Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-04 / 208. szám
1987. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • 5 BESZÉLGETÉSEK A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL t Keresett tennék a konténerszállító félpótkocsi. Új termékkel a piacon lehet maradni Fejlesztések a Budamobil Vállalatnál A Rába és a Csepel A utógyár után a Budapesti Jármű Szövetkezet—márkanevén Budamobil — kalocsai telepe a legnagyobb hazai járműfelépítmény- és pótkocsigyártó cég. Hőszigetelt jármű- és szállítókonténer-felépítményeket az országban egyedül csak itt állítanak elő. A szövetkezet kiváló termékeinek az előző években a Közel-Kelet is jelentős megrendelője volt, azonban a dollár árfolyamának és az arab országok fizetőképességének változása miatt kiszorultak 'erről a piacról. A Budamobil nemrégiben megválasztott műszaki vezetőjét, Sziróki Istvánt kérdeztük, milyen megrendelésekre számíthatnak az idén és hogyan tudnak helytállni a megváltozott körülmények között. — Az iraki piac elvesztése mennyire befolyásolta a szövetkezet gazdálkodását? ■— A közel-keleti megrendelések elvesztésével jelentős mértékben csökkent a nyereségünk. Azonban nem mondtunk le termékeinknek az arab piacokon történő elhelyezéséről. Az idén jelentős gyártmányfejlesztésekbe fogtunk. Kiszállításra vár két új pótkocsi prototípusa, amit majd Kuvaitban tesztelnek. Egyiptomi megrendelésre szintén két hőszigetelt felépítmény tervezésén dolgoznak a fejlesztők. Emellett megcéloztuk a nyugat-európai piacokat is. A Volkswagen gépkocsikra kifejlesztettünk egy hűtőfelépítményt, amelyet most próbálnak az NSZK- ban. — Mire alapozzák a sikeres fejlesztéseket? — A hőszigetelt járműpanelok gyártására korábban megvásároltuk a Carco-Van NSZK-cég licencét. Ezt a technológiát a világon mindössze 4—5 helyen alkalmazzák. Az országban egyedülinek tekinthető gyártási eljárást jól kiegészíti a szövetkezet tervező szakembereinek sokoldalú felkészültsége és ötletgazdasága. A tervezők az idén nem kevesebb, mint kilenc új fejlesztéssel járó feladatot vállaltak. A korszerű technológia és a nagy szakmai tudás garancia arra, hogy termékeink bárhol megállják a helyüket. telefonközpont-konténer is. A BHG-val közösen kialakított gyártmányok prototípusát most állítjuk össze és az új terméknek a Szovjetunióban próbálunk piacot találni. A tavaszi BNV-n kiállítottunk egy három- tengelyes, mélyágyas légrugós félpótkocsit. Ez az első ilyen jellegű konstrukciós megoldásunk. A mintadarabot a Hungarocamion vitte el próbára. Már eddig is hatféle fejlesztésű félpótkocsit és pótkocsis szerelvényt adtunk át a magyar szállítóvállalatnak. Most az új típus teszteredményeitől függ a cég jövő évi megrendelése. Végül a tervezők szakmai tudását az Afor 25 ezer Uteres üzemanyag- szálUtó tartálykocsira szóló megrendelése teszi próbára, amely szintén bonyolult és izgalmas feladat. — Mekkora gyártókapacitással rendelkeznek? . —Ebben az évben 39 félpótkocsit és 12 hőszigetelt járműfelépitményt szállítunk a belföldi piacra. NDK-exportra 150 pótkocsit és ugyanennyi járműfelépítményt készítünk. Ezen kívül 41 felépítmény összeszereléséhez szükséges hőszigetelt elemet küldünk a budapesti szövetkezetnek. Termékszerkezetünk 8 —10-féle típusból tevődik össze. Az általában kis sorozatúnak tekinthető gyártás a piachoz való alkalmazkodásunkat teszi lehetővé. Rövid száUítási határidővel, egyik hétről a másikra át tudunk állni más termék előálUtására. Tíz éve az NDK számít a legnagyobb megrendelőnknek — mondja üzemlátogatás közben Sziráki István. — A németek korábszerelésre. A kész szálUtó járműveket a Deu- trans fuvarozóvállalat veszi át, amely főleg Nyugat-Európában közlekedteti gépkocsi- parkját. — Hogyan alakult a szövetkezet első félévi munkája? — Az 1987. évi tervünk teljesítése 308 millió forint árbevételt és körülbelül 65 millió forint nyereséget eredményez. Az első félév mérlege alapján 3—4 százalékos lemaradásban vagyunk. Gyenge háttériparunk miatt akadozott az anyagellátás és kooperációs partnereink sem teljesítették időben száUítási kötelezettségeiket, fgy az év első felében csak félkész termék gyártására tudtunk berendezkedni. Munkánkat viszont sikerült olyan jól előkészíteni, hogy az említett lemaradás a második félévben kiegyenlítődik. A műhelyben éppen az idei széria első darabját minősíti a külföldi cég megbízottja. Szerettük volna megtudni, mennyire elégedett a Budamobil-gyártmányokkal, azonban felhatalmazás hiányában elzárkózott a nyilatkozattól. Az idén tavasszal az üzemeltetők, gyártók és szervizszakemberek az NDK-ban egy közös tanácskozáson vettek részt. Itt a kalocsaiak által gyártott termékekkel szemben semmilyen műszaki kifogás nem merült fel és ezt minősítésként is elfogadhatjuk. A szövetkezet gyártmányaival a belföldi piac is elégedett, ez kiderül abból, hogy a jövő évi teljes kapacitásukat lekötötték, sőt már túlrendelésük van. Kisvágó Árpád Megtermelni az alapanyaghoz szükséges devizát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 4-én hozta nyilvánosságra a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. A dokumentum az emberek ügyeimének központjába került, az üzemekben a gazdasági, társadalmi vezetőket, a munkásokat is gondolkodásra, vitára, a jövő alakítására készteti, s már a kormányprogram elkészülte előtt igyekeznek megtalálni az állásfoglalásból rájuk háruló feladatokat. A Masterfil Pamutfonó Iparí Vállalat bácsalmási gyárának pártirodájában Borcsik Jánosné pártalapszervezeti titkárral, főtechnológussal, a minőségi ellenőrzési osztály vezetőjével és Halász Zoltán főmérnökkel beszélgettünk. — Július 28-án rendkívüli párt- taggyűlést tartottunk — kezdte Borcsik Jánosné —, ahol a kibontakozás programját ismertettük. Dolgozóink megértéssel fogadták, ismerve féléves eredményeinket, bíznak a jövőben. Eves feladatunk 1150 tonna pamutfonal előállítása. Ezen belül igazodva a népgazdasági elvárásokhoz, 600 tonna fonalat küldtünk exportra az 1984-es megalakulás óta a legtöbbet. A fonal Angliába, Görögországba, Svájcba, Ausztriába kerül, de a második félévben már Kenyába is szállítunk. Nagyon keresettek a fonalak, de magunk is import alapanyagból dolgozunk, amelynek fele a tőkés, a fele pedig a szocialista országokból érkezik. A tervet fél év alatt tízmillió forinttal teljesítettük túl. Ez főként a költség- gazdálkodásból, a költségszintek betartásából, illetve többlettermelésből „jött össze” — folytatta a főmérnök —. A nyereség meghaladta a 8 millió forintot. Az első félévben 289 tonna fonalat küldtünk exportra, amelynek árbevétele 790 ezer dollár. Nem ok nélkül említem ezt, ugyanis meg kell termelnünk a devizát, amelyből alapanyagot, újabb gépeket, illetve alkatrészeket tudunk beszerezni. Ebben az évben a minőség javítása érdekében két nyugatnémet csévélőgépet vásárolunk. Ez a két berendezés lehetőséget teremt arra is, hogy olyan „kiszerelést” valósítsunk meg, amit a nyugati piacokon igényelnek. Gondoskodnunk kell arról is, hogy időben meg1 tudjuk oldani a fonógépek minőségi cseréjét, növelve ezzel az export mennyiségét. Bűvös kör ez, hiszen importanyagból exportcikket gyártunk, amelynek nyeresége teszi lehetővé a megújulást, az innovációt. — Hosszú távon gyakorlatilag ki vagyunk szolgáltatva a külkereskedelemnek — vette át a szót ismét a párttitkár —. Többletfeladatokat kell tehát vállalnunk az importkeret megszerzésére, s ez véleményem szerint jövőre még nehezebb lesz. Ezért már most gondoskodunk arról, hogy a főmechanikai osztály, amely a gépek karbantartásával foglalkozik, álljon át bizonyos mennyiségű alkatrész gyártására. Ezzel ezt a jó műszaki gárdát még inkább alkalmasabbá lehetne tenni az import alkatrészek kiváltására. Készítettek már orsózógépekhez, gyűrűs fonógépekhez, fonodái előkészítőhöz pneumatikát, elektromos berendezéseket. — Az év elején csökkentettük a létszámot — mondta a főmérnök. - Megszüntettünk asztalos, festő, segédmunkás munkahelyeket, gyakorlatilag tíz dolgozóval vagyunk kevesebben. Alkalmazottaink összevont munkakörben dolgoznak, úgy véljük, itt lehet a legjobban takarékoskodni. Párttitkárunk például két munkakört lát el. A létszámot tovább már nem csökkentjük, hiszen ez már a mennyiség és a minőség rovására menne. Termelékenységünk országosan is kiemelkedő. Nálunk egy munkás óránként 333,57 kilométer fonalat állít elő, az országos átlag 270 kilométer. A párt, a gazdasági vezetők és a munkások véleménye szerint is ezt még lehet növelni, ehhez azonban javítani kell a gépek műszaki állapotát, illetve az úgynevezett Wer- ner-féle munkamódszer alkalmazását. Célunk és elhatározásunk a minőség további javítása. Az elmúlt három hónapban a gyárból a magyar szabványok szerint csak első osztályú áru került ki. Nyomban hozzátenném: az étidig külföldre küldött exporttermékeink minőségére sem kaptunk reklamációt Jelentősebb műszaki fejlesztést nem tervezünk. A gyár alapításakor, 1984- ben ez volt az ország legkorszerűbb fonodája, ami természetesen évente avul műszakilag, de még mindig igen fejlettnek mondható. — Ma már elképzelhetetlen termelésről, nyereségről, exportról beszélni anélkül, hogy ne érintenénk a bérkérdéseket — szögezi le a párttitkár. Ebben az évben tízszázalékos béremelést hajtottunk végre, amelyben benne volt a műszakpótlék növelése is. Az éjjeli . pótlékot 60-ról 75, a délutáni pótlékot 30-ról 35 százalékra emeltük, ilyen módon egy-egy fonónő átlagosan 6—8 ezer forintot keres. Szükség volt erre, egyrészt a háromműszakos munka megbecsülése, másrészt a fluktuáció csökkentése érdekében. A párt kibontakozási programjához kapcsolódva, üzemünk valamennyi kommunistájának konkrét, a termeléshez kapcsolódó pártfeladatot adtunk. Például említem az exportcsomagolás figyelését, a jelzőcédulák elhelyezését, a hulladékkötény használatát, vagy a nagy értékű gépek mechanikai állapotának ellenőrzését. Az mindannyiunk előtt világos, s ma már természetes, hogy megélhetésünk forrása a gyár, ahonnan kellő mennyiségű és jó minőségű fonalat kell küldenünk exportra és a hazai felhasználókhoz. — A pamut, s az ebből készült kelmék hódítanak az egész világon — vette vissza a szót Halász Zoltán. — Ezért munkánk van bőven, nem tudunk eleget gyártani exportra és belföldre. Az importból származó anyagok beszerzése és ára azonban mindig bizonytalan, kiszámíthatatlan tényező. Ennek ellenére úgy látom, hogy az általunk készített termékekért mindig kapunk alapanyagot. — Alapszervezetünk — mondta a párttitkár — éppen a program megvalósítása érdekében, negyedévenként, a szakszervezeti bizottsággal közösen beszámoltatja az üzem vezetőjét a tervek teljesítéséről, az esetleges lemaradásokról, s közösen meghatározzuk azokat a tennivalókat, feladatokat, amelyeket az eredmények érdekében mindannyiunknak vállalnunk kell. Gémes Gábor AKI A MADARAK ELŐTT IS SZEGYELLTE MAGAT — Milyen új gyártmányok bevezetésére számítanak? — A már említetteken kívül a sikeres fejlesztőmunka ez évi eredménye a hőszigetelt ban a svédektől vásárolták a Volvo-motoros alvázakat, amelyre Budamobil-felépítmé- nyek kerültek. Újabban az NDK partner csehszlovák Liaz-gyártmányokat küld összeA város és Régen volt, talán igaz sem volt, hogy egyszer, hajdanán építész volt az újságok sztáija. Lechner Ödönről sokat cikkeztek a lapok, magyaros, tulajdonképpen szecessziós stílusáról, és azokról a személyével kapcsolatos történetekről, melyek már-már legendákká nemesedtek. Amikor az Iparművészeti Múzeum terveit készítette, hiába siettették; sokáig piszmogott, újra- és újrarajzolta a tetőcserepek ornamentikáját. Mérnöktársa kikelt magából: „Hiszen azt csak a madarak láthatják!” Lechner így válaszolt: „De én a madarak előtt is szégyellem magamat!” Az anekdota hallatán építész ismerősöm nagyot sóhajt. Úgy véli, hogy napjainkban csínján bánnak az efféle történetekkel. Hajdanán az építész a halhatatlansággal játszott, fel sem ötlött benne, hogy műve hajdan elavul. Ma a tervező máshogyan nyúl a munkához, hiszen magában a programban ott az ideiglenesség. Iparos? Művész? A megváltozott feladat — a tömeges igény, a korszerű technológia diktálta megannyi követelmény — új szerepet rótt az építészekre. A beruházó-terve- ző-kivitelező háromszög bármelyik csúcsán szikra pattanhat, amely köny- nyen „veszélyessé”, bizonytalanná teheti az együttműködést. Ezek a körülmények — s még egy sor kisebb- nagyobb változás — a tervezőmunka jellegét is módosították: erősödött annak mérnöki része, csorbultak a művészi ambíciók. Nem csoda hát, ha Gra- nasztói Pál egyik tanulmányában felteszi a kérdést: művészet-e ma az építészet? építészete Hiltont nem mindennap építünk. Győri színházat sem. De rengeteg új otthon épül. Nem épülhetne ennyi, ha nem lenne házgyár, azaz sablon és panel. Présbe szorítja a fantáziát a házgyári technológia, bár korántsem olyan erővel, mint ahogyan azt némelyek vélik. Anonym tervezők Napjaink tervezőitől jobbára nem kérik számon a művészi hajlamot, ha mégis, akkor inkább az egyetemen. Munkájuk mennyisége viszont hihetetlenül megnőtt, éppen a tömeges építési igény következtébe. Két ellenség leselkedik rájuk: az elgépiesedő rutin és a személytelenség. De mindkettővel felvehető a harc. A csata sikere azonban nem csak" az építészen múlik: az építői hierarchia szemléletétől is függ. Major Máté egyik tanulmánya — Az építész helye az építészetben — ma — keserűen rajzolja meg a beruházó-tervezőkivitelező hármasfogatát. Kórképe mellett azonban a gyógyulás receptje is ott van. Az építtetőnek napjainkban inkább az az érdeke, hogy az építési tervében előirányzott épület „mennyiségileg” elkészüljön, mint hogy az építészeti műalkotás legyen. Az építővállalatok pedig hajlamosak rá, hogy a maguk partikuláris érdekeit az egyetemes társadalmi érdekek fölé helyezzék. Mihamarabb vissza kell állítani az építész társadalmi presztízsét! Nem egy példa igazolja, hogy ahol a tervezőt rangja szerint kezelik, ott — ha az építési folyamat diktálta módosításokkal, ésszerű változtatásokkal is — esztétikus mű születik, mégpedig cseppet sem drágábban vagy nehezebben, mint a férc. Szocialista építészetünknek még ma is egyik legreprezentatívabb alkotása Salgótarján városközpontja — de példaadó volt az építése isi Magyar Géza állami és Ybl-díjas építész elmondta, hogy a város vezetői csak annyit közöltek: mi kell nekik s mennyi pénzük van rá, „az épületeket nem akarták helyettünk megtervezni”... Szívesen megállók egy-egy szép épület előtt, mustrálom, ahogyan köztéri szobrot szokás. Tervezője nevét azonban hiába keresem, nem találom. Az anonymitás oka — legalábbis sokan így gondolják—, hogy egy-egy tervben rengeteg mérnök munkája benne van, képtelenség olyan hosszú névsort elhelyezni egy épületen, mint egy játékfilmen. De talán a főszereplők neve mégiscsak elférne azon az épületen! Életmű — használatra Sokszor inkább tövis jut az építésznek, semmint rózsa. Akad, aki éjjelnappal megszállottként dolgozik egy, számára kedves munkán, ám az illető város vezetői elfelejtik meghívni az épület felavatására. Ismerek olyan vidéki tervezővállalatot, amelyik kénytelen-kelletlen a fővárosnak készít terveket, míg a helyi vezetők a fontos épületek tervezésével budapesti intézeteket bíznak meg. Kevés az olyan építész, akit ne ért volna valami sérelem. Ki ne lenne érzékeny arra, ha szellemi gyermeke hosz- szas vajúdás után végül is torzan jött a világra, vagy arra, hogy a mérnöki munkán felül palién szerepkör vár rá? Úgy tetszik, hogy néhol túlságosan könnyedén bánnak a szellemi energiával. Terveket készíttetnek eleve feleslegesen, mert megvalósításához nincs, sem pénz, sem kivitelezői kapacitás. Pályázatokat írnak ki anélkül, hogy valóban szükség lenne rájuk — végül teljesen más épül, mint amit a díjnyertes elképzelt. „Tapasztalataim szerint városaink fejlődésének mai visszásságai nem annyira a városrendezési koncepcióik hibáiból erednek, mint inkább azok meg nem tartásából vagy hiányából, a különböző (ágazati, tanácsi) fejlesztési elgondolások összehangolatlanságából” — úja Preisich Gábor. Pedig sokszor egy őslakos sem ismeri annyira szülőhelyét, mint az a mérnök, aki a település rendezési tervét készíti. És az is bizonyos, hogy építész és település kapcsolatából — ideális esetben — életmű születik. Olyan életmű, amelynek bemutatásához nincs szükség múzeumra, kiállítóteremre. Unokáink is látni fogják — így a közhely. Ám egy-egy épületnél ez még a kisebbik baj... csakhogy használniuk is kell majd! Ahogyan a hozzáértő tervezést nem mindig honoráljuk eléggé, úgy fölfedetlenek az elfuserált munkák is... Túl könnyen könyveljük el egy-egy épület égig kúszó építési költségét, .mérnöki baklövéseit, akárcsak kivitelezési fogyatékosságait. Ennek egyik oka szintén a nem kellően szoros kapcsolat a beruházó és a tervező között. Ahogyan néhol nincs meg a bizalom, úgy nincs mindenütt hozzáértő és számonként szakember sem a hivatali apparátusokban. A személyes kontaktus kialakítását gyakran gátolja a bürokratikus ügymenet, holott a város- rendezésért felelős hatóságoknak sem közömbös, hogy együttes munkával, mindennapos vitán, eszmecserén alapuló tervekkel állhassanak a kivitelező elé. A konkrét elképzeléseket vállvetve megvédeni, a közösen kialakított koncepciókat számon kérni csak így lehet Salgótarján első díszpolgára Magyar Géza lett. Jóllehet, Budapesten lakik, az V. kerületben dolgozik, kicsit tarjámnak érzi magát. Vadász György Ybl- díjas építész sem mozog idegenül Zalaegerszeg utcáin. Irigylem az építészeket: sok otthonuk van. Jól jár az a város, amelyik hagyja, segíti őket: rendezkedjenek be, ahogyan otthon szokás. Tamás Ervin wrf fev sí • Összeszerelésre kész járműfelépít- mény-panel a Budamobil kalocsai telepén. Meteorológia és környezetvédelem Csehszlovákiában 120 meteorológiai állomás működik. A három legjelentősebb: a prágai, a pozsonyi, valamint a magas-tátrai, amely a Lomnici-csúcson áll. A Szlovák Érchegységben radarállomás épül, amely 1988-tól kezdve közép- és rövid távú időjárási előrejelzéseket tesz majd lehetővé és prognózisokat ad veszélyt rejtő természeti jelenségekről. Átadása után az állomás bekapcsolódik a KGST- országok radarláncába. A Lomnici-csúcsról óránként továbbítják a megfigyelési adatokat Pozsonyba, Prágába, ahonnan Majna-Frankfurtba jutnak el a kiértékelések. Az itteni központban a befutó jelzések alapján hatóranként készítik el és adják ki az összehasonlító időjárási térképeket. \ ■ A csehszlovák szakemberek a Meteorológiai Világszervezet több programjában is részt vesznek. Mind a Cseh, mind a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet tevékeny környezetvédelmi megfigyelő szolgálatot lát el. Mindkét intézmény részese a Klíma és víz, valamint a Meteorológia és hidrológia a környezetvédelemben elnevezésű nemzetközi programnak. A cseh szakemberek például kiszámították, hogy ha jobbak, pontosabbak az időjárási előrejelzések, lehetséges a károk akár tízszázalékos csökkentése is. ( A csehszlovák kutatók nemzetközi elismerését és megbecsülését mutatja az a tény, hogy a Meteorológiai Világszervezet vezetősége Csehszlovákia állandó képviselőjét annak a munkabizottságnak a tagjai közé választotta, amelyik a veszélyes radioaktív és vegyi hatások meteorológiai vonatkozásait vizsgálja vegyipari és atomerőművi környezetben. (BUDAPRESS—ORBIS) / SZÜRETI VÁSÁR! Egész napos vásár ás szórakoztató programi Több mint 80 millió Ft-os árukészlet! Szeptember 12-én 6-^17 óráig a Skála Dunaújváros Áruházban és környékén 20—50%-os Árengedmény félszáz fajta árucikkre! Külföldi utazást is nyerhet! 15-fále játékos akció —100 000 Ft értékű nyeremény! 2311
