Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-27 / 280. szám

1987. november 27. • PETŐFI NÉPE • 5 A HÉT SZŰK ESZTENDŐ ELLENÉRE 'int a legtöbb gazdaságot, a Császártöltési Kossuth Ter- <-melőszövetkezetet is évek óta érik az elemi csapások. A szőlő négy év óta veszteséges, amíg 1984-ben 24 ezer, a következő esztendőben 6 ezer, a múlt év­ben 3 ezer, az idén csak 500 mázsa szőlő termett a 280 hektáron. Ebben az évben ez az egy ágazat 20 milliós nyereségki­esést okozott, öt éve tart az aszály, amely ugyan nem okozott a növény- termesztésben — gabonánál, kuko­ricánál — katasztrófát, de a nyereségből ez is elvett 5 millió fo­rintot. Tavasszal, „hogy minden rosszból kijus­son”, 150 hektár mélyebben fekvő szántón csak júni­usban tudták el­vetni a kukoricát, s a késői vetést meglepte a nyári forróság, ami a nyereséget ismét rövidítette másfél millióval. Nyereséges lesz a Császártöltési Kossuth Tsz AGRÁRTERVEK A minőség programja Közepes évet zár a mezőgazdaság. Ez nem csak afféle sablonos jóslás a végleges mérlegek elkészülése előtt, hiszen napjainkban'már számszerűen is összegezhető az ágazat teljesítménye. A szántóföldi növények, a kerté­szeti termékek betakarítása befejeződött, az állatok száma ismert, az ipari és a szolgáltató tevékenységben tapasztalható folyamatok ilyenkor már jól érzékelhetők. Ha csoda vagy váratlan katasztrófa nem következik be, most már nem lehet nagyot tévedni. Az előzetes statisztikák szerint a mezőgaz­dasági termelés elmarad a tervezettől, de meghaladja a tavalyit. Mezőgaz­dasági termékekből a tervezettnél hat százalékkal kevesebbet állítottak elő a gazdaságok, elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt gabonából másfél millió tonnával, gyümölcsfélékből 12 százalékkal kevesebb termett. Az állattenyésztés teljesítménye viszont megfelel az esztendő eleji elképzelé­seknek, az ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenység pedig 3 százalék­kal bővült. A tapasztalatok szerint nem is mé­ricskélik az ágazati tervet a termelőszö­vetkezeti és az állami gazdasági veze­tők, hanem saját lehetőségeiket veszik számba e napokban. Ez a munka a korábbinál bonyolultabb, hosszadal­masabb, hiszen nem elsősorban a nehe­zebben teljesíthető célkitűzésekhez kell alkalmazkodniuk, hanem a számos te­kintetben gyökeresen megváltozó köz- gazdasági szabályozáshoz való igazo­dás is feladat. Új, a szakemberek szá­mára sem könnyen érthető fogalmak­kal, számolási módszerekkel kell ismer­kednünk, ezek ugyanis feltételei a sike­res alkalmazkodásnak. A hazai piac kiszolgálása • Jónás Dániel elnök: — A' veszteségek ellenére is elérjük a nyereséget. • Kirschner Lajos, a pártvezető­ség titkára: — Minden alkalmat megragadtunk a meggyőzésre. • Molnár Albert főmezőgaz­dász: — Sikeres évet könyvelhe­tünk el az állattenyésztésben. Mindezt Jónás Dánieltől,' a közös gazdaság elnökétől tudtam meg, aki közvetlen munkatársaival Molnár Al­bert főmezőgazdásszal és Kirschner La­jos pártvezetőségi titkárral arról be­szélt, hogyan, milyen módon sikerült a sok hátráltató, visszahúzó körülmény ellenére nemcsak talpon maradni, ha­nem igen jelentős nyereséget termelni. — Ötezer-kétszáz hektáron gazdál­kodunk — mondta a főmezőgazdász —..ennek fele szántó. A gabona jelen­tős része az állatállomány takarmány- szükségletét fedezi. Emellett lucerna­magot,. olajretket, napraforgót ter­mesztettünk. A szőlő 280, a meggy 50 hektár, a többi rét, legelő, erdő. Az állattenyésztésből évente a 2200 darab szarvasmarhából átlagosan 1100 hízó- marhát, baromfitelepünkről pedig 1,5 millió, azaz 2300 tonna csirkét értékesí­tünk. A borászati üzemünk a saját, il­letve T tagi iFTtegrációból felvásárolt alapanyagból"'42"Szer hektoliter bort tud előállítani. Az állattenyésztés es a borászat adja a közös gazdaság árbevé­telének kétharmadát. Emellett van egy varrodánk, amelynek dolgozói — 3 hó­napot kint vannak a földeken — 5,5 milliót, az építőrészlegünk pedig 10 millió forint értéket termel.' A természet okozta veszteségek pót­lásáról az- elnök beszélt. — A növénytermesztésben az aszály ellenére volt néhány növény, amely meghálálta a lelkiismeretes, becsületes munkát. Ha a lucernamagból egy hek­táron földjeinken egy mázsa termett, aimak már örültünk. Az idén az első kaszálás után két mázsa lucernamagot sikerült nyernünk, de jobban fizetett a napraforgó, az olajretek is a tervezett­é­nél. A meggyet léként adtuk el. A cernamagból, a napraforgóból, a meggyből 2,8 milliós többletnyereséget értünk el. — Sikeres évet könyvelhetünk el az állattenyésztésben is — folytatta a fő­mezőgazdász —, ugyanis ez az ágazat 7 millióval több nyereséget hozott a tervezettnél. A marhahizlalásnál na­gyobb súlygyarapodást értünk el, amely az új takarmányozási módszerek — napraforgóhéjat keverünk az abrak­ba — is köszönhető. Emellett 120-al több marhát hizlaltunk meg, ennyivel is növelte az exportot. A baromfite­nyésztésnél a 15 dekával nagyobb súly elérése kevesebb takarmény felhaszná­lása mellett igazán jó eredménynek szá­mít, különösen ha ehhez még hozzá­tesszük azt is, hogy kevesebb volt az elhullás. Hárommillió forint értékű gázolajat is megtakarítottunk, amikor a baromfinevelőnél átálltunk a fatüze­Té^KjAEyarrodarésWáS'bevételek egy­millióvá! több nyereséget produkáltak. — Térjünk vissza a borászati üzemre — szólt közbe Jónás Dániel 1~—.. A rendkívül gyenge szőlőtermés ellené­re 3 millióval több nyereséget értünk el a tervezettnél. Nincs ebben semmi ör­döngösség, ugyanis a múlt ősszel, s ta­vasszal nagyobb mennyiségű bort vá­sároltunk fel, amelyet magasabb fel- dolgozási fokon értékesítettünk. Negy­venezer hektoliter bort adtunk el, felét tőkés exportra. — Amikor kora tavasszal kiderült, hogy baj van — kapott szót a pártveze­tőség titkára — nem estünk pánikba. A bajt ugyan nem háríthattuk el, de csökkenthettük s ezért igen kemény ta­karékossági intézkedéseket javasol­tunk. Ennek érdekében szót kellett ér­teni a gazdákkal, minden dolgozónk­Gondoskodás a jövőről a 35—50 év közötti ügyfeleinknek: — magas hozam, évi 10,5 % kamatos kamat . — életbiztosítás OTP-nyugdíjkiegészítés, életjáradék az 50 év fölötti ügyfeleinknek: — évi 10,5 % kamatos kamat — évi 1 % prémium — OTP-nyugdíjkiegészítés, életjáradék Részletes felvilágosítás az OTP-fiókokban ELOTAKAREKOSSAGI BETET ÉLETBIZTOSÍTÁSSAL IS kai. Nem mulasztottunk el egyetlen al­kalmat sem, s a kommunisták megma­gyarázták: saját jól felfogott érdekünk a mínuszból pluszt csinálni. Nagy gon­dot fordítottunk a politikai munka em­beri oldalára, s elmagyaráztuk, hogyan lehet a veszteséget ellensúlyozni. A há­rom alapszervezet vezetősége beszá­moltatta az ágazatvezetőket, és az elké­szített intézkedési terv végrehajtását b— amely minden személyre pontos ten­nivalókat rögzített — számonkértük. Ennek is köszönhető a baromfitenyész­tő telep eredménye, ahol távasszal elég mérges hangulatú taggyűlés volt. Az embereket érdekeltté kell tenni a terme­lésben, olyan módon, hogy a szövetke­zet is jól játjon. Rájöttünk, hogy a sző­lőt nem lehet a közösben művelni, jö­vőre vállalkozásba adjuk ... — Amikor a tervet készítettük, még nem tudtuk, milyen fagy-, aszály- és belvízkár ér bennünket — summázta az elmondottakat az elnök —, s ezért 25 milliós nyereséget terveztünk. Az idén több mint 26 millió forintot vétt ki zsebünkből a természet, de az emberi helytállás, a kemény munka, a jó gaz­dálkodás ennek ellenére lehetővé tette, hogy jelenleg 22 millió forint nyereség­ről adjunk számot. Tudnánk teljesíteni a nyereségtervet, mert 14 ezer hektoli­ter bor vár elszállításra, de a borpiac nem mozdul. Miben bízom? Abban, hogy ezt a bort a jövő hónap elején eladjuk, s akkor a veszteségek ellenére is elérjük a tervezett nyereséget. Gémes Gábor Az őszi összegzés nemcsak szokásos, hanem fontos feladata is az ágazat irá­nyítóinak, hiszen az idei teljesítmé­nyekre alapozvá, azokra figyelemmel lehet a következő évet tervezni. Mond­hatjuk, nem rossz a bázis. Ez persze csöppnyi elbizakodottságot sem enged­het meg az ágazatban dolgozóknak, hiszen mint ilyenkor mondani szokás, a jövő évi feladatok még nagyobbak. Ezúttal azonban nemcsak a rutin, a begyakorolt fordulatok ismételgetése mondatja ki a fenti szavakat. Az ország közismerten nehéz gazdasági helyzeté­ből következnek az agrárágazat tenni­valói is. Nem vitatható, a megbillent gazda­sági egyensúlyt a mezőgazdaság egye­dül nem képes helyreállítani, mert eh­hez nincs és nem is lehet elegendő telje­sítőképessége. Már az sem szerény tel­jesítmény, hogy a külgazdasági egyen­súlyt tekintve a mezőgazdaság és az élelmiszeripar megáll a saját lábán, sőt tekintélyes mértékű aktívummal zárt esztendők óta. Az agrárágazatot terhe­lő világpiaci változások önmagukban is nehéz feladat elé állítják a honi me­zőgazdaságot, ha a külpiaci aktívumot tartani akatják; s ráadásul jövőre még annak növelése is a cél. A derekasan elvégzendő munkának azonban ez csak a kisebbik hányada. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeri­parnak mindig is a hazai piac kiszolgá­lása volt a fontosabb dolga, hiszen ter­mékeik nagyobb része — 70 százaléka — itt talál gazdára. Jövőre a már meg­hirdetett elvek szerint nő az agrárter­mékek fogyasztói ára, csökken irántuk a mennyiségi kereslet. Ez viszont újabb, az eddiginél nehezebb helyzet elé állítja a hazai termelőket. Drágáb­PÉNZTÖRTÉNET Mióta az üzemünkben megszűnt a gé- emká, s kiderült, hogy nem kevesen, ha­nem nagyon is sokan vagyunk a kitűzött gazdasági célok megvalósításához, rám­szakadt az idő. Igen, rámszakadt, mert eddig tizennégy-tizenöt órákat dolgoz­tam naponta, most meg a nyolcra is alig akad munka. Hogy egészen pontos le­gyek, eddig nyolc órát dolgozgattunk, amiért fizetgettek, és hat-hét órát haj­tottunk, amiből éltünk. Most azt akar­ják, hogy nyolc órát hajtsunk. Csak az nem egészen világos, miből fogunk élni. No, de eg nem az én gondom, hiszen olvastam az újságban, hogy a vállalat feladata a gazdaságos termelés, az álla­mé pedig a teljes foglalkoztatottság fenntartása. Rám csak az tartozik, hogy több lett a szabadidőm, most már elol­vashatom a tíz évvel ezelőtti újságokat is. Az egyik régi lapban találtam egy nagyon érdekes cikket a pénzről. Figye­lemre méltó képekkel illusztrálták. Mindegyiken egy-egy Nagy Ember képe volt. Gondoltam is rá, hogy szépen kör­bevágom, és elmegyek vele a közértbe vásárolni. Csak az volt a baj, hogy a hátoldalán szöveg -volt. Többek között azt írták rá, hogy a pénz értékmérő. Ha ezt elolyassa a pénztárosnő, rögtön eszé­be jut, hogy még nem ragasztották rá a lisztre a mai árat, és röhögőgörcsöt kap. Ekkor jöttem rá, hogy a pénz tulaj- ‘ donképpen ismeretterjesztő jellegű rek­lám. Ezt mindenki olvassa, még az anal­fabéták is. A Nagy Emberekről szóló könyveket meg ... szóval az érdeklő­dök. Csak őzt nem ériem, miért választ­ják külön a bankot és a TIT-et. Ha összevonnák, egy csomó munkaerőt sza­badíthatnának föl a termelés száméira. Aztán rájöttem, hogy nincs igazam. Az egyik cég fölfedezi a Nagy Embere­ket, a másik kinyomatja a bankót. Néz­zük csak! Negyvennyolcban először föl­fedezték Petőfit. Nagy pénz volt a zöld tizes. A parasztpárt azt mondta erre: Dózsa. Húszas lett belőle. Aztán jött a piros kontra: Kossuth a százason. Ezzel el is dőlt a parti sorsa. Ez még nem volt hazárdjáték, hiszek lyukas volt a kétfil- léres!... Jó ideig így osztották a kártyát. Igen ám, de az irodalomelmélet is fejlődött közben. — Ady nem volt elég nagy köl­tő?—kérdezték. — De igen—hangzott a válasz, és megszületett az új bankó. Kiderült, hogy nagyobb, mint Petőfi. Be is vonták. Ekkor föllázadtak a zenészek: — És Bartók talán kutya? Lenyűgöző érv volt, elsöpört minden ellenvéleményt. Azt is kinyomták. Az éjszaka lidérces álmom volt. Óriá­sok vonultak el előttem. Semmelweis, az anyák megmentöje, Puskás Tivadar kettétört telefonközponttal a kezében, Bánki Donát egy hatalmas porlasztóval, József Attila legújabb versét lobogtatva, Radnóti rongyos katonaköpenyben irta a eklógáit, Madách Lucifert húzta a fülénél fogva a falanszterbe, Erkel éppen Lisztre várt a közért előtt, és Deák Fe­renccel egyezkedett arról, ki a legna­gyobb magyar: ő vagy Széchenyi. Nem is tudom, mi lett volna, ha föl nem riadok valami szokatlan zajra. Föl­borult a szék, melynek a karfájára rak­tam az este a zakómat. Nejem átszelle­mült arccal, könyékig kotorászott azse- bében, s közben a fejét csóválva ismétel­gette: S — Nem igaz, hogy csak ennyit keres­tél! A Józsika zsebpénzére sem elég ... T. Ágoston László ban jobb termékeket akarnak vásárol­ni a hazai fogyasztók, a minőséggel szembeni követelmények a világpiacon sem mérséklődnek; s ezek a mennyiségi szemléleten felnőtt gazdálkodóktól nemcsak új módszereket, hanem más­fajta szemléletet is követelnek. Ezért joggal nevezik a kormányprogramhoz csatlakozó ágazati feladattervet a mi­nőség programjának. Hosszadalmas készülődés Leegyszerűsítve úgy fogalmazhat­nánk: az elkövetkezendő években — s így már jövőre is-r-ftöbbet, jobban, másként kell dolgozniuk az agrárter­melésre vállalkozóknak. A többet, a mennyiségi növekedést a jövő évi ter­vekben már kimunkálták az ágazat irá­nyítói. Eszerint 1988-ban a mezőgaz­daság bruttó termelésének 5—5,5 szá­zalékkal kellene meghaladnia az idei tényeket. Ezen bélül a mezőgazdasági termékek termelésének hat, az ipari és szolgáltató tevékenységnek 4 százalék­kal kellene növekednie. A tervezés számszerű megalapozottságához nem férhet kétség. Ám az elhatározás nem tűnik csekélynek; Túszén--.az -utóbbi években ilyen mértékű növekedésre nem volt-példa. Most, az üzemi-terve­zés előtt, majd az ezt követő hónapok­ban, az elképzelések kidolgozásakor persze nem a központi szándékok meg­vitatásának van az ideje, sokkal inkább a fegyelmezett, céltudatos munka elő­készítése a gazdaságok feladata. Hiányos információk Az újdonságok tanulmányozására nem maradt sok idejük a gazdálkodók­nak, hiszen alaposabb információt vol­taképpen csak október második felé­ben kaptak. Jóllehet, az elképzeléseket, az adó- és árreformhoz kötődő válto­zások elméleti alapjait korábban meg­ismerhették, de a gyakorló szakembe­reknek konkrét mérésekre, számokra van szükségük a jövő évi tervezéshez. A közgazdasági szabályozás részletei már jórészt ismertek, de a piaci infor­mációk még mindig hiányosak. Ez per­sze nem újdonság, esztendők óta sajná­latos gyakorlat, hogy a piacról eseten­ként csak akkor van igazán informáci­ójuk a gazdaságoknak, ha egyes termé­kek hiányát vagy túltermelését már a saját kárukon is tapasztalják. Mindezekre, vagyis a gazdaságok ér­dekeire, s ahhoz kapcsolódva működé­sük feltételeire is tekintettel kell lenni a tervezéskor. Enélkül egyoldalúak ma­radnak az elképzelések, s ez a tervezők­nek, valamint a tervet végrehajtóknak egyaránt hátrányos. Az összefüggés igazi ágazati méretekben is, s nem ke­vésbé egy-egy gazdaságon belül. Az agrárgazdaság tervei ismertek, a következő hetekben készülnek az üze­mi összegzések az idei munkáról, s for­málódnak az elképzelések a jövő évi tennivalókról. A gazdasági vezetőknek feltétlenül gondolniuk kell arra is, hogy beosztottaik, az üzemi tervet végrehaj­tók ugyanúgy áhítoznak a részletes, pontos információkra, amint ők várják ezt egy lépcsőfokkal feljebbről. . V. Farkas József NAGY PETER ALAPÍTOTTA Az Izsorszkij Zavod napjainkban Az orosz nehézgépgyártás legrégibb vállalata — az Izsorszkij Zavod 265 éves. Hatalmas szakmai tapasztalatát Nagy Péter uralkodása (1672—1725) óta halmozta fel. Kitűnő műszaki káderei, az itt kialakult mérnöki kultúra bázisán kapták meg az izsoriak — az országban elsőként — a nukleáris reaktortechnika létrehozásá­nak nem könnyű-feladatát. Ma az Izsorszkij Zavod termelési egyesülés nemcsak gyárt, hanem ki is dolgoz ilyen berendezéseket. Az üzem termékválasztékában bőven akad másfajta technika is. Ebben az évben kezdték meg például az EKG—15 típusjelű, fejtéseknél dolgozó exkavátor -gyártását — a 15 köbméteres kanálfogatú gép a legnagyobb teljesítményű ebben a kategóriában. Az itt létrehozott egyedülálló kovácsprés 12 ezer tonna erőt képes kifejteni, segítségével 500 tonnás munkadarabokat is kovácsolhatnak az izsoriak. A több érdemrenddel kitüntetett, A. Zsdanov nevét viselő Izsorszkij Zavod termékei külföldön is sokfelé kaptak elismerést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents