Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-10 / 265. szám

1987. november 10. • PETŐFI NÉPE • 3 A párttagsági könyvek cseréje előtt Köztudott, hogy jövőre lesz a párttagsági könyvek cseréje és az MSZMP KB határozatot hozott: a tagkönyvcsere előtt kerüljön sor min­den párttaggal személyes beszélgetésre, értékeljék a kommunisták munká­ját, tevékenységét, és teremtsenek lehetőséget arra, hogy ők is elmondják véleményűket, hogyan valósul meg a párt politikája, esetleg személyes gondjaikat is tárják fel a beszélgetőpartnerek előtt. Nyilvánvaló, ez a párt belső ügye. Mégis, ezek a beszélgetések, amelyek ugyan olykor személyes jellegűek, számtalan olyan kérdéssel, nehézséggel, gonddal foglalkoznak, amelyek a szűkebb közösséget, a helyi kollektívát, vagy az egész társadal­mat érintik. A KORMÁNYPROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT A MTESZ feladatterve Tiszakécskén az áfész pártalapszer- vezetébe kaptunk meghívást egy ilyen beszélgetésre, ahol Domonics Vince tit­kár, Kerekes Vince, a városi párt-vb tagja és Tóth Sándor, a városi pártbi­zottság első titkára váltott szót Deme­ter Györggyel, az alapszervezet szerve­zőtitkárával, a vágóhíd vezetőjével. Miről is folyt az eszmecsere? Elsőként arról a munkáról, amelyet Demeter György a pártcsoport' összefogása ér­dekében végzett. Nem sajnálta az időt, összehívta a csoportbizalmiakat, sze­mélyesen is megkereste őket, témákat adott, s eligazítást, érveket az agitáció­hoz. Aztán a pártépítési munka került szóba. Az alapszervezetnél megszokott dolog, hogy évente hat, nyolc jelölt kö­zül négy-öt új párttagot vesznek fel, amelynek biztos bázisa a jól működő KISZ-szervezet, sőt a szakszervezet is. Az is igaz, Demeter György rutinos pártmunkás, ugyanis a harmadik cik­lusban végzi ezt a tevékenységet, de ezt megelőzően — akárcsak beszélgető- partnerei —, maga is a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja, titkára volt. A pártmunka többlet, amelyet a kommunisták végeznek, ugyanakkor hivatásukat is magas szinten kell ellát- niok. Demeter Györgynek, a vágóhíd vezetésén kívül még a sertéstenyésztő szakcsoport irányítása is a vállán nyug­szik. Túl azon, hogy évente 2000— Bács-Kiskun megye tizennégy szoci­ális otthona közül négy — a tassi, a kiskunfélegyházi, a kalocsai és a katy- mári — szakosított, azaz: ezekbe azok kerülhetnek, akik nem foglalkoztatha­tók, értelmi fogyatékosok. Az egyik legnagyobb szakosított intézményben jártunk. * Katymáron mindenki tudja, merre van a szociális otthon. Keskeny, ka­nyargós, akácfaámyékos út vezet a buckák között. Ha a községtől hat ki­lométert maga mögött hagy az ember, egyszercsak egy épülettömb váltja fel a kietlenséget. Itt az útnak is vége... A főépületben megdöbbentő a né­maság, szembetűnő a tisztaság. Az igazgató nyolc éve dr. Mátrámé Szvo- rény Magdolna pedagógus. Középter­metű, határozott arcvonású, kedves fi­atalasszony. Egy kicsit várni kell rá az irodájában... — Még ha tudok is az érkezésükről, ez az a hely, ahol a legkevesebbet lehe­tek — magyarázkodik. — Nap mint nap ezernyi a feladat. Zsúfoltan élünk, ma váijuk a hetvenkettedik lakónkat. Az itt lévők között a legfiatalabb 19, a legidősebb 92 éves. A nő—férfi arány fele-fele. Nagy család ez, többnyire el­felejtett, igazi családi háttér nélkül Rit­ka a látogató. Magunkra vagyunk hagyva, távol a világtól. Jó is ez, meg nem is. Mindenki talál magának dol­got, a lakók azt teszik — felügyelettel —, amihez kedvük van. Az otthon ellá­tására van kert, állatállomány. Költ­ségvetésünk 6 millió 525 ezer forint, ebből 1,2 millió kell az élelmezésre. Ezért aztán igyekszünk az öt-holdon mindent megtermelni, magunk előte­remteni, s amink van, az nagyobbrészt gazdálkodásunk eredménye. De nézze­nek körül! * Először az orvosi rendelőkbe me­gyünk. — A fogorvos hetenként egyszer jön — magyarázza az igazgatónő. — A be­tegeket nehezen lehet rávenni a kezelés­re. A másik rendelőben alkalomszerű­en vizsgál az orvos. Sok a nyugtalan lakó, ezért nagyon kellene ideg-elme szakember is, legalább negyedévenként egyszer. Amikor úgy látjuk, hogy vala­kinek gyors orvosi segítségre van szük­sége, elvisszük Bajára. 2500 sertést vesz át, minősít, biztosítva ezzel a város húsellátását, szervezi a szakcsoport tevékenységét. Akadtak természetesen gondok is. A vágóhídon, munkaidő alatt történt olykor fegyel­mezetlenség, ezt gyorsan megszüntet­ték. S az értékelés után a saját véle­mény: — A pártcsoportoknál — kezdte De­meter György — korábban fölvetették, miért kell .beszélgetnünk, hiszen min­denki tudja a kötelességét. Utólag azonban, már azt mondták a kommu­nisták, ezt évenként ismételjük meg. Sok mindent elmondtak a párttagok. Bírálták, dicsérték a politikát, de sorol­ták egyéni gondjaikat, bajaikat is. Amit lehetett, orvosoltunk. Természe­tesen sűrűn teremtettünk ezután is le­hetőséget az egyéni beszélgetésekre, mert ilyen alkalmakkor jobban kitárul­koznak az emberek. No meg ami azt illeti, néha jólesik a baráti, az elvtársi szó. A jelenlegi politikai helyzet? Véle­ményem az, hogy ezt a nadrágszíjszorí- tást előbb kellett volna kezdeni, akkor talán nem adósodtunk volna el ennyi­re. Az is igaz, most ne a bűnbakot keressük, hanem tegyünk meg min­dent, hogy kilábaljunk a bajból. Nem lesz könnyű itt nálunk sem, de most ha kell, lemondással muszáj bizonyítani. Kétségtelen, a városban ez az alap­szervezet, létszámához viszonyítva — Az előtérből hosszú folyosó nyílik, a végén valaki követ mos, néhányan mo­tyogva csoszognak, az egyik ijedten- kérdőn, a másik öröknevetően néz ránk. Dr. Mátráménak mindenkihez van jó szava, ért a nyelvükön. A szoba­ajtók tárva, bent három-négy heverő, mellettük éjjeliszekrény, középen do­hányzóasztal, fotelok. Az egyik sarok­ban hűtőszekrény, a másikban kiskép- ernyős televízió. — Odébb vannak még hagyományos vaságyak, jó lenne kicserélni azokat is —folytatja az igazgatónő.—A tévéket a napokban vettük. Nemrégiben festet­tünk is. A díszítő tárgyak itt készülnek. A társalgóban jó lenne még több, ide­való könyv, egyszerű társasjáték, le­mez, kazetta. — A feladat — ha a beosztás megha­tározott is — összetett, csak közösen lehet valamit elérni. Tudják is ezt azok, akik idejönnek dolgozni, például a por­tás, borbély és fodrász is. Elkötelezett­nek kell lenni. A kívülállók úgy látják, hogy nagy dolgokat itt nem lehet fel­mutatni. Pedig vannak ... Ilyen kör­nyezetben mást jelent a jó, a szép, az emberség, az ember. S „cserébe” is mást kapunk, mint más munkahelye­ken. Mindent megteszünk azért, hogy lakóink a maguk módján jól érezzék magukat. Nekik ez az otthonuk, a csa­ládjuk. Évente négyszer vidám összejö­vetelt rendezünk. Karácsonykor min­den szobába kell, hogy jusson fenyőfa. Egy szem szaloncukornak is van érté­ke. Ilyenkor meghívjuk a katymári öre­gek napközi otthonának lakóit is, akik szívesen jönnek. Nyár óta jó az út, a szegedi közúti vállalat dolgozói meg­csinálták. Nem tudom, hogyan kö­szönjem meg nekik. — Mi hiányzik a legjobban? — kér­dezem. — Legfontosabb lenne a vegyestüze­lésű központi fűtés megoldása. Az épü­let elején saját erőből, egymillió forint költséggel ez már készen van, de a befe­jezéshez még 2,5 millió kellene. Nagy munkával és idegeskedéssel jár a szo- bánkénti kályházás. A büfét magunk alakítottuk ki, az áruk bizománybán vannak. Aki tud bánni a pénzzel — mert havonta zsebpénzt is kapnak —, örül, ha önállóan vásárolhat valamit. Most vettünk egy kis traktort, s meg­próbáljuk eladni a két lovat, mert kell a pénz. Sokat költünk ágyneműfélére, 68 párttag van — a pártépítésben az első helyen áll, hiszen évente 7 száza­lékkal növekszik az alapszervezet. S ami egyáltalán nem mindegy: az újonnan felvett fiatal párttagok hosszú távon is megállják a helyüket. —A vágóhíd — folytatta — nagyon sok munkát ad. Úgy szervezzük az át­vételt, hogy az ne munkaidőben történ­jék, ezért nekem — nem panaszképpen mondom — 10—12 órát kell dolgoz­nom. A szakcsoport létszáma a tanya­világ zsugorodásával csökkent, de a tenyésztett mennyiség nőtt. Fehér hús­sertés anyakocát, 178-at adtunk ki, amelynek darabját 9600 forintért vásá­roltuk, de a tagoknak 6 ezer forint árú szaporulattal kellett fizetniük másfél év alatt. Ez nyolc hízót jelent évente. Ezért tudjuk teljesíteni a tervet, sőt még élő sertést is adtunk el. A szakcsoport tag­jait — itt úgy hívják, kirándulás —, tulajdonképpen tapasztalatcserére vit­tem el Szeremlére, kistermelőkhöz. Nem árt átvenni a jó módszereket, mert az nálunk kamatozik. S a pártalapszervezeti vezetőség munkájáról is volt véleménye. Vitat­koznak, javasolnak, jó határozatokat hoznak, amelyekre jó lenne visszatérni, s meggyőződni arról, megvalósították - e? Aztán a taggyűlések. A megjelenés lehetne jobb is. Demeter György nem fukarkodott sem önmaga, sem mások bírálatával. Egyetlen beszélgetésben — mint cseppben a tenger — tükröződik a ten- niakarás, amely ma a kommunisták többségét jellemzi. Őszintén, nyíltan tárják fel a hibák eredetét, ismertetik az eredmények forrását, mondják el a közvetlen környezet gondjait, saját örömeiket, kudarcaikat, sikereiket. Nincs ebben semmi titok: a párt mun­kájáról, életéről, a máról beszélgetnek. Gémes Gábor • • ruhára, cipőre. A lábbelik javítása szin­te megoldhatatlan. Jó kapcsolatom van néhány városi üzlettel, s időnként szólnak, ha van olcsóbb holmijuk. Ön­ellátóak vagyunk. Minden gyorsan fogy, és kevés az, akinek bármit is hoz­nak —mondja szomorúan az igazgató­nő. Pillái Sára H étköznapi életet élő, talán fo­galmazhatunk' úgy is, hogy normális ember számára va­lószínűleg nehezen érthető az a furcsa viszony, amellyel az alábbi történet szereplői egymáshoz és az alkoholhoz kötődnek. Szerették is egymást, meg nem is, s időnként szerették az alko­holt, időnként nem. Főleg akkor nem, ha a másik itta. A múlt idő használata csak azért indokolt, mert megszakítot­ták az életközösséget, s a bíróság elren­delte a vádlott kényszergyógyítását. Hogy alkoholizmusuknak mi lehetett az oka, arra nehéz lenne választ találni, de hogy a huzamos ideig tartó mérték­telen szeszfogyasztásnak köze van a megdöbbentő brutalitással végződött esethez, abban biztosak lehetünk. Élhettek volna szépen is Tompán a Bem utca 77. szám alatti családi házában lakott a 35 éves Hor­váth Gábor élettársával, a 24 esztendős Lukács Miklósnéval, valamint édesany­jával, Csáti Tetézzél és 15 éves fiával, aki korábbi, válással végződött házas­ságából származott. Horváth Gábor és Lukács Miklósné egyaránt italozó élet­módot folytattak, hetente többszőr is lerészegedtek. Pedig élhettek volna szé­pen is, mert a férfi megkereste havonta a kilencezer forintot. Egy bélfűrészelő mellett volt segédmunkás. Az ital hatá­sa alatt azonban agresszívan viselke­dett, gyakran bántalmazta a nőt. Furcsa módon azért, mert Lukács Miklósné is ivott. Talán ilyenkor szó­lalt meg a férfi lelkiismerete? Talán sa­ját részegségét is szégyellte, s az is bán­totta, hogy nem olyan élettársa, netán felesége van, akire büszke lehet? Tehe­tetlen dühében verte meg az asszonyt? Mert gyenge volt az alkohol csábitásá­’ A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége meghatározta azokat a feladatokat, amelyeknek vég­rehajtásával segíti a kormány munka- programjának megvalósítását. A 33 tagegyesületében 170 ezer műszaki, gazdasági, agrár- és természettudomá­nyi szakembert tömörítő szövetség leg­fontosabb feladatának tartja a műszaki fejlesztés meggyorsítását és a szerkezet- átalakítási törekvések szakmai támo­gatását. A MTESZ különösen nagy se­gítséget kíván nyújtani az elektronizá- ció, a biotechnológia és az élelmiszer- gazdaság fejlesztéséhez, s cselekvőén részt kíván venni a környezetvédelmi programok megvalósításában. A szö­vetség segíti a műszaki pályára készülő fiatalokat, s részt vállal a szerkezetvál­tás miatt szükségessé váló át- és to­vábbképzés szakmai feltételeinek meg­teremtésében. A műszaki fejlesztés meggyorsítása érdekében az egyesületek, a területi és üzemi szervezetek arra törekednek, hogy a tudományos kutatás eredmé­nyeit az ipari és mezőgazdasági üzemek val szemben, azért kellett erősebbnek mutatkoznia Lukács Miklósnénál? Ki tudja? S a nő? Miért élt együtt egy esztendőn át azzal a férfival, aki rend­szeresen megverte? Csóti Teréz gyak­ran kérte a fiát, hogy ne veije annyit az asszonyt, inkább küldje el. De — mint a bírósági ítélet indoklása megállapítja — a fiatalok szerették egymást, s ha nem álltak az ital hatása alatt, viszony­lag jól éltek. Érthetetlen, ám az alkoho­listák cselekedeteinek mozgatórugóit nehéz kiismerni, főleg megmagyarázni. Csak egy dologban lehetünk biztosak: a félresiklott életek mögött — okként és következményként saját hatását erő­sítve — kulcsszerepe van a mértéktelen italozásnak. Pálinkával kezdték a napot Az idén, július 4-én Horváth és Lu- kácsné, mint oly gyakran máskor is, pálinkával kezdték a napot. Majd sze- mélyiigazolvány-cserére bementek a község központjába. Dolguk végezté­vel a Sárga csikóba tértek be, folytatni az italozást. A férfi rumot ivott, a nő édeset. Horváth többet, Lukácsné két féldecit. A férfinak megártott az elfo­gyasztott rum, s kifogásolni kezdte, hogy élettársa is iszik. Ütlegelni kezdte tenyérrel, majd ököllel. A nőnek ele­redt az orra vére, mire a felszolgáló kivezette Horváth Gábort a kocsmá­ból, aki hazament. Lukácsné feltörölte a vendéglő kövé­ről saját vérét, s ő is követte a férfit. Útközben azonban elhatározta, hogy végleg elhagyja éleitársát. Hazaérve Horváth Gábort alva találta a konyhá­a jelenleginél hamarabb alkalmazzák a termelési gyakorlatban. A MTESZ en­nek érdekében hazai és külföldi szak­emberek részvételével folyamatosan rendez olyan szakmai tanácskozáso­kat, amelyeken a kutatók és a termelés­ben dolgozó szakemberek együttesen vitatják meg az új tudományos eredmé­nyek bevezetésének lehetőségét, s en­nek várható következményeit. A szövetség kiemelt feladatául jelölte meg az elektronizálás szakmai segíté­sét. A biotechnológiai kutatási eredmé­nyek mielőbbi gyakorlati hasznosítása érdekében a MTESZ javaslatokat tesz az oktatási és a háttéripari tevékenység javítására. A szövetség tagegyesületei a Mágyar Tudományos Akadémiával, valamint a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériummal együttmű­ködve több tudományos tanácskozá­son tűzik napirendre az élelmiszeripar termelési szerkezetének átalakítását. Ugyancsak megvizsgálják a hazai szójatermelés növelésének feltételeit, ban. Összepakolta a holmiját egy bő­röndbe, s magához vett ötszáz forintot, hogy busszal Kelebiára utazzon. A megálló felé haladva vásárolt egy liter bort és két deci likőrt. Mivel az indulásig bőven volt idő, betért a nagy- nénjéhez. akivel a vásárolt bor egy ré­szét elfogyasztották. A buszmegálló­hoz érve leült egy padra. Tíz perc vá­lasztotta el az indulástól. Ebben az időpontban ébredt fel a lakásán Horváth, aki keresni kezdte a nőt. Észrevette, hogy hiányzik a pénz­ből, s talált egy búcsúlevelet is. Nyom­ban kisietett a házból, s megtalálta élet­társát a buszmegállóban. Szidalmazni kezdte, majd tenyérrel és ököllel ütle­gelve a fejét, lökdöste hazafelé. Az úton a nő elesett, de Horváth felemelte és tovább bántalmazta. A la­káshoz érve tovább ütötte, majd Lu­kácsné a konyhából sikoltozva kimene­kült, s átszaladt a szomszédba. Hor­váth oda is utánament, kivonszolta, majd az utcán sem hagyta abba a bán­talmazást. A nő az ütésektől a földre esett, mire a férfi többször belerúgott. Ezt követően bevonszolta a lakásba élettársát, aki két napig ki sem tudott mozdulni a szobából. Olyan erős hasi fájdalmai voltak, hogy összegörnyedve feküdt az ágyban, majd egy kisszékre ülve, összehúzódva próbálta meg fáj­dalmait csökkenteni. Műtét nélkül meghalt volna A férfi láthatta, hogy komoly baja van, de nem hívott orvost, miként Csó­ti Teréz sem. A nő könyörgésére Hor­váth csak hatodikán ment el a körzeti mert a termelés fokozásával csökkente­ni lehet a takarmányimportot. Gátolja a műszaki fejlesztés ütemét, hogy csökken a műszaki pályát válasz­tó fiatalok száma, s a pályakezdő szak­embereknek több mint 40 százaléka nem a szakmájában helyezkedik el. A szövetség arra hívja fel egyesületei figyelmét, hogy a szakközépiskolákban folyamatosan szervezzenek szakköri foglalkozásokat, az egyetemeken pedig támogassák a diákkörök munkáját, s díjazzák a kiemelkedő diplomamun­kák készítőit. Hangsúlyt kapott a fel­adattervben az is, hogy a szerkezetvál­tás következtében szükségessé váló át­képzésben a tagegyesületek szakembe­rei konkrét oktatási feladatokat vállal­janak. A szövetség és egyesületei fokozot­tan törekednek a műszaki értelmiség érdekvédelmére. Felhívják a figyelmet arra, hogy a vállalatok a kiemelkedő alkotó munkát végző szakembereket jobban fizessék meg. Magyar gazdasági napok Bostonban _ Hétfőn kezdődtek meg az Egyesült Államokban a magyar gazdasági na­pok. Három nagyvárosban: Boston­ban, Új-Anglia legjelentősebb ipari és pénzügyi központjában, Atlantában, a délnyugat gyorsan fejlődd gazdasági centrumában és Denverben, a közép­nyugat egyik gazdasági fővárosában a Magyar Kereskedelmi Kamara rende­zésében az amerikai gazdasági, pénzü­gyi, ipari, kereskedelmi körök képvise­lői számára előadásokon ismertetik a magyar gazdaság lehetőségeit, az együttműködés főbb eshetőségeit, a ve­gyes vállalatok alapítására, fenntartá­sára és fejlesztésére vonatkozó legfon­tosabb lehetőségeket, a kereskedelem bővítésének módjára vonatkozó elkép­zeléseket. A magyar gazdasági napok megnyi­tására Bostonba érkezett Maijai Jó­zsef, a minisztertanács elnökhelyettese. Amerikai tartózkodása során tárgyalá­sokat folytat az Egyesült Államok kor­mányának képviselőivel a gazdasági és a pénzügyi élet, valamint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap vezetőivel. Ugyancsak Bostonba érkezett Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara elnöke. Az ünnepélyes megnyitót a világke­reskedelmi központban tartják. rendelőbe, s az orvos Lukácsnét nyom­ban kórházba szállíttatta. Hasi műtétet végeztek rajta, majd egy hétigaz inten­zív osztályon kezelték életveszélyes ál­lapotban. Az alábbi sorok talán megütközést keltenek a gyengébb idegzetű olvasó­ban, de annak illusztrálására szánjuk, hogy mennyire elállatiasíthatja az em­bert az alkoholizáló életmód. A brutá­lis kegyetlenséggel megvert nő homlo­kán és szemhéján, hasfalán, jobb kö­nyökén és karján, bal karján, jobb tér­dén és combján, valamint a bal lábszá­rán és combján találtak az orvosok kü­lönböző nagyságú bevérzést és hámsé­rülést. Megállapították a bal arcüreg külső falának törését. A hashártya le­mezeit lepedékkel fedve találták, s a hasüregből fél liter véres, zavaros fo­lyadékot ürítettek. Általános, gennyes hashártyagyulladás állt be, ami közvet­len életveszéllyel járt. Műtét nélkül a nő meghalt volna. A bíróság Horváth Gábort négyévi, börtönben eltöltendő szabadságvesz­tésre ítélte, s öt évre eltiltotta a közü­gyek gyakorlásától. Segítségnyújtás el­mulasztása miatt hat hónapi, felfüg­gesztett szabadságvesztést kapott Csóti Teréz is. Enyhítő körülményként a bí­róság Horváth Gábor büntetlen előéle­tét vette figyelembe, s azt a tényt, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondos­kodik. Súlyosbító tényezőként hatott viszont az italozó életmód, s hogy a vádlott ellen már többször folyt sza­bálysértési eljárás. Horváth utólag ugyan megbánta tettél de ez a sértetten már mit sem segít. (Ha annak idején verekedéseiért súlyosabban megbün­tették volna,' s időben kényszergyógy­kezelik, talán nem kerül ebbe a helyzet­be!) Az ítélet jogerős. Bálái F. István Itt az útnak is vége KADARMESTER • Pistyur András érsekvadkerti kádármester több ezer boroshordót és szőlőzúzó kádat készített, amelyek eljutottak az ország minden tájára. A hetvenhá- rom éves hordókészítö szakember a fa alapanyagot két évig szárítja, és ezekből állítja össze a tízféle úrtartalmú borászati , edényeket. (Rigó Tibor felvétele — KS) \ 1 VKUYAl Ó l KRÉMBŐL Alkohol és brutalitás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents