Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-30 / 282. szám
1987. november 30. • PETŐFI NÉPE • 5 Jelentős export az Április 4. Gépipari Művekből t Magyar cégtől, az ATEV-től szárítókra kaptak megrendelést. Juhász László már a szállításra készíti elő a berendezést. • A gyár is bekapcsolódott az NSZK jelentős környezetvédelmi programjába. Részűkre készülnek az impozáns méretű füst-gázelvezető csövek. (Jobbról) Az év végéig a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek árbevétele meghaladja a tervezett 1,1 milliárdot. Ebből mintegy 70 százalék a szocialista államokba szállított gyártmány, zömmel a legkorszerűbb technikát és technológiát képviselő atomerőművi berendezés. Tőkés exportjuk is megközelíti az idén a termelési érték 9 százalékát. Mindezek ellenére a szabályzók változása miatt az idei nyereségük valószínűleg nem éri el a tervezettet. Amennyire most meg tudják ítélni a jövő évben rájuk vonatkozó új szabályokat, ezek nem- a műszaki megújulás irányába hatnak, mert még az eddigieknél is kevesebb lesz az új technológiára fordítható pénz. Az anyavállalat mellett működik egy atomerőmű szerelésével foglalkozó leányvállalatuk is, ők Pakson dolgoznak. Különböző, rendkívül igényes hegesztési, csőszerelési munkákat végeznek az idén, mintegy 200 millió forint értékben. A jövő évben sem kell munkahiánytól félniük. A megrendelések mind a belföldi, mind a szocialista partnerektől már beérkeztek, és a tőkés megrendelők részéről is az ideihez hasonló az érdeklődés. P. Z. • Az NSZK részére malomalkatrészeket gyártanak. • Szabó Károly a szovjet atomerőművekhez készülő ioncserélőt hegeszt!. A SZAKKÖNYVTÁRBA AJÁNLJUK GAZDASÁGOK — NEHÉZ HELYZETBEN Homokmégyi ígéret: „kijutunk a kátyúból” Az idén nincs nyereség az Aranykalászban A Bácskai és Dunamelléki Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége által készített, a termelőszövetkezetek 1987. évi várható eredményeiről szóló jelentésben a Homokmégyi Aranykalász Termelőszövetkezet neve mellett mínusz előjeles szám áll. Három negyedév alapján így festett a kép: a tavalyi 10,9 millió forint nyereség után az idén a téesznek kétmillió forint veszteséggel kell szembenéznie. Azóta, az utolsó negyedév vége felé ballagva, annyi változás történt, hogy a téesz mégsem lesz veszteséges, alaphiány nem várható, a mérleg szerint éppen nullán állnak. Igaz, nyereségtartalékuk már nincs, a KAGE tagvállalataként kapott vagyonarányos nyereség a fenti eredményben már benne foglaltatik, s ahhoz, hogy az előjelzett kétmillió végül is „eltűnt”, bizonyos pénzügyi „varázslások” is hozzájárultak. Ez utóbbiakra nem térünk ki, megengedett manőver, és egy gazdálkodó szervezetnek nem vethetjük a szemére, hogy a mentés érdekében minden adódó, engedélyezett lehetőséget kihasznál. A helyzeten amúgy sem változtat: a téesz ebbeh az évben így is, úgy is vesztes, ha magától a „veszteséges” szótól sikerült is megszabadulni. Melléküzemágak nélkül Marosi Károly elnöktől inkább azt szeretnénk megtudni, kell-e kongatnunk a vészharangot, vagy a téesz vezetősége már tudja a módját, hogyan kellene a kátyúból a beragadt szekeret kirántani? A Homokmégyi Aranykalász Termelőszövetkezet 1969-ben alakult négy téesz egyesítésével, s az új téeszt 1970- ben rögtön szanálták is, 4 millió forint veszteséggel. Az Aranykalász a hetvenes évek közepéig csendesen vegetált, aztán egyszerre kezdtek jobban menni a dolgok, 1979-től stabilizálódott a helyzete. Ettől’-kezdve 10 millió forint feletti nyereséget hozott majd minden évben (1983-ban például 16,8 milliót), amivel biztosította a helyét a jó közepes, megbízhatóan teljesítő termelőszövetkezetek között. — 1979-ben kezdtünk elsősorban ipari növényekkel, zöldségfélékkel foglalkozni — mondja az elnök —r és ebből jövedelmező ágazat lett. Tulajdonképpen az is termékszerkezet-váltás volt, jelszavak meg felszólítás nélkül: megérte, hát csináltuk. A termelőszövetkezet összterülete 5200 hektár, ebből 3160 hektár a szántó, a többi főleg gyepterület, amit az állattenyésztési ágazat hasznosít. A melléktevékenységet — bérmunkát végeztek a Budaprint dunavecsei gyáregységének — ebben az évben számolták fel, az asszonyok most a KAGE paprikafeldolgozó gyárába járnak, a téesz adta munkavállalási engedéllyel. Az Aranykalász gyakorlatilag mindig az alaptevékenységből élt. Marosi Károly szerint, ha valami melléktevékenységbe fognának, csak késztermékgyártásról lehetne szó, manapság abban van ráció — és pénz. Csakhogy ez beruházásigényes, amit a téesz most nem bír el. A húshasznú szarvasmarhatartás nem jövedelmező ágazat, ajuhászat a téeszben hosszú ideig jó eredményeket hozott, ám néhány éve visszaesett, s éppen csak eltartja magát. A nyereség tehát mindig is a növénytermesztésből származott, az árbevétel 80 százalékát is a növénytermesztés adja. Amiből következik, hogy a veszteség okait is ebben az ágazatban kell keresni. Ok: az egysíkú termékszerkezet — 1600 hektáron takarítottunk be őszi búzát, ennyit még soha nem vetettünk. A zöldborsó 260 hektáron termett, már ami megtermett — magyarázza Marosi Károly —. A májusi esők miatt olyan magas volt itt a belvíz, hogy a zöldborsót erősen károsította. A nyár közepén már láttuk, hogy árbevétel-kiesésünk, a zöldborsó és a búza miatt, 15 millió forint körül lesz. A későbbi betakarítású növények, a szója, kukorica, ezt már nem tudták pótolni. Ráadásul 238 hektár területünk vetetten maradt, aminek egy részét silókukoricának hasznosítottuk, de a búzatáblák közötti kisebb foltokkal már semmit sem tudtunk kezdeni. —Tudatosan vetettünk akkora területen őszi búzát — folytatja az elnök —, a többiterményünk jövedelmezőségéhez képest a búzáé sokkal jobb. Mi az árbevételi alapot a gabonára és a zöldségfélére tesszük, és ha mind a kettőnél beüt a krach, mint most, akkor ilyen az eredmény. Nem lett volna szabad ekkora területen búzát vetni. A búzából akartunk meggazdagodni, meg a zöldborsóból, és éppen ez a kettő hozta a legnagyobb árbevétel-kiesést. Ennek az évnek az egyik tanulsága: minél kevesebb fajtával foglalkozik egy téesz, annál nagyobb a kockázata! A termelőszövetkezetben idén már csak 1100 hektáron vetettek búzát. Tavaszi (sör)árpát régebben jó eredménynyel termeltek Homokmégyen, most a téesz is megpróbálkozik vele, mert az ára is ígéretes. Növelik a szója területét a napraforgó rovására. A zöldborsó és a zöldbab marad, egyrészt mert a két zöldségféle betakarítását, termesztését nagymértékben gépesítették, másrészt ezekből már májusban pénzt lát a termelőszövetkezet. Tanulságok és remények A termékszerkezet-váltásra Marosi Károly elnök azt mondja, hogy ne használjunk nagy szavakat. Nem lehet a téeszt teljesen átforgatni, de — az áraktól függően — átalakításokra szükség van. Magyarán azt kell termelni, ami megéri. Példa erre a napraforgó, aminek annyit csökkent az ára, hogy már nem érdemes 500-600 hektáron termelni, mint régebben, a téesz inkább a szója felé fordul. A termékszerkezet-váltásnál sok mindent mérlegelni kell, például olyasmit, hogy a húshasznú szarvasmarha-ágazatot azért' nem lehet egyik napról a másikra felszámolni, mert annyi rajta a támogatás, hogy ha azt a téesznek vissza kellene egyszerre fizetni, be is csukhatná rögtön a boltot. A juhállomány nagy részét jövőre viszont vállalkozóknak fogják kiadni. Nem érzem úgy—mondja Marosi Károly —, hogy a téesz elindult volna lefelé. Kátyúba jutottunk, ez igaz. Sok tanulsággal szolgált nekünk ez az év, nem szabad fölötte elsiklani. Tanulság, hogy fölöslegesen nem kell munkaerőt foglalkoztatni, nemcsak az „eldugott portásokra” vonatkozik ez, hanem bizonyos vezetőkre is. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a költségekkel való takarékoskodás sem volt erős oldalunk. Jövőre jobban ki kell használni ,a meglévő termelőeszközöket, főleg a gépeket, ha már újakra nincs pénzünk. Átermélésben a több lábon állás a biztosabb, ez igaz még egyetlen ágazaton, a növénytermesztésen belül is. Ezért a következő évi vetésszerkezetünk már nem olyan, mint az 1987-es volt. A 6-7 százalék körüli év végi részesedésből, amit az emberek megszoktak, most semmi nem lesz. De a tagság megérti a helyzetet, hiszen aki a határban járt, dolgozott, az látta, mi történik. Én bízom benne, hogy a téesz jövőre sokkal jobb évet fog zárni, mert ha nem bíznék, akkor lemondanék most rögtön. Kijutunk a kátyúból. Magyar Ágnes CSEHSZLOVÁKIA VITA A KÉSZÜLŐ TSZ-TÖRVÉNYRŐL Közlekedéspolitika — közlekedés-gazdaságtan • Jelentősen javult a mezőgazdasági szövetkezetek gépesítése, növekedett tagjaik szakképzettsége. Számítógépközpont a szlovákiai KAPI falu mezőgazdasági termelőszövetkezetében. A marxista gazdaságtan a közlekedésnek mindig nagy jelentőséget tulajdonított. Marx felismerte fontos szerepét, és a közlekedést az anyagi termelés negyedik ágának nevezte. „A. kitermelő iparon, a mezőgazdaságon és a feldolgozó iparon kívül az anyagi termelés negyedik ága a közlekedés... ez a helyváltoztatási ipar, akár embereket, akár árukat szálljt.” E témakör rendszeres összefoglalására vállalkozik dr. hány Árpád, Pál József és dr. Tóth László Közlekedéspolitika — közlekedés-gazdaságtan című könyve, amelyet Urbán Lajos szerkesztett. A mű ;— címének megfelelően —' két nagy részből épült fel. A közlekedés alapfogalmának megfogalmazása és a közlekedésnek a gazdasági és társadalmi életben betöltött szerepének és jelentőségének bemutatása után ismerteti a magyar közlekedéspolitika kialakulását Kossuth és Széchenyi koncepciójával elkezdve. Kossuth elve az államköltségen történő vasútépítés és a vasúthálózat magyar érdekeket szolgáló kialakítása volt. Széchenyi — mint az első felelős magyar kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere — az 1848. évi országgyűlésen nyújtotta be a korszak legmagasabb színvonalú és legrendszeresebb «közlekedéspolitikai tanulmányát. (Javaslat a magyar közlekedésügy rendezéséről.) A múlt század utolsó negyedében — főleg Baross Gábor tevékenysége nyomán — volt jelentős fejlődés, ám jött az első világháborút követő területcsökkenés, majd a második világháborút követő pusztulás. Jelentős változást csak az 1968. évi közlekedéspolitikai koncepció kidolgozása hozott, majd az előkészítés ennek továbbfejlesztésére (1978—1979). Az 1968. évi közlekedéspolitikai koncepció a legfontosabb közlekedés- fejlesztési célokat foglalta egységes egészbe. Abból indult ki, hogy a közlekedés korszerűsítését a leggazdaságosabban és legcélszerűbben a meglévő hálózati struktúrára építve, azt továbbfejlesztve lehet megvalósítani. Kimondta a közlekedés egységének az elvét: a közlekedés minden ága, igy a vasúti, a közúti, a vízi, a légi és a városi közlekedés, valamint a csővezetékes szállítás az egységes közlekedési rendszer része. A könyv a továbbiakban a közlekedéspolitika továbbfejlesztett koncepcióját ismerteti. A koncepció korrekciójára szükség volt, hiszen új tényezőként jelentkezett az energiahordozók értékarányainak a változása, a népgazdaság termelési szerkezetének átalakítása, a világpolitikai enyhülés, és az életszínvonal emelkedésével együtt fejlődő turizmus kibontákozása, a motorizáció fejlődése — mindezek 1968-ban nem voltak előre láthatók. Ismerteti a könyv a közlekedés egyes ágazatainak fejlesztési koncepcióit, összefoglalja eszközrendszerét. A könyv második része a közlekedésgazdaságtan tárgyát és a társadalomtudományokkal való kapcsolatát tárgyalja, a közlekedés tervezését, a közlekedési vállalatokat, az állóeszközgazdálkodást, anyag-, energia-, készlet- és munkaerő-gazdálkodást, költséggazdálkodást, általában a közlekedésben a gazdasági eredményesség és hatékonyság kérdését. A hatalmas anyagot felölelő könyv jól érzékelteti azt a céltudatos munkát, azt a jól megfogalmazott célrendszert, amellyel a közlekedési kormányzat — olykor óriási anyagi gondokkal küszködve — igyekszik megoldani a népgazdaság és a társadalom szállításiközlekedési problémáit. (Műszaki Könyvkiadó—Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó) H. J. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló készülő új csehszlovák törvény célja világos: növelni a mező- gazdasági vállalatok felelősségét a termelés mennyiségéért és minőségéért, ugyanakkor növelni önállóságukat és vállalkozói kedvüket az adminisztrációs és utasításos központi irányítás akadályainak eltávolításával. A törvény- tervezet egyes rendelkezéseivel Csehszlovákia minden lakosa vitába szállhat, más megfogalmazásokat javasolhat. A lehetőséggel leginkább a termelőszövetkezetek tagjai élnek. Bár ma még korai lenne a vitából végső következtetéseket levonni, már ma megállapítható, hogy a törvénytervezet mely részei keltették a legnagyobb figyelmet. A tervezet általános visszhangja kedvező — a mezőgazdászok véleménye szerint segíthet a problémák megoldásában. Érezhető azonban az aggódás azért, hogy az új jogszabályt később alacsonyabb szintű végrehajtási rendelkezések sora gyengítheti. Erről ugyanis nagyon rosszak a tapasztalatok. Különféle előírások, rendeletek, határozatok gyakran komplikálják a munkát, fékezik a szövetkezetek fejlődését. A törvény életbeléptetésével 22 jogszabályt meg akarnak szüntetni. Sokan nem eléggé világosnak, pontatlannak tartják a törvény néhány megfogalmazását. A hozzászólók közül sokan foglalkoznak a szövetkezeti demokráciával, a tagok jogainak bővítésével a további fejlődés koncepciójára vonatkozó döntések jóváhagyásában, az elnök és más tisztségviselők titkos választásával. Csehszlovákiában a mezőgazdasági szövetkezetek helyzete főleg az elmúlt tíz évben változott, javult gépekkel való felszereltségük, növekedett tagjaik szakképzettsége. Folytatódott a mező- gazdasági termelés iparosodása, a szövetkezetek tevékenysége más területekre is kiteijedt. Az új törvény támogatja a szövetkezetek tevékenységét minden társadalmilag hasznos területen, csupán az a feltétel, hogy nem csökkentik a mezőgazdasági termékek előállítását. A vitában sokan azért aggódnak, hogy ez a feltétéi az új törvény tervezetében nincs eléggé pontosan meghatározva. A tervezet szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek lehetőségük lesz közvetlen kapcsolatot tartaniuk külföldi mezőgazdasági, kereskedelmi szervezetekkel és vállalatokkal, exportálni termékeiket, gépeket, vetőmagot vásárolni külföldről. A hozzászólásokat, tapasztalatokat és ismereteket a törvény alkotói fel fogják használni a végső megszövegezéshez. Arra számítanak, hogy az új jogszabály hatással lesz a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövőjére, gazdasági és szociális fejlődésére. A törvény a tervek szerint 1989. január 1-jén lép érvénybe.
