Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

1987. október 13. • PETŐFI NÉPE • 3 ÖNÁLLÓ TELEPÜLÉSSÉ FEJLŐDŐ TANYAKÖZPONT? FÜlÖpke Wláv nugykoru ^ ház nem eladó, Újra épülnek a házak, izmosodik a közösség beCSÜlet Sem! Annak idején egyik osztály* társam — arra a kérdésre vála­szolva, hogy tu­lajdonképpen hová is való — hol Fülöpkél. hol Fülöpjaka- bot említette, mint szülőhe­lyét. Ilyen köz­séget pedig a térképen nem találván, csak nagy nehezen értettem meg. hogy a kettő egy és ugyanaz. Kunszállást so­hasem mondott az illető, noha Fülöpjakab en­nek határában van, s közigazgatásilag is oda tartozik. Hz a régi emlék jutott eszembe, mikor a szóban forgó településrészen áthaladva leállítot­tam kocsimat. Annyira megtetszett ugyanis a nemrég átadott áfész-bolt őszi napsütésben csillogó kirakata, hogy kíváncsi lettem: vajon csak az idő kelti-e a barátságos benyomást, vagy az itt élő emberek munkáját is tükröződni látom a környék hangulatában? Nem csalódtam. Fülöpkén a múltat is őrizve építik a jelent, a jövőt illetően pedig akár történelminek is nevezhető eseményre várnak. Egy terebélyesedő tanyaközpont esetében ugyanis joggal nevezhető történelminek az a nap, amelyiken a lakosok hivatalos dokumentumot is kapnak arról, aríiit ők maguk már régóta vallanak: otthonuk — Fülöpjakab néven — az önálló település rangjára emelkedett. „Én tehát megmentettem Kecskemét múltját, s nekem ne lehetne szavam a város jövőjéheZ?”, háborgott az általá­ban visszahúzódó, csak hivatali köte­lességének élő Hornyik János főtisztvi­selő, történetíró. Követelte, hogy fi­gyeljenek rá, érveire a város holnapját befolyásolok. A város közjaváért még vitákat is vállalt. Tar László és B. Mikes Katalin jó­voltából került a kezembe a levéltárban feddhetetlenségének újabb bizonyíté­ka. Visztricz Mór pesti ügynök levelére válaszolt. 55 A ravasz kufár remélte, hogy megbí­zói számára kedvezően intézi el ajánla­tával az ügyet. Rosszul ismerte Hor­nyik Jánost! Sokáig töprengett, hogy melyik ál­láspontot képviselje a város pesti ház­birtokának vitájában. Voltak, akik az omladozó, évszázados, jellegtelen épü­let lebontását és helyébe egy új bérpalo­ta építését javasolták. Mások a romla- dozó épület és a telek eladását szorgal­mazták. A városi főjegyző az előbbi nézettel értett egyet. A láthatóan frissen megnagyobbított iskola udvarán Lukács János, az itt dolgozó pedagógusok vezetője fogad. A Kunszállási Alkotmány Tsz száz mé­terre lévő központjából gyorsan előke­rül Csáki Béla energetikus is, aki egy­ben — társadalmi munkában — a köz­ség tanácselnökének helyettese. Az is­merkedés után rögtön újságolják is a hírt, amit később a megyei tanács illeté­kese is megerősített. A végrehajtó bi­zottság arra kérte az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztériumot, hogy ter­jessze az Elnöki Tanács elé: legyen Fü­löpjakab önálló település, mint Kun­szállás társközsége. Ez utóbbi azt jelen­ti, hogy a két községben közös tanács működik majd, kunszállási központtal és fülöpjakabi elöljárósággal. ■ b □ □ □ De vajon megvannak-e a feltételei annak, hogy önálló településről beszél­hessünk, s az itteniek kiérdemelték-e ezt a megtiszteltetést? — Az itteni emberek? Csak nézze meg az iskolát! — mondja Lukács Já­nos. — Most bővítettük, s építettünk hozzá folyóvizes WC-t és mosdót. A környékbeliek társadalmi munkában betonozták a járdát az augusztus végi estéken — mutatja. — Készül az orvosi rendelő is, önálló körzet kialakítására is megkaptuk az ígéretet. Csáki Béla hozzáteszi: — Az új, korszerű bolt kialakítása előtt a lakosok két nap alatt bontották le a régi vert falú épületet. Kivették ré­szüket az útburkolat elkészítéséből is. Megszavazták a tehót, s azóta is fizetik. — Az emberek tehát szeretik közsé­güket, Fülöpjakabot. De ez még nem elegendő a település önállóságához — mondom akadékoskodva. Egyre másra sorolják, hogy mi min­den található itt. Az iskola ugyan a kunszállásihoz tartozik, de van például tornaszoba is. Az áfész-bolt épületének folytatásában ott a posta, utána az ifjú­sági klub, s a régi tanyasi kocsma is kezd vendéglő jelleget ölteni. Fülöpja- kabon kiépült a vízvezeték-hálózat. Sa­ját mélyfúrású kútjuk van, s hidrofor juttatja a vizet a lakásokba. Saját óvo­dájukban harminc gyerek játszik nap mint nap. De a legfontosabb az Alkot­mány Téesz. v Az Alkotmány Téesz, amely a mos­toha körülmények között is nyereséges, még a szarvasmarhatartásra sem fizet rá. Ellátogattunk a nyugdíjas Kiss Bá­linthoz is, aki a szövetkezet alapítója, ■ első elnöke volt. — Kérem, ezt 1950-től 54-ig Fülöp­jakabi Alkotmány Tsz-nek hívták, csak amikor Kunszállással összevon­tak bennünket, akkor változott meg a neve. A jelenlegi téeszelnök, Patyi László, szintén azt mondja, hogy a gazdaság inkább tartozik Fülöpjakabhoz, mint Kunszálláshoz. Itt él a tagság nagyobb része, bár most éppen a kunszállási tésztaüzemet bővítik, s a foglalkozta­tottak száma ott fog gyarapodni. Fel­merül a kérdés: van-e, vajon volt-e a javak elosztásában olyan különbség a két településrész között, amely joggal táplálhatja Fülöpjakab önállósági tö­rekvéseit? □ □ □ A fülöpjakabi érdekek egyik leghan­gosabb szószólója mindig is Dinnyés József volt, aki a szövetkezet mázsake­zelője, s a községi tanács végrehajtó bizottságának is tagja. — Az ötvenes és hatvanas években nagyon hátrányos helyzetben voltunk — magyarázza. — 1970-ig nem adtak ki építési engedélyt a területünkre, de a szülőföld szeretete erősebb volt, az emberek engedély nélkül is építkeztek. • Az új áfész-bolt kialakításához is jelentős társadalmi munkával járultak hozzá a helybeliek. (A szerző felvételei.) Akkor változott a helyzet, s gyarapo­dott is a település lélekszáma, ami pe­dig azelőtt erősen visszaesett. Az utób­bi években nem sok okunk lehet a pa­naszra. Ha szétnézett, látta, hogy szé­pen fejlődünk. Amióta pedig Makqny Ferenc a kunszállási tanács elnöke, azóta különösen vigyázunk, hogy a két településrész egyformán részesedjen. Ha viszont önálló település leszünk, akkor nemcsak a vezetők jószándéká­tól függ majd a dolog, hanem jogala­punk is lesz az egyenlő elosztásra. Átmentünk Kunszállásra is — 4 ki­lométer — meglátogatni Makány Fe­rencet, akit egyébként ki tudja milyen okból, mindenki csak Lacinak hív. — Kunszállás lakosainak száma Fü- löpjakabbal együtt most valamivel ke­vesebb háromezernél, de volt már négyezer is. Az utóbbi időben megállt a csökkenés, újra fejlődünk. Kunszál­lás valamikor ^ Majsajakab héven — Kiskunmajsához, Fülöpjakab pedig Félegyházához tartozott. Külön-külön építettek annak idején templomot is. Mellékesen itt jegyzem meg, hogy az egyházközségekkel igen jó a kapcsola­tunk. Pénzt adtak például a második világháború áldozatainak most épülő emlékművére, s arra is, hogy a közte­metőben kiépítsük a vízvezeték-háló­zatot. Fülöpjakab egy ideig valóban elmaradt a fejlődésben, de az utóbbi években ügyelünk az igazságos elosz­tásra. A településrész önálló rangra emelését viszont egy ideig sajnos aligha tudjuk látványos fejlesztéssel demonst­rálni, mert a kunszállási vízmű fejlesz­tésére kell majd a pénz. Remélhetőleg Fülöpjakab önállósá­ga is megnő tehát, de azért együtt mun­kálkodnak továbbra is. Az együvé tar­tozást szemlélteti például az a közös helytörténeti gyűjtemény is, amit a Herke-tó melletti régi iskolaépületben állítottak fel. Bálái F. István * 1812. október 13-án született Kecskemét város történetének megirója. Szülőházát csak emléktábla jelzi a görögkeleti templom falán. Az eredetileg tanárnak készülő fiatalember 1834-ben szegődött Kecskemét szolgálatába. 1848-ban választották főjegy­zővé, különböző beosztásokban 1883-ig maradt hivatalban. Fő munkái: Kecskemét város története oklevéltárral I—IV., Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Jó néhány cikket közölt helyi és országos lapokban, a Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban tagjai közé választotta és Marczibányi-dijjal jutalmazta. 1885. október 8-án hah meg szülővárosában. MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁGI HÉT A Vezeklés díszbemutatója A szovjet kultúra napjai Ma­gyarországon című rendezvényso­rozat keretében Kecskeméten ok­tóber 13—18-áig az utóbbi idők legsikeresebb szovjet filmjeivel is­merkedhetnek meg az érdeklődők. Ma, fél 6-kor díszbemutatón ve­títik az Otthon moziban Tengiz Abuladze Vezeklés című filmjét, amely az idei cannes-i filmfesztivál világszenzációja volt. A 63 éves Abuladze eddig hat játékfilmet forgatott. Legújabb alkotása, a Könyörgés, a Kívánság fája című filmekből álló trilógia utolsó da­rabja. A filmben ötvöződik a lidér­ces álom a valósággal. Az elvisel­hetetlen zsarnokság napjaira emlé­kezik Ketyevan Baratyeli, aki újra, meg újra kikaparja a föld alól a diktátor holttestét, mert nem hiszi el, hogy annak, aki ennyi bűnt kö­vetett el, joga van békében porla- dozni a tisztességes emberek kö­zött. A Vezeklés című film társadalmi és szakmai visszhangja felülmúlta az utóbbi évtizedek bármely szov­jet filmjéét, felkavarta a társadal­mat. Első vetítései után gyakran felcsattant a taps, ami teljesen szo­katlan jelenség a moszkvai mozi­ban. Az írók, publicisták és film­kritikusok a szovjet szellemi átala­kulásnak egyik legfőbb tájékozó­dási pontját látják benne. A halott ember levelei című, A TÁRGYALÓTEREMBŐL ^ A közős helytörténeti gyűjtemény, s őrzője, „Selyem mama”. A két tanyát Baja határában csupán egy kerítés választja el egy- 9 9 mástól. Lakóit, B. 'Istvánt és V. Jánost immár más is: egy ökölcsapás és ennek nyomán egy bíró­sági ítélet. Békés, köszönő viszonyban volt éve­kig a két középkorú, elvált férfi. Időn­ként bekopogott egyik szomszéd a má­sikhoz. A kapcsolat azonban idén ta­vasszal megromlott közöttük. Harago­sokká váltak. V. János ugyanis télen1 sa­lakot, majd pedig építési törmeléket hordott ki a tanyája előtti útra, és ez akadályozta szomszédját a közlekedés­ben. Neki ugyanis ahhoz, hogy saját ud­varába bejusson, V. János tanyája előtt kellett elhaladnia. Váratlan ökölcsapás Rossz szomszédság: török átok — már Arany János megírta A fulemilé- ben, hogy egy kerítésen átnyúló faág­ból, vagy más apróságból életre szóló harag támadhat a szomszédok között. Mielőtt azonban az ő hősei, Péter és Pál ölre mentek volna, jól kikiabálták- perlekedték magukat. V. János — ko­runk szellemében? — egyszerűbben döntötte el a vitát. Lássuk, mi is tör­tént: Egy vasárnap délután, még a tava­szon B. István megnézte a bajai foci­Megkentem a Szityut 99 csapat mérkőzését, utána beült egy ká­véra a belvárosi cukrászdába, majd el­indult hazafelé. Tolta a kerékpárját, nem ült fel rá, mert a világítása meghi­básodott. Estefelé érkezett haza. Amint a szomszéd, V. János tanyájá­hoz ért, látta, hogy a szomszéd a ház előtt söpröget. Odaköszönt neki és ke­rékpárját fogva megállt. Kérdőre von­ta a másikat: mikor hordja már el az útból a salakot. — Mikor hordjam? — mondta V. János, és válaszával egy időben ütött. Sok félnivalója nem volt. Nem csupán a meglepetésszerű támadás biztosította fölényét, hanem a javára szóló több mint huszonöt kilogramm súlykülönb­ség is. A nagy erejű ökölcsapás leterítette B. Istvánt. Szemüvege leesett, arccal a szomszéd drótkerítéséhez vágódott. Rövid rosszullét után felkelt a földről, hazatámogatta biciklijét, és saját ta­nyája udvaráról kiabált vissza szom­szédjának, hogy a történtek miatt felje­lenti. Mint utóbb kiderült, erre meg is volt az oka. Amikor két nap múlva a szűnni nem akaró erős fejfájás miatt elment az orvoshoz, a vizsgálat megállapította, hogy koponyacsontja megrepedt. Egy hónapi kezelés után maradandó fogya­tékosság visszahagyása nélkül meggyó­gyult ugyan, de a sérülés életveszélyes volt. A tagadás nem segít Elképzelhető, hogy a vasárnap esti jelenet a két szomszéd között nem pon­tosan igy játszódott le. Minden apró részletet a bíróság sem tudott tisztázni, a vádlott, V. János ugyanis az eljárás minden szakaszában tagadta, hogy ' megütötte volna tanyaszomszédját. Tanúvallomások, szakértői vélemény alapján kellett kibogozni a történteket. Szerencsére, több tanú is akadt. A sértett, B. István például egy másik szomszédnak megmutatta sérülését. Mint kiderült, V. János sem tudta ma­gában tartani az esetet: — Megkentem a Szityut — újságolta másnap reggel volt feleségének, aki ek­koriban még élettársként élt vele együtt. Nincs módunk itt a bizonyítási eljá­rás minden részletét ismertetni. Vég­eredményben a bíróság^- a tagadás ellenére is — bűnösnek találta V. Já­nost életveszélyt okozó testi sértés bűn­tettében, ezért egy év szabadságvesztés­re ítélte. Számításba vette: az egyesült fővá­ros hamarosan a nagy európai metro­polisok sorába emelkedik, következés­képpen gyorsan és többszörösen meg­térülnek az ott felhasznált forintok. Úgy gondolta, hogy Kecskemét nem­csakjelen lesz Budapesten, hanem háza révén biztos jövedelemre is szert tesz. A mostani Veres Pálné és Katona József utca sarkán, évszázadok óta e vidéki város birtokában lévő, értékes telekre másoknak is fájt a foguk. Sem­mi pénzt sem sajnáltak megszerzéséért. Ezért ostromolta többször Homyikot az említett Visztricz Mór. így szólt az egyik csábének: „Tisztelt Főjegyző Úr. Mint már múltkor kijelentéin, most uj- jolag biztosítom Tekintetes Főjegyző Urat, miszerint szives eszközlése mel­lett a város részéről közbenjárásomért nyerendő felét Tisztelt Uraságodnak egész szükséggel odaajánlom. Teljes tisztelettel...” Hornyik csak ennyit válaszolt: A ház nem eladó. Az alábbi széljegyzettel tetette irat­tárba a levelet: Nimet vagy huncfut vagy — egyen meg a fránya — ne ki­sérts sátán”. A százhetvenöt esztendeje Kecske­méten született köztisztviselő magatar­tását ösztönző példaként emlegethet­jük haladó hagyományaink között. Konsztantyin Lopusanszkij-film egy lehetséges atomkatasztrófa következményeit mutatja be. Az életben maradottak a romok kö­zött próbálnak élni, s menekülni a katonai hatalom elől, amely kivá­logatja és föld alatti bunkerekbe viszi az egészségeseket. A történet középpontjában Larsen, az atom­tudós áll, akinek kutatásai hozzá­járultak a történtekhez. A tudós az utolsó leheletéig kéjRiiFá’kiutat, a jelenlegi helyzetből, «?megpróbál néhány gyermeket megmenteni a jövőnek. A Barátom, Ivan Lapsin című alkotás Jury German elbeszélésé­ből született. A rendező, Alekszej German, egy kisfiú emlékeinek se­gítségével viszi vissza a nézőt a harmincas évek második felébe. Egy szegényes, minden jóban szű­kölködő városban él édesapjával, aki barátaival, kollégáival osztozik egy bérelt lakáson. Ott él velük Ivan Lapsin is, a polgárháborút megjárt férfi, a városka rendőrpa­rancsnoka .... A halott ember levelei 14-én, a Barátom, Ivan Lapsin 15-én szere­pel a programban. Ezek mellett műsorra kerül még 17-én Vaszilij Suksin a Vörös kányafa, valamint 18-án Otar Joszeliani Pásztorai cí­mű filmje. A vetítések délután fél hatkor kezdődnek a kecskeméti Otthon moziban. H. N. NEM ELEG A CÉG­TÁBLA ÁTFESTÉSE Szak­szövetkezeti bizottság A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége mellett szakszö­vetkezeti bizottság alakult. A bizottság áttekintette a szakszövetkezetek gaz­dálkodását. Megállapította, hogy e ter­melési struktúra főbb arányai már ko­rábban kialakultak, s azokban alapve­tő változás nem mutatkozik. Erősen növekszik viszont az alaptevékenysé­gen kívüli munka ebben a szövetkezeti körben is, jeléül annak: a gazdák a kiegészítő tevékenység fölkarolásától is remélik a jövedelmezőség javulását. A szakszövetkezetekben képződő nye­reségdöntő része, több mint 90 százalé­ka ezekből a kiegészítő munkákból származik. A szakemberek szerint ezek az üzemek azért is törekszenek termelé­si szerkezetük ilyen irányú módosításá­ra, mert a növénytermesztés számos helyen veszteséges, az állattenyésztés pedig csak nagyon szolid hasznot hoz. A szakszövetkezetek állóeszköz­állománya az elmúlt években számotte­vően gyarapodott. Az egy hektár ter­mőterületre jutó állóeszközök értéke a szakszövetkezetek közös gazdaságai­ban megközelíti a 45 ezer forintot. Fő­ként a gépek, berendezések és a jármű­vek érteke növekedik. Ez a termelői kör mindinkább az ér­deklődés előterébe kerül, mivel a re­formfolyamatok nyomán egyes térsé­gekben, főként azokon a helyeken, ahol a tsz-ek gazdálkodása veszteséges, napi­rendre kerül az egyszerűbb szövetkeze­tek megalakítása. A bizottság ezzel kap­csolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a „cégtábla” átfestésevei, a szakszövet­kezetté alakítással a bajbajutott tsz-ek sorsát nem lehet rendezni, hiszen a szak- szövetkezetekre gyakorlatilag a tsz-ekre vonatkozó szabályozás érvényes. Csak egy pofon? A megyei bíróság — dr. Árvay Ár- pádné tanácsa — enyhítő körülmény- , ként értékelte V. János büntetlen előé­letét, s azt, hogy munkáját — portás egy mezőgazdasági vállalatnál kife­jezetten jól látja el. Tény az is, hogy egy erős ökölcsapás rendszerint nem okoz életveszélyes sérülést, bár amikor ütött, V. János jól tudta, hogy a másik sokkal gyengébb és kisebb termetű, mint ő. Mindezt mérlegelve döntött úgy a bíró­ság: nem szükséges a szabadságvesztés letöltése. A végrehajtást három év pró­baidőre felfüggesztette. (Az ítélet nem jogerős.) Nem csodálkoznék, ha a vádlottak padjára került V. János még így is sú­lyosnak érezné az .elmarasztalást. Amint a tárgyaláson kiderült, nem tartja magát bűnösnek. Miért is lenne az? Hiszen csak egy pofonról van szó. Igaz, véletlenül nagyobbra sikeredett a szokásosnál. Hogy a gyengébbet megütni nem nagy kunszt? Hogy lehetett volna más, józanabb megoldást keresni, esetleg szót érteni a szomszéddal? Sokan gon­dolják napjainkban is úgy, hogy az ököljog alkalmas eszköz a viták eldön­tésére. Bölcsebben tett volna V. János, ha a közmondásra hallgat: Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja... Lovas Dániel C A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents