Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-25 / 226. szám
1987. szeptember 25. • PETŐFI NÉPE • 5 BAJAI FINOMPOSZTÓ REFORMOK KELET-EURÓPÁBAN A struktúraváltás színe és fonákja A napokban részt vettem azon a megbeszélésen Baján, a Finomposztó Vállalatnál, ahol a gyár vezérigazgatója, az irányítók szűkebb stábja, illetve a város vezetői, Papp György, a városi pártbizottság első titkára és Kincses Ferenc, a városi tanács elnöke volt jelen. Ebből az alkalomból Horváth Máté vezérigazgató néhány olyan kérdést tisztázott, amelyek már nemcsak város- és megye-, de országszerte is felkavarták a kedélyeket, s kirívóan rossz példaként emlegetik őket. (Erről lapunkban már júliusban írtunk.) S hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja a napi sajtóban azóta megjelent több írás. Ennek nyomán pedig elindult a szóbeszéd arról, hogyan számolja fel önmagát a vállalat, a Hitelbank miképpen tagadott meg új hiteleket, s négyszáz dolgozó nem tudja, mi történik velük az elkövetkezendő hónapokban, nekik úgymond a vállalatnál megszámlálták napjaikat. Kártolt fonal és konfekció A vezérigazgató egyebek között elmondta; hosszú évek óta foglalkoztatja a gyár vezetőit, de a munkásokat is az átszervezés, a hatékonyabb gazdálkodás feltételeinek megteremtése. Kellene váltani — mondták, s június elején letették az asztalra a programot, amelyben meghatározták az átszervezés, a szerkezetváltás tennivalóit. A vezetői * testületi ülés után még nem született döntés.a tervet három napon át szinte éjjel és nappal — három műszakban dolgoznak az üzemben — ismertették a vezetők a dolgozókkal. A fogadtatás jó volt, de természetesen akadt aggódó, félő vélemény is, hiszen a 64 év óta gyártott kártolt fonal — igaz, veszteséges — kultúráját, technológiáját szüntetik meg. Ám csakis ebben és a termék-, illetve termelésszerkezet váltásában látja a vállalat fiatal vezetése a gondok megoldását. Mi a kiút? Erre is választ adott a vezérigazgató, ugyanis a kidolgozott program ezt részletesen és pontosan meghatározza. Ennek megértéséhez, a kibontakozás útján megtett első lépésekhez a legjobban egy példa viszi közelebb az olvasót. A vállalat 2700 dolgozója 1982-ben 7,5 millió méter szövetet és 600 tonna fonalat állított elő veszteségesen. Ebben az évben 1900-an dolgoznak, s eddig 5 millió méter árut —ebből 1 millió métert maguk dolgoznak fel, 500 ezer darab konfekcionált termékké —, s 1500 tonna fonalat állítanak elő. A termelés során nem volt veszteségük, alapkiesésük, sőt jó adósok maradtak, ugyanis a felvett hiteleket visszafizetik. Jelenleg piaci pozíciójuk is jó, hiszen kártolt fonalból a gyár- . tottnak a dupláját is eladhatnák. Új név, új szerkezet A veszteség okait is elemezte Horváth Máté. Köztudomású, hogy importanyagból dolgoznak, s 1982-ben egy dollárért 34, az idén már 100 forintot fizettek. Drágult az alapanyag, ugyanakkor a gyár 5 év alatt csupán 9 százalékkal emelte, emelhette gyártmányainak árát. Növekedtek az előállítás költségei is, ugyanakkor nem emelkedett a termelékenység. Logikus, ezt tovább tartani nem lehetett, váltani kellett, módosítani a pályát. Ennek a lehetőségét még ha olykor fájdalmas is, meg kellett teremteni, s kisebb, szelektívebb fejlesztés megvalósítását tűzték ki célul. A szerkezetátalakítással egyidejűleg belső szervezeti korszerűsítést is végrehajtanak, az üzemek nyereség- központként működnek majd, s átrendeződik a teljes termelési, irányítási struktúra. Még a gyár nevét is megváltoztatják. A Finomposztó Vállalat új neve Bajatex lesz. Mi az igaz a kiárusításból? Semmi! Bár 1984-ben a vállalat eladta bácsalmási üzemét, ugyanakkor létesített ott egy konfekciógyárat, amelynek duplájára nőtt a létszáma. Azóta létrehoztak Vaskúton és Madarason is egy-egy konfekcióüzemet, amelyekben száznegyvenen találtak munkát. A 7600 négyzetméteres szövőcsarnokot szeretnék — nem eladni —, hanem valakivel közösen hasznosítani, és ebben az évben az 50 millió forintot kitevő alapanyagkészletet, amelyet eddig a szabad ég alatt tartottak, végre tető alá vinni. S most érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiért sokan kígyót-békát kiáltanak a gyár vezetőire. Az természetes, hogy csökken a vállalat létszáma, de ez arányaiban nem lesz számottevő,' s nem egyik napról a másikra történik. Néhá- nyan — nem tudni miért — dramatizálják a helyzetet, s arról sustorpgnak, hogy sok embernek kezébe adják majd a munkakönyvét. Az igazság az, hogy a dolgozók választhatnak: belső átszervezéssel más munkakörbe kerülve átképezhetik magukat, vagy aki közel áll a nyugdíjkorhatárhoz — s már nem tud, vagy nem akar az átképzésben részt venni —, kérheti korkedvezményes nyugdíjaztatását, vagy más vállalathoz közvetítik ki. Ezt szeptember 30-ig minden érintett dolgozóval közük, s azt is, milyen munkára szeretnék beosztani. A 400 munkás elbocsátására szóló információk már csak azért sem helytállóak,, mert az év elejétől — a három műszak és a bérszínvonalszabályozás miatt — 260-nal csökkent a létszám, s ha további négyszáz dolgozóval kevesebben lennének, nem tudnák megoldani termelési feladataikat. Egészen biztos, hogy érzelmileg nehéz megválni a 30—40 éves munkahelytől, munkatársaktól, gépektől. Eltérés a megszokottól Nem érdektelen szót ejteni a félév termelési, gazdálkodási eredményeiről sem. Az adósságállomány már elérte a 30—35 milliót. Ennek ellenére a gyár vezetői bíznak abban, hogy az évet veszteség nélkül zárják. Ez nem megalapozatlan, ugyanis az első félévben 28 miUió forinttal több volt a bevétel, mint az előző év azonos időszakában, a termelékenység 8 százalékkal növekedett, s jelenleg még 40 százalékkal több befejezetlen termékük van, mint tavaly ilyenkor. A városi vezetők véleményének sum- mázata is idekívánkozik: Baján és környékén téma a Finomposztó Vállalat, amelynek gondjait, vajúdását a párt és a tanács vezetői megértő figyelemmel kísérik. A gyár vezetői megfelelően, széles körben, a munkáskollektívákkal közösen döntöttek, határozták meg a tennivalókat. A szerkezetváltás valóban nagy ügy, kihat a létszámgazdálkodásra, megkívánja az átképzést, az átirányítást, megváltoztatja az irányítás és gyártmányfejlesztés struktúráját. Gyakorlatilag új,helyzet alakult ki, amely eltér a megszokottól, s ebből adódnak a félreértések, a tájékozatlanságból pedig a pletykák. A párt- és a tanács vezetői az átszervezés, a hatékonyabb gazdálkodás, a kibontakozás mellett állnak, s ehhez a külső feltételeket igyekeznek megteremteni. Gémes Gábor A Beijing Revue című újság szerint azonban mintegy 15 éve az akut energiahiány okozott nehézségeket. Bár az, utóbbi években erőfeszítések történtek ennek enyhítésére, Kína energiamérlegét jelenleg még mindig évi 45—50 milliárd kWh hiány jellemzi. Az ország óriási nyers- és fűtőanyag-, energiahordozókészletekkel rendelkezik. Szénből 600 milliárd tonna, nyersolajból 10 milliárd tonna, földgázból pedig 6500 milliárd tonna a feltárt készlet. A kinai folyók 680 milliárd kWh vízierőt jelentenek. Mindez arról tanúskodik, hogy az energiaellátás nehézségeit nem az alapanyagok hiánya, hanem az okozza, hogy az energiagazdaság fejlesztése elmaradt a termelés növekedése mögött. Jellemzésként: olyan energiaigényes iparágakat, mint a fém- és vegyipar, erőteljesen fejlesztettek anélkül, hogy azt a rendelkezésre álló energiamennyiséggel egyeztették volna. A problémát csak növeli az energiahordozók alacsony kihasználtsági foka. Külön nehézséget jelentenek a nagy távolságok: a nagyhozamú szénbányák északon, az ipari központok pedig délen vannak. A feladat tehát adott: fokozni a szén, olaj és földgáz felszínre hozását, növelni a vízi energia hasznosítását és gyorsított ütemben fejleszteni az atomerőművek építését. Jól képzett szakemberek irányításával, korszerű technikával és berendezésékkel kívánják növelni az energiatermelő üzemek hatékonyságát. 1986-ban már jelentős változások kezdődtek: 18,6 százalékkal többet ruháztak be az energiagazdaságba, mint egy évvel korábban. Az első eredmények máris jelentkeztek: az elektroenergia-termelés 8,5 százalékkal, a szénfelhozatal 7 százalékkal, az olajkitermelés 4,6 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Ugyanezen idő alatt az atomenergia-kapacitás 6000 MW-tal nőtt. Az idei év első felében a fejlődés tovább fokozódott. Nem megalapozatlanok tehát azok a remények, hogy az energia- gazdaság hamarosan elfoglalja majd az őt megillető helyet a kínai népgazdaságban. Gáti István. Műszaki vezetőnek keresünk vas- és fémipari tevékenységhez, export- és hazai munkákhoz gépészmérnököt és egyéb műszaki munkakörökbe további gépészmérnököket azonnali belépésre. KEFE-, SEPRŰ-. FA- ÉS VASIPARI SZÖVETKEZET Lajosmizse, Széchenyi u. 16. Tel.: 76/22-156. 2431 éves terv (1981— 1986) során jelentősen fejlődött a kínai népgazdaság. A mezőgazdasági és ipari termelés évi átlagban 10 százalékkal nőtt, a fogyasztás megduplázódott. Ez tette lehetővé, hogy a jelenlegi ötéves terv végén, 1990- ben az ipar és a mezőgazdaság termelése kétszerese lesz a tíz év előttinek. KÍNA Az elmúlt otEnergiaéhség t A leshani atomerőmű vezérlőterme és vízi erőmű Goizhouban. m. Nemzeti jelleg és közös vonások Van-e közös vonása azoknak a gazdasági reformtörekvéseknek, amelyek meghatározhatják több szocialista ország gazdaságának aculatát a kilencvenes években? Melyek azok az azonos gondok, amelyeket Moszkvában, Varsóban, vagy Szófiában Szeretnének megoldani ahhoz, hogy hatékonyabbá váljék a tervezés, rugalmasabbá a gazdasági irányítás? A reformok „nemzeti jellegűek”, mégis közös jellemző, hogy mindenütt igyekeznek a központi feladatokat ötvözni a vállalatok önállóságával. Ez abból a felismerésből fakad, hogy több ezer termékféleség központi tervezése már nem felel meg a kor követelményeinek, az országok jelentős mértékben csökkenteni szándékoznak tehát azt a termékkört, amelynek esetében központi terv szabja majd meg a feladatokat. Önállósodó vállalatok A tervezés — általánosítható elvként — stratégiai feladatokat jelöl majd ki, a legfontosabb prioritásokat, az ország legfőbb szociális és gazdasági fejlesztési céljait határozza meg. Mindez azt jelenti, hogy a tervhivatalok, minisztériumok megszabadulnak a „másodlagosnak’’ tekintett tervmutatók aprólékos kidolgozásától, és nagyobb teret hagynak a vállalatok számára leginkább megfelelő tervváltozat megvalósítására. Az átállás több évet vesz majd igénybe Prágában (ahol most folyik a vita a vállalati törvénytervezetről), Varsóban (ahol most indul a reform hosszabb időre szóló második szakasza), vagy Moszkvában, ahol a konkrét reformokat készítik elő. Az átmeneti időszakban tehát — mint ez a szovjet javaslatokból is kiderül — még a termelés felét, kétharmadát állami megrendelésekben rögzítik majd, a vállalatok jelentős része még a régi körülmények közt fog tevékenykedni. Több szociaüsta országban — a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában — bírálják az irányítás „ötletszerűségét”, gyakori beavatkozásait — ezt a gondot stabil, a vállalatoknak perspektívát nyújtó tartós normatívák rendszerének kiépítésével kívánják orvosolni. Sehol sem konfliktusmentes feladat persze a változásokkal járó feszültségek feloldása — s talán a reformtörekvések egyik legfontosabb vonása az a mód, ahogyan a közgazdászok nyíltan foglalkoznak napjainkban ezekkel a kérdésekkel. Nem hallgatják el Bulgáriában, vagy Prágában sem azt, hogy fájó pont a vállalatoknak a normatívák kialakítása. Ma még a vállalatok nyereségét a minisztériumok szándékuk szerint központosíthatják — a Szovjetunió esetében egyes területeken akár 90 százalékban is — ezzel módjukban áll egyes termelőket mesterségesen nyereségessé tenni, életben tartani. A mérce: a világpiac Az egységes nemzeti, vagy ágazati szabályozók viszont automatikusan rangsorolják a vállalatokat: nem volna mentsvár az elmaradó vállalatok számára, amelyet az adott esetben tönkre is tennének. Aganbegjan professzor Lengyelország, Magyarország és Kína példáját említette annak kapcsán, hogy a Don-medencében 30 olyan bánya is van, amely nagy ráfordításokkal dolgozik, mégis keveset termel. Ha bezárnák ezeket a bányákat, a felszabaduló pénz beruházásával kétszer annyi szenet lehetne másutt kitermelni — mondta a tudós, utalva a dinamikusabb tőkemozgás és a dolgozók munkahelyváltoztatásának szükségességére. A reformok egyik központi kérdése a veszteséges vállalatok átalakítása, adott esetben a felszámolása, a másik, hogy mi legyen az évtizedekig mesterségesen alacsony szinten tartott árakkal, amelyek eltorzították a gazdaságok működését. Jellemző az is, hogy a legtöbb szocia- Usta országban mérsékelni kívánják az árak állami szubvencionálását, mert a reálistól elszakadó, viszonylag olcsó termékek, tüzelőanyagok pazarláshoz vezetnek, az árak alacsony szintje gátolja a hatékony, célszerű felhasználást, elleplezi, hogy milyen hátrányokkal jár az elavult technológia továbbélése. Valentyin Pavlov, a szovjet Állami Árbizottság vezetője például elmondta, hogy a támogatások leépítése áremelésekkel fog járni, de a fogyasztók életszínvonalát megvédik, mivel a bérek, a nyugdíjak és a társadalmi juttatások növelésével kiegyenlítik majd az áremelkedés jövedelemcsökkentő hatását. E szándék közös vonás az árpolitika módosításakor, csakúgy mint az, hogy a világpiaci árak szolgáljanak az árképzés alapjául. Nyíltság és bírálatok Az átmeneti időben persze — a Szovjetunióban a jövő évtized elejétől kezdődően — jellemzőek maradnak a vegyes árak. E szerint központilag határoznák meg az üzemanyagok, nyersanyagféleségek árát, viszont a feldolgozóiparban a vevő—eladó alkujára bíznák az árakat. A nyíltság „nemzetközivé válásának” jele, ahogyan közgazdászok a gazdaságirányítás változásával szembeni ellenállás kérdéseivel foglalkoznak. Szófiában, Prágában, akárcsak Moszkvában a vezetők, közgazdászok a régi szemlélet egyik jellemző túlélési formájaként említik azt, hogy az új jelszavak hangoztatása mellett folytatódik a régi gyakorlat. A Moszkovszkije Novosztyi írta a napokban, hogy a régi struktúrában érdekeltek szavakban ugyan támogatják a vállalatok teljes önelszámolását, azt, hogy a termelők saját belátásuk szerint gazdálkodjanak az adózás utáni nyereséggel, de a következő befizetési rést olyan magasan szabják meg, hogy a vállalatok már nem sokra mehetnek a megmaradó összegekkel. Ez a gyakorlat veszélyezteti az átépítés sikerét — szögezte le a lap. Az SZKP PB erre a visszahúzó jelenségre figyelve tette közzé állásfoglalását, és szögezte le ismét azt, hogy a reformok sikeréhez a központi szerveknek kell megteremteniük a szükséges feltételeket, neki kell a vállalati gazdálkodás számára stabilitást, tisztánlátást teremteni, hogy a vállalatok nyereségesen tevékenykedhessenek az egész társadalom érdekének megfelelően. Marton János korszerűsítik A FELDOLGOZÓ ÜZEMET A MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁG Kapcsolatok a környező gazdaságokkal A gazdálkodás veftikáüs fejlesztése már régebben megfogalmazódott, más szóval a termények végtermékként történő értékesítésével már húsz évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni. Ekkor alapozták meg a ma már jelentős termelési értéket képviselő feldolgozó üzemrészt. Fráner László, az üzemrész helyettes vezetője elmondja hogy megszervezték a gabona fogadását, tárolását, őrlését. Mellesleg itt van az ország egyetlen szövetkezeti tulajdonban levő malma. Naponta 15 tonna gabona őrlését végzik el a század elején gyártott magyar gépekkel. Saját sütőüzemükből naponta 5—6 ezer kiló kenyeret szállítanak a kiskereskedelmi üzletekbe, ezenkívül többféle péksüteményt.- Hozzákezdtünk a sütőüzem bővítéséhez. korszerűsítéséhez. A magyar • Épül az új sütőüzem, amelyet a jövő év kemencéket felváltjuk a korszerűbb, hatékonyabb NDK gyártmányú alagút rendszerű sütödével. Ehhez kevesebb munkaerő kell. Lehetővé váük a termelékenység növelése és a választék bővítése, — tájékoztat az üzem helyettes vezetője. Táptakannány-feldolgozással is foglalkoznak. A saját állatállomány ellátásához azonban szükséges, hogy a gabonaipartól granulált takarmányt szerezzenek be. A 600 hektár erdőterületük hasznosítását segíti a fafeldolgozó üzem. Gönközepe táján adnak át. gyölegeket, gyümölcscsomagoló ládákat készítenek, egyebek között 2500 köbméter nyárfát dolgoznak fel. — Folyamatos feladatnak tekintjük a feldolgozó ipar további fejlesztését. Hatékonyabb technológiával tovább csökkentjük a szükséges kézierőt, keressük a feldolgozás újabb lehetőségeit — hangoztatja Fráner László. Jelentős együttműködést alakítottak ki a környező mezőgazdasági nagyüzemekkel. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetnek két szárító üzeme van, ezek jobb kihasználását segítik azok a megállapodások,' amelyet a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdasággal, a Kossuth Termelőszövetkezettel kötöttek. Vállalták, hogy segítséget nyújtanak a terményszárításban, és a magtisztításában más mezőgazdasági üzemeknek is, igy a kecskeméti Törekvés, a szentkirályi Egyetértés, a lajos- mizsei Kossuth szállítja ide terményeit. Ottjártunkkor éppen a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet napraforgómagot szállított szárításra. Nyolcszáz hektáron termelt napraforgót a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet. Mint a Bácsalmási Napraforgó Termesztési Rendszer tagja, a legjobb szaporító anyagot vetette. Ennek is köszönhető, hogy a tervezettnél magasabb a hektáronkénti átlagtermés. Szállítanak az itt termett olajos magból nemcsak a hazai feldolgozó iparnak, hanem csehszlovák és NDK exportra is. K.S. 8 A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetből megérkezett a napraforgó tisztításra és szárításra. (Tóth Sándor felvételei) A szeszélyes időjárás nem veszélyezteti a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet anyagi alapjait. A vezetők számítása szerint a veszteséges üzemágak okozta kieséseket máshonnan többletterméssel pótolják. Az idén például nem volt kajszitermés, de jóval több termett meggyből. Kevesebb búzát arattak a tervezettnél, de a vártnál magasabb a napraforgó hektáronkénti hozama. Az energiaárak emelése több millió forint kiadással növelte a termelési költségeket, ezt is igyekeznek pótolni, többek között a feldolgozó üzemágak hatékonyságának növelésével.
