Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

/ 1987. október 23. • PETŐFI NÉPE • 5 IMPORT HELYETT HAZAI SZELLEMI TERMÉK Kisgépek Pótolva a lemaradást A nagy borászati múlttal rendelkező európai országokban aligha csodálkoz­hat a kisebb borpincékbe látogató, ha nálunk csak a nagyüzemekben fellelhe­tő gépek, eszközök kicsinyített változa­tait találja. Magyarországon a kerté­szeti termelés kisgépeit hosszú vajúdás után, de már gyártják. A termelés, a . telepítést tekintve gyakran nagyüzemi méretű táblákon folyik, tehat ha a technológiát nézzük, utcahosszal vezet a borászkodáshoz'képest. Éppen ezért dicséretes a Kertészeti és Élemiszeripa- ri Egyetem Szőlészeti Borászati Kutató Intézet törekvése. Két esztendő alatt féltucatnyi praktikus borászati kisgé­pet terveztek és a prototípusokat el is készítették. A program első részeként A nagy pincészetekben, ahol sokezer hektoliteres „edényekben” erjesztik a mustot, érlelik a szőlő levét, hatalmas mennyiségű folyadékot mozgatnak meg a házasításkor vagy a palackozás­kor, és ez gépek nélkül aligha lenne elképzelhető.. A kutatóintézet borászati főosztá­lyán dolgozó munkatársaknak ez. adta az ötletet: a nagyot kicsiben is meg lehet csinálni. No és az: Franciaország­ban, az NSZK-ban, Olaszországban — hogy csak néhány országot említ­sünk — a szaküzletekben a borászati kisgépek széles skálája megtalálható. Dr. Bíró Ernő, tudományos főosz­tályvezető mesélt az előzményekről. Három esztendeje a benyújtott pályá­zatukra a tárcaközi kutatási alapból két éven át ötszáz-ötszázezer forintot kaptak. Ebből az összegből tervezték meg és készítették el a mikrovinifikáci- ós gépcsalád első tagjait. Természete­sen ezt megelőzte egy felmérés a külföl­di gépekről. Ezek általában drágák és az alkatrész utánpótlást sem könnyű megszervezni. Ezért is indították a programot, ami még három évig kisebb léptékben, de folytatódik. A gépek tehát elkészültek. Megtud­tam, hogy céljuk hármas. Az intézet­ben létre kell hozni egy mikrovinifiká- ciós laboratóriumot. Erre azért van szükség, mert számtalan olyan vizsgá­latot végeznek itt, aminél ezek nagy segítséget jelentenek, hiszen a nagyüze­mi technológiákat modellezhetik; he­lyesebben: a megrendelő'borászati üze­meknek, érésdinamikai vagy italkészí­tési recepturát adnak. Másik .céljuk az volt, hogy olyan gépeket bocsássanak az önálló terményfejlesztéssel foglalko­zó üzemek rendelkezésére, melyekkel kicsiben kockázat nélkül kísérletezhet­nek, s végül: az új eszközök segítségével a kistermelők a kiváló alapanyagból minőségileg úját, jobban értékesíthetőt állíthatnak elő. a pincékben t A háromszáz literes tartályokban különösebb kockázat nélkül kísérletezhetnek. 9 A legsikeresebb — valószínűleg —■ a hidraulikus prés lesz. 9 A kutatóintézet mikrovinmkacios laboratóriuma. Szódásszifontól a betonkádakig 5 A kutatóintézet egyik mennyezetig csempézett láboratóriumában láttuk az egymás mellett sorakozó hét darab, egyenként háromszáz literes pezsgőer­jesztő tartályt. Szakcikkbe lenne illő, mi mindent tud ez a berendezés. Eléged­jünk meg annyival, hogy a pezsgőkészí­tésen túl — a kiépített hűtő- és széndio­xid- ellátó rendszer segítségével — al­kalmas üdítőitalok, habzóbor készíté­sére, hőszabályzott, illatos szőlőből ké­szített mustok erjesztésére. Eddig a nagyüzemekben a kísérletezés két végle­te a szódásszifon és a hatalmas, sok ezer hektoliteres tartály volt. Az előbbi nem adott biztos támpontot, az utóbbi pedig meglehetősen kockázatos volt. De itt sorakozik a többi gép is. A szű­rő, a mikrofilter, a kis — óránként 18 hektoliter teljesítményű—szivattyú, az ellennyomásos töltőgép, ez óránként 150—200 palackot tölt szénsavval dúsí­tott italokkal, de megfelelő gáz alkal­mazásával tökhet „csendes” italokat is. Ehhez tartozik egy szaturáló berende­zés, ami a szén-dioxid gáz harmonikus elnyelődését szolgálja. Énnyi van tehát kész, most próbálják a szén-dioxid túlnyomással működő 50 literes, vörösboreijesztö berendezést és a szomszéd helyiségben már működik a kétkosaras, kis, hidraulikus szőlőprés. Találtak gyártópartnert Ahogy már említettük, a kutatóinté­zet a rendelkezésére álló anyagi forrás­ból elkészítette a prototípust. De szűkös gyártókapacitás miatt a piacra termeim már nem tud. Ezért gondoskodtak a szellemi termék megfelelő elhelyezésé­ről. Számba vették a lehetséges gép­gyártó üzemeket, s végül a Keceli Szőlő- túrt Szakszövetkezet mellett döntöttek. A szerződést már alá is írták. Erről ér­deklődtünk dr. Varga Mártonnál, a szakszövetkezet elnökhelyettesénél, aki elmondta, hogy ez szervesen illik az 1984-től számítható törekvéseikbe. Ek­kor vállalkoztak ugyanis az úgyneve­zett negyedik csatornás kertészeti gép gyártására. Azóta melléküzemükben jó néhány ilyen eszköz készült. A kutató- intézet a jövőben vállalja az országos is­meretterjesztést, ezért és a tervdoku­mentációért az árbevételből 8 százalé­kot kap. A mikro vinifikációs gépek gyártása a várható kis széria miatt nem nagy -ha­szonnal kecsegtető üzleti vállalkozás. De hisznek abban, hogy az ágazat el­mozdul a mélypontról es az egyéni kis­termelők vagy erre a célra alakult bo- rászkodó csoportjaik fejlesztik, korsze­rűsítik pincéiket. Akkor ezek a követke­ző esztendők slágergépei lesznek. Szót kell még ejteni az árakról is. Dr. Bíró Ernő megkért, hogy a műszaki tá­jékoztatóban szereplő, meglehetősen borsos árakról ne njunk, hiszen ezek csak a pro to típusra jellemzőek. Kecelen viszont úgy tájékoztattak, hogy ők a megfelelő ipari háttérrel rendelkezve, ennél legalább 20 százalékkal olcsób­ban állítják elő, s ha a megfelelő, leg­alább 20 darabos sorozatok—megren­delések — összejönnek, akkor várható­an ennél is alacsonyabb lesz a gépek ára. Egyelőre úgy tűnik, a tervdokumen­tációk íróasztalfiókba kerültek, mert ez ideig csak egy szivattyúra érkezett meg­rendelés. De megítélésem szerint a ku­tatóintézet törekvése még igy is jól pél­dázza a követendő gyakorlatot, misze­rint minél előbb közkinccsé kell tenni a tudományos eredményeket. Czauner Péter ÁRELLENŐRZÉSEK BAJÁN ÉS KÖRNYÉKÉN A lakosság mindennapi hangu­latára hatással vannak a különféle szolgáltatások, amelyekről — a minőség mellett —- az árak alapján alkotnak véleményt. A kisiparo­sok és gazdasági munkaközössé­gek e szempontból történő ellenőr­zése a Bajai Városi Tanács terme­lés- és ellátásfelügyeleti osztályá­nak feladatkörébe tartozik. Har­madik éve végzik ezt a munkát. Tapasztalataikról Bárdos Csaba osztályvezetőtől kértünk tájékoz­tatást. — A fennálló rendelkezések szerint 1985-től végzünk előre ter­vezett árellenőrzést. Ezt egy főfog­lalkozású árszakértővel és két kül­ső munkatárssal oldjuk meg. Min­den évre ellenőrzési tervet készí­tünk, melyet megküldünk a közsé­gi tanácsoknak, és természetesen tájékoztatjuk szakmai felügyele­tünket, a megyei tanács ipari osz­tályát is. Munkatársaink egyéb­ként külön vizsgálati programot dolgoznak ki. Az ellenőrzés segítő jellegét azzal is hangsúlyozzuk, hogy nem meglepetésszerűen tör­ténik, hanem az érdekelteket előre értesítjük az időpontról. Amint a továbbiakban Bárdos Csabától megtudtuk, három évvel ezelőtt, az induláskor Baján 723, a tizenöt községben pedig 653 kis­iparos volt, a városban 66 gazda­sági munkaközösség, a környező községekben pedig mindössze 7. Az ellenőrzésbe akkor Baján és vi­déken egyaránt 230—240 kisipa­rost terveztek bevonni. Mivel a kisiparosoknál 3, a munkaközös­ségeknél pedig kétévenként kell vizsgálatot tartani, e teendő megle­hetősen nagy megterhelést jelent. Vannak olyan szakmák, amelyeket könnyű áttekinteni, például a női szabó vagy a cipész kisipart. Ellen­ben nehezebb az építő kisiparosok árellenőrzése, amely esetenként több napot vehet igénybe. Az osztályvezető kiemelte az el­lenőrzés segítő, tanácsadó jellegét; de azt is elmondta: akik kijátsszák a rendeleteket, azokkal szemben javaslatot tesznek az illetékes ta­nácsnak szabálysértési eljárás megindítására. Ennek alapja a minden alkalommal felvett jegyző­könyv. Kirívó szabálytalanságok meglehetősen ritkák. Előfordul például, hogy nem vezetnek pénz­tárkönyvet. Nem teszik ki a cég­táblát: általában akkor, ha na­gyobb vállalatoknak dolgoznak. Ez még nem is volna baj, de a la­kossági munkát elhanyagolják. Sokszor nem tartják be az előírt nyitvatartási időt, vagy nem adnak kétezer forint feletti összegnél rész­letes számlát. (Ez egyébként kisebb összegnél is kötelező, ha a megren­delő kéri.) \ Építőiparosoknál tapasztalható, hogy nem készítenek költségvetést. Ha például egy garázs felépítését megrendelem, kerek összegért vál­lalják. Ez szabálytalan: ellent­mond az Árhivatal 11/1984. (XI. 1.) ÁH. számú rendeletének. Gya­kori a túlszámlázás: ilyenkor az ellenőrzés után a jogtalanul felvett összeget visszafizettetik. A teher­fuvarozók számos esetben nem ve­zettek menetlevelet, és anyagbe­szerzéssel foglalkoztak. (Az építő­anyagot megvették a gyártól ter­melői áron, majd fogyasztói áron adták el.) Megtörtént, hogy egy gmk állványozási költséget szá­molt fel a 3,2 méter belmagasságú szobánál. A többletet természete­sen visszatérítették. Mióta az árellenőrzések híre el­terjedt, csökkent a szabálysértések száma, az érdekeltek jobban alkal­mazkodnak a törvény szabta rend­hez. A termelés- és ellátásfelügye­leti osztály együttműködik a Kiosszál, és közösen tartanak az árellenőrzésről előadásokat. Ké­résre vidékre is készséggel elmen­nek. Gál Zoltán SEGÍTENEK A TANÁCSOK Új szakma — szerkezetváltás Köztudott, hogy a foglalkoztatáspolitikában fordulat követke­zett be. Néhány éve még egyértelműen meghaladta a munkaerő­igény a -kínálatot. Ekkor a tanácsok a gazdasági szervezeteket segítették abban, hogy mielőbb megszűnjék létszámhiányuk. Ezt szolgálta például a kötelező munkaerő-közvetítés. A gyökeres hely­zetváltozás következtében a tanácsok munkaügyi szakigazgatási szerveinek egyre nagyobb a szerepük abban, hogy a munkát kereső­ket álláshoz juttassák. Amióta a vállalatok áttértek a költségkímé­lő, takarékos létszámgazdálkodásra, azóta a hatósági tevékenység egyre inkább szolgáltató jellegűvé vált. A tanácsok munkaerő-szol­gálati irodáinak legfontosabb célja, hogy a vállalati igényeknek és az állampolgárok érdekeinek egyaránt megfeleljenek. TÖMEGES ÁTKÉPZÉS A gazdasági szerkezet kívánatos át­alakítása munkaerőmozgást és átkép­zést tesz szükségessé. Egyes vidékeken — ahogyan a szakemberek mondják: mikrokörzetekben — már jelenleg is tapasztalható foglalkoztatási feszült­ség jelzi, mennyire fontos erősíteni a foglalkoztatáspolitika eszközeit. A ta­nácsi munkaügyi osztályok felelnek például az átképzési támogatás rend­szerének hatékony működéséért. Nemcsak elvi felelősségvállalást, ha­nem tekintélyes operatív munkát is kí­vánt a megyei tanácsi szervektől 1986- ban a 42 millió forint átképzési támo­gatás felhasználása. Ez az összeg tavaly elegendőnek bizonyult, 8 és fél ezer em­ber átképzését szolgálta. Főként Bor-- sód, Fejér és Szabolcs megyében, vala­mint a fővárosban vették igénybe a munkáltatók ezt a lehetőséget. A Diós­győri Gépgyár például a külföldi mun­kaerő helyettesítése érdekében nyújtott lehetőséget betanított munkásainak szakképzettség megszerzésére. A Ma­gyar Gyapjúfonó Vállalat 400 dolgozó­ját képezte ki addig hiányszakmának számító mesterségre. A Lenin Kohá­szati Művekben a termékszerkezet­változással összefüggő munkaerőigény kielégítésére félezer embert képeztek át. De említést érdemel a Szabolcs Cipő­gyár is, ahol csaknem kétszáz betaní­tott munkás szerzett szakképzettséget. Nőtt a tanácsi munkaügyi szakigaz­gatási szervek hatásköre azzal is, hogy döntenek a felmondási idő meghosz- szabbí tása és az elhelyezkedési támoga­tás ügyében. Csak abban az esetben jogosultak erre az elbocsátott dolgo­zók,' ha a tanácsi munkaerő-szolgálati iroda nem tud számukra megfelelő he­lyet biztosítani. Nem könnyű a dolga a munkaerő-szolgálati irodának, hiszen a több mint 60 ezer betöltetlen állás jelentős része a fővárosban és környé­kén, Pest megyében van. Az ország más vidékein nagy körültekintést, szerve­zést kivánt például 1987 második ne­gyedévében a munkaerő-közvetítő szervekhez segítségért forduló kilenc­ezer ember sorsának intézése. Többsé­gük egy hónapon belül kapott megfele­lő munkahelyet. ÁTMENETI MEGOLDÁSOK Ahogyan változik a foglalkoztatás helyzete, aszerint kell az illetékes szer­veknek alakítaniuk a tevékenységüket. Minden jel arra mutat, hogy növekszik a területi szervek munkájának jelentő­sége, bővül a tanácsi munkaügyi szer­vek lehetősége a helyi gazdasági érde­kek egyeztetésére. A jól felkészült, tájé­kozott tanácsi apparátus komoly segít­séget tud nyújtani a fejlesztések, a szak­mai oktatás, a bérpolitika kérdéseivel kapcsolatban. Megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel a pályakezdők mun­kához juttatása is. A foglalkoztatási feszültségek oldá­sának új eszköze a közhasznú munkák szervezése, amely szintén a tanácsok feladata. A megyei tanácsok munka­ügyi osztályai keresik a lehetőséget olyan kommunális és területfenntartási feladatokra, amelyek betöltik a köz­hasznú munkák szerepét. 1987-ben — fél évre — 30 millió forintot lehetett erre a célra fordítani, az igény nagyobb volt, és jövőre a lehetőség is nagyobb lesz. Az idén több mint 900 állampol­gárjutott kenyérkeresethez a tanácsok áltál-szervezett közhasznú munkák ré­vén. Ebből Borsod megye háromszáz ember számára biztosított munkahe­lyet, . Szabolcs-Szatmár kétszáznak, Szolnok és Somogy megyében pedig száz-száz állást keresőnek jelentett megoldást ez a lehetőség. Csak néhány szóvalütalunk még ar­ra, hogy a tanácsi munkaügyi szervek­nek még milyen gondjaik vannak. A mezőgazdaságban is mutatkozható nak munkaerő-feleslegek, például az állami gazdaságokban vagy egyes tsz- ek munka nélkül maradt melléküzem- ágában. (Itt is adható átképzési támo­gatás.) Távolabbi téma: a külföldi munkavállalás rendszerét egységesíteni kellene, hogy a tanácsi apparátus job­ban át tudja tekinteni, nagyobb szere­pet kapjon a szervezésben, segíteni tud­jon az egyéni munkavállalás lehetősé­geinek bővítésében, és az engedélyezés joga a megyei tanácsot illesse meg. TÁVOLABBI TERVEK A közeljövőben várhatóan az eddigi­nél is nagyobb arányú lesz a munka­erő-átcsoportosítás, ezért már most dolgoznak a szakemberek a helyzetnek megfelelő eszközök; kimunkálásán. Vizsgálják, hogy a helyi feszültségek oldalára hol lehet új munkahelyeket létesíteni több műszak beállításával, vagy szükség esetén központi alapból segítve a kiválasztott vállalat fejleszté­sét. Nem szorul magyarázatra, milyen fontos a tanácsok tájékozottsága a fog­lalkoztatási alap felhasználásánál, és milyen lényeges, hogy előre felkészül­nek a várható eseméhyekre. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­tal szakembereinek véléménye az, hogy a tanácsok jól betöltik egyre fontosabb szerepüket a foglalkoztatáspolitiká­ban. Igénybe veszik a modem techni­kát is, ma már számítógép segíti a mun­kaerő-közvetítéshez a gyors és pontos információáramlást. A VIII. ötéves terv idejére pedig egységesítik a hálóza­tot, országos számítógéprendszer köti össze a munkaerő-közvetítő irodákat. Eddig három megyében—köztük Bor- sod-Abaúj-Zemplénben és Baranyá­ban — történtek lépések a tervezett rendszer kialakítására. A külpiaci viszonyok alakulása és a népgazdaság szerkezetváltásának üte­me nem a munkaügyi szervektől függ, de ezeknek a folyamatoknak az emberi tényezőre gyakorolt, olykor nem ked­vező hatásának kivédésében, a feszült­ségek oldásában nagy szerepük van és lesz a foglalkoztatáspolitika bázisai­nak, a tanácsi munkaügyi szerveknek. Imre Erzsébet A BÉKÉS MEGYEI ÄLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, Békés megye legnagyobb hagyományokkal rendelkező építőipari szervezete felvesz mérnöki munkahelyekre általános termelésirányítóknak kezdő vagy gyakorlott műszaki egyetemi végzettséggel rendelkező építő- vagy építészmérnököket. Bérmegállapítás megegyezés szerint, megfelelés és igény esetén lakás biztosítása egy éven belül. Érdeklődni lehet a vállalat személyzeti- és munkaügyiosztály-vezetőjénél. Postacím: 5602 Békéscsaba, Kazinczy u. 4. Pf. 4. Telefon: 24-366. Telex: 083-308 2556 ib ■aSSSf ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

Next

/
Thumbnails
Contents