Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-11 / 214. szám

1987. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOLGÁLTATÓ ÉS ÜGYFÉL M int piacon fTT T 1 A M és boltban / Qf*|Q TAG 77 minden mmijill lit IUl3 áruért, az elektro- // áramszámlák nyomában r int piacon és toltban minden áruért, az elektro­mos iramért is fi­zetünk. Mezőhe­gyestől Kunszent- miklósig, Csátal- jától Sarkadig ré­giónkban a villanyszámlád íj 600 ezer háztartás költségvetését érinti. Valantivel több, mint egyharmad részük Bács-Kiskun megyei fogyasztóként üzletfele a Délmagyar­országi Áramszolgáltató Vállalatnak. Ez utóbbi részarány is feljogosít minket arra, hogy megnézzük: milyen az ország gazdasági kibontakozásának kezdetén, s miként erősödhet tovább e szolgáltató és az állampolgárok együttműködése? Legtöbben dolgoznak, a gyerekek iskolában Közel sem olyan a helyzet, mintha mintaszerű volna az áramellátó és a lakók kapcsolata. Csupán az a tény, hogy a Démász vonzáskörzetében a pénzbeszedőknek kéthavonta 400 ezer fogyasztó mérőórájáról kell leolvasni­uk az adatokat, esetlegessé teszi mun­kájukat. Mi a biztosíték arra, hogy a keresett személyeket otthon találják? Úgyszól­ván semmi. A legtöbb ember dolgozik; az otthon levő idősek rosszul hallanak vagy látnak; a gyerekek iskolában és óvodában; s ha be is engedik őket né­hol, nem mindig barátságos fogadta­tásban van részük. Vicsorgó kutyák rohannak eléjük—vagy épp ellenkező­leg: túlságosan is „nyugalmas” egy-egy lakás. Közeledtükre lehalkítják a rádi­ót és bezáiják az ajtót. Az emberek, pénztárcájuktól és más körülmények­től függően, igen különbözően visel­kednek ilyenkor — ez a tapasztalat. A Démász a díjak öt százalékához — nem kis összeg — képtelen idejében hozzájutni. Plavecz Pál vezérigazgató-helyettes és Hegedűs Ferenc, a nagykőrösi üzem­igazgató üzemgazdasági osztályvezető­je elmondja: se szeri, se száma azoknak a — helyileg leginkább bevált — mód­szereknek, amelyekkel megpróbálják pénzbeli követeléseiket a lakossággal rendezni. S ha nem lenne vajda... ? Azután, hogy a díjbeszedők száz áramhasználóból negyvenet—hatva- nat általában nem találnak otthon, képtelenebbnél képtelenebb megoldás­ra szánják el magukat. Vannak, akik egy-egy község ABC-jében váiják a számlatulajdonosokat. Mások heti pia­ci napok alkalmával remélik a szeren­csés találkozást. Olykor a jószomszéd­ságon (is) múlik, hogy kifizeti-e vala­melyik lakótárs a másik áramdíjtarto­zását. Cigányok lakta településen a vaj? da szokott segíteni a Démásznak. Leg­utóbb, az egyik faluban a közösség fő­nöke vállalta, kideríti, hogy melyik Kolompár család maradt adósa az áramszolgáltató vállalatnak. A lakosság természetesen nem ható­sági szerepkörben tetszelgő vállalatnak kívánja látni az áramszolgáltatókat, akiknek a notórius nemfizetőktől — akár kényszerkikapcsolással is—mód­juk van rövidebb-hosszabb időre meg­tagadni a világítást. Sokkal inkább olyan felkészültséget és egyenrangú partneri együttműködést vár az ener­giaellátó szervezettől, amelynek fő mozgatórugója az állampolgárok időki- mélő, jó kiszolgálása kell hogy legyen. Tesz-e lépéseket a Démász azért, hogy munkájának javításával, az eddigi­nél hatékonyabb ügyintézéssel mint szolgáltató. — közvetve-közvetlenül is — segítse a gazdasági kibontakozóit? Már elindult ezen az úton, de még jócs­kán van tennivalója ezután is. Változások Felső-Kiskunságban és Kecskeméten Decentralizálás és nagyobb önálló­ság révén helyenként közelebb kerül egymáshoz, aki az áramot adja és aki veszi. A Felső-Kiskunságban lakóknak nem is olyan régen még Fülöpszálláson intézték az áramügyeit, míg a tassiak és a szalkszentmártoniak Soltra jártak hasonló célból. Azóta Kunszentmikló- son új kirendeltséget nyitott a Démász. Kecskeméten sem maradhatott minden úgy, mint korábban volt. A vitára okot adó számlaügyekben nem a nagykőrösi üzemigazgatóságon, hanem az itteni kirendeltségen mondják ki a végső szót. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a megyeszékhelyen szeptember l-jétől két műszakban Démász fogyasztói szolgálat működik. Azelőtt csökken­tett időben, kilenc óra negyven perctől tizennyolc óráig szüntették meg az ára­mellátásban keletkező zavarokat. Biz­tosítékokat cseréltek, pótolták az utcai égőket, helyreállították a háztartások megszakadt fogyasztását. Ezeket a munkákat most már hosszabb ideig, 6-tól 21 óráig végzik. Bővült az egyes pénzintézetek szere­pe a lakossági áramdíjak felvételében. Az áramszolgáltató vállalat területén ISO ezren takarékszövetkezetekben fi­zetik be tartozásaikat. Közülük har­mincegyezer Bács-Kiskun megyei fo­gyasztó. OPT-átutalási számlája 60 ezer lakónak van. Teijedne — főleg a tanyán élő és az üdülőtulajdonosok kö­rében — a postai befizetés is, ha ehhez a technikai feltételek megvolnának. Ám a folyószámlák vezetése egyelőre nehézkes és késedelmes. Egyenrangú partnerként! A részszámla-fizetési módszer nagy­jából bevált. Lényege: az előző évi fo­gyasztással arányosan állapítják meg a soron levő esztendő áramhasználatá­nak ellenértékét. Ezt aztán kéthavi részletekben tetszés szerinti időben le­het befizetni. Ez jó a legtöbb embernek és a pénzbeszedőknek is, mert nem kell egymásra várniuk. Azonban hátrányos azoknak, akik csökkentették háztartá­sukban a felhasznált áram mennyisé­gét, mégis az előző évi — alapjában véve már nem mérvadó — fogyasztásu­kat veszi figyelembe a Démász. Bár ez később kiegyenlítődik, ám a szolgálta­tó addig is szolgáltatás nélkül — in­gyen, kamatmentesen — veszi igénybe egyes állampolgárok pénzét. — Mit ajánl ilyen helyzetben Plavecz Pál vezérigazgató-helyettes? — A fogyasztási körülmények ter­mészetesen változhatnak, attól függő­en, hogy több, vagy kevesebb villamos berendezés van-e a háztartásban. Ilyen esetben a kirendeltségeket kell felkeres­ni. Aménnyiben a különbözet nem ha­ladja meg a száz forintot, a következő részszámlaösszeget annyival csökkent­jük. Ha viszont több, mint száz forint, a fogyasztók visszakövetelhetik a pénzt. Mint hasonló helyzetben mondani szokták, szolgáltató és ügyfél kapcso­latán még van mit „finomítani.” Jó len­ne, ha ez előbb-utóbb megtörténne!-----------------------------------'S P ÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Bács-Kiskun Megyei Tanács és a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága a Megyei Alapítvány felajánlói nevében pályázatot hirdet fiatal szakemberek támogatására A pályázatban részt vehetnek a megyében dolgozó 35 év alatti diplomás szakemberek és Bács-Kiskun megyéből továbbtanuló végzős egyetemi, főiskolai hallgatók (műszaki, agrár, pedagógus, közgazdász, jogász, kereskedelmi), akiknek pályázata a megye tár­sadalmi, gazdasági fejlődését várhatóan segíti. A pályázat célja: a) a továbbképzés támogatása, b) találmányok, újítások ösztönzése, c) a hazai és külföldi tanulmányutak, ösztöndíjak finanszírozása. A pályázattal támogatást elnyerő személy az alapítvány kamatából meghatározott összeget káp a pályázatban szereplő elképzelés, cél megvalósítására. Az alapítvány összegének 1987. december 1 -jéig képződő kamata jelenti a kifizethető alapot, amely előreláthatólag 134 000,— Ft. Egy pályázó maximum 30 000, — Ft összegű támo­gatásban részesülhet. Az ösztöndíj 3—12 hónapra szól. A pályázat tartalmazza: 1. A támogatással elérni kívánt cél részletes leírását (tanulmány, újítás leírását, társadalmi hasznosságát, megvalósításának hely­zetét; ösztöndíj, tanulmányút témáját és kapcsolatát a megye fejlődésével; az alkotói munka tárgyát, felhasználásának lehető­ségeit); 2. A pályázó, illetve pályázók nevét, lakcímét, munkahelyét, szak- képzettségét; 3. A megvalósításhoz a pályázattal elnyerni kívánt összeget, ösz­töndíj időtartamát; 4. Pályázattal kapcsolatos egyéb lényeges adatokat. Nem pályázhat ugyanazzal a pályázattal, aki másutt pályázatot nyert, kivéve, ha a korábbi pályamű továbbfejlesztését, megvalósí­tását szolgálja az új pályázat. Pályázatok elbírálása: A két példányban beküldendő pályázatokat az alapítványt tevő szervek képviselőiből álló 9 fős feiügyelőbizottság — szakértők bevonásával — bírálja el. Ha az adott évben a pályázat feltételeinek megfelelő alkalmas személyt, illetve pályaművet nem találnak, a fel nem használt ösz- • szeg a betétösszeget növeli. A pályázatok benyújtásának határideje: 1987. október 1. A pályázat eredményét a megyei tanács ülésén, 1987. december 15-éig hirdetik ki. A pályázatokat a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya vezetőjének (6001 Kecskemét, Május 1. tér 3.) címezve kell megküldeni. 2392 ____________________________________________________J Kohl Antal MEGÉRNÉ A PÉNZÉT Érdemes lenne rendbe hoz­ni a jánoshalmi szélmalmot. Az egész megyében alig né­hány malom maradt épen, ezek közül is az egyik legjobb állapotban levő a jánoshalmi. A magántulajdonban levő épület gépi berendezése szin­te teljesen ép. A vitorla fel­szerelésével és néhány kisebb javítással érdekes és vonzó látnivaló lehetne az erre járó turistáknak. (P. Z.) MOZGÁSSÉRÜLT GYEREKEK TÁBORÁBAN Parádi szép napok • Postaosztás. Radván Zoli öröm­mel veszi át a táborvezetőtől a Kun- szentmiklósról érkezett üdvözlőla­pot Véget ért a nyár, elnéptelenedtek az üdülök, főleg azok, amelyek diákoknak nyújtottak kellemes otthont a szünidő egy részében. A parádi SZOT gyermeküdülő csak néhány napig volt csendes, szeptember első napjai­ban három autóbusz hozott új lakókat Bács-Kiskun megyéből hatvanöt mozgássérült gyermek érkezett, hogy a Vöröskereszt megyei szervezetének jóvoltából itt töltsön tíz napot. t Izgalmas foci- csata Hogy jobb legyen a koszt... A pavilonok övezte, árnyas, nagy tisztáson zajlik az élet. Az egyik fa alatt csoportos foglalkozás. A gyerekek — mint megtudom, Gondi István foglal­kozásvezetőtől — arról beszélgetnek, hogy milyen fontos a béke és milyen jó lenne, ha az „atomot” nem bombák készítésére használnák. Mondatfoszlá­nyokat kapok el, miközben a tábor vezetőjét keresem. Elhaladok egy agyagfigurákat készítő csoport mellett, odább egy húszfőnyi lris társaság gyöngyfűzéssel tölti idejét. A tábor la­kói jöttömre felkapják a fejüket, mód­felett érdekli őket, vajon ki ez a fényké­pezőgéppel érkező idegen. Gyorsan jár a hír s már jön is Nagyné Újvári Pauli­na, a Vöröskereszt megyei szervezeté­nek egészségvédelmi főelőadója, a tá­bor vezetője. — Már vártuk — hallom meglepőd­ve, —igaz, hogy nem volt megbeszélve, de nagyon bíztunk abban, hogy a Pető­fi Népe beszámol az olvasóknak az itte­ni tíz nap eseményeiről. Mert van miről beszámolni. Azt írja meg elsősorban, hogy sokan nem is tudják: milyen jók az emberek. Szocia­lista brigádok, üzemek, tsz-ek, vállala­tok tették lehetővé, hogy anyagi segít­ségükkel felejthetetlen tíz napot szerez­hessünk hatvanöt mozgássérült gyer­meknek. A Kecskeméti Konzervgyár, a bajai,'kalocsai és kunszentmiklósi sü­tőipari vállalatok termékeiből küldtek, hogy még jobb legyen az ellátás... Ülünk a hűvös klubteremben s alig győzöm jegyezni a sok információt. Be­szélgetésünk nem zavartalan, de egyi­kőnk sem haragszik érte. A táborozó gyerekek kedves Lina nénije szeretettel foglalkozik a hozzáforduló gyerekek­kel, mikor „segítség” érkezik. Rádi Jó­zsef né, Klári néni, a bajai Vöröskereszt titkára, a gondozók és foglalkozásve­zetők irányítója lép be s tőle érdeklő­döm azokról, akik vállalták, hogy tíz napig szülői szeretettel foglalkoznak a tábor lakóival. — Minden elismerés megilleti a har­mincegy gondozót és nyolc foglalko­zásvezetőt — mondja mély meggyőző­déssel. — Legtöbbjük már nem először van itt. Tóth Sanyi bácsi, nyugdíjas ápoló Bajáról, Cseh Mihályné vöröske­resztes titkár ugyancsak Bajáról, Rasz­tik Mária mezőgazdasági mérnök Mélykútról, Bácskai Andrásné kecske­méti vezető védőnő és'a többiek na­gyon lelkiismeretesen foglalkoznak a gyerekekkel. Csáti János kalocsai szak­ápoló is a gyerekek egyik kedvence. Zerinvári Tímea és Szentgyörgyi And­rea a bajai Tanítóképző Főiskola har­madéves tanulói igen jó foglalkozáso­kat vezetnek. Hozzá kell tennem, hogy a gondozók jórészt évi szabadságuk­ban végzik itt nem is könnyű munkáju­kat. — Igen — veszi át a szót a tábor vezetője, a gyerekekkel való foglalko­zás nem könnyű feladat, komoly fizikai erőt is kíván. Könnyű elképzelni, hogy milyen nehéz egy-egy tizenéves teljesen mozgásképtelen gyermeket fürdetni és ellátni. ' ^ — Ami a napközbeni elfoglaltságot illeti, úgy érzem senki sem unatkozik, különböző társasjátékok, könyvek, vi­deofilmek állnak rendelkezésünkre. Minden gyermek megtalálja a mozgás- képességének megfelelő szórakozást. Az erdei sétákon is részt vesz szinte minden gyerek. Felszínre hozni a képességeket Egyik kedves vendég a másik után — pillant ki az ajtón a táborvezető, s máris üdvözölhetjük Iglódi Miklóst, a Vöröskereszt megyei titkárát. — Minden évben nagy szeretettel és szívesen jövek idemondja. — Családvé­delmi és szociális tevékenységünk fon­tos része ez az üdültetés, amely ezeknek az év nagy részében szinte teljesen a négy fal közé zártan élő gyerekeknek sokkal többet jelent, mint a hegyi tájjal való ismerkedés. — Az itteni foglalkozások — veszi át a szót a táborvezető az agyagfigu­rák készítése, melyet nagy figyelemmel és szeretettel Siller Bemátné, az egri múzeum restaurátora irányít, vagy a gyöngyfűzés és más kézimunka, ame­lyet Kovácsné Kiss Juló a Népművészet mestere tanít, öntevékenységre neveli a gyerekeket. A szülők egy része szinte túlzott szeretetből nem teszi lehetővé a gyermeknek különböző foglalatossá­gok elsajátítását. Az egyik kisfiú példá­ul azt sem tudta, hogy hogyan kell megfogni az ollót. Segítettünk neki, s hamarosan olyan szép figurákat vágott ki papírból, hogy öröm volt nézni. Egy másik nem mert az agyaghoz nyúlni, azt sem tudta mire való. Sillerné türel­mes nevelésének köszönhetően a szülei majd csodálkozni fognak, hogy a gye­rek agyagot kér és szép kis figurákat tud formálni belőle. Szóval, táborunk egyik célja, hogy felszínre hozza a ké­pességeket. A kijárat előtt egy kis csoport gyüle­kezik. Kirándulásra indulnak? — Csak ide a pavilonokhoz sétá­lunk le — mondja Moravcsik Ferencné országgyűlési képviselő, a Vöröske­reszt kiskőrösi városi titkára. — A gye­rekek szüleiknek, testvéreiknek akar­nak ajándékokat venni. Van még egy óránk a bábjáték kezdetéig, addig elin­tézzük a vásárlást. Fizetség: a taps A kis csoport elindul s ugyancsak igyekezniük kell mert a táborba ebben a pillanatban érkezik meg a Kecskemé­ti Katona József Színház Ciróka báb­együttese egy sárga mikrobusszal. Míg az együttes felkészül az előadás­hoz, Kovács Gézával a lelkes társaság vezetőjével váltok néhány szót. —..Együttesünk 25 éve szerez örö­met előadásaival kicsinek nagynak. Ide külön örömmel jöttünk, hiszen ezek­nek a gyerekeknek sokkal kevesebb le­hetőségük van a színházbajárásra. Ter­mészetesen nem fogadunk el fellépti díjat, nekünk az a fizetség, ha a közön­ségünknek tetszik.a műsor... Gyorsan telik az idő, elkészül a szín­pad, megtelnek a széksorok is. Vissza­érkeznek a bevásárlók s megkezdődik .az előadás. Mielőtt a Lúdas Matyi figu­rái megjelennének a paraván felett, a művészek rögtönzött mókázásba kez­denek a közönség között. Önfeledt ka­cajok, felcsattanó taps, majd megjelen­nek a bábok... Rövid volt a látogatás, de a néhány óra alatt is sok tapasztalatot sikerült gyűjteni. Főleg arról, hogy jók az em­berek. Azok is, akik a „háttérből” is­meretlenül segítenek forintjaikkal, de azok is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a hatvanöt mozgássérült fiatal fe­ledhetetlen tíz napot töltsön hazánk egyik legszebb vidékén. Opavszky László MEGJELENT A TÁRSADALMI SZEMLE ÖSSZEVONT SZÁMA A Társadalmi Szemle szerkesztve közli azt a beszédet, amelyet Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára mondott a testület 1987. július 2-i ülésén a gazdasági­társadalmi kibontakozás programjá­ról. Ahogyan megengedhetetlen a termé­szet kömyörtelen kizsákmányolása — és ezzel a jövő feláldozása az ember pillanatnyi érdekeiért —, ugyanúgy nem lehet a természet védelmének jel­szavával elemi érdekeiben korlátozni az embert, gátolni abban, hogy ember­hez méltó életet élhessen. H. Varró Ró­zsa megvilágítja természeti környeze­tünk és a társadalmi környezet bonyo­lult egymásrahatását. A széles értelemben vett nyugat­európai baloldal, mindazok az áramla­tok és mozgalmak, amelyeknek idoló- giájában és politikájában a szocializ­mus mint értékrend vagy mint stratégia valamilyen formában szerepel, immár több mint egy évtizede defenzívában vannak. A tőkés országok gazdasági­társadalmi struktúraváltásából fakadó átrendeződések módosítják a megszo­kott társadalompolitikai színteret Nyúgat-Európában, és többek között kihívást jelentenek a baloldal számára is. Havas Péter és G. Márkus György áttekintést ad az útkeresés irányáról, tartalmáról. A gazdaságirányításról és a politikai rendszerről folyó mai — gyakran igen éleshangú eszmecserék egyik igen fon­tos vitakérdése a politikai döntéshoza­tal. A vélemények egyik csoportjába azok a kritikus értékelések sorolhatók, melyek a politikai döntést általában a hatékony irányítás kibontakozását akadályozó, a gazdasági megújulást hátráltató ideológiai korlátnak tekin­tik. A másik típusú, konzervatívnak tekinthető érvelés szerint a politikai rendszer és a döntési mechanizmus kia­lakult pályái nem kívánnak lényeges változtatásokat; a demokratikus intéz­ményi keretek adottak, csak a megfele­lő formák tartalmasabb kitöltése a fel­adat. Forgács Imre megvilágítja a gaz­dasági és politikai rendszer strukturális összefüggéseit. A napi sajtóban és a tudományos folyóiratokban, az állami és politikai testületek ülésein, valamint más köz­életi fórumokon egyre többször esik szó politikai mechanizmusunk megújításá­ról, korszerűsítéséről. Kilényi Géza ta­nulmánya betekintést nyújt a vitákba, s megfogalmaz néhány elképzelést. Makó Csaba összegzi az új vállalat- vezetési formák bevezetésének néhány kezdeti tapasztalatát, és elemzi a túl­zott remények kielégíthetetlenségének okait. Hangsúlyozza: az új vállalatve­zetési forrnak bevezetésének és műkö­désének eredményessége alapvetően azon múlik, hogy milyen mértékben sikerül a résztvevők partneri kapcsola­tait garantáló szabályozási módokat kialakítani. Napjainkban a világ minden országa szembekerül azzal a feladattal, hogy a lehető leggyorsabban, illetve leghaté­konyabban alkalmazkodjék a világgaz­daság új folyamáéihoz. Török Adám feltárja az állam szerepében, az iparpo­litikai gondolkodásmódban, valamint a vállalati stratégiákban bekövetkezett, számunkra is tanulságos változások lé­nyeges vonásait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents