Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
1987. december 21. 0 PETŐFI NÉPE • 5 IMREHEGYI ÚJ ÉLET: NEM KÉTSÉGES A VÁLASZ Az Imrehegyi Üj Élet Szaksiö- retkezet egy év alatt 22 millió forintot költött a borászati üzemének korszerűsítésére. Nagy szükségük volt rá, hiszen 750 hektár nagyüzemi szakcsoportos, illetve közös művelésű szőlőjük van. Még az idei, nem túl jó évben is több mint 33 ezer hektoliter boruk termett. A gazdaság jövedelmének közel fele a szőlőből származik. Bővítették és korszerűsítették a tárolóterüket, most már 28 ezer hektoliter bort tudnak a pincéjükben elhelyezni. A vörösbor minőségének javítására 4,5 ezer hektoliteres erjesztőberendezést építettek és növelték a feldolgozó kapacitásukat is. Jövőre már napi 4 ezer 500 mázsa szőlőt tudnak feldolgozni. Adminisztrátor-hadsereg, vagy gép—gép párbeszéd? 0 A hely jobb kihasználása érdekében lóhere alakban helyezte el az új rozsdamentes tárolókat a gyártó Kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek. Korszerűsítik a szőlő feldolgozását 0 Két szovjet folyamatos prést és egy szakaszos működésű magyar berendezést szerelnek be a feldolgozó üzemükbe. .0 Már állnak a vörösborerjesztő tartályok. A HATÉKONYSÁG UTJAI Ágazatközi egyesülések a Szovjetunióban A/Tinden szovjetunióbeli ágazatközi ■LVA tudományos-műszaki komplexum néhány kutatóintézetét, tervezőirodát, kísérleti és ágazati üzemet egyesít,^országos szinten koordinálja a teljes munkát egy adott területen és szervezi új műszaki berendezések kutatását és kifejlesztését. Tipikus problémáikról egy konkrét egyesülés példáján nemrég az Izvesztyija közölt összeállítást. A MEHANOBR ágazatközi tudományos-műszaki komplexum alapvető feladata olyan gépek kifejlesztése, amelyek olcsóbbá teszik, és felgyorsítják ásványi anyagok (például különféle kőzetek) feldolgozását. Az ércek aprítása kolosszális energiamennyiséget emészt fel, elkopnak a zúzógépek alkatrészei: évente mintegy négymillió tonna fém válik a szó szoros értelmében porrá. A MEHANOBR kutatói a fizika azon területén találtak sokat ígérő megoldást, amely az atomok és molekulák szintjén vizsgálja az anyag szilárdításának alapelveit. Az általuk tett tudományos felfedezés segítségével gazdaságosabb, megbízhatóbb és mindemellett kompaktabb berendezések gyárthatók. A MEHANOBR licencei alapján már számos külföldi cég gyárt új műszaki berendezéseket. Sajnos, az ágazati komplexumhoz tartozó üzemek nem dicsekedhetnek ilyen operativitással. — Ismert dolog — mondja V. Rev- nyivcev, az SZTA levelező tagja, az egyesülés vezérigazgatója —, hogy a terveket minden szinten jó alaposan, komótosan raeghányják-vetik... És mi ennek a következménye: három hónap alatt kifejlesztettünk és 'elkészítettünk egy egyedülálló gépet, miközben immáron egy éve keresünk megfelelő fémet egyetlen részegysége legyártáséhoz! Amikor születőben volt az ágazatközi komplexum, részletesen átgondolták, milyen szervezeti egységekből fog állni. Minden logikusan sorakozott az alapkutatással foglalkozó intézetektől aZ iparvállalatokig, a szabadalmazható elgondolásoktól a késztermék világpiaci és belföldi értékesítéséig. Kezdetben a séma kiválónak tűnt. Van erre gyakorlati bizonyíték is: csupán az utóbbi évben rövid határidőre több mint tízfajta világszínvonalú berendezést állítottak elő. Amikor a csernobili katasztrófát követően egy, a felszíni és csatornavizek tisztítására alkalmas egyedi gépet kellett szállítani, az egyesülés 4 hónap alatt készült el azzal- a munkával, ami korábban legalább két évet igényelt. Mégis, a dolgozók úgy vélik, hogy a rendszer egysége még nem elég tartós: a kormányhatározatok tekintélye, 12 ágazati minisztérium magánérdekei még túl gyakran éreztetik hatásukat. Ebben a helyzetben az ágazatközi egyesülés fő célja — hogy találmányait tekintve túlszárnyalja a világszínvonalat, a sorozatgyártásban pedig ne maradjon el tőle —érezhető mértékben a , háttérbe szorul. Ezenkívül az üzemnek még az egyesülés részeként sem áll érdekében az eredmények minél gyorsabb gyakorlati bevezetése, mivel terméke nem kerül közvetlenül a kereskedelembe, az értékesítés kívül esik a gyártó érdekszféráján. Hogyan lehetne elérni az egyesülés láncszemeinek tartós belső egységét? A MEHANOBR-nak nincs erre kész receptje, az viszont mindenki számára világos, hogy a közös nyereség hozza meg a várva várt egységet. A közös pénz (és e pénznek meg kell haladnia az egyéb, hivatalos rendelésekből származó bevételeket) arra készteti mind a kutatókat, mind a termelőket, hogy aktívabban oldják meg a prioritást élvező problémákat. Az eddig javasolt megoldások közül a legátgondoltabbnak mondható az állami megrendelés, amely a tudományos, elképzelés lehető leggyorsabb ipari alkalmazását feltételezi: egyidejűleg folyik a munka az ágazatközi egyesülés tudományos és termelő részlegeiben. Jelenleg dolgoznak egy új rendeletén, amely kibővíteni hivatott az ágazatkö* zi egyesületek jogi és gazdasági önállóságát. Egy nagyon fontos határozatot elfogadtak már: a valutabevétel felét a termelő kapja (korábban az egészet a minisztériumoknak adták). Ez természetesen ugrásszerűen fokozza a vállalatok érdekeltségét abban, hogy világ- színvonalú termékeket gyártsanak és értékesítsenek, és különös figyelmet fordítsanak a tudományigényes, perspektivikus találmányokra, mivel a konkrét megoldás már konkrét hasznot eredményez. A Szovjetunióban az első ágazatközi egyesülések mintegy másfél éve. jelentek meg, de azóta sem sikerült a bürokratikus korlátokat eltávolítani. Ám az egyesülések sikerei és problémáik jellege azt tanúsítja, hogy a tudomány és a termelés ilyetén ötvözése előtt kétségkívül nagy jövő áll. ■ APN __KS A z egyetemi tankönyveim hajdani szerzői az ember és gép alkotta párosnak tekintették a munkahelyet. Ezekből rakták össze a műhelyeket, üzemeket, vállalatokat. A termelésben és az információ közvetítésében az ember segítőtársa lett a gép. Az emberi tevékenységnek monotonul ismétlődő, rutinszerű, veszélyes vagy nehéz része a gépekkel vált elintézhetővé. Tárnái Kálmán műegyetemi professzor kimutatta például, hogy az egyes gépek egyperces működése mennyi emberi munkát helyettesít: a kerékpár 7 percet, a gépkocsi 25 percet, a repülőgép 4 órát, a számítógép körülbelül 57 évet. Az ember—gép kapcsolatokban fokozatosan a gépek veszik át a műveletek végzését. Az ember valamilyen hírközlő, vezérlő vagy beavatkozó eszközzel közli a géppel, mit kell tennie. Az elkülönült ember—gép rendszerek közötti harmonikus együttműködést az ember—ember között lejátszódó dialógus, információszervezés és -közvetítés biztosítja. Telefon, telex vagy adathordozók segítségével, levelezés vagy személyes találkozások formájában' folyik a termelés humán résztvevői közötti párbeszéd. A tervező rajzot készít, ebből a technológus szerszám- és műveletterveket állít elő, vezérlő- programokat szerkeszt, ügyes szakmunkások a rajz alapján legyártják a megmunkáló szerszámokat, majd a fel- szerszámozott gép az ember irányításával, a technológiai utasításoknak megfelelően előállítja a kívánt alkatrészt. A szerelési utasítások szerint szorgos kezek összeállítják a megálmodott terméket. Intelligens berendezések Az egyre bonyolultabbá váló munkafolyamatokban rendkívül megnövekszik azoknak a száma, akik nem a javak közvetlen előállításával, hanem az ehhez kapcsolódó információk (tervek, utasítások, rajzok, nyilvántartások, bizonylatok, dokumentációk) rögzítésével (leírásával, lerajzolásával, adathordozókra történő felvitelével), átvitelével (kézbesítésével) és értelmezésével foglalkoznak. Ez hatalmas munkaerőlétszám, amelyből mindig hiány van a munkaerőpiacon. Emlékezzünk csak a mérnökök gyakori és nem is oly régi, segédszemélyzet hiányára vonatkozó panaszaira. Általánosan elfogadott nézet volt ugyanis, hogy a konstruktőr-, technológus- vagy fejlesztői létszámokhoz két-háromszoros segédszemélyzet kell: Ez az arány jó informatikai háttérrel működő vállalatoknál jóval az egy-egy alá süllyedt, azaz lényegesen kevesebb segédszemélyzet kell, mint érdemi dolgozó. A munkatársak együttműködését segítő, szolgájtatásszerűen működő, hálózatosán összekapcsolt informatikai rendszer — amely sok hazai vállalatunk számára még az álomkategóriába tartozik—állhatja útját az információrögzítéssel, -feldolgozással, -továbbítással és -ellenőrzéssel foglalkozó, adminisztrátori társadalmi csoport rohamos növekedésének. Több tanulmány veszélyes társadalmi vízióként veti előre' a hatalmasra duzzadt, önálló és önmagát sokszorozni képes adminisztrátori hadsereget: a tisztviselők, hírvivők, írnokok és számvevők mai leszáma- zottait. Az információs forradalom ajándéka azonban megszabadítja az emberiséget ettől a veszélyes rémlátomástól. Kiderült ugyanis, hogy az egymástól elszigetelt ember—gép rendszerek ele-' mei közül 'nemcsak az*ember—ember között jöhet létre párbeszéd, hanem a gépek is folytathatnak egymás között információcserét. Egykor a vízvezeték, vagy úthálózat, a vasutak kiépítettsége, a vezetékes hírközlés vagy .vezetékes energiaszolgáltatás fejlettsége határozta meg egy-egy ország nemzetközi versenyhelyzetét. Napjainkra arányeltolódás következett be a kutatás, fejlesztés, termelés idegpályáit jelentő, intelligens gépek között információközvetítést végző informatikai hálózat javára. A műszaki fejlesztésnek vagy termelésnek ez a fajta infrastruktúrája, amely összekötheti a termelésnek egymástól elválasztott — például más és más városokban kiépített — különböző fázisait, gépi elemeit, egyre inkább a piaci verseny létfeltételévé válik. Mindent tudó korong Az információátadásnak ez a módozata sokféle változást eredményez az ember tevékenységében. Ezekből csak kettőt érintek. 1. ) A „gépi idegpályákon” gyorsabban lehet hozzáférni a rendezett információs csomagokhoz, mintha azokat rengeteg könyv és folyóirat elolvasása után tárták volna fel. Ráadásul nemcsak a hónapokig tartó információkeresés alól szabadul az ember, hanem kitágul a látószöge, mivel adottak a műszaki feltételek ahhoz, hogy a világ szinte bármely pontján — írott, rajzolt Vagy bármely más formában — rögzített ismeretanyaghoz gyakorlatilag azonnal hozzáférhessen. Az MTA könyvtára pl. egy 12 cm átmérőjű műanyag korongon (compact discen) több mint 100 ezer, a tudomány szinte valamennyi területét érintő külföldi disz- szertáció kivonatát tárolja. A könyvtár ' szolgáltatása bárki számára hozzáférhető« és segítségével akár a floridai vagy a califomiai egyetemtől 6-8 hét alatt megszerezhető a kiszemelt dísz- szertáció eredeti példánya. 2. ) Mi magunk, humán lények pedig fokozatosan mentesülünk attól, hogy az információkat — rajzokat, előírásokat, terveket, programokat, táblázatokat — papírra vessük, kézről kézre adva, a feladatot, terméket vagy alkatrészt megtervező mérnöktől eljuttassuk a címzetthez, a szakmunkáshoz, illetve segítőtársához, a géphez. Hogyan lehetséges mindez? Ma már jószerével minden munkahelyhez — nálunk talán még nem — tartozik egy számítástechnikai eszköz, a számítógép. Másrészt ma már alig állítanak elő olyan komolyabb eszközt, amelybe ne sűrítenének bele mikroprocesszorok, operatív tárak formájában valamilyen „mesterséges tudást”, amely lehetővé teszi az adatok helyben történő önálló feldolgozását és gép—gép közötti kommunikációt. Az elektronikus alkatrészek, részegységek fokozatosan csökkenő mérete, rohamosan zuhanó egységára alkalmat ad az információk vételére, tárolására, feldolgozására, to? vábbítására alkalmas mikroprocesszorok, inforinációít tároló egységek termékekbe történő beépítésére. Szinte észrevétlenül növekszik körülöttünk a mikroelektronikai egységeket tartalmazó termelőeszközök és fogyasztási cikkek száma. Arányuk a fejlett orszá- . gokban 40—70 százalékos. Olyan „termékeket” is érint már, mint a családi ház, ahol nemcsak a szokásos biztonsági berendezéseket építik be, hanem az életvitelt könnyítő, a takarékos háztartást biztosító elektronikus berendezéseket. Nem az anyagot — a tudást A termékekbe, szolgáltatásokba vagy akár bérházba vagy családi házba beépített intelligencia értékének aránya fokozatosan növekszik a materiális értékekhez képest. Néhány évtizeddel korábban 80—20-as viszonyszám jellemezte a beépített tudás és anyagérték arányát. Napjainkra ez 20—80-ra változott. Egyes termékekben—"például a számítástechnikai vagy orvosi berendezésekben szinte elhanyagolható az intellektuális értékhez képest. Ezúttal is beigazolódott: ma már nem az anyagot fizetik jól, hanem a tudást. A számítógépek vagy megmunkáló- gépek között folyó párbeszédhez azonban meg kellett oldani azt, hogy bármilyen információt a 0 és az 1 számjegyek sorozatával állíthassuk elő. Mondhatnám úgy is, hogy ennek a kétféle jelnek a kombinálásával álló- és mozgóképet, hangot, adatot, ábrát vagy technológiai utasítást egyaránt előállíthassunk és digitális formában továbbíthassunk. Ez a digitalizálási hullám lassan eléri, valamennyi iparilag civilizált ország határát. Áldásos hatásai közt tartják számon, hogy fokozatosan közelednek majd egymáshoz az eddig szervezetileg is elkülönült információs hálózatok. Ma ugyanis még külön készülékhez nyúlunk, ha telefonálni akarunk vagy telexen szöveget továbbítunk, és más adatátvitelfutat használunk, ha televíziózni támad kedvünk. A gép—gép között lezajló dialógus terjedésének nagyon fontos feltétele, hogy a különböző információs utak és szervezetek közeledjenek egymáshoz. A telefon-, telex- és telefaxszámot helyettesítő „univerzális kommunikációs szám” teszi majd lehetővé, hogy tárcsázzuk és továbbítsuk a megfelelő helyre a számítógépes programokat vagy technológiai utasításokat. A gép —gép közötti dialógus műszaki bázisai azonban csak fokozatosan, több évtized szisztematikus munkájával valósíthatók meg. Dr. Henczi Lajos a MTESZ főtitkárhelyettese Automatizálás a tengeren A | szakemberek egyetértenek abban, hogy csak I megfelelő automatizálással lehet a jövőben a hajószállítás teljes kapacitását kihasználni, a munkabérek és a rakodási területek optimumát megteremteni. A menetidők gazdaságos elosztása, a hajógépek racionalizálása is csak ezen az úton képzelhető el. Milyen adatok érdeklik a hajó irányítóját? Ezek igen változók lehetnek: többségük persze a hajógépegységekre vonatkozik (olajnyomás, üzemanyagkészlet és -fel- használás, üzemhőmérséklet stb.). Persze a rakodótér is igen gondos megfigyelést igényel, a berakott áru hőmérséklete például fontos lehet az esetleges gyúlékonyság miatt, illetve az eltarthatóság érdekében (hűtőhajóknál). Igen fontos még tudni a hajóbordák terhelését, a hullámjárás okozta pótterheléseket is. A fentiek miatt érthető: egy modern szállitóhajó adatrögzítő terme zsúfolva van műszerekkel és regisztráló .szerkezetekkel, s a nyert adatokat számítógépes rendszer dolgozza fel. A radarberendezéssel összekötött számítógép például már nemcsak hogy előre megadja a legközelebbi megközelítési utat, hanem a szándékolt kormányzási műveletek eredményét is jelzi. Az elmondottakra való tekintettel napjainkban a tengerésztisztek és kormányosok mind tökéletesebb kiképzésére van szükség, ami már a szárazföldön megkezdődik. A képünkön látható — egy 300 000 tonnás tartály- hajó vezetőállásának megfelelő — szimulálóberendezést egy angliai kiképzőbázison építették meg. A szimulátorral a hajózás során előforduló legkülönfélébb műveletek végezhetők el: navigálás, összeütközés elkerülése, s minden, ami 500—500 000 tonnás hajók kormányzása és kezelése során előfordulhat. A manőverezés folyamatát számítógép irányítja, amelynek programját néhány perc alatt ki lehet cserélni. Utánozzák.az árapály hatását, a víznek a hajógerinc alatti mélységét, s minden gyakorlatot automatikusan rögzítenek a későbbi elemzés céljából. (KS)
