Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
4 ® PETŐFI NÉPE • 1987. szeptember 12. CSODAVÁRÁS HELYETT: SZÁMÍTÓGÉP A legtöbb helyen még csak ismerkednek a számítástechnikával. Van ahol a több millió forint értékű gép még kihasználatlanul porosodik, másból a szövetkezetek és állami gazdaságok szűkös erőforrásaikat elsősorban a termelésre összpontosítják. Az új tudomány misztikusnak tűnő szellemi központjaitól távol eső szövetkezetek számtalan buktatóval találják magukat szemben, ha erre a járatlan útra rálépnek. Mert ki tudja megmondani, bogy egy gazdaságban mire használható a számítógép, hogyan fogjanak hozzá a telepítéshez, melyik gépet vásárolják meg, milyen programot válasszanak, egyáltalán: hasznot hoz, vagy csak további gonddal jár a divatos technika alkalmazása? • Édes Vencel, a helyi általános iskola igazgató- helyettese programot készít az IBM számítógépre (Gaál Béla) felvétele Tataházán már nem újdonság Az orvos is bekapcsolódik Elemzés két nap alatt Van, aki így okoskodik: amíg képes vagyok tíz ujjamon számolni, addig a közös pénzét inkább termelőeszközök beszerzésére fordítom. Ám ez kevés jaz előrelátáshoz, amikor sürgető intézkedésekre, megalapozott és gyors döntésekre van szükség. A gépek memóriájában tárolt nagy tömegű és naprakészen áttekinthető információnak több haszna lehet, mint egy új termelőberendezés munkába állításának. Erre jó példát találtunk Tataházán, a Petőfi Termelőszövetkezetben. Kiss István elnök és vezető munkatársai asztalán mindig ott van a főkönyvi kivonat egy példánya. Vajon mekkora értéket képviselne^ a gép által összesített adatok?- A havonta készülő kigyűjtés a gazdálkodás teljes menetéről és a pillanatnyi állapotról ad tájékoztatást — magyarázza az elnök. — A számok ismeretében bármilyen változást azonnal észreveszünk. Korábban a kézzel kitöltött lepe- dőnyi méretű bizonylatok időt rabló és fáradságos munka árán is csak késve tükrözték a termelés hatékonyságát, amikor már nem maradt idő a beavatkozásra. A jelenlegi technikai hátterünk — két év alatt két és fél millió forintot költöttünk rá — alkalmas arra, hogy öt ágazatunk összes adatainak az elemzése két nap alatt megtörténjen. így minden önelszámoló egységben nyomon követhető, hogyan alakulnak a költségek, a hozamok, mennyit szaporodik az állatállomány, mekkora a munkagépek kihasználtsága, egyszóval megfelelő alkalmazás esetén a számítógép mindenről tud, és az elemzések tájékoztatást nyújtanak a rendelkezésre álló eszközök optimális felhasználására. Gazdálkodásunkat naponta nyomon kell követnünk, hogy 170 millió forint termelési érték mellett a 20 millió forintos eredményt elérjük. A viszszajelzéshez és a döntés előkészítéséhez ma már nélkülözhetetlen eszköznek tartjuk a számítógépet. A hallottak alapján felvetődik a kérdés: termelőeszköz-e a számítógép? Az elmondottak szerint az információ — érték, mégpedig forintokra átváltható érték, és ebben az értelemben hatékonyságnövelő tényező. De vajon mi szükségeltetik ahhoz, hogy ez valóban így legyen? Helyi tudásra építve Kiss István elnök szavaival élve: a tanulást soha nem lehet befejezni. Ő maga megszerezte az üzemmérnöki, majd később az agrár- mérnöki végzettséget, és két alkalommal is részt vett szakosító mérnöki továbbképzésben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Itt tett szert számítástechnikai alapismeretekre, és innen hozta magával a gondolatot az új tudományág gyakorlati alkalmazására. Arra is ráérzett, hogy egymaga nem képes megváltani a világot. Kialakított a szövetkezetben egy fiatalokra támaszkodó szellemi bázist. A gazdaság ügyviteli munkáit többek között két egyetemi és hét mérlegképes könyvviteli végzettséggel rendelkező dolgozó irányítja. A számítástechnika bevezetéséhez két évvel ezelőtt sikerült megnyernie a helyi általános iskola matematika szakos igazgatóhelyettesét, Édes Vencelt, aki ismét beiratkozott az egyetemre, hogy a programozó matematikus szakot is elvégezze. De a szövetkezet dolgozói is hamar megbarátkoztak az új módszerekkel, és elfogadták a munkájukat megkönnyítő technikai berendezéseket. De az egyetem termékenyítő szellemi kisugárzása és a vezetői jószándék nem vezetett volna eredményre, ha nem talál megfelelő segítőtársakat a szövetkezet elnöke. A számítástechnika alkalmazása azonban nem maradt a szövetkezet kapuin belül. A gazdaság segítő kezet nyújtott az általános iskolának. Anyagi eszközökkel, televízió-készülékek vásárlásával járult hozzá az oktatás színvonalának emeléséhez, a számítástechnikai kultúra elterjesztéséhez. Úgy okoskodtak, hogy a ma még iskolapadban ülő diákok, ha megismerik" az új tudomány alapjait és ismereteiket később a középiskolában bővítik, potenciális munkaerő-utánpótlást jelenthetnek majd a szövetkezetnek. A közös munkatárs, Édes Vencel a megszerzett és a gazdaságban kamatoztatott tudását a diákjainak adja tovább. A számítógépet megkedveltetve neveli az utánpótlást, akiknek már megszokott, hétköznapi dologgá válik az, amely a ma felnőttjének még újdonság. ' Önmagában már ez is elegendő lenne, hogy a tataházi vezetők előrelátását es összefogását dicséret illesse. Ám az új technikai eszköz megismeréséből szármázó lelkesedés hullámai ennél is tovább gyűrűztek. A szövetkezet elnöke és a helybéli körzeti orvos, dr. Morva László arra gondoltak, hogy a drága pénzen megvásárolt berendezés a munkaszüneti napokon is az embert szolgálhatná. Egy hétvégi ügyeletén ugyanis a kihívott orvos nem tudhatja, hogy a korábbi előzmények alapján hogyan készüljön fel a beteg ellátására. Ezért kitaláltak egy olyan sürgősségi betegellátási rendszert, amelyben a számítógép szolgáltatja a szükséges egészségügyi adatokat. A bácsalmási ■körzet- -lakossá-gárar'-íaHVtegy 22 ezer fpre elkészült-avgépi nyilvántartás.' Feltü'ntét mindert^z orvos számára fontos információt: korábbi betegséget, kezelést, gyógyszerérzékenységet stb. Az adatok birtokában az ügyeletest nem érheti meglepetés. Az előzetes felkészülés lerövidíti a betegellátást és elősegíti a késedelem nélküli beavatkozást. Mivel a község lakosságának jelentős hányada talál megélhetési lehetőséget a szövetkezetben, az orvosnak nyújtott segítség egyfajta gondoskodás a gazdaság dolgozóiról. Kis vágó Árpád A munkafegyelem növelése érdekében A Legfelsőbb Bíróság 18. számú irányelve a munkafegyelemmel összefüggő ítélkezési gyakorlatról szól. A Legfelsőbb Bíróság — a munkaügyi bíróságok gyakorlati tapasztalatát is figyelembe*vé- ve — az Alkotmány 47. paragrafusában meghatározottjogkörében ebben az irányelvben ad iránymutatást arra, hogy a bíróságok miként segítsék a munkaidőalap jobb kihasználását, a fegyelmezett munkavégzést, végső soron munka hatékonyságát szolgáló jogszabályi rendelkezések betartását. Az irányelvet a munkaviszonnyal és a szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatosan egyaránt alkalmazni kell. A fegyelmezett és eredményes munka érdekében elő kell mozdítani, illetve nyomatékosan számon kell kérni a dolgozók kötelezettségének teljesítését. Másfelől a munkáltatóknak, a vállalatoknak és a szövetkezeteknek is teljesíteniük kell a munkaviszonyból, illetve a tagsági viszonyból származó kötelezettségeiket. A munkával kapcsolatos jogoknak és kötelezettségeknek együttesen kell érvényre jutniuk. Elismerés jutalom a kiemelkedő, illetőleg a tartósan jó munkáért jár. A munkáltató munkaszervezési és irányítási joga széles körben bővült. Az eredményes gazdálkodás megkövetelheti, hogy a dolgozókat a korábbihoz képest más munkakörbe, illetve más munkáltatóhoz átcsoportosítsák. Természetesen arra is született jogszabály, hogy az átcsoportosított dolgozók anyagi biztonságát garantálják. A munkáltató bármely valóságos indok mellett felmondhatja a dolgozó munkaviszonyát. A jogos munkáltatói felmondást sem méltáMegteremteni a feltételeket, ellenőrizni a kötelességteljesítést nyosságból, sem pedig a munkáltató vezetésének körébe tartozó olyan körülményekre tekintettel nem lehet hatálytalanítani, amelyek a munkaügyi vita körén kívül esnek. Olyan felmondás esetén például, amelynek indoklása — a munkáltatónál folyó, vagy megtörtént átszervezés miatt — a dolgozó munkakörének megszűnésére hivatkozik. A munkaügyi vitában nem lehet vizsgálni, hogy a vállalat miért az érintett dolgozó munkaviszonyát mondta fel, s miért nem valamely azonos munkakört betöltő munkatársának a munkaviszonyát szüntette meg. Nincs helye a felmondás hatálytalanításának, ha a munkáltató a felmondásban megjelölte és vita esetén bizonyítja azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre — például a dolgozónak munkakörére való alkalmatlansága vagy alkalmatlanná válása miatt — a felmondást alapítja. Hatálytalanítani kell viszont a munkáltatói felmondást, ha indoklása valótlan, okszerűtlen. Jogtalan a felmondás abban az esetben is, ha az nem a megszabott módon, például nem írásban történt, illetve az indoklás nem világos, azaz például csupán konkrétumot nélkülöző általánosságokat tartalmaz. A munkáltatói felmondás hatálytalanításának van helye továbbá, ha az jogszabályi tilalomba, illetve korlátozásba ütközik, vagy ha az egyébként szabályszerű felmondási jog gyakorlása bizonyítottan társadalmi rendeltetésével össze nem férő célból, például a jogos bírálat megtorlása végett, zaklatás- szérűén történik, illetve nyilvánvalóan ilyen eredményre vezet. A fegyelmi vétségek között különös súllyal kell figyelembe venni az italosán munkába állást, a munkából való igazolatlan késést, a munkaidőben való munkavégzés elmulasztását, a munkahely engedély nélküli elhagyását, szeszesital-fogyasztást a munkahelyen; a társadalmi tulajdont károsító cselekmények elkövetését; a munkavégzés, illetve az utasítás teljesítésének megtagadását, a hanyag, selejtes munkavégzést; a munkavédelemre vonatkozó szabályok megsértését, továbbá a más dolgozók munkafeltételei biztosításának, illetve munkájuk megszervezésének elmulasztását. Abban az esetben, ha a dolgozó munkahelyén egymást követő három napon át igazolatlanul nem jelenik meg, a munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekinthetik. Ennek a munkáltatói intézkedésnek fegyelmi eljárás megindítása nélkül helye van. A mulasztás utólagos kimentése esetén a munkaviszonyt helyre kell állítani. A kimentést abban az esetben kell elfogadni, ha a dolgozó igazolja, hogy rajta kívül álló, illetőleg neki fel nem róható ok akadályozta a munka felvételében. A szeszesital fogyasztása a munkahelyen súlyos fegyelmi vétség még akkor is, ha a dolgozó attól nem került alkoholtól befolyásolt állapotba. Ha a dolgozó megtagadja, hogy az alkoholszonda-vizsgálatnak alávesse magát, ez önmagában is elegendő lehet fegyelmi felelősségre \ vonásra. Fegyelmi felelősségre vonásnak nem lehet helye, amikor a dolgozó azzal tagadja meg az utasítás teljesítését, hogy a munka életének, illetve testi épségének közvetlen és súlyos veszélyeztetésével járna, és ezt bizonyítja. Dr. K. £. í ki ÚJ ADÓHIVATAL TEVÉKENYSÉGE Több munka, nagyobb felelősség 1987. július 1-jén megszűnt a Pénzügyminisztérium Ellenűrzési Főigazgatósága és vele megyei (fővárosi) igazgatóságai. Egyben megalakult az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, amely országos hatáskörű ellenőrző szervezet. A felügyeletét a kormány a pénzügyminiszter útján látja el. A hivatal helyi szervei a megyei (fővárosi) igazgatóságok ‘és adófelügyelőségek. Cikkünkben ezek tevékenységét ismertetjük. Feladatok egy kézben Megalakulásával áz új szervezet átvette a volt megyei adómegállapító hivatalok feladatait, valamint a megyei illetékhivataloktól az adóellenőrzéssel kapcsolatos teendőket. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal feladata a vállalatok és szövetkezetek, társasági adóalanyok, az általános jövedelemadó és forgalmi adó fizetésére kötelezett kisiparosok, magánkereskedők, egyeni vállalkozók és az állampolgárok adóztatása. Az új és megnövekedett feladatok ellátása egyelőre változatlan létszámmal történik. Ez azt jelenti, hogy azok, akik eddig az adómegállapító hivataloknál, illetve az ellenőrzési főigazgatóság országos szervezeténél dolgoztak, az új szervezethez kerültek. Amennyiben az adóreform keretében 1988. január 1-jei időpontban bevezetik az általános forgalmi adót és személyi jövedelemadót, akkor az eddigi munka növekedése valószínűleg jelentős létszámbővítést igényel. A nemzetközi gyakorlat szerint mintegy 300 adózóra egy adóellenőrt foglalkoztatnak. Nálunk is hasonló arányú létszámigénnyel számolunk. Az új feladathoz igazodóan az ellenőrzési szervezetnek a helyi tanácsokkal szorosan együttműködve kell munkáját végezni, s — hasonlóan az eddigi gyakorlathoz — tevékenységét összehangolni más társellenőrző szervekkel is. lehet megteremteni országosan is az eljárási és jogi egységet. A számítástechnikai kapacitás kiépítése és a gépi rendszer működésének munkálatai is megkezdődtek. Ez további széleskörű szervezést és együttműködést igényel, hiszen minden kifizetőhelynek adatokat kell szolgáltatni az adóhatóság számára az adóreform bevezetése után. Az adószervezet hatékony munkája megfelelő létszámot, mégpedig az új feladatokat ismerő, hozzáértő szakemberek meglétét feltételezi. Az ehhez szükséges közgazda- sági, jogi, pénzügyi, számviteli és adózási szakismeretek megszerzése az ellenőrzési szervezeten belüli szakmai képzést és továbbképzést igényel. A belső felkészítés és oktatás ezért elkerülhetetlen, ezen munka folyamatban van. Mindez azért is fontos, merUiz ellenőrzési szervezetnek kell az adózókat is felkészíteni — főleg az ügyfélszolgálat keretében — az adózással kapcsolatos ismeretek elsajátítására. Az ügyfélszolgálat megyénkben is működik Kecskeméten, Baján, Kiskőrösön, Kiskunhálason és Kalocsán. E tevékenységet folyamatosan erősítjük, amint az adóreform részletkérdéseiben és bevezetésének időpontjáról a végleges döntés megszületik. A tisztes adófizető tekintélye Továbbra is önadóztatás Az adóreform bevezetésekor meg kell küzdeni a szóhasználat pszichikai hatásaival is. Sajnos az adózó, vagy adóalany megnevezése túl rideg. Helyette jobb lenne a ,, . , .. , . ,, következő kifejezést használni és Az adóztatás fóttfÖJ-í ,ífö'adore- ■ f a gyakorlatban is, alkalmazni: fönn■ ■■ ■ • ■ -•» tóm adófizető. áDánápolgár. N átatas íesz. Ez azrjefCTn; no^ mW ' i^^. js természetes és szükséges, den adózó sajat maga készíti el, állítja össze adóbevallását, és jelenti be az állam iránti adófizetési kötelezettségét. Az adóbevallásokat a szakapparátus ellenőrzi és meggyőződik annak helyességéről. Ä bizalmi elv érvényesül, de ha az utólagos ellenőrzés az adóbevallásban esetleg szabálytalanságot, netán visszaélést állapít meg, akkor a szankcionálás is következetesebb és szigorúbb lesz, mint eddig volt. Az eltitkolt adóhiány vagy adórövidítés összegének megfelelően ötventől — kétszáz százalék között lehet a bírság összege. (Jelenleg a vállalatoknál, szövetkezeteknél — jogi személyeknél — száz százalékig terjed a bírság adóhiány és jogtalan alapképzés esetén.) / ■ Az adó- és pénzügyi ellenőrzés azonban nemcsak adóhiányt, hanem adótöbbletet is megállapít, és ha ilyen előfordul, akkor azt az adózó visszakapja. Újszerű feladatként jelentkezik az ellenőrző szervezet számára a láthatatlan jövedelmek feltárása. A gyakorlati módszerek kidolgozása folyamatban van. Várható, hogy hozzáadott-érték típusú általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó, vállalkozói adó — amellyel együtt jár a számlaadási és számlamegőrzési kötelezettség — alapvetően megváltoztatja az adózók szemléletét es eddigi magatartását. Ez segíthet megoldam a láthatatlan jövedelmek problémáját is. Jóllehet bizonyos esetekben a megbízó és megbízott között e törekvéssel ellentétes érdekazonosság áll fenn, ugyanis ha a számlával igazolt munka kétszer annyiba kerül, mint a számla nélküli, akkor az adómechanizmus érvényesülésére valószínűleg nem lehet számítani... Korszerűbb technika, ügyfélszolgálat A széles körű és megnövekedett feladatok miatt az új szervezet az eddigieknél jobban igénybe veszi munkájában a számítástechnikát. Számítógép segíti a' megnövekedett számú adózók adatainak gyors és pontos nyilvántartását. Különböző programokkal, országos szintű es kontroll adatokkal dolgozik a komputer és azonnali adatlekérdezésre is mód lesz. így hogy megteremtődjön a tisztes adófizető állampolgár becsülete, elsősorban a közösség és önmaga javára. Az állampolgárok a világ szinte minden országában adót fizetnek — társadalmi-gazdasági berendezkedéstől függetlenül. Az adóból származó bevételre ugyanis a társadalomnak — s ennek tagja a tisztes adófizető állampolgár is —, a népgazdaságnak szüksége van. Idejétmúlt az a korábbi, mára már bebizonyosodott — téves—- elképzelés, hogy az adó szerepe megszűnik. Ha viszont növekszik az adófizető tekintélye, akkor nem lesz a közösség megrövidítése, becsapása erény, érdem. Az adórendszer fő feladata nem egyszerűen a pénzszedés. Az’s új rendszernél sem az a lényeg, hógy a költségvetés mennyi pénzhez jut, hanem az, hogy kepes-e — más egyéb ösztönzőkkel és gazdaság- politikai eszközökkel együtt — előmozdítani a gazdasági fellendülést, a gazdaságnak kiegészítő dinamizmust adni. Ha igen, akkor a fejlődő gazdaság már önmagában veve több pénzt hozhat az államkasszába — ugyanolyan adókulcsok mellett. Az új adóreform keretében az új adószervezet megyénkben is ezt az ügyet szeretné szolgálni. Garanciák Az adóreformmal kapcsolatos társadalmi viták eddig is igen élénkek voltak. Biztos, hogy a jövőben is sokféle vélemény alakul ki, különösen ha a bevezetése után működésének első tapasztalatai is ismertté válnak. De éppen a társadalmi nyilvánosság lehet egyik garanciája annak, hogy a szabályozás megfelelő legyen. A másik garancia — vagy inkább előfeltétel — pedig az, hogy sikerüljön következetesen megvalósítani a társadalmi-gazdasági reformprogramot. Mert ha ez elmarad, vagyis az adóreform magára marad, akkor a közvélemény azon részének lesz igaza, amely szerint . ami történik, nem több egy olyan pénzügytechnikai megoldásnál, mellyel a fogyasztást csökkenti a kormányzat. Sándor Miklós az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal .megyei igazgatója
