Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

1987. december 22. • PETŐFI NÉPE • 5 KGST-EGYÜTTMÜKÖDÉS Számítógépek világszínvonalon JAPÁN PÉLDA UTÁN Vezetői minőségkörök A moszkvai számítástechnikai tudo­mányos kutatóközpont kilométer hosszú épületegyüttese önmagában is kifejezi a számítástechnika fontosságát mindennapi életünkben. Viktor Przsi- jalkovszkij — korábban a minszki szá­mítógépgyár főkonstruktőre —•; már több mint 10 éve a KGST-tagországok egységes számítógéprendszerének fő- konstruktőre, a központ igazgatója így nyilatkozik: — A KGST-országok 2000-ig szóló műszaki-tudományos komplex fejlesz­tési programja az elsődleges feladatok között jelöli meg olyan szuperszámító­gépek létrehozását, amelyek műveleti sebessége több mint tíz-, sőt több száz­millióra másodpercenként. Ez csupán egy példája a szocialista országok együttműködésében rejlő lehetőségek­nek. — Nagy reményeket fűzök az ipar- vállalatokról 1987. július végén elfoga­dott új törvényhez. Nemcsak az energi­kus vezetők bevonására gondolok. A törvény — bármennyire is meglepő­nek tűnhet — óriási jelentőségű a szá­mítástechnikai eszközök fejlesztésével és gyártásával foglalkozóknak is. Mi értelme volt korábban például a válla­lati termelés optimalizálásával foglal­kozni, amikor — ahogy az gyakran előfordult — a számítógép objektív adataival szemben a „fentről jövő” uta­sítások voltak meghatározók. Ezek az adatok pedig gyakran teljesen ellent­mondanak egymásnak. — Más a helyzet ma, amikor minden önelszámoló és önfinanszírozó vállalat létérdeke, hogy a számítógép segítségé­vel több száz lehetséges megoldás kö­zül kiválasztott optimális technológiai vagy irányítási rendszert alkalmaz. Ezek az „okos” gépek nem az ember fizikai, hanem szellemi lehetőségeit egé­szítik ki. Ebből következően nő a szak­mai felkészítés jelentősége, a számítás­technikai kultúrának, mint alapvető is­mereteknek a megszerzése iránti igény. Ennek alapjait teremti meg a KGST- országok egy részében az iskolákban már bevezetett „Informatikai és számí­tástechnikai alapismeretek” nevű tan­tárgy oktatása. — Amikor a tudományos-műszaki haladás felgyorsítása életünk minden területén megköveteli a számítógépek egyre aktívabb alkalmazását, a szocia­lista országok technikai ellátottsága bi­zonyos mértékben elmaradt a világ él­vonalától.-Ebből következik a külföldi beszerzések iránti igény. Ésszerűtlen lenne elzárkózni az USA vagy Japán elektronikai eredményei elől. — Helyzetünk azonban távolról sem olyan nehéz. A Szovjetunióban, Bulgá­riában, Magyarországon és az NDK- ban gyártott számítógépek megfelelnek a világszínvonalnak. EZ arra mutat, hogy a továbbfejlődés ezen a téren nem kizárólag a nyugati technológiától függ. — Elég csupán arra emlékeztetni, hogy a Szovjetunióban felbocsátott mesterséges holdak pályára állítását, az érkező információk vételét, a Vénusz térképének összeállítását, az űrrepülé­sek irányítóközpontjában alkalmazott berendezések tervezését mind hazai elektronikus számítógépek segítették. — 1969-ben született meg az egy­mással kompatibilis számítógépek egy­séges rendszere a KGST-n belül. A „nemzetközi gyártósoron” 500 ezer mérnök és több mint 300 ezer munkás dolgozik. — A bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar és NDK-beli számítástechnikai vállalatokkal már hosszú évek óta gyü­mölcsöző együttműködést alakítot­tunk ki. Ennek eredményeként ■ az utóbbi években az egységes számító- géprendszeren belül több mint 800 hardware- és software-eszköz került al­kalmazásra, továbbá másodpercenkén­ti 130 ezer—5 milliós műveleti sebessé­gű új gépek sorozatgyártása kezdődött meg. — Az elektronikai eszközök fejlesz­tése és alkalmazása a KGST-országok 2000-ig szóló tudományos-műszaki komplex programjának egyik kiemelt témája. Ezen belül is fontos szerepet kap az elektronizáció. Partnereinkkel mar a közeljövőben igyekszünk erősí­teni a szerződéses kapcsolatokat. Radi­kális változásokra van szükség. Ennek megfelelően született meg az egységes számítógéprendszer továbbfejlesztésé­nek koncepciója, amely az úgynevezett ötödik generációs intelligens számító- gépcsalad létrehozását tűzte ki célul. — Az egységes számítógéprendszer olyan szocialista nemzetközi konszern­ként is felfoghatjuk, amelyhez a fő­konstruktőri tanács által irányított, egységes programrendszerrel összekap­csolt nemzeti intézetek és vállalatok tartoznak. Röviden ez jellemzi az „elektronikusok” együttműködésének jelenlegi szakaszát. — Szeretném hangsúlyozni, hogy a- számítógép különleges technikai esz­köz, amely lehetővé teszi a felhaszná­lók és gépek közötti dialógust. A gépi beszéd, a programnyelv — nem abszt­rakt fogalom, hanem a konkrét megér­tés eszköze. Tehát az információcseré­hez és -feldolgozáshoz szabványosított módszerekre van szükség. Ezeknek az elveknek a figyelembevételével az ESZR-rendszer gépei a világon gyár­tott számítástechnikai eszközök 80 szá­zalékával kompatibilisek. Különösen fontos mindez ma, az ötödik generáci­ós számítógépek kifejlesztése során — mondta a KGST egységes számítógép- rendszerének főkonstruktőre, a köz­pont igazgatója. Jurij Szinyakov A FÉMMUNKÁSNÁL ALKALMAZZÁK Forgatóberendezéssel könnyebb­' A „fémmunkás” Vállalat kecske­méti gyárába az idén nyáron érke­zett megrendelés a jászberényi Le­hel Hűtőgépgyártól, az úgynevezett hűtődelták oszlopainak készítésére. A monumentális hűtőtornyok­hoz tekintélyes méretű, súlyos szer­kezeti elemekre van szükség. A delta­oszlopok végleges formájukban meg­haladják a tíz méter hosszúságot. Ilyen méretű acélszerkezeteket cseppet sem könnyű mozgatni kézi erővel a meg­munkálás közben. Ezért a „fémmun­kás” Vállalat kecskeméti gyárának szakemberei kidolgoztak egy egyszerű, mégis rendkívül praktikus forgató­berendezést, amely megkönnyíti a hatalmas oszlopok összeállítását. Képünkön: az ötös számú lakatos­üzemben Halász László hegeszti össze a hűtődelta oszlopelemeit. G. B. Szerencse — rendelésre Nézem a naptárat, lassacskán elfogynak a lapjai. Ez az én időm. Ilyenkor keres egy vérbeli kéményseprő. Tavaly szil­veszter táján is bekopogtam néhány ajtón, és összejött a Tra­bantra való. Hallom a rádióban, hogy valami japán kocsikat akarnak behozni. No — mondom magamnak —, Józsi, az idén két seprővel megyünk újévet köszönteni! Centinként egy tizes. Olcsón megszámítom, nem? Hja, mióta nálunk a szerencsének is ára van ... I ' Nem mindig megy ám nekem se ennyire a bolt. Év közben egyszerű tüzeléstechnikus vagyok, sima szakérettségivel: Ki- küldenek megvizsgálni egy-egy kéményt, hogy bele lehet-e kötni a gázt? Megnézem alul, fölül, néha még a golyómat is beleeresztem, aztán megcsóválom a fejemet. A háziak erre kétségbeesnek, és felmutatnak egy pirosat. Nem erősségem a történelem, de azt tudom, hogy Kossuth nem sokáig tartotta magát. Az asszony is muzikális, Bartókért rajong ... Szóval végigjátsszuk a műveltségi tesztet, és a végén megadom a haverom címét, aki szélkakasokat gyárt Ady-számra. De ilyenkor egész más a helyzet. Ma már nem babonásak az emberek, csak hagyománytiszteletből kerülik a fekete macskát, és tőlem veszik meg egész évi szerencséjüket. A só­gorom küld vidékről két vesszőseprőt, jól bekenem műkorom­mal, aztán nyomás. — Kezét csókolom! Szabad-e söpörni? i — Te jóságos isten — hüledezik a naccsád —, pont most. a karácsonyi nagytakarítás után? A1 férjem már kipucolta a múlt héten. Jaj de cuki seprője van, törhetek belőle egy dara­bot? Tudja, a szerencse miatt... — Hát tetszik tudni, ez leltári tárgy... — aztán megegye­zünk, és én boldog új évet kívánok neki. Ha nagyon hagyo­mánytisztelő, és megfizeti, még azt is elárulom, hol dolgozik a kollégám, és ki tart a környéken fehér lovat. Mert ugye az igazi szerencse mégis csak két kéményseprő, meg egy fehér ló. Hanem a múltkor nagyon megjártam. Az egyik lakásban egy csinos, fiatal hölgy nyitott ajtót, és ragaszkodott hozzá, hogy söpörjem ki a kéményét. Még a padlásra is fölkísért, nehogy eltévesszem az utat. Söpörtünk egyszer, söpörtünk kétszer, már a pókhálókat is lesöpörtük, de még mindig nem volt elég tiszta a kémény... Amint ott botorkálok lefelé a lépcsőn, mit látok? Egy hatalmas fekete macska csámpázik előttem az udvaron. Mondtam én neki, hogy sicc, meg cic, meg a nyavalya essen beléd, mégis átment előttem. Le is váltották az igazgatómat, mert az egész vállalat oda járt söpörni, és veszteségessé vált a cég. Most azon gondolkodom, hogy önállósítom magam, jólfizet ez a szerencsekivánó szolgálat, de valahogy mégsem az igazi. Van egy közgazdász ismerősöm, akinek jó kapcsolatai vannak odafönt. Azt javasolta, alapítsunk egy vállalkozást fekete macskák irtására. Jövőre ez lesz a nagy üzletj mert a szerencse önmagában már édeskevés ... > T. Ágoston László A világ fejlett országaiban is divattá vált az, hogy a japán vezetési módszereket tanulmányozzák, elem­zik, másolják, hiszen a japán gazdasági csoda egyik forrásának a sikeres vezetést tartják. A széles körű üzemi demokrácia előnyeire épit a japán minőségkör- mozgalom is. Egy-egy műhely, üzem dolgozói alkot­ják e köröket; önként, ellenszolgáltatás nélkül. Ülése­iket munkaidő után tartják, Japánban a munkaidő­höz ugyanis csak munka tartozik. A minőségkörök tagjai tehát szabadidejükben találkoznak, és egy vá­lasztott vezető irányítása mellett egy-egy olyan prob­léma megoldásával foglalkoznak, amely munkájuk minőségét javítja. , „ . Az Országos Vezetőképző Központ három évvel ezelőtt arra az elhatározásra jutott, hogy megkísérli a japán minőségkörök példáját „meghonosítani” a magyar vezetők körében. Az OVK-t az a gondolat vezette, hogy a vezetői munka minőségét is folyama­tosan fejleszteni kell, a vezetői munka hétköznapjai­ban is lépést kell tartani a legújabb tudományos mód­szerekkel, a kiválók tapasztalataival; szert kell tenni az új vezetési technikák ismeretére; szélesíteni kell a vezetői tudást, a magatartástudományok, számítás- technika, a tervezés, a hatékony munkamódszer­tervezés területén. Középpontban: az adózás A vezetőknek folyamatos továbbképzésre van szükségük. Napjainkban viszont csak nagyon ritkán és kevés idő adódik ilyen célokra. Jól összeválogatott társaságban, klubszerű összejöveteleken viszont meg­beszélhetik egymással tapasztalataikat, meghallgat­hatnak egy-egy olyan előadást, amely problémáikban segítheti őket, megkérdezhetnek sikeres vállalatveze­tőket, államférfiakat, professzorokat, és így kevés időráfordítással, saját maguk által meghatározott té­makörökben hozzájárulhatnak a vezetőképzés szinte „testre szabott” formáihoz. Az Országos Vezetőképző Központ 20 éves fennál­lása során igen széles körű, nagyszámú vezetővel ke­rült kapcsolatba. Sokan több tanfolyamot is végeztek az OVK-nál, mások egy-három éves vezetőutánpótlá­si iskolába jártak, szerteágazók az OVK vállalati kapcsolatai is. Nem jelentett gondot az, hogy az OVK volt hallgatóira támaszkodva a vezetői minőségkörök országos hálózatát építse ki. Kezdetben csak a volt hallgatókból alakultak e körök, később az érdeklő­dők is csatlakozhattak. Napjainkban 26 ilyen vezetői minőségkor működik, 16 Budapesten, 10 pedig más városokban. A területi adottságokból adódott, hogy a budapesti vezetői minőségkörök szakmai-ágazati alapon szerveződtek, míg a többiek megalakulásánál a földrajzi szempontok voltak irányadóak. A minőségkörök hároméves múltjuk során igen változatos témákkal foglalkoztak — általában ne­gyedévenként szervezett összejöveteleiken. 1986-ban az érdeklődés az új vállalatirányítási formákra, a vállalati tanácsok működésére irányult, a témák a legtöbb vezetői minőségkörben vitatémaként szere­peltek. 1987-ben az új adózási rendszer témája állt az érdeklődés középpontjában. Dr. Kupa Mihály a Pénzügyminisztérium részéről, és Rák György az Or­szágos Tervhivatalból ,tp,bb alkalommal is előadáso­kat tartottak aíémárólkülönbözominőségkörökben. Államtitkárok és mások A tagok közösen határozzák meg, hogy milyen témáról kívánnak eszmét cserélni. Éppen ezért a sok­színűség jellemzi a programokat. Ennek illusztrálásá­ra néhány programtéma az elmúlt évekből: kezdő szakemberek beilleszkedési problémái, a munkahelyi közérzet konfliktusai; a vezetői halálokok témája; a termelékenység növelésére alkalmazott Maynard- módszer tapasztalatai; az igazgatói pályázatok vesz­teseinek problémái; számítógépes vezetői módszerek; ösztönzés, motiválás, emberi tényezők; hagyományos és új vállalatirányítási formák összehasonlítása; vál­lalati gazdasági munkaközösségek szerepe a magyar gazdaságban; gazdálkodó szervezetek szerződéses kapcsolatai, jogi témái. Három év számtalan programjának ismertetése nem fér be egy rövid felsorolásba, amilyen színes, változatos a minőségkörök személyi összetétele, any- nyira sokféle témák szerepeltek a programokban. Áz előadók között találtunk államtitkárokat; dr. Hutás Imre egészségügyi, Horváth Ferenc ipari államtitkár időszerű feladatokról; dr. Fodor László és Zányi Je­nő, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökhelyettesei is aktuális témákban szóltak hallgatóságunkhoz. A gazdaságirányítás vezető szervei részéről a minő- ségkör-összejöveteleken igen sokan nyújtottak tájé­koztatást: az Ipari Minisztérium, az Országos Anyag- és Árhivatal, a MÉM, az OT, az OMFB neves képvi­selői közül többen is szerepeltek már minőségkör- előadóként. Tudós professzorok, kutatóintézetek képviselői és vállalati tapasztalatokról számot adó vezetők jelentek meg és tájékoztatták hallgatóikat. Több száz ülést tartottak már a vezetői minőségkö­rökben, és az érdeklődés még ma is fennáll. A három év után tehát leszűrhető már a tapasztalat: igény van arra, hogy a vezetők sajátos, önállóan irányított mó­don találkozzanak, és ott kicseréljék tapasztalataikat, megvitassák aktuális témáikat és problémáikat. Közös fórum Tíz minőségkörben megalakulás óta irányít az a vezető, akit a tagok három évvel ezelőtt választottak meg. E tíz közül ketten megyei körökben dolgoznak: Sült Tibor a salgótarjáni kör vezetője, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség hivatalvezetője; Fried­rich József, a Kunság Volán műszaki igazgatóhelyet­tese pedig a kecskeméti minőségkor vezetője. A leg- összekovácsolódottabb vezetői 'minőségkört Pécsett találjuk: Kabács Béla, a Déldunántúli Tüzép Vállalat igazgatója a minőségkör-mozgalom lelkes hívének vallja magát. Veszprémben éppen nemrég történt vál­tás a vezetői minőségkor élén: Budavári László vezér­igazgató-helyettest a Bakony Művektől Scher József, a Veszprém Megyei Beruházási Vállalat igazgatója követte. A minőségkörök vezetői „elsők az egyenlők” kö­zött. Szervezik a programokat, értesítik tagjaikat a közösen választott témák időpontjáról és helyéről. Az Országos Vezetőképző Központ a körök műkö­dését patrónusai útján támogatja, akik az intézet ve­zető munkatársai. Segítenek a kapcsolattartásban, a programok megválasztásában, az előadók felkérésé­ben. Egy alkalommal évente közös fórumot tartanak a minőségkörök és az OVK vezetői. Október 30-án már harmadizben rendezték meg ezt az OVK székházá­ban, Budapesten. A program: egyrészt visszatekintés az elmúlt évre, hogyan alakult a minőségkörök mű­ködése; másrészt előretekintés a következő évre, az OVK ugyanis ilyenkor ismerteti első ízben következő évre tervezett oktatási programját. Az ismerős arcok és az érdeklődésre számot tartó témák a japán példát idézték: e találkozó is a közös célt, a vezetői munka tökéletesítését szolgálta. H. V. Tisza Kisáruház Lakiteleken • Az el­adótér tá­gasabb lett • Bemu­tatóterem is van a kisáruház- ban. (Tóth Sándor felvételei.) A lakiteleki iparcikkboltot szeptem­ber 1-jén „megszállták” a kisiparosok: kőművesek, villany- és gázszerelők, festők, lakatosok szorgoskodtak, hogy mielőbb elkészüljenek a teljes felújítás­sal, átalakítással. Az új berendezések­kel együtt 4,5 millió forintos költséggel kialakított üzletet a közelmúltban Ti­sza Kisáruházként adták át a vásárló- közönségnek. A kecskeméti Univer Áfész laki teleki egységének nemcsak a neve változott meg, bővült a profilja is. Nagyobb lett a raktártér, az eladóterület. A tágas, világos áruházban kisbútorokat, láb­beliket, vas-műszaki cikkeket, üveg- porcelán-, konfekció-, divat- és méter­árukat is kínálnak. A nyitáskor 10,5 millió forint értékű készletük volt. — pulai —

Next

/
Thumbnails
Contents