Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

1987. szeptember 24. t PETŐFI NÉPE • UTÓVÉDHARCOK — VAGY A MEGÚJULÁS KEZDETE • • Hány Oregcsertő van? A Józan Élet és a jövő 9 Az italbolt, ha nyitva van, sohasem üres. Jelenleg még csak itt lehet kapni fagylaltot. A Kisköröst Kalocsával Összekötő or­szágút elkerüli a jóformán csak egyetlen hosszú utcából álló falut, mint ahogyan nem érintette lakóit az utóbbi évtizedek fejlődésének számos eredménye sem. Öregcsertő házai nem viselik megukon az újnépies lakásépítés divathullámának fehérre meszelt hivalkodását, nagy ré­szük a sátortetős kockakorszak kezde­teiből való. Napjainkban mégis sokat beszélnek a községről, s mint ahogyan mondani szokás, van egy jó és egy rossz hírük. Utóbbi a felszámolás előtt álló termelőszövetkezet csődje, előző pedig — ez járta be a tömegtájékoztatás or­szágos csatornáit — az egyesületté iz­mosodó alkoholellenes klub helyi kezde­ményezésre történtmegalapítása. Van-e összefüggés a kettő között? A faluba érkező idegent pádon üldö­gélő hímzőasszonyok üdvözlik először, de az idős kerékpáros is előre köszön. A kocsma előtt három autó, s legalább féltucat bicikli. Mindez hétköznap dél­előtt. Embert egyébként nemigen látni. A századforduló táján a község határá­ban levő kétezer hold szántó kétezer embernek adott kenyeret, ma ezren ha vannak. Legalább húsz ház üres, sok­ban csak egy-egy özvegyasszony lakik. Az elmúlt évtizedekben kevesen váltak vezetőkké a helybeliek közül, ám a je­lenlegi tanácselnök, Vénné Vörös Ibo­lya Öregcsertőn született. Ami még megvan, — Önálló községi tanácsunk, isko­lánk, termelőszövetkezetünk van —g mondja a tanácselnök. — Mindhárom forgott már veszélyben, s a téeszt most alighanem elveszítjük. Évről évre vesz­teséggel gazdálkodtak, most valószínű­leg a keceli szakszövetkezetbe „olvad be” a vagyon. Földünk csak szántóföl­di növénytermesztésre alkalmas, de az utóbbi időben a gabonafélék árának alakulása nem tartott lépést a költsé­gek növekedésével. Az átállás nem lesz könnyű. Kecel már a Homokhátság­hoz tartozik, más kulturális közeg, a szőlő-gyümölcstermesztő kertészke­déshez szoktak, amelynek itt nincsenek hagyományai. Az ottani legényeket nem is olyan régen még bicskával vár­ták az itteni határban. Iparunk nincs, a téesz sajnos elmulasztotta a mellék­üzemágak fejlesztését is. Az iskolát már majdnem megszün­tették, de drága pénzen kellett volna utat építeni a szomszéd faluba a gyere­kek zavartalan átjárásához. Most a nyolcvan tanuló összevontan, öt\ osz­tályban tanul. Óvodánk is van, negy­ven gyerekkel. A község lakossága azonban csökken, megélhetés híján egyre többen költöznek Kalocsára, Ke- celre. Alkoholizmus vagy absztinencia? — Nem ^ válaszol Vénné Vörös Ibolya, mikor a klubra terelődik a szó. — Nem vagyunk absztinensek. De ren­dezvényeinken természetesen nincs al­kohol, s az is ellentmondás lenne, ha valaki egyszerre lenne klubtag és kocs­mai törzsvendég. Milyen céllal, s milyen körülmények között jött hát létre a kis közösség? A tanácselnök asszony szerint a kér­désre a legilletékesebbek, az elnök, a titkár és a volt elnök tudnának részle­tes magyarázattal szolgálni. A klubból egyesületté átalakult kollektíva elnöke Kunos Bálint levélkihordó lett, akitől maga az ötlet is származik. Napközben azonban a környéket járja, nehéz vele találkozni. A titkár Brandenburg Er­zsébet, az iskola igazgatóhelyettese: — Szerintünk ma óriási iváskény- szer nehezedik azokra is, akik nem kí­vánják az alkoholt. Előfordult, hogy a községből színházlátogatást szervez­tünk Budapestre, de néhány hangosko­dó nyomására a férfiak kocsmázással töltötték az időt, az előadásra el sem jöttek. Értelmes, közösségformáló programokkal ki lehet alakítani e ma­gatartásforma ellentáborát. 9 Brandenburg Erzsébet: Értelmes, kö­zösségformáló programokkal ki kell alakítani az önpusztító magatartás el­lentáborát. — Mi volt az oka, hogy a klubot . egyesületté szervezték? — Az alkoholellenes klubokat or­szágszerte általában gyógyult alkoho­listák alkotják. Mivel nálunk nem erről van sző, tapasztaltunk némi értetlensé­get a többiek részéről. Másik ok, hogy szeretnénk, ha alkoholmentes vendég­látóipari egység működne a községben. Mivel az áfésznek ez nem kifizetődő, nincs aki üzemeltesse. Mint egyesület jogosítványt kaphatunk erre is, s re­méljük, hogy a szeszmentes presszó rö­videsen megnyílik a művelődési ház­ban. Az igazgatóhelyettes szavait hallgat­va lassan kialakul a hallgatóban a véle­mény. A Józan Elet családvédő egyesü­let célja tulajdonképpen nem szűkül az alkoholizmus elleni küzdelemre. Na­gyobb fába vágták a fejszéjüket. A szélmalomharc helyett a mértéktelen szeszfogyasztás gyökerét támadni, s az Értelmes Élet alternatíváját nyújtani a lassú pusztulás helyett. De mi erről a kocsma közönségének véleménye? Legyen munkahely Az Afész italboltban ha nincs is telt ház, nem üresek az asztalok. Az új üze­meltető Csáti János, Kalocsáról jár ki naponta. ,-— Tudok az egyesületről — mond­ja. -jg- Nincs bajom velük, rendezvé­nyekre tőlem viszik az üdítőitalt. Nem, nem gondolom, hogy be kellene zár­nom a boltot miattuk. 'Szesz is fogy bőven, de amint látja, beállítottam egy fagylaltpultot is, pedig a szomszédos, régóta üresen álló húsbolt talán alkal­masabb lenne a gyerekek kiszolgálásá­ra. — Részegeken bukdácsolnak át az iskolások, ha fagyizni akarnak — veszi át a szót Morvái Lukács. — Mert a „józan klub” kiszorította a művelődési házból a presszót. Morvái előtt kóláspohár. — Adódtak problémáim az italo­zásból, ezért mostanában a szeszt mel­lőzöm — folytatja. — Nem vagyok tagja az egyesületnek, fekete bárány vagyok a faluban. Nézeteltérésem volt a tanáccsal az utcánk salakfeltöltése kapcsán. Értelmes beszédéből ítélve a fiatal­ember talán a közösségi élet egyik mo­torja lehetne öregcsertőn, de más ä .véleménye. v— Innen csak elköltöznek az embe­rek. Én a közeljövőben nősülök, Kece- len fogunk lakni. A fiatalokat ilyen klubokkal szerintem nem lehet meg­fogni. Jó diszkó kellene, és jövedelme­ző munkahely. — En kezdetben beléptem, de már nem vagyok tag — szól közbe az asz­talnál ülő Salacz Károly, miközben a második korsó sört kezdi kortyolgatni. 1— Eljártam a rendezvényekre, de sze­rintem túlzásba vitték az antialkoholiz- must. Ez az oka, hogy már csak száznál kevesebben vannak. A falut csak egy igazságosan fizető munkahely mentheti meg. Én tizenöt évig voltam középve­zető a téeszben, de prémiumot sohasem láttam, pedig a vezetők felvették a nagy pénzeket. Ha magunk nem teszünk valamit... Dr. Csáti András nyugalmazott jog­tanácsos, az egyesület felügyelőbizott­ságának elnöke nem jár az italboltba, lakásán beszélgetünk. — öregcsertőn több embert vitt már el az alkoholizmus, mint a két vi­lágháború — magyarázza nagy vehe­menciával. — Nem kívánunk abszti­nenciát, de azt értse meg mindenki, hogy részeges ember nem lehet az egye­sület tagja. Jól látja, aki azt feltételezi, hogy ez az egész alulról indult mozga­lom a község élniakarásának egyik bi­zonyítéka. Az elmúlt évtizedekben óri­ási szakadék tátongott a vezetők és a lakosság között. A téeszt hagyták tönkremenni, úgy, hogy például a most várhatóan leköszönő elnökről sem ál­lítható a legjobb indulattal sem, hogy antialkoholista lenne. Ha magunk nem teszünk valamit, eltűnik a térképről öregcsertő. Ki kell alaktani egy helyi közösséget, azokból, akik értelmesen akarnak élni. Persze a felemelkedésnek nyilván gazdasági feltételei is vannak — tette még hozzá. A címben megfogalmazott kérdés jo­gos. Hány öregcsertő van? Kettő. Az egyik, a kihalófélben levő, amelyik re­ménytelennek látja a jövőt. S a másik, amelyik megkapaszkodni próbál, meg­tenni mindent, ami tőle telik. Ők hoz­ták létre az egyesületet, s szervezték újjá a futballcsapatot. 1986-ban öt ittas járművezető ellen indult eljárás, ’87- ben még nem tapasztalt ilyet a körzeti megbízott. Ami talán a felfelé indulás első jele. Ám a két öregcsertő még nem fogott kezet. Sok múlik majd azon, hogy mennyire lesz vonzó az egyesület, s hogy megteremtődnek-e a felemelke­dés gazdasági feltételei. Bálái F. István FILANTRÓP Környezetvédelmi és Fűtéstechnikai Vállalat a Mindszenti út 14. sz. alatti raktárában szeptember 22—25-ig reggel 6—18 óráig, OLAJKALYHÁK, GÁZBOJLEREK, valamint egyéb FŰTÉSTECHNIKAI ALKATRÉSZEK eladását 25—50%-os engedménnyel hirdeti magán és közületek részére 2457 9 Vajon milyen öregcsertői jövőbe nőnek bele a mai óvodások? (Somos László felvételei.) VENDÉGÜNK VOLT: Nafissza Szadik, az ENSZ Népesedésögyi Alap igazgatója Szeptember elején dr. Nyitrai Fe- rencné államtitkár, a Központi Statisz­tikai Hivatal elnöke társaságában me­gyénkben járt dr. Nafissza Szadik, az ENSZ Népesedési Alap főigazgatója. A kirándulás során a neves vendég ellá­togatott Csengődre, hogy — a többi között — az alap támogatásával szer­vezett általános egészségvédelmi szűrő- vizsgálat helyi tapasztalatairól tájéko­zódjon. Másnap a megyeszékhely egészségügyi és szociális létesítményei­vel, valamint a város nevezetességeivel ismerkedett Nafissza Szadik. A pakisz­táni orvosnő — akit fogadott dr. Gaj- dócsi István, a megyei tanács elnöke is, — interjút adott munkatársunknak... — Mióta foglalkozik a világszerve­zet népesedési kérdésekkel? íAz első demográfiai szakbizott­ság 1946-ban alakult az ENSZ-nél. Feladata — a statisztikai bizottsággal együtt -*jj a tízévenkénti világméretű népszámlálás előkészítése, segítése volt. Igaz, már kezdettől foglalkoztak a születés, a halálozás, a vándorlás, az urbanizáció, valamint a népesség­előreszámítás kérdésével is. A forduló­pont 1966 volt. Ebben az évben szüle­tett a határozat: az összes ENSZ szerv­nek közre kell működnie a népese­désügy területén folyó továbbképzési, kutató, tájékoztató szolgálat nemzeti és regionális lehetőségeinek fejlesztésé­ben. A gyakorlati munka segítésére hozták létre 1967-ben a tagállamok és magánszemélyek önkéntes adományai­ból intézményünket, az UNFPA-t (United Nations Found for Population Activities). Pénzünkből mintegy 130 — többségében — fejlődő országban finanszírozunk programokat. Tőkénk jelenleg ISI millió dollár. — Milyen programokat támogat­nak? ; — A vállalkozásaink kezdetben csak adatgyűjtésre szorítkoztak. Ké­sőbb viszont, — ahogy emelkedett a támogatások összege — különböző szakosított intézményekkel társulva, a klinikai családtervezési osztályok léte­sítésétől, a szakmai továbbképzésen keresztül, a fogamzásgátlókkal való el­látásig terjedt. — Hogyan fogadják a kormányok az Önök segítségét? — Általában kérik az együttműkö­dést. Ennek persze előfeltétele, hogy mi elismerjük: minden államnak szuverén joga népesedésügyi politikájának ki­munkálása. Az is alapelv: a család nagysága mindenkor az egyedi mikro­közösség szabad döntésén múlik. Mi felvilágosítással, oktatással, az orvosi ellátás fejlesztésével segíteni kívánunk ott, ahol segítségünket nem veszik tola­kodásnak. Figyelmeztetjük a kormá­nyokat: lehetőleg annyian legyenek csak, amennyit el tud tartani a gazda­ság. Persze azt sem lehet feledni, hogy számos ország — mint példáid az önö­ké is — éppen az ellenkező problémá­val küzd: kevés gyerek születik és ked­vezőtlenül alakulnak a halálozási ada­tok is. Mi az ilyen jelenségek okait ku­tatjuk. Tehát az elmaradott ázsiai, afri­kai országokkal éppenúgy kapcsolat­ban állunk, mint például a közös piaci országokkal. — Thomas Mal thus óta számos el­mélet született a túlnépesedés problémá­járól. Sismondi, Lange, Kautzky és kő­vetőik állítják: világméretekben nem le­het befolyásolni a népességszám alaku­lását ... — Én pedig számos példát említhe­tek — Sri Lanka, India, Kína — ahol sikerült a kormányoknak elérni, hogy kevesebb gyerek szülessen,' mint né­hány évvel korábban. Kellett ehhez, hogy az anyákat iskolába küldjék, munkába állíthassák. Csökkenjen, vagy megszűnjön kiszolgáltatottságuk. Sajnos, a népességszám direkt növelé­sére még nincs példa. — Vajon földünk meddig képes még éltetni lakóit? — Vannak tartalékaink. Ennek elle­nére bizonyos, hogy a demográfiai problémák a következő század nagy kérdései közé sorolandók.' Most let­tünk ötmilliárdan. Kétezerre — számí­tásaink szerint — több mint hatmilli- árd ember él majd a földön. A jelzések szerint tízmilliárdnál fog a népesség­szám tetőzni, száz év múlva. Egyes ku­tatók 14—15 milliárd emberrel számol­nak a jövő század végére és bizonygat­ják: ez már „élelmezhetetlen” tömeg, vagyis katasztrofális lesz a túlnépese­dés. Mi — a tagországok támogatásá­val— éppen az „irányítható növekedé­sért” tevékenykedünk. — Milyen programot finanszíroz az alap Magyarországon? — A magyar kormány kérte, hogy támogassunk néhány halálozással, el­öregedéssel kapcsolatos vizsgálatot. Az első közös munka után kiderült: szá­mos olyan eredmény született, ámelye- ket — a többi érdekelt ország hasznára is — érdemes tovább vizsgálni. Ezért segítjük mi az egészségállapot-vizsgála­tokat itt az Önök megyéjében is. Az eredményeket majd Európa többi or­szágában és néhány távol-keleti or­szágban felvett eredménnyel hasonlít­juk össze. Reméljük, hogy hasznos ta­nulságokkal szolgál majd a közös mun­ka, amelynek befejezésekor szeretnénk itt, egy nemzetközi konferenciát ren­dezni, hogy egyeztessük tapasztalatain­kat, megfogalmazzuk a tanulságokat. Farkas P. József VÁLASZOLT AZ ILLETÉKES A szakszövetkezeti dolgozók szociális ellátásáról Lapunk egyik augusztusi számában „Meg nem váltott évek?” címmel írtunk a szakszövetkezeti dolgozók szociális ellátásáról. Egyebek között arról, hogy azoknak a nőknek és férfiaknak, akik 1990-ig nem érik el az 55., illetve 60. életévüket, és ugyanakkor nem lesz meg a 10 év szolgálati idejük, 1991. január 1-jétól a nyugdíjra jogosultságukhoz már 20 éves szolgálati időt kell felmutatniuk. Cikkünkre dr. Barát Gábor, az Országos Táfsadalombiz- tosítási Főigazgatóság főosztályvezetője válaszolt: — Közismert tény, hogy a mező­gazdasági szövetkezetek tagjainak nyugdíjjogosultsága folyamatos és kedvező változásokon ment keresz­tül. Ma már azonos a munkavi­szonyban álló dolgozókéval. Csu­pán egyes eltérésekről lehet beszél­ni. Mindezekkel nem ellentétes, hogy a cikkben említett kérdések — köztük a szakszövetkezeti tagok társadalombiztosítási helyzetét érintők — valós problémákat jelen­tenek. — Milyen előzményei voltak a jelenlegi helyzet kialakulásának? — A gondok sajátos történeti té­nyekre is visszavezethetők. Ilyen többek között a járadékra való jo­gosultság és a szerzett szolgálati idő éveinek ma is élő problematikája. Ismert, hogy a járadék az 1960-as évek gazdaságpolitikai döntéseinek eredménye. Ellentétben a társada­lombiztosítási nyugdíjjal, nem egy életút során végzett folyamatos munkára alapozott ellátás. A szö­vetkezetbe lépett időskorú, munka- képtelen személyeket kívánta anya­gilag támogatni. A csak tagsági vi­szonytól (nem szolgálati időtől) függő, nem járulékfizetésre alapo­zott ellátás összege egyébként kö­vette az értékmegóvás lehetséges keretei között a nyugdíjminimum összegét: a mai 2 ezer 550 forint mezőgazdasági szövetkezeti mini­mumnyugdíjhoz képest a mezőgaz­dasági szövetkezeti járadék 2 ezer 318, a növelt összegű munkaképte­lenségi járadék 2 ezer 438 forint. — Történtek további változások is? — A társadalombiztosítási sza­bályozás lehetővé tette, hogy az 1970-ben bevezetett szakszövetke­zeti nyugdíjrendszer keretében a ta­gok három előző évet szolgálati időként megválthassanak. Ezt kö­vette a növelt összegű járadékrend­szer bevezetése — önkéntes vállalá­son alapuló minimális járulékfize­téssel —, majd az 1983. évi módosí­tások lehetővé tették nyugellátásra jogosító szolgálati idő szerzését. — Nem egyszerű dolog követni e változásokat. Ezért fogalmaztuk meg cikkünkben a bonyolult feltétel- rendszerről való tájékozódás gondja­it éppúgy, mint a tájékoztatás esetle­ges hiányait. , ^-«Kétségtelen, hogy a szakszö­vetkezeti tagságnak viszonylag kis része élt a kedvező lehetőségekkel, többször felmerült az átmenetinek tekintett kérdések végleges rendezé­sének, általános intézményes meg­oldásának az igénye. Azonban azt is látni kell, hogy a jelenlegi szűkös anyagi forrásokból a járadékosok helyzetét kizárólag társadalombiz­tosítási intézkedésekkel nem lehet érdemben javítani. — Tettek-e valamit már eddig is mindezek érdekében? — Igen, a kezdeti lépések meg­történtek. A nyugdíjrendszer kor­szerűsítése során nehezen kerülhető el a járadékrendszer általános felül­vizsgálata. Emellett az alacsony összegű nyugdíjhoz hasonlóan ér­demi intézkedésekkel kell a már megállapított járadékosok helyze­tén segíteni. Ez utóbbinak szintén feltétele az is, hogy milyen összegű pénzügyi forrás áll majd rendelke­zésre. Hozzátartozik a kérdéshez még: a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa több alkalommal javasolta például, hogy az 1970 előtti, szakszövetkezetben töltött éveket — járulékfizetés mellett — szolgálati időként lehessen utólag megvásárolni. A javaslat érdemi ér­tékelése, illetve a megoldások ki­munkálása folyamatban van, s az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság várhatóan az év vé­géig kialakítja végleges álláspont­ját. V. Z. MINDEN FAJTÁBÓL TÖBBET KÍNÁLNAK Jó színvonalú vetőmagellátás Az őszi vetésű növények szaporító­anyagából megfelelő ellátást ígérnek a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vál­lalatnál. A kalászosok érésekor bekö­vetkezett aszály a vetőmagtermelésben nem okozott fennakadást. A magter­mő növények termésátlaga ugyan el­maradt a várttól, ám ezt ellensúlyozta, hogy a vállalat az elmúlt évinél is na­gyobb területeken termeltetett. Ennek eredményeként ezen az őszön az igé­nyelt mennyiségnél minden fajta mag­ból többet kínálnak a nagyüzemeknek. Kovács József, a vállalat vezérigaz­gató-helyettese arról tájékoztatta az MTI munkatársát, hogy az őszi vetésű növények mintegy száz fajtájának magját folyamatosan szállítják a gaz­daságokba. A legfontosabb őszi kalá­szosok 30 fajtáját kínálják, s a tavalyi­nál mintegy 20 százalékkal több, össze­sen félszáz fajtajelölt búzát, rozsot és árpát vethetnek az üzemek. Búzából a rendeléseken felül 40 százalék tartalék­kal rendelkeznek a vetés kezdetén. Csupán a GK Öthalom, a GK Zom- bor, a Mart on vásári 14, illetve 15-ös fajtákból nem tudják az igényeket ma­radéktalanul kielégíteni, mivel ezek csak nemrég kapták meg az állami elis­merést, és így az idén még kisebb terü­leteken szaporították. A szárazság legjobban az őszi árpát sújtotta: a szemek beszorultak, a csirák egy része is károsodott. Négy árpafaj­tát — a megfelelő feldolgozás, minősí­tés és fém zárolás után — a vetőmagot ellenőrző Növénytermesztási és Minő­sítő Intézettel együtt, mégis biztonság­gal ajánlhatnak a termelőknek. A vállalat az idén tovább javította a közvetlen kapcsolatait a nagyüzemek­kel és a termelési rendszerekkel. A rep­cét nagy területeken termeltető Nö­vényolajipari és Mosószergyártó Válla­lattal együttműködve, új, úgynevezett erukasav-mentes fajták köztermesztés­be adásával segítik a fajtaváltást. A szárazság okozta helyi vetőmaghi­ány pótlására a kalászosok szaporító­anyagának gyors átszállításáról is gon­doskodtak, együttműködve termelő partnereikkel. A vállalat készletei idén arra is lehe­tőséget adtak, hogy exportra is adja­nak vetőmagot. Az MTÄ Martonvásá- ri Mezőgazdasági Kutatóintézetével együttműködve új külföldi vevőre ta­láltak: kétmillió dollár értékű búzave­tőmagot küldtek Törökországba az itt­hon évek óta sikerrel termelt Mv—9 és Mv—12-es fajtákból. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents