Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

1987. december 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Irta: dr. a megyei tanács elnöke Búcsúztatjuk az óesztendőt és vára­kozással, sikert, boldogságot kívánva köszöntjük az újat. Ez a bensőséges ünnep mindig az eltelt időszak összeg­zésére, az elkövetkezendő események, tennivalók számbavételére készteti az egyéneket, a családokat, a kisebb- nagyobb közösségeket, a megyét, az országot. Érdekes módon most még­sem a megvalósult teljesítmények kötik le elsősorban a figyelmet, hanem a gon­dok között kibontakozó holnap fel­adatai. Sokan határozzák el ilyenkor, hogy lemondanak káros szokásaikról, jobban dolgoznak vagy tanulnak, kö­vetkezetesebbek lesznek, vagy éppen Mi kell a célok eléréséhez? A válasz most és mindenkor időszerű: minde­nekelőtt béke, kedvező nemzetközi kö­rülmények. Az elmúlt évnek sok napja terhelt bennünket rossz hírekkel. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közti viszony -— különösen az utóbbi bizalmatlansága és agresszív magatar­tása miatt — változó volt, időnként bizony kevésbé biztató. A Közel-Kele­ten, Afrikában, az iraki-riráni fronton, Nicaraguában és Ázsia több országá­ban dörögtek a fegyverek. Az őrült módon gyilkoló terrorizmust sem sike­rült megfékezni. Az eltérő társadalmi rendszerbe tartozó államok között fele­rősödtek bizonyos feszültségek, külö­nösen a fejlődő országok kerültek ne­héz gazdasági helyzetbe, ami kényszer­lépésekre szorította őket. A búcsúzó év egy-egy napján is majd hárommilliárd dollárt fordított a világ fegyverkezésre, aminek következtében napjainkban a tömegpusztító fegyverek óriási arze­nálja halmozódott fel. Mindennapjaink nem kívánt fogal­maivá váltak olyan kifejezések, mint robotrepülőgépek, rakéták, űrfegyver­kezés, SDI-rendszer, közben pedig mil­liókban számláljuk az éhezés miatt meghaltakat, és sok százmilliókban az éhezőket, a járványok betegeit. A fenyegetettség azonban felkeltette a felelősségérzetet is. A reálisan gon­dolkodó politikusok évek óta tárgyal­nak a leszerelésről. E téren a Szovjet­uniójárt az élen, számos javaslatot ter­jesztett elő az elmúlt évben is, és hajlán- dó volt a kompromisszumok végső ha­táráig elmenni. Tulajdonképpen ez tet­te lehetővé, hogy néhány héttel ezelőtt Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan aláírja a világtörténelem első nukleáris leszerelési megállapodását. Túlzás nél­kül állítható, hogy történelmi jelentő­ségű egyezségről van szó. A közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről Az 1987-es esztendő számunkra for­dulópontot jelent. Gazdaságunk a vég­bemenő változásokat a legtöbb terüle­ten évek óta nem tudta követni, 1985 —86-ban fő mutatóink romlottak. A magyar népgazdaságban a feszültsé­gek, az ellentmondások erősödtek. Az elmúlt évben megyénk gazdasági tevé­kenységére az országoshoz hasonló — több tekintetben kedvezőtlen — folya­matok voltak jellemzőek. A nem elég hatékony termelés, a világszínvonaltól esetenként messze elmaradó minőség, csak a felsőbb szervektől segítséget vá­ró vállalati vezetés miatt megyénkben is gyarapodott a gondokkal küzdő, válságos helyzetbe kerülő vállalatok, szövetkezetek száma. Vannak, és nem is kevesen, akik si­keresen oldják meg feladataikat, vállal­koznak, eredményeket érnek el. Az vi­szont nem tartható tovább, hogy ered­ményeik túlnyomó részét nem élvezhe­tik, nem erősíthetik versenyképességü­ket, mert bátorítás és ösztönzés helyett az történik, hogy a lemaradókhoz, az ötletnélküliekhez kerül a jók teljesítmé­nyének gyümölcse. így a gyengén telje­sítők anyagi helyzete alig hátrányo­sabb, mint a küzdőké, a kockázatot vállalóké, az eredményesen kezdemé­nyezőké. Ha 1987 programadó évként vonul be hazánk történetébe, akkor 1988 az áldozatokat tudatosan, egy világos cé­lért vállaló, dolgos esztendő lesz. A helyzet sürgető. A Duna—Tisza közén csakúgy, mint az ország többi részén cselekvéssel kell megvalósítani a egészségesebben élnek- Bizonyára a most összecsengő pezsgőspoharak is új fogadalmakra késztetnek sokunkat. Országunk és benne szűkebb ha­zánk, Bács-Kiskün megye nagy válto­zásokra készül. Az elmúlt években olyan helyzetbe kerültünk — elsősor­ban az ismétlődő rossz időjárás, saját kényelmességünk, a régihez való ra­gaszkodás miatt —, hogy a fejlődés elodázhátatlanul követeli a megújulást. Mindez meghatározóan kihat majd a gazdasági életre, az államszervezetre, a demokratikus közéletre, az emberek életszemléletére, gondolkodásmódjára, egyszóval egész társadalmunkra. kötött szerződés az első lépés a nukleá­ris fegyverek teljes megsemmisítéséhez vezető úton. Vannak, akik most azzal érvelnek, hogy ez a lépés mindössze az összes fegyverzet 4-5 százalékát érinti. Kétségtelenül sok és veszélyesen pusz­tító erejű fegyver maradt még földün­kön, de ez a 4-5 százalék egyrészt ön­magában képes glóbuszunkon minden életet elpusztítani, másrészt a sikeres végrehajtás megerősíthet mindenkit abban, hogy kevesebb fegyverrel is sza­vatolható a kölcsönös biztonság. Ez pedig már előkészítheti a következő lé­péseket, az újabb megállapodások ki­dolgozását. Ezek az eredmények jó alapot adnak az új év reményt keltő nemzetközi vi­szonyaihoz. Reális cél a nemzetközi légkör enyhítése, a kelet—nyugati kap­csolatok javítása. A két nagyhatalom még közelebb kerülhet egymáshoz, a szembenállás helyett jellemzővé válhat a bizalom, az együttműködés. A kisebb országok — köztük hazánk — eredmé­nyesebben vehetnek részt a nemzetközi politikában. Lehetőség nyílik mozgás­terünk bővítésére, szélesebbé válhat­nak kereskedelmi és más fontos terüle­teket felölelő kapcsolataink. Külön említést érdemel a kis álla­mok, az egyes emberek, csoportok sze­repe. Az olyan külpolitika, amely a kapcsolatok építését, a kölcsönös jó­szándék kifejezésre juttatását célozta, a közelítés vonásait erősítette — ezt tette a Magyar Népköztársaság is —, haté­konyan járult hozzá a nemzetközi lég­kör enyhüléséhez. Természetesen saját eredményüknek is könyvelhetik el az év végi szovjet—amerikai csúcstalálko­zón aláírt megállapodást a békemoz­galmak, a békeharcokban részt vevő idősebb-fiatalabb nemzedékek, anyák, tudósok, tömören: a hittel küzdő em­berek. A valós helyzet mind teljesebb isme­rete arra a felismerésre késztette né­pünket, hazánk vezető politikai testüle­téit, hogy a feszültségeket ma már nem lehet az eddigi módszerekkel, kisebb szervezeti változtatásokkal, a gazdasá­gi szabályozók módosításával megol­dani. Új programra, gyökeres megújításra volt szükség! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1987. júliusi ülésén feltárta a helyzet súlyosságát, de meghatározta a gazda­sági-társadalmi kibontakozás prog­ramját is. Ennek alapján előbb a Mi­nisztertanács, majd a megyei politikai­állami szervek is kijelölték a stabilizá­ció és a kibontakozás sajátos helyi ten­nivalóit. Ez a hat hónap alkalmat adott arra, hogy mindenki belássa, nem ele­gendő, ha kedvezően fogadjuk a párt által kezdeményezett és meghatározott kibontakozást célzó cselekvési tervet. Az is kevés, hogy a közvélemény ösz- szességében kedvezően reagált. Nem elég egyetérteni a helyi intézkedési ter­vekben rögzített föladatokkal. A józan belátást a mai naptól felváltják a tet­tekkel mért hétköznapok és csak a tar­tós eredményesség nyugtázhat jót vagy rosszat. kijelölt feladátokat, a konkrét tenniva­lókat. Az eddig elmulasztott teendők egyszerre zúdulnak nyakunkba, min­denkit késztetve erejének teljes megfe­szítésére. Petőfi népe, a Bácska, a Duna mente és a Homokhátság szorgalmas lakossá­ga — mint eddig annyiszor bizonyí­tani fogja, hogy az értelmesen ösztön- zött, a munkájában érdekét, örömét meglelő ember képes boldogulni mos­tohább viszonyok között is. Ám nem­csak hagyni kell önállóan dolgozni, al­kotni az embereket, hanem olyan kö­rülményeket kell teremteni, amelyben a kényelmesség, a szűklátókörűség kö­vetkezményei hamar kiderülnek. Lát­nia, éreznie kell tevékenysége fontossá­gát minden munkásnak, traktorosnak, állattenyésztőnek, pedagógusnak, or­vosnak, jogásznak, közgazdásznak és társadalmunk más dolgozóinak. Az ország gazdasági helyzetének sta­bilizálása több éves program, amely­nek megvalósítása során fokról fokra haladva, menet közben teremtjük meg a fellendülés alapjait. Ezen időszak fő célja a konvertibilis adósságállomány növekedésének erőteljes megfékezése, a belső pénzügyi egyensúly javítása és a •Bács-Kiskun megye iparának szer­kezete az utóbbi 20-25 évben sokolda­lúvá vált, csökkent hátrányunk az or­szág fejlettebb vidékeihez' képest. Ja­vult a megyei ipar hatékonysága és jö­vedelemtermelő képessége. Kedvező, hogy a vállalatok zöme kis- és közép­üzem, rugalmasabb alkalmazkodásra képes. Önálló irányítású iparvállalata­ink túlnyomó többsége eredményesen tevékenykedik: Csak példának említem meg, messze nem a teljesség igényével, az Április 4. Gépipari Műveket, a Ka- loplasztikot Kalocsáról, a Kecskeméti Agrikont, az Alumíniumipari Szövet­kezetei, a Bajai Biéviszt. A mai bonyo­lult, gazdasági megszorításokkal terhes piaci viszonyokra ezért üzemeink aránylag kedvezően reagáltak, a térség ipara az ország nehézipari központjai­hoz képest kevésbé sínyli meg a válsá­got. De figyelmeztető jel, hogy a piaci feltételek módosulása leértékelheti a termékeiket, az ipari gyártmánystruk­túra meg sok tekintetben elavult. A megye mezőgazdaságára a sokszí­nűség, sokféleség jellemző nemcsak ter­mékeit, hanem termelő egységeinek szervezeti formáit tekintve is. Ezt a gaz­dálkodás körülményei, sajátosságai alakították így, s több mint negyedszá­zad tapasztalatai bizonyították létjogo­sultságát. A természet nem segítette, de Az elmúlt év gazdasági nehézségei ellenére sem kellett Bács-Kiskunban számottevő politikai feszültséget is okozó foglalkoztatási gondokkal szembenéznünk. Tudjuk, előre látjuk azonban, l)ogy megyénk gazdasági szerkezetének korszerűsítése,, átalakí­tása következtében élénkülni fog a munkaerőmozgás, és ez okozhat átme­netileg elhelyezkedési gondokat. Egyes szakmákban a munkavállalók ma már nem kockáztathatják könnyelműen, hogy állást változtassanak. Ugyanak­kor biztosítani fogjuk, hogy minden tevékeny, dolgozni akaró ember talál­jon munkahelyet, szükség esetén pedig sajátítson el a követelményeknek job­ban megfelelő szakképzettséget. Nálunk a foglalkoztatottak többsége valamilyen formában a napi munka­időn felül is órákat dolgozik. A káros szokások mellett ez is szerepet játszik a megye lakosságának az átlagosnál Az 1987-es év az előző két évhez viszonyítva mind országosan, mind a megyében kedvezőbben alakult, a javu­lás mértéke azonban még nem alapozta meg a valódi gazdasági egyensúly meg­teremtését. Tennivalóink ebben az év­ben sürgetőek, teljesítésük további fej­lődésünk szempontjából volt alapvető. A gazdasági építömunka feladatai­hoz szükség van arra, hogy vezetők és dolgozók minden erejüket, alkotóké­pességüket mozgósítva kezdjék meg a ország felemelkedését szolgáló helyi programok megvalósítását. Gajdócsi István, költségvetés hiányának jelentős csök­kenése. Ez a termelési szerkezet átala­kításának gyorsításával, a gazdaságta­lan termelés visszaszorításával, és ész­szerű, de az élet minden területére kiha­tó takarékossággal lehetséges. Ennek érdekében tovább erősödik adecentralizáció, növekszik a gazdál­kodó egységek önállósága és ezzel együtt felelőssége is. Ahol jó minőségű, a piacon keresett terméket gyártanak, reális áron, ott az adórendszer változ­tatása sem ingathatja meg a vállalatok, szövetkezetek helyzetét. Ahol azonban nem képesek igazodni az új követelmé­nyekhez, ott növekedni fognak a gon­dok, tetejében elmarad az állami támo­gatás is. A tartósan veszteséges gazda­sági egységek problémái megoldásának lehetősége a szanálás vagy a felszámo­lás marad. hátráltatta megyénk agrárágazatát az elmúlt években, ezért különösen fon­tossá vált, hogy a kiemelkedő tudású, kezdeményezni, megújulni kész szak­embereink hogyan válaszolnak a kihí­vásra, tudnak-e alkalmazkodni az ál­landóan változó körülményekhez. így évzárás táján is megállapítható, hogy tevékenységük csökkentette a veszteségeket, bár a fagykár, az aszály és a teljesen átalakult piaci helyzet együttes hatásai hosszú éveken át ered­ményesen működő gazdaságokat is megrendítettek. Mégis, mezőgazdasági szervezeteink ereje, a szakemberek ké­pessége, a dolgozók szorgalma, felelős munkája a biztosíték, hogy a fogyasz­tóért, a jobb ellátásért, a nemzetközi piacért kialakuló versenyben élelmi­szer-termelésünk továbbra is jelentős szerepet fog betölteni nemcsak szűkebb hazánk, hanem az egész ország, meg a külföldi vásárlók igényeinek kielégíté­séért. A feladat realitását mutatja, hogy nem kevés azoknak a gazdasági egysé­geknek a száma, amelyek évek hosszú sora óta jó eredményeket érnek el, így például a Vaskúti Bácska Tsz, a Fajszi Kék Duna Tsz, a Kunszentmiklósi Egyetértés Tsz, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet. rosszabb egészségi állapotában. Két­ségtelenül sokat dolgozunk, de nem ésszerűen! Ezért is fogadott el a megyei tanács programot az egészségben eltöl­tött évek meghosszabbításáért és ennek a közérdekű ügynek a sikeréhez vala­mennyi Duna—Tisza közi lakos hozzá­járulhat. Az elmúlt időszakban jelentősen fel­értékelődött a szociálpolitika. Várha­tóan tovább fog nőni a különféle ellá­tási, támogatási formák, s az intéz­ményrendszer fejlesztése iránti igény. A gazdasági szerkezet változása, az árak tervezett emelése egyes rétegeket, csoportokat önhibájukon kívül is ne­héz helyzetbe hozhat. Ezért a társadal­mi közkiadások csökkentése mellett is gondoskodunk a rászorultakról, a szo­ciális támogatást igénylőkről, köteles­ségünk garantálni szociális biztonságu­kat. A nemzeti jövedelem elosztása során elsődleges fontosságú a külgazdasági egyensúly és a termeléskorszerűsités. E törekvések a közösségi és a lakossági fogyasztás átmeneti visszafogását igénylik. Az áldozatok vállalása most kényszerű lépés, de ha nem ezt válasz­tanánk, a stabilizáció idejét növelnénk túl hosszúra, és jövőnket tennénk bi­zonytalanná. Az életszínvonal kényszerű mérsék­lése, a várható infláció az emberektől, a családoktól kér türelmet, megértést, míg a gazdasági vonatkozású gondok megoldása érdekében a dolgozói maga­tartáson, a munka minőségén kell vál­toztatni. A közösségi fogyasztás vissza­fogása leginkább az egyes települések, intézmények helyzetében, a szolgáltatá­sok színvonalában érzékeltet nem éppen kedvező hatásokat. A megyei tanács mindennek ismereté­ben, tudatában határozta meg a stabili­zációt elősegítő tennivalókat. A tanácsi gazdálkodás feltételei alapvetően meg­változnak az eddigiekhez képest, keve­sebbjuta fejlesztési elképzelések megva­lósítására. A kialakult helyzetben a legfonto­A társadalmi szervezetekkel, szak­mai fórumokkal, a lakossággal közö­sen, nyílt párbeszédet folytatva elvé­gezzük a közkiadások alapos tartalmi felülvizsgálatát. Intézkedünk az intéz­mények szervezeti és működési rend­szerének egyszerűsítésére, átfogó kor­szerűsítésére. A nélkülözhető szolgálta­tásokat, kiadásokat mérsékeljük, az ér­dekeltséget életünknek ebben a szférá­jában is fokozzuk. Az eredetileg elhatározott mérték­ben folytatjuk tovább a közoktatás fel­tételeinek javítását. Hét városunkban folyik középiskolai, szakmunkásképző intézeti fejlesztés, 15 településen épül általános iskola. Gyeremekeink tu- ‘ dásszomjának kielégítése, tanulási föl­tételeikről való gondoskodás olyan ügy, amelynek fontossága nem lehet vita tárgya, hiszen társadalmunk jövő­jéről van szó. Évtizedek óta elmaradhatatlan fel­adatunk a lakásellátás javítása. Amíg a költségvetés helyzete nem javul, át­menetileg csak azt az utat járhatjuk, hogy sokrétűen, de az egyes családok helyzetétől függően eltérő mértékben támogatjuk a lakásépítésre, -vásárlásra irányuló egyéni erőfeszítéseket. Az ál­lami eszközök elsősorban a legrászo­rultabb családok lakáshoz jutási esé­lyeit fogják segíteni. A feladatok meg­valósításához hatékonyabb helyi támo­gatásra és lakásgazdálkodásra van szükség. Újragondoljuk — a kérdésben leginkább érdekelt fiatalokkal együtt­működve —a lakáspolitika egész jövő­jét, eszköztárát. A tanácsi és a lakossági pénzek segít-; ségével, a gazdálkodó szervek hozzájá­rulásával az elmúlt években számos te­Az ország helyzetének stabilizálása érdekében a megújulás követelménye természetesen a politikai és állami szer­vezetekre is kiterjed. A gondok megol­dása csak. a társadalom egységének erősödésével lehetséges. Ezt szolgálja alapvetően a szocialista demokrácia fejlesztése, melynek során a saját szere­pét is vizsgálja a Magyar Szocialista Munkáspárt. Napirenden van a népképviseleti szervek (Országgyűlés, tanácsok) mun­kájának korszerűsítése, a választójog módosítása. Megújuló tevékenységet folytatnak a társadalom politikai szer­vezetei is, a Hazafias Népfront, a szak- szervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a különböző egyesületek. Tevékenységüknek markánsabb jelle­ge, érdekképviseleti funkciójuk határo­zottabb vállalása egész társadalmunkat szolgálja, hiszen ily módon minden je­lentős kérdésben sokrétű, színes véle­ménycsere előzi meg a döntést. Ez na­gyon jól érzékelhető a parlament mun­kájának felélénkülésében, jogalakotó és ellenőrző szerepének erősödésében, izgalmas vitáiban. De ugyanígy- figye­lemre méltó a helyi tanácsok önállósá­gának további szélesítése, és az az elha­tározottság, hogy a kétszintű állam­Népünk már sok nehéz időt megélt és átvészelt a Kárpát-medencében, a Duna —Tisza közén. A történelem nem ké­nyeztetett el bennünket, soha nem adta könnyen a sikereket. Most az előző évekhez képest nehezebb körülmények között kell bizonyítanunk erőnket, el­kötelezettségünket, alkalmasságunkat. Meggyőződésem, hogy megálljuk he­lyünket, és a? egyes ember értéke emel­kedik, méltósága válik elismertté, ha munkája minősége és eredménye alap­ján ítéli meg a társadalom. Sokszor halljuk: igényeink elszakad­tak lehetőségeinktől. Az kellene, hogy ez sabb feladat az alapellátást nyújtó intéz­ményrendszer elfogadható színvonalú működtetése, hogy ezzel is biztonságos hátteret teremtsünk a termelőmunká­hoz. A megváltozott anyagi lehetőségek is­meretében is cél a VII. ötéves tervben el; fogadott, kiemelt feladatok megvalósí­tása. Okos gazdálkodással az elosztható költségvetési forrásokat a legfontosabb közérdekű szükségletek teljesítésére fogjuk összpontosítani. Ez átcsoporto­sításokat igényel, valamint rangsorolást és a megvalósítás sorrendjének szigorú ütemezését. lepülésen volt megoldható -a földgáz bekötése, az egészséges ivóvíz, a tanyák villamosítása, a telefonhálózat bővítése és más — egy sereg — fejlesztés. Ezt az utat játjuk tovább és segítjük megyei támogatással a következő években is. Lényeges fejlődésünk, jövőnk "és a fiatal generációk szempontjából viszo­nyuk a kultúrához, a művelődéshez. A nehezedő körülmények, a kedvezőt­len anyagi helyzet sem vezethet a műve­lődés rangjának leértékelődéséhez. Az intézmények hálózata, pályázatok ke­retében összefogással történő korszerű kialakítása révén, fokozatosan alkal­massá vélik az igények kielégítésére. Örvendetes, hogy Kecskeméten re­kordidő alatt megújult a színház épüle­te és ehhez egyre méltóbb a társulat is, amely— úgy tűnik — visszaszerzi a kecskeméti és a megyei közönséget. Az emberek tulajdonosi tudatát, lo­kálpatriotizmusát, a megye, a városok és a községek iránti szeretetét mi sem mutatja jobban, mint az a folyamato­san és egyre nagyobb értéket képviselő társadalmi munka, amit környezetük szebbé tétele, lakóhelyük fejlesztése, gazdagítása érdekében végeznek. Majdnem 30 éve, 1959-ben hirdettük meg megyénkben az első településfej­lesztési versenyt. Azóta számtalanszor bebizonyosodott, hogy a közmegegye­zéssel meghatározott célokért, ha az érdekeit közvetlenül is szolgálja, a la­kosság. a munkahelyi közösségek szí­vesen vállalnak munkát. Ennek ered­ménye. hogy megyénk 25 év alatt 23- szor lett első és két alkalommal máso­dik az országos versenyben, az egy la­kosra jutó társadalmi munka végzésé­ben. igazgatást fokozatosan és az állampol­gárok jobb szolgálata érdekében egy­két éven belül meg kell teremteni. Szövetségi politikánk eredménye, hogy vallásos és nem vallásos emberek együttes munkája nyomán épül az or­szág. Az egész nép érdekét szem előtt tartó cselekvés az eddigiekhez hasonló­an a jövőben is alapvető. Ennek az együttmunkálkodásnak szép jelei me­gyénkben az épülő, szépülő templo­mok csakúgy, mint az állami pénzek­ből is támogatott egyházi jellegű gyűj­temények. Bács-Kiskun jó néhány településén ngmcsak magyar szót hallani, magyar feliratokat látni. Beszélnek, írnak és olvasnak anyanyelvként németül, szer­bül, szlovákul a nemzetiségi lakosok. Mindenki számára realitás a nemzeti-' ségek léte, egyenjogúsága a túunkában, a közéletben, hagyományaik ápolása pedig nyereség az ország számára. Az együttélés természetes jellemzője, hogy a nemzetiségi településeken a gyerekek aszerint barátkoznak, hogy ki szeret sportolni, szavalni, énekelni, a fiatalok között pedig már régen az őszinte von­zalom, a szerelem alapján dől el, ki kivel házasodik, és nem a nemzetiségi hovatartozás szerint. az igény végre legyen motor a felelős na­pi munkálkodásban. Legyünk hát ha­zánknak — munkahelyen és otthon — okosan, jól dolgozó, kis országunknak mindén gondját, szegletét magáénak ér­ző, állampolgárai. | I E gondolatok jegyében köszöntöm Bács-Kiskun megye valamennyi lakóját és nemcsak az új év napjának szokása szerint, de sorsot fordító igénnyel feje­zem ki: reményeinket párosítsuk aka­rással, szorgos tettekkel és akkor a várt eredmények sem maradnak el. Ehhez kívánok békés, boldog új esz­tendőt! Kedvezőbb a nemzetközi helyzet Erősödtek az ellentmondások A stabilizálás több éves program Figyelmeztető jelek Sokat dolgozunk — de nem ésszerűen! Változó tanácsi gazdálkodás Nyílt párbeszéd a lakossággal A megújulás politikája Megálljuk a helyünket!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents