Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
4 • PETŐFI NÉPE # 1987. december 2. HATVAN ÉRDEKES TÉMAKÖR „Jo a nemzetiségi |K£ hangulata” kesztésnek írott szabályai lennének, de évszázados hagyományai biztosan vannak. Hiszen a régi időkben ez volt a család legtöbbször egyetlen könyve, melyben az orvosi tanácsoktól a mezőgazdasági munkáig sok mindenről szó esett. A most megjelent 1988-as német kalendáriumot — elöljáróban elmondhatom, hogy a naptárszerkesztés legjobb hagyományait folytatja — kedvvel vettem kézbe, majd egy ültő helyemben kiolvastam. A kézbevételre az ízléses címlap, egy népviseletbe öltözött testvérpár színes fotója indított, az elolvasásra pedig az érdekes, változatos tartalom. Hajói számoltam, legalább hatvan különböző, nagyobb lélegzetű témát érint a 320 oldalas évkönyv. A bevezetést a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára, Hambuch Géza írta, aki egyben a felelős szerkesztő tisztét is ellátta. Majd egy. összeállítás következik a szövetség országos tanácsának tagjaitól. Hinkel Henrik például ezt írja Hartá- ról: „Jó a nemzetiségi lakosság hangulata községünkben, állampolgári és más feladataiknak szorgosan eleget tesznek, és részt vesznek a társadalmi életben.” Vagy Angeli Mátyás Császár^ töltésről: „Fő feladatunknak tartjuk a népművészet és a hagyományok ápolását, a nemzetiségi rendezvények szervezését”. Bács-Kiskunban négy német nemzetiségi tánccsoport, három kórus és öt helytörténeti, illetve kézimunkakor van — tudjuk meg a Hazafias Népfront jelentéséből., A kalendárium megismertet bennünket dr. Mollay Károly egyetemi tanárral, a Magyar Nyelvtudományi Társaság főtitkárával, aki ötvenöt esztendős oktatói pályája során a germanisták jó néhány nemzedékét nevelte ki. Leipold Péter, a Neue Zeitung főszerkesztője dr. Hauck Istvánnal, a Skála-Coop külkereskedelmi igazgatójával beszélgetett, egyebek között a magyar kereskedelem versenyképességéről a külföldi piacokon. Érdeklődésre tarthat számot a nemzetiségi anyanyelvek elsajátításának kérdését körüljáró fejezet, továbbá az óvodai, általános iskolai és középiskolai oktatásról, valamint az állami nyelvvizsgáról szóló összeállítás. A következő nagyobb egységet a szerkesztő a német nemzetiségi kultúra, a hagyományok ápolása és gazdagítása témakörének szenteli.. Alapos képet nyerhetünk az ének és néptánc jelenlegi helyzetéről, a nemzetiségi könyvkiadással és -terjesztéssel kapcsolatos eredményekről és gondokról. Nagyon sokat tett a magyarországi németek hagyományainak összegyűjtéséért Alfred Cammann brémai néprajztudós, aki több mesét írt le, mint a híres Grimm-testvérek. Magyarországi munkájában megyénkből is, így Csá- volyról, Hajósról, és Vaskútról is támogatták. Az irodalmi részben különösen kedves számunkra Thomann A. Márton négy vidám bácskai története, eredeti nyelvjárásban elbeszélve. Rajta kívül lakosság 1988 meg tizenhárom neves nemzetiségi írótól olvashatunk verseket, illetve elbeszéléseket. A kalendárium befejező részében színvonalas összeállításban ismerkedhetünk meg a német nemzetiség letelepedésének történetével Hambuch Vendel „300 Jahre Zusammenleben” című összeállításából. Hasznos melléklet a kétnyelvű feliratok megszövegezéséhez való tanácsadás, vagy a vásárnaptár, csakúgy, mint a nemzetiségi irodalmat terjesztő könyvesboltok jegyzéke. A kalendárium és más német nyelvű kiadványok a bajai Művelt Nép Könyvesboltban (6500 Baja, Tóth Kálmán tér 1. telefon: 79/11-193) szerezhetők be. Gál Zoltán TÁRLATNAPLÓ Koszta Rozália alföldi képei • Falak (1987) Az igazi művész tudja, hogy a képzőművészet olyan magányos erőfeszítés, aminek közhasznú eredménye van. Az alkotó töprengései, magányos kutatásai valójában a tágabb közösség szolgálatába állíthatók, kiváltképp akkor, ha olyan hiteles élményanyag birtokában teszi, mint Koszta Rozália. A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ levegős kiállítótermében lenyűgözően tárulkoznak elő művei. Azokat a képeket válogatta erre a tárlatra, amelyek munkássága utóbbi másfél évtizedének kiemelkedő alkotásai. Néhány kivételtől eltekintve emberalakokat ábrázol, de nem népéletbeli szituációkban, hanem szimbolikusan: érzelmi és szellemi gazdagságot sugározva. Művészetét a föld, az emberek, meg a hely szelleme formálja, és ő mindent meg is tesz azért, hogy eszközeivel, tehetségével szolgálja a képzőművészet ügyet. A legtöbb kompozícióján síkba teríti ki az ábrázolt alföldi tájat, és ebben a közegben helyezi el az embert. Tisztán leszögezett egyenesekkel, függőlegesekre épül kiegyensúlyozottan elrendezett formavilága. Nem a puszta látvány, nem a külső részletezés érdekli, hanem a dolgok belső lényege. Annyira azonban józan és kételkedő, hogy nem szerkeszti teljesen elvontan világképét. Figurái puritánok, gesztusaik tartózkodóak, mint a földet művelő' emberek. A portrékon a személyiségjegyek tükrözése mellett érzelmi állapotot is ábrázol. (Békési asszony, Apám). Itt is törekszik a közérthetőségre, egyszerűségre. Nyitott, a világ minden létezőjének értelmét kutató szemléletének tulajdonítható, hogy műveiben érzelmesség nélkül képes gyengéd és lírai lenni (Kisfiú asztalnál, Pol-beat, Csellós). A december 10-éig látogatható kecskeméti kiállítás méltóképpen reprezentálja művészetét. Érezhető: a kiállító hasznos hivatásnak, szükséges mesterségnek tekinti a festészetet. Az emberiség humanizálásában, a nyers ösztönök megzabo- lázásában, a technikai civilizáció emberhez formálásában látja a képek értelmét. Földönjáró művészete ezért szerezhet újabb híveket az Alföld egyik legszebb városában. Cs. Tóth János • Apám és Jcan (1981) (Méhesi Éva reprodukciói) KÉPERNYŐ Emlékek a magyar játékfilm történetéből Több tanulmányt ply^tam Bankról, ismerni yéltem életútját, de csak vasárnap délután észméltetett a televízió a hanglemezgyártás és munkássága kölcsönhatására. Igazat kellett adnom Jancsó Miklósnak, aki a videózásról szólván szemléletes és meggyőző példaként a mágneses hangrögzítés és a zenei élet kapcsolatára utalt. Két okból hivatkozom az Emlékek a magyar játékfilm történetéből sorozat befejező adásában hallott következtetésre. így is jelezni szeretném: azért volt jobb, több kellemes időtöltésnél Puszt Tibor összeállítása, mert a többnyire jól megválasztott közreműködők megsokszorozták a bemutatott filmrészletek hatását. Érdekes, újszerű összefüggések ismeretében többet mondott az úgynevezett átlagnézők számára egy-egy alakitás, jelenet. Tudatosult a technika fejlődésének hatása a filmezés stílusára, módszereire. Noha az értelmi fölismerések lassan hatnak az érzelemre, elképzelhető, hogy néhány tízezren a jövőben kedvezőbb véleményt formálnak filmművészetünkről. Társadalmi méretekben is terjed az a fölismerés, hogy egyetlen film sem vállalkozhat valamennyi ízlésréteg kiszolgálására, nem biztos, hogy csapnivaló valamely alkotás, mert nem tetszik az adott befogadónak. Mégiscsak okkal kaphatott annyi kitüntetést, díjat külföldön a magyar filmművészet, ha oly sok kiváló műből idézhetett a sorozat. Jobb a maradandó értékű alkotások és napi fogyasztási cikkek aránya a felszabadulás utáni filmgyártásban, mint a könyvkiadásban vagy a képző- művészetben. . * * * Nincs szerencséje a Legyen szerencsénk! játékkal a televíziónak. Eldönthetetlen, hogy a forgatókönyv hevenyészet- tebb, vagy a játék ötlettelenebb. Jól kitalált memória-vetélkedőnek helye volna a műsorfolyamban, de a nyeremények bosszantóan feleselnek a teljesítményekkel. Lassanként mind többen elfogadják azt a — képernyőről is megtámogatott — nézetet, amely szerint nagy izgalomhoz nagy nyeremény szükségeltetik. Még az olyan kiváló intelligencia-valla- tó játék sem nélkülözheti (?) a mit nyerek izgalmát, mint Vágó István barkochba-műsora. Legyen, ha Fortuna egyre gyakrabban kéri bebocsátását ilyen-olyan sorozatokba. Ha így haladunk, előbb-utóbb még uitibajnokságot is hirdetnek a nagy házban. Össznépit persze. Ám okos természettudományos műsorokat sugárzó televíziónkban miért — többször megfigyeltem — húzza mindenki bal kézzel a lottószámokat csütörtökön esténként? Ennyien hinnék a bal kéz és a szerencse szövetségét kifejező babonát? Netán a nagy nemzeti szertartás rendezői így követelik? Jó volna utánajárni, hogy milyen kapcsolatban is van a televíziós jobb kéz meg bal kéz. ♦ * * Demokratikus Vívmánynak tekintem az MSZMP Központi Bizottságának egyik új titkáráról készített portréfilmet. A lakosságnak, a népnek igenis joga a sorsáról az átlagembernél nagyobb befolyással döntő, vagy fontos határozatok érvényesítésében közreműködő vezetők megismerése. Miként minősítse állásfoglalásaikat, magatartásukat, működésüket, ha csak a funkcionáriust idézik a közleményekben olvasható nevek. ' Minél hitelesebb egy-egy portré, annál jobban dolgozott a tévéstáb, annál jobban megfelelt céljának az olyan Közelkép, mint a vasárnap, este sugárzótt. A kicsit keresettnek tűnő falusi sétán lassan kibomló beszélgetés — azt hiszem — őszintén és tárgyilagosan mutatott be egy érdekes életutat. Elérte célját. Nem volna Vitray Vitray, ha nem kísérelte volna meg a hatalom mechanizmusának eddig kevéssé ismert mozzanataival színezni a műsort, a szó újságírói értelmében kissé meglepni vendéglátóját és új információkat „kiszedni” a beszélgetőtársból. Nagyon emberinek érződött, ahogyan Lukács Jánqs, a volt komlói kőműves, az MSZMP KB új titkára előadta, miként tudta meg jelölését. H. N. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Jeles ünnep Kilencven • , • i • -f 1^1 eVe a piarista iskolában ■ Kilencven éve, 1897 késő őszi napjaiban hosszabb, tartalmas nyomtatott meghívót adtak ki és küldtek szét a kecskeméti piaristák. (1714 óta élnek a megyeszékhelyen.) Ebből egyebek mellett megtudjuk: „A világszerte elterjedt Kegyes Tanítórend Calasanzi Szent Józseftől Rómában történt alapíttatásá- nak •háromszázados évfordulóját érte meg, melyet a kecskeméti társház folyó évi deczember hó 8-án ünnepel s amelyre czimedet tisztelettel meghívja a Rendezőség. Az ünnepély színhelye az intézet tornacsarnoka. Kezdete délelőtt 10 óra. Minthogy az ünneprendezés czélja szegénysorsú, népiskolai tanulók fölruhá- zása, a magasztos czél iránt való tekintetből a rendezőség belépti-díjat szed." A piarista rendház kézírásos történetének, az úgynevezett História Domus- nak ezidőbeli sorai felidézik a mi számunkra is a nem mindennapi évforduló előkészületeit: „A társház főnöke (Tóth György, aki egyben a gimnázium igazgatója is), a szőkébb körű bizottsággal egyetértőleg megállapította a decz. 8-án tartandó ünnepély programját, melynek keresztülvitele első sorban attól függ, megkapható-e a színház a jótékony ezélú előadásra. Ezen ügyben a társházi főnök ... november hó Ilikén átírt Kecskemét Törvényhatósági város Tanácsához. Kecskemét város színháza éppen csak egy esztendeje nyílt meg: 1896. október 14-én, a Bánk bán előadásával. A piaristák — akiknek iskolájában a letelepedés óta életelem volt a diákokkal való játszatás, vagyis az isko- ladfáma avagy iskolaszínpadi produkció — szerettek volna élni e friss és kedvező lehetőséggel. A válasz, amelyről a már említett História Domus hűen beszámol, bizony, elkedvetlenített diákot-tanárt egyaránt: „Kecskemét th. város Tanácsa több dologi akadályból kifolyólag, nevezetesen a nappali villanyvilágítás nehézségei folytán ... ünnepélyünk megtartása helyéül a színházat nem ajánlhatta, ezen oknál fogva ünnepélyünk gymnasiu- munk tornacsarnokában leend..." Ugyanekkor Fekete István helyettes polgármester a 25041/1897. számú okmányban közli, hogy „a rend ezen magasztos ünnepén testületileg fogunk résztvenni." Az elutasításnak csupán egyik — bár valós — oka volt a világítás ügye. Kecskeméten ekkor még nem volt általános villanyvilágítás, ezért a színház saját áramfejlesztőt használt. A másik ok — talán tapintatból nem ír róla a krónikás — Joós Ferenc „Korszakok, színészek, nézők a kecskeméti Katona József Színházban" cimű munkájából világos: épp ekkoriban mentek végbe a teátrum élén személyi változások. Maradt tehát a házi ünneplés: ama bizonyos tornacsarnokban. Ez a Centrum Áruház felé eső udvarrész közepén állott az 1930-as évek végéig. Megjegyzendő még: a gimnáziumon is az áruház melletti rendházi részt kell érteni, hiszen a mai gimnázium csupán az 1930-as évektől van meg. December 8-án az iskolai ünnepélyt fél 9-kor a Piarista templomban mise és szentbeszéd előzte meg. A prédikáció alatt „iszonyú robajjal szakadt le a mennyezetről egy négyzetméter területű vakolat a szószékkel szemben ... Hárman nagyobb, többen kisebb zúzódást szenvedtek ..., egy pedig, Elefánti Kovács felesége ... még azon éjjel 1/2 12- kor elhunyt..." Majd így folytatja a krónikás: „Habár a nagy közönség egy része a jelzett ijedelem hatása alatt el is távózott, azért a 10 órakor kezdődő iskolai ünnepélyen a tornacsarnokban is elegen jelentek meg. Ott volt a városi tanács díszmagyar ruhás tagjai élén Ka- da Elek polgármester A tornacsarnokbeli műsor nyolc számból állott. A második volt a megnyitó beszéd, amelyet maga a polgár- mester, a hálás kecskeméti piarista öregdiák tartott. Az 5. szám volt a műsoron Pintér Kálmán budapesti kegyesrendi tanár dramolettje: a Calazanczi szelleme." Megtudjuk a História Do- musból ezt is: „ ... A sikerült előadás, a dramolett nagyon is jellegzetes tartalma igen tetszett: az ügyes előadás nem egy szülőnek szemeibe csalt könnyeket. ... A decz. hó 8-iki jótékony ezélú előadás bevételéből (136 frt) 8 népiskolai és 2 gimnáziumi tanulót ruháztunk föl; a népiskolai tanulókat tek. Pásthy Károly úr, mint a népiskolák felügyelője a decz. hó 15-iki átiratban jelölte ki." Talán nem volt fölösleges felvillantani a kilencven éve történt, kevésbé ismert eseményt, ünneplést: hely-, de talán még színháztörténetünk csekély gazdagításához is hozzáadva valami keveset és újat. Holczer József Hagyománynaptár 4-én Borbála: Délnyugat-Ma- gyarországon tilos volt minden női munka. Gyümölcsfa ágának virá- goztatása. 6- án Miklós: Mikulás-járás, ajándékozás. 7- én Ambrus: A méhészek és mé- zeskalácsosok védőszentje. 13- án Luca: A Luca-szék készítésének kezdete. Lucázás. Tilostöbb- féle asszonyi munka. Védekezés a rontás, a boszorkányok ellen. 14- én Nikázius: Patkányűző nap. 21-én Tamás (Disznóölő Tamás): A karácsonyi disznó levágása. Há- jából egy darabot eltettek gyógyszernek. 24- én Ádám—Éya: .Karác§pny böjtje. Ünnepélyes karácsonyi vacsora. Kántálók. Éjféli mise.a katolikus templomokban. Karácsonyfa, ajándékozás. 25- én Karácsony: A betleheme- zés, regölés kezdete. 26- án: Szent István: István- köszöntés, regölés, betlehemezés. December (Karácsony hava) 27-én Szent János: János- köszöntés, borszentelés, ivás a szent borból: Szent János áldása. Regölés, betlehemezés. 29-én: Aprószentek: A legények korbácsolják a lányokat, asszonyokat. 31-én Szilveszter: Az óév búcsúztatása, újévkezdő szokások. A párjában maradt lányok kicsúfolása. Jóslás az új évre. * * * (Hagyománynaptárunkat Bihari Anna—Pócs Éva: Képes magyar néprajz című könyve alapján állítottuk össze.) — Ott, az utca végén, balra! — Tudjuk mi, hol az az utca, ha egyáltalán ott lakik. — Miért hazudtam volna? — Most mi kérdezünk. Miért nincs magánál a személyi igazolványa? — Csak most nincs itt. Ehhez az öltözékhez minek? így nem hasonlítok az igazolványképhez. — Mennyit ivott? — Öt fröccsöt fizettem, de mások is raktak elém ... No, ez az a ház! A városszéli utcácskában esemény volt a fékező rendőrautó. Járókelők fordultak vissza, függönyök húzódtak félre; kiért jöttek, kit hoztak ...? Az autóból kilépő Télapó és két kísérője mögött becsapódó kapu indulásra késztette az ácsingózókat, s hamarost visszabillentek a függönyök is. A szűk albérleti’szobában aligfény honolt. A Télapó átadta az igazolványát. Kucsmáját az ágyra dobta, kibújt piros köpönyegéből, majd csipegetni kezdte arcáról a vattaszakállt, a bajuszt, q szemöldököt... — Az igazolványában az áll, hogy nőtlen — mondta az egyik rendőr. — Az vagyok — válaszolta Péteri Róbert. ff - Emiit meg az áll, hogy van eg gyereke. — Van. — És hol a gyerek? Nem tudom. —- Ilyen állapotban nem is csodálom — mondta a másik rendőr. — Az anyjánál van, valahol... Nevemre vettem, fizetem a gyerektartást ... Mégse láthatom az Irén szülei miatt... Mert nem vettem feleségül a lányukat... De a gyerek az enyém!... Perelhetnék, de mondják, hogy sok hercehurcával jár. — Mikor látta utoljára a gyerekét? — Jó kérdés. — Ne helyeseljen, hanem válaszoljon! — Még nem láttam. A kórházban sem mutatták meg. —Az ágyra hajított köpönyegre mutatott. — Ez a maskara sem segített, pedig olyan jól kigondoltam az egészet. Telefonon ajánlkoztam az óvónőnél: lennék Télapó. Megörültek. Munka után beöltöztem, vettem ötvenkilenc kiscsokit, meg egy nagyot. Belé a puttonyba, irány az óvoda ... Már nagyon vártak ... * * * — Már nagyon vártuk — mondja az óvónő. — A gyerekek olyan izgalomban vannak! — Sokan voltak a boltban ... Üres puttonnyal milyen egy Télapó? — Nem kellett volna költségeskednie, mi már elkészítettük a szülői munkaközösség ajándékát. — Ennyit én is megengedhetek magamnak. —1 Tulajdonképpen ki maga? — Fontos az? Télapó vagyok. Ha úgy tetszik, társadalmi munkában.- Akkor talán mehetnénk is... A gyerekek már ... A Télapót énekszó fogadja. Öregesen helyet foglal a gyerekek gyűrűjében, hallgatja műsorukat. Tekinget erre, nézelődik arra, izzadt homloka mögött kérdőjelek: melyik lehet? Tán az a tejfölös fejű? Vagy az a kis szemüveges? A műsor után kezébe nyonyák a listát; sorra szólítja magához a gyerekeket, adja nekik a csomagot és a csokit. Fogytán a csomag, fogytán a csoki, kezében remeg a lista .,. Puttonya mélyén már csak a nagy csoki árválkodik. A listán nincs több név. — Ez a négyes óvoda? — jardul az óvónőhöz. ÍÁ#- Igen, ez. — És a Péteri Robika? — Ma nem jött óvodába. Talán beteg, megfázhatott... Rohanna, menekülne, de magán érzi pz apróságok szeppent tekintetét, ezért lassan, görnyedten, apró léptekkel ér az ajtóhoz, visszafordul,, visszainteget. Az utcán szeméből könnyet kér a csípős szél, de nem is igen kell kérnie, jönnek azok anélkül is. Szemét törli, hogy lássa a lakótelep toronyházait. Itt lakhatnak valamelyikben ... Talán abban. Vagy arrafelé valahol? Kérdezősködni? Ki ismeri itt a másikat? Az óvónő talán... De visszamenni? Magyarázkodni? Keseredetten tapossa a havat; bolyong a házak között. Innen is, onnan is kiabálják, nicsak, egy Télapó! Már-már menekül; kiskocsma elé áll. Fröccsöt kér. Még egyet. Még egyet... * * * — A többit már tudják — mondta, és próbálta szárazra törölni a szemét. A csend az aligfénnyel diskurált. A két rendőr egymásra nézett, majd az idősebb az ajtó felé biccentett. — Próbáljon aludni — mondta a másik, és a kezét a kilincsre tette. — Várjanak! — szólt hirtelen Péteri Róbert, majd a puttony mélyéből előhalászta a nagy csokit. — A gyerekének ... van ugye?... adja neki! A fiatal rendőr tétován pillantott a társára, de amaz csöpp nemet intett, és a kilincsre nézett. — Mondhatná, hogy találkozott a ... Péteri Róbert magára maradt. Kezében csokoládé; görcsösen belemarkolt.
