Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-29 / 229. szám

1987. szeptember 29. • PETŐFI NÉPE • 3 FEGYVERES ERŐINKET KOSZONTJUK Ma, szeptember 29-én fegyveres erőinket — katonákat, rendőröket, határőröket, munkásőröket — köszöntjük, azokat a férfiakat és nőket, akik aktívan vesznek részt hazánk határainak, légterének, békéjének, közrendjének és közbiztonságának védel­mében. Hazánk történelmében e nap jeles eseményhez kapcsolódik, amelyre különös büszkeséggel emlékeznek az utódok. Nemzeti múltunkban kimagasló helyet foglal el az 1848—49-es forradalom és szabadságharc egyik dicsőséges fegyverténye, a pákozd-sukorói csata. Honvédeink 1848. szeptember 29-én itt győzték le a forrada­lom vívmányait, nemzeti függetlenségünket fenyegető, túlerőben levő császári zsol­dosokat. Nemzeti múltunk fényes korszakának hőseit vezérlő hazaszeretet, elszántság és erkölcsi szilárdság jellemzi napjaink fegyvereseit. Köszöntjük őket e napon, s kíván­juk: álljanak készen hazánk határainak, a nemzetközi munkásosztály eredményei­nek, a szocializmusnak a védelmében. Kiváló őrs a határon Elsőként a községből ■ü • VIunkában a riadócsoport, Kókai Pál határőr őrvezetö, Halász Sándor és Kollár László határőrök és a segítő: Bundás. A megye legdélibb csücskében, az államhatártól néhány száz méterre ta­lálható Hóduna, ez a 30—40 házból álló aprócska település. A térképek kö­zül néhány nem is jelzi ezt a főleg nyug­díjasok lakta helységet, amelynek lakó­it a Hercegszántói Lenin Termelőszö­vetkezet, no meg a határőrség katonái támogatják. A természet csodálatos: erdők, vizek, szántók váltják egymást, sok a vad, szép, csendes a táj. — Ezekhez a természeti és gazdasági viszonyokhoz kell alkalmazkodnia a hódunai határőrőrsnek, itt és jól kell őrizni az államhatárt — kezdte Szabó Róbert határőr főhadnagy, őrsparancs­nok. Balics József határőr főhadnagy, a politikai helyettes a járőrök ellenőr­zése után csatlakozott a beszélgetéshez. . — Mi az itt élő emberek segítsége, támogatása nélkül aligha tudnánk eredményesen dolgozni, ezért mi kez­deményezünk. így alakult ki a kölcsö­nös bizalom, a szoros barátság a kör­nyék lakóival, szerveződhettek meg az önkéntes hátárőrcsoportok. Az őrs a Dunától a Ferenc-csatorná­ig mintegy 12 kilométeres szakaszon őrzi az államhatárt, de ehhez — s erről beszélt a parancsnok — nyugodtan hozzászámíthatjuk a budzsaki, a bu- dzsak-karapancsai, és a homorúdi ön­kéntes hatarőrcsoport IS vadász, ha­lász téesztagját is, akik igyekeznek je­leskedni a határsértők elfogásában, jel­zésében. Katonai nyelven szólva a ha­társzakasz erdős, fedett terep, s ezért nem nélkülözhetik az erdőt, vizet járó emberek, az önkéntesek segítségét. — Minden évben van határsértési • kísérlet — folytatta a parancsnok —, mindegyiket elfogjuk, de mindig az ön­kéntesekkel. Ezért kiteijedt honvédel­mi nevelőmunkát végzünk már szinte az óvodáskortól. Ezt csakis olyan mó­don lehetmegvalósítani, hogy részt ve­szünk a polgári lakosság életébén, munkájában. Ott vagyunk az óvoda, iskola felújításánál, az úttörőgárdisták felkészítéseben, évente honvédelmi na­pot, őrslátogatást szervezünk. > A két hivatásos határőrtiszt két és fél éve teljesít szolgálatot ezen az őrsön. Lakásaik otthonosak, de túl picik, a feleségek Hercegszántón dolgoznak, a gyermekek ott járnák iskolába, óvodá­ba. — Határőreinknél — vette át a szót a politikai helyettes — fontos átnevelé- si folyamat kezdődik, amikor idejön­nek. ítt olyan állomány fogadja őket, akik már képesek őrizni, védeni a ha­tárt. Az új határőrökkel el kell fogad­tatni a katonás magatartást, hogy le­küzdjék félelmüket, gyámoltalanságu­kat, néha tudatlanságukat. Képesek le­gyenek önállóan, egyedül intézkedni. Ebben a legfontosabb a politikai neve­lés. A hibákat, gyengeségeket kell lefa­ragni, felnőtt férfivé nevelni őket, s ez általában sikerül. Az őrsön családias a hangulat, de a követelmény szigorú, a parancsnok ha kell, büntet és dicsér, jutalmaz is. A családias szó nem ok nélkül hang­zott el. A fiatal katonák érzik a pa­rancsnokok gondoskodását, s ez ben­nük engedelmességet, tiszteletet éb­reszt. — Ez év júniusában'— mondta ismét a parancsnok.— nyertük el a kiváló címet, a szocialista versenymozgalom­ban elért eredmények alapján. Ez már biztosíték a további eredményes mun­kához. Határőreink számára a szolgá­lat ellátása után, a pihenésen kívül le­hetővé tesszük a sportolást, a kulturá­lódási. Van színes televíziónk, videónk, kondicionáló szobánk, szervezünk mo­zi- és tárlatlátogatást, focimeccset, de megértő vagyok akkor is, ha kimenőt, eltávozást kérnek. Igyekszünk a korlá­tokat valahogy feloldani... S hogy itt Hódunán nem írott ma- laszt az együttműködés, arról álljon itt egy augusztus 11-ei akció története: A kora esti órákban két idegen férfi szállt le Budzsakon az autóbuszról, s az erdőn át igyekeztek megközelíteni a határt. Idős Blaier József önkéntes ha­tárőr csoportvezető ezen az estén vad­disznólesre ment. A lesállásból csak annyit észlelt, hogy valami mozog a kukoricásban. Szerencsére nem lőtt, in­tett társának, s várta, mikor bukkan elő a vad. A disznó helyett két férfi csörtetett elő a kukoricásból. Ezután minden úgy ment, amint az a szabály­zatban írva van. A fegyver már nem a vaddisznó elejtésére kellett, hanem hogy a felszólításnak nagyobb nyoma- tékot adjon. Idős Blaier József és társa előállították a határsértőket... Tíz évvel ezelőtt, amikor dolgozni kezdett, mint minden tizenéves lány, ábrándokkal volt tele. Az élet azonban már fiatalon megpróbáltatások elé állí­totta. Házassága nem sikerült, de két gyermekét fel kell nevelnie, ezért visz- szament Császáriöltésre a szülői házba. Azóta dolgozik az erdészetben, cseme­tét ültet, fát gondoz. Nemcsak elfogad­ta a sors kilu'vását, de választ is adott rá akaraterejével, kitartásával, áldozat- készségével, kemény munkával, s emel­lett megtalálta azt a közösséget, amely­ben jól érzi magát, barátok, elvtársak között van. Hogyan került Sereg An- talné a kiskőrösi munkásőregysé| egyik századába? — Ennek története van — mondta mosolyogva. — Két bátyám már régó­ta munkasőr, akik ugyancsak az erdé­szetben dolgoznak. Otthon dől belőlük a szó, mi volt a gyakorlaton, az össze­vont kiképzésen, de főleg arról dispu- táltak, milyen jó baráti, elvtársi kap­csolat alakult íci az alakulat munkás- őrei között. Bevallom, nagyon tetszett, amit a fiúk mondtak. Válásom után nem volt megfelelő társaságom, s tud­tam, a munkásőrök családostól sok­szor összejönnek, s ezek az együttlétek, beszélgetések nagyon hangulatosak. Testvéreim nemegyszer hívtak, s ami­kor másfél évvel ezelőtt az egységgyű­lésre invitáltak, igent mondtam. A parancsnok, amikor egyik bátyja bemutatta, s Tériké szabódva elmond­ta, szeretne munkásőr lenni, csak bó­lintott, s ennyit mondott: rendben! S 1985 szeptemberében egyetlen nő­ként került az előképzősök közé. A szakaszparancsnok, akivel gyermek­kora óta ismerik egymást, tamásko- dott, s nem ok nélkül. A községből a gyengébb nem képviselői közül jó né- nányan jelentkeztek már, de az esküig még senki sem jutott el. — Mondta is Simon Sanyi: bizo­nyítsd be, képes leszel úgy helytállni, mint a férfiak. Megígértem, de nagyon nehéz volt az az egy ev, s igazán büszke voltam, amikor a múlt évben esküt tet­tem. Az első összevont kiképzés ragyo­góan sikerült. Ez akkor volt, amikor kint mínusz 25 fokot mértek a hőmé­rők. Három napon át a férfiakkal együtt vettem részt a foglalkozásokon, majd megdermedtünk, s az utolsó na­pon derült ki, nekem nem kellett volna kint lennem. Jót nevettünk, s ezzel elin­téztük az egészet... Nagyon sok jó barátot, igazi elvtársi közösséget talál­tam a munkásőrségnél — fordította komolyabbra a szót —, olyan embere­ket, akikből nem hiányzik a segíteni akarás szándéka. Magam részére nem kértem semmit, sőt szolgálatban, gya­korlaton, lövészeten ugyanazt vállal­tam, amit a férfiak. Munkahelyén kétféle vélemény ala­kult ki: van aki jónak tartja, biztatja, s akad, aki meggyőződés nélkül kijelenti: nem nőnek való ez! Seremé példája mást bizonyít, törődik csaladjával, ön­magával, keményen dolgozik, s ellátja ezt a megbízatását, sőt, újabbat is vál­lalt. — A múlt évben felvettek a pártba. Az egyik ajánlóm a szakaszparancsnok volt, a másik egy volt munkásőr, Tordi József, az erdészet nyugdíjas mérnöke. Igazán nagyon boldog voltam, mert ebből az derült ki: megbecsülnek! A században én vagyok az egyedüli nő, de mégsem a kedveske — mondta hun- cutkodva —, mert túl nagy a szám, s néha odamondogatok ... Az igénybe­vétel? Egyáltalán nem megterhelő, ugyanis mindenre előre számíthatunk. Szeretem a testületet, jó érzésekkel in­dulok szolgálatba, gyakorlatra, lehet, ez nálunk családi hagyomány, mert az öt gyermek közül hárman vagyunk munkásőrök... Az alosztály neve: akció Tudatosan készült rendőri hivatásá­ra a közgazdasági technikum harma­dik osztályától kezdve Kubicsek And­rás rendőr százados, a kecskeméti ren­dőrkapitányság akcióalosztályának ve­zetője. Még ma is emlegeti azt az osz­tályfőnöki órát, amikor a megyei ren­dőr-főkapitányság egyik tisztje a ren­dőri munka szépségéről, elhivatottsá­gáról beszélt. Akkor határozta el, ren­dőr lesz, s már így is irányította sorsát. A behívóparancs egy evvel később, 1968-ban erkezett, s a katonai kiképzés után tartalékos tiszti tanfolyamra je­lentkezett. Két év múlva, amikor befe­jeződött az iskola, a Belügyminisztéri­um állományába került, s a kecskeméti rendőrkapitányságon alhadnagyi rend­fokozatban nyomozói beosztást ka­pott. — Három éven keresztül betöréses lopások tetteseivel foglalkoztam, majd alkalom kínálkozott, s jelentkeztem a Rendőrtiszti Főiskola nappali tagoza­tára. A főiskola nagyon sokat jelentett számomra, s amikor visszakerültem, a korábbi tapasztalat kiegészült a frissen szerzett tudással, amelyet ilyen módon már jobban hasznosíthattam. Két év múlva a megyei rendőr-főkapitányság A sztratoszférából jövet A „magassági” egyik pihenőszobájában meghitterf, régi ismerősként beszélgettünk Kovács Béla hadnaggyal, utókép­zős hajózóval, aki néhány perce tért vissza a sztratoszférá­ból, tíz-egynéhány ezer méter magasságból. A huszonhárom éves fiatalember egy magyarbánhegyesi munkáscsaládból származik,, édesapja ma is nehézgépkezelő a mezőhegyesi cukorgyárban, egyik testvére szövopő, a másik kőműves. — Budapesten a Kvassai Jenő Út-, Híd-, és Vasútépítő Szakközépiskolába jártam, amikor híre ment, hogy lehetne az MHSZ-nél repülni, csupán két orvosi vizsgálaton kell megfelelni. Érdekelt a dolog, nekivágtam. A harmadik osz­tály befejezése után Békéscsabán voltam egyhónapos tábor­ban, s az esti -tanfolyamon tanultakat a gyakorlatban is kipróbálhattam. Nagyon megtetszett a repülés, Budaörsön folytattam, s egymás után tettem le a motoros repülövizsgá- kat. Az érettségi jól sikerült, s miután jelentkeztem a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, augusztusban bevo­nultam. A szülők, főleg az édesanya nagyon tiltakozott, kérte hagyja abba, de mivel látta, hogy a fiú hajthatatlan, később mar nem hozta szóba a dolgot. A főiskolai három év gyorsan elszaladt, ott szerette meg igazán a hadsereget, azt az emberi közösséget, amely a férfit igazán próbára teszi, de szükség esetén segíti, támogatja. Csupán az orosz nyelv elsajátításá­val voltak gondjai, de akarata végül is diadalmaskodott. — A múlt év novemberében nagyon családias körülmé­nyek között a főiskolán avattak tisztté bennünket. Ott vol­tak a szüleim, barátaim, volt iskolatársaim. Nemcsak én, de ők is meghatódtak, de főleg édesapámon látszott, mennyire büszke fiara. Egész életemben emlekezetes marad számomra ez a nap... S azután jöttek a munkás hétköznapok. Fél év intenzív orosz nyelvtanári iskola, majd tanítás az általános Iskolá­ban, s februárban ismét vizsga. Ehhez a vadászrepülő alaku­lathoz osztották be, s kezdte meg újra a tanulást, s azóta mindennap ez a kenyere. A hét első napja a felkészülésé. A harcfeladat végrehajtását „kívülről kell tudni” elméletben, sőt, ezt a „leckét” még az oktatóval, az idősebb, tapasztal­tabb hajózótiszttel megbeszéli, lejátssza a földön. A vissza­kérdezés sem könnyű műfaj, hiszen záporoznak a kérdések, s az ifjú pilótának pontos, határozott, gyors válaszokat kell adni. Emellett a sportolás is kötelező, mert a fizikai kondíció is fontos. Naponta két-három felszállás során kell bizonyíta­ni, valóban elsajátította-e a tanultakat. Megéri a sok tanu­lást, az„állandó vizsgáztatást az az idő, amit a levegőben tölt? — Érdemes tanulni, csodálatos, megmagyarázhatatlan érzés repülni. Amikor a starthelyre kigurulox, ugyan van bennem némi feszültség, de amikor egyre gyorsabban kezd száguldani a MÍG, s elemelkedem a kifutóról, belefúrom magam a levegőbe, felenged bennem minden, s már csak a tennivalókkal törődöm. A feladat végrehajtása közben néha megdöntőm a gépet, ismerős táj suhan alattam, s ha az oktatóm még meg is dicsér, olyan simán teszem le a gépet a betonra, mint a mmestojást.... Amikor az idősebb pilóták kerültek szóba, a fiatal repülő­tiszt a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel beszélt róluk. Hiába érzi, hogy jól csinált valamit, ha a tapasztaltabb megjegyzi: itt meg itt hibáztál, máskor így vagy úgy csináld, megfogadja. Kell is, mert a jó tanács, a hidegvér, a gyors reagálás az élétet jelenti. — Mielőtt megérkezett — mondta el egyik legfrissebb élményét — kigurultam felszálláshoz. Megkaptam az enge­délyt, nyomtam a gázkart, a gép elindult. Amikor el akartam emelni az orrfutót, nem sikerült. Rápillantottam a gáz hő­mérsékletét mérő műszerre, s azon 780 helyett 650 volt, ebből tudtam, nem indult be a gyorsító, a fáklya. Közben a leszállásfigyelő már közölte is, s utasított, szakítsam meg a felszállást. Visszavittem a szerelőkhöz a gépet, beültem egy másikba, s elindultam, csúcsmagasságot repültem... Nagyon megszerettem itt, sok minden ideköt, a parancs­nokaim, az idősebb pilóták,' a jó kollektíva, s egy kislány is... bűnüldözési osztályára helyeztek, ahol nyomozó, majd főnyomozói beosztás­ban dolgoztam. Ott azután sok min­dent megismertem, rengeteg ügyet vizs­gáltam. Majdnem egy évtizeden át dolgozott fáradhatatlanul, amikor ez év elején kinevezték a városi rendőrkapitányság akcióalosztálya vezetőjének. Mit takar ez a beosztás, egyáltalán mivel foglal­koznak, tudna-e egy jellemző esetet mondani? — Az alosztály 1984-ben alakult, célja: a bűnmegelőzés. Ezt különböző módón próbáljuk elérni, az ismert bű­nözőket állandóan ellenőrizzük, a napi eseményeket figyelemmel kiséljük, s a pillanatnyi operatív helyzetnek megfe­lelően dolgozunk, nyújtunk segítséget a társ alosztályoknak. Eredményesen tevékenykedünk a bűnözők elfogásá­ban, a lumpen elemek, a közveszélyes munkakerülők kiszűrésében, a büntető feljelentések megtételében. Egy példa erre: a közelmúltban sorozatos gepko- csi fel törésekről kaptunk jelentést Kecs­keméten a Széchenyi- és a Leninváros- ból. Figyelőszolgálat során nyomozó­ink egy Wartburg személygépkocsit ve­zető férfit, Szabó József izsáki lakost igazoltatták, aki nem tudott kellő ma­gyarázatot adni, mit keres Kecskemé­ten a Lenin városban. Ezt követően vet­tek észre a közelben egy feltört Wart­burg gépkocsit, amelyet a tettes nem tudott elvinni a kormányzár miatt. A következő napon a Szolnoki útról loptak el egy Wartburgot. A körülmé­nyek azonos tettesre utaltak. Kimen­tünk Izsákra és az egyik tanyában ép­pen tetten értük Szabó Józsefet, amint a lopott kocsi átfestésével foglalko­zott ... Kubicsek százados, bár 38 éves, nős, két gyermek apja, mégsem hagyta abba a tanulást. Meg 1982-ben beiratkozott a szegedi jogtudományi egyetemre, s novemberben teszi le az államvizsgá­kat. Szakdolgozatát már elkészítette, témája szorosan összefügg munkájá­val. A pártnak 1976 óta tagja, volt KISZ-títkár, s áthelyezéséig a párt- alapszervezet titkári funkcióját is be­töltötte. — Valóban tudatosan készültem a rendőri pályára. A nagyobb tudás, a több tapasztalat megszerzése úgy vé­lem, nemcsak a mi, de minden Avatá­sát szerető ember számára elengedhe­tetlen, önmagunkkal szembeni követel­mény ... írta és fényképezte: Gémes Gábor KIÉ A PARK ÉS KINEK NINCS VIZE? Aszály a Hunyadivárosban A Mátyás körút és a Serleg utca sarkán megépült egy U-alakú társasház. A sarokrészeken és a közrefogott területen több mint kétezer négyzetméter parko­sítható — parkosítandó — tér van. Most elhanyagolt, gazos a terület, a lakók azonban parkot szeretnének itt kialakítani. Ennek érdekében vállalják a társadal­mi munkát is. Elhatározásuk okozta a bonyodalmat. Mert végül is, ha úgy tesznek, mint nagyon sok kecskeméti emeletes ház lakói, vagyis bezárkóznak lakásaikba és eszükbe sem jut, hogy a társasház előtti hatalmas területet gondozni is lehet, iri sem derül egy-két dolog. Például nem derül ki, hogy a tervező vállalat—a Délterv — különös módon nem tervezett öntözőcsapot, s ezért a Dutép nem épített Az, hogy kinti csapot más emeletes házhoz sem terveznek, nem nyugtatta meg a lakókat. ■T**~ ff fíffjfT J • Egyelőre így néz ki a szóban forgó fársasház és környéke. — A parkot öntözni kell, vi­zünk pedig nincs — állapítja meg a tényt Szabó Már­ton közös képvi­selő. — Azaz van egy kinti csa­punk. A Dutép külön vízórával épített egyet, ugyanis az épít­kezés ideje alatt is szükség volt víz­re. Át is engedné a lakóknak, ha a vízmű ezt engedélyezné. — S nem engedélyezi? Nem terme, aki fizessen az öntözésre használt vízért? A lakóközösség állná a vízszámlát is. A vízmű illetékesei az elutasítást azzal indokolták, hogy egy társasháznak nem lehet két vízórája, így a kinti csa­pot el kell bontani. Szekeres István, az Eszak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat főmérnöke pontosan meg is nevezi az okot. A 27/1975. sz. minisz­tertanácsi rendelet tiltja, hogy egy kö­zösségnek két vízórája legyen. Úgy tűnik, felesleges a társasház la­kóinak ügybuzgalma: a parkosítás megbukik az eggyel több vízórán. El kell bontani a meglévő kinti csapot, vizük tehát nincsen. Saját hálózatról? Egy új locsolócsap kiépítése igen költ­séges, s ezt a lakóközösség már nem tudja vállalni. Különösen, hogy nem is érti, miért kell másik, ha már van egy? Persze kérhetnék a tanács, közelebb­ről a közterületekért felelős városgaz­dasági vállalat segítségét. Kérték is, és kaptak is ígéretet, hogy a park kialakí­tásához növényeket ad a vállalat Vizet azonban nem. Pólyák Péter, A VGV igazgatója ezt azzal indokolja, hogy a műszaki osztály még nem vette tanácsi kezelésbe a területet, gondozására nem adott pénzügyi keretet, így nem tarto­zik a VGV hatáskörébe. Jelenleg nincs tehát pénz se új locsölócsap kialakítá­9 Van csap és még sincs? sára, se más megoldásra. Talán majd 1988-ban „s!.. ­Úgy tünik, a vállalatok nem készek még fölkarolni a lakossági kezdemé­nyezéseket, akkor sem, ha azok hosszú távon az ő érdekeiket is szolgálják. Egy kis rugalmasság a hivatalos szervek ré­széről — és szinte ingyen kapna a város egy gondozott parkot. Mintha az érin­tettek épp az ellenkezőjén munkálkod­nának annak, ami kívánatos volna. Ér­dektelenségükkel elveszik a kedvüket a társadalmi munkától még azoknak is, akik pedig hajlandóak tenni környeze­tük érdekében. A rugalmatlanságtól pedig már csak egy lépés, mondjuk a szemetes Lenin- város. Intő példa lehet lakóközösségek és intézmények számára egyaránt az ottani ABC környéke. Ez a terület min­denkié: az ott lakóké, az ABC-é, a To­ronyház étteremé — és nem utolsósor­ban a városgazdasági vállalaté, mégis elhanyagolt és rendetlen. A sok bába között — úgy látszik — elvész a gyerek. Lám, az ott lakók nem ostromolják a városgazdasági vállalatot seprűért és lapátért, és pláne nem öntözöcsapért — eszükbe .sem jut gondozni a terüle­tet. T. M. Elegendő dió-, kevesebb őszibarack-csemete HAMAROSAN NYITNAK A FAISKOLÁK Néhány hét múlva, a lombhullást követően nyitnak a faiskolák tájé­koztatta Bora Tibor, a Kertforg Kft. főosztályvezetője a népfront szerveze­tében működő országos kertbarátklub tagságát a napokban. A Kertforg Kft-, hez tartozó gazdaságok körülbelül 2,7 millió gyümölcsfaoltványt állítanak elő évente. Ez a hazai termeíés 90—95 szá­zaléka. Ebből a mennyiségből 1,4 mil­lió jut a hazai kiskertekbe, 500 ezer a nagyüzemi telepítésekre és 800 ezer ex­portra. Jelenleg az országban 450 el- árusitóhelyen kínálják a vásárlóknak a gyümölcsfaoltványokat, bogyós gyü­mölcsűéket, szőlő-szaporítóanyagot, dísznövényeket. Mint a tájékoztatón elhangzott, őszibarackoltványból már a múlt év­ben is kevesebbet kínáltak a szokásos­nál, s idén sem várhátó változás. Lé­nyeges kínálatjavulásra csak a követ­kező években számíthatnak a kertész- kedők. Szelídgesztenyéből és málna- sárjból sem lesz kellő számban a fais­kolákban, de a többi gyümölcsfajból, szőlőoltványból és gyökeres vesszőből, dísznövényből viszont megfelelő vá­laszték és mennyiség kerül idén forga­lomba. Importot is igénybe véve gondosko­dott a Kertforg Kft. arról, hogy a jövő­ben elegendő alanycsemete álljon a szemzést, oltást végző gazdaságok ren­delkezésére. A Gyümölcs- és Dísznövénytermesz­tési Fejlesztő Vállalat idén még az évek óta hiánycikknek számító dióoltvány­ból is elegendő mennyiséget kínál. Ez a vállalat sokat tesz az utóbbi időben a konténeres gyümölcsfaoltványok for­galmazásáért is. A fajtaválasztékot te­kintve leginkább csak a szilvából kínál­nak majd a faiskolák néhány új, nagy gyümölcsű fajtát, s korlátozott meny- nyiségben új szőlőfajták is megjelen­nek. Egyre több fogy a Magyarorszá­gon még újdonságnak számitó Gloster almafajtából és változatlanul nagy a kereslet a ribiszke és a köszméte keresz­tezéséből előállított Josta és Rikő nevű fajták iránt. A tájékoztatón szó volt arról is, hogy ha a kertbarátklubok időben jelzik a tagság igényét, és egyszerre rendelik meg a gyümölcsfaoltványokat, bogyósokat, szőlő-szaporítóanyagot, dísznövénye­ket, akkor egyszeri szállítással, kedvez­ményes áron és biztosabban juthatnak hozzá a telepíteni kívánt növényekhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents