Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

1987. december 28. • PETŐFI NÉPE • 5 KARÁCSONYI MEGLEPETÉS DUTÉP-MODRA Lakások és árak MIKOR VÁLTOZATLAN A TELJESÍTMÉNY? Bruttósított bérek — új kollektív szerződés Fölösleges takargatni azt a cseppet sem szívderítő jelenséget, hogy az elmúlt időszakban átadott lakásokkal kapcsolatban sok panaszuk volt a beköltözőknek. Elsősorban minőségi jellegűek. A nem éppen ölesén vett lakások tulajdonosai még jó néhány ezer forintot költöttek el — a tapéta- és padlócsere szinte általános —, hogy ízlésüknek, elképzelésüknek megfe­lelő otthont alakítsanak ki. Ha azt állítom, hogy amit föntebb vázoltam, az a múlté, arra dr. Fáy Ferenccel, a Dutép vezérigazgatójával és Szöllősi Bélával, az OTP megyei igazgatóhelyettesével történt beszélgetés ad okot és reményt. Minőségjavítás és üzleti érdek — Hogyan lehetne a lakásár-növe­kedés ütemét csökkenteni, kelleme­sebb, jobb minőségű otthonokat kiala­kítani? Ez foglalkoztatott bennünket ebben az évben — kezdte kérdésekkel beszélgetésünket dr. Fáy Ferenc, aki ezzel egyben megfogalmazta a nem új­keletű lakossági igényeket is. — Mi­ként lehetne olyan lakást átadni, amely a beköltözőknek a legmegfelelőbb? Annak is, akinek néhány tízezer forint­tal olcsóbb, szerényebb kivitelezésű is megfelel és annak is, akinek luxusigé­nye van, milyen módon teljesülhet kí­vánsága? És miért ne teljesülhetne? — Ez az! Mi akadálya volt (van)? — Önkritikával kezdem. Az elmúlt két évtized építkezési időszakában ' szinte szükséges teherként, ugyanak­kor rendkívül alacsony 2-3 százalékos nyereséggel jelentkezett a vállalat szempontjából a lakásépítés. Ez egyéb­ként országosan jellemző volt. Ma azonban ez már üzletté vált, munkale­hetőséget ad, és verseny is kialakult a vállalatok között. Ebben a helyzetben is, amikor az építő- és egyéb ipari anya­gok ára emelkedik, azt akarjuk elérni, hogy a lakásár-növekedés üteme ki­sebb legyen. Ugyanakkor szándékunk, hogy a belső kivitelezés minőségében javuljon — ami általában nem jelent többletköltséget, vagy csak minimáli­sát — s a vevőigényt tiszteletben tart­suk. Ennek alapfeltétele, hogy a mű­szaki átadás előtt három hónappal tud­juk, kié lesz a lakás. Gyakorlatilag ez az egyedüli feltétele annak, hogy telje­síthessük a leendő tulajdonos kívánsá­gait. Sajnos, erre eddig nincs lehetősé­günk. — Most három lakást »saját száj­ízük” szerint készítettek el, már ami a belső kialakítást illeti. — Célunk az volt, hogy bemutassuk megrendelőnknek, az OTP-nek és a la­kóknak is, hogy minőségében sokkal jobb és szebb lakás készülhet csekély ráfordítástöbblettel. — Pénzben ez mennyit kóstál? — Másfél, valamint két és fél szobás lakásonként (nem négyzetméteren­ként!) hat-tizenkét ezer forintot jelent. — Miből adódik a többlet? — Rézküszöb, jobb minőségű sző­nyegpadló és tapéta, kontalux kapcso­lók, szegélylécek stb. És ami nem kerül pénzbe: pontos illesztések, a színek harmonikus megválasztása, és még to­vább sorolhatnám. Tudom, hogy az utóbbiakról az általános vélemény az: már korábban is meg lehetett volna csinálni. Igaz is, meg nem is, mert gyors tömegmunkákról volt szó, az alkat­rész- és burkolóanyag-szállítók egy té­telben ránkzúdították termékeiket: eszi, nem eszi, nem kap mást. Napja­inkban viszont nekik sem mindegy, van-e megrendelőjük, mert mindenki piacot keres termékeinek és így javuló­ban van az alkalmazkodó képességük is. Boldog tulajdonosok Kecskeméten, a Széchenyivárosban a Kun Béla tér 6. szám I. emeletén találhatók ezek a jobb lakások. Az egyik két és fél szobásba Miklós Józse­fekhez kopogtattam be. A feleség, kis­lányával volt otthon. Szívesen — sőt büszkén! — mutatta meg új otthonu­kat. — Nagyon jó lakás, szebbet el sem tudok képzelni, nem cserélném el seho­vá, még nagyobbért sem! Szüleimnél kertes házban laktunk. December 20- án költöztünk, s nagyon megszerettük új otthonunkat, még a kertet is pótolja, olyan kényelmes, szép. Szóval, nem ad­nám semmiért... Nagyon jó munkát végeztek a Dutép dolgozói. Láttam kolléganőim lakását, amelyek koráb­ban épültek. Össze sem hasonlítható ezzel, annyival szebb, ízlésesebb .... ’ Semmi túlzás nincs a leírtakban. A konyha az ebédlővel együtt tágas, szép beépített bútorok, barna árnyala­tú mintás padlóburkoló, ugyanilyen van a közlekedőfolyosón és a mellék- helyiségekben is. A szobában ízléses tapéta és szőnyegpadló, színharmóniá­ban, az ^blakok, ajtók tökéletesen zár­nak, a küszöbök rézlappal borítottak, a kilincsek eloxált alumíniumból ké­szültek, a falak, a padozat nem hepe­hupás, az üvegajtók nincsenek össze­kenve festékkel, a csempék szépek, jól illeszkednek ... Szóval sorolhatnám mindazt, amiről nincs tapasztalata Kecskeméten annak, aki Dutép-laká- sokba költözött. Hibát keresve sem ta­lálni. Végre európai igényű és léptékű lakást láthattam, boldog tulajdonossal, aki egyébként meglepődött, amikor megemlítettem, hogy új otthona kicsit eltér az általánostól. — Nem is tudtam róla, de az biztos, ha a Dutép mindig ilyet ad át, nem hangzik el több rossz szó munkájukról. A 64 négyzetméteres lakás egyéb­ként 1 millió 5 ezer forintba került. Egy másfél szobás lakásba is bekuk­kantottam, amelyben Szabó Erzsébet, a kecskeméti Kodály iskola tanítónője lakik, édesanyjával. Nincs értelme elso­rolni ugyanazt, amit az előbbi lakásban tapasztaltam, ez is irigylésre méltóan szép. Ötvennégy négyzetméteres, ára 835 ezer forint. A minőségi többlet itt hatezer forint lenne. Az új tulajdonos megjegyzi: — Az emeleti szomszédok csodál­koztak, hogy még az előszoba is tapé- tás és ízlésesebb az egész lakás. Meg­kérdezték: velem kivételeztek? Öntől tudom, hogy mi is történt.. Örülök gyönyörű otthonunknak, még külön kamra is van... Még csak annyit: a lakásokat a Du­tép tervezte. . Válasszon a vevő A látottak után mit is kérdezhetnénk dr. Fáy Ferenctől, mint azt: — Remélhetik a jövőbeni új lakástu­lajdonosok, hogy az ő otthonuk is ilyen lesz?- A megrendelővel, az OTP-vel egyeztettük az elképzeléseket, s a véle­ményünk az, hogy a jövőben csakis ilyen lakásokat szeretnének értékesíte­ni. További terveink: lehetőséget aduqk a leendő tulajdonosoknak, hogy megválasszák a tapétát, a szőnyegpad­lót, a csempék színét, a fürdőkád alak­ját stb. Arról van szó, hogy mintakol­lekciót állítunk össze, közöljük melyik mennyibe kerül, illetve mennyivel több az átlagosnál. Sőt arra is készek va­gyunk, hogy festés és padlóburkolás nélkül adjuk át a lakásokat. Ez utóbbi esetben ára természetesen csökken. A félkész állapotú lakás alkalmas arra, hogy a beköltözők pénzüktől függően, folyamatosan, családi kivitelezésben fejezzék be. Ennek érdekében viszont a lakástulajdonosok személyét előre meg kell tudnunk. — A várható áremelkedésekre mi a Dutép válaszlépése? — A növekedéssel kapcsolatban nem tudunk mit tenni, mert mi is vásá­roljuk az alapanyagokat. De ezek el­lensúlyozására már vannak válaszlépé­seink. Minőségében jobb, ezzel értéke­sebb lakásokat készítünk. A beruházá­si folyamatokat racionalizáljuk, a vál­lalati hatékonyság javításával együtt. Saját tervezésű otthonokat építünk, ami ugyancsak olcsóbb, mintha terve­zővállalattól vennénk a terveket. Ha még Szabályozási változás is segítene, ésszerűbb finanszírozás valósulna meg- 20 százalék előleget kapnánk az alapanyag-vásárláshoz, nem pedig a banktól 12,5 százalékos kamattal kelle­ne fölvenni pénzt ilyen célra — ez is a lakásár-emelkedés mérséklődését szol­gálná. , Idestova húszéves az a miniszteri rendelet, amelynek értelmében a válla­lati kollektív szerződéseket évente, mégpedig április 30-áig meg kell újítani — egyeztetve őket az időközben megje­lent új jogszabályokkal. Az 1987-es esztendő vége azonban rendkívüli szer­ződésmódosítást tett szükségessé. Az 1988. január 1 -jétől érvénybe lépő jöve­delemadó-törvény és a társadalombiz­tosítási rendszer változása nyomán ugyanis senkinek sem csökkenhet a nettó keresete — változatlan teljesít­mény esetén. Ezt írja elő a 14/1987. számú törvényerejű rendelet, s ennek érvényesítése a kollektív szerződések­ben nem várhat tavaszig. Fizetés és adó- A mostani szerződésmegújítás legfontosabb feladata, hogy a január 1-jétől érvényes kollektív szerződés pontosan meghatározza az adott válla­latnál, mit jelent az 1987-hez képest változatlan teljesítmény — mondja dr. Tóth Miklós, a SZOT közgazdasági osztályának munkatársa. — Ennek olyan elemei vannak, mint az azonos munkaterület, azonos munkarend (műszakbeosztás), azonos munkakö­rülmények, azonos túlóraszám. A fel­tételeket csak egy-egy üzemre, vállalat­ra vonatkoztatva lehet jól körülírni, azért nem bocsátkozik részletekbe az említett törvényerejű rendelet. A kollektív szerződés jól átgondolt módosítása nagy feladatot ró a szak- szervezeti bizalmitestületre, mint a munkavállalók képviselőjére. A dolgo­zók ugyanis csak az 1988-as év végén tudják majd igazában megállapítani, hogy nem jártak-e rosszabbul a tavalyi­nál, s ekkor kémek majd magyaráza­tot. — Ugyancsak lényeges szempont a módosításkor — fűzi hozzá Hámori Antal,a SZOT közgazdasági osztályá­nak bérszakértője —, hogy 1988-tól megszűnnek a bértarifák eddig rögzí­tett felső határai. Az ÁBMH kiadott ugyan egy ajánlást (a Munkaügyi Köz­löny 17. számában jelent meg), ennek a kollektív szerződésbe való felvétele azonban — minthogy e szerződés tör- vényértékü a vállalat számára ^ azzal a veszéllyel jár, hogy a dolgozók egy részének 1988-ban nem tudnak indo­kolt és szükséges mértékű alapbéreme­lést adni. A nagyobb keresetűeknek ugyanis a személyijövedelemadó-prog- resszivitása miatt jobban kell emelni az alapbérét, hogy azonos összeget kapja­nak bérfizetéskor, hiszen ők a többlet- keresetükből már nagyobb százalékot fizetnek adóként. Műszakpótlék és túlóradíj A felső határok eltörlése viszont mó­dot ad arra, hogy a vállalatok az alap­bérbe építsenek be olyan pótlékokat, amelyek tulajdonképpen eddig is csak arra szolgáltak, hogy kellően meg tud­ják fizetni a szükséges munkaerőt. Ez az intézkedés egyben egyszerűsíti a bruttósítás végrehajtását, és áttekint­hetőbbé teszi az egész vállalati bérrend­szert. Emiatt a munkáltatónak is érde­ke fűződik hozzá, a munkavállalónak meg erősíti a bérbiztonságát. Kényes pont a műszakpótlék. Ezt százalékban határozzák meg, de az azonos százalékos arány — ismét csak az adóprogresszió miatt — kisebb net­tó keresetet eredményez annál, akinek nagyobb az alapbére. Ez úgy hidalható át, hogy bércsoportonként eltérő szá­zalékos mértéket határoznak meg mű­szakpótlékként a kollektív szerződés­ben, hogy megőrizzék a pótlék jelenlegi értékét. Számos vállalatnál fontos keresetele­me a dolgozóknak a túlóradij. Hogyan lehet egységesen úgy szabályozni, hogy 1988-ban se változzék a dolgozó nettó keresete, ha ugyanannyi a túlórája, mint az idén? A SZOT közgazdasági osztályának munkatársai azt tartanák célravezetőnek, ha az 1988-as év végi túlőraszám-összesítéskor egyszeri pré­miummal kompenzálnák azokat a dol­gozókat, akiknek a progresszív szemé­lyi jövedelemadó miatt az azonos túl­óraszám ellenére is kevesebb volt a net­tó keresete az ideinél. Áprilisban megújítják A SZOT közgazdasági osztályán úgy látják, hogy kivált a nagyobb vállala­tok szakszervezeti aktivistái jól felké­szültek a kollektív szerződések mostani módosítására. Ami annál fontosabb, mert a szokásos áprilisi szerződésmeg­újításkor |— ami természetesen 1983- ban sem marad el — a bérek tekinteté­ben már a most meghatározott elvek­ből kell kiindulni, a béremelések alap- ; jául a januártól bruttósított bérek szol­gálnak. — Dolgozói reklamációk leginkább a jövő év végén várhatók. Ezekre ak­kor lesz a legkönnyebb válaszolni — mondja dr. Tóth Miklós —-, ha a kol­lektív szerződések közérthetően, jól át­tekinthetően vannak megfogalmazva, nem szorulnak magyarázgatásra. Érsek Iván Partner az OTP Az OTP megyei igazgatóságán Szól- lösi Béla igazgatóhelyettes véleményét kértük, a jövőbeni lehetőségek megis­merése érdekében. — Egyetértünk a Dutép törekvései­vel és támogatjuk is. Számunkra leg- . fontosabb: jobbak, de ugyanakkor ne sokkal drágábbak legyenek a lakások. Nagy gondunk, hogy nem tudjuk előre — a műszaki átadás előtt legalább há­rom hónappal —, megmondani, hogy ki lesz a tulajdonos, illetve csak a laká­sok harminc százalékánál, amit közvet­lenül az OTP értékesít. A többi lakás tulajdonosát a tanács jelöli ki. Gondja­ikat ismerjük, sok a visszamondás, emiatti új kijelölés, tárgyalás stb. Kö­zösen igyekszünk ezen á helyzeten is túljutni. Biztos vagyok benne, hogy a lakásra várók a Dutép széles ajánlatát megismerve határozottabban dönte­nek. Az igény szerinti kialakításhoz pe­dig két dologra van szükség: a leendő tulajdonosok átadás előtt fél évvel, szerződésben rögzített feltételek mellett előleget fizessenek, másrészt, akik a belső tér saját kivitelezésére vállalkoz­nak, azok' a lakhatási szabványelőírást — például megfelelő hő- és hangszige­telésű burkolót alkalmazzanak — be­tartsák. Azokat a lakásokat, amelyeket bemutatási céllal készített a Dutép, igen jónak tartjuk, az árkülönbséget is reálisnak, ugyanakkor a lakás haszná­lati értékét jelentősen növelték. A jö­vőben ilyenekre számítunk, s arra is figyelünk, hogy a lakásárak a tényleges költségektől ne szaladjanak el, a minő­ségük viszont javuljon. Csabai István A gazdaságos és környezetkímélő üzemeltetésért mu­Eco­ame­Az autó­motorok kör­nyezetkímélő és gazdaságos |§|g "‘"W 'Ny üzemeltetését f \ % ! segíti az a fe- " . délzeti szer, az meter, lyet Vácott, a Híradástech­nikai Anya­gok Gyárá­ban készíte­nek. A kis komputer ha­zai műszaki ötlet és rész­ben hazai alapanyagok­ból készül, két- és négy­ütemű moto- H£ T i' |T> I rokhoz épített változatban. Mérhető vele a motor fordulatszáma, a pilla­natnyi, illetve a 100 kilométerre kivetített átlagfogyasztás, egy- egy kijelölt útszakasz tényleges fogyasztása, a gépjármű sebes­sége, a megtett távolság. Emel­m lett közönséges óraként, stop­peróraként —de egyes változa­ta —, taxióraként is használha­tó. A kijelzett adatok alapján következtetni lehet a motor esetleges beállítási hibáira. A műszer néhány száz példá­nya készült el az idén, de jövőre — számolva az exportigények­kel is — közel tízezer darabot gyártanak a fedélzeti kompu­terből. Tanmese a gerendáról Ha ismeretterjesztő előadást kellene tartanom ezzel az előre meghatározott címmel: „Az anyagmozgatás pszichológiája és etikája, különös tekintettel a Vasú­ti sínek, farönkök, vasbeton geren­dák kézi szállítására” — igyekez­nék tömören és közérthetően kifej­teni az alábbiakat. Vegyünk például egy hosszú és nehéz farönköt. Minden épkézláb ember felsora­kozik mellé, éspedig olyanformán, hogy az erősebbek és gyakorlot­tabbak a tuskó körül, a gyengéb­bek és próbátlanok, a rönk véko­nyodó végén jussanak alkalmas fo­gáshoz. A munkavezető jelére mindenki latba veti teljes erejét, s a felemelt rönköt — gondosan ügyelve a te­lep egyenetlenségeire, a gödrökre, a sziklákra, a fagyökerekre — az előre megállapodott és mindnyá­juk számára világosan kitűzött irányba cipeli. Eme látszólag primitív munka­folyamatnak rendkívül bonyolult a pszichikai és etikai háttere. Egy tapasztalt anyagmozgató a követ­kezőképp jellemezte nekem a bo­nyodalmakat: „Alig hihető ma már, milyen szí­vósan tartotta magát az a — nagy történelmi múltra visszatekintő — módszer, mely szerint, amíg mi, a túlnyomó többség, ínszakadásig cipekedtünk, a kisebbség kényel­mes lovaglóülést foglalt magának a rönkön. S nem szűnt meg közben hangoztatni, hogy ez így tökéletes teherjnegosztás; s 'a lovagláshoz neki máskülönben is történelmi jo­ga van”. „Majd amikor — egy nagyobb zuhanás alkalmával — kipenderül­tek a nyeregből a lovagok, úgy lát­szott, minden olyan egyszerű: ki hol éri, fogjuk meg, és vigyük!.. Élőre-hátra, jobbra-balra húzkod­tuk a rönköt, nemigen mozdult hát se té, se tova”. „Mire új módszerrel próbálkoz­tunk: helyezkedjék mindenki arc­cal a brigádvezető felé!... Csak­hogy abból semmi jó nem szárma­zik, ha az ember — úgy értem: a magamszőrű anyagmozgató — a hepehupás, járatlan terepen nem a lába elé néz, hanem folyton a bri­gádvezetőre. Meg persze abból sem, ha az köztünk a számos, aki jobban helyezkedik, közelebb a brigádvezetőhöz, nem pedig az, aki odaadóbban cipel...” „Úgy látszott, hogy ennyi keser­ves tapasztalattal a hátunk mögött nem érhet több meglepetés; csak­ugyan meglendült a munka, s — tanú vagyok rá — más lett a ked­vünk is. De telt az idő, múltak az évek, és... bizony, nagyon elkelne már egy kis igazítás a módszeren megint”. „Itt vannak a szimulánsok. Messzebbről, a pódiumról nézve úgy viselkedik, majd belégebed, de én, aki mellette cipelek, érzem, hogy a terhet mind rámengedi...” „Aztán itt van, aki már azzal sem törődik, hogy a pénzéért leg­alább szimuláljon. Még büszke is rá, hogy ő csak a kisujjával böködi a gerendát...” „Vagy itt van, aki lovagolni még ugyan nem lovagol rajta, de tehen- kedni rátehenkedik, s a többiekkel húzatja magát...” „És itt van a legrosszabb fajta, aki még ráadásul kiröhögi, bo­londnak, strébernek csúfolja az igazán cipekedőket. Mit tudja ő, kinek köszönheti, hogy a bokáját még nem törte el...” Világos, hogy a tanmesében olyan anyagmozgatásról van szó, melyet — belátható ideig — nem gépesíthetünk. Sematikus példázat és durván egyszerűsít — de épp ez a célja-. Mert van abban valami lényegre tapintó, hogy a gerenda és az ember viszonyának csak két alapformája számít: viszem — vi­gyétek. S ha bokatörésekre kerül sor, mindenekelőtt a lazsálókra száll a felelősség. De — olyan természetes ez? Az a benyomásom, a társadalmi cipekedés merőben fordított fele­lősségrendszert alakított ki évtize­dek — vagy évezredek? — során. A „tett felelősségét” — mondhat­nám, bár maga ez a kifejezés is félrevezető. Hiszen azt sugalmaz­za, hogy a tettől való tartózkodás — pontosabban: az akciótól való tartózkodás — nem számít felelős cselekvésnek. Az igazgató felelős, ha utasít. Nem számit felelősnek, ha csak rándít egyet a vállán? Az új módszer alkalmazásáért felelős valaki. Az elhárításáért — nem? Az aláírásért igen—a visszauta­sításért nem? A szerkesztő felelős, ha közli a kéziratot, de a felelősség kockáza­ta nélkül visszaadhatja? Az állásfoglalásért felelős a tu­dós. A hallgatásért sohasem? Az anyagmozgatók brigádveze­tői felelősek, ha eltérnek a megszo­kott — s már többszörösen rossz­nak bizonyult ||1 iránytól, mód­szertől. De nem felelősek, ha — felsőbb utasítás hiányában — ra­gaszkodnak hozzá? A cipekedésért felelős az állam­polgár, de ha félreáll mentesül a felelősség alól?... Ide kívánkozik még egy megfon- I tolásra érdemes következtetés a naiv példázatból. Eszerint: hiába mondanám, vi­szem a rámeső terhet erőmhöz ké­pest becsülettel — és a többi nem érdekel, senkihez semmi közöm — attól még éppen úgy megüthetem a bokámat. Ha tudniillik a szüksé­gesnél kevesebben cipekedünk be­csülettel. Tehát nem elég csak a gerendára ügyelnem: ügyelnem kell a kollek­tívára is. Felelősség és sors — tet­szik, nem tetszik — összeköt. De mintha túl sokan nem ven­nék számba cipekedéseinkben ezt a kollektív felelősséget. Hanyagoljuk most el a lazsáló- kat, a cinikusokat, a lovaglásról ábrándozó tehenkedöket — noha a számuk nem elhanyagolható. Ma­radnak azok, akikben megvolna a jóakarat, s marad az összes bonyo­dalmakból egyetlen kérdés: hozzá­fér-e mindenki a gerendához, hogy tehetsége szerint emelje? Kap-e elég ösztönzést — lehetőséget leg­alább — arra, hogy hozzáférhes­sen? Jogos kérdés, sokan fölteszik. Félek, sokkal többen, mint ahá- nyan valóban törik magukat, hogy hozzáférjenek. Fekete Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents