Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-09 / 212. szám
1987. szeptem bei 9. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚJ SERTÉSFAJTA VÁROSFÖLDÖN Szerkezetváltás a növénytermesztésben _ A Városföldi Állami Gazdaság vezető szakembereinek számítása szerint az időjárás, valamint a termeléshez szükséges anyagok és eszközök árának emelése mintegy 15 millió forint jövedelemkiesést okozott az idén. Gádor József igazgató: — A kipusztult őszi árpa helyére főként silókukoricát, napraforgót vetettünk, a 180 hektár elfagyott szőlőt teljesen kivágjuk. Az említett jövedelemkiesés pótlására számos intézkedést hoztunk. A szerkezetváltás meggyorsításával más termelési ágazatokból igyekszünk nagyobb jövedelemre szert tenni. Úgy tűnik, hogy 10 millió forint értéket tudunk pótolni, 5 millió forint kiesés ellensúlyozása' még kérdéses. — A kalászos gabonán kívül a többi terményből a tervezettnél jobb termésre számítunk, beleértve a tömegtakarmányokat is. Éz utóbbi az állattenyésztési ágazatokat érinti. Magasabb jövedelmet szeretnénk elérni a tehenészetben is, de főként a sertéstenyésztést bővítjük. Hízóállományunk jóval nagyobb a tervezettnél. Közben jelenleg is folyamatosan dolgozunk — Világbanki hitelből — a sertéstelepek felújításán. E hároméves program megvalósításával az elképzelések szerint 25 ezer hízóval többet bocsátunk ki, mint jelenleg. Bugacon tenyésztelepet létesítenek, régi épületek felújításával. Több évi kutatómunka eredményeként egy új sertésfajtát állítottak elő. — A tapasztalatok szerint ez a fajta 3 százalékkal kevesebb takarmányt fogyaszt egy kilogramm súlygyarapodáshoz. Ha hizlalási terveinket nézzük, könnyű kiszámítani, hogy ez a megtakarítás több mint 10 tonna takarmányt jelent évente. Hozzáteszem: a húsa is jobb minőségű, mint a jelenleg tenyésztésben levő fajtáké, kisebb a zsírtartalma. A fajta minősítése ezekben a hetekben történik, már megkaptuk az engedélyt a szaporításhoz. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Inté-. zet hozzájárult, hogy más gazdaságokban is felhasználják tapasztalatainkat — magyarázza Gódor József. 0 A városföldi kerületben a Heston szecskázóval takarítják be a silókukoricát, amely a vártnál több termest ad. Szlávik István traktoros 25—30 tonna silóznivalót gyűjt be naponta, nyújtott műszakban. % A búzatarlóra, ahová jövöre kukoricát vetnek, folyékony műtrágyát juttatnak. A komplex talajerőpótlóban együtt van a foszfor, kálium és a nitrogén. Ez a módszer hatásosabb és olcsóbb, mint a hagyományos műtrágyázás. A költségek mintegy 40 'százalékkal csökkentek a régi kiadásokhoz képest. Nagy előny, hogy a szuszpenziós műtrágyát készítő üzem a gazdaság területén van, a szállítás is kevesebbe kerül és a szakemberek kívánsága szerint alakítják a hatóanyagok arányát. Az állami gazdaság vágóhídján az idén 88 ezer sertést dolgoznak fel. Háromezer tonna húst szállítanak a Szovjetunióba. — Az értékesítésre váró növények nagyobb része még a földeken van. Gondos előkészületekkel, jó felkészüléssel el tudjuk érni, hogy minél jobb minőségben és a lehető legkisebb veszteséggel takarítsuk be terményeinket. A piac ma egyre igényesebb. Ezzel számolnunk kell. Jövőre folytatjuk a szerkezetváltást, növeljük az ipari növények vetésterületét, bővítjük a vetőmagtermesztést, és főként a sertéságazatot fejlesztjük. Hozzátartozik a korszerűsítéshez a számítógépparkunk további fejlesztése. Ma már a mezőgazdaságban sem tudunk enélkül boldogulni — szögezi le az igazgató befejezésül. Kereskedő Sándor A VÍZ — KINCS Létünk egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen alapja a víz. A víz — a legfőbb jó. A Korán szerint elveheted az ember feleségét, lovát és becsületét, de a vízhez ne nyúlj. A víz szinte megszámlálhatatlan formában, alakban és módón szerepel az anyagi világban. A növények, az állatok, sőt az emberek szervezetében is jelentős alkotótényezö. S az élőlények világa mellett a holt világ is sokféle formában tartalmazza, megtalálható mind a szerves, mind a szervetlen anyagokban. Földünk teljes vízkészlete óriási. Földünk felszínének1' 71 százalékát borítják a tengerek és az óceánok. Ha a teljes vízkészletet a Föld felszínén egyenletesen elosztva képzelnénk, úgy földünk felszínének minden négyzetcentiméterére mintegy 273 liter víz jutna, vagyis Földünk felszínét egyenletesen 2730 méter vastagságú vízréteg borítaná. Sajnos, a teljes vízkészletnek a felszíni édesvízkészlet mindössze 0,01 százaléka. A vízigények kielégítését tekintve az ún. édesvíz a legfontosabb. Az édesvíz hely szerinti és időbeli eloszlása, megjelenése szélsőségesen változó. Van, ahol több található belőle, mint kellene. Van, ahol néha sok, néha kevés, de olyan hely és olyan időszak is van — és sajnos ezek mind jobban szaporodnak —, ahol és amikor mindig kevés van belőle. Édesvízből tehát már napjainkban sincs elegendő, pedig az élethez, a rohamosan szaporodó emberiség szükségleteihez mindig több víz szükséges. A víz már az ásványi kincsekhez hasonlóan vízkincs, amellyel ugyancsak gazdálkodni kell. A különböző vízigények kielégítésére roppant nagy víztömegekre van szükség. Jól mutatja ezt, ha egy modern városi környezetben élő ember egy napi vízigényét vizsgáljuk. Kiszámították, hogy egy embernek átlagosan 113,6 liter vízre van szüksége. Ha ehhez a személyes igényhez városokban még hozzászámítjuk az üzemek, az öntözés és a különféle hűtővizekkel kapcsolatos igényeket, a tényleges fogyasztás .ennek háromszorosára nő. Ez pedig azt jelenti, hogy az egy főre számított napi vízigény eleri a 350 litert is. A vízigények nemcsak a víz mennyiségére, hanem annak minőségere is kiterjednek. Legszigorúbbak az ivóvízzel szemben támasztott minőségi kikötések. A jó ivóviztől, amellett, hogy ízetlennek, szagtalannak, átlátszónak és meg• A víztornyok nem szépítik a tájat, bár világszerte törekednek a lehetőség szerinti esztétikus megoldásokra. Belgiumban így: 35 méter magas három acélláb — egyenként másfel méter átmérőjüek — és bennük víz van, alkotja a víztárolót. felelő hőmérsékletűnek kell lennie, azt is megköveteljük, hogy ne tartalmazzon szerves anyagokat, és baktériummentes legyen. A településeken a víztermelés és a fogyasztás közötti ingadozás kiegyenlítésére az ivó- és iparivíz-ellátással kapcsolatosan is kisebb-nagyobb medencéket, víztornyokat építenek. A vízfogyasztásban napi és évszakonkénti ingadozások észlelhetők. NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ ELLÁTÁSBAN Harminckétezer magán-kiskereskedő Negyven esztendeje volt tavasszal, hogy megalakult hazánkban a Kiskereskedők Országos Szervezete, a KI- SOSZ. Ünneplésre nem került sor, de ebből az alkalomból jelent meg — a napokban — a KISOSZ évkönyve, mely átfogó képet ad a magánkereskedelem helyzetéről, megítéléséről, s bemutatja lehetőségeit a négy évtized tükrében. A szerző igyekezett — a tanulságok levonása nélkül — elmondani a történteket, összefoglalni néhány olyan gondolatot, mely a jövőben is hasznos lehet. A kiadványt elsősorban azoknak szánták, akik csak az utóbbi években választották hivatásul a magánkereskedelmet, s nincsenek az előző évtizedekről személyes tapasztalataik. S Az első érdekvédelmi szervezet Természetes: a kiskereskedelem története nem azonos az érdekvédelem történetével, de a kettő szorosan összetartozik. A teljes képnek azonban az is lényeges része, hogy az első modem, országos hatáskörű érdekvédelmi szervezet 1904-ben jött létre, Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés néven. Ebbe valamennyi kereskedő beletartozott. Sándor Pál gabonakereskedő'volt ennek a szervezetnek az elnöke, aki több mint 30 esztendeig látta el tisztségét. A felszabadulást követően a magánkereskedelem és a hozzá kapcsolódó érdekvédelem története 1946 második felétől ismét nyomon követhetővé válik. Ehhez sok segitséget ad a korabeli sajtó. A könyv sokat idéz belőle. A Kereskedelmi Élet 1947. március 9-ei számában például vezércikk jelent meg — Kiskereskedelem vagy egyesü- letesdi címmel. Ebből megtudhatjuk, hogy elkezdődött egy új érdekvédelmi szervezet, a KISOSZ kialakulása. Ez feladatául tűzte a kiskereskedők érdek- védelmét. Azután nehéz időszak következett. Az 1957. januári KISOSZ Értesítő háromhasábos cikkben jelenti be: „Bővül a magán kiskereskedelem szerepe — rövidesen megkezdik az iparigazolványok kiadását”. Egy készülő rendelet kapcsán az információk mellett határozott állásfoglálássSI iá találkozhatunk. Tény, hogy a felszabadulást követő évtizedekben voltak olyan időszakok, amikor senki sem gondolta volna: évezredünk vége felé is lesz nálunk fejlett magánkereskedelem és érdekképviseleti szerv is. A magánkereskedők többsége — még akkor is, ha csak néhány éve gyakorolja a szakmát — ismerni kívánja a múltat. És azt sem t könnyű megmondani, hogy pontosan hol kezdődik a jelen. Váltakozó négy évtized . A magánkereskedelem utolsó négy évtizedes múltjának bemutatása tükrözi a KISOSZ tevékenységét is. A szakmai szervezet súlya, jelentősége és maga a szervezeti élet — a magánkereskedelemhez hasonlóan,— hullámzó volt. Kezdetben a szakmai és a vidéki tagegyesületek a saját területük igazi gazdái voltak, ameddig erre lehetőségük' nyílt. Aztán — 1968-ig — a hivatali funkció uralkodott bennük, érdekvédelmi jellegük csak korlátozottan érvényesült. A magánkiskereskedelem és a KISOSZ történetében igazi fordulópontot az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése hozott. 1968 után, számos jogi és gazdasági korlátozás megszüntetésével két évtizedes szünet után helyreállt a szervezeti élet demokratizmusa. Egyre nagyobb szerepet kaptak a választott testületek és a társadalmi tisztségviselők. A legutóbbi két évtized időszaka jól nyomonkövethető a tanácskozások jegyzőkönyveiben. A KISOSZ első elnöke Komnenov Pál volt, majd Gerle Imre és Gyürky Rudolf következett, 1981 óta pedig Szilkovács Ernő tölti be e tisztet. Gyors növekedés A magánkereskedők száma időközben 32 ezer fölé emelkedett. A tulajdonosok mellett mintegy 8 ezer alkalmazott és 14 ezer családtag, összesen több mint 54 ezer ember dolgozott 1986 végén a magánkereskedelemben, amelynek összes (becsült) forgalma tavaly 49,4 milliárd forint volt, s részesedése a teljes kiskereskedelmi forgalomból meghaladta a 8 százalékot. Néhány adat azr üzeletek számának alakulásáról, ízelítőül: 1986-ban 22 230 magánkézben levő kiskereskedelmi, és 6735 vendéglátó egység üzemelt, 1952- ben mindössze 2710 ilyen kiskereskedelmi és 20 vendéglátó üzem működött hazánkban. Napjainkra kiépültek és megszilárdultak azok az alapok, amelyek lehetővé tették az utóbbi 5—6 év kiugró ütemű növekedését ezen a téren. A szervezeti élet továbbfejlesztése, a társadalmi jelleg erősítése — éppen a megnövekedett létszám miatt is — időszerű feladattá vált. Sokat segít ebben az a kormányrendelet, amely előírja, hogy a magánkereskedőkre vonatkozó jogszabályok kibocsátásához, illetve a jogszabályok értelmezéséhez meg kell szerezni a KISOSZ véleményét. Bács-Kiskun az első öt között A magán-kiskereskedelem fejlődésében Bács-Kiskunt az ország megyéi közűi az első öt között tartják számon. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt háromnegyed év alatt száztizennégyen kaptak működési engedélyt, ezzel a KI- SOSZ-tagság ezernyolcszáz-kettőre bővült. A vállalkozói kedv növekedése a legszembetűnőbb Kecskeméten, de ma már olyan kistelepüléseken is dolgoznak kiskereskedők, mint Dunaegy- háza, ÚSZÓD, Városföld, Tabdi, Tataháza, Szakmár és a nemrég László- falvából lett Szentkirály, ahol nagy szükség van rájuk a lakosság élelmiszer-ellátásának javításában. Kedvező lehetőséget nyújt a vállalkozók számára az is, hogy a helyi tanácsok javaslatára az ezerötszáznál alacsonyabb lélekszámú településeken fő munkaviszony mellett is dolgozhat kiskereskedő. A megyei szakmai és érdekképviseleti szervezetnek egyik fontos feladata közreműködni abban, hogy forgalmazó hálózatuk felkészült emberekkel erősödjön. Ezt szolgálják a különböző képzési formák. Júniusban például hat- vanan szereztek vendéglátói szakmunkás-bizonyítványt. Ezzel jogot kaptak arra, hogy büfét üzemeltethessenek, illetve lángost, palacsintát és pecsenyetermékeket értékesíthessenek. Kecskeméten is több új vendéglátó üzlet része a megyei magánkereskedelemnek. A közelmúltban a Méhesfaluban nyitottak egyet. SZOVJETUNIÓ Az együttműködés új formái A Szovjetunió a külkereskedelmi forgalom nagy részét a szocialista országokkal, főként a KGST-tagálla- mokkal bonyolítja le. Jellemző, hogy miközben tavaly csökkent a szovjet külkereskedelem, a KGST-országok- kal a forgalom 2,4 százalékkal mégis tovább emelkedett. Ez mindenekelőtt a KGST-szervezet árképzésével függ össze, amely a világ konjunktúra- változásait időben eltolva, fokozatosan fejezi ki. Mind nyilvánvalóbbá válik azonban, hogy a hagyományos kereskedelmi árucsereformák már nem tudják tartani az együttműködés szükséges dinamikáját és a szocialista gazdasági integráció minőségi fejlődését. A fűtő- és nyersanyagigények kielé- gitését garantáló ágazatokban kialakult együttműködést tovább fejlesztik. Növelik a Szovjetunió területén levő természeti kincsek kiaknázását célzó új nagy beruházásokat, a hangsúlyt a „tudomány-igényes” irányzatokra helyezve. Ezt a célt szolgálja a 2000-ig szóló tudományos-technikai fejlesztés komplex programja, amely előirányozza, hogy közös erővel eléljék a világszínvonalat az elektronikában, az automatizálásban, a biotechnológiában és más fontos ágazatokban. A szocialista integráció kölönbözö formái között ma az első helyre kerülnek a vállalatok és tudományos központok közvetlen kapcsolatai, a mélyreható termelési és tudományos-technikai kooperáció. Az erről szóló-határozatok révén a szovjet vállalatok önállóan dönthetnek a kooperáció minden kérdésében: az együttműködés céljainak meghatározásában, a partnerek kiválasztásában, egyezmények kötésében. Az integráció másik fontos formája a nemzetközi' egyesülés és a közös vállalat. Az egyesüléseknél megmarad a nemzeti tulajdon. Igaz, a részt vevők egyesíthetik tulajdonaik egy részét, de a lényeg az, hogy közös terv alapján dolgoznak, széles körű az alkatrész- szállítás, közösek a tudományos konstrukciós megoldások és a vezetés. Az első ilyen egyesülést a szovjet—bolgár robot- és modem programvezérlésű gépgyártásban hozták létre. A jövőben a szovjet részvétellel létesülő egyesülések száma eléri a százat. Már működik a bolgár—szovjet gépkocsi-elektronikai és a magyar— szovjet orvosi műszergyártási közős vállalat. Jól fejlődnek a Szovjetunió és a KGST-hez nem tartozó szocialista országok kereskedelmi-gazdasági kapcsolatai. Tavaly például a szovjet—kínai áruforgalom 12,8, a szovjet— észak-koreai pedig 14 százalékkal emelkedett. A nyugati üzleti .körök figyelmét ugyancsak felkeltette a közös vállalatok alapításának lehetősége. Van kapcsolat e lépések és a 20-as években a. Szovjetunióban létesült külföldi koncessziók között. De lényegesek az eltérések is. Akkor a gyakorlatilag teljesen tönkrement népgazdaság helyreállításáról volt szó és nem olyan népgazdaságról, amely a világ ipari termelésének egyötödét adja. Másodszor: a külföldi koncessziók akkor lényegében a szovjet területen nyugati magántulajdonban voltak. Ma a közös vállalatok alaptőkéjében a szovjet részesedés legalább 51 százalék, az igazgatóság elnöki tisztét és a vezérigazgatói posztot szovjet állampolgár tölti be. Ezek a vállalatok széleskörű önállóságot élveznek, maguk határozzák meg a technológiát, az árakat, részvételüket a világpiacon és igy tovább. Valuta-önfinanszírozásra rendezkednek be, vagyis az exportból szerzett valutának elégnek kéll lennie arra, hogy fedezze a szükséges import vásárlásokat és a külföldi partner kivihető nyereségrészét (természetesen fel lehet használni a valutahitelt is.) Rendszerint ez határozza meg azt a minimális terméket, amit a közös vállalatnak külpiacon kell értékesitenie. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a vállalatnak csak exportra kell termelnie. A termék jelentős részét szovjet piacon is értékesítheti. Ezt különösen akkor üdvözlik és ösztönzik, ha importot helyettesítő termelésről van szó, vagyis olyan cikkről, amit most a Szovjetunió importál. A Szovjetunióban a közös vállalatoknak a közös nyereségből 30 százalékos általános jövedelemadót kell fizetni, plusz a külföldre kivihető nyereség 20 százalékát. Szovjet szakértők szerint akkor érdemes szovjet területen közös vállalatot alapítani, ha annak jövedelmezősége nem alacsonyabb az ottani átlagos nyereségszínvonalnál (14—15 százalék.) Ebben az esetben a külföldi partner tiszta kivihető nyeresége 7—8 százalék. De ha azt ismét befekteti a Szovjetunióban, akkor a nyereség 10 százalék is lehet, mert azt nem terheli a külkereskedelmi adó. Összehasonlításul — a nyugati kereskedelmi gyakorlatban az 5—7 százalékos tiszta nyereséget tisztességes haszonnak tartják. Lehetséges, hogy a közös vállalat bevétele meghaladja az átlagos szovjet rentabilitási szintet. Ezenkívül a közös vállalat az első két évben nem adózik, ha pedig töke- és tudomány-igényes ágazatról van szó, akkor további adó- kedvezményeket kap. A Szovjetunió 1987 nyarán a legnagyobb nyugati és egyesült államokbeli cégektől több mint 250 javaslatot kapott közös vállalat alapítására, közülük psaknem 40-re aláírták az-előzetes emlékeztetőt. Elsőként Finnországgal kezdték meg konkrét terv megvalósítását. Arról van szó, hogy közösen rekonstruálják és üzemeltetik az Inturiszt egyik moszkvai szállodáját és vállalatot létesítenek 'másodlagos nyersanyagok és polimermaradékok feldolgozására.
