Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-02 / 232. szám

1987. október 2. • PETŐFI NÉPE • 3 KÍSÉRLETEK A KIHALÓ ÁLLATFAJOK MEGMENTÉSÉRE Nadrágtartó a kékcsőrű récéken Számolni és számonkérni Beszélgetés egy tudós természetvédővel Ausztriában él, az NSZK-ban dol­gozik és rendszeresen megfordul Ma­gyarországon is Festetics Antal pro­fesszor, a göttingai egyetem vadbioló­giai intézetének igazgatója. Nemzetkö­zi hirú etológus — az állatok viselkedé­sének kutatója —, s ismert személyisé­ge nyugati szomszédainknál a termé­szetvédő mozgalomnak is. Tavaly az alakulóban lévő Fertő tó Nemzeti Park tervező bizottságának elnökévé válasz­tották. A Kiskunsági Nemzeti Parkban is visszatérő vendég, ha a kutatást, az itteni élővilág tanulmányozását vendé­geskedésnek lehet nevezni. Legutóbb a napokban járt itt elmaradhatatlan fényképezőgépével, és kérésünkre szí­vesen beszélt arról, milyen feladatok állnak napjainkban a természetvéde­lem előtt: — Az egyik fő problémánk, hogy az ember és az állatok sokezer éves együtt­élése során mi a többi élőlényt mindig is kihasználtuk. Az ótestamentumban sincs egyetlen szó sem a természet meg­óvásáról, inkább arról, hogyan kell le- igázni. Az utolsó száz évben kezdett átalakulni a gondolkodásmód, amikor már megindult az állatfajok kihalásá­nak egyre gyorsuló folyamata. A ter­mészetvédelemnek, mivel története álig néhány évtizedes, nincs még kialakult filozófiája, amit szembe lehetne állítani a több ezer éves hagyománnyal. Mint biológus, aki tisztelettel adózik az evo­lúció előtt, azt kell mondjam: semmi de semmi jogunk sincs, hogy a többi te­remtményt kipusztítsuk. Bizakodóvá az tesz, hogy akadnak biztató példák. Mint például a kiválóan szervezett ma­gyar természetvédelem. ' — Úgy tudom, ebben önnek is van némi része?- Egyik kezdeményezője voltam 1965-ben a magyar puszták megmenté­sére indított nemzetközi akciónak. El­juttattunk egy memorandumot hu­szonkét világhírű tudós aláírásával a magyar kormányhoz, melyben nemzeti parkod létrehozását javasoltuk a Hor­tobágyon és a Kiskunságban. Ezek a tájegységek ugyanis nemzetközileg egyedülállóak. Elmondhatom, hogy a kormányzat megértette javaslatunk célját, s ettől kezdve felgyorsult a pusz­tai nemzeti parkok szervezése. — A Kiskunsági Nemzeti Park ké­sőbb jött létre, mint a hortobágyi, s elég­gé sajátos, hiszen területe nem összefüg­gő­-T- Az ötlet ragyogó. Mi Ausztriában épp ezt hozzuk példaként a Fertő tó körüli vitákban. Létezik ugyanis olyan vélemény, hogy szétszabdalt területen nem lehet nemzeti parkot kialakítani, íme, itt a gyakorlati bizonyíték: moza- ikszerűen is megoldható az értékek vé­delme. t Együttműködés a kékcsőrű récék visszatelepítéséért. Festetics Antal professzor (jobbról) és Tóth Károly igazgató megbeszélése a Kiskunsági Nemzeti Park köz­pontjában. — Ezúttal milyen céllal érkezett Kecskemétre? — Néhány éve elkezdődött itt egy érdekes kísérlet: a korábban a Duna —Tisza közén honos kékcsőrű réce visszatelepítése. Az angol kollégák küldték a tojásokat, amelyeket a nemze­ti parkon belül, egy telepen keltettek ki. Most a soron következő lépés a kacsák kijuttatása a telepről a természetes élő­helyekre. Mindehhez én úgy kapcsoló­dom, hogy a göttingai intézet a kínált állatfajok visszatelepítésének egyik központja. Mi költöztettük vissza a hi- úzt az Alpokba, a hódot a Duna ártéri erdeibe. Munkatársaink kidolgoztak egy módszert a visszatelepítésekre. — Mi a módszerük lényege? ■ — Annak idején az első szabadon engedett hiúzokra kis rádióadókat sze­reltünk, és diákjaink a hegyekben sítal­pon követték az állatok mozgását. Erre azért van szükség, hogy tudjuk, meg­maradnak-e az adott területen az álla­tok. Az első hetekben ez eldől. Most hoztunk magunkkal ilyen. kis rádió­adókat, s ma először kipróbáltuk a ré­céken. — Milyen sikerrel? — Egy nadrágtartóhoz hasonló he­vederrel erősítettük fel a szivarnagysá­gú készüléket az egyik madárra és fi­gyeltük a mozgását. Rájöttünk, hogy módosítani kell a konstrukciót. Legkö­zelebb már olyan nadrágtartót kap, amelyik nem zavarja a mozgásban, de biztosan rögzíti a készüléket. /-—. Mikor kerül erre sor? — Az itteni szakemberekkel együtt úgy tervezzük, hogy jövő távasszal en­gedünk szabadon néhány rádiós mada­rat. Ezeket azután vállalkozó diákjaink követik majd antennával, lóháton. — Néhány éve felborzolta a kedélye­ket, hogy parlagi viperákat költöztettek vissza Bugacpuszta környékére. Azóta kiderült, hogy ezek az állatok senkit sem zavarnak. Milyen alföldi állatfajok visszatelepítését lehetne még megoldani? — Nem szabad túlértékelni a vissza­70 ALT OmSPdi haw uouuypc HA PyCCHOM 93h1U£\ Orosz nyelvi verseny A feladatokban leírt kérdésekre szintén orosz nyelven, néhány mondatban kérjük beküldeni a vá­laszt a Puskin Orosz Nyelvi Intézet címére (Budapest, Semmelweis u. 1—3. Irányítószám: 1052). Egy- egy válasz beküldési határideje a Petőfi Népében történő megjelenés utáni egy hét. A borítékra kérjük ráírni a következőt: Luzsanovszkij elvtársnak. 3adattue II (fljifl ynainHxcfl cpc/uiHx iukoji h rHMHaiHÜ) B pe3yjibTaTe Okth6pi>ckoh pe- BOJltOHHH Bee Hapoflbl ŐblBIUefi uapcKoü Pocchh crajiH paBHO- npaBHbiMH. BcKope nocjie peBO- jnoitHH oőpa'ionaaocb HecKOJibKO cobctckhx pecnyőJiHK, a 3aTeM h CoK>3 CoBeTCKHX CoitHajIHCTHH- ecKHX PecnyŐJiwc (CCCP). 1. Ha30Birre nepBbie coBercKHe pecnyőJiHKHl 2. Koma oőpa soBajica CCCH? 3. KaKyio H3 vcobctckhx pecnyö- jtHK Bbi Jiynine 3HaeTe? Haimiinrre o Heü! iaóanue II (JUIH UlKOJIbHHKOB) Bbi 3HaeTe, hto CCCP — coiö3 paBnonpaBHbix pecnyőJiHK. 1. HanmuHxe b itojihoh <{)opMe coKpameHue «CCCP». Koma 06- pa30Bajicn CCCP? 2. Ha30Birre coiomwe pecnyő­J1HKH H HX CTOJlHUbl! 3. Hamninrre, b Kanon H3 pec- nyöJiHK Bbi xoTejiH 6bi noőbmaTb, Kanne flocTonpHMenaTebHocTH xoTejin.6bi B Heü ocMOTpetb! telepítést. Inkább csak szükséges rossz, az összes természetvédelmi törekvés közül a legvégső. Az lenne az igazi, ha az eltűnt állatfaj magától térne vissza az ismét kedvezőre változott környe­zetbe. Jelenleg a ugartyúkot fenyegeti a legnagyobb veszély, mivel egyre keve­sebb a homokpuszta. Itt gyorsan tenni kell valamit. A túzoknál is érdemes len­ne próbálkozni az állomány feldúsítá­sával, s például a hódot is vissza lehet­ne költöztetni a Tiszára. — Végül engedjen meg egy személyes kérdést. Úgy tudom, régebbi, fiatalkori emlékek is fűzik Kecskeméthez. — Egy évig jártam itt iskolába a piaristáknál. Nagyon rossz tanuló vol­tam, de szerencsére a tanáraim támo­gatták az öntevékeny diákcsoportokat, így azután többször is szerepeltem a Katona József Színház színpadán, mint a színészcsoport tagja. Nagyon szeret­tem a színészkedést és ezzel az ürüggyel jókat lehetett lógni a számtanórákról. Énekeltem operettekben is, a Bánk bánban pedig Tiborcot játszottam. Amikor idejövök, mindig nagy nosz­talgiával nézem ezt a szép színhá­zat. Lovas Dániel Némi iróniával, de nem sok túl­zással mondják mostanában, hogy közgazdász nép lettünk. Legalábbis abban az értelemben, hogy most az az állampolgár is számolgat, aki korábban arra volt büszke, hogy legföljebb az egyszeregyig terjed matematikai műveltsége. Ne boly­gassuk ezúttal az utóbbit, vagyis azt az olykor arisztokratikusnak tartott szemléletet, amelynek vallói igyekeztek távol tartani magukat minden reáltudománytól. Csoda nem történt, a változást egyszerűen az okozta, hogy az Országgyűlés törvénybe iktatta az adóreformot, ez pedig mindenkit számolásra késztet. Előkerülnek a ceruzák és golyós- toliak, meg a gyerek számára vásá­rolt kézi számítógép, összeadunk és kivonunk, osztunk és szorzunk, fej­ben ellenőrizve az eredményt. Mert mindehhez elsősorban — fej szük­ségeltetik. Olyan fej, amely nem csupán a matematikai eredményt látja, hanem levonja belőle — im­már nem géppel — a szükséges ta­nulságokat is. Törvény kötelez Mert senki előtt nem titok, hogy jövőre sok mindent másként kell csinálnunk. Csupán az nem világos még, hogy miként. Afelől nem lehet kétség, hogy 1988-ban is kell dol­gozni, s egyre több tény győz meg mindenkit arról, hogy az eddiginél jobb munkára van szükség. Mégpe­dig úgy, hogy „adjuk meg a császár­nak, ami a császáré”, hiszen erre most már törvény kötelez, de éppen a nehezebb gazdasági helyzet köve­teli meg azt is, hogy a magunk érde­keit se tévesszük szem elől. Lehet azon vitatkozni, hogy ki hogyan értelmezi a saját érdekét. Lesznek olyanok, akik az emelkedő adókulcsok láttán felhagynak jelen­legi másodállásukkal, mellékfoglal­kozásukkal, különböző „egyéb” munkájukkal, s a felszabaduló időt inkább önképzésre, kultúrára, kis­kertre vagy—ezt kellett volna első­ként említeni — tartalmasabb csa­ládi életre fordítják? Másölts1- s ma még csak jósolni lehet, hogy ők lesznek többen — úgy fogják érez­ni, hogy „még vannak tartalékaik”, s tovább növelik teljesítményeiket fő- és mellékállásban egyaránt, hogy az adó ellenére-se csökkenjen a bevételük. Ne szépítsük a dolgot: azért, mert az emelkedő árak és a gyorsuló infláció rákényszeríti erre a dolgozó emberek túlnyomó több­ségét. Nem csupán a fizetés Nagy többséggel fogadta el az Országgyűlés az adóreform­törvényjavaslatot, ami azt látszik bizonyítani, hogy a választók — a képviselők megbízói — ugyancsak átlátták az adóreform szükségessé­gét. Ám az is igaz, hogy — noha azoknak csak kisebb része került be a végleges szövegezésbe — igen sok módosító indítvány hangzott el a törvényhozók három és fél napos tanácskozásán. Az indítványok be­terjesztői szinte kivétel nélkül vala­melyik társadalmi rétegnek kíván­tak kisebb-nagyobb adókedvezmé­nyeket „kiverekedni” — nyilvánva­lóan ugyancsak a választók megbí­zásai alapján. Mennyit sikerült végigvinni, mennyit nem — ezt most már hiába számolgatnánk. Az adóreform- tervezetből törvény lett, azt pedig minden állampolgár köteles meg­tartani és a maga területén végre­hajtani. Vitatkozni — s ez így van a világ minden táján, mindenféle társadalmi berendezkedésű orszá­gokban — csak addig lehet, amíg a törvényhozók ki nem mondják a végső szót. Mégis tévedés lenne azt hinni, hogy az állampolgár dolga most már csupán annyi, hogy — fizessen. Az adótörvényekben ugyanis — bár jóval kevesebb szó esett erről, mint a fizetendő összegekről és szá­zalékokról — olyan paragrafusok is vannak, amelyek az állampolgári jogokat garantálják. így például azt, hogy a befizetett személyi jöve­delemadó a helyi tanácsoknál ma­rad, 1988-ban még „fejkvóta” ala­pon, a továbbiakban teljes egészé­ben. Hogy hol mekkora lesz ez az összeg, az elsősorban az adófizető állampolgárokon múlik, és csak másodsorban a kivetést és behajtást intéző adóhivatalokon. Demokrácia és egység Még inkább rajtuk múlik, hogy a helyben befolyt adót mire fordít­ják. A miniszterelnök országgyűlési beszédében leszögezte, s a nemzet­közi sajtótájékoztatón nyomaték­kai megismételte, hogy a kormány- program végrehajtásának két pillé­re a szocialista demokrácia és a nemzeti egység. Ez pedig meg­követeli, hogy az adófizető ál­lampolgárnak joga és lehetősége le­gyen a beleszólásra: milyen for­mában akarja viszontlátni adófo­rintjait. Sok szó esett már arról, hogy a szeptemberi országgyűlési ülésszak sok tekintetben valami újnak a kez­detét jelenti. Új volt az, hogy a fel­szólalt képviselők többsége „tiszte­letkörök” nélkül, lényegretörően beszélt, s hogy egymással is vitat­kozva igyekeztek megtalálni a leg­jobb — a körülményekhez képest legjobb — megoldást a honatyák. Az is újdonság — noha a jogszabá­lyok eddig is adtak rá lehetőséget —, hogy az országgyűlés fenntar­totta magának a jogot: újra meg újra visszatérjen az adóügyekre, el­lenőrizze e téren a kormány mun­káját. Kapjuk meg az ellenértéket! Felső szinten tehát nagy lépések­kel haladt előre a szocialista de­mokrácia. Látni kell ezt még akkor is, ha olyan törvények tárgyalásá­nál mutatkozott meg, amelyek — minek tagadjuk — a legkevésbé sem népszerűek. De a törvényho- zói-kormányzati szinten kibonta­kozó, szélesedő szocialista demok­ráciának igazán eredménye csak akkor lesz, ha ugyanez érvényesül országosan. Ha a választók a ta­nácstagokat, ők a végrehajtó bi­zottságokat — és főleg! — az appa­rátust időről időre beszámoltatják és ellenőrzik. Hiszen nem csekélységről van szó. Pénzben kifejezve sem, de — ami ennél is többet jelent — demokráciában még többről. Arról, hogy az új adókkal ne csak adjunk ' §8 meg is kapjuk. az ellenértéket, s tudjunk róla,. hogy pénzünkből mivel gyarapo­dik szőkébb hazánk. S az ország is. Várkonyi Endre A KEREKES KUTTOL A KERÍTÉSÉPÍTÉSIG Imrehegy nem áll egy helyben Kerekes kút, makadámút és néhány épület: ennyit őriz az idősebbek emlékezete Imrehegy 1952-beli múltjából. Aki annak idején élt ezen a gubbasztó tájon, nem adott volna egy lyukas garast sem azért, hogy itt valamikor szépen fejlődő telepü­lés lesz. Házak a kukoricás mellett Ma is áll az a ház, amelynek falát elsőként húzták föl a belterületen Imre­hegy községgé válásakor, és amelyiket azóta is többször újrafestettek. Ablaka kisebb a maiaknál, közel sem akkora, mint odébb, az új Széchenyi utcai épü­leteké. — Kik ennek az utcának a lakói? — kérdezem Szegi Tivadar vb-titkártól. — Csuzi Miklósék, Vörösváczkiék, Körmendiék, Gyóniék, Szőke Meny- hérték, Juszt Miskáék... ha jól szá-, mólóm, összesen tizenkét család — so­rolja a legújabb „honfoglalókat” a vb- titkár. Juszték a szép időben minden percet kihasználnak az építkezésre. Lépcső alá betonoznak, amikor betérünk hoz­zájuk. A férj a szakszövetkezet, a fele­ség a dohánybeváltó dolgozója. Ápri­lisban alapoztak, s két gyermekükkel már itt laknak —j nem vesztegették a nyarat. Attól persze messze vannak, hogy az legyen a legfőbb gondjuk: por lepi-e a cipőjüket vagy a hozzájuk látogatókét. Ezzel ráérnek majd később törődni. Az a fontos, hogy már lakhatnak. Az utcá­ban ott a viz meg a villany. így válik élővé — a családosoknak kedvezmé­nyesen értékesített olcsóbb házhelyek beépítésével ■— a község kukoricaföld­del határos, ma még gazos része. Útburkolat, új kút és edzőterem Mi vonzza a letelepedőket? Választ kapunk erre is, ha tovább megyünk a faluban. Az 1952-ben ásott kerekes kutat tar­taléknak megőrizve, a tehó egy részé­ből másik kutat fúrtak. E két vizforrás- sal, a község közepén lévő 50 köbméte­res víztartállyal, meg az idén elkészülő arzénmentesítővel tovább javulnak az itt lakók életkörülményei. Sokat jelen­tett számukra az 1 millió 300 ezei\fo­• Semmivel sem pótolható a személyes kapcsolat Szilágyi Ferenc né idős gondozottjánál, Sinyehola Márkáénál. • Nyolcszemélyes műhely a Csalogány utcában. Alighanem a megye legkisebb foglalkoztatója. (Méhest f- Éva Üdéiéi) . rintba került útépítés is. Telkenként 6 ezer forint lakossági befizetésből, a szakszövetkezet és a keceli áfész anyagi támogatásával a tanács négy utcát szi­lárd burkolattal fedett be. A házibolt, a kisvendéglő, a két új futballpálya s a kondicionálóterem ugyancsak jelzi a település törekvését a jobb életre. Főszereplő: a dolgozó ember Szorgalmas, vállalkozó kedvű embe­rek élnek itt, akik érdekeltek a szakszö­vetkezeti gazdálkodásban, és megtalál­ják számításukat a faluban. Jó szőlős­gazdák és állattartók. Nem várják meg, míg a szakcsoport gépei „lerobbanak”. Gyorsan elvégzik a javítást. Csupán arról veszek példát: amikor valaki Im- rehegyen kerítést épít a háza előtt, pár­kosit, fákat ültet, elmegy ismeretter­jesztő előadásokra, amikor asztalra csap, mivel nincs valamivel kibékülve, ezeket nem azért teszi, mintha a falu­hoz nem volna semmi köze. A településhez való kötődést erősíti a Csalogány utcában, egy magánház pincéjében nyitott kis, nyolcfős mű­hely. Itt a Császártöltési Vegyesipári Ktsz részére magnetofon-áramköröket szerelnek, személyenként havi 3500— 4000 forintért. Jobb a hangulat a községben, mióta pályáztak megyei tanácsi céltámoga­tásra. Az 1928-ban épült régi helyett szeretnének új, négy tantermes iskolát tető alá hozni. A tanyai idősekért Dicséretes az az igyekezet, ahogyan a tanács segít a falu idős, egyedül élő lakóin. Szilágyi Ferencné és Gyóni Im- réné szociális gondozó két tiszteletdíjas társával mintegy családtagként tartja velük a kapcsolatot. Bevásárolnak, gyógyszert visznek nekik. Rendet tesz- ' nek a tanyában és megfésülik őket. Szilágyiné iránt különösen nagy ra­gaszkodást mutatnak. Naponta kétszer látogatja gondozottjait (másodszor azért, hogy ebédet vigyen hozzájuk), és saját kocsijával orvoshoz is elviszi őket. Nemrég rövid időre ő is megbete­gedett. Amikor felépült, első útja Si­nyehola Márkáéhoz vezetett, a Felső- Kistelek 17. számú tanyába. Amikor az idős asszony újra meglátta kedves is­merősét, első szava az volt: „Olyan so­káig nem jött, Margitka!". Ahol így törődnek az idősekkel, s ahol így várják egymást az emberek, az a község tovább él. Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents