Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

1987. december 19. • PETŐFI NÉPE • 9

SPORT • SPORT • SPORT

Tizenkettedszer adtuk át a vándorserlegeket

Kecskeméti László, Zsoldos Zsolt és a Kiskunhalasi Határőr Dózsa díjugrató csapata volt a legeredményesebb

Régi hagyomány már, hogy' szerkesztőségünk elismeri, díjazza a megye legeredményesebb sportolóinak, edzőinek, sportvezetőinek munkáját. Először 1971-ben adtuk át a vándorserleget Bács-Kijgkun megye legnépszerűbb sportolójának a közönségszavazatok alapján. 1978-tól új feltételek alapján folytattuk az év legjobb sportolójának elismerését. A mércét olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki illetve magyar bajnoki teljesítményhez kötöttük.

1980-ban, a megyei sporhivatallal és a KISZ megyei bizottságával újabb értékelési formát dolgoztunk ki. Ennek megfelelően a moszkvai nyári olimpiai játékok évében adtuk át először külön- külön a-megye legjobb felnőtt, ifjúsági sportolójának és csapatának a Petőfi Népe vándorserlegeit.

Tegnap Kiskunfélegyházán tehát ebben a formában nyolcadszor, összesen pedig tizenkettedszer értékeltük a megye sportolóinak teljesítményét.

1987-ben Kecskeméti László, a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK kettesfo- gat-hajtója, Zsoldos Zsolt, a Kecskeméti SC junior válogatott cselgáncso- zója és a Kiskunhalasi Határőr Dózsa díjugrató csapata érdemelte ki a megye legjobbja címet.

Kecskeméti László a kettesfogathajtó világbajnokságon képviselte a magyar színeket. Az egyéni versenyben aranyérmes, csapatban pedig ezüstérmes lett.

— Azt tudom — mondta a reisen- becki siker után —, hogy világbajnok lettem, de még igazán nem fogtam fel a történteket. Sokat köszönhetek a Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetnek, ahol minden segítséget megadtak a felkészüléshez. Köszöpetet kell mondanom a négyesfogathajtó Juhász Lászlónak is, akitől segédhajtóként mindent ellestem. Hálával gondolok mindegyikünk tanítómesterére, "a bugaci Abonyi Imrére is. *

Zsoldos Zsolt cselgáncsozó személyében másodszor- köszönthetünk ifjúsági cselgáncsozót. 1983-ban klubtársa, Deák Ferenc érdemelte ki a megye legjobb ifjúsági sportolója címet. Idén Zsoldos Zsolt volt a legeredményesebb, aki a 71 kilogrammos súlycsoportban junior Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett. Külön öröm, hogy ezt megelőzően korosztályában a magyar bajnoki mezőnyben sem talált legyőzőre. A magyar junior bajnoki cím mellett a felnőtt mezőnyben szerzett bronzérme azt sejteti, hogy jövőre már a felnőtt korcsoportban is a legjobbak közé tartozhat.

A csapatok kategóriájában nehéz volt dönteni, hiszen magyar bajnoki címével esélyes volt az elsőségre a KSC férfi röplabdaegyüttese, és a Magyar Népköztársasági Kupát nyert Bajai SK férfi kosárlabdacsapata is. Nemzetközi eredmény híján — mint emlékezetes, mindkettő kettős vereséget szenvedett a Bajnokcsapatok Európa Kupája, illetve a Kupagyőztesek Európa- Kupája első fordulójában és kiesett a további

küzdelmekből, így a Kiskunhalasi Határőr Dózsa díjugrató csapata szerezte meg az elsőséget. A halasi lovasok egyik legeredményesebb évüket zárták. A felnőtt csapat (Varró, Bálint, Her- ezog, Pátkai összeállításban) megnyerte az országos díjugrató bajnokságot. Egy héttel később pedig a Hortobágy Nagydíj kétpályás, 140 centiméteres nemzetközi díjugrató versenyt is. Ezért a teljesítményért a Kiskunhalasi Határőr Dózsa képviselője vehette át a lapunk által felajánlott vándorserleget. Eredményességüket bizonyítja, hogy a könnyűosztályban Bálint, a középosztályban pedig Szikszai szerzett magyar bajnoki aranyérmet. A Lovasiskola jó nevelőmunkáját dicséri, hogy az utánpótlás képviselői (Horváth Ágnes, Sós Attila, Sebők János és Nagy Sándor) az országos középiskolás bajnokságon bizonyultak legjobbnak. Horváth Ágnes egyéniben is,a legeredményesebb volt. Régi hagyományos szakágunkban, a militaryban (lovastusában) idén is volt folytatója a korábbi szép sikereknek. Bajkai Sándor a könnyű- és a középosztályban is bajnoki aranyérmet vehetett át.

A Petőfi Népe eddigi díjazottai

1971: Krizsán János (Kiskunhalasi Határőr Dózsa) felnőtt lovas.

1972: Kiss Mária (Kecskeméti SC) felnőtt kosárlabdázó.

1978: Fülöp Sándor (Kecskeméti TE) felnőtt fogathajtó.

1979: Az MHSZ—ÉBKM Vízmű búvárúszó-szakosztálya.

1980: Kincses Tibor (Kecskeméti SC) felnőtt cselgáncsozó, Mészáros Csaba (Kiskunhalasi AC—Medosz) ifjúsági tornász, és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata.

1981: Nagysolymosi Sándor (Kecskeméti SC) felnőtt cselgáncsozó, Vágó Béla (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és Bács-Kiskun megye négyesfogathaj- tó-csapata.

1982: Juhász László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt négyesfogathajtó, Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata.

1983: Volentér László (Bajai Spartacus—Vízügy SC) felnőtt motorcsónak-versenyző, Deák Ferenc (Kecskeméti SC) ifjúsági cselgáncsozó és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata.

1984: Juhász László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt négyesfogathajtó, Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC judócsapata.

1985: Messzi István (Kecskeméti Spartacus) felnőtt súlyemelő, Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC judócsapata.

1986: Volentér László (Bajai Spartacus—Vízügy SC) felnőtt motorcsónak-versenyző, Hegyes Csaba (Kiskunhalasi AC—Medosz) Ifjúsági Tornász és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata.

1987: Kecskeméti László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt ket- tesfogat-hajtó, Zsoldos Zsolt (Kecskeméti SC) junior cselgáncsozó és a Kiskunhalasi Határőr Dózsa díjugrató csapata.

Kiváló nevelőmunkáért díjat kaptak

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának emlékplakettjét és tiszteletdíját kapták:

1983: Paczolay Gyuláné kiskunhalasi testnevelőtanár.

1984: Ifjú Bíró Károly kunszentmiklósi testnevelőtanár' birkózóedző.

1985: Grosán Pál kecskeméti testnevelőtanár, atléta szakedző.

1986: Madár Imre kecskeméti testnevelőtanár.

1987: Katus György, a Kalocsai Sport Egyesület birkózószakosztályának edzője'. *

Mérlegen az NB III-as csapatok

Borús ősz után derűs tavasz?

14. SOLTVADKERT 15 3 2 10 16—32 8

Harmadik éve szerepel a Soltvadkert labdarúgócsapata az NB Ill-ban, illetve korábbi nevén a területi bajnokságban. Az első nehé; év után tavaly biztos középcsapatnak számítottak a vadkertiek, az idei ősz azonban több bosz- szúságot okozott, mint örömöt- a csapat szurkolóinak. Az ősz!i fordulókban többnyire a táblázat alsó felébe, a kiesőjelöltek táborába tartozott az együttes és a gyenge szereplésre nem mindig lehetett elfogadható magyarázatot találni.

— Mi lehetett a vártnál gyengébb szereplés oka? — erről beszélgettünk Vincze Józseffel, a szakosztály vezetőjével.

— Az őszi fordulók előtt — mondta — úgy látszott, hogy a csapat a tudása alapján gond nélkül teljesítheti azt a célt, amit eléjük tűztünk. Nem terveztünk sokat, csupán az akartuk, hogy ne legyenek kiesési gondjaink. Azután mégis másként alakult. Ä tervezett erősítés nem sikerült. Csupán Udvarhelyit igazoltuk, de mindössze egyszer jutott lehetőséghez csereként, azután balesete miatt kidőlt a sorból. A legnagyobb problémát a kényszerű korosztályváltás okozta, amit nem sikerült maradéktalanul megoldani.

— Mit jelent ez valójában?

— Azt hiszem, a soltvadkerti problémákat egyik csapathoz sem lehet hasonlítani. Nálunk mindenkinek — de főleg az idősebb játékosoknak — megvan a maga egyéni gondja, és ebben a futball csak harmad-negyedrangú kérdésként szerepel. A csapat munkája így nem lehet teljes, és ezt az együttes érzi meg. A sorsolás is kedvezőtlen volt számunkra. Az elején kaptuk a nehéz ellenfeleket, s a törvényszerűen bekövet- lezett vereségek feszültséget okoztak a csapaton belül és a szakvezetésben is, ami megint az eredmény rovására ment.

— Mit lehet ilyenkor tenni?

— A bajnokságban még csak a felénél tartunk. Tiszta vizet kell önteni a pohárba. Meskó István edző kérte, hogy fogadjuk el a lemondását és vezetőségünk — megköszönve az eddigi, valóban komoly munkáját — ezt elfogadta. Január 1-jétől Fábián Dezső edző veszi át a csapat irányítását, s a felkészülést már ő irányítja. Szándékunk, hogy a játékosokkal — elsősorban az idősebbekkel — megbeszéljük a tennivalókat. Megkérdezzük, hogy vállalják-e a munkát. Ha nem, akkor nem gördítünk akadályt a távozásuk elé. Fontos, hogy aki marad, az a 16-18 játékos, teljes szívvel küzdjön a csapatért. Tárgyalunk erősítésről is, de erről korai lenne nyilatkozni. Gulyás leszerel és visszajön. Ez biztos, a többi majd menet közben derül ki.

— Mikor kezdik a felkészülést és mit várnak a csapattól?

— Január 5-én találkozik a csapat és kezdődik az alapozás a tornateremben, és ha lehet, akkor szabadtéren. A célunk a bentmaradás, s mivél két csapat esik ki, nem túlzás, ha azt állítom, hogy ezt tudjuk teljesíteni. Ehhez elsősorban a hazai pályán kell jobban szerepelni és természetesen idegenből is el lehet csip- ni néhány pontot. Bízom abban, hogy egységes csapattal ez most is sikerül — mondta Vincze József.

—- Mit mutat a statisztika?

A Soltvadkert csapatában az őszi fordulók során 18 játékos kapott lehetőséget játékra. Mind a 15 mérkőzésen játszott Kerpits, Marosi és Katzenbach, Juhász, Sörös és Zsikla 14 alkalomihal szerepelt. Lehr 13 (1) zárójelben az, hogy hányszor állt be csereként, Szűcs 13, Cseh 12 (3), Eiler 11, Szabó 11 (3), Frittmann 10 (1), Erdős 7, Windecker 7

Az edzői munka mércéje a tanítványok sikere

Zag László, a Kiskunhalasi AC- Medosz atlétáinak edzője a közelmúltban a Magyar Atlétikai Szövetség elismerő díját az Atlétikáért Érdemérem bronz fokozatát vehette át. A kitüntetés csaknem egybeesett kiskunhalasi nevelőmunkájának harmincadik évfordulójával.

— Hogyan kezdte edzői pályáját? — kérdeztük.

— 1957-ben végeztem a Testnevelési Főiskolát, s ezt követően Kiskunhalasra kerültem — mondta. — Bár gerelyhajítóként és gátfutóként elfogadható eredményeim voltak (az 1954-es budapesti főiskolai világbajnokságon a magyar csapat tagja volt — a szerk.), abbahagytam a versenyszerű sportolást. 1960 óta a'halasi mezőgazdasági szak- középiskolában kollégiumvezetőként dolgozom, emellett testnevelési órákat is vezetek, 1957 óta edzem a helyi sportklub atlétáit is, zömében fiatalokat.

— Tanítványai közül kikre a legbüszkébb?

— Bár az elsődleges célkitűzés minél több fiatallal megszerettetni az atlétika alapelmeit, azért a szakma szemében az edzői munka mércéje a tanítványok által elért eredmény. Nos, nem panasz- kodhatom, a hatvanas években kiemelkedő teljesítményt nyújtott Oravecz, Czirják, Fogarasi és Halász. A hetvenes években Halász Tamás gerelyhajító, az utánpótlás-válogatottságig eljutott Csényi József futó és az ötszörös magyar futóbájnok Garas Ildikó volt a legeredményesebb tanítványom.

— Milyen a halasi atlétika színvonala 1988 küszöbén?

— Szerénytelenség nélkül mondom, jó. Több igen tehetséges serdülő versenyzőnk van, akikkel az elmúlt két évben a szakosztály fennállásának legjobb eredményét értük el. Van egy igazi tehetség is a tanítványok között, őt Asztalos Sándornak hívják, korosztályában ötszörös magyar bajnok. A serdülő A-korcsoportba tartozik, tőle

1988-ban nagy eredményeket, töretlen fejlődést várok. Annyira szorgalmas, hogy mindig attól félek: titokban túl- edzi magát.

— Ha teljesülhetne egy kívánsága, mi lenne az?

— Jó lenne egyszer a várpsi sportpályán telt lelátók előtt atlétikai versenyt rendezni. Mert higgyék el, az atlétika sem az igazi, ha ásítanak a lelátók. No, de ez nem csak halasi gond ... Mint ahogy az sem, hogy dacára a csaknem kétszázezer forintos éves költségvetésnek, néha futócipőre, melegítőre nem télik.. A gyerekek gyakran otthon maguk mossák a felszerelésüket, s gondot jelent, ha nem szárad meg másnapra — mondta Zag László, a Kiskunhalasi AC-Medosz edzője. Horváth Róbert

FÉLIDEI RÖPLABDA-LELTÁR

Ritkán ütött „ászt” a bajnok

4. KECSKEMÉTI SC 18 15 3 51:20 33 pont

Mondják: az elsőséget gyakran könnyebb elérni, mint megvédeni. A Kecskeméti SC férfi röplabdaegyüttese az elmúlt bajnoki idényben a legjobbnak bizonyult, az élen végzett az NB I-ben. Az egyesület történetében második alkalommal érdemelték ki a röpisek az ország legkiválóbbja címet, s a szurkolók az idei folytatásban is várták a könnyed, látványos kecskeméti győzelmeket. A csapat tulajdonképpen nem szerepelt sokkal a remélt alatt, hiszen mindössze három alkalommal hagyták el vesztesen a pályát a kék-fehérek. Ám a bajnoktól még ennél is többet várnak a hívek.

A kissé halványabb teljesítmény hátteréről kérdeztük Karagics Mátyás vezetőedzőt.

— Milyen tervekkel vágtak neki az őszi bajnoki idénynek?- Végső célunk a legjobb négy együttes közé kerülés, s ha ez sikerül, akkor még bármilyen eredményt elérhet a gárda. A rajt előtt jelentős változások következtek be a keretben, Nagy Péter külföldre igazolt, Gyapjas és Sándor pedig bevonult katonai szolgá-' latra. Különösen Nagy Péter távozása volt érzékeny veszteség, hiszen ő volt a

(2), Tóth 6 (1), Morvái 5 (4), Bibók 2, Udvarhelyi 1(1) mérkőzésen volt tagja acsapatnak. A házi góllövőlista: 7 gólos

Sörös, 4 gólos Szűcs, 1 gólos Lehr, Juhász, Katzenbach, Cseh, Kerpits (a kapus 11-esből volt eredményes).

SZÁMOK, TÁBLÁZATOK

Befejeződött a küzdelem a labdarúgó NB III Körös-csoportjában. Ebben az osztályban hat csapattal Bács- Kiskun megye képviseli a „többséget”, mert a rendező Békés megyének öt, Csongrád megyének három, és Szolnok megyének két csapata szerepel ebben az osztályban. A megyei csapataink részletes értékelése mellett másfajta összeállítás is készült. Ennek során a megye csapatainak egymás ellen elért eredményeit, majd a többi, a Békés, Szolnok és Csongrád megyék együtteseivel szemben vívott mérkőzések listáját is elkészítettük táblázatok formájában.

Bács-Kiskun megye csapatainak

egymás elleni eredményeinek táblázata:

1.

Bajai SK

5

4 1

—

15— 4

9

2.

Miske

5

3 1

1

6— 3

7

3.

KTE

5

2 —

3

7— 5

4

4.

H. Kun B. SE

5

2

__

3

5—

12

4

5.

Kalocsa

5

1 1

3

4— 8

3

6.

Soltvadkert

5

1 1

3

6—11

3

Az eredményekből kitűnik, hogy az egymás elleni mérkőzéseken a hazai pálya nem mindig volt igazán előny. A BSK így nyert Kecskeméten a KTE és Kiskunfélegyházán a H. Kun B. SE ellen. A Miske is nyert Kiskunfélegyházán, a KTE Soltvadkerten, a Honvéd Kun B. SE pedig Kalocsáról vitte el a két pontot. Döntetlen mindössze kettő akadt. A Soltvadkert—Miske 0—0 és a Kalocsa^—BSK 1—1. ha eredményeiket a többi megyék csapatai elleni

kapitány és a feladó is egy személyben. Leszerelt viszont Farkas és Halász, ők érkeztek erősítésként. Tudtuk, hogy a Tungsram és a Csepel erősödött, az U. Dózsa fiatal, ütőképes csapat, míg a Szeged és a Malév képes kiugró teljesítményre. Ezért fogalmaztunk már az elején óvatosan a célokat illetően.

— A KSC indult a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, de nem sikerült túljutnia az első fordulón.

— Pedig szerettünk volna, s reménykedtünk a török Galatasaray kiverésében ...

— Mire alapozták a reményeiket?

— A felkészülési tornákon jól szerepeltünk, különösen az NSZK-ban játszott biztatóan a csapat. Ekkor kezdtünk igazából reménykedni a jó nemzetközi és hazai szereplésben. A bajnokságban megfelelő „szigorral” kezdtünk, de a hazai mérkőzéseken kftsé „langyos” volt az együttes, hiányzott az a plusz, ami régebben sikerre vezetett. Hamar kitűnt, hogy nincs vezér- egyénisége a gárdának, egy olyan ember, aki döntő pillanatokban higgadt fejjel irányítaná a többieket, olyan, aki 13:13-as „fogd meg helyzetben” képes lenne megjátszani a labdát. Talán Szabó Zolit sem kellő pillanatban tettem be a csapatba. Tudni kell, hogy Zoli sérülése miatt nem játszott kezdetben,

s akkor jött helyre, amikor kezdett kialakulni az együttes játéka. Én a BE K- mérközésre szerettem volna felkészíteni, hiszen kiemelkedő tudású játékos. O nem is vallott szégyent, de a csapat játékában mégis törés következett be. Ráadásul mindezek a problémák a Galatasaray ellen vivott mérkőzéseken csúcsosodtak ki!

— Hogyan próbáltak meg úrrá lenni a gondokon?

— A Tungsram tói elszenvedett kettős vereség és a kupabúcsú után egy egészemnás edzésmunkára álltunk át. Szakmailag talán nehéz megmagyarázni mindezt, de úgy éreztem, hogy „felejteniük” kell a játékosoknak, valahogy rendet kellett csinálni a fejekben, mert teljesen padlón van a csapat. Erre az időszakra esett a Malév elleni vereség, de a BKV Előre mérkőzésen már újra csillogott a gárda.

— Végül a negyedik helyen végeztek, tulajdonképpen teljesítették eddig a terveiket. Ám közeleg a folytatás, hiszen január elején már ismét bajnokit kell játszani. Mit várhatunk a csapattól a tavaszi fordulók során?

.— Az első ellenfél az éllovas Csepel lesz, s ezen a mérkőzésen sok minden eldőlhet. Ha sikerülne kétszer nyernünk, akkor megvédhetjük a bajnoki címünket, ellenkező esetben viszont a négy közé kerülésért is meg kell küzde- nünk. Én azonban reménykedem, a játékosok már sokszor bebizonyították, hogy a-hazai mezőny legjobbjai közé tartoznak, képesek úrrá lenni a gondokon. A felkészülésben nincs megállás, nagyon odafigyelünk a „trónkövetelő” elleni erős összecsapásra — mondta Karagics Mátyás.

Rajtmár István

RÖVIDEN • RÖVIDEN

eredményekkel vetjük össze.

A BSK a Békés megye ellen

5

4

1

18— 8

8

Szolnok m. ellen

2

1 X

1

—

3— 2

3

Csongrád m. ellen

BE

1

2

4—1

4

összesen:

10

6

3

1 1

25—1vl

IS

A Miske a Békés m. ellen

5

3

1*

1

17—■ 7

í 7'

Szolnok m. ellen

2

2

.—

8— 0

4

Csongrád m. ellen

I ;'3

1

1

1

5— 4

3

Összesen: .

10

6

2

2

30—11

14

KTE a Békés m. ellen

fl 5

2

1

2

lit—7

5

Szolnok m. ellen

2

1

—.

1

. 4— 2

2

Csongrád m. ellen

| 3

3

8— 1

6

összesen:

10

6

1

3

23—10

13

. H. Kun B. SE a Békés m. ellen

! 5

4

1

5— 6

4

Szolnok m. ellen

2

1

1

'

6— *

3

Csongrád m. ellen

| | 3

1

1

x

2—4

3

Összesen:

710

2

6

2

13—13

10

Kalocsa a Békés m. ellen

. 5

3

_'

2

8— 7

6

2

1

—

1

2— 3

2

| 3

1

2

1— 3

1

összesen:

.10

4

I 1

5

11—13

9

Soltvadkert a Békés m. ellen

5

2

3

8— 9

4

Szolnok m. ellen

2

—

1

1

2— 3

1

• Csongrád m. ellen

3

3

4— 9

összesen:

10

2

1

7

14—21

5

összeállította: Szabó Zoltán

• Á Magyar Sakk Szövetség csütörtöki elnökségi ülésén megtárgyalta a sakk csapatbajnokság reformját. Ezek szerint a másodosztályban eddig 14— 14, összesen 28 csapat szerepelt. A jövőben 3 csoportban 12—12, összesen 36 együttes vehet részt. A csapatok létszáma azonban változatlan, tehát a tizenkét felnőtt mellett két ifjúsági játékos szerepeltetése kötelező. A reform alapján megoldódtak a korábbi óvási kérdések is. így a jövőben a Lajosmizse együttese is a második osztály mezőnyének résztvevője lesz.

9 A magyar női kézilabda-válogatott Kanada elleni fölényes győzelme (45— 14) alapján vasárnap a bronzéremért mérkőzhet az osztrákokkal. Az aranyéremért és az olimpiai részvételért jugoszláv^—román döntő lesz a bulgáriai B világbajnokságon.

• Megérkezett a téli olimpiai játékok lángja Kanada fővárosába, Ottawába.

• Kecskeméten az MHSZ lőterén rendezik meg szombaton és vasárnap a Szalvay Kupa nemzetközi sportlövő emlékversenyt. A versenyen a teljes magyar élgárda, valamint Csehszlovák sportlövők indulnak. A küzdelem mindkét napon 8.30-kor kezdődik, és az 'utolsó

szám vasárnap délután várhatóan 18 órakor fejeződik be. _ ,

5 Kecskeméten az Árpádvárosi sportcsarnokban december 21—23-ig rendezik meg a röplabda Országos Ifjúsági Kupa országos döntőit. A területi döntök 6—6 leány- és fiúgyöztese a három nap alatt körmérkőzésén dönti el a sorrendet. A küzdelem a sportcsam<5k- ban egy időben három pályán folyik majd. Á résztvevők közt lesz: fiúknál a KSC, a lányoknál a Dutép SC csapata.

S Baján befejeződtek az előkészületeit a népszerű válogatott kosárlabdázó, Agfalvi György december 21-én, hétfőn sorra kerülő búcsúmérközésére. Mint azt Apity Milos, a szervezőbizottság tagja elmondta, a meghívott játékosok, a kecskeméti Felföldi Kálmán kivételével — aki családjával üdül—mindenki ott lesz a pályán és a pálya mellett.' A volt edzői közül Mihályfi János, Tax Imre, Simon János, Balogh József, Guot István és természetesen Kovács József örömmel vállalta a megtiszteltetést. Bajára érkeznek egykori játékostársai is. Halmos István, a Csepel edzője és Gellér Sándor, a ZTE mestere. A játékvezetők: Kassai Ervin, Weidinger Dezső. Jelezte részvételét Horváth Frigyes, az MKSZfőtitkára is.