Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-18 / 298. szám

1987. december 18. • PETŐFI NÉPE • 5 PÁLYAKEZDŐ MŰSZAKI Hogyan boldogul a TDK-nyertes? Pénzügyektől szorongatott vilá­gunkban, amikor a számvetések, kimutatások és közgazdasági elő­rejelzések özöné­ben kell eligazod­nunk, vajon ho­gyan találják meg a helyüket a kö­zelmúltban vég­zett diplomások? Válaszadásra a tanulmányi mun­kában kimagasló, s a világ dolgai iránt érdeklődő, ambiciózus fiata­lokat kerestünk. Egy ilyen beszél­getésre a Gépipa­ri és Automatizá­lási Műszaki Fő­iskola tanulmá­nyi hivatala a GAMF egyik volt legjobb hall­gatóját, Virág Il­dikót ajánlotta., — A főiskolától igen jó ajánlólevelet kapott. Mivel érdemelte ki a megkülönböztető elismerést? — Másodéves hallgatóként bekapcsolódtam a tu­dományos diákkör (TDK) tevékenységébe. Csehi Sándor tanár úr javaslatára egy új hőkezelési techno­lógia kidolgozásában vehettem részt. A közös munká­ból 80 oldalas dolgozatot készítettem, amellyel meg­nyertem a házi TDK-pályázatot. Ugyanezzel a témá­val szerepeltem az országos TDK-versenyen is, ahol szintén első helyen végeztem. A 21 induló között 16 egyetemista volt. Örültem, és erkölcsi elismerésnek tekintettem, hogy nő létemre egy ilyen szakmai terüle­ten és erős mezőnyben első lettem. Amíg az évfolyam- társaim nyaraltak, én a nyári szünidőt a laboratóri­umban töltöttem. — Csodálkoznék, ha nő létére csakis erre a pályára készült volna. — Mint általában a legtöbb diák, én is határozatlan voltam a pályaválasztásban. Egy örökölt érdeklődés a tanári hivatás felé vonzott. Az édesapám matemati­ka—fizika szakos tanár, így a gimnáziumban én is ezeket a fakultatív tantárgyakat választottam, de nem tudtam még eldönteni, hogy milyen pályára készüljek. A különféle ötletek közül végül is a számítástechnika mellett kötöttem ki, és a GAMF-ra jelentkeztem. A főiskolán az első két hét a meglepetések jegyében telt el. A tanulmányi idő műhelygyakorlattal kezdő­dött, ahol különböző szakmákkal ismerkedtünk. Ál­momban sem gondoltam, hogy nő létemre valaha esztergálni és hegeszteni fogok, de éppen ebben talál­tam örömöt. Bármilyen rosszul sikerült a munkada­rab, maradandó élményt adott, hogy saját kezűleg készítettem. — Váratlan fordulatok tarkították főiskolai tanul­mányait. Pályája kedvezően alakult? — Még a tanítás lehetősége is felcsillant, amikor végzős koromban meghívást kaptam a főiskola me­chanikai-technológiai tanszékére. Sajnos, különböző okok miatt ebből nem lett semmi. Szeptemberben a megye egyik legjobb vállalatánál, az MMG-ben he­lyezkedtem el. — A munkába állással vége szakadt egy korszaknak. — Én nem éreztem, hogy nagy változás történt volna az életemben. Az elhelyezkedés nekem átmene­tet jelentett a főiskola és a munkahely között. Az a célom, hogy a választott szakmát jól műveljem, folya­matos tanulással, önképzéssel elmélyítsem az ismere­teimet. Szeretném elvégezni gépész szakon az egyete­met. így a számítástechnikai tudásomat olyan gépész tervezőként hasznosíthatnám, aki már számítógéppel oldja meg a tervezési feladatokat. Jelenleg számítógé­pes rendszerek üzemeltetésével foglalkozom és arra törekszem, hogy a tudományos diákkörben megszo­kott igényességgel végezzem a munkámat. — Fel sem merült, hogy esetleg az iparban más szempontok érvényesülnek? — Ambiciózus embernek tartom magam, amiből egyfajta jó értelemben vett türelmetlenség következik. Mindenesetre könnyedebbnek képzeltem egy vállalat működését. Nehézkes az ügymenet, és a dolgozók nem érdekeltek abban, hogy egy cégnek jól menjen. Úgy vélem, ez ma már mindenhol meglévő, általános érvényű probléma. Az emberek nehezen állnak rá az újra és keveset tesznek azért, hogy a munka folyama-1 tos és gördülékeny legyen. — Milyennek tartja a fiatal diplomások anyagi hely­zetét?- Ha abból indulok ki, hogy most a szüleipinél lakom és biztonság vesz körül, akkor a kezdő fizeté­sem elegendőnek tartom. De arra már gondolni sem merek, hogy miből és mikor lesz önálló lakásom. Azt sem tudom, hogy egy lakás fenntartására, a családra' és a háztartásra elegendő lesz-e a keresetem. Talán azért, mert még fiatal vagyok, nem szoktam ilyen jellegű gondokkal foglalkozni. Ázt vallom, az ember­nek hinnie és remélnie kell, mert máskülönben pa­naszkodással telik el az élete. — Hisz a kibontakozási programban is? —• Szeretném, ha a meghirdetett reform alapján megkezdhetnénk a kilábalást bajainkból és bekövet­kezne a gazdasági fellendülés. Gondjaink megszünte­tésére határozott intézkedéseket, ésszerű és logikus megoldásokat várok. A vezetők legyenek inkább tü­relmetlenül kezdeményezők, mint halogató magatar- tásúak. Ha minden marad a régiben, akkor az új adórendszer bevezetése is csak egy kitérő lesz a reform útján. _ . / — Az időnkkel is jobban kellene gazdálkodnunk.- A rohanó világban sok mindenről elfeledke­zünk. Az anyagiak mellett néha nem ártana az élet szépségeit is keresni, hiszen még rengeteg meglepetést és örömet tartogat számunkra. A fölösleges és értel­metlen dolgokat ki kellene szűrni, hogy más értékekre leljünk. Kisvágó Árpád HALASI BAROMFIFELDOLGOZÓK zárnak évet Eredményes Az ez évi elképzeléseket maradék­talanul megvalósítják a Kiskunhala­si Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Felvásároltak 32 és fél ezer tonna baromfit, ebből 70 százalékban ex­portárut készítettek, fele-fele arány­ban szállítottak szocialista és tőkés piacra. A nyugat-európai vevők mel­lé az idén beléptek japán és közel- keleti megrendelők is. Jövőre 35 ezer tonna baromfi fel­vásárlását tervezik, ezen belül első­sorban a pecsenyekacsa és a -liba mennyiségét növelik. Korszerű da­raboló- és csomagológépeket vásá­rolnak, több lesz a tálcás kiszerelésű termék, amit elsősorban a tőkés ve­vők keresnek. Belföldre növelik az olcsó töltelé­káruk választékát és mennyiségét. Új termékek bevezetését is tervezik, például a baromfiból készült sonka­család is kapható lesz jövőre. Az idén javult az üzem termelé­kenysége, csökkent a reklamációk száma. Ugyanakkor sikerült a mun­kájukat úgy szervezni, hogy keve­sebb túlórái használtak fel, mint ta­valy. (P. Z.) • Napot a 7-8 mázsa virslit cso­magolnak zsugorfóliába. • Tálcás árut csoma­golnak NSZK-beli megrendelők­nek. A finom falatok még az ünnepek előtt az ottani boltokba ke­rülnek. • Darabol­ják a hízott li­bát, a belföldi ünnepi válasz­ték bővítésére. ADÓS, FIZESS! Szanálás vagy csőd? Szaporodnak a hírek nagyválla­lati csődökről és, szanálásokról. A magyar ipar egykor nagynevű' óriásai kerültek idén válságos hely­zetbe, gondoljunk csak a Ganz- Mávagra, Láng Gépgyárra, vagy éppen, a Tatabányai Szénbányákra. A gazdálkodási problémák, az egy­re súlyosbodó pénzügyi helyzet, a növekvő adósság már évekkel ko­rábban jelezte, hogy jó néhány cég nem képes az új követelményeknek megfelelően a piaci helyzethez al­kalmazkodni, és nyereséggel gaz­dálkodni. Am korábban a fölülről kapott milliók, vagy olykor milliár- dok orvosolták a bajt, s továbblen­dítették a kátyúba jutott szekeret. Elúsztak a milliárdok Ezen a folyamaton a felszámo­lásról szóló jogszabályok sem segí­tettek, a hitelezők olykor érthetet­len nyugalommal viselték el, hogy hónapokig nem jutnak hozzá a pén­zükhöz. S a felszámolási eljárások túlnyomó többségét kisszövetkeze­tek, leányvállalatok ellen indítot­ták. A költségvetés viszont idén már nem vállalhatja automatikusan a veszteséges vállalatok megsegítését újabb milliárdok juttatásával, vagy éppen az adósságok végleges elen­gedésével, hiszen ennek árát tulaj­donképpen a hatékonyan gazdál­kodó cégek adóiból lehet megfizet­ni. Arról nem is beszélve, hogy a korábbi hasonló segélyakciók nem váltották be a hozzájuk fűzött re­ményeket, mert a vállalati ígéretek a gazdálkodás megjavításáról, a ha­tékonyság növeléséről nem teljesül­tek. Ráadásul ezek a cégek óriási tőkét kötöttek le, pénzben és gép­ben egyaránt, amely más területen több hasznot hajthatott volna. En­nek a káros folyamatnak vetett vé­get az a minisztertanácsi döntés, amely néhány héttel ezelőtt a felszá­molási eljárások gyorsításáról, az elhúzódó szanálási eljárások befeje­zéséről született. Példás gyorsaság­gal hozták meg az intézkedéseket, s ezek összhatásukban tulajdonkép­pen a hitelezőket szorítják rá arra, hogy pénzüket minél hamarább visszakapják, illetve visszakövetel­jék. Mert tarthatatlan a mostani állapot, egy évvel ezelőtt 61 veszte­séges és 60 alaphiányos vállalat és szövetkezet volt. Közülük 68-nál nem sikerült saját erőből pótolni a hiányzó pénzt. Elég volt a jó fiúságból Logikus következtetésként adód­na, hogy akkor ezeket a cégeket már fölszámolták. Ehelyett a sta­tisztikák azt mutatják, hogy két cé­get számoltak föl, és öt szanálási eljárás indult, amelyekből csak az utóbbi napokban fejeződött be a Láng Gépgyáré és a Ganz-Mávagé. A mezőgazdaságban pedig 88 gaz­dálkodót szanáltak, és két szövet­kezetét szüntettek meg. Tehát a hi­telezők eddig, bár a törvényes esz­közök adottak, nem éltek a lehető­séggel. Az új intézkedések révén gyökeresen átalakult a helyzet. A tartósan gazdaságtalan tevé­kenységet folytató gazdálkodók helyzetét gyorsított eljárás kereté­ben kell fölülvizsgálni, és még év végéig dönteni kell a sorsukról.. Ezentúl az állami kötelezettségek visszafizetése alól sem lehet a tartó­san fizetésképtelen gazdálkodók­nak kibújniuk. Tehát nem lehet föl­függeszteni a visszafizetést, és igy meghosszabbítani a cég működését. S a gazdálkodók egymással szem­ben is rákényszerülnek a szigorúbb eljárásra. Ha egy cég 90 napig nem kapja meg a jogos követelését a má­siktól, akkor nem juthat hozzá a számára megállapított állami támo­gatáshoz, amig nem indítja meg a felszámolási eljárást az adósával szemben, illetve amig meg nem kapta az adóstól a pénzét. A bankok is a korábbinál szorul­tabb helyzetbe kerültek, s ha egy bizonyos meghatározott időn túl nem jutnak hozzá a követelésük­höz, nekik is meg/ kell indítani a felszámolási eljárást. Célunk: a megújulás Látszólag tehát a vétlen vállala­tokat, illetve bankokat sújtják a rendelkezések. Am más megoldás nehezen képzelhető el, hiszen fölül­ről nem lehet beleavatkozni a válla­latok és a bankok egymás közti kapcsolatába. Olyan gazdasági helyzetet kell teremteni, amelyben alapvető az az érdek, hogy minden­ki időben fizessen. Ha erre képtelen, szembe kell néznie a felszámolás esetleges lehetőségével. Persze ettől nem lehet automati­kusan azt várni, hogy eltűnnek az adósságok, illetve csökkennek a költségvetésből a vállalatoknak adott támogatások. Egy felszámo­lási eljárás végződhet az adott vál­lalat megmentésével is, igaz, ehhez gyökeresen át kell alakulnia, és megújítania gazdálkodását. Esetleg átmeneti időre újabb milliókat kell invesztálni. Viszont ennek révén hosszabb távon megtérülhetnek a korábban hitelezett pénzek is. A cél nem a mindenáron való felszámo­lás, hanem a megújulás. L. M. tóprténcterdó Vígan cseng az abroncsozókalapács • Az idős mester abroncsigazítás közben. A jó bornak nem kell cégér — kell ellenben annak is alakalmas tartó­edény. Mégpedig olyan, amely jól őrzi és semmiképpen sem változtatja meg a benne tárolt nedű izét, zamatát — szakszerűbben mondva: a bukéját —, és épp'en akkora, amekkora terjedelmet az ősi szabványok megengednek. Hazánkban ugyan sokfelé készítet­tek és készítenek ma is hordót, ám en­nek a mesterségnek a neve mégis egy északkeleti településünk nevével fonó­dott össze. Gönccel, amely a Tokaj melleti Hegyalján éli csöndes életét, és amelynek bortárQló terméke, a gönci hordó, joggal mondhatni, világszerte ismeretes —-minősége és szabványjelle­ge szerint. A település egykor királyi város volt, a csehországi husziták ott emelték má­ig látható, "erődszerűen komor házai­kat. A magyar műveltség egyik kiemel­kedő alakja, a bibliaforditó Károli Gáspár (1529—1591) e település refor­mátus prédikátora volt, s ott ültette át nyelvünkre a hires vizsolyi bibliát. Hogy miért éppen Göncön virágzott fel a hordókészítés mestersége? Csak rá kell tekinteni a térképre, és tüstént min­dent megértünk. Nagyon közel terül­nek el hozzá Tokaj-hegyalja szőlőinek óriási táblái, ahol a pompás furmintok, hárslevelűk, sárgamuskotályok megte­remnek, és ugyancsak nincsenek mesz- sze onnan azok az erdőségek, amelyek a fát adják: Szabványtárolókat emlegettünk az imént, igy hát azt is el kell mondani, hogy valójában mekkorák ezek a gönci italőrzők. Valamennyi ott készült fa­edénynek 136 literesnek kell lennie! A história során ez az űrméret alakult ki, s az az örmény borkereskedő, aki Tokaj aranyos nedűjét mondjuk Tolcs- ván megvette, egészen biztos lehetett benne, hogy hány liter búfelejtőért kér­het márkát vagy guldent valahol Nyu- gat-Európában. (Csak újabban eny­hült meg a szabvány: a sorozatgyártás keretében készülő hordók közül még az is megkapja a gönci nevet, amelyik 125, avagy 130-135 literesre sikeredett.) Lássuk mindezek után, hogyan dol­gozik a hordók készítője, az ősi szer­számokkal ügyeskedő kádármester! Legeslegelébb a kiszemelt fatörzset darabolja el hosszanti irányban; ezek­ből készülnek a dongák. Ha már elég hasáb sorakozik a műhelyben vagy az udvaron, megkezdődhet a dongák ki- vájása, vagyis domború felületűre való faragásuk a vonókéssel. Amikor vala­mennyi donga kész, elkezdődhet a hor­dó építése. Ehhez az úgynevezett rakó­abroncs szükségeltetik, amibé a don­gák sorra belekerülnek. Amikor a don­gasor már áll, megkezdődik az abron­csozás: a majdani hordó derekát ekkor fogatják össze a vasabroncsokkal. (Ezeket szép türelmes munkával egy­másután a helyükre veregetik. (Minde­zeket a folyamatokat zárja le a feneke­lés. Talán ez a legnehezebb művelet, mert ekkor kell kézbe venni azt a csín­vágót, amellyel egy vájatot mélyítenek a dongák mindkét végébe, hogy a fe­nékdeszkáknak hely jusson. Ezt köve­tően aztán alulról is, fölülről is beleka­lapálják, majd megszögelik a záródesz­kázatot, és kész a mű. Azazhogy még­sem, mert még bele kell fúrni a dugók helyét: egyet az egyik fenéken, a mási­kat a hordó pocakján. A sötét pincerendszerekbe szánt hor­dóval ennél többet nemigen törődnek. Ha ellenben olyan helyre kerül az edény, ahol sok szem látja, akkor az egyik fenekét biztosan megmintazzák. Olykor egész szüreti jelenetek kerülnek rájuk. Göncön járva-kelve-jóleső érzéssel lehet tapasztalni, hogy itt is, ott is vigan cseng az abroncsozókalapács, számos portán formázzák a dongákat: a kádár vagy pintér mesterség ebben a hegyaljai községben máig virul. A hordócsinálás szakemberei szívesen szóba is elegyed­nek az arra kirándulókkal, s míg egyet- egyet mozdítanak az éppen szolgálatos szerszámokon, azt is szívesen elmesé­lik, hogy miért éppen akkora a gönci hordó, amekkora. Éppen ez a 136 lite­res méret bizonyult a legjobbnak: ezt a nagyságot még viszonylag könnyen le­het emelgetni, és a szűk pincék odúiba is éppen beférnek. így lett tehát a prak­tikumból általános szabvány. A. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents