Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
1987. november 23. • PETŐFI NÉPE • 5 Szervezetkorszerűsítést határoztak el a Tompái Kossuth Tsz-ben A mezőgazdasági ágazat 1990-ig szóló kibontakozási programjában szerepel a vállalatok, szövetkezetek szervezeti korszerűsítése. A téeszek továbbfejlődése érdekében — összhangban a termelőszövetkezetek V. kongresszusán elfogadott határozatokkal — elsősorban azokat a törekvéseket kívánják segíteni, amelyek nagyobb lehetőséget adnak az önkormányzat fórumrendszerének következetesebb kialakítására, a belső vállalkozási formák szélesebb körű alkalmazására, a tagok vagyoni érdekeltségének növelésére. A tartósan gazdaságos működésre nem képes szövetkezeteknél a gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében az egyszerűbb szövetkezési forma, a szakszövetkezet, a kisszövetkezet létrehozását, az átalakulást is támogatja a minisztérium. Az országban elsőként a Tompái Kossuth Termelőszövetkezet tagsága döntött arról, hogy jövő év január 1-jétől szakszövetkezeti formában folytatja a mezőgazda- sági termelést. FEJLESZTÉS AZ AGRIKON MAJSAI GYÁRÁBAN 00 . ww j f 0 Juhász Ferenc beállítDonto a pontosság f 0 f 0 rr f alatt kialakítja az acélledl I/l fT| I fl/lCp fj mezből az alkatrészt a J V műszaki rajz alapján A kecskeméti Agrikon kiskunmajsai gyára 1976-ban jelentős termékszerkezet-átalakításba kezdett. Ekkor kezdték meg a kombájnfülkék készítését az NSZK-beli Claas cég részére. A világhírű mezőgazdasági gépgyártó vállalat évente négyezer fülkét kért a majsaiaktól. A minőségi követelmények rendkívül magasak voltak. Halaszthatatlanná vált, hogy a gyártástechnológiához, a felületkikészítéshez olyan eszközöket szerezzenek be, amelyekkel meg tudnak felelni a szigorú követelményeknek. Az előkészületekről, a szakszövetkezeti alakulás előnyeiről és a jövőről Forczek Dániellel, a szövetkezet elnökével beszélgettünk. Új vezető a szövetkezet élén Forczek Dániel, aki csak ez év márciusában ismerkedett meg a téesszel, a tagsággal, munkahelyi beszélgetéseken, amikor is módjában volt tudomást szerezni a szövetkezet helyzetéről, az emberek véleményéről. A tagoknak ugyancsak lehetőségük adódott, hogy megismerjék elképzeléseit, elveit, s eldöntsék, hogy az elnökválasztáson rá szavaznak-e. Beszélgetésünk ebből az időszakból indult, annál is inkább, mert a szervezeti változás csírái már ekkor érzékelhetőek voltak. — A szövetkezet tagságával történt első találkozások, beszélgetések alkalmával mi iránt érdeklődtek-leginkább? — Azt hitték, hogy háztáji-ellenes vagyok, s mivel itt jelentős a háztáji zöldségkertészet, ezzel a témával kapcsolatban volt a legtöbb fölvetés. Áz akkori álláspontom azóta sem változott: szükség van a háztájira, fontos és jelentős tevékenység, azonban azt tudtára adtam mindenkinek, hogy a háztáji termelés méretei nem lehetnek a szövetkezet érdekeivel ellentétesek, ezzel nem ütközhetnek. Vagyis csak olyan mértékben folyhat háztáji termelés, amely mellett maradéktalanul teljesíteni lehet a szövetkezetben a közös munkában meghatározott feladatokat. Ha ez nem történik meg, akkor a nagyüzem megbukhat, s akkor a háztáji termelés bázisa vész el. — Szóval a beszélgetések során megállapodtak, s ezután jött az elnökválasztás. — A bizalom jólesett, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag választottak elnöknek. A háztáji termeléssel kapcsolatban — a már elmondott elvek szerint — a szövetkezet többi vezetőjével is egységre jutottam. Megkérdeztem, hogy munkájuk összeegyeztet- hető-e (megfelelően el tudják-e látni az itteni fő feladataikat) a háztáji termeléssel, vállalkozásaikkal. Leszögeztem, hogy munkaidő alatt senki sem foglalkozhat a háztájijával, mert efölött nem -hunyhatok szemet. Ennek megfelelően mindenki optimális háztáji „méretet” alakított ki. — Korábbi munkahelyén, a Kiskun- halasi Állami Gazdaságban, majd a Harkakötönyi Egyesülés Tsz-ben nagy gazdálkodási gyakorlatra tett szert. A tompái szövetkezetben szembetalál- kozott-e váratlan, speciális feladatokkal?- A zöldségpalánta-neveléssel, a termékek értékesítésével kapcsolatos ismereteim hiányoztak. Másreszt meglepve tapasztaltam, hogy milyen szorgalmasak, szinte emberfeletti munkát fölvállalni és teljesíteni képesek a szövetkezet tagjai, éppen a zöldségtermeléssel kapcsolatban. Lassacskán rájöttem, hogy itt Tompán a zöldségtermelés ugyanaz, mint Soltvadkerten a szőlőművelés. Mindennap kijárnak és művelik a háztáji földjüket, vannak csette- gők, a legtöbb termelőnek permetezőgépe is stb. — Tehát p zöldségtermelés és ennek rendkívül nehéz és áldozatos munkája vetette fel a gondolatot, hogy szervezeti változtatással ezt a tevékenységet elő lehetne segíteni, az egyének és a szövetkezet hasznára. — Az ütött szöget a fejembe, hogy a nagy kézimunka-igényű zöldségtermelés országos érdek, ugyanakkor kevesen vállalkoznak erre, de nagy a zöldségfélék iránti kereslet. Amikor augusztusban Szabó István,' a TOT elnöke egy értekezleten említette, hogy néhány szövetkezet lehetőséget kap szak- szövetkezetté alakulásra, akkor gondoltam arra merészebben, hogy az itte' ni zöldségtermesztési kultúrát szakszövetkezeti formában jobban föl lehetne virágoztatni. — Rögvest nekilátott, hogy elindítson egy ilyen jellegű átalakulási folyamatot? — Nem égészen, idő előtt nem célszerű a szellemet kiereszteni a palackból. Először előtanulmányokra volt szükség. Ehhez megnyertem a főkönyvelőnket, aki szinte inkognitóban, vagyis a célunk fölfedése nélkül körül-• nézett néhány szakszövetkezetben. Számomra kiderült, hogy a szakszövetkezetek stabilitását és fejlesztését a tagsági hozzájárulás — a közösbe fizetett pénz — teszi lehetővé. Természetesen megvizsgáltunk sok apró részletet, számba vettük' saját lehetőségeinket, elemeztünk, majd a vezetőség'elé terjesztettem a szervezeti átalakulási javaslatomat. A vezetőség egyetértett, s támogatták elképzeléseinket a községi, a városi, valamint a megyei politikai, tanácsi, téeszszövetségi szervek vezetői is. Valamennyi illetékes úgy vélekedett, hogy ilyen átalakulás kiút lehet nehéz helyzetünkből. A vezetőségtől felhatalmazást kaptam arra, hogy az egyetértések birtokában megtegyem a konkrét lépéseket. — A „puhatolózások”, a lehetőségek feltárása és megismerése után került sor véleménycserére a téesztaeokkal? — Először munkahely; közgyűléseken ismertettem az elképzelést. Azt' mondhatom, vezetőtársaimmal mindenkivel beszéltünk, különböző értekezleteken, utcán, irodában, folyosón ... Részletesen, őszintén és mindenről. Úgy gondoltam, csakis akkor szabad egy ilyen átalakulásba belemenni, ha a szövetkezet tagjai is akaiják, s azt a többletlehetőséget látják benne, amit mi, vezetők gondolunk. — A november 13-ai közgyűlésen bebizonyosodott, hogy jó volt az előkészítés. Ezen a tagság 98 százaléka részt vett, s a titkos szavazáson két ellenszavazat mellett 161-en elfogadták a szak- szövetkezetté alakulást. Hogy pontosan ismerték ennek módját és következményeit, annak bizonyítéka: új felvetés, tisztázatlan kérdés nem hangzott el. Végül is mi a lényege itt, ebben a gazdaságban a változásnak?-’ — A szövetkezet szántóterülete 1890 •hektár, ebből a háztáji és a szakcsoport 300 hektárt használ. Azt tervezzük, hogy mintegy 600—800 hektáron alakulna ki tagi gazdaság, a többit továbbra is közösen műveljük. Lényeges az önkéntesség, nem kötelező, csak aki vállalkozik tagi terület művelésére, többletmunkára, annak kell benyújtani a tagi földterület iránti igényét. — Ez azt jelenti, hogy lehetőség nyílik többet (is) dolgozni, s ezzel nagyobb jövedelmet elérni? — Természetesen, s azzal is egyetértett a tagság, hogy aki ezt az utat választja, azt megfosztani ettől a lehetőségtől nem lenne helyes oly módon, hogy a szakszövetkezeti alakulás ellen szavaznak. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy ez lesz jövőre az egyetlen lehetőség Tompán az életszínvonal, a személyes jövedelmi helyzet javítására, de legalább megőrzésére. — A személyi jövedelemadó nem szól bele az elképzelésbe? — Nem. Többféle számítást végeztünk, aminek alapján ezt állíthatom. Egyrészt azért, mert 500 ezer forint árbevételig nincs semmiféle adó. Másrészt pedig tudomásul kell venni, hogy 1988-tól minden kereső adózni fog. S nem azt kell elsősorban nézni, hogy például zöldségtermesztéssel és sertes- hizlalással egymillió forint árbevételt ér el valaki, s ebből mintegy húszezer forintot adóként kell befizetni, hanem azt, hogy mennyi marad: vagyis a 980 ezer forint árbevételt, ami persze nem a tiszta haszna a termelőnek, mert ilyen nagy árbevétel mellett nem csekélyek a költségek sem. S azt is értékelni kell: tagjainknak lehetőségük van több pénzre váltani szakértelmüket, szorgalmukat. — Azt mondhatni, hogy a szövetkezeti tagság értette és élt a feltáruló lehetőséggel, ezért szavazott igennel? — Részben, s úgy érzem, a tagság is megtapasztalta a beszélgetések során, hogy alaposan földerítettük és kidolgoztuk áz átalakulás következményeinek minden részletét. Sok segítséget kaptunk ehhez a MÉM-től, közvetlenül a szövetkezetpolitikai főosztály vezetőjétől, a PM illetékeseitől, a TOT- tól ésa megyei szervektől. A közgyűlésen segítségükről és támogatásukról is szólhattam. Másrészt a községben, a családokban munkaerő-fölösleg van. A szakszövetkezeti forma több émber foglalkoztatását teszi lehetővé. S mivel lehetőséget kapunk még arra is, hogy kettős foglalkoztatású tagjaink legyenek, azok is hasznosíthatják munkaerejüket, akik másutt vannak főállásban. Tompának nem a legjobb az úgynevezett népességmegtartó képessége, kevés a munkahely, s a keresetek is alacsonyak. Ezért mondhatom, hogy az egész településnek haszna lesz ebből az átalakulásból. Ha az „igen” szavazás okai között utolsóként is említem, nagyon fontos: a közös gazdaság jövője, a mostani rossz helyzetből való kilábalás reménye is benne volt a tagság állásfoglalásában. — Említette már a tagi hozzájárulás jelentőségét. Mennyi lesz, és a tagságnak mi haszna származik ebből? — Egy későbbi közgyűlésen szavazza meg a tagság a hozzájárulás mértékét. Jól meg kell gondolnunk, hogy ez mennyi legyen. Ha alacsony érteket szavaznak meg, akkor a fejlesztési lehetőségek lesznek kisebbek, ami valamennyi tagunkra kedvezőtlenül hat. Nem tudunk olyan szolgáltatást megvalósítani, amire igény és szükség volna. Példaként az öntözést említem, ami a kútfúrástól a csővezetékek lefektetéséig, a szükséges berendezések megvásárlásáig és üzemeltetéséig igen sokba kerül, de mindegyik tagi gazdának haszna lesz belőle. Ebből a pénzből bizonyos költségtérítéseket is fizetünk. Ugyancsak a tagi gázdaságok részére gépeket, eszközöket vásárolnánk. Lehetőségünk volna biztonsági tartalék képzésere, amiből a szövetkezet tagjainak baleseti hozzájárulást, öregségijárulék- és táppénz-kiegészítést is fizethetnénk. A tagi hozzájárulás általam elképzelt legmagasabb értékét mondom: ez a tagi földterület árbevételének 15 százaléka. — Az eddigi számítások szerint mintegy hatmillió forint veszteséggel zárja ezt az évet a szövetkezet. Nem valami jó indulási alap ... Miből jött össze a hatmillió mínusz? — A PM-revízió egymillió 440 ezer forint könyvelési szabalytalanságot állapított meg visszamenően, az 1985— 86-os évekre, amit az idei nyereség terhére kellett leírni és még 440 ezer forintra ezért meg is büntettek bennünket a márciusi vizsgálat után. Márciusban kellett még szántani 400 hektáron, ahol kukoricát termesztettünk; ez, valamint a műtrágyázás költsége is az idei_évet terheli, s nem a múlt esztendőt, mint normális esetben. Tavaly decemberben a süldők és malacok jelentős részét eladták, emiatt az idén kevesebb sertést tudtunk meghizlalni. Tavaly november óta nem búgatták a kocákat, azzal a szándékkal, hogy megszüntetik a sertéstelepet. Á kocákat viszont nem adták el, s haszon nélkül a takarmányköltséget és egyéb kiadást növelték. Márciusban kezdtük a megtermékenyítést. Az első félévben egyébként 40 százalékos volt a sertéselhullás. Az aszálykár értéke szövetkezetünkben hárommillió forint. Úgy döntöttünk, hogy nem takarjuk el a veszteségeket, és el- végzünk mindent, ami kell, a jövő év termelésének megalapozásához. Ha ezt nem tesszük meg, 1988-ban is csak kínlódunk, s görgetjük magunk előtt a hólabdát, ami lavinává nőhet. Ehhez tartozik még az is, hogy a szarvasmarhák egyedenként negyvenezer forint értékkel vannak nyilvántartva. Kértem a PM illetékesét, hogy a forgóalappal szemben leértékelhessük a reális 16 ezer forintra. — Azzal, hogy föltárták helyzetüket, és tiszta lappal indulhatnak a következő esztendőnek, a szükségesnek még csak egyik része történt meg. Milyen konkrét termelési, szerkezetátalakítási feladatokat határoztak meg? —- Az ágazatokat nem megszüntetni akarjuk, hanem nyereségessé tenni. Ez elsősorban a sertés- és a szarvasmarhatartásra értendő. Ami az idén történt, még egyszer nem ismétlődhet meg. Itt vezetési hibák is voltak. Már megkezdtük a kocák kihelyezését a háztájikba, ott fialnak, s a malacokat hizlaljuk a nagyüzemi telepen. —- Azt a módszert alkalmazzák, amit a Hartai Erdei Ferenc Tsz-ben? — Pontosan azt néztük meg. Tapasztalataink kedvezőek, az átlagos szaporulat tíz, ebből kilenc kerül vissza a telepre, vagyis a maiacelhullási veszteség egyszázalékos, ami minimális. A marhahizlalás önköltségét csökkentjük. Megjegyzem, ha ez a két ágazat nem hoz nyereséget, de veszteséget sem, vagyis a bevétel és a kiadás költsége kiegyenlíti egymást, máris ötmillióhétszázezer forinttal javul a szövetkezet eredménye. Ez jól bizonyítja, hogy az állattenyésztés okozta a legnagyobb veszteséget a szövetkezetben. Egyébként megvizsgáljuk annak lehetőségét is, hogy a szarvasmarha-ágazat felszámolásával és a juhtartásra, -hizlalásra való áttéréssel kedvezőbb helyzet alakulhat-e ki az ágazatban. A háztáji sertéstartás integrálását is megkezdjük, ami eddig ebben a gazdaságban nem volt. Vásároltunk egy keveroberende- zést, amit minél előbb üzembe szeretnénk helyezni. A saját és a háztáji, valamint a környékbeli gazdaságokat is ellátjuk, a jövő esztendőben több takarmányboltot nyitunk. — A növénytermesztésben is lesz változás? ^— A jó minőségű tápkészítéshez szójára van szükségünk, amit száz hektáron termesztünk a jövő évben. — Melyik növény rovására? —A kukoricaterületünket csökkentjük, mert számításaink szerint rosszabb lesz a jövedelmezősége, mint az idén volt. Napraforgó-területünk nem változik, és továbbra is mintegy ötszáz hektáron termelünk búzát. Elemezve ennek idei termeztési hibáit, talajvizsgálatok alapján, csócsárló ellen vetés előtt talajfertőtlenítést végeztünk, és időben földbe került a mag is. A gyepterületeket pedig jobb kondícióba szeretnénk hozni. — Látnak-e lehetőséget termelési, gazdasági együttműködések kialakítására? — Tompán eddig senki sem foglalkozott a kishatármenti, a jugoszláviai kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokkal. Ennek érdekében tettük az első lépéseket. A téesz tagja lett a Dél-Alföl- di Árucsereforgalmi Társaságnak. Fölvettem a kapcsolatot a szabadkai mezőgazdasági kombináttal, az Agrost Kereskedelmi Vállalattal, a Konzumex Külkereskedelmi Vállalat részvételével a nyáron megkezdtük a tárgyalásokat. Olyan együttműködés alakult ki, amelynek keretében a szövetkezetben málnát és szamócát telepítünk a jugoszláv partnerünktől kapott szaporítóanyagok felhasználásával. A gyümölcsöt a határhoz közeli hűtőházunkban feldolgozzák és a terméket tőkés piacon értékesítjük. Ez a termelési kooperáció végül is devizát hoz. A szerződés aláírása előtt állunk, amelynek előkészítésében ugyancsak jelentős segítséget kaptunk a megyei szervektől. Szóba került még a zöldségexport lehetősége is. Először egy triklóretilénes zsírtalanító- és egy elektroforetikus alapozóberendezést vásároltak. Az előbbivel a festés megkezdése előtt a felületre kerülő zsiradékot tökéletesen el lehet távolítani; az utóbbi elektromos áram segítségével vízben oldódó alapozó festéket visz fel a megtisztított fémre. Ugyanakkor beszereztek egy elektrosztatikus festőberendezést is. Később a festéstechnológia az Agrikon tiszakécskei gyára által készített Hogy a hiány milyen furcsa helyzeteket képes produkálni, azt régen tudják már az építőanyag-vásárlók. Ám alig néhány éve, hogy helyreállt a kereslet —kínálat egyensúlya, újabb, minden eddiginél nagyobb felvásárlási láz söpört végig az országon. Nyomában üres kereskedések, jövő évi előzetes megrendelések maradtak. Példázatul és okulásul, hogy milyen rendkívüli intézkedéseket kell hozniuk az építőanyagellátásért felelős tárcáknak. Márpedig az utóbbi hetekben ezekből jó néhány napvilágot látott. Nem azért, mintha bárki is azt gondolná, ilyen „kézi vezérléssel” megszüntethető lenne a hiány. Hanem azért, hogy a meglevő és egyébként folyamatosan újratermelődő készletek elosztása a lehető legigazságosabb legyen az ország különböző részei, a vásárlók különböző rétegei között. • Megakadályozzák a spekulációt A Belkereskedelmi Minisztérium valamennyi Tüzép-vállalathoz és építőanyag-kereskedésbe eljuttatta kereskedelempolitikai állásfoglalását az építőanyag-forgalmazás rendkívüli — es remélhetően átmeneti — elveiről. Hogy ezeket maga az élet fogja hatálytalan!tarn, afelől semmi kétség. Csak meg kell várni, amíg beköszönt 1988, új áraival. A kereskedelmi szervezetek, valamint az építőanyag-gyártók ezekben a hetekben egyeztetik azt a mennyiséget, amit még az idén el lehet adni. Ezt inkább elosztásnak lehetne nevezni, hiszen valamiféle rangsort kell fölállítani az építőanyagra várakozók között. Ebben a sorban feltétlenül az első helyre kerülnek azok, akik korábban — nagy előrelátásról téve tanúbizonyságot — anyagbiztosítási szerződést kötöttek. A továbbiakban azokat kell kiszolgálni, akik valamilyen rendkívüli esemény (például a nagy nyári viharkárok miatt) kénytelenek építkezni, illetve házukat, lakásukat felújítani. Ugyancsak előnyt élveznek a többiekkel szemben azok a vevők, akik az érvényes építési engedéllyel igazolni tudják a helyi Tüzép-vezető előtt, hogy nem nyerészkedésre akarják használni az építőanyagot, hanem arra, amire az való: építkezni. Ezek a vásárlók azonban számíthatnak arra, hogy az indokoltnál nem kaphatnak több falazóanyagot, cserepet, és hogy egy építési engedéllyel nem lehet bejami az egész országot, minden kereskedésben arra vásárolni. Nyolc napon belül Korábban, amíg nem szédített meg sokakat a felvásárlási láz, a legbiztoacélszemcsés szemcseszóróval vált teljesebbé. Következő lépésként a jövő esztendőben a fülkeelemek színfestéséhez az NSZK-ból új festő-robotsor érkezik. A berendezés alapozási munkáit már megkezdték a közelmúltban átadott festőműhelyben. A fülkék tökéletes felületkezelésén és festésén kívül a Claas cég másik alapvető követelménye az volt, hogy az elemekből összeállítható kabin alkatrészei csereszabatosak legyenek. Az Agrikon sabb tipp az volt, ha az ember a gyártóknál próbált szerencsét, az úgynevezett „művi kiszolgálást” vette igénybe. Hogy most itt se lehessen jogosulatlanul előnyhöz jutni, a művi értékesítést is szabályoztak. Oly módon, hogy a telepek, a megrendelő irodák, az áruházak az év hátralevő részében a termelők által idei szállításra vállalt keret határáig vehetnek csak fel megrendelést, illetve fogadhatnak el befizetést. Minden értékesítő helyen felhívják a vásárlók figyelmét arra, hogy a befizetést követően, záros határidőn belül vigyék el az árut. A Tüzép Vállalat például nemrégiben országos felhívást tett közzé, hogy a vevők nyolc napon belül egyeztessék igényüket a termelőkkel, ellenkező esetben csak jövőre, és már a magasabb áron juthatnak építőanyaghoz. Nem nehéz megjósolni, hogy az ideiglenes forgalmazáspolitikai elvek ellenére sem lehet elégedett minden építkezni vágyó. Ha a magánkereskedésekben sem jártak szerencsével, akkor már csak a jövő évet várhatják. Az akkori szállításra már most vesznek fel előrendelést az építőanyag-gyártóknál. Újdonság viszont, hogy a korábbiaktól eltérően nem kell előzetesen lefóglalóz- ni az üzletet, hanem csak jövőre kell kifizetni a teljes vételárat. majsai gyára azért a régi, elhasználódott rezgőollókat felváltotta egy Tru- matic—180-as lyukasztó-libbelő géppel. így a korábbinál lényegesen pontosabban tudják kiképezni a csatlakozások és a szerelvények helyeit. Jelentős előrelépést hozott ezen a területen az új lézeres lemezvágó is, amely műszaki rajz alapján azonnal és közvetlenül kivágja az acéllemezből a kabin ablaknyílását, vagy az alkatrészt. Az élhajlítás pontosságának növelését két új számjegyvezérlésű élhajlító üzembe állításával oldották meg. Az előírt méretek betartását segíti a ponthegesztő robot, amelyet az NSZK- ból vásároltak. Ennek forgóasztalát a Győri Recard Vállalat, a vezérlését pedig az Agrikon központi gyárának fejlesztőmérnökei alakították ki. Gaál Béla Az utolsó roham Az év hátralevő heteiben még nagy megpróbáltatás vár a kereskedőkre és a vásárlókra: az utolsó roham. Mert hiába próbálják import anyagok választékával enyhítem a hiányt, hiába dolgoznak éjjel-nappal, szombatvasárnapi műszakokban is a téglagyárak, a cserepesek, nem lehet kielégíteni ezt a váratlanul feltört nagy „étvágyat”. A kereskedelempolitikai elvek azért csupán arra hivatottak, hogy ami elkészül, és ami importból még az idén az országba beérkezik, az a lehető legigazságosabban eljusson rendeltetési helyére: a fogyasztóhoz. Á jószándék és a vásárló között persze van még egy, sokszor gyengének bizonyuló láncszem: a kereskedő. S mivel a kiadott irányelvek végrehajtói éppen ők, nem elég helyismeretükre, becsületükre apellálni olyan idők- ban, amikor a vásárlóknak is megéri egy kis csúszópénz, hogy előnyösebb helyezést érjenek el a „kivételezettek” listáján. De hogy az elveket mindenhol betartsák, arra a gazdasági rendőrségnek is lesz gondja. Szikora Katalin Forczek Dániel még sok apróbb részletről, tervről szólt beszélgetésünkkor. Célratörő határozottsággal ecsetelte a szövetkezet gazdasági kibontakozásának útját és jövőjét. Már „csak” erő és pénzügyi stabilitás kell hozzá, mert mint mondotta, a kitartás és a szorgalom nem hiányzik az itt élő emberekből. Csabai István 3«ea|ea|ea|e3|ea|e9|ea|e3|e3|ea|e9|e3|ea|ea|ea|ea|ea|ea|e9|ea|ea|ea|ea|e3|ea|ea|ea|ea|ea|ea|e3|ea|eatea|ea|e3|ea|e9|c3|ea|ea|ea|e3|ea|e3|e * * * * * * ♦ ♦ * ♦ ♦ * * * * * * * ♦ 4* ♦ ♦ * * 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c Pályázati felhívás ■> A Kiskunsági TESTÖV pályázatot hirdet ■ ellenőrzési irodavezetői munkakör betöltésére. Alkalmazási feltételek: közgazdaságtudományi egyetemi, vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség, legalább 5 éves mezőgazdasági számviteli szakmai gyakorlat Bérezés a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH rendelkezés, illetve az 5/1977. (VI., 20.) TOT elnökségi ajánlás alapján megegyezés szerint A munkakör 1988. január 1-jével tölthető be. A pályázatot részletes önéletrajzzal, jelenlegi beosztás, fizetési igény megjelölésével 1987. december 5-éig kérjük az alábbi címre: Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége 6000 Kecskemét, Szövetség tér 1. 3057 4c 4c 4c 4: 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4e 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c 4c ♦ 4c 4c 4c 4c 4c 4c * * #*4=4: ****** ****4: ****** ************* ****** 4: **4: ** ÉV VÉGI ÉPÍTŐANYAG-PIAC Vásárlás helyett —■ továbbra is elosztás
