Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

1987. október 22. • PETŐFI NÉPE • 3 ÉPÍTÉSZEKKEL FALUNÉZŐBEN — TENNIVALÓK, TANULSÁGOK Hatóságok, otthonteremtők, helyi hagyományok B3BSS %J « 1 %J (Pásztor Zoltán felvétele) központosítás kiszívta a helyi erőket, vagy megakadályozta kifejlődésüket. Az okot és az okozatot fölcserélve #— helyben nincsenék szakemberek—ren­delték el, hogy minden kutyaólat egy megyei szervvel kell engedélyeztetni. .Kis vitát kavarnak a mesteriskolás tervező okfejtései. Kétségtelen ugyanis, hogy sohasem épült annyi új, többé- kevésbé komfortos ház falvainkban, mint az elmúlt években. Sok család azonban szinte erején felüli áldozatvál- lalásokra.kényszerülve ott spórol, ahol csak tud. Jó építőmester helyett gyak­ran pallérízlésű, képzetlen irányítóra bízzák a munkát. Vas Tibor is helyteleníti ezt a gyakor­latot. ^ Minden azon múlott, hogy vol­tak jókezu mesterek. Vegyük például a nemesnádudvari pincéket. Ezek mellett az érdekesebbnél érdekesebb kapuk, architektúrák mellett a ma teljesen elő­írások szerint épülő pince is csak vala­mi mézes-mázos nosztalgia tud lenni zsalugáteres ablakaival, úgynevezett korszerű vasalataival. Ha kódoljuk, szabályokba merevítjük az életet, ak­kor kimarad az ötlet, kimarad az élet. Intézményesítés? Helyi kultúra? — Nemesnádudvaron más stratégi­ával védhetők az építészeti értékek, mint Apostagon. Egyetértünk Markolt Lászlóval, aki össze is foglalta az általa ajánlott mód­szert. Itt nem egyetlen épületre össz­pontosítva, annak kisugárzásában kell óvni valamit, hanem több kisebb épü­letegyüttes kíván oltalmat. Vigyázni kell ugyanakkor a település, a pincefa­lu és a táj harmóniájára. Ilyen dombor­zati viszonyok között egyetlen rossz helyre telepített, vagy csúnya ház meg­zavarhatja az összképet. Azt a nagy titkot kellene megfejteni, hogy minek köszönhetően olyan változatosak, gaz­dagok sajátos helyi izekben itt az épüle­tek. Hogyan érték el, hogy az egyéb­ként markánsan fölismerhető épülettí­pusok nemcsak a típus formavilágával hatnak, hanem a részletek egyéni sajá­tosságaival. A hagyomány benne volt az építőmesterek vérében, de sohase másoltak. Kódolhatatlanok ezek az esetlegességeknek látszó, az egésszel összhangos, az anyag és a munka szere- tetéből adódó finomságok. Jó mesterek? Központi előírások? A falusi építészetet régóta tanulmá­nyozó Boros Pál is hasonlóan véleke­dik.-ír Saját kultúrából, saját anyagi erőből táplálkozó helyi akarat (helyi szituáció) teremtette ezeket a míves al­kotásokat. Az elmúlt évtizedekben. azonban szétzilálódott ez a helyi kultú­ra. Hasonló színvonal létrehozásához ma hiányzik az anyagi és méginkább a kulturális háttér, ezért is nehéz, már- már reménytelen a ránk hagyományo- zódott értékek megtartása. A túlzott Markolt László: — Az épületek túl­nyomó többsége egyéni kezdeménye- zesre jött létre. Kétségtelen, hogy az engedélyezési eljárás során érintkeztek az építtetők és a hatóságok, dé téyjitra kerülnénk, ha ezzel magyaráznák á fa­lusi építészét mai állapotát."‘Nériú a döntések érdekesek, hanem a különbö­ző információs csatornákon ide is elju­tó hatás; ami az én házam ilyen legyen című mintaképet vázolt a lehetséges építtetők elé. Volt egy olyan időszak, amikor a meglévő helyi minták, mint követendő értékek teljesen kiestek. Ezért is fontos volna a meglévő jó épü­letek megőrzése. Szükség van, volna az ilyen építészeti „génbankokra”. Nem azért, hogy ugyanilyeneket építsenek, hanem amiatt, hogy a szellemiséget, a környezeti alkalmazkodás készségét, az anyagmegválasztás igényességét, a mesterek gondosságát átörökítse. A társadalmi összefüggésekbe ágyaz­va szól a falusi építészet szívünk szerint reményteli jövőjéről Boros Pál: — Azon kellene gondolkozni, hogy miként teremtődhetne újra ilyen színvo­nalú tárgyi világ létrehozására alkalmas (helyi) kultúra. Mindent intézményesí­tettünk, az intézmények pedig kínlód­nak. Ezért kell az eddiginél sokkal gon­dosabban gazdálkodni a meglévő helyi energiákkal, szellemi értékekkel. Pénzkérdés? Tudatosság? Biztató jelnek tekinti Markolt Lász­ló, hogy mind több helyen ismerik föl a települések igazi értékeit. — Elindult egy folyamat, ami a he­lyiek szemében tudatosítja a települé­sek értékeit. Célszerű volna, ha mind több községet segíthetnénk épület- vagyonának, települési sajátosságai­nak szakszerű felmérésében. Adósak vagyunk jónéhány arra érdemes épület, utca műemléki feldolgozásával. Pénz hiányában kevesebbet tehetünk, mint, * amit szeretnénk. Arra nagyon vigyáz­nunk kell azonban, högy a pillanatnyi szükségszerűségre hivartkozva legalább ne rontsunk, ha már nem javíthatunk. A faluközpontok, a faluképek kedvező módosítására kis lépések taktikájára látszik legalkalmasabbnak." # * * Azzal zártuk beszélgetésünket, hogy Apostag, Kunszentmiklós és Nemesnádudvar jó épitészeti kezdemé­nyezéseit, megoldásait, tapasztalatait másutt is hasznosítani kellene, ameny- nyire ezt a helyi sajátosságok szükséges­sé teszik. Minden döntési fórumon, a közvéleményben, a szakmában az eddi­ginél is nagyobb felelősséggel, elmé- lyültséggel kellene foglalkozni az átala­kuló falvakkal. Noha Bács-Kiskun e te­kintetben országosan példamutató, de itt is akad tenni- és javítani való. Heltai Nándor DÉR FéRéíK: fi Qe/ztenyéfón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ] /I íí j Nem egészen másfél óra múl-. ' ■* v va, fél négy előtt néhány perccel már Győrben voltunk. A megyei főkapitányságon valóban várták jelent­kezésünket, és mindent előkészítettek. A három megyei kolléga külön gépko­csival csatlakozott hozzánk. Irány: Ene- se, Kóny, Csorna, Kapuvár, Fertőd, Nagycenk... És Sopron, ahol Ballagó Feri határőr százados várt a kerületi parancsnoksá­gon, és minden ceremónia nélkül a szál­láshelyünkre kísért bennünket. Ferit évek óta nem láttam, de nem változott semmit: fiatalabb nem lett, de úgy tűnt, hogy öregebb sem. Megnősült, családjával Csornán, a szülők házában élnek, igen jól. Két kislányuk született azóta, s most jön a harmadik gyerek. Ha lesz időm, ellátogatunk Csornára, úgyis útba esik visszafelé. A terv szerint hajnali ötkor indulunk Fertőrákosra, a határőrőrs önként je­lentkezett, szerszámokkal fölszerelt ka­tonáival, gépkocsikkal. A község szélé­től közelítjük meg a térképen kijelölt erdörészt. Az őrparancsnok javasolta, hogy keressük meg a faluban Kulcsár Andrást, aki nyugdíjba vonulása előtt erdész voli. Szálláshelyünkön Ballagó Ferivel és Bandival még hosszan tanulmányoztuk a speciális katonai térképet és a jeleket. Hajnalban indulunk, hogy találkozhas- sam, édesapámmal... A falu északnyugati felén nyílt az er­dei út, a végeláthatatlannak tűnő erdő­ben.. A határőrök pontosan ismerték a terepet. Kulcsár András bátyánk rög­tönzött előadást tartott a szelidgeszte- nyéröl. Engem csak az izgatott: megta­láljuk-e a jelzett öreg fát a sűrűben, amelyre Kulcsár bácsi halványan emlé­kezett még erdész korából, hiszen ö ma­ga is szedte a termését. Amolyan senki fája volt, amit számon tartottak ugyan, de nemigen törődtek vele. Egyáltalán: megvan-e az öreg faóriás? Az út szeszélyesen kanyargóit a sűrű­södő, teljes nyári pompájában élő erdő­ben. A terepviszonyok csak lassú előre­haladást tettek lehetővé, s előfordult, hogy a második kocsin lévő határőrnek kellett az útra dőlt rönköket, vihartépte ágakat eltávolítani, hogy tovább halad­hassunk. Tehát: találnunk kell egy patakmed­ret, egy régi fahidat vagy annak roncsa­it, majd egy gesztenyefát. És: „.. .az öreg fától nyugatra, olyan 15—20 lépés­nyire, ahol emelkedőnek indul a ta­laj ...” Térképünkön vörös tussedjelöl- tük a helyet.. öt kilométer után az út elveszni lát­szott az erdöbei}, pontosabban ösvénnyé szűkült, amelyen lehetetlen lett volna a gépkocsikkal továbbmenni. Ballagó Feri rövid eligazításra hívta maga köré a ha­tárőröket. Még egyszer pontosan ismer­tette veiül? a feladatot, mit kell keresni. A patakmeder nem lehet messze, leg­először ezt kell földeríteni. Három, egyenként három határőrből álló cso­port indul tovább kis szögű legyező alakban. Ha megtalálja valamelyik a száraz medret, azonnal jelzik egymás­nak, és egy katona ide is jelenti. Utána két járőr elindul jobbra és balra a me­derben, és megtalálja a fahidat vagy an­nak roncsait, vagy olyan maradványo­kát, amelyek arra utalnak, hogy valami­kor ott híd lehetett. Ezt is azonnal jelzik. Ezután: gyülekező ott, és a további fel­adatok megbeszélése... Erősödő lódobogás közeledett felénk. — Binder Józsi lehet, az erdész — szólalt .meg Kulcsár bácsi. — O járja lóval az erdőt, a lovas erdőkerülő. De miért jön éppen most? Én nem szóltam neki... Biztos más szólt, hiszen nem láthatat­lanul jöttünk a faluba, és indultunk az erdőbe. ■ Adjon isten erőt, egészséget, elv­társak — köszönt az erdész, és leugrott a lóról. — Adjon isten, András bátyám, magának is. Leparoláztunk. Magas, kissé vörö­ses-szökés, 40 év körüli ember volt Bin­der József, az erdész, aki átvette Kulcsár bácsi tisztjét, •amikor nyugdíjba ment. Rokonszenvet keltő volt a kézfogása, az érdeklődése mijáratunk felöl, és az a tájékoztatása is, hogy a hajdani patak­meder valahol feljebb húzódik, kissé nyugatabbra, és bizony már a legkevés­bé nevezhető mélynek, s az a bizonyos híd is inkább néhány átvetett rönkből és deszkából állhatott, mert ö nem is em­lékszik rá. (Folytatjuk) Vérplazma Kalocsáról # Az állomáson dolgozók számára legfontosabb a beteg emberek gyógyítása. (Greksa István felvétele) Plazmaferezis, így nevezik az egész­ségügyi szakemberek azt az eljárást, aminek lényege: fehéijenyerés anélkül, hogy a véradó a szervezet segítségével nehezebben pótolható vörösversejteket is elveszítene, ugyanis azt visszakapják a donorok. A beteg a vérből csak azo­kat az alkotóelemeket kapja meg, ami­re szüksége van. A megyében Kecske­méten és Kalocsán végzik e speciális tevékenységet. A Kalocsai Véradóállo­máson nagy a sürgés-forgás, gyakran követik egymást a páciensek, szép számmal akadnak véradók. — A diagnosztikus eljárások fejlő­désével bebizonyosodott, hogy egyes betegségek esetén az úgynevezett he- moterápiát kell alkalmaznunk — tájé­koztat dr. Kornó Etelka főrovosnő. — Ennek következtében megváltozott a vértranszfúziós állomás szerepe, fel­adatköre. A terápiához szükséges alap­anyagokat emberi vérből készítik, an­nak alkotóelemeire való bontással. Az eljárás egy részét már a területi állomá­sok — mint a kecskeméti és kalocsai — is képesek kivitelezni. A gyógyszer­gyártás, illetve a rövidebb élettartamú alkotóelemek kinyerése bonyolultabb technikát igényel, az a speciális állomá­sokon és a humán oltóanyagtermelő vállalatoknál történik. A helyben nyert plazmát közvetlenül a kórházi gyakorlatban is hasznosítani tudják. A kalocsai véradóállomás most ünnepli alapításának 25. évfordulóját. Munkájuk kezdetben csupán a transz- fúziós lehetőség biztosítására korláto­zódott. Ez mára szakmailag kevésnek bizonyult — vallják a szakemberek. Úgy kellett továbblépni, hogy az addig megszokott gazdasági kereten belül maradva minőségben többet nyújtsa­nak. Tevékenységüket fokozni tudnák A- kellő anyagi feltételekkel —, aminek alapja az egyébként is jól szervezett és kiépült véradóhálózat, nem utolsósor­ban a honvédség figyelemre méltó tá­mogatása. Úgy vélekednek, hogy a többletkiadás megtérülne, a betegellá­tásjavulna, az oltóanyagtermelő válla­latnak küldött gyógyszeralapanyag pedig növelhetné a kórház bevéte­leit. Mint a főorvosnőtől megtudtam, a kalocsai állomás éveken keresztül túl­teljesítette tervét — mintegy 25 száza­lékkal — anélkül, hogy egy fillérrel is többet használtak volna fel az eredeti­leg jóváhagyott tanácsi költségvetés­ből. A többletkiadásokat a kórház gaz- dálkodta ki. A gyérülő anyagi források ezt egyre inkább lehetetlenné teszik, a tanácsi keret bővítésére sincs remény, jóllehet a többlet-előállítás révén plusz- bevételhez jut a városi tanács. Ha sike­rülne a többletforintok legalább egy részéhez hozzájutni, a kórház bővíttet­né műszerállományát, ami mindenki­nek érdeke lenne. A véradóállomás állandóan bent lé­vő személyzete csupán fele a szükséges­nek. Valamennyien komolyan veszik feladatukat, felelősségteljesen dolgoz­nak a köz javára, beteg embertársaink érdekében. Cselekedeteik és jobbító szándékuk méltó a 25. évfordulóhoz. Zs. Kovács István FIKTÍV ELSZÁMOLÁSOK, MUNKA NÉLKÜLI JÖVEDELMEK Korrupt vezetőket ítéltek el « A több mint 30 vádlottas bűnügy bonyolultságára jellemző, hogy — bár az első rendőrségi kényszerintézkedés­re, őrizetbe vételre 1985 szeptemberé­ben került sor, két évvel később, csak most, október 9-én mondhatta ki a jog­erős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság. A majdnem háromtucatnyi vádlott közül a „vezéralakok” valamennyien vezető beosztában dolgoztak. A ker­tészmérnök végzettségű Illés István, a .Balatoni Intéző Bizottság főmérnöke és egyben főtitkárhelyettese, Kő Ta­más, a Terra techno Környezetvédelmi Közös Vállalat igazgatója, dr. Mandl Károly gyógyszerész, a Terratechno ágazatvezetője, dr. Dobó Ferenc, a Kecskeméti Városgazdálkodási Válla­lat igazgatója, Aszalós Lajos, a vállalat főmérnöke, Bélái Gyula pedig a Kerek- egyházi Dózsa Mgtsz részlegvezetője volt. Valamennyiüket végrehajtható bör­tönbüntetéssel sújtotta a bíróság, vi­szont a többi vádlott között is bőven akadt, akiknek a cselekményét felfüg­gesztett szabadságvesztéssel, illetve pénzfőbüntetéssel „honorálták”. „Társulás” borértékesítésre A rendkívül szövevényes és a közélet tisztaságát súlyosan veszélyeztető bűn­cselekmény-sorozat tulajdonképpen akkor kezdődött el, amikor a Balaton- felvidéki Termelőszövetkezet 1982 júli­usában megalakult Zádorhegy elneve­zésű szakcsoportjának elnökévé vá­lasztották Illés Istvánt, a BIB főtitkár- helyettesét, aki beosztásait saját és bűntársai részére korrupciós jövede­lemszerzésre használta fel. A vádlottak beosztásuk alapján kerültek egymással kapcsolatba, s közös' elhatározással használták ki lehetőségeiket bűncselek­mények elkövetésére. A Zádorhegy szakcsoportnak 1983- ban gondjai merültek fel a borai értéke­sítése miatt. Bár úgy tűnik, ülés meg­tett mindent, hogy eladják a bort, de eredményt nem ért el. Kő Tamás, aki­nek egyébként semmi köze nem volt a szakcsoporthoz, felajánlotta ülésnek, hogy kapcsolatait felhasználva igyek­szik a termék eladásában közreműköd­ni. Kő egyben közölte Illéssel, hogy a bor értékesítésére egy teamet alakít, te­hát több személyt bevon az üzletszer­zésbe. ' Az ötlet tetszett Illésnek, aki mindjárt át is adott Kőnek több kitöl­tetlen üzletszerzői nyomtatványt. Ez a bizonyos csoport névlegesen működött csupán, ami azért kellett Kő Tamás­nak, hogy a fiktív szerződések alapján a megengedettnél magasabb összegű jutalékot is járadékos költséget számol­hasson el. Kő Tamásnak végül is sikerült a Kis­kunhalasi Állami Gazdasággal üzletet kötnie. A gazdaság vállalta, hogy átve­szi a szakcsoport borait. Mások neve alatt Kő Tamás így 185 ezer forinthoz jutott. Ellenőrizhetetlen pénzkezelés A Balatonon és annak környékén végzendő szúnyogirtásért Illés István irányításával a BIB volt a felelős. Erede­tileg ezt a tevékenységet a MÉM Repü­lőgépes Szolgálatával végeztették el. A szúnyogirtásra 1982-ben a Terratech- no Vállalat képviseletében Kő Tamás tett szerződéses javaslatot, amit Illés István közvetítésével a BIB el is foga­dott. A szúnyogirtással összefüggésben, a Balatoni Intéző Bizottság felkérésére, Keszthelyen egy szakértői bizottság alakult. Feladatuk közé tartozott a ro­varirtás hatékonyságának ellenőrzése, valamint az ezzel kapcsolatos esetleges környezeti ártalmak kivizsgálása. A szerződés alapján a BIB évente jelentős összeget utalt át a Terratechno Vállalatnak azzal a kikötéssel, hogy a pénz továbbra is az intézőbizottság tu­lajdona, csupán azzal bízta meg a Ter- ratechnot, hogy a kiadásokat abból fe­dezze, évente számoljon el, a fel nem használt pénzt pedig utalja vissza a BIB számlájára. A vállalat rendelkezésére bocsátott összeg a Keszthelyi Városi Tanács pénzügyi osztályának külön számlájára került, amelyből az utalvá­nyozási joggal rendelkező Illés, Kő, il­letve dr. Mandl fizettetett. Ez a többfe­lé ágazó utalványozás teljesen ellen­őrizhetetlenné tette a pénzkezelést. A pénzügyi fegyelem szóba sem jöhe­tett. Jogtalan kifizetések Kő Tamás még a szerződés megköté­se előtt közölte Illéssel, hogy amennyi­ben támogatja ajánlatukat, a szakértői díjakból évente 50—60 ezer forintot saját céljaira felhasználhat. A szóbeli megállapodáson jelen volt dr. Mandl Károly is, aki szintén tudott arról, hogy Illés részére fiktív elszámolások alapján évente 50—60 ezer forintot ki­utalhatnak. Az ülés Istvánnal való kor­rupt kapcsolat következtében Kő és Dr. Mandl sem járt rosszul. Ellenszol­gáltatásként ülés, a szakcsoport elnöke megfelelő, munka nélküli hasznot biz­tosított Kő és dr. Mandl számára is, a Zádorhegy kárára. A vádlottak annyi­féle jogtalan pénzt vettek fel, hogy azok felsorolására nem vállalkozha­tunk, hiszen a Veszprém Megyei Bíró­ság elsőfokú ítélete legalább 100 olda­lon sorolja fel a visszaéléseiket. Jellemző bűncselekményeik sokrétű­ségére, hogy például N. Frigyes, a Ba- latonfelvidéki Mgtsz elnöke — mivel a telepítésért járó állami hozzájárulást rosszul számolták ki — tévedésből 24 ezer forinttal több pénzt kapott. Erről az elnök tájékoztatta Illést, aki másnap átadott N. Frigyesnek egy kitöltött csekket, hogy azon adja fel a túlfizetett összeget. N. Frigyes haladéktalanul eleget is tett a kötelezettségének, csu­pán azt nem tudta, hogy a pénzt nem az állam javára, hanem Illés István csekkszámlájára utalta át... A Terratechno vállalat nevében, ha­vi kétezer forintos fizetéssel, munka- szerződést kötöttek Dobák Lászlóné- val, akinek azt adták feladatul, hogy a környéken megrendeléseket gyűjtsön a cég számára. Kő Tamás arra is utasí­tást adott, hogy Dobáknénak havi 1500 km-re gépkocsiátalányt fizessenek ki. Kő Tamás az asszonnyal már a munkaszerződés megkötése előtt meg­állapodott abban, hogy a gépkocsiáta­lány címén kifizetett pénz Kőt illeti, mert ezt az összeget reprezentációs cé­lokra költi. Dobákné egy évig még ak­kor is kapta a fizetést és az egyéb jutta­tásokat, amikor a vállalatnak már sem­miféle munkát nem végzett. A Terratechno nevében Kőék 24 millióért vállalták, hogy Kecskeméten patkányirtást végeznek. Erre a munká­ra a Kecskeméti Városgazdálkodási Vállalat dolgozóiból dr. Mandl meg­szervezte a BIOTOP elnevezésű gmk-t. A Terratechno és a Kecskeméti Város­gazdálkodási Vállalat igazgatója dr. Dobó Ferenc olyan szerződést kötött, amelynek alapján a városgazdálkodási vállalat 7,8 millió forintért elvállaja a patkányirtást. Ezzel kapcsolatban is mindenki megtalálta a számítását. 100 ezer forintot kapott Kő Tamás, 250 —250 ezer forint pedig dr. Dobó Fe­renc igazgató és Aszalós Lajos főmér­nök zsebébe vándorolt. A Legfelsőbb Bíróság néhány jogi minősítés megváltoztatása mellett helyben hagyta Illés István 4 év és 6 hónapi, Kő Tamás 6 évi, dr. Mandl Károly 6 évi és 6 hónapi börtönbünte­tését; Aszalós Lajos ítéletét 2 évre, Bé­lái Gyuláét 1 év és 6 hónapra, dr. Dobó Ferenc büntetését pedig 1 év és 6 hó­napra csökkentette. Az ítélet jogerős. S.Á.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents