Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-19 / 273. szám
4 9 PETÉÉI NÉPE • 1987. november 19. EGY TESTVÉRKAPCSOLAT SZÉP KEZDETE Szálloda — az egész falu Tiszaalpár—Torda Zrenjanini busz áll az alpári iskola udvarán. Körülötte búcsúzkodó csoportok. Itt-ott könnyes szemeket is látni. A helység és a jugoszláviai, vajdasági Torda község népfront-kezdeményezésre kibontakozó testvérkapcsolata első találkozójának utolsó percei ezek. Az első megmozdulás volt, de milyen! Alig akadt utca a hatezer lelkes faluban, ahová nem jutottak el a testvériség, a barátság szomszéd országbeli követei ezen a két napon. Ahol ők személyesen nem fordultak meg, oda is elvitték a hírüket. Ha érkezésük előtt esetleg nem is, a november hatodiki, tegnapi parádés műsoruk után már bizonyosan. Hatvanhárman érkeztek a Zrenjanin és Kikinda közt található, kétezerhat- száz lakosú településről Tiszaalpárra: a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjainak zöme, valamint a zsitistei járás és Torda vezetői közül néhányan. Dr. Horváth László a HNF titkára, országgyűlési képviselő, Novák Lajos tanácselnök és Németh Béla, a pártbi- zóttság titkára hittek a sikerben, de még ők sem hitték, hogy a start ilyen nagyszerű lesz, hogy a busznál így búcsúzkodnak majd, akik most találkoztak első Ízben. Alpáron hasonló vendégfogadásra eddig nem volt példa. Az első kérdés a szervezéskor az volt, hol helyezzék el éjszakára a népes delegációt? Szálloda itt nincs, viszont vannak közületi üdülök a Tisza-parton. De mégse! Hiszen a cél az emberek, a családok közelitése. Legyen a szálloda az egész falu! Ki fogadna be két napra kosztra-kvártély- ra egy-két-három jugoszláv állampolgárt? Nos, a végén még sértődés is lett a dologból, volt, aki megbántódott, mert neki nem jutott a vendégekből. Szavo Ivancsevity, a zsitistei járási tanács elnöke, aki néhányadmagával autóval már korábban hazaindult, így búcsúzott: — A két ország közti együttműködés egyik fő célja az, hogy a népeket, nemzetiségeket közel hozza egymáshoz. A jugoszláviai magyar és az itteni délszláv nemzetiségek a hid szerepét töltik be a kapcsolattartásban. A mostani találkozóról azt tudom mondani, úgy éreztük Tiszaalpáron magunkat, mintha otthon lettünk volna. Emlékezetesek lesznek számunkra az itt töltött órák, a nagy vendégszeretet, amivel fogadtak bennünket. Bízunk benne, hogy a folytatásban ezt mi viszonozni tudjuk. A zsitistei Zsivinoprodukt baromfi- feldolgozó kombinát igazgatója, Kosz- ta Vujkov a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalattal való együttműködésüket hozta szóba; innen tyúkokat vásárolnak törzstenyészetük számára, s késztermékkel, pástétommal stb. fizetnek értük. A gazdasági kapcsolat az egykori kecskeméti járással már régebbi. A legények nótaszóval jönnek a színre „kölesrúgni”, a házigazda fogadja őket — elkezdődik a tordai hagyományos kölesrúgós tánc. A művelődési 9 Tápai Pál magángazdálkodó negyven éve vesz részt a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület munkájában. egyesület negyven éve alakult, Tápai. Pál magángazdálkodó az elnöke, a táncosok vezetője a lánya, Ibolya, a koreográfus Terzin Róbert. Itt voltak a zenekarok, az amatőr színjátszók; énekeseik, táncosaik Jugoszlávia több köztársaságában ragadtatták már tapsra a nézőket, felléptek a tv-ben. Nos e téren a helybeliek egyelőre nem versenyezhetnek velük. A tordaiak — mint az alpáriak zöme is — a földművelésből élnek. Sokat áldoznak lakóhelyükért, évente 10 ezer napot dolgoznak társadalmi munkában, így épült büszkeségük, a művelődési ház, az önkiszolgáló bolt, az utak, járdák szintén így készülnek. A társadalmi munkának Tiszaalpáron is vannak jelentős eredményei. A két község vezetői kicserélték tapasztalataikat. Az értelmiségieket be kell kapcsolni a közéletbe ahhoz, hogy valóban pezsgő legyen az élet egy kisebb településen — vélekedett dr. Szűcs István, a tordai tanács elnöke, s vele Lázár György, a zsitistei járás népfront-elnöke. S mint sok egyébben, ebben is egyetértettek a házigazdákkal. Szabó Rozália és Kovács Mária a tordai asszonykórus tagjai, felléptek a kölesrúgósban is. Nagyon jól érezték magukat Tiszaalpáron, örültek, hogy elszánták magukat az utazásra. A busz motorja már jár, Dobai János, a tordai tanács alelnöke —- az itteni szakigazgatási szerv vezetőjéhez hasonló a feladata — a lépcsőn áll:- Remélem, hogy a találkozás emberi, családi kapcsolatok kezdetét is jelenti — mondja ;—. Örülünk, hogy műsorunk az új tornacsarnokban tetszett az alpáriaknak. Odahaza minden oldalról támogatnak bennünket ennek a testvérkapcsolatnak a kiépítésében, amelyet az élet minden területére szeretnénk majd kiterjeszteni. Tavaszra várjuk a tiszaalpáriak viszontlátogatá- sát. A Zrenjaninból bérelt busz rég elvitte a tordaiakat, de a bánáti kóló, a cigánytánc, a kalocsai köszöntő — no és természetesen a kedves jugoszláviai barátok még mindig nem szűntek meg beszédtéma lenni Tiszaalpáron. A. Tóth Sándor 9 A barátság követeinek égy csoportja a jugoszláviai Torda községből. Hatvan év szolgálat Lator László köszöntése SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Amióta a magyar irodalom legjobbjai és legműveltebbjei tudatosan törekszenek arra, hogy meghódítsák számukra a világirodalom remekeit, ismeretes az a feszültség, mely átjárja őket: gyakran kényszerülnek választásra, vajon csak hódítsanak, vagy visszatérjenek saját műveikhez? Lator László nyilván sokszor és felelősséggel gondolta végig e kérdést, s döntése nyilvánvaló: a világirodalom egyik legtu- datosabb, legjobb tolmácsolója lett, közben azonban a saját költészetét is egyre mélyítette. Két verseskönyve jelent meg: a Sárangyal 1969-ben, a múlt évben pedig a Fellobban, elhomályosul. Ám ez a ritka eset, amikor két kötet is nagy utat jelképez. Míg a Sárangyal verseinek alapeleme a látomás volt, s a költőt újra meg újra megérintette „a jeges éj üres örvénye”, az utóbbi kötetben már teljes érettségében nyilatkozott meg az eszközeinek birtokában levő modern lírikus, aki pontosan tudja és átérzi a költészet egyik nagy dilemmáját: a szavak devalválódását. Talán ezért is szólal meg oly ritkán. Csak akkor fogja versbe sejtelmeit, amikor úgy érzi, megtalálta a pontos, félreérthetetlen igéket, amikor megragadhatja „a zománckék pillanatot”. Ritkán és szorongva írja saját költeményeit, de azok a mai magyar líra legjelentősebb teljesítményei közé tartoznak. Mint ahogy kivételesen jelentős Lator László fordítói életműve is. Nemcsak azért, mert a világirodalom legkülönfélébb területeit, korszakait és irányzatait járja be, mindenütt egyforma biztonsággal tájékozódva, hanem azért is, mert egyike azoknak, akik gyakorlatukkal hozzásegítették fordi- toi kultúránkat, hogy igazán nagykorúvá lehessenek. A nagy hódítók kora elmúlt, a mai fordítónak mesterembernek is kell lennie, hiszen a hűség kívánalmainak megvalósítása kétarcú tevékenység: teljes mértékben tiszteletben kell tartani az eredeti szöveg legapróbb jelentésámyalatait, de úgy kell tolmácsolnia, hogy nyelvünkön is jól szóljon. Lator László irodalomfelfogásának egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy a magasrendű irodalmiságot mindig ötvözni tudta a népszerűsítés kívánalmaival. Bölcs mosollyal fogja kézen olvasóját vagy éppen hallgatóit, s értő együttérzéssel kalauzolja őket a költészet birodalmában. R. L. LATOR LÁSZLÓ: Fa a sziklafalon Vajon a lét hány millió magot tékozolt el, míg megfoganhatott a függőleges szikla-szahara kő-szömye közt ez a satnya fa? Micsoda szeszély börtönözte be mostoha sorsa kényszereibe, parancsaivalrés cseleivel hogy nyomta, gyűrte, kányárgatta fel a cSökönpösj fcírtelj/ós'akarat a puhacsontú vékony sudarat? Fekete kérgén a mindennapi küzdelem csontigható nyomai: nagy hegek, tarjagos daganatok, megcsökötl, kificamodott tagok, de a rémület görcs-bogaival felesel a szökökút-ívű gally, szövevényes hasadékokon át csavarodnak, furakodnak tovább drótkeménnyé vadult gyökerei, mohó kínnal-gyönyörrel szívni ki a nedvet, a sovány sókat a kő elmeszesült hajszál-csöveiből, s rostjaiban hangtalan ekrazit halmozódik, szétvetni rügyeit, és ága-lombja a forrástalan ragyogás habzó áramaiban fürdik, a vad, sistergő sugarak a pórusain átáramlanak: nyomorékul is tudja még a lét tagolatlan tűz-homály örömét, a kömarkú pokol s a könnyű űr közt remegő vezetékül feszül, melyben pillanatonként összecsap az üdvözölt'gyönyör 's dz iszonyát, s magával folyvást vitatkozva-, <f kettőt egyszerre kell mondania. Micsoda jel a bibliai szikla vörhenyes sivatagába hasítva, zsugori biztatásul belevetve az özönvíz-utáni döbbenetbe! Kiált minden gyötrött gyökere-ága, mondhatatlan szépsége-árvasága. Amikor azüz- Ti jT r J 1 11 r leiben vásáro- M O UY Cl~ KO ID ÜSZ , lünk, eleg sokat jellegű-kenyér jezve: -— Ma csak 17 módra-kolbászunk van. — Ez a kifejezés a gyulai, illetve a csabai kolbász először gunyoros, majd megszokott neve lett, mivel nem a valódiról beszélünk, hanem az utánzatról, azaz a gyulai, illetve csabai módra készült kolbászról van szó. Nemcsak az élelmiszerboltokban, hanem az éttermekben is tért hódított ez a szó. Amikor a felszolgáló a módra-ételeket ajánlja, nem gúnyolódik. Épp ellenkezőleg: az étel nem mindennapi voltát hangsúlyozza (például sertéscsülök pékné módra, halszeletek jóasszony módra, sertésszelet hentes módra stb.) így a módra kifejezés jelentése az eltérő környezetben egészen más. Nem ez az egyetlen szavunk: a jellegű-ve 1 is alkothatunk hasonló kifejezéseket. Attól függően, hogy milyen beszédkörnyezetben használjuk, a jelentés, illetve az értékrend lehet pozitív is, negatív is. A jellegű-kenyér (például házi jellegű kenyér — azaz nem sütésű! — mindenképpen kellemetlen hangulatú, hiszen utánzásról van szó, s így az eredetinél mindenképpen gyengébb minőségről. A jellegű-bor viszont épp az ellenkezőjét jelenti (tájjellegű, azaz a megszokottnál jobb a minősége, az íze stb.) A további — hasonlón kialakított — kifejezések inkább a negatívumok hordozói. A módra-kolbász mintájára keletkezett az ízű-szörp, azaz a citrom- ízű, narancsízü, málnaízű stb. szörp. Újabban az írásképen némiképp válMoszkva oktatásfejlesztési programja A moszkvai városi tanács elfogadta a fővárosnak az ezredfordulóig terjedő oktatásfejlesztési programját. Ez előirányozza a tanintézmények korszerűsítését, anyagi-műszaki bázisuk erősítését, a legújabb műszaki eszközök oktatásban történő felhasználását, az iskolai oktatás és nevelés szervezeti és pedagógiai formáinak tökéletesítését, a munkáranevelés javítását. Nagy figyelmet fordítanak az iskolák számítógépekkel történő ellátására, (már harmadik éve tanítják az informatika és számítástechnika alapjai című tárgyat), az iskolák egyes osztályai számítógépes terminálokkal való ellátására!'A fervek'' szerint 1988 végéig minden moszky^i .iskolában lesz ilyen osztály. Idén kezdi meg működését a diákok oktatásának városi számítógépes központja. Ezenkívül minden olyan iskolában display-jel ellátott osztályok lesznek, ahol a felsőbb osztályosokat valamely alapvető szakmára képezik ki. A moszkvai városi tanács által elfogadott programnak megfelelően növekszik a matematika, fizika, biológia és idegen nyelv szakos iskolák száma, amelyek az idei évtől kezdve valamely felsőoktatási intézmény bázisiskolájának számítanak. A 8 millió lakosú Moszkvának jelenleg 1237 általános iskolája van. A szovjet fővárosban mindenütt, de különösen a' lakótelepeken újabb és újabb iskolák épülnek. (APN—KS) toztattak (ízesítésű szó szerepel a ször- pösüvegeken, de a beszédben megmaradt az ízű-szörp.) Sőt még más irányba is terjeszkedett. Ha van ízű-szörp, akkor van ízű-csokoládé is (barackizű, rumos ízű stb.) Talán a legújabb kifejezés ebben a tárgykörben a mentes-sör (azaz: alkoholmentes sör.) Egyre többet hallunk mentes-büféről, illetve mentes- presszóról (itt nem lehet dohányozni). Ott azonban még nem tartunk, hogy az üdítő italokat „mentes-italok”- nak nevezzük. Volt némi előzménye ezeknek a szavaknak, tehát nem a kereskedelem volt a kezdeményező, legfeljebb folytatta ezt a „hagyományt”. Az ismert dalszöveg, a „Teve van egypupú, yan kétpu- pú, sőt több ...” hatására keletkezett nyelvünkben a pupú-teve kifejezés. Valamivel újabb (de az előbb említetteknél mindenképpen régibb) a felüli-film, amely a korhatárhoz kötött, azaz a 14 éven, 18 éven felülieknek ajánlott filmek közös megnevezése. Az efféle kifejezésekkel az a baj, hogy épp a leglényegtelenebb, a leghangsúlytalanabb szót emelik ki, és a szellemességnek, esetleg ironizálásnak szánt kifejezések ellaposodnak, elszürkülnek. Arról nem is beszélve, hogy a szóalkotást éppen nem lehet szabályosnak nevezni. Csak reménykedhetünk, hogy kikopnak a használatból, vagy nem terjednek tovább, megmaradnak alkalmi jellegűnek. Ez azonban nem csupán nyelvészeti kérdés. Mizser Lajos A PETŐFI PÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT FoK RáS 87.11 Csingiz Ajtma- tov A vándormadár panasza című elbeszélése—fordította: Buda Ferenc — a novemberi Forrásban kapott helyet. A jeles kecskeméti költő-műfordító és kísérője, Fűzi László nemrég személyesen is találkozott Ajtmatowal. Erről és a kazahsztáni, icirgiziai út élményeiről az Ötszáznégy óra című útibeszámolóból olvashatunk. Tímár Máté kárpátukrajnai útijegyzetet ad közre. Fóti Péter szociológus, újságíró sokakat érintő kérdésről, lakás-ügyekről ad kórképet. A tanulmány teljes egészében a Magvető Kiadó Gyorsuló idő sorozatában jelenik majd meg Röpirat a lakáshelyzetről címmel. Hatvani Dániel szociográfiájának témája: kertváros vagy periféria, közelebbről: Kecskemét-Felső- széktó helyzetét, életét mutatja be. Tovább folytatódik a vita az élet értékéről és minőségéről. Ezúttal Tauber István és Tráser László véleménye szerepel a folyóirat hasábjain. Versek, könyvismertetők ugyancsak helyet kaptak a Forrás novemberi számábap. Buda Ferenc Pócs Péter plakátjait mutatja be. A kecskeméti alkotó művei illusztrálják a folyóiratot. FILM VEZEKLES Színes, kétrészes szovjet film. Rendezte: Tengiz Abuladze. Szereplők: Av- tangyil Maharadze, Ilje Ninidze, Merab Ninidze. A filmben ötvöződik a lidérces álom a valósággal. Az elviselhetetlen zsarnokság napjaira emlékezik Ketyavan Baretyeli, aki kész újra meg újra kikaparni a föld alól a diktátor holttestét, mert nem hiszi el, hogy aki ennyi bűnt követett el, annak joga volna békén porladni a tisztességes emberek között. A 63 éves, három évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező Abuladze 6 játékfilmét forgatott. Legújabb alkotasa része, utolsó darabja a Könyörgés, a Kívánság fája című filmekből álló trilógiának. Áz első két filmet különböző korokban élt grúz szerzők lírai művei nyomán forgatta. A Vezeklés viszont eredeti forgatókönyvből készült. Mindhárom filmnek közös eleme a „büntetlen bűnösök” motívum. A Ve- zeklésben egyetlen ember küld a halálba ezreket. Á főhős, vagyis a legfőbb gonosztevő, Variam helyettese, hogy főnöke kedvében járjon, egy egész teherautónyi letartóztatottat hoz neki,'a város valamennyi azonos nevű lakosát. A tömörségével, a művészi eszközök bőségével is lenyűgöző Vezeklésről Abuladze egy nyilatkozatában a következőket mondja: „ Valóban sokféle stílus van benne: realizmus, fantasztikum, groteszk, szimbolizmus. Ha nem lenne a stílusok és formák ilyen sokfélesége, nehéz lett volna a filmet átvetetni. Ez persze csak féligazság. Valójában inkább az volt a szándékom, hogy a fantasztikumba illő valóságot ne egyszerűsítsem le, ne szépítsem meg. Nem akartam beérni pusztán az információközléssel, hogy az ábrázolást sikerüljön a lehető legtartalmasabbá tennem." KIÁLLÍTÁS NÁNAY KÉPEI A Képcsarnok Vállalat kecskeméti Iványi Grünwald-termében ma délután öt órakor Polgár Csaba iparművész nyitja meg Nánay Szilamér festőművész kiállítását. Bodolay Géza művészettörténész írja a Nánay festményeit bemutató kataló- usbarf: „Akik ismerik Nánay Szilamér orábbi munkáit: azokat a geometrikus formákat feldolgozó textil-terveket és az ezek továbbfejlesztéséből készült festménysorozatokat, amelyek az ősállapot, a fogantatás, a technikai civilizáció és a biológiai valóság kapcsolatát mutatták — talán csodálkoznak a jóval »valóságközelibb« tájképekén. Ázt gondolom, hogy nem baj, ha valaki — ha már feladatául választotta a világ ábrázolását — nem egyféleképpen ki- sérlimeg azt. Mindannyian változunk, miért kell benne maradni a régiben?” Nánay Szilamér legújabb festményeit a kecskeméti közönség is megtekintheti, s talán a képek láttán válaszolhatnak a fentebb idézett kérdésre. Előzetesen a Nánay Titkos találkahelyünk című festményéről készült reprodukciót ajánljuk a képzőművészet barátainak figyelmébe. LEMEZ CSÓKOS ASSZONY A budapesti Vígszínházban hajdanán minden évadban bemutattak egy zenés darabot, operettet. Ezt a hagyományt újították fel, amikor műsorra tűzték Zerkovitz Béla és Szilágyi László darabját, a Csókos asszonyt. A produkció sikert aratott. A Magyar Rádió 8-as stúdiójában pedig felvételt rögzítettek a vigszínházi előadásból. (Rendező: Matti István.)- Kitűnő a szereposztás: Darvas Iván, Kern András, Földi Teri, Igó Éva, Kaszás Attila, Pápai Erika, Méhes László. Éjjel az omnibusz tetején, Csókos asszony, Asszonykám, adj egy kis kimenőt, Debóra — ismert slágerek, Zerkovitz-nóták, ezúttal új előadók tolmácsolásában, új hangszerelésben (Kemény Gábor, Kacsák Tibor munkája. A Csókos asszony előadásából természetesen csak a zenés betétek szerepelnek a lemezen, Lőrincz Andrea szerkesztésében. A kiválogatott dalok így is elmesélik a történetet, kerekké formálódik a produkció. Hasonló lemezek megjelenését várjuk a Radioton új kiadótól.
