Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
1987. november 7. • PETŐFI NÉPE • 3 A nagy október korunk forradalma is Lakatos Ernő beszéde — A világtörténelem korszakváltó fordulói ritkán köthetők egyetlen naphoz. A történelmi korszakok évszázados fejlődés eredményei. Van egy nap azonban, amely vitathatatlanul új fejezetet hyitott az egész emberiség történetében — sőt: bizonyos értelemben ' igazi történetének a nyitánya lett. Ez a nap 1917. november 7-é, a proletárha- talom és a szocializmus korszakának első napja. A pétervári proletáriátus hét évtizeddel ezelőtti felkelése példa nélkül áll a történelemben: a forradalom előkészítői, szervezői és irányítói teljes tudatában voltak annak, hogy az egész emberiségre, a-világ további fejlődésére kiható történelmi vállalkozásba kezdtek. Beszédének első részében Lakatos Ernő az orosz munkásosztály forradalmi harcának, a Szovjetunió létrejöttének tapasztalatait elemezte. Mint mondta: i — Lenin és pártja világosan látta, ^Jíogy a forradalom győzelme önmagáéi ban még nem teremtette meg a rendezett viszonyokat, még nem tette lehetővé az új társadalmi rend értékeinek, szociális igazságosságának a teljes kibontakozását. A polgárháború és az intervenció szüntelen támadásai közepette kellett kialakítani az új gazdaság- politikát. A NÉP sikerei bizonyítják, hogy az > alkotó lenini szemlélet, a feladatoknak a valóság elemzésén alapuló meghatározása a szocialista világ mai reformjainak végrehajtásához is nélkülözhetetlen. Önkritikus szembenézés a múlttal Napjainkban a Szovjetunió Kommunista Pártja híven a lenini örökséghez, mélyrehatóan elemzi a történelmi eredményeket hozó 70 esztendőt. Ez az út, ez a fejlődés nem volt töretlen, nem volt mentes hibáktól és kudarcoktól sem. Gátolta a társadalmi, gazdasági fejlődést a tőkés világ által a Szovjetunióra hosszú időn at rákényszerített „ostromzár” — a kapitalista embargó és elszigetelés politikája. A helyzetet súlyosbították a lenini normáktól való elhajlások, a törvénysértések, amelyekkel a párt a sztálini személyi kultusz időszakában nem tudott megbirkózni. A torzulások az élet szinte minden területére hatással voltak, árnyékot vetettek a létező szocializmusra, csökkentették a szocializmus vonzerejét. Ma a Szovjetunióban nemcsak a személyi kultusz időszakát vizsgálják, hanem kritikusan szemlélik a közelmúlt eseményeit is. A szocialista társadalom építése során elért eredmények objektív értékeléséhez, az elmúlt hetven év elemzéséhez hozzátartozik az elkövetett hibákkal való önkritikus szembenézés is. A Szovjetunió fejlődésének történelmi értékelésével párhuzamosan történik a lenini párt jelenlegi stratégiájának és taktikájának kidolgozása, amelynek jelentős állomásai voltak a XXVII. kongresszus, az SZKP Központi Bizottságának 1986. júniusi, 1987. januári és júniusi ülései, valamint a 70. évforduló alkalmából rendezett ünnepi ülés. Ezeken a nagyjelentőségű tanácskozásokon megfogalmazták, hogy a szovjet gazdaság és társadalom minden területe megérett a változásra. Megállapították, hogy a társadalom, a gazdaság további fejlődése érdekében új stratégiára, új politikára van szükség annak érdekében, hogy — Lenin szavaival élve — „... a következő osztályokba léphessünk, buzgón és kitartóan tanulva, minden lépésünket gyakorlatilag ellenőrizve, nem riadva attól, hogy az elkezdett munkán újra meg újra változtassunk, hogy hibáinkat kijavítsuk.” Mai forradalmiságunk legfőbb ismérve — Az átalakításnak, napjaink forradalmának legfontosabb célja, hogy felszámolja a társadalmi életben tapasztalható negatív jelenségeket, megteremtse a fejlődés meggyorsításához szükséges alapokat, egészségesebb gazdasági környezetet hozzon létre, fejlessze a demokráciát, elősegítse az emberek képességeinek mind teljesebb kibontakoztatását. Az SZKP által elindított átalakításról szólva, Lakatos Ernő kiemelte: Az a tény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja megújult az elmélet terén, a társadalmi élet nyíltsága és demokratizálása, a gazdaság, a tudomány és a technika területén kialakuló dinamizmus, a művelődéspolitikában tapasztalható változások, a nagyszabású békekezdeményezések — mindmind hozzájárulnak a szocializmus eszméinek térhódításához. Ami a Szovjetunióban történik, sohasem volt közömbös a haladó világ számára — ma sem az. A szovjet megújulást jellemző őszinteség, nyíltság, kritikusság nem csupán a Szovjetunió, a szovjet párt belügye. A nyílt, őszinte, a közvéleményre és a tömegekre támaszkodó „peresztrojka” kifejezéssel ismertté vált reformpolitikában a szocialista világ közös érdekei fejeződnek ki. Ezért is mondhatjuk joggal: a nagy október a mái kor forradalma is. Hatása megtestesül Magyarországon és más országokban is az új társadalom építésének négy évtizedes küzdelmeiben. Az októberi forradalom tanulságul szolgál mai követőinek is, mert hét évtized igazolta lényegét: az alkotás, az új társadalom építése mai forradalmiságunk legfőbb ismérve. A megújulás, a létrehozott struktúrák szüntelen átalakítása és az értékőrzés, a vívmányok védelme jelenti ma a forradalmiság és az eszmei szilárdság dialektikáját, október eszméinek ápolását, alkotó alkalmazását és gazdagítását. Ezután a szónok a szocialista forradalom továbbvitelének feltételeiről beszélt, majd így folytatta: Reformlépéseink vitákban kristályosodnak ki Ma nincsenek antagonisztíkus ellentétek, s a megvívott forradalom után a haladás csomópontjaivá a reformok válnak- Nem a forradalom helyett, hanem kiterjesztéséért hajtunk végre reformokat. Reformlépéseink, politikai döntéseink demokratikus úton, egymással és az ügyeinkről másként gondolkodókkal folytatott vitákban kristályosodnak ki. Ezért politikánk nélkülözhetetlen eleme a ketfron- tos érzékenység. Erről a kormány munkaprogramjának vitáján Kádár János a következőket mondotta: „Bizonyos értelemben még ma is meg kell küzdenünk szektás, dogmatikus nézetekkel, amelyek mostanában leginkább a változás igényével szembeni vonakodásban jelennek meg. A másik irányzat a revizionizmus, a jobbol- daliság is jelen van közéletünkben. Harcolni fogunk mindkettő ellen, úgy, ahogyan eddig is tettük, építve bevált szövetségi politikánkra, a társadalom osztályainak szövetségére, a politikai erők összefogására.” A nagy október példa arra is, hogyan kell egy új helyzetben elvi alapon összegezni, majd a gyakorlatban hasznosítani korábbi tapasztalatainkat, történelmi tanulságainkat. Az elvhűség, az elméleti megalapozottság és a megújulásra való képesség egybekapcsolódása egyszerre politikai, erkölcsi és gyakorlati követelmény. Az elmúlt években sokat tettünk azért, hogy munkánkban, döntéseinkben érvényesüljenek ezek a követelmények. Ma már világosan kell látnunk: ezeknek az igényeknek át kell hatniuk társadalmunk egészét. Október öröksége ma az egyénektől, a kollektíváktól, a termelő intézményektől egyaránt felelősségteljesebb, önállóbb és vállalkozóbb gondolkodásmódot, magatartást és rugalmasabb munkaszervezést követel. r Amikor a világ dolgozói az októberi forradalom évfordulóját ünnepük, a múlt nagy példájából a jelen harcaihoz merítenek erőt. A megtett út taj^szta- latait feüdézve a jövő történemi feladatainak megoldására készülünk fel — mondta befejezésül Lakatos Ernő. Megyei pártküldöttség látogatása a Krímben # A megyei pártdelegáció látogatása során megkoszorúzta a szimfcropoli Lcnin- szobrot. Az Ukrán Kommunista Párt Krím Területi Bizottsága meghívására november 2—6. között megyei pártkül- dőttség tett látogatást a szovjet testvérmegyében, a Krím-félszigeten. A delegáció vezetője Babinyecz Ferenc, a megyei pártbizottság titkára volt, tagjai pedig Nagy Sándor, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a szabadszállási Lenin Tsz brigádvezetője, Várnagy István, a bajai városi párt- bizottság titkára és Kovács István, a megyei pártbizottság titkári referense. A küldöttséget, mely megbeszéléseket folytatott a társadalmi-gazdasági átalakítási program tapasztalatairól, eredményeiről, és a két megye testvérbaráti együttműködéséről, a kapcsolatok továbbfejlesztéséről, fogadta Andrej Nyikolajevics Girenko, az SZKP KB tagja, a Legfelsőbb Tanács küldötte, a területi pártbizottság első titkára. A delegáció programja során ellátogatott a hős városba, Szevasztopolba, a szimferopoli járásba, ahol a városok, települések gazdasági munkájával ismerkedett, a forradalmi hagyományok ápolásával kapcsolatos eredményekről folytatott tapasztalatcserét. Megkoszorúzta a küldöttség a szimferopoli Lenin-szobrot, és részt vett a nagy októberi szociaüsta forradalom győzelmének 70. évfordulója alkalmából rendezett területi díszünnepségen, ahol felszólalt Babinyecz Ferenc. Ezen az ünnepségen adta át Bács-Kiskun megye ajándékát — Pálfy Gusztáv kecskeméti szobrászművész Petőfi-mellszob- rát —, amelyet A. Ny. Girenko vett át. A megyei pártdelegáció tegnap visz- szaérkezett Bács-Kiskunba. Vendégségben a posta Dunavecsén A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére szervezett dunavecsei rendezvénysorozathoz kapcsolódott tegnap délután a Magyar Posta Szegedi Igazgatósága, valamint a helyi hivatal bemutatkozása a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Ez a mi munkánk címmel a közművelődési intézmény termeiben postatörténeti — a különböző szakmai ágazatok munkáját bemutató — fotó- és hírlapkiálUtást hirdettek. A programfűzért kora délután Horváth Zoltán ', az. MÍSZMP. nagyközségi bizottságának:' titkára ‘ nyitottá^ pSégl Köszöntőjében'méltatta az országos intézmény igyekezetét a közhasznú, a szakmai es a politikai információk terjesztésében. Hangsúlyozta: a gazdaság reformjához szorosan kapcsolódik, hogy a posta munkája is mielőbb megújuljon, korszerűsödjön. A titkár szólt arról is, hogy Dunavecse nagyközség lakói a jövőben sokat várnak a nagymúltú szervezettől. Helyi gazdaságok támogatásával a szegedi központ a közeljövőben új hivatalt épít Vecsén. Korszerűsítik, bővítik a telefonközpontot is. Az érdeklődők a megnyitó után megtekintették a tárlatokat. Sokan álltak meg a Bács-Kiskun Megyei Lapkiadó Vallalat. standja előtt A kiadó, vátómínÚa í%tőfi‘ Népe képviselőitől t^ékpz®ífek’lá'. megyei napilap terveitől, a szerkesztéssel,' a terjesztéssel kapcsolatos kérdésekről. A mozgalmas délután a Budapesti Postaforgalmi Szakközépiskola kamarakórusának hangversenyével zárult. F. P. J. VÖRÖSKATONA A KOZÁK TISZT CSICSKÁSÁBÓL Kazahsztánban harcolt a kiskunsági pásztorivadék A nagy forradalom tanúja Jól döntött élete legkockázatosabb választásán a kiskunfélegyházi Zombor Tóth Antal 1918-ban, szülőházától csaknem ötezer kilométerre, a bővizű Irtis partján: belépett a Vörös Hadseregbe. Addig a természeti és azoknál is szigorúbbnak vélt társadalmi törvények irányították sorsát. A tizgyermekes kiskun pásztor fia számára annyira nyilvánvaló volt, hogy tizedik nyarától kezdve magának kell megkeresni táplálékát és ruházatát, mint az, hogy a magafajta nincstelenek előtt hamar bezárulnak az iskolakapuk. Ősi és örökösnek tűnő rend szerint lett éves cseléd, majd kubikos. Osztályos társaival úgy tartotta, hogy „bolondság attól félned, amit el nem kerülhetsz”, ezért esze dacos ellenkezését gyorsan elfojtva bevonult a 30-as ezredbe, amikor „Ferenc József azt üzente”. V Magyar nincstelen, orosz muzsik Eszébe sem jutott lázadozni a harc- parancs kihirdetésekor. Parancsra tett mindent, ébredt, evett (ha volt mit), menetelt, töltött élesre, bújt fedezékbe, meresztette szemét az őrségben, pihent a zsúfolt katakombákban. Przemysl elestével százhúszezer honfitársával együtt véget ért számára a frontszolgálat. A hetek óta éhező, elcsigázott hadifoglyok között egykedvűen vonszolta magát az ezer kilométerrel távolabb kijelölt vagonírozó állomásig a földmunkában edződött, igénytelenséghez szokott Zombor Tóth Antal. Mi mást csinálhatott volna: tudomásul vette, hogy ezentúl mások, oroszul közük az ukázokat. Elképzelni sem tudták, hogy hová robog, döcög velük a marhavagonokból összeállított szerelvény. Keletre tartottak, átkeltek a Volgán, majd végeláthatatlan síkságon vonatoztak napokig. Addig sohasem látott tevéket csodáltak távolból. Napját sem tudja, hogy mikor érkeztek meg Szemipala- tyinszkbe. Vetésre, aratásra parancsolva annyit megfigyelt, hogy Ázsiának ebben a szögletében is olyan nyomorúságosán élnek a parasztok, mint a kiskun rónán. Vándorkubikosként megtanult főzni, mosni, ruhát foltozni, természettől is készséges, szorgalmas ember volt, így csakhamar öt választotta tisztiszolgájának egy kozák tiszt. Jönnek a vörösök Már a harmadik kazahsztáni tél di- dergette, amikor gazdája gyorsan ösz- szecsomagoltatta legfontosabb holmijait. „Jönnek a vörösök”, rémüldözött és biztonságosabbnak gondolt vidékre menekült. Mivel elégedett volt csicská- sával, őt is távozásra noszogatta. A magyar pásztor fia nem sokkal előbb hallott Leninről, meg a pétervári forradalomról, de nem hitte, hogy sokat változtathat sorsán a fölkelés. Mivel a kozák úr csak ajánlotta számára a futást, maradt. Gyanította, hogy neki csak jó lehet, ami a gazdag tisztnek rossz. A nagy háborúban először fordult elő a folyóparti táborvárosban, hogy őrizet nélkül maradtak a foglyok. A tisztek többsége békésebb tájakat keresett. Híre járt, hogy a vörösök nem sokat teketóriáznak az ellenszegülőkkel. A fehérek sem kímélik ellenfeleiket, mondogatták. Mind többen hallgattak a forradalmárok agitátoraira: Javunkat szolgálhatja, ha közösen harcolunk a közös ellenség ellen. Azzal tisztában voltak: vagy bor, vagy víz, vagy üllő vagy kalapács. Valahova tartozni kell. Újra fegyvert fogott. Örvendezhetett győztes váüalkozások után, menthette bőrét, ha az ellenséghez pártolt a hadiszerencse. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a lengyelországi várért vívott csata szörnyűségeinél is borzalmasabb a polgárháború. Öt hónapi harc után a fehérek visszafoglalták Szemipala- tyinszkot, 1918 novemberétől 1919 júliusáig állandó rettegésben éltek, mert menthetetlenül kivégezték a fehérgárdisták kezére kerülő intemacionaüstá- kat. így fejezte be életét a kiskunfélegyházi Holló Mátyás is. Újabb földiktől búcsúzott A pásztorivadéknak szerencséje volt és egészségesen jelentkezhetett szolgálattételre 1919 nyarán a második otthonukká vált ázsiai várost ismét meghódító 5. Vörös Hadseregnél. A komisszártól kapott feladatokat. Volt, amikor főzött, volt, amikor járőrözött. Most már tudatosan váUalta a forradalmi harcot. Az agitátoroktól pontosan értesült a házai eseményekről. Az újságok is beszámoltak a magyar proletárdiktatúráról. Magyar ügynek vélte már az iszonyú belháborút. Családtagok kerültek szembe egymással- Kozák komisszárjának testvére, korábban fehér tiszt, személyesen lőtte agyon az egységét veszélyeztető édesapját. Zombor Tóth Antal újabb földiktől búcsúzott örökre. Élet- re-halálra folyt a küzdelem. 1920 novemberében annyira megerősödött a cárizmust fölváltó új rendszer, hogy nélkülözhették a magyar internacionalisták egy részét. Lehetővé tették a hazatérést. Mielőtt honfitársunk elhagyta Oroszországot, Pétervá- ron részt vett egy hatalmas tömeggyűlésen. Jókora emelvény négy sarkáról szónokoltak szovjet vezetők. Kettőre emlékszik mindmáig az oroszt jól értő földmunkás: Leninre és Csicserin külügyi népbiztosra. Óriási tömeg gyűlt össze. A Szovjetunióról a munkásotthonban Németországon keresztül tért haza. Átmenetileg ismét nagyobb erők határoztak sorsáról. Egy pillanatig sem tagadta a csóti szűrőállomáson vöröskatona múltját, de sem mézes-mázos rábeszélésre,, sem fenyegetésre nem árulta el harcostársai nevét. Mindenki maga döntse el, hogy hol a helye. A szegényparaszt ivadék már az Al- tájból észak felé siető folyó partján hitet tett meggyőződése meüett. A Hort- hy-korszak gömyesztő évtizedeiben is derekasan helyt állt. Kubikosként építette szülővárosát, hosszabb ideig dolgozott Zala megyében. Kenyérkereső útjain találkozott Kelemen Józseffel, a föld alá kényszerített kommunista párt tagjával. Evekig tartották kapcsolatukat. Kérésére lakásán őrizte a pártmunkás által Kiskunfélegyházára szálütott propagandaanyagot. 1931-ben egy budapesti építkezésen ismerkedett meg Szabó József és Horváth Mihály újpesti gyárimunkásokkal. Eljártak a Zombor Tóth Antalnak is szállást adó munkásotthonba a Szovjetuniót, a marxizmust méltató előadások tartására. Megbízásukból a hazalátogató kiskunfélegyházi elvtársuk munkásmozgalmi sajtótermékeket, kiadványokat terjesztett szülővárosában. Gyanús lehetett a helybéü rendőrség előtt, mert 1933-ban, Eszik és Buzsi elvtársak letartóztatásakor őt is őrizetbe vették, de bizonyítékok hiányában néhány napos vallatás után elengedték. Megúszta közigazgatási eljárással. Hétköznapi hősiesség A felszabadulás után, élete hatodik évtizedében fiatalos buzgalommal segített, szervezett, ahol csak tudott. Még 1944-ben kérte fölvételét a kommunista pártba, több éven át elnökségi tagja volt a földművesszövetkezetnek, részt vett a termelőszövetkezetek szervezésében, maga is fogatos volt a Dózsa tsz- ben. A személyi kultusz megpróbáltatásai családját sem kímélték, de a ma kilencvennegyedik évében járó földmunkás egy pillanatra sem bánta meg, hogy jól választott 1918 májusában. Noha korából adódóan is különféle bajokkal küszködik, pontosan emlékszik a nagy történelmi fordulatra, amelyben egy volt a millió harcos közül. „Nem voltam hős, de nyugodtan kijelentem, hogy gyáva sem voltam”, irta magáról egy beadványában a városszéli Jász utcában, szeretett felesége halála óta lánya és annak családja társaságában élő a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett Zombor Antal, aki következetesen Zombor Tóth Antalnak mondja magát és aki a napokban vette át a megyei pártbizottság első titkárának köszöntő levelét. Bács-Kiskunban már csak ketten nézhették a televízióban a nagy októberi szociaüsta forradalom hetvenedik évfordulójának moszkvai díszünnepségeit a nagy idők közvetlen tanúi, a történelemformálók közül. Mit érezhetett az ünnepi, múltat is idéző nagygyűlés láttán? Tudja-e, hogy ázsiai méretekben egy ugrásnyira a hajdani fogolytábortól, a huszonnégy éves vöröskatona első őrhelyétől emelkedett a magasba Gagarin és ott volt utolsó pillanatig készültségben a szintén félegyházi Magyari Béla? Heltai Nándor
