Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
MIHAIL GORBACSOV (Folytatás az 5. oldalról) Internacionalizmus, testvériség És még egy fontos mozzanat. A kapitalista világon belül az elmúlt évtizedek fejlődése szintén új társadalmi ellentmondásokat és mozgásokat hivott életre. Ilyenek a nukleáris fenyegetés elleni, a környezet védelmében indított mozgalmak, a faji megkülönböztetés elleni küzdelem, az olyan politika elleni harc, amely sikeresekre és kitaszítottakra osztja a társadalmat, fellépés az új kapitalista modernizáció következtében egész ipari övezeteket sújtó bajok ellen. Ezekben a mozgalmakban milliók vesznek részt, ösztönzőik és vezetőik a kultúra és a tudomány nagy hazai és nemzetközi tekintélyt élvező kiemelkedő személyiségei. Továbbra is igen fontos szerepet játszanak több ország politikai folyamatában — s van ahol befolyásukat növelik is — a szociáldemokrata, szocialista és munkáspártok, valamint a hozzájuk hasonló vagy kapcsolódó tömegszerVe- zetek. Tehát minden mutató — a gazdasági, politikai, társadalmi mutatók — tekintetében azt láthatjuk, hogy 'a mai világban mindenütt igazolódik az a megállapítás, amelyet Lenin az egyik legalapvetőbbnek tartott a marxizmusban, azaz: a történelmi cselekvés megalapozottságával együtt növekedni fog azoknak az embereknek a tömege, akiknek ezt a cselekvést véghez kell vinniük. Ez pedig a társadalmi haladás, s egyben a béke legmegbízhatóbb jele és legerősebb tényezője. Valóban, napjaink nagysága és újdonsága abban mutatkozik meg, hogy a népek mind nyilvánvalóbban és mind nyíltabban a történelem előterébe lépnek. Olyan helyzetbe kerültek már, hogy kikényszeríthetik, hogy ne csak végsősoron, hanem közvetlenül számoljanak velük. Ezzel együtt egy új igazság is kiviláglik: a történelem mozgására a XX. és a XXI. század mezsgyéjén mind jellemzőbbé válik az állandó választás. A választás helyessége pedig attól függ, hogy miként és mennyire veszik figyelembe a milliók, százmilliók érdekeit és szándékait. Ebből fakad a politikusok felelőssége is. A politika ugyanis csak akkor lehet reális, ha figyelembe veszi az idők ezen új vonását: ma az emberi tényező nem az em bértömegek életének és tevékenységének, valamint szándékainak közvetett és többé-kevésbé esetleges eredményeként kerül a politika szintjére. Az emberi tényező közvetlenül betör a világ dolgai közé. Ennek megértése nélkül, másként fogalmazva, az olyan új gondolkodásmód nélkül, amely a ma realitásain és a népek akaratán nyugszik, a politika beláthatatlan, a saját ország és más országok számára is kockázatos rögtönzéssé válik. Ilyen politikának nincs tartós alap- ja. Ezek alapozzák meg derűlátásunkat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésének távlatait illetően. Teljesen logikusan kapcsolódik ehhez a védelem kérdésében elfoglalt álláspontunk. Amíg fennáll a háború veszélye, amíg a társadalmi reváns a Nyugat stratégiájának és katonai programjainak talpköve, továbbra is minden szükségeset megteszünk azért, hogy a védelmi képességet olyan szinten tartsuk, ami kizárja, hogy az imperializmus katonai fölénybe kerüljön a szocializmussal szemben. Elvtársak! Ezekben az ünnepi napokban méltóképpen emlékezünk meg a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeiről. A nemzetközi ösztönző erejét most is őrző októberi forradalom a forrása e mozgalom életerejének. A nemzetközi kommunista mozgalom az egyes országok talaján fejlődik, de a kommunistáknak bármely nemzethez tartozzanak, és bármely országban dolgozzanak is, van egy közös vonásuk. Ez pedig a jobb, a kommunista társadalom eszméi iránti odaadás, hűség a dolgozókhoz, s elsősorban a munkásosztályhoz, az ő alapvető érdekeiért, a békéért és a demokráciáért vívott harchoz. Gondolom, hogy évfordulónkon méltó módon kell megemlékeznünk a harmadik, a Kommunista Internacio- náléról is. Még hátra van a róla szóló teljes igazság helyreállítása, hiteles és teljes történetének megírása. Mozgalmunk nagy múltjának része a Komintern, bármilyen fogyatékosságok és tévedések is voltak tevékenységében, bármilyen keserű az emlékezés történelmének bizonyos szakaszaira. Az október által életre hivott Ko-, mintem nem csak az internacionalizmus és a forradalmi testvériség iskolája volt. Az internacionalizmust a dolgozók érdekeiért, a népek és a nemzetiségek társadalmi haladásáért vívott küzdelem gyakorlati fegyverévé tette. Soraiból a XX. század igazi lovagjainak csapata került ki, a kötelesség és a becsület, a nagy távlatok^ a tántoríthatatlan bátorság embereinek csapata, olyanoké, akiknek fájt a világ kizsákmányolt millióinak sorsa, akik meghallották e milliók hívó.szavát és akik harcba szólították őket. A kommunisták elsőként fújtak riadót | fasizmus veszélye láttán, elsőként vették fel ellene a harcot és elsőként váltak áldozataivá. Ők voltak az elsők, akik a világ különböző sarkaiból érkezve, Spanyolországban fegyverrel szálltak szembe a fasizmussal. Elsőként emelték fel az ellenállás zászlaját népeik szabadsága és nemzeti méltósága nevében. És éppen a kommunistáké, mindenekelőtt a szovjet kommunistáké volt a döntő hozzájárulás a II. világháborúban a fasizmus megsemmisítéséhez. A szocializmusnak nincs modellje A kommunisták most is ugyanolyan határozottsággal és bátorsággal állnak a reakció és a népbutítás ellen folyó harc első soraiban. A legendás hősiesség és az odaadás emberei ők. Nem csak egyesek, hanem százezrek vannak, akiket egy akarat, vasfegyelem és kérlelhetetlen elvhűség szervez és tömörít egységbe. A Komintern, a Tájékoztató Iroda, sőt a kötelező döntéseket hozó nemzetközi tanácskozások időszaka elmúlt. De a nemzetközi kommunista mozgalom él. A pártok teljesen és visszavonhatat- ■ lanul önállóvá váltak. Mi már a XX. kongresszuson szóltunk erről. Igaz, hogy nem rögtön szabadultunk meg a régi beidegződésektől. Mára azonban ez már megváltoztathatatlan realitássá vált. Ebben az értelemben az SZKP XXVII. kongresszusa véglegesen és megfordíthatatlanul szintén mérföldkővé vált. Úgy vélem, hogy az átalakítás során a testvérpártokhoz fűződő kapcsolatainkban ezt a gyakorlatban bizonyitottuk be. A nemzetközi kommunista mozgalom fordulópont előtt áll, ugyanúgy, mint a világ fejlődése és az őt mozgató erők. A kommunista pártok a század- fordulón mélyreható változások közepette keresik új helyüket. Internacionalista mozgalmuk megújul, és a bizalom, az egyenjogúság és az őszinte szolidaritás ugyancsak megújuló normái iránti tisztelet forrasztja egybe. Ez a mozgalom nyitott a párbeszéd, az együttműködés, a közös tevékenység, a többi forradalmi, demokratikus és haladó erővel való szövetség előtt. Az SZKP-nak nincsenek kétségei a kommunista mozgalom jövőjét illetően: a mozgalom a kapitalizmus alternatívájának hordozója, a békéért, a függetlenségért és országuk haladásáért, a Föld valamennyi népének barátságáért legbátrabban és legkövetkezetesebben harcolók serege. Elvtársak! A világtörténelemnek a nagy október utáni legfontosabb mérföldköve — a szocialista világrendszer megjelenése. Immáron négy évtizede, hogy a szocializmus számos nép közös sorsává, korunk civilizációjának meghatározó tényezőjévé vált. Pártunk, a szovjet nép nagyra értékeli a barátaival való együttes cselekvés lehetőségét, akik — csakúgy, mint mi — már több évtizede viselik az állami' felelősséget a szocializmusért, a szocializmus előrehaladásáért. Minden egyes szocialista ország sok érdekeset és. hasznosat halmozott fel a szociális, gazdasági és ideológaiai feladatok megoldásában, az új élet építésében. A szocialista rendszer a gyakorlat által ellenőrzött útkeresése,- összegyűjtött tapasztalatai az emberiség egésze számára jelentősek. A szocialista rendszer felkínálta a világnak válaszait az emberi lét alapvető kérdéseire, bizonyította humanista és közösségi értékeit, középpontban a dolgozó emberrel. A szocialista rendszer a méltóságnak, az ország gazdájának érzetét oltja a dolgozó emberbe, szociális biztonságot és a jövőbe vetett hitet ad neki. Teret nyit a tudás megszerzése és a kultúra előtt, megteremti a feltételeket az egyéni képességek és adottságok kibontakoztatásához. A szocialista országok népei által elért vívmányok közös büszkeségünk tárgyai. Annál is inkább, mert sokéves gyümölcsöző együttműködés eredményei ezek, párt- és társadalmi szervezetek, termelő kollektívák, alkotó szövetségek és kulturális intézmények érintkezéseinek, családi és személyes kapcsolatoknak, sok ezer ember együttes munkájának és tanulásának, soha korábban nem látott szélességű és nyíltsá- gú, valóban testvéri együttműködésének gyümölcsei. A megtett út végéről sok minden jobban látszik. Maga az élet helyesbítette a szocializmusra való áttérés törvényszerűségeiről és üteméről, a világszocializmus szerepéről kialakított elképzeléseinket. Távolról sem gondoljuk, hogy valamennyi, a világban végbemenő progresszív változás feltétlenül csak a szocializmushoz kötődik. De az, ahogyan az egész emberiség számára legfontosabb kérdések felvetődnek, s ahogyan a megoldási módozatok felkutatása folyik — megerősíti a világban végbemenő haladás és a szocializmus mint világméretű erő közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Ez a kapcsolat különösen jól látható az atomkatasztrófa megakadályozásáért folytatott harcban és a nemzetközi erőviszonyokban, amelyek lehetővé teszik a különböző népeknek, hogy nagy sikerrel védjék meg az általuk választott társadalmi-politikai utat. A felhalmozott tapasztalat révén jobban építhetők a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatok az általánosan elismert elvek alapján. Ezek: a feltétlen és teljes egyenlőség; a kormányon levő párt felelőssége a dolgok alakulásáért saját államában, s népének hazafias szolgálata; gondoskodás a szocializmus közös ügyéről. Ilyen elv — egymás tisztelete, a komoly hozzáállás a barátok által elért vívmányokhoz és kipróbált tapasztalatokhoz, az önkéntes sokrétű együttműködés. Ilyen elv —a békés egymás mellett élés elveinek szigorú tiszteletben tartása. Ezen alapul a szocialista internacionalizmus gyakorlata is. A szocializmus világa napjainkban a maga teljes nemzeti és szociális sokféleségében áll előttünk. És ez jó és hasznos is. Meggyőződtünk arról, hogy az egység korántsem jelent azonosságot, egyöntetűséget. Meggyőződtünk arról is, hogy a szocializmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan „modellje”, amelyhez mindenkinek fel kellene zárkóznia. A szocializmus fejlődésének kritériuma a különböző szakaszokban és országokban — a tényleges sikerek ösz- szessége és minősége a társadalomnak a dolgozók érdekeinek megfelelő átalakításában. Tudjuk, hogy milyen károkat okozhat, ha meggyöngülnek az internacionalista alapok a szocialista országok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékenységben eltérnek a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítségnyújtás elvétől, és figyelmen kívül hagyják a szocializmus általános érdé- ’ keit. -v Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert és javultak az összes szócialista országokhoz fűződő kapcsolataink. S természetesen még gyümölcsözőbbé, még gyakorlatiasabbá vált az együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül, ami egyébként semmiképpen sem jelenti résztvevőik elvi elkülönülését a többi szocialista országtól. Felelősség az emberiség sorsáért A XXVII. kongresszus pontosan meghatározta az SZKP álláspontját: a politikában és az egyes szocialista országokkal való együttműködés összes többi szférájában az a meghatározó, ami biztosítja a kölcsönös érdekek ösz- szeegyeztetését a szocializmusnak, mint egésznek az érdekeivel. A szocialista országokhoz fűződő barátság erősítése és a sokoldalú, együttműködés fejlesztésed- ez a Szovjetunió nemzetközi politikájának legfőbb prioritása. Ha ma a szocialista országok küldötteit üdvözöljük, akkor személyükben a szocialista országok népeit üdvözöljük. Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendégek! Eredményeinket s elveinket a kommunista eszmék éltető ereje ösztönözte és ösztönzi. Ezeket az eszméket írtuk a forradalom zászlajára, ezek vezették harcra és termelési sikerekre az emberek millióit, akik szentül hittek bennük, s életük céljának és értelmének tekintették őket. A nép munkája és harca, a szabadon választott cél elérése iránti határtalan eltökéltsége, öröme és szenvedése — mindez testet öltött napjaink szocializmusában, amely a forradalmi átalakítás útján halad. S ebben van október ereje, a forradalom ereje, amely tovább folytatódik. A hetven esztendőn át mindvégig a szovjet nép élén állott kipróbált élcsapata — a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és október elválaszthatatlanok! A ’ marxista-leninista elmélettel felvértezett párt nélkül nem győzött volna a szocialista forradalom. A párt nélkül, amely megtanulta az új társadalom építését, nem lett volna szocializmus, nem létezne a mi nagyszerű államunk. Nem létezne az az alap sem, amelyen most van folyamatban a társadalmi élet minden szférájának megújítása, az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének fel- gyorsítása. Az idő azt követeli, hogy a párt az új körülmények között is a forradalmi megújulás élén haladjon, kitartóan és következetesen növelje politikájának hatékonyságát, fejlessze a demokratizálást a társadalmi élet minden vonatkozásában és minden szintjén. A párt szerepének növelése — törvényszerű folyamat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a szavak és a formális beidegződések határpzzák meg. E szerep az elemzések és értékelések mélységében, a politika átgondoltságában, a cselekvések határozottságában, valamint a rész és az egész, a személyes és a társadalmi, a pillanatnyi és a hosszú távú dolgok összeegyeztetésének képességében rejlik. Ez a párt minden szervezete és minden egyes kommunista számára fokozottabb felelősséget jelent a társadalom ügyeinek alakulása iránt. Pártunk közel húszmillió kommunistát — országunk felnőtt lakosságának egytizedét — tömöríti. Hatalmas erő ez. A párt hatóereje, az átalakításra gyakorolt befolyása azonban még nincs teljes mértékben kihasználva. A XIX. Országos Pártkonferencia előkészületei és lebonyolítása komoly ösztönzést kell, hogy adjon e bonyolult és fáradságos munka javításához. _ A mi kezünkben van a nagy forradalom ügye, a lenini ügy sorsa. Ismét járatlan úton haladunk; ez különleges felelősséget ró a pártra, s mindannyiunkra. Lenin szavaival élve: „ ... a forradalom ideje a cselekvés, a felülről és alulról való cselekvés ideje.” Ez az újtípusú párt hagyományos jellemzője, legelső lépéseitől kezdve. S ez követelmény a szovjet.társadalom élcsapatával szemben a szocializmus fejlődésének jelenlegi bonyolult, de sajátos, újszerűségében is lelkesítő szakaszában. Elvtársak! Az emberiség igazi történelmének küszöbét lépte át 1917-ben. Ugyanakkor az elmúlt hetven év, a- gazdasági megrázkódtatások és társadalmi kataklizmák, amelyek a fasizmushoz, a második világháborúhoz, a „hidegháborúhoz”, a fegyverkezési • A Kreml kongresszusi ülésterme hajszához, a termonukleáris katasztrófa fenyegetéséhez és a globális válságokhoz vezettek, azt bizonyítják, hogy az előtörténet még mindig szívósan fogva tartja az emberiség jelentős részét. S mégis, azt az időszakot, amelyben élünk, a XXI. század küszöbét, bátran nevezhetjük különlegesnek mind a Földünk lakói előtt álló társadalmi változások, mind pedig a feladatok átfogó volta tekintetében. Ma látjuk: az emberiség nincs arra ítéltetve, hogy örökké úgy éljen, ahogy 1917 októberéig élt. A szocializmus hatalmas, növekvő, fejlődő valósággá vált. Éppen október, éppen a szocializmus mutatja az emberiség számára a jövőbe vezető utakat, s a valódi emberi kapcsolatok új értékeit. Önzés helyett — kollektivizmus. Kizsákmányolás és elnyomás helyett — szabadság és egyenlőség. A kisebbség önkénye helyett — valódi népi hatalom. A társadalmi erők ösztönös és kegyetlen játéka helyett — az értelem és a humanizmus növekvő szerepe. Az elnyomás, viszály és háborúk helyett — az emberiség összefogása és béke. A jelenlegi nemzedékek — s nem csak a mi országunkban — felelősek a civilizáció sorsáért és magáért az életért a Földön. Végül is tőlük függ: az emberiség történelmének új évezrede az emberiség történelmének tragikus epilógusává vagy lelkesítő jövője kezdetévé válik-e majd. A XXI. század kezdetéig mindössze alig több, mint 13 év van hátra. Népünk és az egész haladó emberiség 2017-ben a nagy október századik évfordulóját ünnepli. Milyen lesz a világ, amikor forradalmunk átlépi első századát, milyen lesz a szocializmus, milyen'érettségi fokot ér el az országok és népek világméretű közössége? Nem fogunk találgatni. De kötelesek vagyunk emlékeztetni arra, hogy éppen ma teremtjük meg a jövő alapjait. A mi kötelességünk -— megőrizni utánozhatatlan civilizációnkat, magát az életet a Földön, elérni az értelem győzelmét az atomfegyverek értelmetlensége felett, megteremteni az ember és az emberiség sokoldalú és szabad fejlődésének minden feltételét. Látjuk a határtalan fejlődés lehetőségét, megértjük, hogy ezt nem könnyű biztosítani. De ez nem riaszt el bennünket — éppen ellenkezőleg — lelkesít, mivel magas emberi értékekkel és mély értelemmel tölti meg az életet! , A régi világot visszavonhatatlanul magunk mögött hagytuk 1917 októberében. Egy új világ felé haladunk — a kommunizmus világa felé. Erről az útról soha sem térünk le! Mihail Gorbacsov beszédét követően a délutáni ülésen elsőként Konsztantyin Szinozerszkij, az SZKP veteránja, a Téli Palota ostromának résztvevője szólt a küldöttekhez. Őt követően Vlagyimir Csicserov leningrádi brigádvezető, az SZKP KB tagja, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldötte méltatta az ország minőségi megújhodásának lelkesítő távlatait. Ezúttal a szovjet tudomány hetvenéves útját tekintette át felszólalásában Gurij Marcsuk, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Ezt követően kapott szót Wojchiech Jaruzelski, Erich Honecker, Gustár Husák és Mauno Koivisto. A szünetet követően az elnöklő Nyikoiaj Rizskov először Alekszandr Kolesznyikov bányásznak, az SZKP KB tagjának adta meg a szót. Őt Edité Kupcsa lett iskolaigazgató követte, majd két külföldi felszólalás hangzott el: Todor Zsírkor és Georges Marchais mondott beszédet. Az ünnepi ülés első napjának végén az úttörők, a szovjet ifjúság képviselői köszöntötték a Kongresszusi Palotában jelenlévőket. Ezután a szovjet párt- és állami vezetők megkoszorúzták a Lenin-mauzóleumot. Este az ülés résztvevői és a meghívott vendégek ünnepi hangversenyben gyönyörködhettek. Az ünnepi tanácskozás ma moszkvai idő szerint 10 órakor folytatja munkáját. A Kreml Kongresszusi Palotájában ma mond beszédet Kádár János, a magyar párt- és állami küldöttség vezetője.
