Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
I 1987. november 2. • PETŐFI NÉPE • 5 A mikor a falusi ember házatáján még a mangalica túrta a sáros földet és hempergett az útszéli pocsolyában, örült a gazda, látva az állat rengő szalonnáját. Az idősebbek a megmondhatói, milyen nagyot változott a világ. Akkortájt az számított igazi hízónak, amelynek szalonnájából legalább két bödönre való zsírt lehetett kiolvasztani. Nem is volt baj addig, amíg a feldolgozott sertés — zsírdús étkezési szokásainkat visszatükrözve — a magyar ember éléskamráját gazdagította. De a félsertésekért és a darabolt húsokért, ha jó minőségben kerül a piacra, külföldön is jó pénzt fizetnek. A nagyüzemi gazdálkodás alaposan átformálta honi szokásainkat és a vágóállat minőségéről alkotott elképzeléseinket. Az egészséges táplálkozás iránti igény, amely ma már az export fontos kritériuma, az állattenyésztőket a hússertés tartására ösztönzi. A több százezer sertés feldolgozására alkalmas vágóhidak sem képesek megfelelni a kor követelményeinek, ha idejében nem térnek át a korszerű minősítési eljárásokra. A nyugat-európai országokban már ismertek a műszeres mérések, míg hazánkban még mindig a vonal- zós módszert alkalmazzák. Megyénk egyik legnagyobb húsipari közös vállalata, a Bácshús azonban már új utakon jár. Vajon milyen szempontokat kell figyelembe venni égy objektív minősítés során? • Pneumatikus és elektronikus érzékelők tapogatják le a sertés körvonalait és jellemző méreteit. Mit takar a szalonna? Sertésminősítés a Bácshúsnál — A kupec világban — mondja Haszur Antal, a bajai közös vállalat igazgatóhelyettese —, a hentes még szemrevételezte a jószágot, é$ a látottak alapján feltételezett róla egy valós használati értéket. A sertések vágás utáni minősítése 11 éves múltra tekint vissza. A nagyüzemi sertéstelepek létrehozásakor vetődött fel először valamilyen objektív minősítő módszer szükségessége. A kialakult gyakorlat, a colstokkal történő mérés három adat alapján a fehér áru százalékát próbálja megbecsülni. A vonalzós módszerrel azonban nem lehet meghatározni a sertésben lévő csontos hús és ezen belül az értékesebb húsrészek arányát. Nem lehet kimutatni azt sem, hogy a többlethúsok hova rakódtak az állat testében. A kézi méréssel például felértékelődik a vékony szalonnájú sertés, ugyanakkor előfordulhat, hogy a kevés zsiradék alatt izomszegény hús található. Ennek ellenére a fehér áru mennyisége alapján történő minősítés mégis előrelépést jelent, bár a mérés technikája, az adatok rögzítése és értékelése nágyban függ az emberi tényezőtől. A jelenlegi eljárás és az ehhez kötődő merev súlyhatár nem szolgálja a további minőségjavítást. A Bácshús az idén áttért a műszeres mérésre: pneumatikus és elektronikus érzékelők tapogatják le a sertést, jellemző méreteit, a súlymegállapítás is automatikusan történik. A szisztéma jól illeszthető egy számítógépes adatfeldolgozáshoz. Az új technika alkalmazása lehetővé teszi az azonnali értékelést, ugyanakkor minimálisra csökkenti a tévedés lehetőségét. A szakember és a termelő — akár gazdaságonként, akár egyénenként — nyomban értékes információk birtokába juthat. A számítógép 16-féle adatot rögzít: a sertés hasított tömege, a comb mérete, a comb szögállása, az ágyéktáji szalonna vastagsága és a csípőméret alapján határozza meg a sertés csonthúsmennyi- ségét, a nemeshúsok arányát és a karaj tömegét. A vágóhídon felvett adatok alapján a minősítési eredmények az irodaépület első emeletén kialakított számítógépközpontban a mérési művelettel egyidőben leolvashatók, sőt megoldható az azonnali számlakészítés is. A számviteli, pénzügyi, termeléselszámolási stb. adatok gépi elrendezésével eljuthatnak akár a főkönyv elkészítéséhez. Haszur Antalnak nem kell tovább bizonygatnia, hogy az új eljárással az objektiven megállapított árakon keresztül a termelőnek közvetlen piaci igényeket továbbitanak. Ma már csaknem feledésbe merülnek az olyan fajták, mint a mangalica, 'cornwald, a bersire, a jorksire és mások. Ezeket felváltották a gyors fejlődési képességgel rendelkező és kevés zsírt termelő fehérfajták. A Bácska falvaiban sokkal nagyobb hagyománya van az állattenyésztésnek, mint a kertészeti termelésnek. Ezért is figyelemre méltó a Bácshúsnak az az integrációs törekvése, amit a kisüzemi sertésnevelés, -hizlalás példamutató szervezésében a partnergazdaságaival közösen végez. Ez a program azért működik jól a Bácshús érdekeltségi körében, mert a közös vállalat az integrációjukban hizlalt sertések zömét — szemben más húsipari vállalatokkal—maga dolgozza fel. A Bácshús évi 400 ezer sertés felvásárlására vállalkozik:, amelyből 300 ezret levágnak. Az alapító tagok a beadott tőke és a leszállított sertés arányában részesülnek a nyereségből, így nemcsak a feldolgozó vállalat, hanem a termelők is egyaránt érdekeltek a mennyiség növelésében és a minőség javításában. felvágó Árpád SOKOLDALÚAN HASZNOSÍTHATÓ NYERSANYAG A nemesített akác Akácerdőkben és kisebb- nagyobb csoportokban álló akácosokban nincs hiány Magyarországon. Ennek a jellegzetesen hazai fának sok előnyös tulajdonsága ,és sok hátránya van. Előnye nemcsak az, hogy bár lombos fa, mégis jól ég, jó tüzelőanyag (ami gyantatartalmának köszönhető), hanem az is, hogy megfelelően szilárd. Csakhogy hiába szilárd, ha egyszer hasadékony, repedékeny, mert ez nagyon erősen korlátozza a felhasználhatóságát. De hátránya a zöldessárrga színe is, továbbá tartósan fanyar szaga. Megmunkálásánál még más hátrányos tulajdonsága is napvilágra kerül: gyalulás, csiszolás során a faanyag szélei szakadnak, annyira, hogy az akácfát csak a rostok növekedésének irányában lehet megmunkálni, vagyis feldolgozása nagyon kényes művelet. Tetejébe a szálak elszakadása következtében az egyes darabok vége „szakállas”, ami nagyban csökkenti értékét. Előnye \jpzont, hogy gyorsan nő, a viszonylag rosszabb termőhelyeken is megél. Kevés a betegsége és a károsítója. A gyökérzetén megtelepedett mikroorganizmusok segítségével gazdagítja a talaj nitrogénkészletét. Az akáccal az ipar sokáig szinte egyáltalán nem foglalkozott, csak mezőgazdasági célokra alkalmazták: karókat, támfákat, komlópóznákat készítettek belőle, azonkívül karámok és pajták építőanyagaként, szerszámnyélnek, kocsirúd- nak használták. Csak nemrég derült ki, hogy az úgynevezett nemesítéssel sokoldalúan hasznosítható ipari nyersanyaggá változtatható ez az elterjedt fafajtánk. A kezelés során két méter átmérőjű, húsz-harminc méter hosszú acélhengerbe helyezik el az akác fűrészárut. A lezárás után 25—35 percig légritkítást végeznek az acélhengerben, majd nedves gőzt juttatnak be oda. Ezt követően túlnyomás alá helyezik a fát a henger belsejében! A leírt műveleteket többbször is megismétlik. A nemesítés 1—2 órát vesz igénybe, amit természetes vagy mesterséges szárítás követ. E nem túl bonyolult technológia eredményeként a faanyag jóformán minden hátrányos tulajdonságát elveszti. Képünk jellegzetes hazai tájfelvétel az utat kísérő akácfasorral. ÖSSZEFOGÁS, T7" J F SS Kezdeményez a kiskunhalasi áfész • Az áfész savanyítóüzemében műanyag zacskókba kerül az almapaprika. (Méhesi Éva felvétele) A Kiskunhalas és Vidéke Áfész évről évre egyenletesen — mintegy 10—12 százalékkal — növeli nyereségét. Az idén is ilyen emelkedésre számítanak. Döntéseikben gondolnak a következő évekre is. Mészáros Imre elnök elmondja, hogy ezért fogtak hozzá húsüzemük korszerűsítéséhez, bővítéséhez. A jövő esztendő első felében fejezik be az építkezést. A húsfeldolgozás bővítésére alkalmas helyiséggel, valamint állatszállással teszik lehetővé a nagyobb teljesítményeket. A szükséges alapanyagról is gondoskodnak. Most van alakulóban a Kunsági Sertéstenyésztő Gazdasági Társaság, amelynek alapító tagjai között van az áfész. Másik társulást is szerveznek. A Kiskun- halasi Vörös Szikra Termelőszövetkezettel összefognak, hogy a korszerűsített savanyítóüzemük alapanyaggal való ellátását megteremtsék. Az idén sapkaüzemük új épületbe költözik. Ez lehetővé teszi a termelés bővítését és 15—20 új munkahelyet teremtenek a nők számára. Mindezekből kitűnik, hogy az áfész vezetői igyekeznek kiaknázni az összefogásból származó lehetőségeket, bővítik ipari üzemeiket, hogy biztonságosabbá tegyék a gazdálkodást. Nagy gonddal fejlesztik az üzlethálózatot is. Jövőre új műszaki boltot nyitnak, a kistelepülések üzlethálózatának rekonstrukcióját befejezték. A bodoglári élelmiszerbolt rendbehozásához a megyei tanácstól anyagi támogatást kapnak. Kunfehértón a lakosság régi óhaját teljesítik a gazdabolt létesítésével, amelyhez a községi tanács is hozzájárul. A lakosság folyamatos áruellátásáért felelősséget érez az áfész vezetősége. Ezért a kiskunhalasi új városnegyedben tavaly épült ABC-áruház vasárnap délelőtt is nyitva tart. Átlag 180 ezer forint forgalmat bonyolít le négy óra alatt az üzlet. A kereskedelmi dolgozók szívesen vállalták a többletmunkát, mert 400 forint különjuttatást kapnak az említett időre. Mindenki jól jár, elsősorban a vásárlók, de az áfész és a kereskedelmi dolgozók is. Az említett beruházásokhoz a lakosság anyagi segítséget nyújt célrészjegyekkel és a részjegyekkel. Ennek köszönhetőén az áfész meg tudja valósítani terveit. Kereskedő S. CSALÓKA LÁTSZAT Öregedő traktorok — növekvő teljesítmény? Az anyagbeszerzőnek az anyagbeszerzés a dolga. Ez ugyan teljesen magától értetődő megállapítás, de a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozó anyagbeszerzők inkább viszontagságaikról mesélnek sokat. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen körülmények között kerül a megvásárolandó gépalkatrész a kereskedelmi raktárakból a gépjavító műhelyekbe. Módszerként az volna a legegyszerűbb, hogy az anyagbeszerző telefonon felhívja a kereskedőt, gyorsan megállapodnak az átvétel idejében, s néhány óra múlva már működhet is a meghibásodott gépMa erről csak álmondhatnak az anyagbeszerzők. Vaktában indulnak országjárásra, megyéről megyére, városról városra járva keresik a hiányzó alkatrészeket. Egyikük kiszámította, hogy termelőszövetkezete évente legalább félmillió forintot költ a beszerzésre. Persze az alkatrész ára ebben nem foglaltatik, csupán a beszerzők bére, a gépkocsik amortizációja és üzemanyagköltsége. Őszi hajrá — gépmatuzsálemekkel Kissé leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy az alig ötezer hektáros szövetkezetben ennek a költségnek a fele is sok volna. A jelenlegi körülmények között azonban senki sem sajnálja rá a pénzt, hiszen sokkal nagyobb veszteségé származna a gazdaságnak abból, ha elkedvetlenednének a nehézségektől, s a kijavításra váró gépek sorakoznának a műhelyek udvarán. Az anyagbeszerzők bosszankodása még a kisebbik „baja” a gépalkatrészek utánpótlásának. Az országjáró szakemberek ugyanis az esetek jó részében sok száz kilométer szaladgálás után sem a keresett árut kapják meg, gyakran kénytelenek megvenni a jóval drágább részegységeket. Máskor, ha éppen rábukkannak a keresett árura, a szükséglet többszörösét is megvásárolják. A hiányból fakadnak e torz beszerzési módszerek, ugyanakkor a hiányt is tovább növelik. Felesleges terhet jelentenek a készletezésben, végső soron a termelési költségeket növelik. Az ellentmondások ellenére is ez izgatja kevésbé a mezőgazdasági szakembereket, ha az ágazat műszaki ellátottságát értékelik. Lehangolóbban vélekednek, mikor a statisztikákat idézve sorolják: a traktoroknak 1980-ban 37 százalékát, öt év múlva már a 47 százalékát írták le nullára a gazdaságok, a kombájnoknál ez az arány 18-ról 32 százalékra nőtt. Ez valóban borúlátásra- ad alkalmat a mezőgazdasági munkák időbeni befejezéséért felelős szakembereknek. Velük szemben viszont gyakorta hangoztatják, hogy a romló műszaki állapot' ellenére is növekedett a gépek teljesítménye. Az valóban tény, hogy a traktorok, a kombájnok, a tehergépkocsik és az önjáró eszközök motorteljesítménye 1980-ban 7,4 millió kilowatt volt, öt év múlva ennél egy millióval több. Meddig nyílhat az agrárolló? Ha azonban e tény mellé a fent idézett, az eszközök állapotára utaló adatokat is felsorakoztatjuk, megállapítható: a motorteljesítmények növelését csak a gyengébb műszaki állapotú eszközök üzemben tartásával érték el a gazdaságok. Nem biztatóbb a helyzet akkor sem, ha az ország határain túlra tekintünk: az eszközellátást tekintve ugyanis lemaradtunk a nemzetközi élmezőny mögött. Amíg Magyarországon egy traktorra 96 hektár terület jut átlagosan, Csehszlovákiában 38, az NDK- ban 32, Dániában 14, Ausztriában mindössze 5 hektár. Ebből persze az is következik, hogy nálunk a traktorok igénybevétele, kihasználtsága lényegesen nagyobb, mint az említett országokban. Ezért a munkák zavartalan szervezésének feltétele volna a kifogástalan műszaki állapot és az egyenletes alkatrész-utánpóüás. A romló műszaki állapot ellen érvelők azt szokták állítani, hogy miközben a gazdaságok szakemberei panaszkodnak, a kereskedelmi vállalatok udvarain új traktorok, kombájnok vesztegelnek. Magyarán: a szűkös állapotokért a gazdaságok js felelősek. Ez az érvelés aligha vitatható, ám egy dolog miatt pontosításra szorul. A vesztegelő gépek látványa nem a szakemberek restsége vagy tudatlansága miatt tapasztalható; fő oka a gazdaságok pénztelensége. Tíz évvel ezelőtt például egy MTZ traktort átlagosan 26 tonna gabonáért lehetett megvásárolni, ma 66 tonnáért. A kombájnok átlagos ára 810 ezerről egymillió 400 ezer forintra emelkedett. Napjainkban már egy ekevas is 300 kilogramm búzával „egyenértékű”. Több pénzt fejlesztésre Miközben a gépek ára gyorsan növekedett, a mezőgazdasági termékek fel- vásárlási ára pedig ettől az ütemtől elmaradt, növekvő költségeiket a bevételekből nem tudták kiegyenlíteni a gazdaságok. Romlott a termelés jövedelmezősége, növekedett a nyereséget terhelő elvonások összege, végül is egyre kevesebb pénz jutott a mezőgazdaságban fejlesztésre. Az ötödik ötéves tervidőszakban évi átlagban — 1981. évi összehasonlító árakon számolva —,28 milliárd forintot fordítottak beruházásra a nagyüzemek, 1981—85 között már csak 24 mil- liárdot. Ebben az időben bontakozott ki a világbanki programhoz kötődő fejlesztés, s ez részben mérsékelte a hátrányokat. Részben, mert a világbanki hitelekhez jobbára a kedvező adottságú, tőkeerős gazdaságok jutottak, igy a gyengébbek, a nehezebb pénzügyi helyzetben levők lemaradása fokozódott. A gyengék felzárkózásához, a jobbak előbbre jutásához nélkülözhetetlen az ágazat műszaki fejlesztése. Erre két, népgazdasági szempontból is jelentős ok miatt szükség van: az ország összes kiviteléből 22 százalékkal részesedik az élelmiszer-gazdaság, s jelenleg ennek pótlására nem kínálkoznak a'lehetőségek más ágazatokban; másfelől a termelés fékeződése a hazai ellátás zavarait okozhatja.' V. Farkas József
