Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-17 / 297. szám
Ebből kiindulva a kormány az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottságának alternatívát terjesztett elő: vagy az anyasági segély 6000 forintról 10 000 forintra emeleset, vagy a gyermekek hároméves koráig a családi pótlék mértékének 400 forintról 500 forintra történő további növelését. A bizottság többségi alapon az utóbbi formát tartotta jobbnak, mert a megdráguló csecsemőruházati cikkek, pelenka, kis ruha, csecsemőbútor leginkább ezt a megoldást támasztja alá. Ezen állásfoglalás birtokában ezek- után a kormány is a három év alatti gyermekek családi pótlékának növelését javasolja azzal, hogy ellentételét a szanálási alap 500 millió forintos csökkentésével teremtsük elő. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gyengélkedő vállalatok szanálása során a kevesebb pénz miatt szigorúbb követelményt kell szabni. Ez azonban csak még» inkább erősíti általános gazdaságpolitikai törekvéseinket. Javaslom, hogy az Országgyűlés ezt a megoldást fogadja el, a beterjesztett törvényjavaslat-módosítás is ezt tartalmazza. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a kormánnyal megállapodott abban,. hogy 1988-ban néhány területen — így például a MÁV-alkalmazottak, a bírák, ügyészek és a műszakiak jobb megbecsülése érdekében, valamint a pályakezdő értelmiség körében — körülbelül egymilliárd forintnyi bérpolitikai intézkedésre kerül sor. A bérek ösztönző szerepének növeléséről a szűk lehetőségek között sem mondhatunk le. Ezért 1988-tól a központi bérszabályozás alól mentesülnek mindazok a vállalatok, amelyek támogatás nélkül gazdálkodnak, bevételeiket nem belföldi áremeléssel növelik és munkájukkal a legfőbb gazdaságpolitikai prioritások közé illeszkednek. Végül e témakör kapcsán külön szeretném kiemelni, hogy a legrászorultabbak részére a garanciát kíván az állam nyújtani arra, hogy e rétegeknél, ideértve a legalacsonyabb nyugdíjúa- kat és a sokgyermekeseket, a tervezettet meghaladó életszínvonal-romlás' nem következik be. Ha azt az árak veszélyeztetnék, az állam külön intézkedik a pótlólagos ellensúlyozásról. A kormány nagy hangsúlyt helyez arra, hogy 1988-ban megfelelő árukínálat legyen a boltokban, s biztosított legyen az elmúlt években megszokott ellátási színvonal. A terv a lakossági megtakarítások növelésével számöl. Van tere ennek; csak a formát és a megfelelő érdekeltséget kell megtalálni. A megtakarítások szerényebb növekedése erőteljesen befolyásolja a lakossági hitellehetőségeket is. Miközben a kedvezményes lakásépítési hiteleket bővítjük, más hiteleket mérsékelnünk kell. Ennek eszközeként a bankkölcsönök kamatát január 1-jétől növeljük, s a kedvezményes felújítási kölcsönök felső határát 50 ezer forintra korlátozzuk. Az állami lakásépítés további mérséklődésének és a hagyományos építőanyagok árnövekedésének ellensúlyozására növekszik a lakást építő, vagy vásárló családok támogatása. Több lesz a gyermekes családok és az ifjú házasok szociálpolitikai kedvezménye, főleg a három- es többgyermekes családok esetében. Régi ellentmondás szűnik meg azzal, hogy a többszintes lakóházak es a családi náz építéséhez nyújtható kedvezményes hitel felső határa azonos lesz. A kedvezményes állami kölcsön összegének felső határa növekszik az öttagú, és annál nagyobb családok számára. Nő a vállalatok nyereségérdekeltsége Az ár- és adóreform a jövő év meghatározó jelentőségű lépése, amely a stabilizációt és a kibontakozás feltételeinek kialakulását segíti. A vállalati jövedelemszabályozás konstrukciójának tervezett változása, bár szándékainknál és a vállalatok várakozásainál kevesebb módosulást okoz, mégis nagy előrelépést jelent a ma működő rendszerhez képest. Az adóterhelés mind a vállalati, mind a kisvállalkozói körben csökkent. 100 forint nyereségből a vállalatok—szövetkezeteié az eddigi 8-10 forint helyett 26-28 forintot, a kisvállalkozók az eddigi 31-35 forint helyett 45-50 forintot tarthatnak vissza. Az általánosan érvényes, korábbinál szigorúbb vállalati feltételek mellett is nő a vállalati érdekeltség a nyereség megszerzésében és oldódnak a pénz elköltésének állami szabályai. A nyereség egyre kevésbé az adózás és támogatás differenciált feltételeit, s egyre inkább a vállalatok erőfeszítéseit tükrözi. , A legnagyobb társadalmi-politikai súlyú feladat a személyijövedelemadó beépítése a bérekbe. A szükséges rendelkezések, a vállalatokra, a költségvetési szervekre vonatkozó központi útmutatók megjelentek, tartalmuk közismert. A gazdálkodó szervezetek a gyakorlati megvalósításon dolgoznak, sok helyen a munkát el is végezték és a Kollektív Szerződésben rögzítették a bruttósítás szabályait. A bérbruttósítás miatt keletkező átmeneti forráshiányt a gazdálkodó szervezetek a kereskedelmi bankoktól igénybe vehető, állami garancia mellett nyújtott jüvid lejáratú hitellel hidalhatják át.. Az adóreform folyamatos- hatásában, de már az átálláskor is élesebben jeleníti meg a jövedelmezőségi különbségeket. A vállalati jövedelmi pozíciók polarizálódása miatt számításaink szerint a | több ezer gazdálkodó szervezet közül 250-300 gazdálkodó egységnél lehetnek pénzügyi feszültségek. Jelentősebb vesztesegek kialakulására lehet számítani a szénbányászatban, az érc- bányászatban, a vaskohászatnál, de ilyen helyzetbe kerülhetnek egyes, eddig is gyengébb eredményekkel gazdálkodó'gépipari, könnyűipari, valamint magasepitoipari vállalatok is. A mezőgazdaságban is a differenciálódás erősödésével kell számolni. Ezeken a területeken rendszerint arról van szó, hogy korábban is meglévő gazdálkodási gondok az új, egységesebb hatékonysági követelmények miatt kiéleződnek, felerősödnek. Ugyanakkor a kedvezőtlenebbül érintett területek részéről esetenként már most törekvés van arra, hogy jövedelmeiket ne jobb gazdálkodással, hanem nagyobb támogatással, mentességekkel javítsák, helyzetüket állami kedvezményekkel rendezzék. Bár a vállalati támogatások 28 milliárd forinttal, a fogyasztói támogatások 24 milliárd forinttal, a különféle kedvezmények pedig 25 milliárddal csökkennek, még mindig igen sok a kedvezményezett terület és a fennmaradó támogatás is. Ezek fokozatos, kiszámítható mérséklésére a kormány nyilvános programot tesz közzé 1988 első féléveben. A gazdasági reform folytatásának fontos, de nem egyetlen lépése az ár- és adórendszer változása. Elkötelezetten tovább dolgozunk a reformok kiteljesítésén. Tudatosan és fokozatosan leépítjük a piac működésének korlátáit; javítjuk a tőkemozgás közgazdaságijogi feltételeit; folyik a munka a társadalombiztosítás, a bérpolitika, a lakás- elosztás rendszerének reformján. Költségvetési bevételek és kiadások Az ár- és adóreform hatására az állami költségvetés, de még inkább az államháztartás szerkezete markáns módon megváltozik. Az államháztartási mérleg bevételeinek 45 százaléka helyett csak 30 százaléka származik jövőre a vállalatoktól. A személyi jövedelemadó bevezetésének hatására a lakossági befizetések aránya 5 százalékról több mint kétszeresere emelkedik,.. Ugyancsak nő — 16 százalékról 26 százalékra — a fogyasztáshoz kapcsolt adók súlya. A kiadások szerkezete is módosul: érezhetően mérséklődik a vállalati támogatások és adóvisszatéri- tések együttes összegének részaránya. A bérbruttósítás, a részleges árellentételezések és a szociálpolitikai intézkedések hatására viszont közel 8 százalékponttal nő a társadalmi közkiadások súlya. Ahogy arról az őszi ülésszakon már szó volt, 1988-ban a személyi jövedelemadó — mint tanácsi költség- vetési bevétel — a megszűnő vállalati, városi és községi hozzájárulás, valamint a béradó helyébe lép, ezért a tanácsok közötti elosztása ugyanúgy, lélek- szám-arányosan történik. 1989-re azonban előkészítjük, hogy az adott településen keletkezett személyijövedele- madó-bevétel az adott helyi tanács bevétele legyen. .A belső pénzügyi egyensúly érdeké- • ben az eredeti szándékokhoz képest jelentősen mérsékelni kellett a költségvetési szervek támogatását, ezen belül az oktatási és az egészségügyi kiadásokat is. A közkiadások nem a társadalmi szükséglethez és a szakmai igényekhez, hanem az anyagi lehetőségekhez igazodnak. A .képviselőknek a megelőző vitákqn az volt a véleményük, hogy a javasolt mértékű csökkentés az amúgy is leromlott egészségügyi és oktatási hálózat működését oly mértékben veszélyeztetné, hogy sok helyen lehetetle- nüles következne be. A javaslatokra a kormány ismét áttekintette a költség- vetési szervek előirányzatait, s az oktatás és egészségügy területén — más közkiadásokhoz képest— szerényebb követelményt támasztott és a gyógyszerek térítési díjának 1988. évi emelését is levette a napirendről. Figyelmet fordítunk a középiskolai tantermek építésére, tekintettel a demográfiai hullámra. A felsőoktatásban a kormány Felsőoktatási Fejlesztési Alapot hoz létre; folytatjuk a már megkezdett egyetemi rekonstrukciókat. A tanácsoknál 1986-tól, a minisztériumoknál és országos hatáskörű szerveknél ez évtől egységes pénzalapgazdálkodási rend működik, amely módot ad a beruházási, felújítási, működési források együttes kezelésére, azok rugalmas átcsoportosítására. Az irányító ■ szervek 1988-tól felhatalmazást kapnak arra, hogy az egységes pénzalappal történő gazdálkodási kísérletbe újabb intézményeket vonjanak be, mert az idei kísérleti tapasztalatok igen kedvezőek. A kormánynak elhatározott szándéka az improduktív kiadások, az állami bürokrácia visszaszorítása. A védelem és egyéb fegyveres testületek jövő évi működési és fenntartási kiadásaira 56,4 milliárd forintot fordítunk. Az összeg nominális növekedése döntően az ár- és adóreform következménye, reálértéken egy százalék emelkedéssel számolunk. A közrend és közbiztonság megtartása, társadalmi és gazdasági rendünk védelme fokozott erőfeszítéseket követel a Belügyminisztérium szerveitől. Az 1988. évi költségvetési előirányzat az ideihez képest, az adóreform hatásait kiszűrve, 1,3 milliárd forinttal nő. A növekmény a Belügyminisztériumnál lehetőséget nyújt az eddigieknél fejlettebb eszközök alkalmazására, elsősorban a hatékony bűnmegelőzés, felderítés és bizonyítás terén, $ fedezetet nyújt a külföldi utazási könnyítésekkel együttjáró útlevél-ügyintézési kiadásokra is. Ahogy a kormányprogram vitáján már szó volt róla, a kormány számára biztonságot, a gazdálkodó szervezetek számára garanciát ad az, hogy az Országgyűlés figyelemmel kíséri, ellenőrzi és támogatja tevékenységét. A társadalmi kontrollt a kormány nemcsak elfogadja, "de igényli is. Az állami pénzügyekről szóló törvény előírásai szerint a rendkívüli helyzetektől eltekintve, s akkor is az Országgyűlés felhatalmazását kérve, a tanácsi támogatásokat kizárólag az Országgyűlés módosíthatja. Hasonló gyakorlatot ajánlunk a központi költség- vetési szervek támogatásainál a most benyújtott törvényjavaslatban. Mint ahogy arról a bizottsági üléseiken is többször szó esett, a jövő évi gazdasági-pénzügyi folyamatok számos bizonytalanságot hordoznak magukban, így a költségvetésnek megfelelő tartalékkal-kell rendelkeznie az előre nem látható gondok áthidalására is. Ez teszi szükségessé a korábbi években szokásosnál' nagyobb, 10 milliárd forintnyi tartalék tervezését. A tartalékra azonban a nemzetközi fizetési mérleg sérelme nélkül csak akkor van fedezet, ha a belső megtakarítások meghaladják a tervben számítottat. Az előterjesztett törvényjavaslat tartalmazza, hogy a 10 milliárd forint felhasználására ilyen esetben is csak a Parlament jóváhagyásával kerülhet sor/ A kormány fő törekvése az 1988. évi költségvetés kialakításánál az volt: olyan költségvetést terjesszen a tisztelt Országgyűlés elé, amely kellő biztosíték arra, hogy évközi intézkedésekkel ne kelljen megzavarni sem a vállalatok, sem az intézmények gazdálkodását. Ez alól mindössze a támogatások, a mentességek és a kedvezmények kivételek. A kormány szándéka, hogy a gazdasági folyamatok kibontakozását érvényesülni engedi, türelmetlenül nem avatkozik be sem a vállalatok érdekében, sem az esetleges többletjövedelmek lefölözésére. Ugyanakkor nagy következetességgel érvényesíteni fogjuk a pénzmennyiség előre meghirdetett korlátozását, a szigorú költségvetési és banki magatartást. A költségvetéssel egyidejűleg előterjesztettük az állami pénzügyekről szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatunkat is. A törvényjavaslat azt célozza, hogy a pénzügyi rendszer legalapvetőbb szabályait megállapító állami pénzügyi törvény is összhangba kerüljön az adóreformmal. A jövőben adót bevezetni, az adózók körét, illetőleg az adó mértékét megváltoztatni csak törvényben lehet. A kormányprogram 1988-ra a stabilizációs időszak kezdetét, legnehezebb évét jelezte. A célok kemények, de megvalósíthatóak. E gondolatok jegyében kérem a kormány megbízásából a tisztelt Országgyűlést, hogy a módosító javaslatokat is figyelembe véve, az 1988. évi költségvetési, valamint az állami pénzügyekről szóló törvénytervezeteket elfogadni szíveskedjék. A törvényjavaslat vitája Mészáros Győző (Somogy m., 8. vk.), a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, a törvény- javaslat bizottsági előadója azt kérte, hogy a pénzügyi kormányzat kezelje szigorúan a támogatások kérdését, a nem normatív támogatásokat csökkentse. Ennek segítése érdekében — a bizottság nevében — javasolta, hogy az Országgyűlés fogadja el a törvényjavaslatokat. (Jjvári Sándor (Zala m., 7. vk.) megyei tanácselnök örömmel üdvözölte az előterjesztett törvényjavaslat ama passzusát, amely kimondja: a tanácsoknak biztosított állami támogatások előirányzata a jövőben csak az Országgyűlés hozzájárulásával változtatható meg. Dr. Péterfy Réka (Budapest, 58. vk.) csoportvezető főorvos szerint az egészségügyi ellátás magasabb színvonalát egy következetes érdekeltségen alapuló társadalombiztosítási rendszer oldhatná meg. A képviselő kifejezte reményét, hogy a most elfogadott minisztériumi átszervezés e kérdésben is érdemi változást hoz. Boldizsár Iván (országos lista) író, a Magyar Pen Club elnöke a költségvetés kulturális vonatkozásaival összefüggésben kiemelte: a színházak, a könyvkiadók, a filmművészet és -ipar gazdasági bűvészmutatványokkal, a színvonalnak tett engedményekkel küzdenek. Félő, hogy tovább csökken a magyar kultúra teremtőkészsége és műveszi rangja. MARJAI JÓZSEF FELSZÓLALÁSA Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében javasolta a költségvetési törvénytervezet elfogadását. — Előrehaladásunknak a korábbinál is fontosabb feltételévé vált — hangoztatta —, hogy növekvő mértékben es eredményesen vegyünk részt a nemzetközi munkamegosztásban, a lehető legszélesebb gazdasági kapcsolatokat építsük ki a kölcsönös előnyök alapján együttműködésre kész országokkal. Aktívan együttdolgozunk a partner- országokkal a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztésében, a KGST mechanizmusának korszerűsítésén, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok minőségi megújításán. A tőkés világban fontos törekvésünk, hogy stabilizáljuk és bővítsük gazdasági kapcsolatainkat legfőbb partnereinkkel. A fejlődő országokban, a hagyományosnak számító piacainkon egyelőre további nehézségekkel kell számolnunk. — A kormány gazdasági diplomáciája igyekszik elhárítani az akadályokat és felszínre hozni a lehetőségeket, de a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak konkrét tartalmat csak a vállalatok adhatnak. 1988-ban minőségileg új helyzetet teremtünk; egy szűk terméklistát leszámítva minden vállalat számára szabaddá válik a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi tevékenység. Meggyőződésem, hogy ez új erőket szabadít fel, élénkítően és ösztönzően fog hatni a vállalatok aktivitására. Marjai József ezután gazdaságunk idei fejlődéséről, a tapasztalható élénkülési jegyekről szólt. — Kiemelkedőnek tartom, hogy a konvertibilis elszámolású kivitel éppen a legigényesebb piacokon nőtt érzékelőé toen. A kormány és a vállalatok közötti, legutóbbi újszerű konzultációk is azt mutatják: érződik a megújulásra kész vállalatok együttgondolkodása a kormányzattal. A jövő évre megfogalmazott feladatok középpontjában — alapvető prioritásként — az exportképes termelés bővítése áll. Az 1988. évi szabályozás a konvertibilis elszámolású gazdaságos kivitel feltételeit javítja, az importot ésszerűen drágítja, e célok elérését szolgálja az aktív árfolyampolitika is. A gazdasági verseny élénkítése érdekében korszerűsítjük a versenyszabályozást, növeljük a piaci szereplők számát. A folyamat megkezdődött, de még csak a kezdetén tart. Az Országgyűlés elé 1988-ban terjesztendő új társulási törvény is ezt szolgálja. A kisvállalkozások lehetőségei bővülnek. Sokoldalúan elő kell segítenünk, hogy a lakosság pénzeszközeinek is mind nagyobb hányada kerüljön — az esetenként pazarló fogyasztás és a pénzt befagyasztó vagyonhalmozás helyett — a termelésbe. A teljesítmények ösztönzésének egyik fontos eszköze a szigorú vállalati keresetszabályozási kötöttségek oldása. Ennek keretében olyan vállalati költséggazdálkodás megvalósulása a célunk, amely mellett nincs szükség a bérek és keresetek elkülönült központi szabályozására. Vass Józsefné (Békés, 15. vk.), a Sar- kadi Lenin MGTSZ főkönyvelő- helyettese szóvá tette, hogy a kiemelt célokat szolgáló eszközökre, szabályozó elemekre nem helyez kellő hangsúlyt a költségvetés-tervezet. A költségvetési előirányzatokat nem támasztják alá kellően a vállalati tervek, s nincsenek alternatív javaslatok. Huber Jenő (Baranya megye 2. vk.), műszaki osztályvezető hozzászólásában a gyermekvállalás és -nevelés várhatóan növekvő terheinek mérséklésére a családi pótlék 500 forinttal történő növelését szorgalmazta a gyermek 3 éves korán túl is. Dr. Juhár János (Pest megye, 24. vk.), pomázi körzeti orvos választóinak kérését tolmácsolva, javasolta a kormánynak: épüljenek ki az adófizetők helyi érdekképviseleti szervei. Bánffy György (Budapest, 4: vk.), színész, a József Attila Színház tagja arra figyelmeztet, hogy a rideg számadatok, a rövid távú közgazdasági szemlélet eltakarhatja a legfontosabb célt, a nemzet felemelkedésének távlati lehetőségét. GÁSPÁR SÁNDOR FELSZÓLALÁSA Gáspár Sándor (országos lista), a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke elöljáróban bejelentette, hogy a szakszervezetek támogatják a költség- vetés elfogadását, segítik a terv valóra váltását. Azok táborát erősítjük, akik hatékony, gazdaságos termelést akarnak, és véget akarnak vetni fejlődésünk és gazdálkodásunk zavarainak — mondta, majd később így folytatta: mostanában illetékesek és illetéktelenek gyakran bírálják a szakszervezeteket. Hogy ne essék félreértés: illetékesnek a tagságot tartjuk. A tagságnak pedig hiányérzete van az érdekvédelem gyengeségei miatt — sok esetben jogosan. Sajnos érdekvédelem sincs tértől és időtől függetlenül. Ha nem nő a nemzeti jövedelem, akkor az érdekvédelem nehéz időket él át, több erőfeszítéssel kevesebb eredményt mutathat fel. Ilyen időben tudatosabban kell mérlegelni véleményünket, javaslatunkat és elképzeléseinket is. A szakszervezetek elsődleges feladata az érdekvédelem, minden más csak ezután következik. De vajon nem része-e az érdekvédelemnek a gazdasági haladás szolgálata, | termelés segítése? A munkásoknak nem érdekük, liogy konzerválják a korszerűtlen ipari struktúrákat, soha nem igényelték, hogy különleges bánásmódban részesüljenek, más osztály vagy más rétegek rovására. Dolgozni, cselekedni akarnak, feltéve, hogy a hatékonyabb munkához a vezetők megteremtik a feltételeket. Ez ma minden vezető funkcióban dolgozóra különös felelősséget ró. A SZOT elnöke külön kitért — jelenlegi helyzetünk és a következő évek szempontjából — két kulcsfontosságú kérdésre: a bérpolitikára és a foglalkoztatáspolitikára. Kijelentette: nehéz volna azt állítani, hogy van bérpolitikánk — a béralapot egyszerűen elosztjuk. E2en változtatni kell. A bérek értékmérő szerepét helyre kell állítani. Ez cselekvésre ösztönöz. Egy új bérpolitika elvi alapjait 1988-ban ki kell dolgozni. Szükséges, hogy a kormány mélyre- hatóán foglalkozzon az infláció problémáival is. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a kétszámjegyű infláció hazánkban tartósan fennmaradjon. Gáspár Sándor ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy megállapodás született a kormány és a szakszervezetek képviselői között: ha az árszínvonal-növekedés meghaladja a tervezett szintet, ak-. kor yissza kell térni a bérek, a jövedelmek, a szociális juttatások kérdésére is. Az expozéban is elhangzott, s a képviselők itt a Parlamentben, de sokan másutt is szóvá tették a családi pótlék felemelését. Ezzel a szakszervezetek egyetértenek. A dolgozókat a fogyasztói árak növekedése mellett leginkább a munka- nélküliség veszélye teszi borúlátóvá. Arra törekszünk, hogy ne legyen munkanélküliség, mert azt elfogadhatatlannak tartjuk. De ha az egyes helyeken mégis kialakulna, akkor a szociális biztonság megőrzését szolgáló megfelelő eszközökre, támogatásra van szükség. A Parlament őszi ülésszakán felelős döntést hoztak az országgyűlési képviselők, amikor elfogadtak a kormány stabilizációs programját. A kormány elnöke akkor felhívta a figyelmet, el is lehet utasítani az előterjesztett programot, de annak következménye lesz a gazdaságban, a társadalomban. Mindezt mérlegelve döntött az Országgyűlés, s ezzel döntött arról is, hogy milyen felfogásban tervezhetjük az 1988-as esztendőt. Ezt tették a szakszervezetek is, amikor az Országgyűlés döntését is alapul véve, átérezve felelősségüket, elfogadták a stabilizációs programot így az 1988-as terv és költségvetés fő irányzatait —, s ennek megvalósítása érdekében cselekszenek — mondotta Gáspár. Sándor. Lakos László JPest megye 9. vk.), a Jászkarajenői Árpád Mgtsz elnöke nem értett egyet azzal, hogy a kormány az eddigi legkeményebb bérkorlátokat állította fel, s a vállalati jövedelmek átrendeződését várja a dolgozók érdekeltségének megteremtése nélkül. MISKÓ ISTVÁN FELSZÓLALÁSA Először érezve személyes felelősséget egy népszerűtlen, de elkerülhetetlen programért"—• egy; ebből’ egyenesen ’ következő költségvetésre, az. 1988-as tervjavaslatra mégis nehéz szívvel nyúj^ • tóm igenre a kezemet. Mert, hogy lényegében több pénz nincs, azt még meg tudom érteni. Am az előkészítés és elosztás módszerét, az egységesnek nevezett pénzalap kétféle kezelését, a számítások metodikáját, az ellátottsági színvonal minimális garanciájának hiányát már kevésbé. így aztán nem is lehet csodálkozni, hogy ezek a feltételek néha a kibontakozás és perspektíva meggyőződése helyett azt a véleményt erősítik bennem, hogy az egyének és kollektívák lelkes település-, intézmény- és ellátásfejlesztő társadalmi munkájával alkotott létesítményeink olyan értékpusztítók, amelyek elsősorban a gondokat, és nem az örömöket szaporítják. Pedig régóta tudom, hogy az ember a legfontosabb termelőerő, akinek újratermelő képességét az üzemen kívül, a munkaidő után az otthon meghitt melegében jelentkező lakás- és kommunális ellátottság, a szolgáltatások, a közművek, a közüzemek és intézmények kiegyensúlyozott működése képes biztosítani. Az elmúlt évtizedekben ebből a Felismerésből következett, hogy az üzemi vezetők túlláttak a termelés területén, segítették a szélesebb érdek szintjén jelentkező tanácsi fejlesztéseket és a tanácsok is közvetlen felelősséget éreztek azért, hogy az emberek megújulva, jó közérzetteí kezdhessenek másnap a munkához. Ezt az összefüggést azonban elfelejtjük, a termelés közvetlen és közvetett feltételeit szétszakítjuk, a tanácsok gazdálkodási lehetőségeit a legdrasztiku- sabban visszametsszük. Az elmúlt időszak sorozatos intézkedéseivel a csupaszra lekopasztott egészségügyi és kulturális intézményi költségvetések csökkentett szintje képezi az 1988-as költségvetésnek a megyékre és nyilván a megyék által a településekre és intézményeikre lebontott lehetőségeit. Nem vagyok nyugodt a bekövetkező drasztikus és méreteiben még pontosan mem is prognosztizálható áremelkedések hatásainak ellentételezésével kapcsolatban sem. A legnagyobb baj, véleményem szerint az, hogy mi elsősorban a tűzoltómunkát, a résbetöméseket szeretjük végezni, és nem az előrelátó megelőzést. Valami nagy hiba van az egészség- ügyi ellátás, betegbiztosítás egész érdekeltségi rendszerében! Nem csak üresjáratú bizottságokra, óhajként maradó programokra kellene bízni az egészség megőrzését. A közigazgatás átszervezésének és az önállóság növekedésének keretében a helyi tanácsok és a tanácsi dolgozók felnőttek feladataikhoz. Ekkorra azonban szétfoszlanak a feltételek és maradnak a helyi szervek felelősei mindannak, legyen az lakáskérdés, szociálpolitika, az ifjúság, a sport vagy kulturális élet, melyekhez hiányoznak a reális alapok. A minap azt hallottam valakitől, hogy ha rajta állna, akkor igazán demokratikussá és minden további vitalehetőség nélkülivé tudná tenni a költségvetési keretek elosztását. A tanácsok számára, miután gazdálkodásuk közvetlenül összefügg az életszínvonalpolitikával, a lakosság közérzetével, politikai hangulatával, normatív mód-' szerekkel kiszámítaná a rendelkezésre bocsátandó összeget és az egészet lélek- szám alapján, nyílt formában osztaná szét a megyék között. Azt mondja, ez felelne meg manapság a nyílt, demokratikus követelményszintnek a minisztérium részéről. A panaszkodó tanácsi vezetőknek azt szokták mondani a felettes szervek, hogy a kiesést pótolják szervezőkészséggel a lakosság önkéntes részvételének bevonásával. A vidéki ember, különösképpen a kisebb településeken, valóban megszokta, hogy ha fordítani akar közvetlen létfeltételein, akkor ennek nem lehet nézője, hanem esak résztvevője. E forrás nemcsak pénzbevételt jelentett, hanem az emberek bizalmának tanújelét is, ami pedig a közéleti vezető legfontosabb létfeltétele. Ez az egészséges közgondolkodás és magatartásmód természetessé teszi, hogy mindenkinek mindenért meg kell dolgoznia. Az ilyen társadalmi környezetben a tanácsi szervek is könnyen megtanulják a lakásgazdálkodást a lakásépítés helyett; az állam, a munkahely és az egyén kölcsönös felelősségérzetével és részvételével létrejövő együttműködést az állampolgár érdekében, az állampolgár részvételével. A nehezedő gazdálkodás körűimé-' nyei között örömmel tapasztaltuk, hogy megyei szerveink támogatják a helyi tanácsok javaslatát, miszerint: ha kevesebb a lakáskeret, akkor meg kell toldani nagyobb cselekvési szabadsággal, sokoldalúbb felhasználási lehetőséggel. A lakossági társulásokra, önkéntes részvételi formákra visszatérve: ezek valóban nagy figyelmet érdemelnek. Nem véletlen, hogy a néhány prioritás kivételével szinte mindenütt jelentősen csökkent megyei céltámogatások körében is kivételezett helyet kaptak a társulások. Egyébként emlékezetem óta ez az első előterjesztés, amelyben végre megfogalmazást nyert, hogy a lakossági önkéntes befizetések nem pótolják a más területek rosszul szabott vagy kevésbé sikerült bevételi előirányzatait. Valóban így van. Ezért nem szabad a szabályozott bevételek kieséseit pótolva láttatni az elkülönített célú, önkéntes befizetésekkel. A költségvetés lehetőségei tehát lesoványodnak. Sajnos,, nem akarnak azonban karcsúsodni — néhány kivételtől eltekintve — az irányító szervek, amelyek jelentéseket gyűjtenek;’irány- dveket szülnek és szabályozásokat szaporítanák' szüntelenül. Amikor" pedig kétségbeesve tapasztalják, hogy az élet és *a helyi kezdeményezés időnként, olyan ötletet is napvilágra segít, amely ezekbe nem fér bele, akkor utólag igyekeznek beavatkozni és sokszor elpusztítani az ötletben az újat, a szépet, az értékeset. A Tisztelt Házban néhány éve még én is boldogan szóltam az idős, magukra maradt, magukra'hagyott emberek sorsáért tett kezdeményezéseinkről. Miután akkor még nem volt jogszabály, a minisztérium — hál’ istennek nem avatkozott bele, a magunk feje, szíve és pénztárcája után szervezhettük közmegelégedésre a teljes körű intézményhálózatot, s úgy látszott: szociálpolitikánk igen kevés állami dotációval életképes lesz. De milyen büntetést mért ránk a sors: azóta jócskán beleavatkoznak, a jól működő kezdeményezéseinket megváltoztatják, immár Pesten kalkulálják ki a térítési díjakat, megváltoztatják az intézmények megszokott nevét, működési rendjét, több százezer forinttal csökkentve bevételi lehetőségeinket. Mi lenne á legegyszerűbb megoldás? Az, ha Medgyessy elvtárs a napirend összefoglalójában vagy a költségvetési törvényt, vagy a végrehajtási rendeletét egyetlen mondattal kibővíteni javasolná, hogy: „minden állami szerv saját hatáskörében, »önállóan állapíthatja meg az általa fenntartott intézmény térítési díjtételeit.” Szegettszámyú tanácsi terveink bevételi forrását jó részben az olyan sokat vitatott személyi jövedelemadó fogja képezni. Attól tartok, hogy nem fogjuk eléggé felvilágosítani az embereket,- hogy mindez egyáltalán nem képez többletbevételeket a helyi tanácsok gazdálkodásában, hanem az állami támogatás kivonulását, mert ugyanany- nyi, esetleg még több állami támogatást ezzel együtt elvonnak tőlünk. Javasolva a segítés és bírálat szavainak figyelembevételét, abban a reményben fogadom el a tervjavaslatot, hogy a miniszterhelyettes elvtárs is tudja: ha majd mód és pénz lesz, akkor ennél jobbat is össze lehet állítani. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munkanapja — amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Sarlód István, Péter János és Cservenka Fe- rencné — befejeződött. A Parlament csütörtökön reggel az 1988. évi állami költségvetésről és az állami pénzügyekről, valamint az 1979.. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok vitájával folytatja munkáját. (MTI)
