Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

8 • PETŐPFI NÉPE • 1987. november 3. SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT SZILÁDY ÁRON A sokoldalú tudósra, az iskolateremtőre emlékezünk GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET A kollégium úttörőcsapata • A Kiskunhalasi Bernáth Lajos úttörőcsapat tagjai — középen Schwób János igazgatóval — a névadó emléktáblája előtt, a néhány napja kapott csapatzászlóval. Reformokban gazdag világunkban az eligazodás, az előrehaladás nélkü­lözhetetlen követelménye a múlt isihe- rete. Ebből merítve jobban bírunk al­kalmazkodni a jelenhez, önmagunkat helyesebben tudjuk értékelni. A múlt tapasztalatai segítségünkre vannak a jövő feladatainak meghatározásában, a megvalósítható, reális célok kitűzésé­ben. A múlt tanulmányozása során ráéb­redünk, hogy az ember igazán jelentős eredményeket és sikereket csak ereje,, értelme, akarata és érzelmei mozgósítá­sával és összefogással érhet el. A közösségekben sokszor nagy for­mátumú egyéniségek mutatnak példát az előrehaladásban, kiemelkedő tehet­ségükkel, alkotókészségükkel, szilárd akaratukkal. Mindezzel kivíva az átlagemberek elismerését, s — olykor — meg nem értését is. Munkásságuk mindig követésre méltó példaként áll az utókor előtt. Kiskunhalas városa és a gimnázium tiszteli hagyományait: már 1927 no­vemberében, halála után öt évvel szob- .rot emelt nagy fiának, Szilády Áron­nak. 1837. november 3-án született Ság- váron és Kiskunhalason halt meg 1922. március 19-én. Arany János tanítvá­nya. Irodalomtörténész, aki a Régi Magyar Költők Tárának szerkesztésé­vel felvállalja Balassi Bálint, Ilosvai Selymes Péter, Tinódi Sebestyén bemu­tatását; műfordító és lapszerkesztő; ke­leti nyelvekkel foglalkozó nyelvész; re­A Kodály-iskola dísztermében az if­júsági bérletsorozat legutóbbi koncert­jén ismét zsúfolásig telt a nézőtér. An­nak ellenére, hogy az utóbbi hetekben a szokásosnál is gyakrabban találkoz­hattak Kecskeméten a klasszikus zenét kedvelő fiatalok az élő zene élményé­vel. Mint máskor, az iskola művészta­nárai és diákjai azúttal is személyre sza­bott, közösen megoldandó feladatokra szerveződtek kis „együttesekké”. Többségében középiskolásokból állt a közönség. A diákok megkapták azt a klasszikusok hallgatása közben külö­nösen ritka élményt is, amelyre ez az életkorú közönség különösen érzékeny. A program széles periódust ölelt fel, kiemelkedő tájékozódási pontokkal, korszakokat jellemző alkotókkal. A műsor első felében az angol, német és az olasz zeneirodalom kiemelkedő képviselői szólaltak meg. I I Amikor az Öregnek jelentet- '/ tem, és engedélyt kértem a továbbiakhoz, közölte: Brugoviczki utó- . lagos személyellenőrzése megtörtént, s az adatok nagyon is aláhúzzák a nyo­mozási koncepciót. Brugoviczki János 68 éves, közvetlenül a halála előtt nyug­díjasként az ÉPGÉP vállalati beosztott könyvelőjeként dolgozott. Korábban raktári munkás, majd raktáros-volt, és szorgalmával anyagkönyvelőségig vitte, mindvégig, azaz 1966-tól tizenkilenc éven át a 43-as építőknél dolgozott, aho­vá állami ajánlással került. — Állami ajánlással? — Igen. Ugyanis 1966-ban szabadult Sopronkőhidáról, ahol húszévi szabad­ságvesztés büntetését töltötte, mint volt háborús bűnös. Ismerős a dolog? Nos, menjünk tovább. Brugoviczki János 1937-ben végezte el a Ludovika Akadé­miát, hadnagyként avatták. Részletes szolgálati leírása. most nem érdeke!j. A lényeg: a háború alatt mindvégig hát­országi szolgálatot teljesített, 1944-ben százados. A Szálasi-puccs idején a Hon­védelmi Minisztériumba került, részt vett náciellenes érzelmű magyar tisztek letartóztatásában és elhurcolásában, sa­többi. satöbbi.... 1945 áprilisában Sop­ronnál, az osztrák—csehszlovák határ háromszögében menekülés közben fogta el egy szovjet—magyar katonai vegyes­járőr. 1946-ban első fokon halálra, má­sodfokon húsz évi szabadságvesztésrey ítélték. 1956 októberében egy ellenfor- ' radalmi csoport őt is kiszabadította a • Berki,Viola: Szilády Áron portréja. (Méhesi Éva reprodukciója) formátus lelkész. Tagja a Kisfaludy Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémiának, külföldön is elismert tu­dós. Az angol — operái közül elsősorban a Didó és Aeneas cíművel közismert — Purcelltől ezúttal egy ugyanebben a műfajban született későbbi alkotásból, a Tündérkirálynőből hallhatott egy szvitet a közönség a zeneművészeti szakközépiskola kamarazenekarának tolmácsolásában. Bach kortársa, a ko­ra zenei divatjaira az utókor szerint túlságosan is figyelő Telemann, az es­ten azzal a műfajjal volt jelen, amely munkásságában is a legjellemzőbbnek számított. B-dúr triószonátáját Vereb Katalin (oboa), Keszthelyi Tamás (he­gedű), Amóth Balázs (fagott) és Keme- nes András (csembaló) előadásában hallhattuk. Vivaldi muzsikája a koncertlátoga­tók szinte állandó élménye, a g-moll fuvolaverseny pedig még ezek között is a leggyakrabban felcsendülő művek sorába tartozik. Dratsay Ákos fuvoia­börtönből, de nem szökött tovább, ha­nem decemberben önként jelentkezett, és végig letöltötte a kiszabott büntetését. Nevelőtisztje intézte el alkalmazását a vállalatnál... A többit tudjuk, a Brugo- viczki-kép összeállt. Sajnos, megszólal­tatni nem tudjuk. — Az Öreg maga elé nézett, majd folytatta. — Ami a csics- kást illeti, Ballagó elvtárs intuícióját na­gyon is figyelemre méltónak tartom. Álljanak rá erre az azonosítási vonalra. Már indultam kifelé, amikor utánam szólt. — Még van egy elvarratlan fonalunk: Binder, az erdész, Fertőrákoson. Gon­dolom, vele kapcsolatban majd a megyei elvtársak intézik az intéznivalókat. Hadd járja az erdőt, s jelentse a pártbi­zottságnak a tapasztalatait. Megfigyel­jük. Ha benne van a kincskeresésben, előbb-utóbb elárulja magát, ha meg tényleg nem más, mint egy túlbuzgó kí­váncsi, akkor gyakori jelenléte az igazi kincskeresőt zavarhatja, ami — leg­alább a csicskás azonosításáig — ne­künk kedvez. Persze nagyon nagy az erdő és tévedhet az ember. A feladat tehát: a hajdani tisztiszolga felkutatása, ha ugyan még életben egy­általán föllelhető. Mindenesetre az első állomás Hajdúhadháza, ahol Balassa Sándor született. Jelentésem Balassa Sándor volt hon­véd és tisztiszolga felkutatásának körül­ményeiről: 1. ... Hajdúhadházán az 1923. évi anyakönyvi adatok alapján megállapí­Apja, Szilády László halála után a Göttingát, Konstantinápolyt megjárt tudós lelkészt választották a halasi re­formátus egyház lelkészévé 1863-ban. 1865—78-ig a város országgyűlési kép­viselője. Ma a tudósra, az orientalistára, az irodalomtörténészre, a Magyar Tudo­mányos Akadémia egykori tagjára, a közéleti emberre emlékezünk. Vala­mint az egyházi személyiségre, aki val­láselméleti kérdésekkel is mélyreható­an foglalkozott. Gyönyörűen felújított gimnáziu­munkban névadónkat méltatjuk, s azt, akinek iskolánk felnőtté válását kö­szönhetjük: 120 évvel ezelőtt közéleti munkássága eredményeként szerezte meg az intézménynek az érettségiztetési jogot. Kilencvenöt éve emeltette ezt a remek neoreneszánsz épületet, hogy méltó hajléka legyen a művelődésnek. Ellátta korszerű felszereléssel; könyv­tárral, s — mindenekelőtt — kiváló pedagógusokat toborzott e falak közé. Az iskolát teremtő, sokoldalú em­bert ünnepeljük. Azt, aki vállalta gon­dolataiért, elképzeléseiért a harcot, a cselekvést, s küzdött ezért a kultúrát terjeszteni hivatott intézményért. Mélyen igazak az iskola aulájában felavatott emléktáblán olvasható Ber­zsenyi-gondolatok: „A derék nem fél az idők mohától... ... Érdemét a jók, nemesek s jövendő Századok áldják." Sallay Sándor a Szilády Áron Gimnázium igazgatója szólója mellett a zeneművészeti szak- középiskola kamarazenekarát Pusker Imre vezényelte. Az első rész záróda­rabját, Bach c-moll passacaglia-ját Ré­vész László adta elő orgonán. A szünet után először a sokszínű Ra­vellel ismerkedhetett a közönség. Ének (Hajdú Katalin), zongora (Hargitai Imre), fuvola (Berényi Bea) és cselló (Agócs Márta) összjatékában, szerző­jük virtuóz formakészségét, merész harmóniakombinációit dicsérve szólal­tak meg a Madagaszkári dalok. Tziga­ne című, magyar cigányos témákat is feldolgozó, a szólóhangszer koloriszti- kus lehetőségeit kihasználó koncert- rapszódiáját Zs. Szabó Mária (hegedű) és Hargitai Imre (zongora) játszotta. Radványi Mária zongorajateka a ke­véssé ismert Szkrjabin művészetét hoz­ta közel a közönséghez. Etűdjeinek, mazurkájának a hangverseny emléke­zetes pillanatait köszönhették a megje­lentek. K. J. toltuk, hogy Balassa Sándor születési adatai mindenben megegyeznek a hon­védlevéltár által közöltekkel. Tovább tudakozódva a következők rögzíthetők. Nevezett 1945 májusában vagy júniusá­ban érkezett haza úgy, hogy nem esett hadifogságba. Akkori elmondása szerint a dunántúli harcok alatt dezertált és kü­lönböző tanyákon alkalmi munkákat vé­gezve bujkált, majd Dunaföldvárt és Szegedet érintve—gyalogosan és alkal­mijárműveken — ért haza a családjához Hajdúhadházáfa. 2. A községben senki sem tudott arról, hogy munkaszolgálatos alakulat keret­legénye volt a háború alatt. A földosz­táskor két kisgyerekére tekintettel —négy holdat kapott. A földműveléshez állatai, fölszerelései nem voltak, és ő maga sem értett hozzá igazán. Amikor a községi nemzeti bizottság kisbiróként alkalmazta, fele földjét átadta szom­szédjának, de a maradék területen is alig boldogult. Az 1949-es tsz-szervezéskor ettől is megvált, majd házát eladva csa­ládjával együtt ismeretlen helyre költö­zött a községből, és azóta sem tudnak róla, illetve ma is élő, idősebb szomszéd­ja úgy emlékszik, hogy valahová Dunán­túlra mentek. , 3. Abból kiindulva, hogy 1945-ben két kisgyermeke volt — akkor kb. 3—4 éve­sek — ismét anyakönyvi kutatáshoz fogtunk. A feleség. Juhár Mária neve alapján fel tudtuk venni a gyerekek ada­tait. Ezek birtokában — a néphadsereg hadkiegészítő parancsnokságának se­gítségével — meg tudtuk állapítani, hogy egyikük, ifj. Balassa Sándor Ka­posvárott teljesített sorkatonai szolgála­tot, majd ugyanott megnősült és jelenleg is ott él, s a helyi Kaposmente Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetben dolgozik, állattenyésztőként. A megyei lap szer­kesztőségének’egyik újságírója közre­működésével megtudtuk, hogy édesapja még él, de évek óta ágyhozkötött nagy beteg, és édesanyjával együtt Hegykőn (Fertőrákostól délkeletre az ötödik község) lakik. (Folytatjuk) Kiskunhalason tizenkétéves múltra tekint vissza a környékbeli tanyákról és településekről érkező kisdiákok ottho­na. Jelenleg száznyolcvanketten élnek az épület falai között, innen indulnak a város két általános iskolájába tanul­ni. így volt ez egészen október 16-áig. Akkor ugyanis egy nagy és kettős sors­forduló történt az épület falai között-. Emlékezetes, szép ünnepélyt rendez­tek abból az alkalomból, hogy a diák­otthont kollégiumi rangra emelték, s engedélyt kaptak az önálló úttörőcsa­pat megalakítására. Az eseményt az elmúlt évben alapos és körültekintő megbeszélések előzték meg: azt latolgatták, hogy mennyivel lenne hasznosabb, célravezetőbb, ha önálló úttörőcsapatban élnének és kö- zös’programjaik lennének. Ok ujgyanis jobban összeszoktak, mint az iskolá­ban osztálytársaikkal. Az otthongyűlé­sen az elmúlt tanév végén a gyerekek dönthettek: egy újonnan szerveződő vagy régi, megszokott csapatuk tagjai akarnak-e lenni. Kimondták, hogy át­jönni nem kötelező. A szavazatok szá­ma az önálló csapat életrehívása mel­lett döntött, — tizenöt nyolcadikos pe­dig az iskolai úttörőcsapatban maradt. Szeptember 15-én kapták meg a mű­ködési engedélyt: az ünnepi csapatgyű­lésen olvasták fel az 1. számú díszpa­rancsot. (Az ünnepséget videón rögzí­tették, a gyerekek kérésére már több­ször újranézték.) Most az alsótagozatosok egy rajban élnek a Bernáth Lajos nevét viselő úttö­rőcsapatban, S a felsőtagozatosok vi­szont szakőrsökben, szakrajokban dol­goznak. Csordás Tibor csapatvezető öröm­mel szólt a honvédelmi, a számítástech­nikai, az egészségügyi és a családsegítő rajok munkájáról. A négy rajnak ugyanis 17 egysége van. A lányok sü­tés-főzést, szabás-varrást is tanulnak a foglalkozásokon. Nagyön szeretik a számítástechnikai foglalkozásokat, a nyolc számítógép naponta átlagosan 5 —6 órán keresztül „dolgozik”. A gye­rekek közben hazaérnek a kollégium­ba. A nevelőket köszöntik, ölelik, újsá­golják: mi volt az iskolában. Neveté­sük, jókedvük egyértelműen jelzi: haza­jöttek! Tőlük akarom megtudni: ki volt Bernáth. Lajos?, akinek a nevét felvet­ték. Jankai Tibor, — aki kollégium híján a hét kilométerre levő iskolába járna — tudja, hogy tanár volt, a helyi gim­náziumban tanított, élnek gyermekei, unokái, akik itt voltak a csapatzászló­átadási ünnepélyen. Gál Karolina, aki ezen az eseményen az egyik zászlóvivő volt, így beszél a névadóról: — Költő volt és pedagógus, a Tanácsköztársaság idején tevékenyen dolgozott az új világ építésén. A kollé­giumban számos becses emléktárgyat őrzünk, ami Bernáth Lajos tulajdona volt. — Őrizzük könyveit, okmányait, számos fényképét — fűzte hozzá az ötödikes Szabados Anikó. A gyerekek ezután elmondják, ki volt a több nyelvet tudó, kiváló képes­ségű főgimnáziumi tanár, aki hat gyer­meket nevelt fel tisztességgel, internálá­sok, költözések és mindig nagyon szű­kös jövedelem mellett. Tudják — hi­szen látták az úttörőcsapat alakuló ün­nepségén —, hogy unokái is élnek, s tartják velük a kapcsolatot. Majd hoz­záteszik: 1945 április utolsó napjaiban hunytéi... * A kollégiumban működő úttörőcsapat első a megyében, sőt, az országban is! Amikor nevelőik kíséretében megmu­tatják szobáikat, varrógépeiket, a mo­sógépet, centrifugát, elhiszem, hogy otthon érzik magukat, s a kétnapos hétvégék után hétfőn szívesen jönnek ide vissza. Alig akad közöttük olyan, aki nem tanul tovább. Büszkék is a sikereikre. Amikor arra a kérdésre kérem vála­szukat, hogy kik voltak azok a társaik, akik a hajdani tanyai diákotthonból indultak Sóstóról, Bogárzóból, Re- kettyésből továbbtanulni, s kik azok, akiket példaképüknek tekintenek, együtt mondják ki László Imre és Adám Zsuzsa nevét. A főiskolára veze­tő utat ez a közösség, az itt tevékenyke­dő pedagógusok egyengették számuk­ra. —s— Bagolyvár — Kecskeméten A Kecskeméti Szalvay Mihály Úttö­rő- és Ifjúsági Otthonban új gyermek- sorozatot indítanak novemberben, Ba­golyvár néven, amelynek keretében hí­res írókkal találkozhatnak. A Bagolyvár „lakója” bárki lehet, aki szeretne megismerkedni érdekes, iz­galmas könyvek íróival. A tervek szerint a Bagolyvár vendége lesz Varga katalin, a Bonca-könyvek szerzője, Petrovácz István, Bogáti Pé­ter, Szunyogh Szabolcs és Lőrincz L. László. Műveik az úttörőház gyermek­könyvtárából kölcsönözhetők. Pajtá­sok! Vár benneteket a Bagolyvár! összeállította: Selmeci Katalin Tudósítóink jelentik A Soltvadkerti Általános Iskolából Májer Tünde jelentkezett. Leveléből jo­gos öröm csendül ki: ' „Az idén először rendezték meg Bu­dapesten, a Margitszigeten a Kenguru- próba záróversenyét. Négyszáz ver­senyző érkezett az eseményre, húsz út­törőcsapatból. Az ötödik—hatodik osztályosok korcsoportjában első lett Sörös Gabriella, harmadik pedig Sörös Rita. A hetedik—nyolcadik osztályo­sok közül harmadik helyen végzett Szegvári Ferenc. A Soltvadkerti Petőfi Sándor úttörőcsapatban az idén is megkezdődött a próbáztjs, a nagyszerű eredmények láttán pedig nagy számmal neveznek be a pajtások. „Sporttal a békéért” elnevezéssel fu­tóversenyt rendezett a Kiskunfélegyhá­zi Darvas József Általános Iskola. A Kecskeméti Leninvárosi Általános Iskolából tizenhatan 10, hatan pedig 5 kilométert futottak. Elsőként Tőke Ta­más ért célba, mögötte Kozma László második lett. A futóverseny után a Darvas téri iskola nagyméretű tornatermében ta­lálkoztak, 'majd a kecskemétiek elin­dultak városnézésre. A Kiskun Múze­umban fogadták őket és magyarázatot fűztek a látnivalókhoz. Megnézték a Hattyúházat, a Petőfi-szobrot, Móra Ferenc szülőházát és a híres platánsort. (A tudósítók: Magó József és Farkas Tamás.) Hetvenen a számítógépek előtt A Kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hetven harmadikosai— a C- és a D-osztály tanulói — az elmúlt napokban megnézték az SZMT-székházban kiállított számítástechnikai gépeket. A gyerekek körében nagy sikert aratott ä számukra előkészített bemutató, s hogy maguk is használhatták a számítógépeket. Közülük eddig kilencen jártak számítástechnikai szakkörre. A látogatás után sokan döntöttek úgy, hogy alaposabban megismerkednek ezekkel a „csodálatos” gépekkel. (Tóth Sándor felvétele.) Munkát keresett a Nap Sok minden furcsaság megtörtént is neveltelek fel! De mondd csak: már a világon. Mesélik, hogy egy­tudsz-e kalácsot sütni? szer maga a Nap is gondolt egyet, és- Nem, azt nem tudok... ­elindult munkát keresni. felelte a Nap. Bekopogott az első házba. — Akkor pedig ne is háborgass- Hé, gazda! Tudnál-e valami tovább, eredj az utadra! — mondta munkát adni? a gazda és már nem is törődött vele. — Mihez értesz?— kérdezte visz­Továbbment a Nap, a gazda át­sza a házigazda. ment a szomszédba és elmesélte, mi. ■ — Világítok ... történt. — Ván nekem is lámpám, az elég. — Tudni akarjátok, ki volt nálam Mit tudsz még ezen kívül? munkát keresni? kérdezte. — . —| Melegítek ... Maga a Nap! . — Kályhám is van. Az nekem — Na és?— kérdezték a szomszé­.elég. Mit tudsz még? dók. — Hát... nevelni is tudok ... — Mit na és?! Hiszen nem ért — Nincs semmi nevelnivalóm! semmihez! Anyám eleget mondta nekem: mire Fordította: Antalfy István KONCERTJEGYZET Klasszikus zene középiskolásoknak D€R FCFKflC: fi ge/ztenyeíán túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents