Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-09 / 238. szám

*rt c* 1987. október 9. • PETŐFI NÉPE • 5 MALAYSIÁBAN TÁRGYALT A BLEVISZ Hogyan kell piacot hódítani? „A rugalmasság nagyon sokba kerül" A Bajai Lakberendező Építő- és Vasipari Szövetkezet (Blévisz) megyénk iparában a kemény vonalat képviseli; gazdasági életűnk fogyatékosságaival a háta mögött valós piaci körülmények között próbál versenyben maradni. Mi az, amit másképpen csinálnak? — a többi között ezt kérdeztük Bajnai Györgytől, a Blévisz elnökétől. A TÖBBSÉG CSAK KERESKEDIK Tudják: mit, hogyan és hol — Közvetlenül a beszélgetésünk előtt olasz üzletembereket fogadott. Elárul­ná, miről tárgyaltak? — Egyévi előkészítő munka után há­romszáz millió líra értékű szerződést írtunk alá egy fémbútorgyártó olasz cég képviselőivel. A megállapodás sze­rint idei szállítási határidővel valódi bőr és szövetes ülőgarnitúrákat, vala­mint asztalokat küldünk a külföldi partnernek. Jövőre már 10—15-ször több megrendelésre számítunk. Kap­csolatunkat javítja, hogy az olasz cég termékeinek bemutatására, a Techno- impexszel közösen, novemberben egy bútorkiállítást rendezünk Budapesten. — Úgy hallottam, hogy önöknél a külföldi tárgyalópartnerek szinte egy­más kezébe adják a kilincset. — Az utolsó másfél hétben amerikai, holland, angol, német, francia, osztrák, japán és norvég' üzletembereket fogad­tunk. — Ugyanakkor a Blévisz is kezdemé­nyez; legutóbb arról értesültünk, hogy Malaysiában tárgyaltak. Mi lehet egy ilyen utazás célja? — Ma már komoly gyártási és piaci tapasztalatokkal rendelkezünk. Rövi­den: tudjuk, hogy mit és hogyan kell előállítani, sőt azt is, hogy kell eladni. Lehetőséget látunk abban, hogy a szö­vetkezet felé megnyilvánuló kapacitás- igényeket egy harmadik féllel közösen felvállaljuk es legyártsuk, ugyanakkor a termékeinkkel egy újabb piacon is megjelenjünk. Malaysiában két céggel is előzetes szándékleveleket írtunk alá. A dokumentumokban lényegében megfogalmazódtak a vegyes vallalat alapításának feltételei és kondíciói. — Kifizetődő a távoli országban üzle­ti érdekeltséget teremteni? — Malaysia a világ legnagyobb fa- exportőre, mintegy harminc fajtát ter­melnek és ebből tizenöt kiválóan alkal­mas bútorgyártásra; míg Magyarorszá­gon az akadozó fűrészáru-ellátás gátja a bútoripari termelésnek és fejlődés­nek. Úgy számítunk, olcsóbban jutha- > tunk majd faanyaghoz ebben a távoli országban, mint a hamburgi tőzsdén. A vegyes vállalat alapítására irányuló akk Malaysia nemzeti iparának fejlesztési törekvéseink ugyanakkor egybeesnek és foglalkoztatásbővítési célkitűzései­vel. Hiszen kifizetődőbb készterméket előállítani, mint az értékes alapanyagot eladni. Az üzleti mérlegelésnél alapvető szempontként az olcso és fegyelmezett munkaerőt is számításba vettük. A magunk részéről megfelelő irányítás­sal és termeléspolitikával garantáljuk a termékek eladhatóságát. Termékváltás» azonnal — Mi a magyarázata a Blévisz látvá­nyos fejlődésének? — Szövetkezetünkre mindig a piac­centrikus magatartás volt jellemző. Ha az érdekek azt diktálják, töprengés nél­kül végrehajtjuk gyártmanyszerkeze- tünk azonnali cseréjét. Rugalmas irá­nyítási rendszerünkhöz fokozott vállal­kozói készség társul. Ennek egyik jele például a skandináv stílus bevezetése: egy igényesebb vevőkörnek drágább fafajtaból kínálunk választékot. A vál­lalkozáshoz előbb ki kellett alakítani a különböző bútorelemek összhangját és meg kellett találni a hazai gyártókat. Majd a Téka-Portéka hálózaton ke­resztül a közönséggel megismertetjük ezt a bútortípust. Ma a Blévisz a skan­dináv bútorok egyik legnagyobb hazai gyártója. Állandó fejlődésünket jelen­leg két üzem, a kárpitos- és faipari mű­hely bővítése tükrözi. Szeptemberben önálló kiállításon mutatkoztunk be a nagyközönségnek. Formatervezett bú­torainkról kikértük a vásárlók vélemé­nyét és az értékelés alapján határozzuk meg a további gyártmányfejlesztésein­ket. — Árulja el, mi az, amit másképpen csinálnak? — A rugalmasság nagyon sok pénz­be kerül. Sokat költünk a termekfej; lesztésre, és nem riadunk vissza az anyagi áldozatoktól a piac meghódítá­sa érdekében.. Úgy véljük, a rugalmas­ság fenntartása mellett 'mindez keve­sebbe kerül majd, ha bővül a kapacitá­sunk és a velünk együtt dolgozo part­nerek száma. A technikai színvonal emelése mellett ezért helyezzük előtér­be a termelés mennyiségi növelését. A kockázatot vállalni kell — Egy magyar vállalat számára kül­földön a verseny keményebb feladat, mint hazai vizeken evezni. — Ez rengeteg kockázattal és több­letterheléssel jár. Az árakat például nem lehet előre kalkulálni, mert csak a Miért nem fejlődik az áfész-ipar Melldöngetve állapítot­ta meg a szövetkezeti el­nök ismerősöm: mi az alaptevékenységből, vagy­is a kereskedelemből is jól megélünk. Hozzátette még, hogy nem feltétlenül kell ésszerűbben gazdálkodni. Mi tagadás, szimpatikus a kijelentés, különösképpen a gazdálkodásnak olyan időszakában, amikor a szerény jövedelmezőségre egyébként is sok a panasz. Ismerősömnek mégiscsak féligazsága van. Abban ugyanis minden­képpen egyetérthetünk vele, hogy vállalaton, szövetkezeten belül keresni kell az ésszerű gazdálkodási módszereket. Az viszont már nem érthető, hogy miért kell feltétlenül a hagyományos, több évtize­de gyakorolt gazdálkodási ágazatnál — esetünkben a kereskede­lemnél — megmaradnia egy szövetkezetnek, ha ennél kedvezőbb lehetőségek is kínálkoznak. • Bajnai György: Én adópárti va­gyok ... piaci versenyben alakulnak ki. Számol­ni kell olyan megszorításokkal, ame­lyek a minőség elérése és a normák ütemezése szempontjából elengedhe­tetlenül szükségesek. Továbbá egy eredményes vállalkozáshoz komoly ín- ételeket kell igénybe venni. Jelentősek az anyagi terhek még akkor is, ha ez bizo­nyos kedvezményekkel párosul, vagy éppen olyan jó támogató partnerekre találunk, mint a megyei Kiszöv és az Okisz. Á versenyszellemnek egyelőre ellentmond a hazai alapanyag-ellátás és hiánygazdálkodás. Mindezt jelenleg csak többletodafigyeléssel és gyorsabb reakcióval lehet kiküszöbölni. De meg kell próbálni, mert minden nehézség és kockázat ellenére másként nem beszél­hetünk felzárkózásról, a magyar gaz­daság kibontakozásáról. — Vajon hogyan érint majd egy jól gazdálkodó vállalatot az új adórendszer jövő évi bevezetése? — Előre kell bocsátanom, hogy jó­magam adópárti vagyok. Az új adó­rendszert az értékrendek helyes kiala­kulásának irányába ható intézkedés­nek tartom. Szövetkezetünk esetében az előzetes próbaszámításaink alapján jövőre egy kicsit kedvezőbb eredmé­nyekre számítunk. A felkészülés akkor lehet teljes, ha ismertté válnak a követ­kező évek konkrét szabályozói. Minél előbb szükség van olyan kiegészítő in­tézkedésekre is, amelyek alapján az adóreform teljes körűen párosulhat a hatékonyság növelésével. Ez elenged­hetetlen a belföldi piaci mechanizmus kialakulásához és a versenyszellem fo­kozásához — mondta Bajnai György, a Blévisz elnöke. Kisvágó Árpád Gyenge vállalkozókészség Ismerősöm történetesen egy nagy áfész elnöke, s a szövetkezet valóban prosperál a kereskedelmi és vendéglátó-ipari bevételekből is. Szándékosan rekesztették kapun kívül az ipari tevékenységet. Ha a jövedelmezőséget mutató adato­kat vizsgáljuk, aligha szabad az említett szövetkezeti elnök néző­pontjából értékelni az ipari vállal­kozásokat. A statisztika szerint ugyanis a bolti kiskereskedelem­ben egy-két százalékos, a vendég­látásban négy-hat, az ipari tevé­kenységben viszont tíz-tizenöt- húsz százalékos hasznot is el lehet érni. A szándékos távolmaradást tehát a vállalkozókészség hiánya­ként is felfoghatjuk. Szót sem érdemelne az eset, ha a példa egyedi volna. Sajnos nem az, hiszen efféle kijelentéseket hall­hatunk termelőszövetkezeti és áfész-vezetőktől egyaránt. A fo­gyasztási szövetkezeti mozgalom­ban maradva is jól nyomon követ­hető a jelenség: a 274 áfésznek még a fele sem foglalkozik ipari terme­Arcok a pusztáról m sak. Zöldági János: — Nincs kivel szót vált- Tóth József itat. (Greksa István felvételei) Tudom, vége a bőgatyás, lóhátas világnak. Megszelídültek a szilaj bojtá­rok, a komor számadók. De Csornapusztán még most is találkát adnak egymásnak a környék pásztorai, ahogy beköszönt a tavaszi ébredés. Van­nak jó néhányan, akik itt töltik a nyári napokat, távol a városok zsongásá­tól. A falvakba is jobbára vásárolni mennek, aztán igyekeznek vissza a gulyákhoz, birkanyájakhoz. Bár életritmusuk megváltozott — mert ide is belopta magát a technika —, nehezen szakítanak a hagyományokkal. Irigykedve nézem Zöldági János mozdulatait. Kenyeret szel, nagy ka­réjt, hozzá szalonnát kanyarint, a ta­risznya mélyéből héjától megfosztott hagyma is előkerül. S ahogy fogja! Mind egy kézben: külön a kenyeret, szalonnát, ujjai közé a hagymát. Hanem búslakodik Zöldági János! A kutyáját sajnálja. Minthogy a tanya, ahol meghúzza magát, távol esik a le­gelőtől, mire hazavergődik, sok időbe télik. Itt a pusztán meg ahogy dörren, már esik is, iramodik a jószág a karám felé. Amint nyakába zúdult múltkori­ban a sebeszápor, német juhásza a kút kávájánál keresett menedéket. Villám sújtotta agyon: A gazda elföldelte, fej­fát állított neki, mert hűséges társa volt. Egy ilyen állat drága kincs a pusz­ta közepén. — Bizony, a kutyáért nagy kár — sóhajt. — A másik kettő még tanonc, nem indulnak csettintésre. Mert aman­nak elég volt, ha egy félkört írtam az ujjammal, máris tudta a dolgát. — Szent György napján, április vé­gén vonulunk ki — hallom a pásztor­tól. — A Kalocsai Iszkra Tsz legelőjét járatom, oda szegődtem. A kereken száz üszővel boldogulok, csak unom magam, nincs kivel szót váltsak. Vi­szont tisztes a fizetség, nem tagadha­tom. Itt a harmadik évet töltöm, kiis­mertem a határt. Az asszony a tanyán van a gyerekkel. Ha delelőre állítok, beugrók ebédelni, mindennap főtt étel kerül az asztalra. így a vándorélet még kibírható. Mindszentig maradunk. Ha korán megsül a fű, akkor a silókukori­ca tarlójára hajtunk, ősszel meg kuko­ricaszárra. Az első derek itt érnek ben­nünket. Most dem fáj a fejem, buja a levegő, van mit harapnia a jószágnak. Egy kopottas épület takarásában birkanyáj pihen. Távolabb lakókocsi, gazdáját éles csaholás ébreszti. Juhosi Ferenc a Hortobágyról jött. Március idusán vert tanyát, azóta nem mozdult, nem kényszerült, vándorútra. Akad még eleség a falkának. — Akár a Hortobágy! — vélekedik Juhosi Ferenc. — Csak ott több a zsombékos, vízjárta terület. De a lege­lők épp olyan szikesek, mint itt. Nekem nem újdonság a magány, megszoktam már. A lakókocsiban kihúztam a nya­rat, aztán majd meglátjuk, mit ígér az ősz. Chudi József Akasztóról jött, az al- sóereki háztáji teheneket őrzi, naponta hajt ki a faluból. A legelőn elterül a csorda, serceg, ropog a fű, harsog a harapás. Édes fűillat jelzi az állatok nyomát. Chudi József rádiót szorongat a hóna alatt, magyar nótát hallgat. — Itt vagyok szombaton, vasárnap is — mondja. — Hétköznap száraz- koszton, hétvégeken a gyerekek hoz­nak ünnepi ebédet, igy dukál. A vihar elől csak a kabát alá húzódhatok, épü­léssel, s az évi 15 milliárd forint ipari termelési értéknek a 60 száza­lékát kevesebb mint negyven cég állítja elő. Mindezzel szembeállít­ható, hogy az összes árbevételnek csupán a hat százaléka származik az ipari termelésből, a nyereségnek viszont több mint húsz százaléka. Ugyancsak ellentmond a szerény mértékű vállalkozásnak, hogy az új utak keresésének nincsenek jogi, adminisztratív akadályai. Már az 1971-ben megjelenő egységes szö­vetkezeti törvény kitágította a kö­zösségek tevékenységének lehető­ségeit, majd a nyolcvanas években újabb kormányrendelet gazdagí­totta a vállalkozás feltételeit. Régi beidegződések Miért nincs mégsem nagyobb mozgolódás? Ennek szemléleti, pi­aci és műszaki okai egyaránt van­nak. Régi beidegződés, hogy a fo­gyasztási szövetkezetek: kereske­delmi szervezetek, erejüket és tőké­jűket erre a tevékenységre „kötele­sek” fordítani. Úgymond, az áru­termelés nem a feladatuk, legfel­jebb csak mellékesen foglalkoznak vele. Ezt a szemléletet alaposan” megerősítette a korábban érvényes ellátási kötelezettség számonkér- hető szabálya is. Tapasztalt szö­vetkezeti vezetők a megmondhatói annak is, hogy egyes megyék, járá­sok vezetői tekintélyükkel, hivatali hatalmukkal is akadályozták a szövetkezeti ipar kibontakozását. Persze meg kell állapítani: ma már ilyen esetekről alig lehet hallani. S éppen emiatt érthetetlen, hogy a beidegződések miért élik túl a va­lódi korlátpkat. A szövetkezeti ipar gyorsabb térhódításának azonban ma is vannak valós akadályai. Egyike a legfontosabbaknak a fejlesztésre fordítható pénz hiánya. A szövet­kezetek nyeresége roppant szeré­nyen növekedett, az elvonás mér­téke viszont gyorsan nőtt, a leg­utóbbi években elérte a nyereség összegének nyolcvan százalékát. Egy-egy ipari üzem kialakításá­hoz, a termelés megindításához te­hát nem volt elegendő pénzük a szövetkezeteknek. Korlátozták a vállalkozásokat a szegényes piaci ismeretek is. A felkészült szakem­berek ugyanis tudják: egy termék végül is akkor van kész, ha a vevő­jét is megtalálták. A piaci informá­ciók hiányára pedig még a fővárosi nagyüzemek vezetői is panaszkod­nak; a vidéki, s ráadásul kisüzemi vezetők pedig elérhetetlennek tart­ják a naprakész tájékozottságot. Ezért aztán a fogyasztási szövetke­zeti ipár jórészt megmaradt a peri­férián, a hazai piac helyi jelentősé­gű üzemének. S ebből következett a fejlesztés elmaradása, a helyen­ként manufakturális munkamód­szerek fenntartása. Elismerésre méltó kivételek persze vannak, de ezek — mint mondani szokás — inkább csak erősítik a szabályt. Hiányzik az összefogás A már számba vehető példák és a napjainkban kibontakozó lehe­tőségek egyre inkább azt erősítik, hogy az ipari termelés a fogyasztá­si szövetkezeteknek is egyik fon­tos, jövedelmezőséget javító bázisa lehet. Számos konkrét módszere szinte kínálkozik is a szövetkeze­tek háza táján. Egyike ezeknek az élelmiszer-feldolgozás. Az áfészek ugyanis megtermeltetik, felvásá­rolják a mezőgazdasági terméke­ket, de ezeket jelenleg értékesítik az ipari vállalatoknak. Mint már több szövetkezet példája is bizo­nyítja, a helyben megtermelt élel­miszer-ipari alapanyagok egy ré­szét helyben fel is dolgozhatnák. Természetesen nem elsősorban a tömegáruk gyártására kellene be­rendezkedniük — ezt már megtet­ték a nagyvállalatok —, hanem termékeiknél érvényesülhetne az egyediség, a tájjelleg, á speciális tartalom. E gyártmányok a hazai és a külföldi piacokon egyaránt számíthatnának a sikerre. A szövetkezetek iparosodásár nak valós akadálya, a pénztelenség persze ezzel még nem hárulna el. Megszüntetésének gyors módszere a szövetkezeti összefogás lehetne, melyre — érthetetlen okok miatt — kevés a példa. A közelmúltban kidolgozott és elfogadott kor­mányprogram teljesítése feltételezi a prosperáló vállalatokat, s a vál­lalati, szövetkezeti önállóság je­gyében ösztönzi a helyi kezdemé­nyezéseket. A szövetkezeti ipar előtt tehát még nyitottabb az út, fejlesztését a vállalati létet megha­tározó jövedelmezőség is sarkallja. - V. Farkas József let nincs a környéken. Azért valahogy mindig kibírtam. Nem anyámasszony katonájának való, az biztos. Ez az élet edzett, egészséges, egész embert kíván, önállóan kell dönteni, ha valami baj adódik. Nem kérhetek senkitől sem se­gítséget, tanácsot, egyedül cselekszem, a magam esze szerint. Odébb Tóth Józseffel akadok össze, éppen itatáshoz készülődik. Tehenek koszorúja fogja körül, szomjasak már. Bozontos pulija rám acsarkodik. Boro- táról került ide, a felsőerekiek szarvas­jószágát vigyázza, tizedik esztendeje. — Valamivel előbb hajtottam vályú­ra a szokottnál. Egy tehenem vajúdik, kisborjút várunk, bábáskodnom kell. Ha világra segítettem, üzenem a gazdá­nak a hírt, fiú-e vagy lány. Utána jöhet az áldomás! — Hogy szeretem-e a pusztát? Per­sze, hogy szeretem. Megnyugtat. A tenyerén hord. Terített asztallal vár­ja az állatokat. Én ebből élek, nem cso­da, ha a szívemhez nőtt. Zs. Kovács István PÁLYÁZATI FELHÍVÁS SZALKSZENTMÁRTON KÖZSÉGI TANÁCS pályázatot hirdet vb-titkári munkakör betöltésére Pályázati feltételek: állam- és jogtudományi karon szerzett egyetemi oklevél, vagy államigaz­gatási főiskolai oklevél és legalább kétéves szakmai gyakorlat az állam- igazgatás (elsősorban tanács) területén. A munkakör betöltéséről, 1987. december 1-jétől határozatlan időtartamra, a községi tanács dönt. Pályázni részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató életrajz és diplomamásolat benyújtásává! lehet. Bérezés: a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH sz. rendelkezés szerint. A pályázat benyújtási határideje: 1987. október 20. A pályázat elbírálásáról 1987. október 30-áig a pályázók értesítést kap­nak. A pályázatot Szalkszentmárton Községi Tanács elnöke címre kell benyúj­tani (6086 Szalkszentmárton, Jókai u. 2.) Pályázati felhívás kibocsátásának ideje: 1987. október 1. 2617

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents