Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-06 / 262. szám
1987. november 6. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖLTSÉGTAKARÉKOSSÁGI INTÉZKEDÉSEK A ZKI-BAN A Zöldségtermesztést Kutató Intézet 1984-ben Fejlesztő Vállalattá (ZKIFV) alakult, ami már w akkor feszültséget okozott a kutatási célok és a megvalósítás útja között. Az elmúlt három évben ez az ellentét elmélyült és úgy tűnik, most súlyosbítja az intézet helyzetét. Az addig költségvetési szervezetként működő intézmény a megelőző években átlagosan 34 —36 millió forint állami támogatást kapott, amelyet fenntartásra, illetve a kutatások finanszírozására fordított. A vállalattá szerveződés után — még mindig támo- gatottan — évente mintegy 20—30 millió forintos nyereséget értek el. A jövő évtől a megváltozó gazdasági feltételek saját erejük minél jobb kihasználására ösztönzik a vállalatokat. Ez együtt jár az eddigi támogatások megszüntetésével, csökkentésével. A ZKI FV-t ez igen érzékenyen érinti, hiszen az állami támogatás 57 százalékát és a műszaki fejlesztési támogatást a tervek szerint ezentúl nem kapja meg. A pillanatnyi számítások azt mutatják, hogy 1988-ban az összes támogatás 14 millió forint marad. Azonban — kósza híresztelések szerint — ez sem biztos összeg. A fejlesztővállalat a 250 millió forint árbevételéből évek óta körülbelül egyötöd részt fordított kimondottan a kutatásra, a következő esztendőtől ez az összeg 38 millióra csökken. A vállalat főigazgatója, dr. Balázs Sándoré megváltozott helyzetet és az eddig tett intézkedéseiket vázolja fel. Kevesebb téma, # A dinnye ezentúl nem szerepel a ZKI FV-ben a kutatott témák között. kisebb kutatólétszám — Úgy érzem, az átlagosnál korábbi időpontban kezdtük meg a számít- gatásainkat, a tervezést. Mindenképpen igyekszünk igazodni a megváltozott körülményekhez. Ma már kidolgozott terveink vannak, amelyek megvalósítása is folyamatos. A kutatási témáink közül néhányat leépítettünk — például dinnyével ezentúl nem foglalkozunk —, néhány témán belül pedig a kutatási területet fogtuk vissza. Ami megmaradt, az biztonsággal nevezhető eredményesnek. A nemesítés továbbra is fő feladat, az agrotechnikai kutatást azonban csak akkor hagyjuk meg, ha a téma felelőse erre pénzt tud szerezni, konkrét megrendelése van. — Az intézetnek megyén belül és kívül is vannak állomásai. Mindegyikre egyaránt vonatkoznak ezek az irányelvek? — Igen. Ezután is Kecskeméten végzik a paradicsom, az uborka, a gyökérgumósok és a gomba nemesítését, Kalocsán a fűszerpaprikáét, Makón a hagymáét, Budatétényben a csemegepaprikáét és Újmajorban a borsóét. Hangsúlyozom, mindez csak a kutatás nemesítési része. — A termelésfejlesztésnek az eddigieknél nagyobb szerepet szánnak. Mi ennek a célja? — Az a nem titkolt szándékunk, hogy az ebből adódó többletbevétellel pótolni tudjuk a kieséseinket'. Felkészültünk arra, hogy növeljük a fűszerpaprika-őrlést, a gömbatáptalaj-érté- kesítésen kívül bevezetjük a szaporítóanyag közvetlen eladását és az eddigi elit hagymavetőmagon kívül vállalunk első fokú előállítást is. Ezeknek a munkáknak a feltételeit most teremtjük meg, az előkészítés, a szükséges kapacitások létrehozása folyamatos. Készül a hagymamag-tisztító, a paprikaőrleményhez a malom és a szárítókapacitás-bővítés november végén működőképes, a gombalaboratórium kapacitását pedig úgy növeljük, hogy kétműsza- kos munkát szervezünk. — Mennyi többletárbevételre számítanak? — Körülbelül harmincmillió forintra. De ehhez gyorsan hozzá kell tenni, hogy mennyi lesz a hiányunk: 20 millió forinttal kevesebb a támogatás, 10 milliót elvisz a bérek bruttósítása, és 5—6 milliót az energiaárak emelkedése. Tehát nagyfokú költségtakarékosságra is szükség van. Az energián kezdjük: az eddigiekben is gyakorlát volt, hogy telente nem fűtöttük a melegházakat. Ez mindenképpen megalkuvás, hiszen a nemesítés folyamatát ez a tény lassítja. Ezentúl viszont tovább szigorítunk, a dolgozóinkat télire „összeköltöztetjük” — vállalva ennek minden kellemetlenségét — és egyetlen épületet fűtünk. Erre az időszakra a fizikai állományú embereknek ä Zöldért Vállalattól szereztünk munkát, csomagolni fognak. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az intézkedések bizonyos fokig visszafogják a fejlődés dinamikáját, de most — ezt nagyon hangsúlyozom — azá legfőbb célunk, hogy a fennmaradásunkat biztosítsuk. — „Vérveszteséggel” is számolnak? — Ha a munkaerőre gondol, igen. Az eddigi kutatási támogatás egy része természetszerűen bérre ment el. A mostani, várt elkölthető összeget szétbontottuk, jeleztük a témafelelősöknek. Hozzátéve, hogy annak hatvan százalékát lehet csak bérre fordítani. Ugyanis többször elhangzott, hogy inkább az embereinket tartsuk meg, esetleg a feladatok megoldásának rovására is. Ezt nem tartottuk célszerűnek. A témafelelősök a tájékoztatást már július elsején kézhez kapták, szeptemberig elkészültek a tervezetek. A felülvizsgálatok után azokat a dolgozókat, akiknek menniük kell, írásban kértük, keressenek munkahelyet. Persze felvettük a kapcsolatot a munkaerőszolgáltató irodával és egyéb lehetőségeket is igyekszünk kiaknázni. — Megkérhetem, hogy beszéljen erről egy kicsit bővebben? — Ha szabad egy személyes megjegyzést. Életem legnehezebb időszaka ez, ilyen még sose fordult, elő, hogy emberek sorsa felől így kelljen dönteni! Egyetlen szerencsénk azért van. Mi nagyon időben kezdtünk „mozgolódni”, tehát az érintetteknek valamivel nagyobb az esélyük a fellelhető munkahelyek közti válogatásra. December 31- éig állományunkból—ideértve az állomásokat is — kikerült tehát 18 fizikai munkás, az ő elhelyezkedésük szinte gond nélküli, lehetőségeik majdhogynem korlátlanok. A nyolc technikus és szakmunkás, ideértve például a karbantartót is, egy része már talált új helyet, aki még nem, annak a szakmája kertész. Ezt nem véletlenül emelem ki! A négy adminisztratív dolgozónknak a felajánlott munkahelyek alacsonyabb bérszínvonalával van problémája. És a legnehezebb: tizennégy kutatónktól válunk meg. Közülük öten nyugdíjba vonulnak, ötnek majdnem biztos a helye. Az utóbbiak többsége az oktatás felé fordult, van aki Mosonmagyaróvárra megy például. Marad viszont négy, eddig kutatói státuszt betöltött ember, akinek e pillanatban semmilyen kilátása nincs még. Azt is elmondom, miért. Gond a már helyben megteremtett egzisztencia föladása. így a lakás és az, hogy a megye, vagy éppen a kutatóállomások ötvén kilométeres körzete felsőfokú mezőgazdasági végzettségűek- ből szinte telített. Az intézet és a más intézmények bérszínvonala közti különbségről ne is beszéljek. Január elsejéig megpróbálunk minden követ megmozgatni az ő — most hadd térjek visz- sza — és a középfokú végzettségűek érdekében. Ha sikertelenül járunk? ... Van átképzési támogatás. — Hogyan válogatták ki ezeket az embereket? — Úgy gondoltuk, ha az 550 eddigi munkatársunk munkáját, eredményeit rangsorba állítjuk, a sor végén állóknak mondunk búcsút. Ez nem egészen így alakult. Az egyes részlegek vezetői azt is mérlegre tették, hogy egy-egy munkatársuk — ha nem is képes többre -T— gyakorlottsága miatt nehezebben nélkülözhető. A vezetőkutató pedig eddig is, azután is elsősorban azt veszi figyelembe, kikkel tud együtt dolgozni. — Várható-e még az elkövetkezendő két hónapban valami kedvezőbb változás? ■SaTerveinktől vissza már nem lépünk. Abban azért reménykedünk, hogy valamit enyhül a helyzet. Még érkezhet hozzánk konkrét megrendelés, még jöhet előre nem látott lehetőség. De ezek csak némi többletet hozhatnak az itt maradóknak, az intézménynek. Tennünk kell, most, hogy a létért való küzdelmünket siker koronázhassa. Gál Eszter ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ BAJÁN, A BÉKE TÉREN az Iparcikk Áruház belső felújítási munkálatai befejeződtek és 1987. november 6-án 11 órakor nyit a vásárlóközönség részére, v AZ ÁR UH AZ TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK, SPORTSZEREK, SPORTRUHÁZATI CIKKEK, FINOMKOZMETIKAI ÉS ILLATSZER-, VALAMINT AJANDÉKÁRUK széles választékát kínálja önöknek 2929 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ MUNKÁSHÉTKÖZNAPOK A vas formálója F ülsiketítő a zaj a kéziszerszámgyár kecskeméti gyáregységének kovácsmühelyében. Az ódon épület nagy csarnokában kályhák és különböző kovácsológépek sorakoznak egymás mellett. Reszelők, fogók és vésők kapják itt meg formájukat a kalapácsok alatt. Az előtérben egy kisebb masina szaporázza az ütéseket, a hátrább látható gépmonstrum ritkábban sújt le a meleg vasra, de akkor olyan nagyot, hogy a föld is megremeg. Alig néhány perce nézelődök a műhelyben, de máris zsong a fejem. Hogyan bírják a zajt azok, aki egész műszakot dolgoznak itt? Bizonyára jobban. Már csak azért is, mert az ő fülüket zajvédő óvja a károsodástól. A terem végében egy modernebb berendezés szomszédságában szikár negyvenes férfi, Szívós Ferenc ül egy öreg gépnél. Tűreszelőket formáz. Fogóval kiemeli a felhevített vasat és óvatosan a le-fel járó kalapács alá rakja. Szemét összehúzza, feszülten figyel. Most csak a csuklója mozdul. Ügy fordítja az egyre hűlő munkadarabot, ahogy azt a „fazon” kívánja. Elkészült egy darab. Félreteszi, megtörli gyöngyöző homlokát és rágyújt egy cigarettára. Megkérem, menjünk be az irodába kicsit beszélgetni. — Sokat jelent a zajvédő fültok — ezt már a kovácsműhely művezetői irodájában mondja Szívós Ferenc. Ide már az ajtón keresztül csak szűrve érkezik a kopácsolás hangja. ® Valóban védi a hallásunkat a károsodástól. Mindig használom, de a műszak végére én is vágyom a csendre. Kecskeméttől nyolc kilométerre, a Szarkás-tanyán lakom. Kerékpáron járok dolgozni. Ha befejezem a gyárban a munkát, biciklire ülök és igyekszem haza a családomhoz. És a szőlőbe, ahol néhány gyümölcsfám is van. Egy-egy fárasztó nap után igazi pihenés a kerti munka. Ka- pirgálok a venyigék között és gyönyörködök a természetben. Különösen a cseresznyefát szeretem. Figyelem, hogy a télen csupasz ágak miként öltöznek tavasszal fehér virágruhába. Nyáron aztán bőséges piros terméstől roskadoznak. így hálálják meg a gondoskodást. — Szóval ez az én kikapcsolódárat?” Nagyon rosszul esett a kérdés. Az az igazság, hogy megszerettem a gyárat és nem szívesen mentem volna máshová dolgozni. Igaz, nem kerestünk sokat. Most sem túl magas a fizetés. Havonta 6500 forint van a borítékban. Én mégis azt mondom: a lehetőségekhez képest megbecsülik a jó munkát. Jómagam Kiváló Dolgozó címet is kaptam már, és nem volt olyan esztendő, hogy hiányoztam volna a jutalmazottak listájáról. Jól érzem itt magam és úgy tudom, a gyár is kilábalt már a bajból. Egyre több olyan reszelőt és vésőt készítünk, amelyet külföldre szállítanak. Gyarapodik az igényes munkák száma. A reszelők közül különösen az NSZK- ba menők formájára, méreteire kell ügyelnünk. De a betonvésők készítése legalább akkora hozzáértést igényel. Szerencsére nincs időnk unatkozni. Ez is arra utal, hogy kelendők a termékeink. Gaál Béla som. Szükség is van a pihenésre, hiszen itt nem kapcsolhat ki egy pillanatra sem az ember. Izzó anyaggal dolgozunk és egy kisebb figyelmetlenség is súlyos balesetet okozhat. Szívós Ferenc a megfontolt, pontos emberek közé tartozik a gyárban. Olyan kovács, akit ha a szükség úgy hozza, bármelyik géphez beállíthatnak dolgozni. Ért mindegyikhez. Volt ideje megismerkedni valamennyi berendezéssel, hiszen lassan huszonegy esztendeje, hogy felvették a Reszelőgyárba. Több mint két évtized! Ennyi idő alatt sokminden változik egy gyárban. Volt idő, amikor nem nagy jövőt jósoltak a kecskeméti üzemnek. Mi ebből nem vettünk észre semmit — emlékezik a kovács a hetvenes évek elején történtekre —, csak dolgoztunk, mint rendesen. Am egyszer a városban megállított egy ismerősöm és nekem szegezte a kérdést: „Mondd Feri, tényleg megszüntetik a ReszelőgyáPROGRAMOZOTT CSIBEGYÁR RÉMEN A Rémi Dózsa Tsz évek óta a megye egyik legnagyobb naposcsibe-előállítója. Több mint harminc gazdaság vásárol tőlük. A szövetkezet négy speciális fűthető gépkocsijával szállítja a megrendelőknek a jó minőségű naposcsibét. 1986-ban húszmillió forintos, költséggel megkezdték a keltetők bővítését, és már az idén februárban működtek is a piacon kapható legmodernebb, programozható, belga gyártmányú keltetőgépek. Most már évente 23 millió naposcsibét tudnak keltetni. Az új gép nagy előnye, hogy az egész keltetés idejére minden szükséges adatot előre be lehet programozni, így sokkal kisebb személyzet kell a kezeléshez és a hibalehetőség is jelentősen csökken. (P. Z.) S Vető József keltető»ezetö a programtáblán ellenőrzi a gépek működését. • Fontos, hogy a tojásokat még mielőtt az elökeltctőböl a keltetőbe átraknák, ellenőrizzék. • Egy pillantás a rekeszekre, s lehet szedni a kikelt kiscsibékét. (Balra) Új bérrendszer a szovjet iparban Az új bérezési rendszer bevezetése a termelő ágazatokban két fontos következménnyel járt. Először is az a pénz, amit az állam munkabér formájában fizet ki, jobban hat a gazdaság fejlődésére, másodszor az, aki jobban dolgozik, több pénzt is kap — mondotta Vlagyimir Scserbakov, a Szovjetunió Munkaügyi és Szociális Bizottsága munkabérosztályának vezetője. Az új rendszert ez év januárjában vezették be és mintegy 4000 vállalatnál közel 3 millió dolgozót érint. Az elkövetkezendő két év során a munkabérek új rendszerét az iparvállalatok 80 százalékára, az ötéves terv végére (1990) az ipar egész területére kiteijesztik. Az új rendszer alapja az az elv, hogy az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint osztják el a béreket. így az állam a dolgozóknak nem egyszerűen a termelés volumene vagy a ledolgozott munkaidő szerint fizet, hanem a kifogástalan minőségű végtermék előállításában való részvételért. Ez maga után vonja a munkások és mérnökök érdekeltségét abban, hogy első osztályú terméket - produkáljanak. Ezért ott, ahol már bevezették ezt az új érdekeltségi rendszert, a munka termelékenysége meghaladja a tervezettet és a minőség is nagyobb mértékben javul. A jó munkavégzés kényszerítő szükséggé vált. Az új bérezési rendszer elősegíti a munkások és a mérnökök, technikusok keresete közötti aránytalanságok kiküszöbölését. Azelőtt megtörtént, hogy például egy munkapadnál dolgozó munkás többet keresett, mint egy jól- képzett mérnök. Az új rendszer megszünteti ezt a társadalmi igazságtalanságot. A munkások fizetése 20—25 százalékkal, a mérnököké, technológusoké, konstruktőröké 30—35 százalékkal, egyes esetekben 45 százalékkal is nőtt. Különböző áremelési intézkedéseket is bevezettek egyidejűleg, melynek eredményei már érzékelhetők. Két gépgyártó vállalatnál, ahol már az új rendszer szerint dolgoznak, a szakértők átlagfizetése másfélszerese a munkásokénak. így a munkások és a műszaki értelmiség közötti viszony igazságosabbá vált, ami elő fogja segíteni a mérnöki munka presztízsének emelkedését. APN—KS