Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
4 ® PETŐFI NÉPE • 1987. november 24. Filmek a dobozból t Jelenet a Barátom, Ivan Lapsin című filmből. November elején nálunk is műsorra tűzték Tengiz Abuladze can- nes-i különdíjas Vezeklését. Nemcsak Cannes-ban keltett nagy szakmai feltűnést a film, hanem Moszkvában is szenzációként emlegették a filmfesztiválra összese- reglett nagynevű külföldi filmes vendégek. A Vezeklés, csakúgy, mint például a már nálunk is játszott Téma Panfilovtól, vagy Alekszej German két filmje, az Ellenőrzés az utakon és a most frissen megjelent Barátom, Ivan Lapsin, több-kevesebb időre dobozba volt zárva. Az úgynevezett polcos filmekről sok szó esik jó ideje, állandó beszéd- és sajtótémái voltak a moszkvai film- fesztiválnak is. Amikor tehát Alek- szandr Trosinnal, a szovjet filmintézet tudományos munkatársával Moszkvában leültünk beszélgetni a szovjet filméletben végbemenő átalakítás pillanatnyi állásáról, magától értetődően gyorsan eljutottunk a letiltott filmek felszabadításának témájához. — Ez annak köszönhető — mondta Trosin —, hogy a filmművészszövetségben megalakult az úgynevezett konfliktusbizottság, közvetlenül a gyökeres változásom kát hozó V. kongresszus után. Ez a bizottság nagyon aktívan síkra szállt azért, hogy bemutassanak minden filmet, kivétel nélkül, amely a polcokon hevert. — Az Ellenőrzés az utakon tizenöt évig állt dobozban, a fesztivál eseményeinek egyik legnagyobb szenzációja pedig egy húsz évvel ezelőtti film, Aszkoldovtól a Komisszár premierje volt. Van még régebben lezárt doboz is, amely felnyitásra vár?- Igen, van olyan is, amely több mint harminc éve, 1956-ban készült. Akkor kivágtak belőle, megmásították, alig hasonlított az eredetire. A bizottság most minden film sorsát megvizsgálja, az eredetihez képest végrehajtott vágásokat, változtatásokat is. Tehát nem egyszerűen a filmek nyilvánosságra hozataláról van szó, hanem az eredeti mű visszaállításáról is. így kapja vissza eredeti mivoltát az imént említett film, Mihail Svejcer rendező műve. — Tarkovszkij Rubljovját is így, a kivágott részek visszaállításával láttuk már viszont, a moszkvai Tarkovszkij retrospektív vetítések programjában... — Vannak olyan filmek is, amelyeket korábban soha nem mutattak be. Közöttük nem egy elöregedett, elvesztette aktualitását, megjelentetésüket mégis nagyon fontosnak tartjuk, mert fontos, hogy visszaállíttassanak jogaikba. Ez nem annyira filmtörténeti, mint inkább erkölcsi kérdés. — Alekszandr Aszkoldov Komisszárja viszont igazi reveláció volt. Bemutatása egyike volt azoknak az eseményeknek, amelyek magasra emelték a moszkvai filmfesztivál tekintélyét... — Ez diplomafilmnek készült, 1967-ben. Soha nem mutatták be, Aszkoldovnak pedig ott kellett hagynia a filmes rendezői pályát. Legutóbbi értesüléseim szerint egy kulturális cég gazdasági osztályán dolgozik. Nem ő az egyetlen, aki elveszett a film számára, s ezért is nagyon fontos, hogy legalább a filmeket visszahelyezzük jogaikba. —' Véleménye szerint a polcról levett filmek mennyire változtatják meg a szovjet filmművészetről eddig kialakított képet, értékrendet? At kell-e írni a filmtörténetet? — Átírásra semmiképpen nincs szükség, de tény, hogy az új szellem értelmében újra kell gondolnunk bizonyos filmkorszakokat, és nincs kizárva, hogy korrekciókra lesz szükség. — Nálunk is nagy feltűnést keltett a tévében bemutatott Könnyű-e fiatalnak lenni? című dokumentumfilm megdöbbentő őszintesége, kendőzetlen tényfeltáró nyíltsága. Egyedi jelenség vagy tendencia ez a szovjet dokumentumfilmben? ^Nemrégen zajlott nálunk egy nagyszabású dokumentumfilmprogram. Olyan filmeket mutattak be és vitattak meg, amelyek a legidőszerűbb és legkritikusabb kérdésekkel foglalkoznak. A dokumentumfilm jelenleg olyan, hogy megelőzte a játékfilmet sok tekintetben. Sok nagyon jó dokumentumfilm született a legkülönbözőbb stúdiókban, a Baltikumban, Grúziában, Szibériában. Ezek már nem rejtjelezve mutatják be, hanem nevén nevezik a valóságot. B. É. TARZAN (2.) Huszonhat regény, ötvenmillió példányban John Clayton Greystock lordnak és ifjú hitvesének tengeri útját különös események zavarják meg. Hajójuk legénysége fellázad, és a párt kiteszik Afrika egyik elhagyatott részén némi felszereléssel és élelemmel. Száműzetésükben születik meg gyermekük, Tarzan, kinek sorsa végtelenül kalandos lesz. Álig egyéves, amikor szülei elpusztulnak a vadonban, ő azonban megmenekül, hisz Kala, a nősténymajom mint kölykét neveli fel. így edződik Tarzan, akinek sikerül a majmok ügyességét és a civilizált fehér ember értelmét ötvözni. Az apja kunyhójában talált könyvekből megtanul ími- olvasni, megismeri a dzsungelt, annak minden veszélyét, csapdáját. Húszéves, amikor újabb fehér embereket tesznek partra egy másik hajó fellázadt matrózai. Köztük van Jane Porter, egy fiatal csinos angol lány, valamint annak apja és Tarzan egyik távoli rokona is. A dzsungel fia több ízben megmenti életüket. Természetesen szerelem szövődik Jane és Tarzan között. Végül rájuk bukkan egy hajó, és további kalandok után visszaviszi őket Angliába. Az első Tarzan-történet — kissé leegyszerűsítve — ennyiből áll. Természetesen találunk benne ismerős elemeket, például felmerülhet az olvasóban Kipling „Dzsungel könyve” című műve, ahol a kölyök Mauglit a farkasok nevelik fel. Edgar Rice Burroughs—hasonlóan Veméhez—sohasem járt kalandjainak színhelyén. Afrikát különböző útleírásokból, klasszikus könyvekből ismerte meg. De nem is ez a lényeg, ezt tudta Burroughs is, amikor megírta a Tarzan, a majomember-t. A The All Story szerkesztőségében két nap várakozási idő után megjelent az író, és izgatottan várta, milyen véleményt mondanak elkészült remekéről. Ott várta a kész szerződés az asztalon, 700 dolláros honoráriummal. Ez csaknem kétszerese volt a Mars-regényért kapott pénznek. És ez még nem' minden. Felkérték, hogy folytassa mindkét művét, a Mars-történetet és a Tarzant is. (Az előbbiből valóságos ciklus kerekedik, a Mars-ciklus, melynek kötetei a világháború előtt Magyar- országon is napvilágot láttak. Burroughs egyébként mintegy hatvanhét regényt írt életében, ebben több ciklust: a Mars-, a Vénusz-ciklust, vagy a Pellucidar világát.) Legsikeresebb és legmaradandóbb azonban mind közül a Tarzan-sorozat lett. Huszonhat Tarzan-regényt írt, ezeket csaknem hatvan nyelvre lefordították és több mint ötvenmillió példányban jelentették meg őket. Ä Tarzan, a majomember 1912 októberében jelént meg az Issue Of New Story Magazin hasábjain, folytatásokban. A sikér óriási volt, amit mi sem jelez jobban, mint hogy a szerkesztők a következő Tarzan-sztoriért látatlanban kifizettek 2500 dollárt. A folytatás: a Tarzan visszatér, melyben hősünk megunva London és Párizs szalonjait, egy kalandos küldetés során visszakerül Afrika vad és kegyetlen dzsungelébe. És az csak természetes, hogy újra megjelenik a bájos Jane is, igaz, hogy nyomában marcona kémek settenkednek. A Tarzan visszatér (The Return of Tarzan) 1913 júniusától decemberig jelent meg folytatásokban. Többé nem volt megállás. Edgar Rice Burroughs ontotta az újabb és újabb Tarzan- regényeket. Csak néhány az elsők közül: A vadak Tarzanja (1914), Tarzan fia (1915), Tarzan dzsungeltörténetei (1916 • Weissmuller a Tarzan és az amazonok című filmben. —1917), Tarzan és Opar kincse, Tarzan az aranyvárosban stb. Ezeknek a könyveknek a népszerűsége óriási volt és óriási ma is. Burroughs, hogy munkáját meggyorsítsa, a napfényes Kaliforniába költözik, és történeteit ezentúl diktafonba mondva beszéli el, később ezeket titkárnők jegyzik le és már megy is az egész a nyomdába. Edgar Rice Burroughs örökösei az érvényben lévő üzleti szokásoknak megfelelően 2000-ig minden megjelenő Tar- zan-regény, -film és egyéb után jogdíjat kapnak. De Burroughs halála után sem szakadt meg a történetek sora. Az arra érdemes írók tovább fűzték a dzsungel fiának meséit, sőt fűzik ma is, hiszen napjainkban is adnak ki új Tarzan-történeteket. Ezekben Tarzan a ma problémáival veszi fel a harcot, mai körülmények között. Tarzan halhatatlanná vált, nem öregszik és úgy tűnik, . örök ura marad a vadonnak. Hazánkban már a harmincas években kiadták a Tarzan-regényeket (az elsőt Songrády Gábor fordította magyarra). A második világháború után Magyarországon nem értékelték túlságosan Tarzan kalandosságát. Az angol arisztokratát látták benne, aki magasabbrendűségét hirdeti a feketék és egyéb fajokkal szemben. A Vajdaságban, Újvidéken a hatvanas évek második félében kiadtak néhány Tarzan- regényt magyarul, ezek rongyosra olvasott példányai közkézen forogtak hazánkban. Újabban hosszú-hosszú idő után az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó adja ki újra, új fordításban a régi kalandokat, sorozatban. Tarzan tehát hazánkban is reneszánszát éli. Bán János (Folytatjuk) fiatalokról - fiataloknak KISGIMNÁZIUMBAN Kécskei diáknak lenni. . . Nincs igazam. A tiszakécskei Móricz Zsigmond Gimnázium valójában ma már nem kisgimnázium. Szép, tágas, modern épületet kaptak, lényegesen bővült az oktatási intézmény. A felszereltség sem marad el más középfokú iskolákétól, mindehhez felkészült tanári gárda adódik. És a diákok ... Őket kérdeztem: milyen 1987-ben kécskei diáknak lenni? Nagy Zsuzsanna negyedikes: — Bensőséges a hangulat a mi gimnáziumunkban. Kisebb az iskola, jobban ismerjük egymást. A diákok és a tanárok között sokkal közvetlenebb kapcsolat alakult ki, mint mondjuk egy nagyvárosi, zsúfolt intézményben. Ezért örülök, hogy Tiszakécskén tölt- hetem középiskolás éveimet. Perei Ágnes harmadikos: — Itt mindenki barát. Két-két osztály van minden évfolyamon. Akik kollégiumban laknak, szinte a nap minden pillanatában együtt vannak. Az is szerencsés, hogy Kecskén csak ez az egy gimnázium létezik, így legalább nincs rivalizálás! Fehér Zsolt harmadikos: — Mindannyian boldogan vettük birtokunkba szeptember elején az új épületet*. A zártláncú televíziót egyelő-, re még ritkán használjuk. A technikus mellett két diák is szorgoskodik, ez jó. Szeretnénk, ha a videót szabadidőnkben ugyancsak nézhetnénk. Elképzelhetőnek tartanánk, hogy szünetekben kikapcsolódásképpen rajzfilmek peregnének, vagy videoklipek. Tudjuk, máshol erre is van példa. Az iskolarádiót szintén meg kellene újítani. Egyelőre az osztályok készítenek műsorokat, addig nem sugározhatunk zenét, amíg minden közösség nem rukkolt elő egy-egy összeállítással. Tóth Anette harmadikos: — A tanár—diák kapcsolat nagyon jó nálunk. Szinte mindannyian kécskei- ek vagyunk, akik ide, a gimibe járunk. Sokan az általános iskolában is együtt tanultunk. Szóval,' ha minden igaz, tizenkét évig koptatjuk együtt a padokat. A pedagógusokat már régóta ismerjük, szeretjük. Sokan még általánosban oktattak bennünket. Én például ezért szeretek kécskei gimnazista lenni... Sponga Anita negyedikes: — Kollégiumban lakom. Kecskeméti vagyok. Azért jelentkeztem a tisza- kécskei Móricz gimnáziumba, mert önállósodni akartam. Nagy szavak? Ne hidd! Próbára tehetem magam, hogy meg tudok-e állni a saját lábamon. Elegendő-e a zsebpénzem? Arról nem is beszélve, hogy nem kell átjárnom Kecskemétről, sokkal kényelmesebb kollégistaként. Nem azért jöttem Kécskére, mert szülővárosomban nem vettek fel gimnáziumba; egyszerű az ok: kécskei diák akartam lenni. Hát igen ... Mégiscsak jó kécskei diáknak lenni? Ha az öt nyilatkozó véleményét összegezzük, ez kerekedik ki belőle. (borzák) KISZ-élet a termelőszövetkezetben — Valóban kisebb lenne a KISZ presztízse mint régen? Hogyan látod a helyzetet „házon belül”? — kérdezem a Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet KISZ-titkárát, Rádi Ferencet. .— Azt tapasztalom, hogy a fiatalok általában csalódottak és nem tartják kielégítőnek az eddigi szervezeti formát. Egyéni úton próbálják megvalósítani' önmagtíkaf es érVéüyésíteni érdekeiket. Én nem függetlenített titkárként végzem ezt a feladatot, a szabadidőmből jut rá idő. Egyre kevésbé érzem, hogy az eredmények arányban vannak a ráfordított munkával. Nem sokan jönnek el a rendezvényeinkre, ami meg megdöbbentőbb, hogy a régebben sikeres hagyományos prograMíg a társadalmi és természeti folyamatokról bizonyos tantárgyak keretében a tinédzserek egyre többet tanulnak, a hétköznapi, egyszerű, praktikus életre nem tanítja, nem neveli őket szinte senki. (Sajnos a szülők is kis részt vállalnak e feladatból.) így aztán erősen háttérbe szorul a családi és szexuális életre nevelés. Ez ügyben próbálok tenni valamit, megnyerni pedagógust és diákot egyaránt, és első lépésként „röpdolgozatot”, levelet íratni az érintettekkel arról, hogy mit tudnak a szerelemről, a szexről. Az elmúlt 5—6 évben több száz ilyen levél született. Véletlenszerűen választottam ki két osztály levélsorozatát összehasonlítás és elemzés céljából, összesen százat. Két osztály tanulói szakmunkásképző intézetbe jártak, kétharmadrészben lányok. Mindkét osztály a második évfolyam hallgatója. Először megpróbáltam konkrét kérdéseket feltenni (például: szexológiai kifejezések értelmezése, anatómiai ismeretek stb.), de látva a túlságosan sok üresen maradó lapot, kérdést változtattam. Egyszerűen arra kértem őket, írják le, mit tudnak a szexualitásról, mi a véleményük a szerelemről, a házasságról. Egy másik osztály III. évfolyamos gimnazistacsoport volt, akik a levél első részében válaszoltak a feltett kérdésekre, majd szabadon fogalmazták meg véleményüket. Már az egy értékelhető válaszlehetőség, hogy a szakmunkástanulók a konkrétumok elől kitérve a szabad fogalmazást választották. Első lépésként kigyűjtöttem a jellemző kifejezéseket, melyeket a fogalmazáskor használtak. Érdekes módon a szerelmet a barátsággal hozták szoros kapcsolatba, s egyötödük úgy vélte, a szerelem a barátságból alakul át. „A barátság fejlettebb formája később házassággá fejlődik vagy megszűnik.”— írja egy kislány. Többen hangsúlyozták a megértés, az áldozathozatál szerepét, jelentőségét, meglehetősen tágítva és egyre jobban közelítve a szerelem fogalmat. Feltételezik és elvárják a kölcsönösséget, szinte irtóznak az egyoldalúságtól, az elutasítástól, egyre távolodnak a gyerekkori ideálszerelemtől. Egy fiú egyszerűmok sem vonzanak már tömegeket: a szüreti bálra, a strandnapra, de a városi honismereti vetélkedőre is úgy kellett toborozni a fiatalokat. — Gondolkodtál már azon, hogy mi lehet mindennek az oka? — A pályakezdő fiatalok sokszor csak kéresik a helyükeLtgy á piunka- erő-vándorlásbah ők a,'legérdekel teb- bek: jönnek-mertnek. Velük nehéz dolgozni. Akik viszont maradnak, azokat leginkább az otthonteremtés, egzisztenciájuk mihamarabbi biztosítása foglalkoztatja. Emiatt sokan dolgoznak a második, harmadik gazdaságban, és még építkeznek is. így nem jut idejük az effele programokra. Ha betonozni kell, vagy egy-egy éjszakai műszak been úgy fogalmaz, hogy „igyekeznek együtt lenni, mert jó egymással”. Igen reálisan ítélik meg önmagukat, amikor azt írják, hogy „ilyenkor ez még nem tart sokáig”. Egy szépen fogalmazó kislány szerint: „Nekem nyugalmat, biztonságot és melegséget nyújt a szerelem.” A tinédzserek a legnagyobb értéknek, természetes folyamatnak .tartják a szerelmet, melyet óvnak, védenek, s igyekeznek reálisan megítélni. Érdekes módon a szexualitásról olyan definíciószerűen fogalmaztak, mintha matematikadolgozatban kérdeztem volna meg, hogy milyen a derékszögű háromszög. Ketten elfogadhatónak, jónak tartják, ha a szexuális kapcsolat nem feltétlenül jár Szerelemmel, heten úgy vélik; hogy a szerelem léte nem feltétlenül szükséges, de mindenképpen kívánatos. A többiek elengedhetetlen feltételnek tartják. Érdekes módon ketten is utaltak arra, hogy a szerelemre, szexre nincs idejük. A lányok sokkal kifejezésszegényeb- ben fogalmaztak, de ugyanazokat a kifejezéseket többen is használták. Ok a szerelmet jobban hangsúlyozták, a szerelem nélküli szexet mások által gyakorlottnak, maguk által nem elfogadhatónak ítélték. Többen is úgy fogalmaztak, hogy az úgynevezett „trófeagyűjtögetés” divat, szerelem nélkül is együttjárnak. „Ha valaki jár valakivel' manapság, csak azért történik, hogy megmutassa, ő nem olyan kis szerencsétlen, hogy ne tudjon senkivel járni.” „ ... sajnálom azokat az embereket, akik szerelem nélkül szeretkeznek.” Vigaszul szinte egy másik kislány így nyilatkozik: „A szerelem nélküli szex hosszú ideig terjedt a fiatalok között is, de az utóbbi időben újra előtérbe került a szerelem kérdése. A fiatalok nagy része megfontoltabbá vált.” Többen félnek attól, hogy a korán kezdett nemi élet miatt 1 kiégnek, elfásulnak, később nem találják meg benne az örömet. Igénylik az érzelmet, gyengédséget, figyelmet, szerelmet, s valódi értékként őrzik, védelmezik azt. Ez a magatartásforma a mai tinédzserek közt újszerű, de egyre általánosabb. Sz. Mikus Edit népművelő állítására lenne szükség, akkor azért eljönnek a KISZ-esek. Ennek ellenére mégis úgy érzem, egyre nehezebb őket mozgósítani. — Bízol a KISZ megújulásában? Mit szólsz ahhoz, hogy inkább kevesebben legyenek a KISZ-tagok, de azok jói dolgozzanak? — Ha a KISZ fel meri vállalni a fiatalok igazi érdekképviseletét, azt, hogy nekik lakás kell, hogy egyre nehezebb az elhelyezkedés, kevés a kezdők fizetése, hogy nem éri meg továbbtanulni ... — akkor lesz megújulás. Ehhez azonban megszállott emberek kellenek, akikből tényleg elég a kevesebb is. O. H. M. BAJÁN, FÉLEGYHÁZÁN, KECSKEMÉTEN Laár pour Laár t Képünkön: Laár András, a Költő. Laár András, a KFT együttes énekes-gitárosa nemcsak beat-dalokat ír, hanem groteszk verseket, jeleneteket, meséket és „tudományos értekezéseket” is. Eme törekvései nem maradtak lepel alatt, Laár pour Laár (Jelenetek a Költő életéből) címmel önálló estet mutatott be tavaly májusban a budapesti Pinceszínházban. Az abszurd színpadi játékban helyet kaptak önéletrajzi „túlzásai” is, melyeket diavetítés egészít ki. Ügy, mint a népművészeti összeállítását.' Laár festőművészként és biológiai felfedezőként is bemutatkozik. Az érdekes műsort Kecskeméten is láthatták már az érdeklődők. Akik mégis lemaradtak az estről, ezúttal pótolhatják az élményt. A Laár pour Laár-t december 9-en, szerdán este 7 órakor nézhetik még a kertészeti egyetem kertészeti főiskolai karán, Kecskeméten. Bács-Kiskun megyében máshol is fellép Laár András és a műsorban közreműködő Dolák-Saly Róbert, Galla Miklós és Bálint Bea: november 30- án, hétfőn este 7 órakor a bajai József Attila Művelődési Központban, december 7-én, hétfőn este 6-kor a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központban. „NEKEM NYUGALMAT, BIZTONSÁGOT AD... Levelek a szerelemről • A szünetekben gyakori kép: diákok és tanárok beszélgetnek. (Somos László felvétele)
