Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 15. KORSZERŰSÍTÉSEK FÉLIG-MEDDIG ÖNERŐBŐL Társadalmi munkáért színes tévét, videót Hodályszerű, elavult művelődési házak állnak kihasználatla­nul megyeszert'e. A pályázati feltételek szerint, ahol önerőből klubszerűvé alakítják, vagyis társadalmi munkában korszerűsí­tik, ott a megye könyvtarat létesít, videóra, számítógépre ad pénzt, valamint javítja a szervezési munkában érdekelt művelő­dési ház igazgatójának fizetését. Röviden így foglalta össze az év elején egyik országos napilapunknak adott interjújában dr. Gajdocsi István, Bács-Kiskun tanácselnöke, a megyei tanács művelődési otthonok korszerűsítésére kiírt pályázatának lénye­gét. A pályázati feltételek tavaly ősszel tették közzé, s nem keve­sebb mint hetven intézmény jelentkezett, pontosabban kért se­gítséget a megyei tanácstól elképzelései valóra váltásához. A 2 millió 140 ezer forint végül is tizenegy kistelepülésre került, oda, ahol a helyi tanácsi pénzeken kívül a lakosság is tetemes társa­dalmi munkát vállalt és végzett. Kétszázötvenezret kapott Zsana, Bácsbokod, Miske és a baja- szentistváni lakóklub, kétszáznegyvenet Harkakötöny, kétszá­zat Pirtó és Szeremle, százötvenet Ordas és Lakitelek, százezret pedig Foktő és Lajosmizse. Csak azt kérdezik: mikor? Pirtó művelődési háza egyike a me­gyében a költségvetésileg legrosszab­ban finanszírozott intézményeknek. A tanács, a kiadások negyedét tudja fedezni, s ezek után nem okoz meglepe­tést, ha a korszerűsítésre sem jut túl sok. A pirtóiak a pályázatban leírtak szerint az idén a színpad és az öltözők felújítását, a könyvtár bővítését, vala­mint a ház festését tervezik, jelentős társadalmimunka-vállalással. Még mielőtt a helyszínen körülnéz­nénk, a tanácsházán váltunk néhány szót dr. Visnyovszky Lászlóné ' vb- titkárral és dr. Windecker Zoltánná mű- velődésiház-igazgató val. — Mintegy százezer forintot költöt­tünk eddig a színpadfelújitásra és a hozzákapcsolódó teendőkre. Ez persze, csak anyagköltség volt — kezdi a számvetést Visnyovszkyné. — A vas- munkát, a villanyszerelést, a festést, a parkettalerakást és csiszolást — hogy csak a legnagyobb munkákat említsem, — a helybeli kisiparosok, szakemberek végezték. Itt a községben sokan tesz­nek valamit csak a köszönömért. Van olyan kőműves mesterünk, aki, példá­nak okáért, évente meghatározott órá­nyi társadalmi munkát vállal.. Sorol­hatnám jó néhány mester nevét. Csak azt kérdezik: mikor s hová kell menni a szerszámokkal. A helybeli szakszö­vetkezet támogatására ugyancsak szá­míthatunk, nemcsak a tennivalókat, henem az anyagiakat illetően is. A múltkor például, amikor megrogy- gyant a művelődési ház kéménye, a szövetkezet építőbrigádja nem késleke­dett a segítségünkre sietni. — A ház nem önállóan gazdálkodó intézmény, de azért a bevételek növelé­sének célja mindig ott lebeg a szemünk előtt — veszi át a 'szót már a könyvtár­ban Windeckerné. Azért jöttünk ide, mert;az itteni átalakítás lesz a soron következő feladat. A könyvtár kicsiny, de még így is annyi esemény színhelye, hogy sorolni is alig lehet: — Az iskolásoknák jó néhány órát, i történelmet, földrajzot itt tartunk, ahol a szükséges köteteket csak le kell emel­ni a polcról .'Ugyancsak ez az aprócska helyiség a helyszíne sok társadalmi ren­dezvénynek: üléseknek, tanácstagi be­számolóknak, taggyűléseknek, sőt há­zasságkötéseknek is. A mai kor techni­káját pillanatnyilag egy fekete-fehér te­levízió képviseli a házban, amit 1977. november 4-én kaptunk ajándékba a Május 1. Szakszövetkezettől. A könyv- tárbövítést is társadalmi munkában vé­gezzük majd. A pályázaton nyert két­százezer forintból a polcrendszert egé­szítjük ki, s színes tévét, videót, hifi felszerelést vásároltunk. Eddig is szíve­sen bejártak ide az emberek, főleg tél­időben, de hát nőnek az igények is. Ha sikerül a tervek szerint felszerelnünk a házat, nagy lépést teszünk előre. Az utolsó simítások A zsanai művelődési ház 1986 márci­usában zárt be, a legutolsó nagy ren­dezvény 1985 szeptemberében a szüreti bál volt. Bárány Ritát, a ház vezetőjét egy kicsiny, túlzsúfolt könyvtárszobá­ban találjuk, ezen kívül még egy terem van használható állapotbaif, ahol mos­tanság tanítási órákat tartanak. Az épület az idők folyamán — 1960-ban készült — olyannyira lepusztult, hogy most az alaptól a tetőszerkezetig fel kellett újítani, s — mivel negyedszáza­da az igények sem keveset növekedtek — egy toldaléképülettel is ki kellett bő­víteni. Most már látni, hogy az utolsó simításoknál tartanak. — A ház beázott, s nem sok hiány­zott ahhoz, hogy életveszélyessé nyilvá­nítsák. Épp az utolsó pillanatban lát­tunk munkához, de hát eddig pénzünk sem volt rá — mondja Lajkó Lajos vb-titkár, a terepszemle után, a tanács­házán. — A tehónak szerintem azért is sikerült megnyernünk a falu népét, mert az elképzelések között a művelő­dési ház felújítása is szerepelt. Az így befolyt összeg azonban nem volt ele­gendő. Az 1987-es fejlesztési alaphoz hozzátettük a tavalyi pénzmaradványt, kértünk, s kaptunk másfél millió fo­rintnyi támogatást a megyei tanácstól. ' A község lakói negyedmillió forint ér­tékű társadalmi munkát végeztek. Per­sze nem jöttünk volna ki ennyiből, ha a helybeli Egyetértés Téesz, amely a kivitelezést vállalta, nem számít ked­vezményes árat a munkáért. Szerencsé­re a zsanaiakat nem nehéz mozgósíta­ni. A nagyterem aljzatbetonját felver­ték, a falakat leverték, a törmeléket elszállították, árkokat ástak — mind önkéntes alapon. Legutóbb az asszo­nyok meszelték a kazánház külső falát. Most nyilván az is lendített az ügyön. • A liarkakötöhyi kultúrház nagytermét az Egyesülés Téesz mesterei festik. (Mél si Éva felvételei) • A polc helyén egy boltíves átjáró ve­zet majd a szomszéd helyiségbe. Ez is a pirtói könyvtárátalakítás része lesz. 0 Műmárvány borítást kapott a zsanai művelődési ház nagyterme. A nyílászá­rók festését iparitanulók végzik,, társa­dalmi munkában. hogy már alig várják, hogy birtokba vehessék a kultúrházat. Hogy mást ne mondjak, a nagyteremben rendezett la­kodalmakon — jó régen ••— kétszázöt­venen is elfértek a terített asztalok mel­lett. De említhetném a falugyűlést, vagy más efféle nagy tömegeket moz­gósító eseményt, aminek igencsak kéne a hely. Gondolom nagy vonzereje lesz a hifi-toronynak és a képmagnónak is, amiket a pályázaton megnyert 250 ezer forintból szeretnénk vásárolni. Az újjá­varázsolt házban, a korszerű eszközök révén, a tartalmi munka is alaposan megváltozik majd. Tologatják a falakat Sipos Györggyel, a harkakötönyi művelődési ház igazgatójával az irodá­jában beszélgettünk, _A legszüksége­sebb bútoroktól is túlzsúfolt szobában alíg feriínk éllTarman. Pedig ez a helyi­ség szolgál még „tárgyalóteremként” s öltözőként is, ha a szükség úgy hozza. A kultúrházban, amely egyébként a község és az Egyesülés Termelőszövet­kezet közös fenntartásában működik, most szünetelnek a rendezvények, csak a könyvtár nyit ki délutánonként. Az előcsarnokban tábla figyelmezteti a be­térőt, hogy a falakat frissen festették. A harkakötönyiek pályázatából kide­rül, hogy az épületet mindenképpen bővíteni kell ahhoz, hogy a könyvtár területe növekedjen, s a meglévő helyi­ségek is az igényekhez alakíthatók le­gyenek. A toldaléképületben lesz a vi­zesblokk — a régebbi, a most elkészült egészségháznak állt útjában s a ka­zán. Amíg a fűtéskorszerűsítés várat magára, itt tartják majd a fűtőolajat. A belső átalakításokat Sipos György a helyszínen vázolja:- A korábbi mindenes raktárból két, kiscsoportos foglalkozásokra al­kalmas helyiséget alakítunk ki. Az egyik afféle barkácsműhely lesz, a má­sik pedig egy apró konyha, ahol hideg- tálakat lehet készíteni, illetve a családi események alkalmával innen lehet majd tálalni. A volt pénztár részben az is marad, de mivel elég nagy, lesz itt egy kis iroda, valamint egy könyvárusító­hely is. Az én szobámat a könyvtárhoz csatoljuk, némi túlzással mondhatom csak, hogy az lesz az olvasóterem. A nagyteremben ősztől tavaszig a 'sportszakosztályok erőnléti edzéseit és az iskolai testnevelésórákat tartják. No és persze itt rendezik a falu minden nagyobb eseményét, közgyűlést, lako­dalmat, névadót, házasságkötést. He­tente kétszer pedig mozielőadást tar­tunk. Távlati terveink szerint a nagyte­rembe mobil falakat szeretnénk, úgy egyszerre több célra is felhasználhat­nánk- A meglévő klubszobában — ezt a pályázatban is részletesen taglaltuk 3§ stúdiót és videomozit alakítunk ki, ahol olyan filmeket vetítünk, amelyek­re kisebb számú érdeklődő jön csak össze. Az építkezésre és az átalakításra százezer forintnyi társadalmi munkát terveztünk, ami persze lehet, hogy több lesz. A pályázatban nyert 240 ezer fo­• rintból videót, színes tévét, hifi-tornyot veszünk, varrógépet és két műhelyszek­rényt a barkácsszobába, konyhai fel­szerelést. Csak a színes tévére már sen­ki sem jön be a kultúrházba, hiszen minden harmadik családnak van. A vi­deóra építünk majd különféle progra­mokat, közel a halasi téka. Óriási sze­rencsénk van, hogy így alakultak a dol­gaink. Egyébként teljesen kilátástalan lett volna-a helyzetünk, f; Kormos Emese GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Tábori számvetés Számvetést készítettek a táborozás­sal foglalkozó pedagógusok. A cél, hogy minden úttörő legalább egyszer táborozzon a mozgalomban töltött négy esztendő alatt — megvalósult! A vándortáborozás is egyre sikeresebb. Azoknál a csapatoknál, ahol akárcsak egyszer is megpróbálták ezeket a gon­dosan előkészített és nagyon romanti­kus útvonalakat .végigjárni, a további­akban nem idegenkednek a gyalogos turizmustól. Az elmúlt nyáron is sokan indulhat­tak sátortáborba: a kiskunhalasiak Ki- ráldra, a kecskemétiek Párádra, a ko­rábbi kecskeméti járás területén tanuló úttörők pedig Pálházára. A madarasi gyerekek önálló csapatváltótáborba in­dulhattak. Első vendégeit fogadta az idén a ba­jaiak balatonberényi a kiskunhalasiak bükkszéki, illetve sikondai, a kalocsai­ak óbányai és a kiskunfélegyháziak ke­mencéi váltótáborba. A Kiskőrösi Petőfi úttörőcsapat ön­álló csapatváltótáborának építését is sikerült befejezni Kisorosziban. A város új iskolájának csikóváraljai, a keceliek halat onmáriafurdpi táborát is birtokba vehették. A táborokat vezető pedagógusok egyre több helyen kezdeményeztek a táborozások idején kétnapos túrákat. Nem lehet azt élfogadni, hogy a turisz­tika a hegymászással egyenlő. A me­gyénk területén .(is) levő Kiskunsági Nemzeti Parknak 70 kilométeres jelzett tuíistaútja van. Képzett vezetővel ez az út végigjárható, Hogy milyen sok ta­nulsággal és élménnyel szolgál ennek a természetvédelmi területnek a megis­merése, azt sajnos ez idő szerint jobban tudják a megyénk határain túl élő vö­rös nyakkendősök, mint a megyénkbe^ liek... •> • Az úttörőknek ajáhlott vándortábo­rok közül a Kiskunsági vándortábor útvonala megyénkben van. A Ludas tó, Jakabszállás, Bugac útvonalon kétna­ponként követik egymást a csoportok. Örvendetes, hogy évről évre több me- gyénkbeli csapat tagjai is kíváncsiak — ilyen formában -fe?szűkebb hazájuk­ra! _ ! Új vándortábornak számít a Petőfi kerékpáros vándortábor. Az elmúlt nyá­ron négy megyénkbeli csapat próbálta, ki á gyakorlatban az utat, amit közepes felkészültségű kerékpáros csoportok­nak állítottak össze, a Petőfi-emlékhe- lyekhez kapcsolódóan. A következő nyáron már más megyénkbelieknek is ajánlani fogják a vándortábornak ezt az új formáját. Reméljük sikerrel! G YERMEKG YŐZTESEK A gyermekkönyvnapok megyei ren­dezvénysorozatát Bács-Kiskunban a megyei gyermek-műfordító pályázat díjkiosztása zárta. 1981 óta minden évben megrendezi a Katona József Megyei Könyvtár gyermekkönyvtára, a Bács-Kiskun me­gyei Úttörőszövetség és a megyei TIT az általános iskolások műfordítóverse­nyét. Az indulás évében oroszról ma­gyar nyelvre kellett átültetni a mesét; a feladat megoldására akkor majd ötszá­zan vállalkoztak. A közelmúltban a Kecskeméti Szal- vay Mihály Úttörő és Ifjúsági Házban Ramháb Mária, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese értékelte az idei pá­lyázat eredményeit. Örömmel adott számot arról, hogy az évekkel ezelőtt útjára indított fordítói verseny mozga­lommá fejlődött megyénkben. Az idén már kilencszázhuszonhat kisdiák pró­bálta megérteni az idegennyelvű szöve­get, annak tartalmát, hangulatát visz- szaadni, míves magyarsággal papírra vetni. Az orosz mellett évek óta angol és német nyelvű mesék fordításával is pályázhatnak a gyerekek. Az idei ver­senyre kilencvenegy iskolából érkezett pályamű: orosz nyelvből ötszázhat di­ák, németből háromszázöt, angolból százttéenöt fordított. A legtöbb orosz fordítás Bajáról és Kecskemétről, a leg­több angol Kecskemétről', a legtöbb német fordítás császártöltési és bajai iskolából érkezett. A verseny legjobbjai közül százan kiváló teljesítményükért könyvcsoma- got vehettek át, míg a kiemelkedő ered­ményt elértek a könyvek mellett nyári táborozásra szóló meghívót is nyertek. A megyei műfordítói pályázaton kie­melkedő teljesítményükért két kislány, Bodor Virág, (Kecel) és Marosi Kriszti­na (Baja, ÉZI) könyvjutalmat és ver­senyzőtársaiktól nagy tapsot kaptak azért, mert az orosz, angol és német mesét ,is jól lefordították. A megyei pályázaton kiemelkedő tel­jesítményt elért, könyvjutalmat és juta­lomtáborozást nyert oroszmese-fordí- tók: Bodovits Beáta (Baja) II. Rákóczi Általános Iskola), Gönye Erika (Kecs­kemét, Homoki Nagy Általános Isko­la), Harczi Edina (Kecskemét, Molnár Erik Általános Iskola), Késmárki Edit (Kecskemét, Zrínyi Ilona Általános Is­kola), Konfár Mariann (Orgovány), Ri- móczi Tamás (Nyárlőrinc), Stalter Krisztina (Baja, II. Rákóczi Általános Iskola), Szabó Mária (Baja, II. Rákó­czi Általános Iskola), Vancsura Anita (Felsőszentiván), fiida Orsolya (Kecs­kemét’, Molnár Erik Általános Iskola); ■ Németmese-forditók: Jung'. Ildikó (Baja, Központi Általános Iskola), Tóth Zoltán (Kiskunhalas, Fazekas Ál­talános Iskola), Török Ákos, (Császár- töltés, Általános Iskola), Két nyelvből pályázók közül kiemel­kedő teljesítményt ért el: Rónai Eszter (Kecskemét, Buday Dezső Általános Iskola), Csongor Barbara (Baja, II. Rá­kóczi Általános Iskola), Nagy Márta (Kiskunfélegyháza, Általános Iskola) Kollárik Zsolt' (Kecskemét, Kodály- iskola). K. M. Büszkék vagyunk rád, Krisztián! Kecskeméten, a Buday Dezső Álta­lános Iskolában másodikos kofában kezdett az asztalitenisszel ismerkedni Szabó Krisztián. Eredményei egyre job­bak. lettek, edzői biztatták: érdemes versenyeznie. A jelenleg tizenegy éves, tehát hatodikos fiú a megyei felnőtt­csapatban játszik. Az őszi bajnoksá­gon, a tizenegy fordulóban, sorra- rendre verte ellenfeleit, egy-egy fordu­lót két-három győzelemmel zárt. Bár feladata az volt, hogy az ifijátékosokat győzze le, Krisztián a felnőtteket is megverte, csapata — Verb János, Nagy Ferenc, Kara László, Kónya Tibor és Krisztián — abszolút győztesként ke­rült ki a felnőtt csapatbajnokság verse­nyeiből. Csak így tovább, Krisztián! ÚTTÖRŐZENEKAROK Az ünnepélyeken, szemléken, csa­patgyűléseken minden iskolában meg­perdülnek a dobok, csaknem minden­hol szólnak a kürtök, néhol még a fan­fárok is. Szerencséseknek mondhatók azok a csapatok, amelyekben hagyományai vannak a fúvószenének. És szerencsé­sek ott a gyerekek, ahol tettrekész pe­dagógusok vállalkoznak arra, hogy ze­nekart alakítanak, évekig tartó munka után pedig közönség elé lépnek. Számba vettük a megyénkben tevé­kenykedőket, azzal a nem titkolt re­ménnyel, hogy a tervezgetőket, a zene­karalapítás gondolatával foglalkozó­kat ösztönözzük, zenéljenek együtt. A megye egyik legnagyobb múltú úttörp-fúvószenekara a Geiger István vezette madarasi. Számos fesztiválon, szemlén, bemutatón érték el a legjobb minősítést. Büszkék arra, hbgy fiaik közül többen hivatásos katonazenész­ként folytatják pályájukat. Az ötvenes években alakult meg a mélykútiak zenekara", vezetőjük Beregi Vendel, akivel különféle országos szem­léken is arany-minősítést érdemeltek ki. Kecskeméten az Állami Zeneiskola tanárainak irányításával a Lánchíd ut­cai Általános Iskolában gyakorol a fú­vószenekar, legtöbbször Kuna Lajos irányításával. Császártöltésen mintegy tíz évvel ezelőtt alakult meg az 'úttörőfúvósok zenekara Farkas Ferenc karnagy és An- geli Mátyás tanár vezetésével. Több-, szőr szerepeltek Zánkán, jártak külföld dön is. A kalocsaiak zenekara tízéves. Az állami zeneiskola keretein belül dol­goznak, Túri Tibor vezetésével. Jó kap­csolatot alakítottak ki a helyőrségi ze­nekarral. G'arzó János irányítja értő szeretettel az ugyancsak szép hagyományokkal rendelkező kerekegyházi úttörőfúvóso­kat. Harminc esztendeje játszanak, ter­mészetesen több generáció váltotta egymást a mindig sikerrel szereplő ze­nekarban. Elsők között alakult meg megyénk­ben a kiskőrösi zenekar, ugyancsak az állami zeneiskola keretein belül. Az ala­pító Filus Lajos karnagyot tanítványa, Boldóczky Sándor váltotta fel. A zene­kart a MÁV dolgozói patronálják.- Vaskúton most próbálkoznak — a művelődési házban — egy fúvószene­kar megalakításával. Hasonló a helyzet Jánoshalmán, ahol a korábbit akarják újjáalakítani, és a jelzések szerint Kece- len, Úszódon foglalkoznak még fúvós- zpnekar életrehívásával. Kívánjuk, járjanak sikerrel, szívesen adunk hírt a továbbiakban róluk is. összeállította: Selmcci Katalin Vetélkedő Bácsalmáson Bácsalmáson, a Vörösmarty Mihály Könyvtárban emlékeztek meg — vetélkedő keretében — a gyermekköny vnapokról. Az úttörőknek tartott zenés irodalmi vetél­kedőn hét csapattól érkeztek a versenyzők. Á győztesek a hatodikosok lettek: Hórári Tímea, Majoros Róbert, Kis Krisztián, JNothof Attila, Bédiiy Tamás. Képijn- kön a vetélkedő izgalmas pillanatát örökítettük meg. (Besir Lászlóné felvétele.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents