Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-15 / 243. szám
1987. október 15. • PETŐFI NÉPÉ • 3 Előtérben a vállalkozás A kibontakozás feladatairól tanácskoztak Kiskőrösön Kedden délután találkoztak Kiskőrös és vonzáskörzete községeinek pártaktivistái és a gazdasági vezetők, hogy megvitassák a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjával összefüggő fejadatokat. A tanácskozást dr. Oláh Pál, a Kiskőrösi Városi Tanács elnöke nyitotta meg, köszöntve a résztvevők között dr. Villányi Miklóst, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárát és Szabó Lajost, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tagját, a Kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Müvek vezérigazgatóját. A városi pártbizottság első titkára, Ivcmics Lajos, vitainditóját azzal kezdte, hogy az eddigiekben az egységes, közös cselekvés hiánya is visszavetette eredményeinket. A város és körzete pártapparátusának intézkedési tervének végrehajtásához valamennyi résztvevő cselekvő segítségét kérte. Kiemelte, hogy az elkövetkezendőkben mennyire fontossá válik az emberi tényező, a szellemi „infrastruktúra” megújulása, a vezetők tettrekészsége. A vállalatirányítók elé példának állíto- ta a területen családi-baráti összefogással megépült sok új házat, a közösen végzett munkák több kézzelfogható eredményét. Felhívta a figyelmet arra, hogy az utánpótlás nevelésének megnő a jelentősége. Megjegyezte: a párt egyik feladata lesz, hogy tudatosítsa az emberekben a vállalkozások fontosságát, az e mögött lévő munkát és kockázatot. A körzetben nem várható nagyobb mérvű szerkezetváltás, de a mai kapacitások gondosabb felhasználásával, a jobb marketingmunkával, a gyártott térmékek színvonalának emelésével szükséges a piaci igényekhez alkalmazkodni. Megemlítette, hogy a környező kisebb községek némelyikében már jóval az áruk alatt sem lehet eladni az újonnan épült házakat sem. Márpedig az itteni földeket is művelni kell és a műveléshez a munkaerő megtartására van szükség. Ezért keresni kell azokat a formákat, amelyekkel biztosabbá tehető a kistermelők termékeinek feldolgozása, értékesítése. A mezőgazdasági üzemekben létkérdéssé vált a kiegészítő tevékenységek stabilizálása, újabbak indítása, de mindenkor a piaci igényekhez igazítva, rugalmasan alkalmazkodva a lehetőségekhez. Ivanics Lajos hangsúlyozta, hogy nagyobb gondoj kell fordítani a környék idegenforgalmának növelésére, hiszen a tabdi lápos vidék, a Szűcsi- erdők, az akasztói puszta, a borókások a belföldi és külföldi turistáknak egyaránt felfedezésre alkalmas látványosságot kínálnak. A vitaindítóhoz Tóth Sándor, a Tabdi Szőlőskert Termelőszövetkezet elnöke, Janik József, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatója, Lovasi Menyhért, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnökhelyettese fűzött észrevételt. A MÉM államtitkára, dr. Villányi Miklós is szót kért. Hazánk mezőgazdaságának októberi helyzetképét vázolta fel. Elmondta, hogy a tervezettnél kevesebb, 14 millió tonnás gabonaterméssel számolhatunk, a múlt esztendeinél jobbak az eredményeink, de a várakozástól elmaradnak. A növénytermesztést az idén is sújtotta az aszály, így a tervszámoktól 11-százalékos az elmaradás, az állattenyésztés és a kiegészítő tevékenység mutatói viszont elérik a tervezetteket. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar túlteljesítette tőkés- export-tervét, s bár az import is több lett, az egyenleg pozitív. A jövő év tervszámairól szólva említette, hogy elsősorban a növénytermesztés eredményeinek javulását vátják, az állattenyésztésben kisebb, a kiegészítő tevékenységben mintegy négyszázalékos termelésnövekedéssel számolnak. A várhátó belföldi fogyasztási visszaesésre rugalmasabb exporttal, ésszerűbb készletezéssel kell felkészülni. Beszámolt az államtitkár a közelmúltban történt intézkedésekről, például a fagykárrendezésről, amelynek tudnivalói rövidesen a termelőkhöz kerülnek. Szólt a közgazdasági feltételek, a mezőgazdasági fel- vásárlási árformák változásairól, valamint az általános forgalmi adó bevezetésével jelentkező hatásokról. A tanácskozás Ivanics Lajos összefoglalójával, zárszavával ért véget. Gál Eszter MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁGI HÉT Műszaki haladás, önfinanszírozás, reform Mit szoktak meg a mérnökök? A magyar—szovjet barátsági hét eseményeinek sorában a szervezők kedd délutánra a tudományos-műszaki haladás komplex- programjának megvalósításáról szóló előadásra hívták az érdeklődőket. Igor Szavolszkij, a szovjet nagykövetség kereskedelmi ügyekkel foglalkozó tanácsosa a várakozástól némiképp eltérően, de a résztvevők nagy örömére, a Szovjetunióban zajló átalakításról tartott rövid beszámolót. Mivel a hallgatóság zömében gyakorlati szakemberekből állt, megkérdezték, hogy elegendő jól képzett mérnök és közgazdász áll-e a társadalom rendelkezésére a „peresztrojka’’ megvalósításához? A válaszból úgy tűnt, hogy a Szovjetunióban az elmúlt évtizedekben hasonló módon alakult az értelmiség presztízse, mint nálunk. Gyakori, hogy a munkás többet keres, mint a mérnök, vagy a pedagógus.- így szoktuk meg — mondja Igor Szavolszkij. — Olyannyira, hogy nehéz - lesz rajta változtatni, mert a mérnökök egy része ma is szívesebben ül egy 150 rubeles állásban, ahol nem kell csinálni semmit, mint hogy egy nagy felelősséggel járó, de 400 rubeles állást próbáljon megszerezni. Úgy tűnik tehát, hogy a szakemberek egy része is megszokta az állóvizet. Az előrelépés feltétele, hogy a diplomás szakember és a munkáltató egyaránt érdekelt legyen a hatékony foglalkoztatásban. E rövid, de tanulságos részletet azért ragadtuk ki a fórum egyéb témái közűi, mert talán számunkra is hasznos lehet, ha az értelmiség szerepéről és presztízséről vitatkozunk. A MAI PROGRAM • 15 ónkor a Bányai JúKa Gimnáziumban orosz nyelvtanárok találkozója kezdődik, a Puskin Intézet munkatársainak részvételével. Ugyanebben az időpontban az F.rdci Ferenc Művelődési Központban J. Szutyagin, a Magyarországi Szovjet Külképviseletek Egyesített Szakszervezetének elnöke tart előadást a „peresztrojka” folyamán követendő szakszervezeti munkáról. Este Budapesten, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában a Szovjetunióban tanait kecskeméti ösztöndíjasok klubja ismerkedik az intézményben folyó munkával. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ A Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalata (SZOTÉV) PÁLYÁZATOT HIRDET TERMELÉSI OSZTÁLYVEZETŐ-HELYETTESI (ÉPÍTÉSZ) munkakör betöltésére Feltételek: — szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség — kivitelezési gyakorlat — vezetői gyakorlat — erkölcsi feddhetetlenség. A pályázat tartalmazza a pályázó — részletes önéletrajzát — szakmai pályafutásának leírását, jelenlegi munkahelyét, munkabérét — á pályázathoz kérjük mellékelni az iskolai végzettségről szóló bizonyítvány másolatát. A munkakör ellátására kiemelt bérezést + mozgóbért biztosítunk. A pályázatokat 1987. október 31 -éig kérjük benyújtani a vállalati személyzeti és oktatási osztály vezetőjéhez. Cím: SZOTÉV 5000 Szolnok, József Attila u. 36. sz. Valamint alkalmaz — termelésszervező-programozó — épületgépész-technológus -munkavállalókat azonnali belépéssel, kiemelt fizetéssel. Feltétel: szakirányú felső-, illetve középfokú iskolai végzettség Jelentkezni lehet: a vállalat személyzeti és oktatási osztályán. Tel.: (56)17-050 2669 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ . ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ HASZNOSÍTSA ÖTLETÉT! Megyei pályázat és kiállítás Megyei mezőgazdasági kisgép-, ötlet- és barkácspályázatot hirdet a mélykúti művelődési ház. A pályázatra és a november 9—14. között rendezendő kiállításra bárki benevezhet, akinek kereskedelemben nem kapható, egyéni ötletből házilag kivitelezett, a mezőgazdaság bármely ágában, a termény begyűjtése, feldolgozása során használható segédeszköze, berendezése van, illetve aki ilyet készített. Nevezni lehet kereskedelemből származó, de házilag módosított eszközzel is. Pályázni lehet tehát az egyszerű kéziszerszámtól kezdve a legbonyolultabb berendezéssel, munkaeszközzel. A pályázaton, megfelelően dokumentált leírással, illetve ötlettel is részt lehet venni. A pályamunkák legjobbjait értékes dijakkal jutalmazzák. Ä jelentkezési lapokat október 26- áig az alábbi címre kell beküldeni: Művelődési Ház és Sportintézmény, Mélykút, Pf. 13. A pályaművek beérkezési határideje: november 4-e,-11 óra. Bővebb felvilágosítás kérhető a mélykúti művelődési házban (Kolozs Sándomé, t.: 6), illetve a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban (Kovácsné Tóth Ibolya, t.: 27-466). A 70. ÉVFORDULÓ 1. Véletlen volt-e? 9 A bolsevik párt aktivistái űrlapokat szórnak'szét Moszkva utcáin 1917-ben, a kettős hatalom idején. „Nincs még egy' esemény, amely olyan nagy hatással lett volna a XX. századra, mint a bolsevik forradalom”. Ezt nem szovjet tankönyvből vagy marxista műből idéztük, hanem az Egyesült Államokban 1984-ben kiadott Politikai szótár a Szovjetunióról és Kelet-Európáról című könyv szerzőitől. Ez az értékelés nyilvánvalóan feleslegessé teszi a címben szereplő kérdést. Valóban milyen véletlenről lehet szó olyan eseménynél, amely döntően hatott a modern történelem menetére. De a már említett szótárban az is olvasható, hogy az októberi forradalmat 1917- ben „fegyelmezett radikálisok kis csoportja” hajtotta végre, az ország viszont — úgymond nem állt készen a forradalmi változásokra. Nem ez az egyetlen nyugati kiadvány, amely szerint a forradalom társadalmi bázisa vagy rendkívül szűk volt, vagy teljesen hiányzott. Dzewanovsky amerikai professzor például a Szovjetoroszország története című, 1985-ben megjelent művében októbert „összeesküvők hatalomátvételének” minősíti, amit egy maroknyi, de jól szervezett kisebbség hajtott végre. De valóban ilyen volt a helyzet Oroszországban 1917-ben? Oroszország később lépett a kapitalista fejlődés útjára, bár igen gyors ütemben haladt. Nyilvánvaló tehát; hogy Oroszország Nyugat-Európához és az USA-hoz képest elmaradottabb volt társadalmi, gazdasági és politikai tekintetben. Ez azonban nem gyengítette, ellenkezőleg; fokozta az orosz társadalom ellentmondásait és forradalmi potenciálját. A proletariátus munkaideje Oroszországban hosszabb, a bére pedig alacsonyabb volt, mint Európa más országaiban. A parasztok döntő többségének nem volt elég földje, sem felszerelése, jó részük pedig éhezett. A tömegek nyomorúságát csak elmélyítette az első világháború, amelyben az orosz hadseregnek nem volt elég lőszere, élelmiszere, gyógyszere, a katonákat járványok is pusztították. Az országban 1917 elején a reálbérek 45—50 százalékkal csökkentek. Ráadásul 1917 márciusától júniusáig 586 vállalatot zártak be és több mint 100 ezer ember került az utcára. Mindez a cári önkényuralmat elsöprő februári polgári-demokratikus forradalom után! A dolgozók szerteágazó politikai és más szervezetet építettek ki a jogokért vívott harchoz. A legnagyobb tömeget összefogó szervezetek a szovjetek voltak, amelyeknek 1917 őszére több mint 20 millió választott tagjuk volt. A munkásosztály létrehozta a gyári bizottságokat, a vörösgárdát és a munkásmilíciát is. A munkások ellenőrzésük alá vonták a termelést, és nem vonakodtak erőt alkalmazni ott, ahol a gyártulajdonosok különösen mereven elutasították őket. A cárizmus megdőlte után a parasztok maguktól kezdték elfoglalni a földesúri földeket. A parasztszovjetek és a földügyi bizottságok megszabták a földesúrnak végzett munka bérét, és ha nem teljesítették feltételeiket, akkor elvették a birtokokat. Ezt a jelenséget Lenin úgy értékelte, hogy a forradalom idején milliók és milliók egy hét alatt többet tanultak, mint más álmos időkben egy esztendő alatt. A legfőbb tanulság, amit az 1917- es februári eseményekben a dolgozók egyre inkább elsajátítottak, annak felismerése, hogy további forradalmi változásokra van szükség. A cárizmus megdöntése után napirendre került a tőkés-földesúri ideiglenes kormány megdöntése, mert az nem hozta meg az országnak a békét, nem adott földet a parasztoknak, és nem vetett véget a munkások kizsákmányolásának. A bolsevik párt 1917 szeptemberében kiadott Minden hatalmat a szovjeteknek! felhívása valóban megfelelt a dolgozó osztályok és rétegek érdekeinek. Először ezt a jelszót 1917 áprilisában hirdették meg, s az ideiglenes kormány, illetőleg a szqvjetek kettős hatalma idején, vagyis július elejéig a forradalom békés fejlődését szolgálta. Erre az időre a szovjetek vezető szerveiben a bolsevikok kerültek többségbe. Fontos volt az is, hogy élvezték a hadsereg mintegy felének támogatását, köztük a hátországi helyőrségek kétharmadáét. Az október véletlen voltát és a nem demokratikus jellegét hirdető nézetek egyidősek a szovjethatalommal. Erről az álláspontról szemlélve azonban érthetetlen, hogyan állta ki a szovjethatalom a kegyetlen polgárháborút; miért tudott az az ország, amely az első világháborúban a császári Németországtól vereséget szenvedett, döntő vereséget mérni a második világháborúban a náci Németországra; 40 évvel később hogyan tudta ez az ország — amelyben a forradalom előtt a lakosság zöme nem, ismerte a villanyt — megnyitni az utat a világűrbe az első szputnyik felbocsátásával .. Számtalan hasonló kérdést lehetne felsorolni. Ezekre azonban a szovjet történelem 70 esztendeje válaszol. Jury Igrickij DÉR FéRéHC: R ge/ztenyefán túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ] /A \—Magának jó embere volt ez ( •y a Benkő ... — Hát... volt. Rendes ember. De hogyha szabad kérdeznem ... — Egyelőre én kérdezek — a főhadnagy arca kissé megmerevedett. — Ha valami baja volna... — Mi baja lehetne? — Valami... Amiben tudnék segíteni. — Nem valószínű, hogy bármit is tehetne ott, azon a vidéki helyen. Már mint Pest-vidéken ... Apám felkapta a tekintetét. A főhadnagy rezzenéstelenül nézett vissza rá. — A Pestvidéki Börtönben? A Ben- kő? Azt hiszem... — Ki beszél itt börtönről? — A főhadnagy úr mondta, hogy a Pestvidékiben van. — Mit mondtam én? Én?? Pest vidékét mondtam magának, de a maga fantáziája már a börtönben jár! Vagy talán beleolvasott itt az asztalomon valamelyik iratba? Mi?! Szendey felállt, olyan hevesen, hogy apám hátralépett az asztaltól, amely előtt állt. Várta, hogy a főhadnagy kiabálni kezd, de nem... Ellenkezőleg! — Ide figyeljen Deme! —A főhadnagy halkan beszélt, de amit mondott, annak kemény volt minden szava. — Lehet, hogy maga itt az irodámban most megtudott valamit, amit senki sem tudhat meg odakint a műhelyben. Lehetséges, hogy nem is igaz az egész. Csupán fantáziálás. Érti?! -— S ez az utolsó szó különös felhanggal csendült apám fülében, és a mozdulat is, ami a szót kisérte, olyan volt, mintha Szendey valamiféle figyelmeztetésnek szánná. — Maga fantáziadúsnak látszik, és ha ez a hír elterjedne odalenn, megzavarná a termelést, a fontos haditermelést. Érti? Apámnak elnehezült a feje a zsibbadástól, ami a tarkójától kúszott fölfelé, kétoldalt a halántékáig. Mit akar ez tőlem? Azelőtt csak néhányszor látta a főhadnagyot, aki egyszer előadást is tartott a hadihelyzetről, meg a haditermelésről, hogy a munkások honvédelme a munka... lári-fári. Néni látszik rossz embernek, de neki is parancsolnak, meg azután mégiscsak magyar királyifőhadnagy ... — Érteni értem — válaszolta azután apám vontatottan, s egyenesen Szendey szemébe nézett. — Szóval: ha elterjed odalenn a hír, akkor megyek én is Pest vidékére? A főhadnagy elkapta a tekintetét, és nem nézett vissza apámra, úgy tett, mintha az iratait rendezné az asztalon. — Ha kiderülne, hogy például maga terjeszti ezt a hírt, akkor valószínű ... — És ha... és ha nem derülne ki? — adta vissza a szavakat apám nagyon csöndesen, mintha saját magát kérdezné, miközben egy megfoghatatlan és félelmes izgalom szorította össze a gyomorszáját. Szendey már visszaült a székébe, egy dossziéban lapozott. — Elmehet, Deme. Végeztem. Schneider úgy tudja, hogy most jól leszúrtam magát, mert lazán látja el a légoltalmi feladatokat. Értve? Lépjen le. Harmadnap Schneider művezető mü- helykutricájának falán, a gyári közlemények és felhívások között, egy újságbetűkből kivágott, papírlapra ragasztott .szöveg adta tudtul: „Benkő Károly a Pestvidéki Börtönben van. Schneider becsapott bennünket." Mindenki tudomást szerzett róla, de senki Ám szólt. Schneider is csak műszakváltáskor vette észre, és őrjöngve, ordítozva szakította le, s tépte darabokra a kéttenyémyi papírlapot. — Ki tette? Ki tette?!!! Ki volt az a piszkos rémhírterjesztö, rágalmazó? melyik büdös bolsevista? Büdös bolsevista kém! Ebből haditörvényszék lesz! Rohant Szendey főhadnagyhoz, és hol sápadtan, hol vérvörösen jelentette a rendkívüli eseményt. 1IS Megállapította, hogy ki követte el ezt az izgatást? S kérdezte komoran a főhadnagy. — Nem. Nem tudtam. Műszakváltás volt, amikor észrevettem ... ■ — És hol van az a papír! Lássam! — Letéptem ... Azaz széttéptem ... Ott a műhelyben. Hozom a darabjait... — Maga marha, széttépte a bizonyítékot? Mire Schneider visszaért a műhelybe, az inasok már feltakaritottak és minden szemetet beszórtak az égetőbe. Két nap múlva Schneider látható örömmel fogadta el Szendey főhadnagy javaslatát, miszerint áthelyezik Diósgyőrbe, a kohászati üzembe, ■ ahol ugyancsak művezetői beosztásban dolgozik majd és lakást is kap. Aláírta a nyilatkozatot — és két nap múlva SAS- behivót kapott Békésbe, a román határhoz. 1944februárja volt ekkor. Schneidert csak az októberi nyilas hatalomátvétel után látták a gyárban. Árpád-sávos karszalaggal, fekete egyenruhában, 5—6 fegyveres suhanc kíséretében. Szendey főhadnagyot keresték, és apámmal együtt néhány más „bolsevistát". A keresettek közül csak két embert találtak, azokat is a lakásukról hurcolták el valamelyik nyilasházba ... " Szendey főhadnagyot ugyanis felsőbb parancsra a Honvédelmi Minisztériumban a haditermeléssel foglalkozó valamelyik irányitó katonai szervhez helyezték át. Ez augusztus elején volt. Szeptember közepén apám is behívót kapott, mint őrvezető bevonult az egyik budapesti katonai intézmény őrzászlóaljába. (Folytatjuk)
