Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
1987. november 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Sínen a vagonüzlet Milyen az áruellátás Kömpöcön? A jég hátán is megél az olyan ember, mint Kömpöcön Hódi Péter eladó. Jól kifundálta a Kiskunmajsa és Vidéke Áfésszel, hogyan lehet kevés kiadással az itt lakók iparcikkellátásában egyről a kettőre jutni. Májusban a Rákosrendezői Pályaudvaron kértek két, vasúti közlekedésre már nem alkalmas teherkocsit, és ezeket azóta áruértékesítésre használják fel a falu lakóinak jobb ellátásáért. •Az iparcikk- vagonboltban Hódi Péter már hótoló lapátokat ajánl megvételre. • .Háztartási edényekből bő a kínálat... SZOMBATI LEVÉL: B izonyára nem csak én tapasztalom, hogy ha nálunk valami nem megy, ha egy zavaró jelenség kezdi meghaladni az elviselhetőség mértékét és úgy látszik, nem tudunk ellene hatásosan fellépni, akkor arról a témáról konferenciát rendezünk, szimpóziumot hívunk össze, netán kerekasztal-beszélgetésen keressük a megoldást. Azt a megoldást, amely ott van a kezünk ügyében, az orrunk előtt, az asztalfiókban, és ezzel tisztában is vagyunk. Mégis úgy teszünk, mintha nem tudnánk róla, mert szégyelljük az egyszerű, ám hatásos megoldásokat; bonyolítjuk dolgainkat, mintha az okos emberhez méltatlan volna a gyors, a körülményeskedést nélkülöző döntés és cselekvés. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a napokban arról számolt be a televízió híradója, hogy Budapesten minőségvédelmi konferenciát vagy tanácskozást tartottak. Feltételezem, hogy csupa minőségi szakértő volt jelen, akik tisztában voltak azzal — legalábbis elvileg —, hogy mitől jó a minőség, ha jó, és mitől rossz, ha rossz, ha csapnivaló. Ez a feltételezésem akkor kezdett kétkedéssé válni, amikor elolvastam az elnökség feje fölött öles betűkkel kiírt jelmondatot: társadalmi összefogással a minőségért. Ekkor én már arra gondoltam, hogy talán mégsem egyértelműen szakemberek ülnek a teremben, vagy az összejövetel szervezői nem látják tisztán, kinek mi a feladata a minőség javításában. Mert hogy a minőséggel bajok vannak, az eléggé köztudott. Vaskos könyvben sorakoztatták föl azt a hosszú listát, amelyen ott található a külföldről visszaküldött áru, ott vannak az itthoni boltokban selejtesnek bizonyult termékek. De a sort mi, állampolgárok, naponkénti vásárlók is folytathatjuk. Nem a lakásokkal kezdem, noha itt lehetne legkönnyebben a leghosszabb kifogást felsorolni. Mondhatjuk viszont a harisnyákat, zoknikat, cipőket, a bútorokat, a háztartási gépeket, televíziókat, kerékpárokat, sőt újabban a vetőmagvak egy részét, a fa-- csemetéket, a könyveket (nem tartalmuk, hanem nyomdai előállítá/ Kejgázi suk miatt) és egyes élelmezési cikkeket is. Rengeteg pénzbe, időbe, munkába kerül ez nekünk, a méregről, a bosszúságról, az idegeskedésről már nem is szólva. Ezért vannak kételyeim arról, hogy mindezt „társadalmi összefogással” meg lehet oldani. Szerény véleményem szerint a minőséghez két dolog kell: jó anyag és jó szakember. Ha bármelyik hiányzik, akkor mérget lehet rá venni, hogy nem jön elő a jó minőség. Mit tehet ilyenkor a társadalmi összefogás? Sokat nem, sőt azt hiszem, semmit. Azoknak kellene összefogniuk, akik felelősek az anyagellátásért, majd i gyártásért, tehát akik ezért kapják a fizetésüket. A társadalmi összefogással tehát ne etessenek bennünket. Nem azért mondom ezt, mintha nem hinnék ennek erejében, de csak akkor érhető tetten ez az erő, akkor mutatkozik meg, ha valóban az egész társadalmat érintő, érdeklő ügyekről van szó. Hiába fog össze ugyanis a fél ország, mondjuk, az egyik bútorgyárral a minőségért, ha az az anyag, amiből szekrényt asztalt, heverőt kell gyártani „osztályon aluli áru”. Vagy velem, az újságíróval hiába akar összefogni az ország, a társadalom másik fele, ha én nem tudok különbséget tenni alany és állítmány, közügy és magánnyavajgás között, ha nem ismerem a helyesírás szabályait, akkor nem tudok „minőségi” cikket írni. Önmagában ugyanis az akarat kevés, és a minőség érdekében, szerintem, nem ösz- szefogni kell, hanem fegyelmezetten, felkészülten, lelkiismeretesen dolgozni, belső tartást, elvet és hitet kialakítani magunkban. Ne akarjunk mindent a társadalom nyakába varrni, ne általánosítsunk, ne ködösítsünk, ne kenjük el a felelősséget már előre! Mert mi történik, ha a budapesti tanácskozás után esetleg nem javul gyártmányaink minősége? Akkor a társadalom lesz felelős, mert nem fogott össze? Márpedig a társadalmat nem lehet leváltam, nem adhatunk neki fegyelmit, alacsonyabb munkakörbe sem helyezhetjük. És akkor az derül ki, hogy „objektív okok miatt” nem javul a minőség? Azért hegyeztem ki, kicsit szatiri- zálva a kérdést, hogy érzékeltessem, hová vezet, ha nem gondolkozunk, ha rosszul gondolkozunk. Ne akarjunk olyasmit, ami már eleve lehetetlen. És ez nem csak a minőség védelmére értendő. Mi már számtalanszor társadalmi összefogással akartunk javítani a közlekedési fegyelmen, fellépni az alkoholizmus, a csúszópénz, a protekció ellen. Tessék belegondolni: hol tartunk ma? Abban kellene összefognia a társadalomnak, hogy kivesse magából a csalókat, lopósokat, a seftelőket, a károgó vészmadarakat, és a törvénytisztelő, szorgalommal és lelki- ismerettel dolgozó embernek legyen becsülete. Csak neki. De erre már gyermekkorban nevelni kell. Mostanában azonban mintha az eifajta nevelés kimaradna jövőt építő szorgalmunkból, mintha szép lassan elolvadna az erkölcsi erő becsülete. Ezért kapcsolt kisebb lángra az agyam, amikor a budapesti tanácskozás jelmondatát elolvastam. Mert szívem szerint én azt írtam volna az elnökség feje fölé — szemben a hallgatósággal —, hogy a minőség: érték. Miért írták ki mégis azt, amit kiírtak? Ezen morfondíroztam, s eszembe jutott a hajdani csizmadia esete. Az illető hatalmas betűkkel kiíratta . a cégtáblájára, hogy Nagy Mihály csizmadia és kéjgáz. Be is kopogott hozzá a tanító és rákérdezett a nyelvtani rejtelemre: — Én azt értem, Mihály bátyám, hogy csizmadia, de mi az, hogy kéjgáz? A csizmadia megvakarta a fejét, átszellemült arccal felnézett a kaptafáról és kijelentette:' — Olyan szépen hangzik. HA MINDKÉT FELNEK ELŐNYŐS Osztrák üzletemberek látogatása A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalathoz látogattak csütörtökön az Ausztriában negyven éve alakult österreichische Importvereinigung egyesülésbe tömörült osztrák kereskedelmi cégek képviselői. A magyar élelmiszer-termékek importját szervező egyesülés kereskedelmi tanácsosával, a baromfiszekció elnökével, Jakob Tennerrel, valamint Manfred Kadits-csal, a Konsum Österreich vezérigazgatójával a kereskedelmi kapcsolatokról és azok fejlesztési lehetőségeiről beszélgettünk. Előbb a kereskedelmi tanácsost kértük, értékelje a 40 éves együttműködést. Balta, ásó, hótoló A vagonüzletekben — mi másnak nevezhetnénk e kerék nélküli eladóhelyeket? — októberben 350 ezer forintért vásároltak a kömpödqk különféle iparcikkeket. Kapható itt szinte minden, amire a falusi embernek a háza táján szüksége van. Ló- és rjiarhavaka- 1 ró; hótoló, hólapát, vasvilla, balta, ásó- és lapátnyél; kőművesszerszámok; 10 —20 literes horganyzott fazekak, kannák, kályhacsövek; létra és műtrágya — csupán a leginkább kelendő árukról álljon itt rövid felsorolás. Ha még vasvályúból meg csavarokból is több volna, akkor lennének csak igazán „sínen” a vagonüzletek! Ez esetben 400 ezer forintot is elérne a havi forgalom. Autó kanyarodik az udvarba. Túri Tibor gépkocsivezető 66 töltött gázpalackkal érkezett. — Hányat hagyjak itt? Ez a kérdés is megszokott —r a heti háromszori szállítás alkalmával hangzik el —, miként igenlő választ kapnak Hódi Pétertől a gázpalackcserélő lakókon kívül azok is, akik takarmánytápért és műanyag fóliáért jönnek. Ahol ilyen élénk az adásvétel a nyitott vagonajtón és az udvaron át, milyen bent, a fedett ABC-ben a kínálat ■ más, alapvető termékekből? — Beljebb kerülünk az áruházba. Melegítő, zokni, cérna, törülköző Férfiing minden méretben kapható. Van felnőttek, gyerekek számára készült melegítő és zokni, akárcsak sza- , badidő- és munkaruha, törülköző, cérna, kézimunkafonál, villámzár és ajándékcsomagra való hímzett szalag. Mivel kevés gyermek születik Kömpöcön, hasonlóképp kevés a csecsemő-ruhaneműt vásárolók számai Háztartási edényekből jó a választék, ami azt jelzi: a szövetkezeti kereskedelem lakóhelyükön igyekszik a fogyasztókat megtartani és ellátásukat szélesebb körűvé tenni. Az iparcikkeladóhoz hasonlóan vajon az élelmiszer-értékesítőkre is áll a hasonlat: ajég hátán is megélnek? Nos, a falu kereskedőinek ez a csoportja — s velük együtt a vevők is — hasonló gondokkal küszködik, mint bárhol másutt az országban. Természetesen nincs szó áruhiányról. Az egy éve nyitott, havi 800 ezer forint forgalmú üzletben a legtöbb napicikk megtalálható. Van étolaj, margarin és WC-papír is. Azonban Sági Pélernének a Csücskő dűlő 8. szám alól, három kilométerről holnap ismét be kell kerékpároznia a községbe, mivel kedvelt Karaván kávéjából akkorra vár az ABC újabb szállítmányt. — Jó minőségű halasi liszt? — keresgél az asszony az egyik polcon. — Nem kaptunk — tudja meg Lip- painé Meszes Irén boltvezető-helyettestől. — Akkor csak sót és elemet kérek. Szegényes tejtermékválaszték — „gyengélkedő” hűtő A Hunyadi utcai Csáki Tiborné csalódottan látja, hogy a tejtermék-hűtőpult megint nem hűt rendesen. A vaj és a fehér túró már egészen puha. Neki és a többi fogyasztónak nem vigasz, amit a helyettes vezető magyaráz: — Jó a hűtő, csak nem bírja behűteni az árukat. No hiszen! Sokra mennek így vele! A választék is igencsak szegényes, mert amint Csákiné beszámol róla: —f Már a megnyitás óta mondogatjuk az ABC-ben, hogy változatosabb lehetne a kínálat tejipari termékekből. Én például a vaj- és a sajtkrémeket hiányolom, és több sajtra is szükségem lenne. Csáki Natália délben két félliteres zacskós tejet óhajt venni, de — nincs. Belenéz a mélyhűtött zöldség- és gyümölcsfélék tárolására való másik, nagyobb fagyasztőpultba is; ánj abban mindössze néhány csomag baromfihús van. A mirelit gyümölcs- és zöldségtermékeket egy hónapja csak várják az üzletben. . A kömpöci tapasztalatok újra azt erősítik meg, hogy a szövetkezeti kereskedelemnek — amelynek egyébként itt már megvannak a jó működési feltételei — legfontosabb feladata ez idő tájt E táj szülötte, Petőfi Sándor versbe is foglalta! „minden szónál szebben beszél a tett”. Az utóbbi évtizedekben rengeteget beszéltek a fiatalok beilleszkedési nehézségeiről, a részben az életkorukból adódó kezdeményezőkészségüket visszafogó körülményekről, az elképzeléseik megvalósítását nehezítő akadályokról. Ritkábban olvashattunk lehetőségeiket kedvezően módosító döntésekről, kézzelfogható támogatásról. A megyei pártbizottság javaslatára a megyei tanács által áprilisban meghirdetett pályázat alkalmasnak látszik a teremtő buzgalom felélesztésére, a megye társadalmi, gazdasági, kulturális állapotát jobbító tervek, új eljárások kidolgozására, tehetséges emberek továbbképzésének elősegítésére. Noha viszonylag rövid idő alatt kellett ,a pályázatokat elkészíteni, huszonötén kértek közhasznú ügyekhez ösztöndíjat. Vagyis jól számítottak a fiátal szakemberek továbbképzésének támogatására létesített megyei alapítvány finanszírozói; jó néhány fiatal értelmiségi érzi szükségesnek ismeretei bővítését egy-egy adott cél elérésére, sokakat foglalkoztatnak napi munkafeladataikon túlmutató tennivalók. a falusi lakosság minél zavartalanabb év végi áruellátása. Ahogyan azt Hódi Péter iparcikkeladótól láttuk! Kohl Antal Az alapító 28 testület, vállalat, gazdaság illetékesei jó befektetésnek érzik a felajánlott összeget. Meggyőződésük szerint közvetve-közvetlenül gyorsan megtérülnek a legsikeresebb pályázóknak kifizetett forintok. így vélekedett a fejlesztési alapítvány ügyrendjének megfelelően megválasztott és az első díjazottakról tegnap délelőtt, dr. Gajdócsi István elnökletével döntő felügyelő bizottság. Előzetesen szakértők minősítették a 35 éven aluli diplomások által készített dolgozatokat. Meglepően sokféle érdeklődésű fiatal pályázott. Egy kalocsai asszony az árellenőrzés hatékonnyá tételéhez ajánlott számitógépes módszert. Az üzemi előrejelzésre alapozott szőlővédelmi szaktanacsadás rendszerének kialakítására dolgozott volna ki szívesen korszerű rendszert egy kecskeméti szakember. Bajai pedagógus a német nemzetiségi oktatás történetét kutatná megyénkben ösztöndíjasként. Lajosmizséről valaki az angol óvodai nevelés tanulmányozásához remélt segítséget. Lényegretörő, alapos vita után a megyei vezető testületek, termelő vállalatok, szövetkezetek irányítóiból alakított felügyelő bizottság a kecskeméti Dulinafka Györgyöt egyéves időtartamra havi 2250 forint ösztöndíjjal táJó és korrekt a kapcsolatunk, a cégnek, a partnereknek az érdekeit szolgálja a kerskedelmi munkánk, amit a kölcsönös megelégedettség, a növekvő értékesítés is bizonyít. — Mi jellemezte az elmúlt időszakban a baromfipiacot? mogatja A megyében termesztett kalászosokon előforduló fontosabb állati kártevők és azok helye a növényvédelmi technológiában című tanulmánya elkészítéséhez. A bajai Goettlieb Gábor és Járai József együttesen kapnak 25 ezer forintot a számítástechnika tanító- képzős tematikájának kidolgozására. Díjnyertes lett a szintén bajai Tomasics Gyula is. A technikusképzést segíti angol nyelvű műszaki, gépészeti szakmai összeállításával. A bizottság értékelése szerint nemcsak a Sugovica-parti városban alkalmazható az ott élő Hegedűs Tibor, által kialakított módszer, amellyel elkészíti Baja részletes zaj- szennyezettségi térképét,' illetve zaj- csökkentési ajánlásait. Pető István (Kecskemét) A művelődésszervezés önigazgatási lehetőségeinek tanulmányozása és megyei (helyi) adaptációja című tématervét is támogatásra méltónak tartotta a bizottság. A megyeszékhelyen élő Kasza Attila Tengely és tárcsa jellegű alkatrészek művelettervezésének automatizálása című dolgozata is figyelemreméltó gondolatokat tartalmazott: a díjazottak közé került A pályázók a közeli napokban kapják meg a bizottsági értékelést, az ünnepélyes eredményhirdetésre, a megállapodások aláírására december elején kerül sor. H.N. — A nagy változások időszaka volt a négy évtized. Európában a konyhakész termékek iránt nőtt meg a kereslet, ami fokozódik, és a feladatunk az, hogy ennek az igénynek az egyre jobb kielégítésére törekedjünk, s ne álljunk le. Meg kell felelnünk az európai új élelmiszertörvénynek, higiéniai és egyéb szempontból. — kadits úr! Ön hogyan értékeli a kecskeméti vállalat piaci alkalmazkodóképességét? — Elöljáróban meg kell állapítanom, hogy a baromfitermelésnek nagy jövője van, a kereslet és a fogyasztás egyre növekszik. A húsz évvel ezelőtti személyenkénti fogyasztás megnégyszereződött. Mi Ausztriában nagyon meg vagyunk elégedve a magyar baromfi minőségével. A fogyasztók különösen nagyra értékelik — az éppen Kecskemétről szállított — kacsát, libát, illetve az ezekből készített darabolt árut. Nekünk Ausztriában több mint ezer áruházunk és leányvállalatunk van, és igyényeljük a változatosságot, az újabb baromfitermékeket. A kecskeméti vállalatnál meggyőződhettem arról, hogy a készüld új üzemrészben a Közös Piac és az USA újabb és magas igényeinek megfelelő termékek gyártására nyílik lehetőség, ami a vállalat jó piaci alkalmazkodásának bizonyítéka. Ehhez is gratulálok, elsősorban dr. Tobak István vezérigazgató úrnak, aki jól látja, hogy mi a jövő útja. Európában nagy a verseny a vevőkért, a pénzért. Együttműködésünk a magyar partnerekkel jó, amit tovább kívánunk szélesíteni és mélyíteni. — Ennek érdekében milyen teendőik vannak a magyar partnereknek? — A piaci munkát erősíteni kell, valamint a minőség és a választék javítására van szükség, a költségek csökkentésével pedig az árversenyben való helytállás a legfontosabb, hiszen mindenki olcsón szeretne vásárolni. A termelők és a kereskedők jó együttműködése, a kapcsolatok folyamatos megújítása ugyancsak fontos. Azt mondhatom: ma már magas szinten állunk, a mostani helyzettel elégedettek lehetünk, de a megelégedés, stagnálás nem képzelhető el, a jövőre kell gondolnunk. A további útról, a tennivalókról beszélgettünk mostani találkozásunkkor is a kecskeméti vállalat vezetőivel. Felvetettük például, hogy a pulykavágás és -darabolás tekintetében mit szeretnénk még elérni és a piaci propaganda növelésén is gondolkodunk. A vásárlók érdeklődését jobban fiöl szeretnénk kelteni és ezért 1988-ban néhány akciót szervezünk. — Forgalmaznak-e üzlethálózatukban egyéb kecskeméti termékeket? — Barackpálinkát, szalámit, amiről tudok, ezzel egyébként az importosztályunk foglalkozik. Természetesen van lehetőség a termékskála gazdagítására. — Bács-Kiskun megyében igen sok élelmiszert, italt gyártanak. Úgy gondolja, ezek egy részének exportjára lenne lehetőség? — Az együttműködés, az üzleti kapcsolat, a gazdaságosság figyelembevételével kiszélesíthető a kapcsolat. Ennek előfeltétele, hogy legyenek megfelelő menedzserek. A közös munkához, termeléshez, vagy akár közös vállalat létrehozásához erre szükség van. Nem egyszerű feladat, s csak akkor szabad belefogni, ha a gazdaságossági számítások megalapozzák, vagyis előnyös a partnereknek. Biztos vagyok benne, hogy vannak feltáratlan lehetőségeink. — Úgy érthetem szavait, hogy amennyiben korrekt és konkrét üzleti javaslattal önt megkeresik megyénk élelmiszer-termelőinek menedzserei, nem zárkóznak el ajánlatuk megvitatása elől? — Igen. Úgy gondolom, ez döntő és fontos felvetés. Jó kereskedők, menedzserek előkészítő munkája nyomán meg lehet beszélni kapcsolataink kiszélesítését. — Tenner dr! Az ön tevékenységét a magyar külkereskedelmi miniszter a Kiváló Munkáért kitüntetéssel is elismerte, amit a jubileum alkalmából Gombocz Zoltán miniszterhelyettes adott át ezen a héten. Gratulálunk! — Nagyon örülök a kitüntetésnek, amely számomra nemcsak a munkának, hanem az emberi kapcsolatoknak is értékelése, kifejezője. Természetesen tovább haladunk a negyven évvel ezelőtt elkezdett úton, s igyekszünk mindent megtenni azért, hogy töretlenül fejlődjenek kapcsolataink. Csabai István AZ ELSŐ DÍJAZOTTAK — ÉRTÉKELTÉK A FEJLESZTÉSI ALAPÍTVÁNY PÁLYÁZATAIT Közérdekű ösztönzés
