalapok is ká­rosodtak, tavaly a tervezett szőlő­mennyiség felét szüretelhettük, idén pe­dig csak 3 százalékát. Az ültetvényeken elölről kellett kezdeni a törzsek, a ka­rok és a termőrészek nevelését. Ez azt jelentette, hogy az évente 20 ezer tonna szőlőt feldolgozó borászatunkat vásá­rolt alapanyaggal kellett ellátni, ami­nek az egész országot sújtó fagy miatt igencsak felment az ára. Három év alatt 50—60 százalékkal. Szintén ered­ményt csökkentő tényező, hogy átala­kult a termékeinket felvevő piac is. Ezt már képtelen volt kigazdálkodni Ha jól tudom, a gazdaság — vetet­tem közbe — pontosan a gyenge ter­mőhelyi adottságai miatt épített ki tel­jes vertikumot. Sőt hosszú évek fejlesz­tésével olyat, ami a szőlőben igen széles skálán, a legmagasabb feldolgozottsági fokú termékeket képes előállítani. So­rolhatnám a Bacchus borpárlatoktól kezdve a legutóbb megjelent Fruttasol Félmilliárdos kár Ilyenkor, az esztendő régéhez közeledve, ahogy más gazdálkodóknál, a mezőgazdasági üzemek­ben is hozzáfognak az év összegzéséhez. A készülő mérleg eredménye természetesen nem marad ti­tok. A várható eredmény nagyságáról tudnak a közelebbi-távolabbi szomszédok. Különösen, ha veszteségről van szó, futótűzként terjed a hír. Az idei év szomorú megyei rekordja a Kiskunhalasi Állami Gazdaságé. Az év közbeni károk mérsék­léséről, a rövidesen kezdődő szanálási eljárásról és a jövőre vonatkozó elképzeléseikről a gazdaság központjában érdeklődtünk. Fa * V ' I költségeket a lehetséges mértékig. Megerősítettük a belföldi értékesítési szervezetet, a piac, a vevő megnyerése érdekében. Mi a megoldás? • Ahogy az egész gazdaság, Peli Ferenc is a szálvesszö lehúzásával biztosítja „vállalkozói” szőlőjét, hogy az 1987-es fagyokhoz hasonló kárt ne tehessen ben­ne az idei tél. (Straszer András felvételei) likőrborokig. Ilyen háttér sem elegen­dő a keletkezett veszteség „lenyelésé­hez”? ,- Éppen a napokban számoltam össze, 103-féle palackozott termékünk van — felelt a kérdésre Pápa Lajos. — A főágazatban megdrágult a terme­lés, ezzel párhuzamosan beszűkültek a piacok. Á szovjet exportunk csúcsa 1984-ben volt, ekkor 25 ezer hektoliter folyóbort és .3 és fél millió palack pezs­gőt adtunk el. 1986-ra a folyóbor-kivi­tel teljesen megszűnt, a pezsgő pedig harmadára csökkent. Most a Szovjetu­nió palackos bort vásárol, amit koráb­ban az NDK is. Röviden: az export átrendeződött, jövedelemtermelése, nyeresége csökkent. Nyugaton csak hordós bort fogadnak, a drágább ter­mékeinket pedig csak minta nagyság­rendben tudtuk értékesíteni., Például egy japán üzletféllel megállapodtunk 300 ezer palack Casanova likőr kivite­léről, s eddig mindössze 35 ezer palac­kot vitt el. A belföldi értékesítési lehe­tőségeink is rosszabbak lettek, mivel a szocialista export visszaesése minden borászati vállalatot egyformán érint, így jóval több az áru, mint a vásárló. Tehát a felhalmozott veszteséget a bel­földi piac „húzása” sem csökkentette. • Arra, hogy az év közben milyen erő­feszítésekkel igyekeztek mérsékelni a kárt, az igazgatótól kaptunk választ: — A terméskiesést látva, átdolgoz­tuk éves tervünket. Visszafogtuk a A megmaradt 100 milliós veszteséget mérsékeli a 30 milliós nyereségtartalék bevonása. A gazdaságfelügyeleti bi­zottság határozata alapján remélik, hogy az idén a fagy miatti terméskiesés egy részét központi forrásokból ki­egyenlítik és a fennmaradó még mindig tekintélyes összeg sorsáról majd a ren­dezés során születik döntés. Rákény­szerülnek az álló- és forgóalapok, va­gyonuk csökkentésére. Az üzemkivitel­hez szükséges részt nagyobb mértékben kell majd hitelekből fedezni, ez viszont a későbbi kamatterheket jócskán növe­li. Mindezek ismeretében jól érzékelhe­tő, hogy nehéz helyzetbe került a gaz­daság. A kilábalásról és a jövő esélyeiről Katona István igazgató az alábbiakat mondta: — Gazdaságunknak van megfelelő koncepciója a válságból történő kiju­tásra. Nagyon nagy felelősséget érzünk azért, hogy saját dolgozóink mellett a bajba jutott — környezetünkben gaz­dálkodó — szőlőtermelőket se hagyjuk cserben. Tőlük az elmúlt években is átvettük — piaci áron — a szőlőtermé­süket és hosszabb távon is számítunk rájuk, mint ahogy ők is ránk. A gazdaság jövője tehát nemcsak dolgozóik, hanem környezetük megél­hetésére is kihatással van. Az igazgató szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a kialakult helyzet nem a rossz gazdálkodás, a helytelen döntések, ha­nem egy természeti csapás következmé­nye. Nem a piac változása rengette meg a gazdaságot, az csak nyereségesélyei­ket csökkentette. Jelentős erőfeszítéseket tettek és tesznek helyzetük javítása érdekében. — Fejlesztéseinkkel a tetemes károk ellenére nem álltunk le. Az elmúlt két év alatt 300 hektár új szőlőt telepítet­tünk és ezt évi 100 hektáros ütemben tovább kívánjuk folytatni. Műszaki fejlesztéseink, valamint az új termékek kialakításáért felelős laboratóriumunk segítségével termékválasztékunkat a kulturált fogyasztói igények kielégítése céljából tovább bővítjük. Alacsony al­koholtartalmú és diabetikus italokkal jelenünk meg a piacon. Üdítőital- termékeink körét bővítjük, értékesítési volumenét növeljük. Új ipari és élelmi­szer-ipari tevékenységet honosítunk meg jövőbeni eredménystabilitásunk javítása céljából. Kereskedelmi szerve­zetünket és érdekeltségi rendszerünket korszerűsítettük. A jelenlegi krízis után a jövőjüket biztosnak látják. 1988-tól fokozatosan növelni fogják vállalati eredményüket. (1988-ban már 30—40 millió forinttal számolnak). Cz.amr Páter ÉRDEMES MEGGONDOLNI! Autószerelőből gazdálkodó? Olvasom kulturális hetilapunk­ban, hogy a magyar családok férfi- tagjainak 70 százaléka valamilyen többletmunkát végez. Egy másik statisztika azt állítja: a falusi csalá­dok 80 százaléka folytat háztáji vagy kisegítő gazdálkodást. A számokból két dolog követke­zik. Az egyik: aki csak teheti, kiegé­szíti jövedelmét. Manapság már egyre biztosabban állítható, hogy ezt nem feltétlenül gyarapodási vágyból teszik az emberek, hanem a család gazdasági kényszerűsége diktálja a túlmunkát. A másik kö­vetkezmény: a kistermelés egyre in­kább elveszíti kiegészítő jellegét, mindinkább pótolhatatlan forrása lesz a családi költségvetésnek. Csirkék a műhelyben 1 Korábban már mondogattuk: a kistermelés hobbi, a hétvégi telke­ken, a ház körüli kertekben azért is kapálgatnak a gazdák, hogy a ter­méssel büszkélkedhessenek a szom­szédok előtt. Máskor, ha a kister­melés testet fárasztó jellege került a beszélgetés középpontjába, azzal lehetett érvelni a sommás megálla­pítások ellen, hogy a kistermelés életmód. A gazda azért kel hajnal­ban az állatok miatt, azért hajlado- zik a forró nyári napokon a kert­ben, mert megszokta. Nem akar és nem is tud évtizedeken át gyakorolt szokásairól lemondani. Ma sem állítható, hogy nincse­nek hobbikertészek, hogy idős em­berek nem megszokásból etetik ma­lacukat, de a kistermelést vállalók többségét a megszerezhető jövede­lem hajtja. Előre, gondosan elterve­zett családi célok eléréséhez gyűjtik a pénzt. Az egyéni törekvéseket tá­mogatja a gazdaságpolitika, a sze­mélyes érdekek találkoznak az or­szágossal, és mindezek következté­ben virul a kistermelés. A jövőben sem lesz ez másként, mint ahogy ezt a kormány nemrégiben elfogadott programja is meghatározza. A kistermelés virulásának azonban a legutóbbi hetekben mintha a vadhajtá­sai is növekednének. Egyik példáját en­nek autószerelő ismerősöm fogalmazta meg érzékletesen: leteszem a kulcsot, és csirkéket tartok a szerelőműhelyben. Szinte hihetetlennek tartottam véleke­dését, de néhány héten belül másoktól is hallottam, hogy az autószerelőhöz hasonlóan jól képzett, magánkisipart gyakorló szakemberek is készülnek el­hagyni szerszámaikat. Nem a munká­tól, hanem a személyi jövedelemadótól félnek. Arra készülnek, hogy ezután nem az autó vagy a szobafestés közben hajladoznak, hanem a hátsó udvarok­ban. Szakmájukat feladva, mezőgazda­sági kistermelők akarnak lenni. Csatla­koznának ahhoz a másfél millió ember­hez, akik eddig is kiegészítették jöve­delmüket a kistermelésből? Felületesen számolnak Semmi elítélendő nincs az autószere­lőből, vagy a festőből mezőgazdasági kistermelővé átalakuló állampolgárok gondolkodásában. Joggal gondolhat­nak arra, hogy munkájukra eddig is szükség volt, s ezután sem lesz más­ként. Ipari szakemberként is eltartot­ták családjukat, és kistermelőként sem akarnak mást. Azt is megállapíthatják, hogy a kormány támogatja törekvései­ket, s az országnak is szüksége lesz áru­ikra. Mégis furcsállható magatartásuk. Legalábbis azoké, akik korábban sem­mi jelét nem adták mezőgazdasági haj­landóságuknak. Ők nyilvánvalóan most sem a növények szeretete, az álla­tok iránti buzgalmuk miatt adnák fejü­ket a kistermelésre, hanem a látszólag kedvezőbb adózás a vonzó számukra. Azzal számolnak csak, hogy 500 ezer forint árbevételig adómentes a kister­melés, s ezt nagy összegnek vélik. Arra viszont kevésbé gondolnak, hogy az árbevétel és a tiszta haszon egymás­tól jelentősen különböző dolgok. A bevételnek legfeljebb 10—15 szá­zaléka a nyereség, a család megél­hetése szempontjából viszont csak ez jöhet számításba. Azt is számításba kellene venni­ük, hogy a kistermelés megindításá­hoz beruházás, vagyis pénz kell. Később gondolniuk kell a paraszt- emberek körében már megszokott és elismert kockázatra. Ha mind­ezeket alaposan megfontolták, még kézbe kell venniük a szakirodalmat, tájékozódniuk kell néhány tapasz­talt gazdánál, ha nemcsak vállal­kozni akarnak, hanem sikereket is szeretnének elérni. A mezőgazda- sági kistermelés ugyanis éppolyan hozzáértést követel, mint bárme­lyik ipari szakma. Lebeszélés nélkül Nem érdemes persze riogatni -a kistermelésre avatatlanul vállalko­zókat, a maguk hasznán vagy ká­rán majd úgyis tapasztalják az el­lentmondásokat, illetőleg a sikere­ket. Lebeszélni már csak azért sem szabad őket, mert szükség van a megfontolt vállalkozókra és vállal­kozásokra, a kistermelésben elvég­zett túlmunkára, az abból szárma­zó anyagi javakra. A kalandorok aránya úgyis elenyésző a megfon­toltakhoz képest, éppen ezért az utóbbiak érdekeinek megfelelően kellene kiszolgálni a kistermelést. Ez sem teljesen zökkenőmentes, hiszen a termelés feltételei közis­merten változtatásra szorulnak. Je­lenleg még kevés a korszerű gép, a meglévők drágák, többféle anyag ellátása akadozik. S ezek megvál­toztatásán sokkal inkább múlik a kistermelés sorsa, mint az avatatla­nok szertelen vállalkozásain, vagy a gyakran kinyilatkoztatott jó szán­dékon. V. F. J. KAROSSZÉRIAELEMEKTŐL A CSÖVEKIG ' Sikeres az Almavirág műanyagüzeme A. Lajosmizsei 0 Subajda Tibor Almavirág Szak- autóbusz­szövetkezet évek lökhárítóelemet óta eredménye- készít, sen dolgozó alufólia- és fémipari részle­ge mellé az idén nyáron egy műanyag­feldolgozó üzemet is létesített. Július 15. óta még egy fél év sem telt el, de Mucha József üzemvezető derülátó — a jövőt illetően is. — Használaton kívüli raktár és ga­rázs átalakításával teremtődött meg a megfelelő munkaterület 3 mondotta az üzemvezető. — Alig ötmillió forint­ra volt szükség az új üzem létrejöttéhez, s ha azt vesszük, hogy az év végéig elérjük, sőt valószínű meg is haladjuk a hatmillió forintos árbevételt, akkor már nyilvánvaló, hogy hamarosan je­lentősen hozzájárulunk a szakszövet­kezet árbevételének növeléséhez. Ezt azért is merem mondani, mert a napok­ban már kénytelenek leszünk bevezetni a két műszakot, hogy a megrendelések­nek eleget tudjunk tenni. A legfőbb megrendelő az Ikarusz, az üvegszálas poliészterből készült autó­buszelemek közvetve exportra kerül­nek. Ezen kívül egyéb termék is készül. A harkányi gyógyfürdő víztisztító be­rendezéséhez mintegy 150 méter csövet gyártottak, s ezeket a helyszínen négy dolgozójuk szerelte be. Most kezdtek hozzá egy ötmillió forintos megrende­lés teljesítéséhez: az/Magi Állami Gaz­daság részére szennyviztisztító beren­dezéshez szükséges csöveket gyártanak üvegszálas poliészterből. — Ami a jövőt illeti, nincs okunk az aggodalomra ^ folytatta Mucha Jó­zsef. — Már 20 millió forintos megren­deléssel rendelkezünk 1988-ra. Jelenle­gi üzemünk nem alkalmas a növekvő feladatok megoldására, ezért hamaro­san megkezdjük bővítését. A tervek szerint harmincöt dolgozónk mellett húsz új kolléga is részt vesz majd a termelésben. O. L. 0 Tágas, világos műhelyben, megfelelő körülmények között folyik a termelés. Felvételünkön: Mészáros Jenő, Mól Zoltán és Belényi Lászlóné exportra kerülő autóbuszok karosszériaelemeit gyártja. »1» »j» »t/ xü O/ «G «G vL« vG vG vG sG «G vG vG vG ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ * * A Kecskeméti Konzervgyár |. . megvételre felajánl Hí .j, 2 db DZM—180 típusú mátrixnyomtatót, . 1 db Robotron R 1373 típusú lyukszalagos könyvelő­be gépet' 3 db lúghámozót, 3 db ceritrifugálszivattyút. Hí 2 db vákuumszivattyút. Hí 1 db EK—08 típusú doboztöltőt. Hí 1 db KTD—05 típusú töltőgépet. Hí 2 db paradicsompasszírozót, sj{ 2 db 20 tonnás hídmérleget, & 1 db univerzális zöldségtisztítót. H« jjj Bővebb felvilágosítást a Kecskeméti Konzervgyár «k állóeszköz-gazdálkodási csoportja'ad. jj. Telefon: 07-76/28-744/132 jj. Telex: 26223 3081 * H« •If v|f •If <!> ak xG xG ^G «G xG ^G «G «G «G ^G alp %]• %G «G «G V V V V ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ **************************

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents