Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 24. Megfiatalított berendezésekkel tízfajta lisztet készítenek .Rövidesen újra őröl a jánoshalmi malom 1985 februárjában óriási vihar söpört végig az egész országon. Villanyoszlopokat döntött ki, tetőket rongált meg. A szél azon a vasárnap délutánon Jánoshalmán is kíméletlenül tombolt. Erejére jellemző, hogy feltépte a malom tetőszerkezetét, majd a borítólemezt összegöngyölte és lehajította a jó 10 méterre lévő régi lisztraktár tetejére. így az is beszakadt. Vihar után A történteket Jacsó Mihály főmolnár idézi fel: — Másnap, mikor reggel bejöttünk, szörnyű kép fogadott bennünket! A felső szinten mindent por és törmelék borított. Fejünk fölött az égbolt kéklett... Percekig bénultan álltunk és bámultuk a pusztulás nyomait, majd a döbbenetből felocsúdva hozzáfogtunk a rendcsináláshoz.- Kitakarítottunk mindent és a tetőt lefedtük fóliával, hogy folytathassuk a munkát. Július elejeig működött is a malom, de utána leálltunk. A télnek már nem indulhattunk neki lefóliázott tetővel.- Megkezdtük a felújítást — veszi át a szót Babinszki János, a Bács- Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat (GMV) főmérnöke. — Bar a vihar okozta kár kellemetlenül érintett bennünket, de a malom rendbehozatalát már korábban tervbe vettük. A Bács-Kiskun Megyei GMV előre meghatározott, terv alapján 1979-ben látott hozzá malomüzemi rekonstrukciójához. Először a kalocsai Margit- malmot hozták rendbe, majd a kecskeméti villanymalom került sorra. Harmadikként, 1986-ban a jánoshalmi felújítása következett volna, ám a kényszer korábbra hozta ezt a határidőt. A rekonstrukció ezután is folytatódik, és még legalább 8—10 esztendőig eltart. A munkák során modernebbre cserélik az elavult berendezéseket, s így valamennyi üzemnek nő a kapacitása.- Komoly program ez — módja Babinszki János. — Ám a jánoshalmi malom rendbehozatalát még a többinél is kiemeltebben kezeljük. Az országban egyedülálló szépségű, műemlék jellegű épület rekonstrukcióját kell itt elvégeznünk. A gazdasági érdek mellett igazi értékmentés ez. A malom valóban gyönyörű. Az épület teljes pompájában talán a vasút felől tárulkozik elénk. Magas karcsú tornyával, csipkézett bástyájával várkastélyra emlékeztet. A homlokzaton nagy betűk adják tudtul a létesítmény eredeti nevét és korát: „Felsőbácskai Műmalom, épült 1907-ben”. A főmérnök, aki elkísért a sétára, megjegyzi:- Éppen nyölcvanesztendős lesz, mire újjászületik. A munkákból néhány alvállalkozóval alapvetően három vállalat veszi ki a részét. Az épületet a Jánoshalmi Jókai Tsz építő részlege hozza rendbe. A technológiai szerelést vállalatunk tmk-sai a helyi molnárokkal közösen végzik. A teljes elektromos szerelést az Agrikon villanyszerelői vállalták. Az Élgép helyett az Agrikonnal Itt elakad egy rövid időre a beszélgetés. Néhány másodpercig szótlanul folytatjuk a sétát a pompás épület- együttes körül. Babinszki János hosz- szan gondolkodik, majd megfontoltan kiegészíti' az elmondottakat: — Az az igazság, hogy a villanyszerelésről először az Élgeppel (Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat), ennek a munkának a hazai szakvállalatával tárgyaltunk. Ok azonban monopolhelyzetükkel visszaélve, olyan irreálisan magas árajánlatot adtak, hogy kénytelenek voltunk másik kivitelező után nézni. így jutottunk el az Agri- konhoz. Ok egymillió forinttal olcsóbban vállalták a munkát. Bár korábban a malomban elektromos szerelést nem végeztek, de most a befejezés előtt már • Juhász Imre alinolnár: „... megismertük a malom minden porcikáját”. • Tóth László és Deli Tibor a vezérlő- teremben még talál némi javítanivalót. látjuk, hogy jól választottunk, mert kitűnően elvégezték feladatukat. Miután alaposan körbejártuk- az épületet, belépünk az ajtón. A malomban még „munka-rendetlenség” uralkodik. Bármerre nézünk, szorgoskodó <f embereket látunk. Az új vezérlőterem- ben sem tétlenkednek a dolgozók. Nem is tehetik, hiszen vállalták, hogy a hónap végére minden működni fog. A nagy hajtásban egy rövid beszélge- tésnyi szünet után meg jól is esik Tóth Lászlónak, a hat Agrikonos villanyszerelő vezetőjének. — Úgy tudom, hogy eddig csupán keverőüzemek és gabonatárolók elektromos szerelésére vállalkoztak. Mit szóltak, amikor megtudták, hogy a malomban ezúttal lényegesen bonyolultabb villamossági szerelés lesz a feladatuk?- Nem ijedtünk meg — válaszol egyből és határozottan. — Sőt, még örültünk is, hogy újabb dolgokat tanulhatunk. Eleinte persze adódott olykor egy kis nehézség, de az nem volt komoly. Most már a finishez érkeztünk. Éolyik a gépek úgynevezett hideg forgatása. Ilyenkor egyenként beindítják a masinákat. Ha valami probléma adódik, most még könnyen korrigál-: hatjuk. Egyre kevesebb az igazítani való. Ez így van rendjén, mert hamarosan „melegen” is működnie kell valameny- nyi berendezésnek. Premier előtt A felületes szemlélő nehezen hinné el, hogy rövidesen indul az üzem. Különösen akkor, ha a hengerpadon jár. A tágas teremben ugyanis jó néhány alkatrész még arra var, hogy a helyére kerüljön a hengerszékekben.\ — Ez csak a látszat — nyugtat meg Juhász Imre, a jánoshalmi malom al- molnára — mert valójában már az utolsó' felvonásnál tartunk.. Megjárattuk a gépeket és úgy láttuk, egyiknél- masiknál még állítani kell, de meglátja, idejében készen leszünk. Az almolnár liszthez szokott keze most olajtól feketéllik. Hatalmas, súlyos acélkereket emelget, fogaskerekeket illeszt a helyére. Egyszóval csupa olyan dolgot csinál, amihez korábban nem sok köze volt. — Hát ami igaz, az igaz — mondja a 35 esztendős, sudár termetű almolnár —, az utóbbi két évben az asztalostól a lakatosmunkáig sok mindent el‘kellett végeznünk. Persze, a vállalatunk tmk-szerelőinek szaktudása nélkül nem sokra mentünk volna. Velük együtt ízekre szedtük az összes berendezést, így azután mi, molnárok is alaposan megismerhettük a malom minden porcikáját. A jánoshalmi malom tehát teljesen újjászületik. De nem akárhogyan! A korábbi napi 60 tonnás kapacitása 80 tonnára nő. Régen csupán négy-, most majd több mint tízféle lisztet készíthetnek itt. A pompás régi épületben, az öreg, de megfiatalított gépeken a legkorszerűbb technológiát alkalmazva dolgozhatnak a molnárok. Az igazi próba október 31-én kezdődik. Akkor indul a búza őrlése. Gaál Béla szvvioL Hogyan alakul ország a család költségvetése? Számol az ország, legalábbis nagyvonalakban minden család igyekszik felmérni a jövő évi bevételek és kiadások alakulását. Az előzetes magánköltségvetések deficitet jeleznek. Az 1988-ra várható 14—15 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedéssel szemben a munkajövedelmek átlagosan 3-4, a szociális juttatások — ugyancsak átlagosan — 7—8 százalékkal emelkedhetnek. A kétszámjegyű infláció és a szerény mértékű munkajövedelem-gyarapodás eredőjeként a reálbérek átlagosan 9 —10 százalékkal csökkennek. Átlagon felüli visszalépés várható a különmunkát végzők és ezáltal többlet- jövedelmet élvezők viszonylag széles körében. A különmunkáknál ugyanis 1988 januárjától nem garantált az addig kézhez kapott névleges (tiszta) keresmény, csak a főállású kereseteknél kötelező a felszorzás, a bruttósítás. A kiegészítő tevékenységből származó bevételeket szintén progresszív személyi jövedelemadó terheli majd, de annak megfizetését a munkaadó (rendelő) csak bizonyos esetekben vállalja. Alku a különmunkáról A mintegy 400 ezer vgm- és szövetkezeti szakcsoporttag közül például sok kerül kedvezőtlen alkupozícióba. Előfordulhat, hogy a jövedelmezőségi viszonyok nem teszik lehetővé a meglévő díjtételeknek a progresszív adóval arányos emelését. Gyakran egyébként is megoldható a feladat normál munkarendben — olcsóbban. A más módon el nem végezhető munkáknál viszont rákényszerülhet a vállalat a vgm- taksák emelésére. A dolgozó pedig minden esetben megteheti, hogy a régi áron nem vállalja a különmunkát, lemond a csökkenő többletjövedelemről. Mind a dolgozó, mind a munkaadó nagyobb nyomatékkaí kérdezi majd: megéri-e? Nemcsak gmk- és vgm- tagok, hanem egyes nyugdíjasok is. A nyugdíjasok különjövedelme ugyanis addig adómentes, amíg a nyugdíjjal összevont együttes összeg az évi 96 ezer forintot nem haladja meg. Csak az a magas nyugdíjat élvező dolgozó számíthat a progresszív adó levonása után változatlan summára, aki jól prosperáló cégnél, mások által olcsóbban el nem végezhető munkára vállalkozik. Különben kénytelen beérni a csökkenő névleges összegű különjövedelemmel, vagy egyszerűen arról is lemond, és a szabad időt részesíti előnyben. Amíg a különjövedelem nélkülözhetetlen elemi szükségletek kielégítését szolgálja, addig nincs valódi választási lehetőség. De ezzel a közteherviselés új rendje is számol. Az adókedvezmények és -mentességek, a progresszivitás alkalmazásánál szociálpolitikai megfontolások is érvényesültek. Ezenkívül 11 milliárd forintot fordítanak jövőre a nyugdíjasok, 13 milliárd forintot a gyermekes családok növekvő megélhetési költségeinek ellensúlyozására. Néhány száz forint jut ebből garantáltan és havonta egy-egy nyugdíjasra, több- gyermekes családra, de egyéb módon is kifejeződik a törődés a nehéz helyzetben élő rétegekkel. „Rádolgozás” vagy vállalkozás? Főként a 80-as évek elejétől a családok mind nagyobb része úgy őrizte meg életszínvonalát, illetve teremtett fedezetet növekvő igényeinek kielégítéséhez, hogy a főállás mellett különmunkát végzett. Ez az út, úgy tűnik, egyre keskenyedik, döntően azért, mert az emberi teherviselő képesség, s a munkanap egyaránt véges. A most kieső nominál- és reáljövedelmek pótlására ilyen extenzív módon, többletmunkával már kevesen vállalkozhatnak. Intenzív megoldások, a valódi kisvállalkozások persze segíthetnek, de az élet minősége alakulásában egyre inkább megtanuljuk értékelni az értelmesen, hasznosan eltöltött szabad időt is. Az új adózás kapcsán gyakran találkozni azzal az aggodalommal, hogy a progresszivitással esetleg a forint ösztönző ereje csökken, és erősödik a teljesítmény-visszatartás. Kár volna tagadni e veszély realitását. A dinamikus életszínvonal-emelkedés mellett nyilvánvalóan hatásosabb ösztönzésre nyílik lehetőség, mint akkor, ha — miként ezt 1988-ra tervezik — a lakossági fogyasztás 1,5 — 2 százalékkal csökken.' De nem hagyható figyelmen kívül, hogy a lakosság jövedelempozícióinak rovására valamelyest javul a vállalatok, s szövetkezetek helyzete és ösztönzési lehetősége. Eddig száz forint nyéreségnek 60 forint volt az átlagos támogatástartalma, s különböző címeken á száz forint nyereségből 90-et elvont a költségvetés. A jövő évtől száz forint nyereségből 30 marad a vállalatoknál, a szövetkezeteknél átlagosan. Mérséklik a támogatást, s így a vállalatok és a szövetkezetek 20 százalékánál, az élenjáróknál száz forint nyereségből 40—50 forinttal szabadon gazdálkodhatnak. A középmezőny pozíciója, a vállalatok, szövetkezetek 40 százalékáé a jelenlegihez képest nem változik, a fennmaradó 20 százalékáé pedig romlik. Más életvitelt A jelenlegi jövedelemátcsoportosítás a vállalati fejlesztések javára, a lakossági fogyasztás rovására: a korábbi gyakorlat korrekciója. A napi és a távlati érdekek ütközéséből nem húzhatja tovább a jövő a rövidebbet. Amennyi időt nyerünk a konfliktusok elodázásával, ugyanannyit vesztünk a gazdasági bajok orvoslásával. Nem lehet már tovább hátrálni: a nagyobb rossz elkerülése, a mélyebb és tartósabb konfliktusok, a gazdasági csőd megelőzése sürgeti a cselekvést. A jövőre irányuló figyelem, gondjaink új szemléletű megközelítése kell hogy jellemezze a lakosság reagálását az őt hátrányosan érintő intézkedésekre. Amennyiben például a családi költségvetés deficitje nem számolható fel új bevételek, jövedelemforrások feltárásával, úgy a kiadások lefaragása a járható út. A napi fogyasztás ésszerűsítése, á tervek, a holnapi beruházások újragondolása, az életvitel és -felfogás szükséges korrekciója a lehetséges megoldás.. Az ösztönösség, a vakrepülés, amelyre olyan sokan hajlamosak vagyunk, megengedhetetlen. A mostani vásárlási lázban például senki nem akar lemaradni. A felerősödött áruhiány azután még inkább meggondolatlan vásárlásra serkent. Sajnos majd csak utólag derül ki, hogy nem minden előrehozott családi árubeszerzés bizonyult ésszerűnek és kedvünkre valónak. Mert csak utólag derül ki, hogy a forint értékvesztése nem nagyobb a jelzett 14—15 százaléknál, s ezt is lényegében ellensúlyozza a takarékbetétek szokásos kamata és szokatlan prémiuma. Takarékosság vagy pazarlás? Utólag derül ki az is, ha másra kellene a könnyelműen elköltött pénz. Azt viszont előre is tudjuk, hogy az ösztönös költekezésnek nagy a kockázata. Mint ahogyan az is közismert: szegénységre ítélt az az ország, az a társadalom, amelynek állampolgárai, tagjai pazarlóak, rövidlátóak, máról holnapra élnek. Minden tpmeges jelenségnek persze objektív okai, mélyen rejlő társadalmitörténelmi gyökerei vannak. Ösztönös költekező szokásainkat a múltbeli nélkülözések emléke, s az áruhiánytól való félelem táplálják. Amit megtakaríthatnánk, azt is feléljük, esetleg ingatlanba fektetjük. A lakosság által felhalmozott áru és vagyon holt tőke, miközben a gazdaság fejlődését az eleven, működő tőke hiánya fékezi. Akiknek nincsenek megtakarításai, azokat az áruhiány különösen sújtja. Legyenek legalább rájuk tekintettel — mondhatnánk. De a hasztalan moralizálás helyett célravezetőbb a reális érdekek tudatosítása. A lakossági megtakarításokat mind sokszínűbb befektetési lehetőségek — kötvények, vagyonjegyek, takarékprémiumok, kisvállalkozások — ösztönzik. Figyeljünk fel az új lehetőségekre! Társadalmi cél, és hovatovább egyéni érdek is, hogy a megtakarítható lakossági jövedelmek visszakerüljenek a gazdaság vérkeringésébe, szükség esetén a családok számára biztonságosabb, mozgósítható tartalékul szolgálva. Kovács József KÖZLEKEDNI TANULNAK Az elektronikus játékok hasznosítása Modem korban élünk! — szoktuk mondani, ez az állítás a képzésben is megmutatkozik. Ma már nem ritka iskoláinkban a színes tv, a képmagnó és a számítógép. Gyermekeink olyan ismeretekre tesznek szert, amelyekről mi még csak nem is álmodtunk. Ezek az eszközök lassan forradalmasítják a közlekedési nevelés lehetőségeit is. Nézzük a video lehetőségeinek egyik alapvető példáját. Egy úttesten — amelyen kijelölt gyalogosátkelő hely van felfektetve, s amelyen különböző forgalmi szituációk alakíthatók ki — egy gyalogpst kell biztonságban átvezetni egyik járdáról a másikra. Többféle, különböző nehézségi fokú helyzetet lehet előállítani. A tanuló az elméletben elsajátított ismereteit tehát a gyakorlatba viheti át anélkül, hogy ténylegesen veszéjyben lenne. A tanuló azonosul a modellel: nem azt mondja: „átvezetem az alakot az úton”, hanem, „átmegyek az úton”. Mivel a modellnek dicsérő, erősítő hatása van, utánzó aktivitást ébreszt: a tanuló a helytelen cselekvést azonnal javítja. A játék segítségével a tanuló megismerkedik időbeni fogalmakkal is. Például: haladási sebesség az úttesten, a zöld fázis időtartama, a közlekedő gépkocsik sebessége. A tanuló játszva sajátítja el a legfontosabb közlekedési fogalmakat, eszköz lehet a tanítás-nevelés érdekében. Rába teherautók Kínának Megkezdődött a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban azoknak a teherautóknak a gyártása, amelyek kínai piacra kerülnek. Ebben az évben 295 darab K—26-os billenőteknős teherautót szállítanak.
