Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

Petőfi Népe albuma Gubcsi Lajos, a Magyar Ifjúság főszerkesztője meglepődött. Még mielőtt megbeszéltük vol­na a találkozó időpontját, édes­anyjától kértem néhány gyerekko­ri fényképet. Azo­kat tettem elé. Meglepődött, per­sze örült is, mert neki nincsenek meg a hajda­ni emlékeket idéző-őrző fotográfiák. Vajon az élmények elevenen élnek-e? Milyen ma a szülőváros, Kiskunfélegy­háza és Gubcsi Lajos kapcsolata? Ezek­re a kérdésekre is választ kapunk sajtó­napi albumunk főszereplőjétől. • Tv-interjú Samora Machel elnökkel, Mozambikban. „Nem szabad mindig középúton haladni”- Mi maradt a kötődésből? — kér­dez vissza Gubcsi. — Sok mindenben megnyilvánul a szülővárosommal való kapcsolatom. Gyakran megkeresnek. Úgy gondolom, azért teszik ezt, mert érák: tudom, mi a dolgom, ha földije­im jelentkeznek. Persze, inkább csak azóta nyílik sűrűbben az ajtó, amióta gyakran szerepelek a nyilvánosság előtt. Tizenöt-húsz évig csak a csend kísért el otthonról. ■ , — Igen, ez így van. Általában akkor „fedezik fel” ismét egy-egy település szülöttjét, ha már réges-régen elköltö­zött onnan, máshová szólítja munkája, netán a televízió jóvoltából és más köz­életi ténykedése kapcsán az egész ország megismeri. Az az érzésem, így vagy ez­zel te is. — Amikor a közgazdaság-tudomá­nyi egyetem nemzetközi kapcsolatok szakára kerültem, hallgatótársaim tré­fásan „kiskunnak” neveztek. A lénye­get tekintve máig megmaradtam olyan­nak, amilyenné otthon váltam, nem változtak alaptulajdonságaim, az ott­honról hozott tartás. Később majd el­mondom, mire gondolok. Nem asszi­milálódtam a pesti szokásokkal, azt hi­szem, ez mások szemében igen nagy baj. Igazából nincs meg a mechanizmu­sa annak, hogy a vidékről elszármazot­takat hogyan kell megtartani mindkét helyen: a szülővárosában és az „új vi­lágban”. A vidékinek ilyen szempont­ból könnyű csapdába esni. Amikor a televízióban dolgoztam, egyre több­ször ismét megismertek Félegyháza ut­cáin is. Ez a szerkesztő-riporteri nép­szerűséggel jár. Sokan büszkén mond­ták: örülnek, hogy félegyházi va­gyok ... Nem véletlen, hogy a Magyar Ifjúság hasábjain nem egyszer olvas­hatsz Bács-Kiskun megyei témákról. Ismerem e tájat, az életet, a hangulatot. Összegezve: a szülőföldhöz minden­képpen ragaszkodom, erőmhöz mérten teszek is érte, amit tudok. — Kiskunfélegyházán élnek a roko­naid? — Igen, az édesanyám, akinek oly sokat köszönhetek, és a nagymamák. Nincs sok rokonom. Édesapám néhány éve meghalt. Emlitem nevelőapánkat is. Két öcsém, Attila Szegeden festő­művész, Tibor pedig a külügyi pályán tevékenykedik. Félegyházától távol, egy tanyán laktunk kisgyermek ko­romban. Később beköltöztünk—a vá­ros szélére. — Akinek az élete a tanyákhoz kap­csolódik, másfajta érzelmi alappal indul útra. Egyetértesz? — Akik a környezetemben éltek, akikkel találkoztam gyerekkoromban, ( Kép a gyerek­korból: a három Gubcsi. Lajos nyolc-, Tibor hat-, Attila kétévesen. 9 A Magyar Rá­dió és Televízió KlSZ-titkára- ként. markáns tulajdonságokkal rendelkez­tek. Az előbb ígértem, hogy visszatérek rá. Sorolom: kitartás, egyenesség, szí­vósság, munkaszeretet. És hozzáte­szem: igazmondás, korrektség, szolida­ritás másokkal. Ezt az „örökséget” én is szívesen vállalom. Hétéves lehettem, amikor először elmentem bérért dol­gozni. Két hónapra beálltam cseléd­nek, egy választási malacot kaptam fi­zetségül. Egyetértek a kijelentéseddel, hogy másfajta élmények részese vol­tam, mint tanyasi gyerek. Testvéreim­mel nem ijedtünk meg a fizikai munká­tól, sőt követeltük szüléinktől, hogy engedjenek bennünket dolgozni. Isko­lás korunkban szinte minden nyáron megkerestük a tanszerekre, ruhára való pénzt. A környezet, a tanyavilág ugyancsak megannyi élményt tartoga­tott számunkra. A szikes vidék nem­csak csendet, de szívósságot is ad, az ott élő nemzedékek formálják az em­bert. Másfajta útravalót lehet itt kapni ragaszkodásból, becsületből, mint a vi­lágvárosi forgatagban. — így a későbbi pofonokat jobban tűrted? — Igen ... Sokáig gátlásos voltam, néha-néha el kellett szenvednem meg­aláztatásokat is. Például akkor, amikor indok nélkül, rögtönzött — önkényes — tanári döntéssel leváltottak a gimná­ziumban KISZ-titkári pozíciómból, meg sem kérdezve a diákokat, akik ko­rábban éppen néhány tanárral szem­ben választottak meg. Ennél is mélyebb nyomokat hagyott bennem az a szomo­rú tény, amit már Budapesten az egye­temen észleltem. A vidékről felkerült, kitűnő tanulmányi eredményeket fel­mutató, az ifjúsági mozgalomban veze­tő szerepet játszó diákok ellen — köz­tük voltam én is — indult frontális támadás egy belterjes fővárosi elit csa­pat részéről. Funkcionárius családok­ból származó ifjak nehezen tűrtek meg körülöttük, mellettük — főleg pedig előttük — vidékieket, olyanokat, akik eredményesebbek. Csak a pojácákat akceptálták. Ez vesztes helyzet — lett volna ... De mi is összefogtunk. Ekkor értettem meg egyrészt az elszigeteltség, a hátrányos helyzet súlyát, másrészt a közösség, a szövetség, a tudatosság és az egyéni-politikai bátorság hihetetlen erejét, felemelő voltát. A tanulság meg­rázó, megdöbbentő: majdnem meg­semmisítő helyzetben hogyan őrizheted meg méltóságodat, elveidet, — barátai­dat? Ebben a szituációban, közegben vált életfilozófiámmá a már említett „kiskunsági” tulajdonság, holott csele­kedhettem volna másképpen is. Nem elemem a taktikázás, nem kötök elvte­len kompromisszumokat. Az értelemre alapozott megbízhatóság, a teljesít­mény hosszabb távon eredményeket ígér. Nem kellenek a kis megalkuvá­sok, meg kell találni a szövetségeseket, munkatársakat. — Neked sikerült? — Sikerült. Tulajdoníthatom ezt tu­datos törekvésnek és látens erők támo­gatásának is. Sok esetben úgy támogat­ták elképzeléseimet mások, úgy men­tettek át fontos ügyeket, hogy nem tud­tam róla: kik is azok, akik mellettem állnak. Szerencsésnek mondhatom iha- gam, hogy sokan bíztak bennem. Az olasz reneszánsz egyik gondolkodóját nak szavait szoktam idézni néha: a po­litikában nem szabad középúton ha­ladni, mert ez az az út, amelyen a szö­vetségeseket nem lehet megtartani, az ellenfeleket pedig nem lehet legyőzni. Felnőttkoromra megerősítettem ma­gamban azt a tudatot is, hogy nincse­nek reménytelen helyzetek, legfeljebb a tapasztalatlanság, a félénkség okozhat megtorpanást. Ha bátor, következetes, nyitott és nyílt az ember, nem marad egyedül. — És te ilyen ember vagy? — Err^ népi nekem kell válaszolni. Inkább azon szomorkodjunk — és ne fogadjuk el, örökérvényű állapotként —, hogy vidékről Pestre került tehetsé­ges szakemberek húsz évig küzdenek lakásért; megkeseredettek, elfásultak lesznek, még. a gyereknevelésben is. — Ez rád nem vonatkozik. Most már nem panaszkodhatni, de amikor kikerültem az egyetemről, bizony kilátástalan volt a helyzetünk. Vizes albérletben laktam, a feleségem pedig a kollégiumban. Később egy la­kásépítési akcióba kapcsolódtunk be, így négy év után kényelmes, jó minősé­gű lakáshoz jutottunk. Sokat dolgoz­tam az építés idején, hegesztettem, áll­ványoztam, kőműveskedtem, késő éj­szakáig és minden hétvégén. Az én pél­dám nem a legjellemzőbb ma már, a vidéki „bevándoroltak” helyzetét te­kintve, hiszen lakásom, jó állásom, fi­zetésem, boldog családom van. Az vi­szont letagadhatatlan, hogy a nulláról indultam.... — Az egyetem után a Magyar Rádi­ónál kezdted a pályádat. — Nyomorúságos munka volt. A hírszerkesztőség hallgató-csoportjá­hoz kerültem. Azt kellett figyelnem, hallgatnom, hogy a külföldi rádióállo­mások milyen híreket közölnek ... Ké­sőbb külpolitikai kommentátor lettem, végre testhez álló feladathoz jutottam. Az akkori Magyar Rádió és Televízió KISZ-titkárának is megválasztottak. Dolgozhattam volna függetlenített­ként, de nem adtam fel az újságírói pályát. Élétemben többször kellett döntenem, hogy mit választok: a moz­galmi életet vagy az újságírást. Hívtak a KISZ KB-ba is, később a párthoz. Doktoráltam, könyveket írtam, szóval zajlott az életem. — A tudományos munkádban is tet­tél egy lépést: megvédted a kandidátusi címet, a közelmúltban pedig docenssé neveztek ki. Miért és mikor jöttél el a televíziótól? — A nyolcvanas évek elején. Konf­liktusaim támadtak a káderpolitikával, a műsorral és vezetési színvonallal kap­csolatban, kritikámat a vezetők nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Elmen­tem. Az Akadémia Kiadó általános igazgatóhelyetteseként, majd megbí­zott igazgatójaként tevékenykedtem. Maradtam volna ott, ha nem érzem meg azt a csapdát, amit vezetői mun­kám ellen kívülről állítottak fel. Ekkor tértem vissza ismét a sajtóhoz, 1984 január elsejétől vagyok a Magyar Ifjú­ság főszerkesztője. — A KISZ KB központi lapjáért fe­lelsz. Mindig is két dolog határozta meg tevékenységedet: a KISZ és a külpoliti­kai, közgazdasági újságírás. Így is poli­tizálsz ... — Igazad van, de ezt azért hencegés lenne politikai pályafutásnak nevezni. A Magyar Ifjúságnál az volt a célom, hogy közéleti bátorság jellemezze a la­pot, nyíltan képviselje a fiatalokat, és erősítse a magyarságtudatot. Nincs messze az idő, hogy színes technikára tér át lapunk. Sok változás történt bel­ső életünkben is. Illő tehát hamarosan átadni a helyemet... Amikor idekerül­tem a Magyar Ifjúsághoz, néhány dol­got elhatároztam, hogy megvalósítok. Ügy láttam, hogy a feladatokhoz 4—5 évre van szükség. Amit óéiul tűztünk ki, javarészt sikerült. Távozásom után marad valami, ami a nevemhez is köt­hető. — Mi lesz veled? — Még nem tudom. — Főszerkesztői szobádban, itt, ahol beszélgetünk, képeket látok a falon: Pe­tőfit és a családodat. — Kiskunfélegyháza szülötte va­gyok-; ezért talán nem is kell kommen­tár a Petőfi-képhez. Nekem akkor is ott született a költő, ha még tudósok és mások másképpen is döntötték el a vitát... Feleségem szintén közgaz­dász, jelenleg egy számítástechnikai kisszövetkezet elnöke. Lányunk 16, fi­unk 14 éves. 1— Mikor jössz haza, Félegyházára? — Holnap. Apám „hívott” néhány percre. Borzák Tibor szabad idő ORVOSSZEMMEL A táplálkozásról GYORSAN ELKÉSZÜL Varráshoz értő anyukák gyorsan elké­szíthetik 104-es testmagasságú kisgyermekre alkalmas sza­básmintánk alapján ezt a di­vatos kis nad­rágot, a hozzá illő denevérujjú felsőrésszel. At­1-18—1 1-19 -I I—20- -I-r 15PJH t­1 T; T o ! o CM CM 1 M ! I “r * i t|l T / 1-11-1-64 22—\ Nem jó, ha a szervezetbe nem kerül megfelelő mennyiségű tápanyag, vi­szont az sem előnyös, ha a túltáplálás miatt súlyfeleslegünk van. Nem közömbös ezért, hogy mit és hogyan eszünk. Az utóbbi időkben a jótanácsok inkább a mit irányába to­lódtak el, s kevés szó esett a hogyanról. Gyakran hallani a gyümölcsök, főzelé­kek, a könnyen emészthető fehérjék és a rostos anyagok étrendi. előnyeiről. Ezzel párhuzamosan a zsíros táplálko­zás és az izgató fűszerek hátrányos vol­ta is szóba kerül. Ezek az értékelések azonban viszonylagosak. A folyamatos fizikai munkát végző szervezet jobban megbirkózik az emésztési problémák­kal. A sarki időjárás közepette fogyasz­tott zsíros táplálék — például az eszki­móknál — kevésbé eredményez érelme­szesedést, mint-hasonló feltételek mel­lett a mérsékelt égöv alatt. Az emésztés a szájban kezdődik. Eh­hez rágófelület és nyál szükséges. A megrágott táplálék a jó emésztés alapja. A rágás ideje függ a táplálék anyagától. A gyomorban a sósav és a. pepszin jóvoltából folytatódik az emésztés, folyékonyabbá válik a gyo­mortartalom. Az epehólyagból a vé­konybélbe ömlő epe közreműködik a zsír emésztésében. Döntően fontos a hasnyálmirigy emésztőfermentumai- nak a szerepe, amelyek a fehérje, a szénhidrát és a zsír emésztését biztosít­ják. A megfelelően emésztett tápanyag — energiát biztosítva — fel tud szívód­ni a szervezetbe. A jó emésztést hátrál­tatja, gátolja a hiányos vagy rossz foga­zat, a gyomor sósavhiánya, az epelefo­lyás gátoltsága, a hasnyálmirigy emész­tőnedveinek csökkent termelése, a vas­tagbél renyhe mozgása vagy görcskész­sége, illetve görcsös állapota. A célszerű tennivalók: a fogazat javí­tása, illetve pótlása, a sósavhiány, a hiányos emésztőnedvek pótlása, a szükség szerinti epehajtás, es a bél tó­nusának szabályozása. A gyomor- és bélrendszer allergiás érzékenysége va­lamely anyaggal szemben szükségessé teszi az illető anyag mellőzését a táplál­kozásból, illetve a szükség szerinti hoz- zászoktatást — orvosi közreműködés­sel. dr. H. G. tói függően, hogy milyen anyagból készül (fla- nell, plüss,1 kordbársony, frottír, vászon stb), viselheti szabadidőru­haként, pizsamának vagy bölcső­dében, óvodában nappali ruhá­nak. A 90 cm széles anyagból 160 cm kell a nadrághoz, a blúzhoz pedig 140 cm szélesből 90 cm. A szabásminta szerint kiszabjuk az egyes részeket, majd eldolgoz­zuk a széleket. Utána összeállítjuk, megpróbáljuk, és ha nincs rajta igazítanivaló, géppel össze is varr­juk. A nadrág derekába és szárába 1 cm széles, saját anyagból készült kötőpántot fűzzünk be. A felső­rész ujjára a passzét akár kézzel is megköthetjük, de készülhet saját anyagából is. Az elején kivarrjuk a gomblyukakat és felvarrjuk a gombot, de aki ért hozzá, patentot is üthet bele. Nyakunkon a Mikulás, közeleg a karácsony. Elnézést a „nyakunkon” kifejezé­sért, de nem is olyan egyszerű dolog örömet szerezni, pedig Télapó ün­nepén legalább a gyerekek várják az ajándékót, a karácsony pedig ... De maradjunk a Télapónál. Azt hiszem, az ünnep fénye a meglepe­tés. Ne vegyük el a gyérek örömét azzal, hogy egyszerűen csak oda­tesszük az ajándékot. Még a na­gyobbak is szívesen belemennek a játékba. Tisztítsa csak ki a nagyka­masz is a cipőjét és reggelre találjon benne valami kedves meglepetést. Kedveset, de ne drágát! Marcsak azért sem, mert mit kap akkor ka­rácsonyra? Meglepetés Az ajándékozás öröme nem az ajándék árán múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy mennyire volt figyelmes az ajándékozó. Ne ve­gyük meg a nagymamának az ötö­dik pár papucsot, ha éppen egy kar­digánnak jobban örülne, és a ked­ves se kapjon hatodik pár kesztyűt vagy nyakkendőt, ha esetleg egy „könyvbölcsőnek” jobban hasznát venné. Ne kérdezzük meg, hogy ki mit szeretne, de tudakoljuk ki, mi az, aminek örülne, ami jó lenne anyunak, apunak, testvérnek, gye­reknek, barátnak, kedvesnek, de úgy, hogy ne legyen feltűnő. Lehet együtt sétálni és kirakatot nézni, újsághirdetéseket lappzgatni, s megtudni, mi az, amit „Ő” szeretne, de sajátmagának nincs szíve pénzt adni rá. Most még nem késő kará­csonyi meglepetés iránt puhatolóz­ni v És még valami: időben gondos­kodjunk szép papírról, mert a leg­egyszerűbb ajándék is nagyobb örömet okoz, ha szépen csomagol­juk be. Adni is tudni kell, s hogy milyen lesz az öröm, az nem elsősorban a pénztárcán múlik... —SK l 1 1 5 c 8 9 AO M Al a A ■ AS AC B ■ 48 ■ la H u ■ IL ■ i ■ IC ■ 16 13 iO i ■ JA hl ■ | ■ i iS i ■ * ■ 1 i ■ * ■ " to I ■ ,, ■ ■ * ■ ■ * 4? 48 * ■ 50 51 _ ■ 51 ■ 53 54 55 se ■ ■ 58 Cl 59 _ ■ !l ■­Ci ■ ■ ■ 5 ■ “ t-f ■ pő r C3 ■ 4Á ■ ■ * ■ ARANYOS ’87 Az idén egész sor magyar sportoló nyert vi­lágbajnokságot. Néhanyuk neve felbukkan ebben a rejtvényben VÍZSZINTES: 2. A vegyesúszás győztese. 13. Rendszeres járadék. 15. Állatok tanítója. 17. Álhaj. 19. Vízszintes IS. másképpen. 20. 'Rangjelző szó. 21. Szolmizációs hang. 22. ... West, filmsztár. 24. Van ilyen gazda is. 25. Üres véka! 26. Kérdőszó. 28. Dolgos. 31. Becézett női név. 32. Innivaló. 33. NSZK vá­ros. 34. Meglátszik. 35. Támaszték. 37. Kami­onfelirat. 39. La ... (főváros). 40. Kettősbe­tű. 41. Á szív oldala. 43. Odaát. 45. Tonnasúly röviden. 46. Itt. bútorokat árusítanak. 50. Gyümölcs népies neve. 52. Borfajta. 53. Nap, latinul. 55. Papagájnév. 57. Az egyik kártya­játékos. 58. Fegyverkorlátozási tárgyalások. 59. Brikettfajta. 60. ... carte. 61. Léfed. 63. Férfinév. 66. Alumínium-szilícium. 67. Hatá- rozórag. 68. Vük kacsája. 70. Egyforma be­tűk. 72. Levegő. 73. A kötöttfogású birkózás nyertese. FÜGGŐLEGES: 1. A légpisztoly sportág bajnoka. 2.... es Salaam. 3. Pozitív pólus. 4. ... -patak. 5. Vonzalom része! 6.... királya, Lalo operája. 7. Morzejel. 8. Becézett Adél. 9. Tehetos. 10. A szerelem istene a római mitoló­giában. 11. Simítani kezd! 12. A lólengés nyer­tese. 14. Régi magyar tánc. 16. Sürgöny. 18. A súlyemelés világbajnoka. 22. Jelenleg. 23. Történelmi nevezetességű városunk. 27. Unc­le.... az USA tréfás alakja. 29. Zenedarab! 30. Lágy fém. 31. Fed, takar. 36. Dunántúli város. 38. Csata színtere volt. 41 Bánat.' 42. ;..a farkas (filmcím). 43. Tejtermék. 44. Éneklő szócska. 46. Basszusszerep a „A sevil­lai borbély” című operában. 47. Tabula... 48. Részlet. 49. Aki pénzt kér a hallgatásáért. 51. Hullámos mintázatú selyemszövetek. 54. Férfinév. 56. Szlovák János. 58. Számos. 64. Latyak. 65. Azon a helyen. 68. Morzehang. 69. Ételízesítő. 70. Személyes névmás. 71. Te ésO^ Beküldendő: a vízszintes 2., 73. és a függő­leges 1., 12., 18. számú sorok megfejtése.?. I. A november 28-án megjelent rejtvény helyes megfejtése: A háború apoteózisa; Verescsa- gin; Á Tadzs Mahal-mauzóleum; Sipka­szoros. Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyerték: He­gedűs Jánosné Pálmonostora; Perczel Judit, Bácsalmás; Gaál Viktor, Soltvadkert; Bolyki Jánosné, Ágasegyháza.

Next

/
Thumbnails
Contents