Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
ISII szepksber 1. @ PETŐFI NÉPE # 3 A MECÚiUUSI PROGRAM AZ EGYÉNEKTŐL INDULJON Készség és akarat a A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI stabilizációs és kibontakozási programról sűrűn és sok fórumon beszélünk napjainkban. Bírnék kapcsán a szerkezetváltós, a megújulás Igénye, lehetősége és szükségessége kerül .a középpontba, s mindenekelőtt az: cselekedjünk, ne csak beszéljünk! Eközben pedig várakozó magatartás is tapasztalható. Mit fogalmaz meg, mit tartalmaz majd a kormány munkaprogramja? Mit is kell csinálni? Mit írnak elő, hogyan, i merre induljunk? A jelenlegi helyzet ily vázlatos jellemzéséből is érzékelhető kettősséget a múlt beidegződése és a ma munkamódszer-követelménye, a konformista és reformista gondolkodásmód közötti különbség okozza. Valóban nem egyszerű feladat persze a hagyományostól megválni, és az új, a korszerű követelmények szerint cselekedni. Es fel-felbukkan a kérdés: hol, hogyan kezdjük a kibontakozási, megújulási folyamatot? A megoldás rendkívül egyszerű, ugyanakkor fájdalmasan nehéz is. Mert önmagunkkal, velem, veled kell kezdeni. Nekem, neked, önnek, önöknek — s így aztán mindannnyiunknak kell megújulni, hogy az egész társadalom és gazdaság valóban elindulhasson a kibontakozás útján. Ebben mi a fájdalmas? A tükörbe nézés, vagyis az önvallomás és önértékelés, kezdve attól, hogy ezeket a hibákat vétettem, módosítanom kell egyik-másik álláspontomat; egészen addig: ennek a feladatnak a teljesítésére nem vagyok képes; alkalmas. A legkisebb gondolkodó, cselekvő egység, az egyes ember egyben a legfontosabb is. Tehát, ha nem érzi mindenki saját magára nézve is szükségesnek — úgy is mondhatnám kötelességének — az önkontrolion alapuló megújulást, akkor az egész társadalom erőfeszítését kívánó, stabilizációs és kibontakozási program nem szolgálhatja célját megfelelően. EZZEL TALÁN SIKERÜL érzékeltetnem és elfogadtatnom annak a tábornak a véleményét, amely azt hangoztatja: nem kell a kormányprogramra ölbe tett kézzel várni, a cselekvés azonnali feladat, az egyes embertől a vállalat egészére kiterjedően. Már , csak- azért is, mert eddig. ugyancsak voltak olyan munka- programok, amelyek alapján ma is lehet dolgozni, csak az átformálást igénylik. A napokban a Bács-Kiiskunban dolgozó párt- bizottságok titkárai előtt markánsan tárta föl Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság titkára, a már elfogadott és valóraváltást igénylő tennivalókat. Határozottan fogalmazott, amikor kifejtette: a megújulásra, cselekvésre képtelenek kényszerhelyzetbe kerülnek (s ezen érteni kell: pozíciójukat, esetleg munkájukat is elvesztik), ami viszont a társadalom számára elfogadhatóbb, mintha az egész gazdaság, a gazdaság- és társadalom- politikánk kerülne az ellehetetlenülés stádiumába. AZ ESZMECSERE TÉTJE a megye politikai vezetői számára is az volt: érzik-e a mostani helyzetben a városi, községi, vállalati pártbizottságok, tanácsi, társa- . dalmi érdekképviseleti szervezetek titkárai, vezetői felelősségük nagyságát, a sürgős cselekvés fontosságát, és ntegfogalmaz- •ták-e, rendszerezték-e a tennivalókat. Erre ■ is fény derült a hozzászólók mondatai után. A Hosszúhegy! Mezőgazda- sági Kombinátban nem must kezdték el a kibontakozási programot — szögezte le Sümegi Tibor, a vállalat pártbizottságának titkára —, és tudják, hogyan folytassák. A költségmérséklés és a célszerű létszámgazdálkodás például olyan tennivaló, amihez „felsőbb utasításra” nem kell várni. Az irányítói létszámot átcsoportosítással, szervezeti módszerekkel csökkenti. Készen állnak terveikkel a 4+1 munkarend bevezetéséhez, aminek gyakorlata: négy nap a főmunkahelyen, egy pedig ott, ahol éppen munkaerőszűke van. Az adminisztratív létszámot a MÁV Kiskunhalasi Igazgatóságán is csökkenteni akarják. Vén Imre pártbizottsági titkár tájékoztatása szerint számítógépeket alkalmaznak majd több területen. Hatékonyabb ösztönzőrendszerrel a brigád- és 'Versenymozgalmat serkentik. Cselekedtek már a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál is, erről Mihó Mihályné, a pártbizottság titkára beszélt. Az áruértékesítés fokozását garantáló marketingcsoportot hoztak létre. Az önelszámoló egységekkel pedig az ösztönző bérezést, a részmunkaterületeken a költség- csökkentésre késztető önállóbb gazdálkodást oldották meg. Kovács László, a Kiskunsági Tsz- szövetség títkárhelyettese azt mondta: a tsz-tagot nincs mód elküldeni a szövetkezetből (ugyanis tulajdonos), kivétel a fegyelmi ok. Ezért a foglalkoztatást például újabb melléküzemágak létesítésével oldják meg, s igénylik a feldolgozóipari vállalatokkal a többrétű gazdasági együttműködést. Felsorakoztatott tennivalókat is: a homokhasznosítást, az öntözésfejlesztést, ' amelyek részben már elkezdődtek. Dr. Somoskövi István, a Bácskai és Duna Melléki Tsz-szövet- ség titkárhelyettese kifejtette: azokban a szövetkezetekben, ahol képzettek a vezetők, ott nincs csodavárási hangulat, ahol pedig nem, ott az eredmények sem elfogadhatók, és a vezetői megújítás is alig elkerülhető. Konfár Sándor, a TIT megyei titkára vállalkozó szellemű és önfinanszírozó tevékenységre való áttérésüket említette az ismeretterjesztés terén. Sándor Béla, a megyei tanács osztályvezetője az infrastruktúra fejlesztésének lehetséges módjait taglalta. Horváth Károly, a soltvadkerti községi pártbizottság titkára azokról az erkölcsi és politikai támogatásokról szólt, amit a kezdeményező, vállalkozó szellemű gazdasági vezetőknek adnak. Bejelentette azt' is, hogy jelenleg vegyes vállalat alapításának (soltvadkerti és NSZK-beli cég között) előkészítésében vesznek részt. KOMPLEXEN KELL ÉRTELMEZNI a kibontakozás programját — mutatott rá Vida Miklós, a bácsalmási városi pártbizottság első titkára. Olyan értelemben is, hogy a gazdaságok és a település fejlődése egyaránt megvalósuljon. Ezt a felfogást tükrözi az is, hogy a térség mezőgazdasági üzemei növelték ipari tevékenységüket, ezzel a foglalkoztatási helyzet is javult. Somogyi László, a kiskunmajsai nagyközségi pártbizottság első titkára szerint a politikai munkában elsődleges a tájékoztatás és meggyőzés, hogy valamennyi lakos előtt világosak legyenek a feladatok. A demokratizmus kiszélesedése az egységet segíti. A megbeszélésen elhangzott vélemények egyértelművé tették a megye politikai vezetői előtt, hogy Bács-Kiskunban megkezdődött az a munka, amely a megújulást és a gazdasági kibontakozást szolgálja. Ezért is fogalmazott zárszavában Romany Pál, a megyei pártbizottság első titkára a következőképpen: A gazdálkodó egységek képesek olyan cselekvésre, amely a fejlődést, az előrehaladást szolgálja, összhangban áll az országos törekvésekkel. E sajátos arculatú területén az agrárágazatok a meghatározók, azonban fejlett ipar nélkül nem képzelhető el fejlett mezőgazdaság. Ez egyben azt is kívánja: forduljon nagyobb figyelem az ipari termelésre, az ipar- szerkezet céljainkkal összehangolt átalakítására. Ebben is helyi — váltólati, üzemi — szintű kezdeményezések a döntő jelentőségűek. Ezzel a gondolkodásmáddal és szemlélettel lehet a termékkorszerűsítésben eredményeket elérni. „A gyámoltalanság, a határozatlanság, a halogató magatartás nem fér össze a mai vezetési követelményekkel” mondotta, leszögezve, hogy valamennyi munkavégzést (a vezetőitől a segédmunkáig) az eredményesség függvényében szükséges értékelni, és anyagilag elismerni. A párt- és a gazdasági vezetés egységben, egymás gondolatát gazdagítva szolgálja a cselekvés felgyorsítását. Nyerjenek meg =& vállalatok több magas képzettségű szakembert az elkövetkező hónapok, évek feladatainak teljesítéséhez, a megye használja fel a szakemberállomány gyarapításához a különböző egyetemekkel kötött szerződésekben, együttműködésekben rögzített lehetőségeket. A vállalati, szövetkezeti vezetők gondolkodásának középpontjába az érték-előállító munkahelyek gyarapítása kerüljön, ne pedig a sablonná váló egyszerű megoldást, a létszám- csökkentést . helyezzék előtérbe. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRÁNAK VÉLEMÉNYE nem ellentétes azzal az állítással, hogy a fegyelmezetlen, nemtörődöm, hanyag dolgozóktól és az úgynevezett „vattaemberektől” (akiknek értékelhető feladata egy-egy vállalatnál nincs, ilyen munkára nem is képesek, csak a létszámot növelik), meg kell válniuk a vállalatoknak. Annak a várható Íratásnak érdekében is, hogy ezeknek többsége, helyzetén elgondolkodva, képes nagyobb fordulatra kapcsolni és saját magát „megújítva” másik munkahelyen (vagy beosztásban) társadalmi hasznú értékek előállítójává válik. Csabai István Ahol a tolvajnak kell félnie... Közbiztonság Bátyán Kisebb-nagyobb családi házak, rendezett udvarok, az előkelőtekben és az utcán is virágok pompáznak szinte kivétel nélkül mindenütt a 2500 lakosú Bátyán. A kapufélfákon pedig szögre akasztva gyakran ott díszük a kapukulcs, még ha a háziak nincsenek is otthon. Ha pedig otthon vannak, akkor tárva- nyitva az ajtó. Jöhet a jó vagy rossz szándékú idegen, még csöngetnie sem kell. E túlzott bizalom persze szinte kínálja az alkalmat a tolvaj - lásra. Markó József rendőr törzsőrmester, körzeti megbízott mégis elégedett a közbiztonsági helyzettel. A napiokban lezajlott községi tanácsülésre készített jelentésben mindössze négy lopásról és hat egyéb bűn- cselekményről kellett beszámolnia. Ennyi bűneset történt itt 1987 első félévében. Bátya nemzetiségi község, 90 százalékban h orv átok lakják. Mindenki ismer mindenkit, bíznak egymásban az emberek, és akkor csodálkoznak a legjobban, amikor — szerintük méltánytalanul — meglopják őket. Bizonyos mértékig azonban óvatosak. Ha például régiségkereskedők érkeznek a községbe, egyszerre többen rohannak jelezni Markó Józsefnek. Helybeli, ritkán kockáztatja meg a lebukást, és egyébként is kötik az évszázadokon keresztül zárt közösség erkölcsi normái. Sátrán József tanácselnök ezt így fogalmazza meg: — Bátyán az emberek szeretnek dolgozni, 24 órából 20-at vé- 'gighajitanak, munkaidő után a háztájiban paprikát, fokhagymát termelnek. Megteremtik tehát maguknak az anyagi biztonságot. A gondolkodásmódjuk is olyan, hogy a boldogulást nem a lopásban, a betörésiben, és egyéb bűncselekményekben látják, hanem a munkában. Ehhez p>ersze az kell, hogy legyen is lehetőségük megkeresni a kenyérrevalót. A tanácselnök szavait alátámasztja a körzeti megbízott, mikor arról szól, hogy a bűnesetek fele „idegenéle” számlájára írható. Jellemző például a következő: — Az egyik délután az Irodámban ültem — meséli Markó József —, jön a sértett és bejelenti, hogy az autójából elloptak egy magnót és több értékes dolgot. Azpraval beültünk a szolgálati kocsimba, és körbejártuk a községet. Az autóbuszállomáson felfigyeltünk két ismeretlenre. Igazoltattam őket. valamint ellenőriztem a táskájukat. S valóban — ott lapultak benne a lopott holmik! ! . ' i' Lám csak, ha mindenütt — nagyvárosokban isi — ilyen egyszerű lenne a bűnüldözés! Bizonyos esetekben perszenem árt „elébe menni” a rossz szándéknak. Bátyán a kárt megelőzendő, az őszi betakarítás idején megszervezték többek között a paprikaföldek őrzését. Húsz önkéntes rendőr dolgozik a községben, ők társadalmi munkában — egymás között beosztva — vállalják a termény felügyeletét. Megéri. Az utóbbi években mindössze egyszer kíséreltek meg lopni a paprikából, és akkor is lebukott az illető. Természetesen a bűnözés itt, Bátyán sem szűkíthető le a lopásokra. Előfordult a községijén ittas vezetés, közúti baleset gondatlan okozása, kiskorú veszélyeztetése, és két esetben súlyos testi sértés. Az utóbbiak egy itt is jelentkező, általános társadalmi problémára világítanák rá: áz alkoholizmusra. A lakosok gyakran igénylik a helyi megbízott segítségét családi ügyekben. Előfordul bizony, hogy féleségek és gyerekek kérnék védelmet a családfővel szemben, és ilyenkor nem is mindig készül feljelentés. És mi a véleménye a lakosoknak a közbiztonságról? Matota Istvánná nem is emlékszik olyan esetre, hogy bárkit megtámadtak vagy kiraboltak ’/Oita a község területén. Jónak ítéli meg Bátyán a közbiztonságot. Igazi krimit szerencsére még nem is látott életében — csak a televízióban. Sajnos, a bűnözés alakulását tekintve Bátya esete különleges. Az Ilyen kisközségekben még merik az emberek; a kapufélfára akasztani a kulcsot. Tóth Margit A SZAKMA IS GAZDAGODOTT Vidám ünnepség, kellemes kikapcsolódás a VII. Volán-napon • Részűi » hsgyomáöyes Volánt-a»»! »»rb»pörköli. # Nagy érdeklődés kíséri as MHSZ beaautetóU« Hagyományosan, szeptember első szombatján Kunfehértón rendezték meg Immár hetedszer a Volán-napot. Délelőtt 9 órakor — eddigre szinte benépesült az egész sporttá bor, valamint a tó környéke — Almás! György, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte a megjelent Volán-dolgozókat, családtagjaikat, a vendégeket, és kívánt kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást. Sokszor feltették már a kérdést, és most is kikívánkozik, miért is rendezi meg a majdnem kétezer embert foglalkoztató szállítási vállalat évente rendszeresen a Volán-napot, miért költenek rá, miért utaztatják a dolgozókat a megye minden sarkából ingyen Kunfeh értóra? A válasz egyszerű és bonyolult Is. Egyszerű azért, mert ez a nap ad alkalmat arra, hogy vezetők és dolgozók kötetlenül, kikapcsolódva a mindennap gondjaiból, közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék egymás családját, gondjait, örömeit. Bonyolult, mert egyes szolgálati helyek dolgozói, vezetői — annak ellenére, hogy egymás mellett sőt, egymás munkájából élnek — csak igen ritkán találkoznak személyesen, hogy ki tudiák cserélni szakmai tapasztalataikat. Nos, a vállalati nap. az együttsét lehetősége mindezt kínálta, sőt meg is valósította. A délelőttöt szinte teljesen kitöltötte a Magyar Honvédelmi Szövetség motoros repülőinek produkciója, az ejtőernyősök, a repülő-, és hajómodellezők, a motoros sárkányrepülők, a hőlég- ballonosok, valamint a karatézők bemutatója. Eközben folytak a versenyek a vállalat bajnoka címért, a sakkozók, a labdarúgók, az asztaliteniszezők között ugyanakkor az atlétikai versenyszámokban is mindenki rajthoz állhatott. Ék akiknek mindez kevésnek bizonyult azok több órán át tartó videoprograrnors szórakozhattak. A VII. Volán-nap jelentőségét aláhúzta, hogy a délelőttöt itt töltötte Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság titkára is. Kora délután neves művészek szórakoztatták a Volán-nap több mint ezer résztvevőjét. A gyerekek ezalatt játékos vetélkedőkön mérték össze erejüket és tudásukat. Mindezeket betetőzte az & tombolasorsolás, amelynek sarán a japán rátiiósmagnón kívül még soproni üdülést és 36-féie értékes nyereményt nyertek. Á VII. Volán-nap a kora esti órákban fejeződött be. Gémes Gábor VILÁGTALÁLKOZÓ HAJÓSON Vizsgáztak az Orbán borrend aprődjai Hajós hangulatos pincefaluját évente több ezer külföldi keresi fel. Az I'busz kalocsai irodája', a helyi Albrecht Dürer Művelődési Ház, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát, valamint a szőlősgazdák összefogásával az utóbbi időben sokat javultak a vendégfogadás feltételei. Több a szállás, jobb áz ellátás, színesebbek, változatosabbak a programok. A francia és német hagyományok honosításával érdekes, vendégcsalogató borkultuszt is igyekeznek teremteni a szervezők a környéken termő tüzes vörösboroknak. A Hajósra látogató vendégek közül az érdeklődőbbeknek — akiknek különösen tetszik a lösz- dombos táj, s akiknek leginkább ízük a Caíbemet, följegyzik nevét az Orbán borrend apródjaimak könyvében. A több év óta gyarapodó listáin szerep’őket a hétvégére hívták meg először a pim.ee- falu gazdáit. A félezer apród közül százhúszan -vállalkoztak arra — Olaszországból. Ausztriából, Svájcból, az NSZK-ból és az NDK-bő! érkezettek —, hogy visszatérnek Hajósma, segítenek a betakarításban, s megtöltik ismét musttal aiz aipródok hordóját. A Oafcemet-barátofc első viJág- ta'lálkozójára érdekes programot • Á borrend új tagjai «shut tesznek a zászlóra. Háttérben Szent Orbán szobra. ámítottak össze a szervezők. Szombat reggel tizenkét önjáró masinán — csettegőm — vonultak a vendégek a Szent Orbán- szobomhoz, hogy egy-egy pohár bonra! fölköszönrtsék a Noé-utó- dok védőszentjét: a fagyos tavasz után ugyanis jól fejlődtek és szépen .beértek a fürtök. Az áldomás után a ..hangos" menet a Császártöltés határában' lévő Zweigelt-táblában kezdte a munkát. A vöröshagymás, szalorsnás, kolbászos ebéd elfogyasztása# követően a szövetkezeti pincénél folytatódott a szüret. A fürtüfe darálása után néhány lelkes vendég arra is v ától kozott, hogy mezítlábasán megtapossa a kád tartalmát. A hat üegbátrafab apród azután a jeles áldozattért a kors esti ceremónián letelhette a lovagi vizsgát is. A hangulatos szüreti nap — S3 avatás után — apródbádlal zárult* F. F. J. Reklám az ilyen? Bömböl a hangszóró a lakónegyed utcácskái közt bolyongó gépkocsi tetején, recsegő hangon cirkuszba invitálja a környék lakosságát. A reklámszöveget harsogó ember biztatja a gyermekeket, kérjenek otthon pénzt, és máris megválthatják a jegyet itt a helyszínen. A magas házak visszhangozva verik vissza a torzító mikrofonhangot. Aki netán pihenni akart ezen a délutánon, kihasználva az ünnepet, biztosan ijedten ébredt fel erre a lármára. így volt ez pár napig, aztán elment a cirkusz a városból, vele a hangos reklámkocsi is, csend lett, viszonylagos csend, egy kis időre. De nem sokáig, mert jöttek a kaszkadőrök, akik csodálatos és lélegzetelállító mutatványaikkal vártak mindenkit a sportpályára, s mindezt ugyancsak hangosmikrofonnal adták a lakosság tudtára. Elképzeltem, mi lenne, ha mondjuk a Fővárosi Nagycirkusz ily módon hívogatná — a körúti forgalomban harsogva — előadásaira a budapestieket. J3t2onvára hamarosan elhallgattatnák az illetékesek az oda nem való zajongót. Hiába, ilyenkor látjuk, hogy még kisváros a miénk. Oszlopra szerelt megafon ugyan már nincs az utcákon, hogy tudassa a helyi híreket, rendeleteket, de egyéb felesleges zajkeltő eszköz még jócskán akad. Lám a cirkuszosok, kaszkadőrök és más látványosságok hirdetői is még faluhelynek néznek bennünket. Bizonyára engedélyük is van az efféle kiabálás reklámra, különben nem mernék riasztgatni a békés lakosságot. Akire alig van hatflssal a meglehetősen idejétmúlt propaganda. Nem sietnek jegyet váltani. Talán, ha szép csendesen, kulturáltan — színes plakáton, csábitó újsághirdetéssel — próbálnák felkelteni az érdeklődést, többre mennének. Nem lehetne legközelebb ilyen tanáccsal szolgálni nekik? * r.f.r.
