Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

1987. október 21. • PETŐFI NÉPE • 5 NEM BÉR — KÖLTSÉGKERETBŐL Idénymunkán Bács-Kiskunban Külföldiek a mezőgazdasági üzemekben Bács-Kiskun megye mezőgazda- sági üzemeiben a csúcsmunkák idején már néhány éve idény- illet­ve vendégmunkásokat foglalkoz­tatnak, köztük lengyel állampolgá­rokat is. Ez év augusztus közepétől október elejéig a Bács-Kiskun Me­gyei Tanács 851 lengyel réázére en­gedélyezte a munkavállalást, há­rom hetes váltásokkal. Mi indo­kolja alkalmazásukat ^ erre ke­restünk választ a gazdaságokban és a megyei tanács munkaügyi osz­tályán. A vendégmunkások alkalmazá­sa —• tudtuk meg — nem csupán gyakorlat, hanem kényszerítő szükség is. A mezőgazdasági ter­melés sajátossága, hogy rövid idő­szakokban nagyon erős a munka­erőigény. A szezon idején azonban nincs elég ember. A gazdaságok, termelőszövetkezetek gondban vannak, például a betakarítás szőlő- és gyümölcsszüret — vagy a szükséges ápolási munkák napjai­ban. A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátban — ahol a legtöbb volt augusztus—szeptemberben a lengyel munkavállaló — 11 ezer tonna almát és ugyanennyi szőlőt kellett egyszerre betakarítani. Ezt a munkát nagyrészt diákok és len­gyel vendégmunkások végezték el. Miért éri meg az üzemeknek tá­Az irányjelző Az irányjelző használatának fontosságát minden járműveze­tő ismeri. Legtöbben azonban úgy vannak vele, hogy irányjel­zés közben csak magukra gon­dolnak, azaz saját irányváltoz­tatásuk megmutatására. Az ilyen vezetőknél gyakori a ké­sőn kitett, rövid ideig villogta­tott index, ami szinte csak a manőverezés helyén és pillana­tában villan fel. Az irányjelző pedig ennél sokkal többre szol­gál. A vezetőt a környezetéből érkező információk irányítják. Ezek segítségével tájékozódik a különböző forgalmi helyzetek­ben, a többi között a forgalom­ban részt vevő partnerek szán­dékairól is. Gondoljuk csak meg, az irányjelző villogása mennyi — különböző — jelen­tést tartalmazhat. Az irányjel­zővel adjuk mások tudtára az elindulásunkat, a kanyarodá­sunkat, a visszafordulásunkat, az előzésünket és a megállásun­kat is. Nyilvánvaló, hogy a sokféle jelentés csak számunk­ra mutatkozik úgy, hogy „ki­tettük az indexet”. A forgalom többi résztvevője számára vala­mit jelent. Fel kell ismernünk, hogy pontosan mit, hiszen aszerint kell megválasztaniok a saját mozgásukat, magatartá­sukat. Aki erre is gondol irányjelzés adása közben, az nem fog kés­lekedni, takarékoskodni a jel­zéssel, időben és megfelelő ide­ig adja a jelzést, hiszen tudja, hogy a másiknak is időre van szüksége ahhoz, hogy az index felvillanásának a jelentését a jelzést adó jármű helyzetével és mozgásával összhangba hozza, s annak megfelelően cseleked­jen. Ezért hangsúlyozzák a szakemberek, hogy az index jelzésadásának mindig meg kell előznie jó néhány ütemmel ma­gát a manővert, soha nem sza­bad például jelezni, és abban a pillanatban irányt is változtat­ni. Az index legfontosabb fel­adata az előrejelzés mások szá­mára, csak így van értelme, volról ideszállítani a munkást? El­végre ez pénzbe kerül, ezen felül elhelyezésükről, megfelelő étkezte­tésükről, sőt tolmácsról is gondos­kodni kell. Csakhogy jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a lengyel ven­dégmunkások fizetése nem mun­kabérként, hanem költségként je­lentkezik — vagyis nem von maga után olyan kellemetlen következ­ményeket, mint amilyen a bérszín­vonal-túllépés. Igaz, a lengyel ven­dégmunkások alkalmazása bizo­nyos belső feszültségeket kelt az üzemek saját dolgozóinak köré­ben. Ám azt a pénzt, amit a külföl­diek keresnek, nem lehet „szétosz­tani”, azaz a saját dolgozók ösz­tönzésére fordítani, mivel más for­rásból származik, nem munkabér. Arról nem is beszélve, hogy a mai szabályozási feltételek mellett nem lehet „felelőtlenül” bért fejleszteni. Ebből a szemszögből nézve te­hát olcsó munkaerőről van szó, a gazdaságoknak így jobban megéri a külföldit alkalmazni, mint a honi dolgozót, de — visszakanyarodva a föntebb vázolt helyzethez — ma még nincs is annyi hazai jelentke­ző, amennyire szükség lenne. A megkérdezett gazdasági veze­tők szerint a magyar vállalatoknál elkezdődött szervezeti racionalizá­lás — nevezzük nevén: a munka­erő-leépítés — a megyében, ponto­sabban a mezőgazdasági üzemek­fontossága csak így szolgálja a biztonsá­got. Arról nem is szólva, hogy a jelzés maga még nem jogosít fel arra, hogy végrehajtsuk a szándékunkat. Előbb meg kell győződnünk arról, hogy ve­szélytelenül végrehajtható-e. Ha mi magunk követünk, vagy kerülni, előzni szándéko­zunk olyan járműveket, ame­lyeknek irányjelzője működik, fokozott gondossággal járjunk el, amíg a vezetőnek a szándé­ka nem válik számunkra egyér­telművé, teljésen érthetővé. Előfordulhat téves, figyelmet­lenjelzés, ennek a kiszűréséhez némi idő kell, s addig számunk­ra fennáll a bizonytalanság. A pontos, fegyelmezett index­használat a közlekedés bizton­ságának szinte alapvető eszkö­ze. Az irányjelzés elmulasztása súlyos hiba. Különösen az őszi időszakban, amikor romlanak a látási viszonyok, szükséges tehát, hogy a közlekedés részt­vevőit feltűnő módon és időben tájékoztassuk szándékainkról. Itt emlitjük meg, hogy még mindig sok járművezető bi­zonytalan a tekintetben, hogy az azonos forgalmi sávban elő­zést végrehajtó gépjárműnek kell-e indexelni, ha az előzés nem jár irányváltoztatással, vagy például szükséges-e az egyértelműen egy irányban el­kanyarodó útvonalon is kiten­ni az indexet. Nos, nem kötele­ző, de lehet. Ám e jelzés semmi­képpen sem lehet megtévesztő. Szólnunk kell még arról is, hogy az elindulás előtt adott irányjelzést egyes vezetők túl­becsülik. Aki indexel, az még ezzel nem1 szerzett jogot magá­nak arra, hogy szabályosan el­indulhasson. A forgalmi sáv­ban mozgóknak vele szemben feltétlen elsőbbségük van. Sem lassítani, sem megállni nem kö­telesek. Az azonban valószínű, hogy már sűrű forgalom esetén is :— ha indexelünk — hama­rabb találunk udvariasabb au­tóst, aki beenged bennünket a forgalmi sávba. B. I. ben még nem érezteti a hatását. A felszabaduló munkaerő helyben talál — vagy még keres — magá­nak munkahelyet, nemigen kopog­tatnak a gazdaságok személyzeti osztályainak ajtaján ' munkáért. Többségük megpróbál saját szak­májában vagy ahhoz közelálló te­rületen elhelyezkedni. Az sem mel­lékes, hogy az itteni gazdaságok egyelőre nem tudnak annyit fizet­ni, amennyiért távolabbi vidékek­ről hajlandó a munkát kereső ide­jönni. A helyzet jövőre minden bizony­nyal megváltozik. A felszabaduló munkások, az új helyet kereső dol­gozók átlépése a mezőgazdaságba enyhíthet az üzemek gondjain és egyben a foglalkoztatási feszültsé­geken is. Ez azonban hosszas és nem egyszerű folyamat lesz. A me­zőgazdasági munkákat addig is el kell végezni. „Ha lenne helyben elegendő munkáskéz, nem hoz­nánk külföldről, mert ez nekünk rengeteg egyéb gonddal is jár” — mondják a gazdaságok vezetői. Ez persze nem csak tőlük függ, hanem attól is, hogy ne kényszerüljenek szabályozókat és szabályokat ki­kerülni, és ne legyen lehetőségük itt-ott réseket találni. No meg, hogy a saját dolgozóikat több munkáért jobban megfizethessék. Magyar Ágnes Expressz­kedvezmcnyek Tartalmiésformai újdonság az Exp­ressz Őszi Utazási Magazinja. A szo­kásostól eltérően ezúttal őszi—téli— tavaszi ajánlatokkal állt elő az Ifjúsági Utazási Iroda, egy füzetben kinálva kül- és belföldi ajánlatait. És ebben a hagyományos úticélok mellett új színek is megjelennek. Mint az iroda neve is jelzi, az Exp­ressz a fiatalok túráztatását, utaztatá­sát tartja fő céljának. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne foglalkozna a fiatal felnőttekkel vagy családokkal. S ez vo­natkozik a be- és kiutaztatásra egy­aránt. A fiatalok számára vonzó és anyagi­lag elérhető úticél a szocialista orszá­gokban és a környező államokban ígér­kezik. Kínálnak szilveszterezést, sítúrá­kat és karácsony körüli városnéző uta­kat. De csábítók a tavaszi szünetre ter­vezett cseh, lengyel, NDK-beli kirán­dulások vagy az olyan különlegessé­gek, mint az eszperantó nyelvű tábo­rokba, a sítanfolyamokra, könnyűze­nei eseményekre indított túrák. Jó hír, hogy a napokban vette fel az Expressz a kapcsolatot a mongol és a koreai ifjúsági utazási irodákkal. Az országjáró fiataloknak különjá­ratú autóbuszt, vasútjegyet, helyfogla­lást, hajójegyet, szállást, étkezést, ide­genvezetést, sport-, kulturális és szóra­koztató programokra belépőjegyet kí­nál az Expressz. Karácsonyra, szilveszterre, a tavaszi szünetre több mint ötven hazai helyszí­nen már 2—3—4 és többhónapos tur­nus közül válogathatnak a fiatalok Vagy a gyerekeikkel túrázni, pihenni vágyó családok. Érdemes megemlíteni, hogy az Exp­ressz Ifjúsági- és Diák Utazási Iroda több mint háromszáz partnerszervezet­tel, külföldi utazási irodával áll kap­csolatban. Tagja a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség Utazási Szervezeté­nek, a BITEJ-nek, az NDSZ-nek és az ISTC-nek. Ezért utasainak számos — utazási, szállás és más — kedvezményt biztosit. Ilyenek a gyermek kedvezmény, amelynek értéke általában 12 éves ko­rig 5—15 százalék között mozog. Diá­kok részére az NDK-ba, Csehszlováki­ába, Lengyelországba, Romániába és a Szovjetunióba induló társasutak na­gyobb részénél 5 százalék kedvezményt adnak. Az Expressz árusítja a 26 éves kor alatti fiatalok részére az Eurotran kedvezményes vasútjegyeket, nyugat­európai utazásokhoz és az Interrail iga­zolványt 26 éves kor alatti fiatalok ré­szére, amely ingyenes utazást biztosít a nyugat-európai országok vasútjaira, és egyes kompjáratokra a skandináv or­szágok felé. K. M. MÁSOKNAK VILLOG 9 Ä parkettafrizt eddig nehéz fizikai munkával juttatták a megmunkáló szalagra. Az új gépsornál ezt automata végzi. Űj gépsor — növekvő export A kecskeméti Parketta- gyártó Vállalat az idén mint­egy 15 százalékkal kisebb létszámmal volt kénytelen dolgozni a szükségesnél. Különösen feszített munkát igényel a jelentős tőkés ex­portjuk teljesítése. A jövő évre szeretnék mintegy 60 százalékkal bőviteni a nyu­gati exportjukat. Ennek ér­dekében kölcsönbérleti szer­ződés keretében új, olasz parkettagyártó gépsort vá­sároltak. A napokban kezd­ték meg az új üzemrészben a próbaüzemet Az új gép évente mintegy 150 ezer négyzetméter csaphornyos hagyományos parkettát tud előállítani. Január elsejétől már folyamatosan dolgozik és mintegy 60 százalékkal fog növekedni az export mi­nőségű áru. Az sem közöm­bös, hogy a hasonló mennyi­ség előállítására az eddigi ti­zenöt helyett mindössze ki­lenc dolgozóra lesz szüksé­gük. (P. Z.) • Az új megmunkálógép előnye nem elsősorban a több, hanem a kiváló minősé­gű termék. A gépről lekerülő parketta minden belföldi és exportigényt ki tud elégítem. SZABADALOMRA VÁRVA Rugalmas hidak Ki gondolná, hogy a hidaknak, a felüljáróknak olykor 50—70 C- fokos hőmérsékletingadozást is tűrniük kell? Sőt kimondottan al­kalmazkodniuk kell hozzá. Vagyis: az egyre növekvő forga­lom, az ezzel együttjáró erőhatáso­kon túl az időjárás szeszélyeivel szemben is ellenálló hidakat, hida- lásokat építenek világszerte. De hogyan? Laikusok bizonyára nem is gon­dolnák, hogy a szabad mozgást, a hőmérsékletingadozás elviselésé­hez szükséges rugalmasságot gu­miszerkezet biztosítja. Ezt a pálya­megszakítót hidász nyelven dilatá­ciónak nevezik. Valamikor régen egymáson csúszó lemezek adták a dilatációt. De csak részben váltak be, mert a hóié, az eső lecsorogha­tott a lemezek között a híd belső részébe, csökkentve annak élettar­tamát. Jó ideje többnyire a Német Szövetségi Köztársaságból impor­tált Magyarország devizáért pá­lyamegszakító rendszert. Különle­ges összetételű gumiról van szó, melynek egyfelől biztosítani kell az út folytonosságát, másfelől jól kell alkalmazkodnia a burkolathoz. Mint tudjuk: egyre kevesebb pénz jutott külföldi vásárlásra, az import csökkentését szorgalmazó rendelkezések sürgették tehát a ha­zai pályamegszakító rendszer meg­születését. Évek óta folytak már idehaza kísérletek különböző vál­lalatoknál. Amikor a nyolcvanas évek elején erősödött az import- korlátozás okozta nyomás, öt cég összefogásával létrehozták az első magyar dilatációt. Öt szakember, Schulek János, a Fővárosi Mély­építési Tervező Vállalat osztályve­zetője, Hoffmann György, a Híd­építő Vállalat komlói üzemének vezetője, Kovács Zsolt, az UVA- TERV irányító-tervezője, Skou- mal Gábor, az UTIBER hidtech- nológusa és Somogyi Sándor, a TAURUS művezetője közösen hozta létre a konstrukciót, 1985- ben. Addig-addig próbálkoztak, amíg sikerült kialakítaniuk egy sa.- játos, úgyis mondhatnánk Schu- lek-féle gumiprofilú dilatációt. Be­lepattintják egy fém befogószerke­zetbe s ezzel együtt építik be a híd- ba. Próbák szerint kiszakíthatósá­ga, szakítószilárdsága jobb, mint a külföldié — állítja Schulek János. Rendkívül lényeges, hogy hazai alapanyagból, hazai gyártók ké­szíthetik a pályamegszakítót, és ol­csóbb, mint a külföldön vásárolt. Az öt cég szabadalmaztatni kíván­ja a rendszert. Elsőként a Hungária körúti fe­lüljáróba építették be. Azóta is ár­gus szemmel figyelik „viselkedé­sét”. Tökéletes vízzárónak bizo­nyul, kellően rugalmas, készsége­sen alkalmazkodik a helyzethez, a forgalomhoz. Az elmúlt két évben másutt is beépítették a magyar di­latációt. És most először Duna- hídban is hazai pályamegszakító biztosit rugalmasságot. A Lánchí­don a napokban fejezik be a szere­lést a komlói hídépítők. A „szülők”, az öt szakember azonban már „továbbgondolko­dik”: nagyobb nyílású, fesztávol­ságú hidalásokban csak akkor mű­ködnek a dilatációk, ha azokat a vezérlőberendezés irányítja. Nos, a meglévő pályamegszakítóhoz most terveznek vezérlőberendezést. Ha sikerül a technikai problémát meg­oldaniuk, valamennyi magyar híd- hoz készülhet magyar dilatáció magyar alapanyagból. H. T.

Next

/
Thumbnails
Contents