Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-15 / 243. szám

1987. október 15. • PETŐFI NÉPE • 5 TETTREKÉSZ MŰSZAKIAK A suszter maradjon Egy fejlesztőmérnök a kaptafánál a Béke-tanyán A Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet vasipari telepét az ott dolgozók egymást között csak „Béke-tanyaként” emlegetik. Az elnevezés anélkül is találó, hogy az eredetét különöseb­ben firtatnánk. A nagyközség szélén, a gyümölcsöskertek után, Kiskőrös irányába haladva a műútról először egy impozáns csarnoképület ötlik a szemünkbe. Közelebbről megnézve látom, hogy a csarnokot csak most építik, egyelőre az elavult apró épületekben működhet a vasipari ágazat. Van közöttük alumíniumbódé és hullámpalával fedett fólia­sátor, de a többsége roggyant tanyaépületekre emlékeztető, félig nyitott szín és műhellyé átalakított valamikori istálló lehet. A telep jelenlegi központjára diófa jelzi. A két iroda- helyiség egy toldalékszámyban kapott helyet. Itt találom Thámm László fejlesztőmérnököt. VAN ELÉG TÜZELŐANYAG A hideg napok előtt Beszélgetés az Ipari Minisztérium osztályvezetőjével 1984—85 telén, majd 1987. év elején elég kellemetlen tapasztalatokat szerezhettünk a télről. Nem túlzott óvatosság tehát, ha már most érdeklő­dünk: miként készülnek fel az energia termelői a hidegebb napokra. Tarján Róbert, az Ipari Minisztérium osztályvezetője tájékoztatott a tárca felkészülési programjáról: — Az első benyomásaim csupa ellent­mondásból állnak. A Budapesti Műsza­ki Egyetem járműgépész szakán végzett, most mégis mezőgazdasági gépekkel foglalkozik.. Fejlesztőmérnök és égy szakszövetkezetben vállalt munkát. Ho­gyan találta meg itt a számítását? — Már mások is mondták, hogy „ki­lógok” a sorból, de egy alkotó értelmi­séginek nem könnyű testreszabott munkát találnia. Példaként említhe­tem, hogy hat év után 27 volt tankör­társam közül ma már csak négyen vég­zünk a szó igaz értelmében vett mérnö­ki munkát. Nekem eddig szerencsém volt. A szakszövetkezet 1983-ban el­nyerte az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pályázatát és központi finan­szírozással, a MÉM műszaki intézeté­nek patronálásával létrehozott egy, a szőlővonalon tevékenykedő mezőgaz­dasági gépgyártó bázist. Ide jelentkez­tem és megbíztak a fejlesztési munkák vezetésével. A feleségem keceli születé­sű pedagógus, ő is megtalálta itt helyét, ez a magyarázata a választásnak. ^~A tervezőmérnökre könnyen rá­fogják, hogy csak ül az irodában és bá­mulja a rajztáblát. Mivel bizonyított?' — Az első önálló tervezéshez mind­járt az indulásnál egy kollégám adta az ötletet. A Technoimpex és az Indusztri- álexport Külkereskedelmi Vállalat kö­zösen kiírt egy pályázatot. A Nigériába szállítandó oktatási létesítmény komp­lett felszereléséhez kerestek vállalkozó­kat. Arra biztatott, hogy egy faipari megmunkálógépet bizonyára én is meg , tudnék konstruálni. Négy cég már pá­lyázott előttünk, ötödikként mi is je­lentkeztünk és nyertünk. Ezt 1984. no­vember elsején közölték velünk, azzal a kikötéssel, ha karácsonyig elkészí­tünk 48 berendezést, akkor nem keres­nek más gyártót. Egy ilyen üzletet nem lehetett elszalasztani. Az ötfős irodai személyzet nyakába vette az országot, hogy beszerezze a szükséges anyago­' kát, a többiek pedig — ekkor negyven fő volt, most hatvan a vasipari mellék­üzemág létszáma — nekiláttak a mun­kának. Magam is kölcsönkértem apó­som permetezőruháját és beálltam a sorba, hogy tartani tudjuk a szoros ha­táridőt. Éjjel-nappal folyt a lázas tevé­kenység. Három év alatt 2400 faipari megmunkálógépet állítottunk össze és küldtünk Nigériába. Emellett kézi szer­számok gyártására is megbízást kap­tunk, többek között 57 ezer kézigyalut készítettünk. Amikor már nem győz­tük a munkát, kiépítettünk egy házi összeszerelő-bedolgozó hálózatot. Volt, aki lovas kocsival, más gépkocsi­utánfutóval vitte haza a gyalu alkatré­szeit. Hírét vették és olyan öreg néni­kék is jelentkeztek házi bedolgozónak, akik talán sohase láttak gyalut. Senkit sem küldtünk el, mindenkit betanítot­tunk a munkára. Összességében 90 mil­lió forint árbevételt értünk el és mivel exportra szállítottunk, kaptunk hétmil­lió forint tőkés termelés után járó adó­visszatérítést. Ebből a pénzből épül most az új daruzható csarnokunk. — Szerencsésen és jól startolt, de a gyártó bázist mégsem erre a célra hoz­ták létre. — Közben a MÉM útmutatása alap­ján folyt az egyedi gépgyártás is. Az OMFB négymillió forint anyagi támo­gatást nyújtott a szövetkezetnek. Az összeg felhasználásával 'a termelésben hiányzó és Magyarországon még nem gyártott nyolc különféle mezőgazdasá­gi gépet fejlesztettünk ki. Elkészítettük a mintadarabokat, megszereztük a mi­nősítő okiratokat és berendezkedtünk a gyártásra, sőt a kelendő alkatrészek­ből és anyagokból biztonsági tartalé­kot képeztünk. Ezen kívül saját fejlesz­tésben konstruáltunk egy négy munka­• A famegmunkáló gép továbbfejlesztett változata itthon is keresett termék lehet. Ezt a gépet például Sopronba szállítják. helyes pneumatikus metsző aggregá­tort. — Mi lett ezeknek a gépeknek a sorsa? — Az első megrendelést a szövetke­zet adta. Minden típusból vásárolt két- két darabot, így valóságos referencia- hellyel rendelkezünk. Néhány gépet a környező gazdaságokban értékesítet­tünk. Mivel kevesen tudnak rólunk, a legújabb prototípusainkat a BNV-n is bemutattuk. Sokan meglepődtek és hi­tetlenkedtek, hogy egy szakszövetkezet ilyen magas színvonalú gépgyártó bá­zissal rendelkezik. — Viszont a nigériai üzlethez képest szerénynek tűnik a hazai megrendelések száma. — Az eltelt idő még rövid ahhoz, hogy a saját termékeinket bevezessük az amúgy is pénzszűkös, hazai piacon. A mezőgazdasági üzemek százszor is meggondolják, mire költsék el a pénzü­ket. Nem remélhet jó üzletet az a gyár­tó, amelynek a fejlesztési elképzelései nem találkoznak a vevők igényeivel. Éppen ezért nekünk is javítani kell még a marketingtevékenységünket. — Pillanatnyilag mivel kötik le a sza­bad kapacitásukat? — Az utolsó nigériai szállítmány idén március közepén hagyta el a tele­pünket. Hirtelen véget ért a munka és megakadt a felpörgetett munkatempó, napokig egyszerűen nem találtuk a he­lyünket. Rövidesen azonban minden visszazökkent az eredeti állapotába. Most például külső megrendelésre konténereket gyártunk, 'és örülünk ■ minden új vevőnek, aki az általunk ki­fejlesztett mezőgazdasági gépekből vá­sárol. — Szerencsés választásnak tartja a MÉM műszaki intézete által javasolt mezőgazdasági termelő berendezések kifejlesztését? — Bármelyik típust nézem, —- akár a talajfúró, á cölöpkihúzó, a szerves- trágya-beforgató, a szőlővenyige-zúzó gépet stb. — minden esetben hiány gé­pekről van szó. Ezeknek az eszközök­nek a használata a fejlett országokban már általánosan' elterjedt,, míg hazai' vagy szocialista gazdaságokban nem is foglalkoznak a gyártásukkal. — Mi lehet a megoldás, amíg beérnek a hiánygépek hasznosítási feltételei?- Megvásárolhatnánk égy olyan, nyugaton már kifutott gép gyártási li- censzét, amely a belföldi vagy akár KGST-piacon még. számottevő vevő­körre találhat. A másik járható út a sa­ját fejlesztés. Ilyen elven valósult meg például az öt műveletet tudó kombinált faipari megmunkálógépünk. Harma­diknak marad a legkishitűbb megoldás: - bejelentkezni egy nagyvállalathoz bér­munkára. Dé ez a szándék távol áll ettől a kollektívától. Én mindenesetre nem adom fel az elveimet, és azt vallom, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Kisvágó Árpád A felkészüléskor igyekeztünk min­den kombinációt végiggondolni: tehát hogy mit tegyünk egy enyhébb, mit tegyünk egy átlagos vagy egy rendkívül kedvezőtlen időjárás esetén. Ugyanak­kor kidolgoztunk egy menetrendet arra az esetre is, ha bármilyen oknál fogva mégsem sikerül a fogyasztók energiai­gényeit kielégíteni. TÖBB BRIKETT, KEVESEBB SZÉN — Hogyan alakult az első félévben az energiafogyasztás? — Három százalékkal fogyott több szén, villamos energia, gáz stb. mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ez mintegy egymillió tonna kőolaj értéké­nek felel meg. Az esztendő második felében azonban az energiafogyasztás ’ ugyanannyi mint a múlt évben. A többletfogyasztást tehát nem sike­rült ellensúlyozni. Ezen belül az első nyolc hónapban kiugróan magas volt a villamos energia felhasználása — 5,4 százalékkal több mint 1986-ban — és a fűtési idényben 400 millió köbméter gázzal is több fogyott a számítottnál. — Ezek szerint egy kedvezőtlen első félév után kell felkészülni az előttünk álló télre. Milyen programot állítottak az energiatermelő ágazat elé? — A szénbányászat az igényeknek megfelelően termel, ki fogja tudni elégí­teni a termelőket és a lakosságot. — De hiszen közismert, hogy jelenleg folyik a Mecseki és a Tatabányai Szén­bányák szanálása; s a többiek is súlyos gazdálkodási problémákkal küszköd­nek. Talán csak a veszprémi bányák a kivétel . . . — így igaz, a szanálás azonban a vállalatok pénzügyi helyzetét kívánja rendezni, s eközben a termelés folya­matos. Más kérdés, hogy a bányászat szerkezetének átalakítása milyen hosz- szú távú feladatokkal jár, és más az, hogyha hideg van, akkor kell a szén. — Ha úgy érti, hogy rövid távon az igények kielégítése az elsődleges, míg távlatilag a gazdaságos termelés, akkor érthető, amit mondott. Végül is tehát a szénbányászat nem okolható majd ak­kor, ha a Tüzép-telepeken megismétlőd­nek a korábbi sorban állások? — Válasszuk külön az igényeket. Az erőműveknél több mint egymillió ton­na a szénkészlet, ami szükség esetén biztosítja, hogy teljes kapacitással mű­ködhessenek. A belkereskedelem ellá­tása mennyiségében megfelelő lesz, hi­szen az import szenek is biztosítottak, legalábbis a szerződések szerint. Ám a választékot érintő reklamációk bizto­san lesznek, mert a fogyasztók évek során megszokták, hogy a hazai szén­bányászat termelésének a 70—75 szá­zaléka szén, míg a 25—30 százaléka brikett. Ma ez az arány a brikett javára eltolódott. Jól ismertek a brikettel kap­csolatos minőségi kifogások, de úgy látjuk, ha nem is teljes megelégedésre, de javítottak ezen a gyártók. Szénféle­ségekből tehát a belkereskedelem készü­letei ma kielégítőek, minden telepen van tüzelőanyag. FELKÉSZÜLTEK A CSÚCSFOGYASZTÁSRA — A kokszról még nem esett szó. Hallani, hogy a tavaly átadott új kok­szolómű Dunaújvárosban nem üzemel teljes kapacitással. S a szakemberek szerint több a koksz, mint amennyi az igény, míg a vásárló gyakran hiába ke­resi. ■ Az új kokszolóművet 8—9 éve terveztük, akkor még szó se volt a vas­kohászat szerkezetének átalakításáról, s arról se, hogy ezzel összefüggésben csökken az igény a koksz iránt. Velünk egy időben felépült egy-egy új kokszo­lómű Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban és a Szovjetunióban. így tehát valóban igaz, hogy míg 5—6 éve koksz­hiány volt, ma a kokszolható szénből van kevés. Ám ha a téli felkészülésről beszélünk, hadd mondjam el, hogy a dunaújvárosiak által gyártott koksz minősége rosszabb, mint szomszédain­ké és majdnem kétszer annyiba kerül. A piacon jelentkező kokszhiánynak mégsem ez az oka, hanem az, hogy lengyel partnereinkkel egyelőre nem tudunk megegyezni a szállítás feltétele­iben. Tehát míg papíron számolunk ez- ’zel a mennyiséggel is, a gyakorlatban valóban hiányzik. —-, Évente 80 ezer lakást kapcsolnak be a gázellátásba. Hogyan akarják kivé­deni — például az idén — az ebből adó­dó feszültségeket? — Míg nyáron alig 20 millió köbmé­ter gáz fogy naponta, télen 50 milliónál is több. A csúcsfogyasztásra egyszerre többféle módon is készülünk. Egyrészt a gáztermelésben vannak kimondottan csúcsüzemek, amelyek a hidegebb na­pokban 40—50 százalékkal is növelhe­tik termelésüket. Másrészt a föld alatti tárolóinkban októberig 1,2 milliárd köbméter gázt gyűjtünk össze. Innen naponta 12—13 millió köbméter hasz­nálható fel — a tárolók kapacitása a 7 milliárd köbméter évi gáztermelésnek jelentős része, a 17 százaléka. Továbbá hosszú lejáratú államközi egyezmények biztosítják az importot. Ez a hazai mennyiségnek a 70 százaléka. De mert minden előkészítés ellenére is számítani kell — például a vezetékekben — mű­szaki problémákra, a fogyasztói oldal­ról is beavatkozhatunk a rendszerbe. Magyarán: a szénhidrogénes erőművek bármikor átállíthatok gázról olajra, és így a lakosság nem érzi meg a kiesést. — Említette az olajat... — Az energiagazdálkodás racionali­zálására szolgáló intézkedések nyomán a népgazdaság olajfogyasztása az el­múlt 5 évben csaknem 2 millió tonná­val csökkent. Ezen belül a lakossági tüzelőolaj-fogyasztás 1 millió tonnáról -visszaesett a felére. Akik mégis megma­radtak ennél az energiahordozónál, azok is nyugodtak lehetnek, mert mind a hazai termelés, mind az import terv­szerűen alakul. A LAKOSSÁG IS TAKARÉKOSKODHATNA — A bevezetőben kiemelte, hogy a villamosenergia-felhasználás viszont je­lentősen túlhaladta az év első felében a számítottat! —■ Ez igaz, mégse kell áramkorláto­zásokra gondolnunk. A Paksi Atome­rőmű negyedik blokkjának határidő előtti belépése ugyanis nagy biztonsá­got ad, hiszen így az igények egynegye­dét már az atomerőmű elégíti ki. A fe­lét a hagyományos erőműveink, és a fennmaradó részt importáljuk. — Úgy tudom, hogy a hazai energia- igényeknek a fele származik importból. Ezek tekintélyes része vezetékeken ér­kezik az országba, un is utalt már arra, hogy számolni kell műszaki hibákra, át­meneti hiányhelyzetekre. — A korlátozási menetrendünket a következő elvek szerint állítottuk ösz- sze: a lakosság ellátását mindenáron fenn kell tartanunk. Ha ez biztosítható, akkor a következő szempont, hogy a gazdaságban, a termelésben a legki­sebb kárt okozzon a korlátozás. Ren­delkezünk egy úgynevezett riasztási rendszerrel is. Ebben konkrétan fel vannak sorolva, hogy milyen veszély- helyzetben, kiket kell értesíteni, illetve hol kell csökkenteni vagy leállítani a szolgáltatást. Egy üvegolvasztó kemen­ce természetesen előnyt élvez egy csar­nok fűtésével szemben, mert míg az egyikben milliós károk keletkezhetnek, a másikban legfeljebb fázunk. De hadd erősítsem meg, amire a fentiekben már ugyan utaltam: a források biztosítása a téli felkészülésnek csak az egyik olda­la. A másik oldala a termelők és a la­kosság takarékos energiagazdálkodá­sa. Az energiafogyasztásunknak több mint az egyharmada ma már a lakossá­gé­Eller Erzsébet Géppel törik a csemegekukoricát Területfejlesztés Szántópusztán A hetvenes években a Kecske­méti Konzervgyár a Kalocsai és az akkori Hosszúhegyi Állami Gaz­daságban alakította ki legnagyobb csemegekukorica-termelési körze­tét. Hazánkban e térségben először akkor vezették be e növény gépi betakarításának módszerét. Hosz- szúhegyre három FMC-típusú gép érkezett a mintegy félezer hektáros csemegekukoricához. Az akkori 5 —7 tonnás átlagtermések jó jöve­delmezőséget hoztak. A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát szántópusztai kerületé­ben tehát a vetésszerkezet hagyo­mányos növényévé vált a csemege- kukorica. Erre az évre azonban csupán 206 hektárra vetették, hi­szen a betakarítógépek elöreged­tek. Bár az átlaghozam megnöve­kedett, a költségek emelkedése mi­att már nem jelentkezett elegendő nyereség. Ráadásul az előző évben nem sikerült kedvező tapasztalato­kat szerezni a kistermelői integrá­cióval sem. Németh József, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát szántó­pusztai kerületigazgatója szerint a jövő év mindenképpen változáso­kat hoz e növény termelésében. Ennek oka az, hogy az idei betaka­rításkor két gép működött a kerü­let tábláin, kisérletképpen. A Bá­bolnai Kukoricatermelési Rend­szer Fejlesztő Közös Vállalat ugyanis jövőre új növényként rendszerbe lépteti a csemegekuko­ricát is. Ehhez két betakarítógépet szerzett be, amelyeket a Hosszúhe­gyi Kombinátban próbálnak ki. A Borgioh francia és a Pixál ameri­kai kukoricakombájnok egy hóna­pig dolgoztak az itteni földeken, jó minőségű munkát végezve. Az ér­tékelések szerint talán a francia gyártmányú eszköz teljesítmény­mutatói valamivel jobbak. így a gazdaság szakemberei-„tárgyalá­sokba kezdtek á IKR-esekkel, a lízing lehetőségeiről. Annál is in­kább, mert a Borgioh gép ma sem pihen. Alkalmas ugyanis hibridku­korica törésére is, most Szalkszent- mártonban, Előszálláson, Aposta- gon dolgoznak vele a kombinát traktorosai. Felfedeztek azonban a hosszú­hegyiek egy — ugyancsak ameri­kai — New Ideál betakaritőgépet, 'Hidasháton, az állami gazdaság bemutatóján. A cég magyarországi képviselőjével tárgyalva szintén a lízing lehetőségeit kutatják. A csemegekukorica termelésé­nek várhatóan tehát megoldódik a technikai része. Mégis megemlíti a kerületigazgató az ágazat meg­szüntetésének gondolatát is. Az idén 9,3 tonna termést takarítottak be hektáronként, a költségek ki­számítása már megtörtént. Még ez az átlaghozam is csak mérsékelt eredményt mutat, olyat, ami elma­rad az árunövények termesztése­kor elvárható harminc százalékos­tól. A jobb eredmény 10 tonnán felüli termést feltételez. A gazda-, ság vezetői ezért úgy döntöttek, ha a csemegekukorica termése tartó­san 9 tonna alá esik, inkább le­mondanak termesztéséről. A mai számok azonban re- ménytkeltőek, így a betakarítógé­pek megérkezte egy nagyobb terü­letű csemegekukorica termelésére indíttat. A tervek szerint 1988-ban 350—400 hektárra vetik majd e növényt. Sőt, a gép teljesebb ki-, használtsága érdekében 80 hektá­ron hibridkukorica bértermelését is tervezik, szintén az IKR-nek. A magasabb termésátlagok elé­résének egyik eszköze.az öntözés fejlesztése. Eddig a csemegekuko­rica-földek mintegy kétharmada kapott — 150 hektár az öntözési lehetőség — mesterséges csapadé­kot. Most a terület növelésével az öntözés bővítését is tervezik. Szin­tén lízing keretében két Lineár tí­pusú öntözőberendezést kívánnak. működtetni. Ezzel még háromszáz hektáron lehet a növényeknek vi­zet adni. Az eredményesebb munkálko­dás elengedhetetlen feltétele, hogy a termék döntő hányadát értékesí­teni tudják. Minden évben előfor­dulnak kisebb-nagyobb kisegítő területek, hiszen az időjárás nagy­mértékben befolyásolja a szaka­szolás betartását, a feldolgozók kapacitása pedig véges. Tavaly például 15 hektár termésével „fu­tottak ki” az időből és a minőség­ből. E termésből csupán 8—9 ezer forintot érő siló készíthető. Állandó, jó a kapcsolatuk a Kecskeméti Konzervgyárral, de az idén, látva a nehézségeket — azt, hogy összeérik a termés — meg­próbálkoztak máshová is szállíta­ni. A Békéscsabai Konzervgyár­ban mintegy 15 vagonnal fogadtak tőlük. Kevesebb sikerrel jártak vi­szont Zalaegerszegen és Debrecen­ben. Gál Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents