Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
I 1987. szeptember 17. • PETŐFI NÉPE 9 5 AZ ELŐRELÉPÉS FELTÉTELEI: Dr. Szűcs Kálmánnal a termesztés múltjáról, a tapasztalatokról s a jövőbeni tennivalókról beszélgettünk. — Hazánkban két tájkörzetben, Kalocsa és Szeged környékén alakult ki fűszerpaprika-termesztési kultúra. Mi ennek az oka?- Elsősorban a mikroklimatikus szempontokat említem. Ebben a két körzetben az évi napfényes órák száma meghaladja a kétezret, a vegetációs időben az átlaghőmérséklet 17 fok fölötti. Másrészt a talajadottságok megfelelőek, különösen a Duna mentén. A termesztéshez optimálisnak mondható körülmények vannak, csupán a csapadékot kell pótolni. Kalocsán létesült az első fűszerpaprika-kutató állomás — amelyet a szegedi követett —, a hetven évvel ezelőtt megkezdődött nemesítés a tájkörzetekben a paprikatermelés fellendítését szolgálta. Az itt élő emberek nagy tapasztalatra tettek szert. Az 1950-es évektől a térségben szerveződött nagyüzemek ugyancsak fölkarolták e fűszernövény termesztését. Feldolgozók is e két területen létesültek. — Az 1960-as évektől nagyüzemi növénnyé vált a paprika. Napjainkra ismét a kistermelés dominál.- Nagy változást okozott a termesztéstechnológiában a fűszerpaprika nagyüzemi termesztése. A kézimunka-igényes növényt a teljes gépesítésre alapozott szövetkezetekben, állami gazdaságokban kívánták meghonosí- _ tani. Sok haszna is volt ennek a folya- matnak. Egyebek között a helycevetén! ses fajták kinemesítése és technológiájának kidolgozása. De ide sorolható a talajelőkészítés és a növényvédelem telJobb színanyag, tisztább őrlemény Dr. Szűcs Kálmán (63 éves) a magyar fűszerpaprika-termesztés és kutatás doyenje. Tudományos munkássága 40 esztendeje kötődik e fűszernövényhez. 1947-ben írta a fűszerpaprika-termesztés témaköréből egyetemi doktori disszertációját, később kandidátusi fokozatot is szerzett. 1949—62 között a Mezőgazdasági Minisztériumban az ipari és fűszernövények termesztésének, majd a tudományos kutatásnak az országos irányítását bízták rá. Járt Peruban is, ahol már három-négyezer évvel ezelőtt ismerték ezt a növényt, s az őshonos fajtákból többet behozott a nemesítés genetikai alapjához. Munkásságát több kormánykitüntetéssel ismerték el, megkapta az Április 4. Érdemérmet is. A MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetének főigazgatójaként ment nyugdíjba. Jelenleg is aktívan tevékenykedik, mint egyetemi tanár átadja ismereteit a fiataloknak; a Magyar Agrártudományi Egyesületben — amelynek alapítótagja — az alelnöki tisztséget tölti be. jes gépesítésének megoldása. A kutatómunkában, az új technológiák kifejlesztésében több szövetkezetnek — közöttük a fajszi Kék Dunának, a mi- hályteleki Uj Életnek — nagy érdemei vannak. Nőttek a hozamok, míg 1960- ban négy tonna volt a hektáronkénti átlagtermés, a hetvenes évek közepére ennek duplája lett, napjainkban pedig a legjobbak 10—15 tonnát takarítanak be egy-egy hektáron. — A betakarítás gépesítéséről már nem ennyire kedvező kép vázolható.- Kétségtelen, máig megoldatlan, azonban erről sem szabad lemondani, meg kell alkotni azt a gépet és fajtát is, amely erre alkalmas. Egyébként 1980- ra bebizonyosodott, hogy a jelenlegi fajta és technológiai színvonal mellett a fűszerpaprika termesztéséhez a nagyüzemi körülmények nem mindenben alkalmasak. Elsősorban az ápolás és a szedés továbbra is kézi munkát igényel. A kézzel szedett paprika minősége lényegesen jobb. A cső nem sérül, így másodlagos gombafertőzés nem következik be, ugyanakkor csak a teljesen érett, bepirosodott termést szedik le. — Az utóérlelés során bepirosodik a paprika... — De nem mindegy, hogy mennyi színanyag halmozódik fel benne. A zölden szedett is piros lesz, de a festékanyag-tartalma rendkívül kevés, sőt íz- és zamatanyagai sem alakulnak ki úgy, mint amikor a szántóföldön megérik. Nem beszélve a nagyüzemi szárítás tetemes költségéről. A kutatások során bebizonyosodott, hogy az érett piros csövek leszedését követően 4—i-ődíét utóérlelési idő alatt a napfény és meleg hatására alakulnak a legjobb beltartalmi értékek, a szín- és ízanyagtartalom. — A termesztéstechnológiában szükségesnek tart módosításokat? — Mindenekelőtt fontosnak tartom, hogy a két történelmi tájkörzetben termeljék meg a paprikát, bizonyíthatóan itt legjobb a termés minősége. Fontosnak tartom az öntözéses termesztést, a biztonságos és magasabb hozamok elérése érdekében. Természetesen nem szabad „megzabáltatni” vízzel a paprikát, mert akkor laza szövetszerkezetű lesz, ami a minőségi gondok egyik forrása. A szemenkénti vetést, valamint a szedésidő meghatározását ugyancsak a javítandók közé sorolom. — Az elmondottakhoz vannak megfelelő fajták? — Részben, éppen ezért a korai érésű, nagyobb színanyagtartalmú és hozamú fajták nemesítését, illetve termesztését kell előtérbe helyezni. A paprikát a szeptember végi, október eleji fagyok károsítják, ezt korai érésűekkel el lehet kerülni. A magyar paprika versenyképessége már a termésnél eldől, elsősorban a minősége és a termesztés teljes költsége a meghatározó. — Milyennek tartja a feldolgozást, az őrlemény gyártását? — A paprikamalmok képesek kiváló minőségű termék gyártására, de nem tartom megoldottnak a féltermék tárolását, valamint az utóérlelést; az energiatakarékosabb módszerek még hiányoznak. A termálenergia kihasználását például a Röszkei Kossuth Tsz gyakorlata nyomán követhetőnek vélem. A minőség a legfontosabb a világkereskedelemben, csakis akkor képzelhető el pozíciónk javulása, ha a színanyagtartalomban, valamint az őrlemény tiszta*, ságának javításában előre tudunk lépni. < Csabai István MÚZEUM KALOCSÁN • A századfordulón még tizenhét ilyen hajómalom őrölte a paprikát, a Dunán úszva Hartától Fajszig. Sajnos, ma már csupán ez a kicsinyített makett idézi az akkori hajómalmok emlékét. 9 Összeállítás a fűszerpaprikából készült termékekből. 9 Egy régi paprikatörő A hazai paprikatermesztés, feldolgozás és kutatás történetét mutatja be Kalocsán a Paprikamúzeum. Jó tizenegy esztendővel ezelőtt dr. Pál Istvánná irányításával a Mezőgazdasági Múzeum szakemberei rendezték be a Marx téren rendbehozott, korábban használaton kívül lévő malomépületben. A kiállítás sok látogatót vonz. Évente 15—20 ezren (többségében külföldiek) keresik fel a Paprikamúzeumot, hogy Göbölös Gábor bácsi hozzáértő tárlat- vezetésével megismerkedhessenek a magyar paprikatermesztés ősi eszközeivel, a feldolgozás fejlődésével és a kutatók eredményeivel. Gaál Béla képriportja 9 A termesztők ősi eszközeit Göbölös Gábor bácsi mutatja be. §ffi az ember vérét igen meghevíti” A fűszer- paprika karrierje Amerika felfedezése után került Európába és Ázsiába a paprika. Spanyolországban látták — ott termesztették — először 1493-ban. Erről az első feljegyzés Petrus Martyr d’ Angheria nevéhez fűződik, aki azt közölte, hogy Kolombusz olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusinál. Egy évvel később Kolombusz második útjának hajóorvosa, Diego Chanca számolt be az új fűszerről. Fogyasztása Portugáliában is terjedt már ebben az időben és innét jutott Délke- Iet-Európába és Kis-Azsiába is. Magyarországra a törökök hozták be, ezért nevezik még néhány helyen ma is törökborsnak, pogány borsnak. Teljes biztonsággal tudjuk, hogy Széchy Margit veteményes kertjében 1570-ben a ritkaságok között szerepelt ez a növény. A szakirodalomban az 1700-as években olvashatunk a fűszer- paprikáról. Csapó József írja róla: „A paprika igen erős eszköz, és az ember vérét igen meghevíti.” Hazánkban háromszáz éve Porrá tört piros, csípős termése az 1800-as években hódította meg a magyar konyhát. Kezdetben házi fűszerként termesztették. Bizonyos, hogy Kalocsa környékén már ekkor számottevő volt a fűszerpaprika-termesztés, ugyanis a kalocsai érseknek 1822-ben 677 füzér paprika dézsmát kellett fizetni a termelőknek. A paprikát hazánkban több mint 300 éve használják fűszerként, azonban a belföldi kereskedelembe csupán 180 éve került, s mintegy száz esztendeje vásárolják az európai országok a magyar paprikát. Valószínűleg kevés dologgal kapcsolatban írhatjuk le, hogy a háborúk hasznára váltak. A fűszerpaprika európai elterjedésére viszont eppen a háborúk hatottak kedvezően. A behozatali blokáddal sújtott központi hatalmak területére nem hoztak egyéb fűszereket, s így pótlásukra paprikát használtak. Az első világháború időszakában hazánkban 3—4 ezer hektáron termelték e növényt, s mintegy ezer tonna őrleményt exportáltak. Hasonló okok miatt lendült föl a fűszerpaprikatermelés és -kereskedelem a második világháború éveiben. Az 1940-es évek elején már kétezer tonna fűszerpaprikát exportáltak Nyugat-Európába a magyar kereskedők. A fűszerpaprika laboratóriumi vizsgálatát a századforduló utáni években az őrleményekkel szemben elszaporodott minőségi kifogások tették szükségessé. A paprikakereskedelembe gyakran került hamisított fűszerpaprikaőrlemény. ’Sigmond Elek, a budapesti műegyetem professzora határozta meg elsőként a paprika olajtartalmát, valamint ennek jellemzőit. 1910-ben tanítványának, Obermayer Ernőnek adott ilyen jellegű feladatot. Az egyetem vegyészeti szakán végzett fiatalember Grabner Emilnek, a magyaróvári Országos Növénynemesítő Intézet vezetőjének irányítása alatt nemcsak a paprikával, hanem különböző szántóföldi növények kémiai analízisvizsgálatával, valamint nemesítési és termesztéstechnológiai kutatásaival is megismerkedett. Az első nemesítő Obermayer Ernőt 1918-ban a budapesti Országos Kémiai Intézet és Vegy- kísérleti Állomáshoz helyezték és ekkor kapott megbízást, hogy Kalocsán szervezze meg es irányítsa a fűszerpaprika nemesítését. Obermayer Ernő a legjobb kalocsai és szegedi fajtákból 512 kalocsait és 25 szegedit választott ki. Szigorú szelekcióval rövidesen to- vábbszaporitásra alkalmas törzsanyaggal rendelkezett. A nemesítésnél a koraérőséget tekintette a legfontosabbnak, valamint a szín- és zamatanyagokat. A Kalocsai Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomáson nemesítette ki a keskenyebb csövű 87., 89. kéteres és a 90. jelzésű háromeres fűszerpaprika-fajtát. Ezek az első nemesített fajták a nagy festék és kapszaicin (a fűszerpaprika csípősségét okozó vegyület neve) -tartalmukon kívül koraéróek és jó termőképességű- ek is voltak. Kilenc évig dolgozott az állomáson, majd Szegeiden folytatta munkásságát. Nevéhez fűződik tehát a magyarországi fűszerpaprika-nemesítés megkezdése. A szegedi Növénytermesztési és Növénynemesítő Kísérleti Állomás vezetőjeként több növény — így a rizs, az őszi zab, a szója, a majoránna, a hagyma, a ricinus és a cirok — nemesítésével, agrotechnikai kutatásaival foglalkozott és ért el máig is érvényes és hasznosítható eredményeket. 1953-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Munkásságáért sok elismerésben részesült, egyebek között Kossuth-díjat is kapott, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem díszdoktorává avatta. Nyolcvanegy éves korában hunyt el Szegeden. Vitaminokban gazdag Miért tartjuk ma is nélkülözhetetlen fűszerünknek a paprikát? Kézenfekvő csak ennyit válaszolni: mert ételeink többségét ezzel ízesítjük. Fél évszázaddal ezelőtt még 50, napjainkban mintegy 120 ételkészítményben használják e fűszernövényt. Azonban van más jelentősége is, ami már a gyógyászat és az egészséges táplálkozás körebe tartozik. Szentgyörgyi Albert kimutatta, hogy a paprika C-vitamin-tartalma mintegy hatszor nagyobb, mint a citromé, s az őrlemény is megőrzi ennek jelentős részét. Ezen kívül nagy mennyiségű A-, valamint B,- és B2- vitamint tartalmaz, kitűnik P-vitamin-készletével. Az orvostudomány elismerte a fűszerpaprikának a vérképzésben betöltött szerepét; reumatikus betegségek gyógyításánál alkalmazzák a kapszaicint, amit ugyancsak a fűszerpaprika tartalmaz. Ennek értágító hatása van és több gyógyszerben előfordul. Érszűkületi és artériás megbetegedések gyógyítására is alkalmas a fűszerpaprika. Táplálkozás-élettani szempontból étvágy- és bélműködés-serkentő hatását tartják számon. Az utóbbi időben a természetes színezékek igénye miatt is előtérbe került, igen sok élelmiszerhez használják a világ minden részén. Cs. I. A KERTÉSZET SZIGETÉN Élenjáró módszerek a Kék Duna Termelőszövetkezetben 9 Varga Tibor gépészmérnök éppen egy sokoldalúan hasznosítható mosóberendezés vizes próbáját ellenőrzi. A levél- és gumószöldségeknél egyaránt felhasználható gép Fajszon félmillió forintért készült el, ha egy hasonlót nyugatról szereznének be, akkor ezért legalább a négyszeresét kellene fizetni. Fajszon elvesztette a versenyt a fűszerpaprika A Fajszi Kék Duna Termelőszövetkezetet a megyében, sőt az országban is aligha kell bemutatni. A sokszorosan kitüntetett gazdaság valóban méltó a dicséretre, mert vezetői a közös jövedelmet gyarapító módon sáfárkodnak a bizalommal, úgy, bogy a Dana mellékén valóságos kertészeti szigetet építettek ki az elmúlt két évtizedben. Olyan párját ritkító termelési szerkezetet választottak, amely segítségével szinte minden szabályozórendszerváltozáshoz igazodva nemhogy túlélték azt, hanem évről evre gyarapodtak. Másolható-e ez a modell? Aligha, hiszen ehhez kiváló adottságok, évtizedes tapasztalatok, speciális, jól fizető növények, és nem utolsósorban megbecsült szakembergárda szükséges. Ha a fajszi téesz nem a Duna mellett lenne, akkor bizonyára a fűszerpaprika is szerepelne a nevében, hiszen hosszú éveken keresztül vezető jövedelemhozó növénye volt. Párját ritkító eredmény Ezen a vidéken nemzedékek úgy nőttek fel, hogy szinte csak a fűszerpaprika-termesztéshez értették. Éppen ezért nem véletlen, hogy a 3 ezer 44 hektár szántóval rendelkező gazdaságokban 1966 őszén, alakulása évében a 184 hektáros összes zöldségterületből 138 hektáron fűszerpaprikát szedtek. Mára ez az arány jócskán megváltozott, mert 1679 hektár a zöldségvetés összes területe, és ennek — a háztájival együtt •— csak 19 százalékán találhatunk fűszerpaprikát. De nézzük inkább a fényesebb napokat. Az itt kialakult hagyományokra épülő módszereket a gazdaság a nagyüzemben sikerrel alkalmazhatóan fejlesztette. Éppen ezért döntött úgy 1974-ben a mezőgazdasági kormányzat, hogy engedélyezi a Kék Duna Tsz gesztorságában működő Fajszi Fűszer- paprika Termelési Rendszer megalakítását. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy ez az időszak egybeesett az országos zöldségtermesz- tes-fejlesztési programmal, amikor is az üyen célú beruházásokat 70 százalékos ájlami támogatással valósíthatták meg. így sikerülhetett, ahogy dr. Berta Zoltán, a téesz üzemgazdásza jellemezte, a nagyüzemben termesztett fűszer- paprikából a világ legjobb minőségű őrleményét adó technológiát kifejleszteni. A termelési fázis után a legkényesebb szakasz a nyersáru megóvása (utóérlelése), a szárítás, a darálás (a termék előhívása), és ebben nagyok a fajsziak. Egyébként az ország azon négy gazdasága közé tartozik a szövetkezet, amelyeknek őrlési joguk van. Technológiájuk alapja, hogy „talajfűtéssel”, 30—40 Celsius-fokos meleg levegő befúvásával érlelik a termést, és ez háromszázhúsz hektáros vetésterületen 20—30 napig tart. A 40 százalékosra bepirosodott és a fagyok előtt betakarított termést így utoérlelik és mintegy mellékhatásként a 75 százalékos nedvességtartalmat 55 százalékosra csökkentik. Egyébként a szabvány szerint az őrlemény 8 százalék nedvességet tartalmazhat. Saját Binder-száritójuk mellett 1976- ban két továbbit építettek a bátyai és a miskei szövetkezettel közösen. Az előfeldolgozó gépeket és a szárított termést tisztítókat saját műhelyeikben, maguk készítették. Méghozzá nem is akárhogyan, mert a szabványnál jobb minőségű őrleményt tudnak készíteni. A szakemberek érdeklődésére számot- tartó módszer eredményeként az évenkénti 500 tonna őrleményük 65 százaléka lehet a legjobb minőségi osztályú, „csípmentes” különleges őrlemény”. Ebből korábban a megrendelő csak 8 százalékot vett át, az idén azonban már a termés 25 százalékát. Egyébként a többletmunka költsége — a kilogrammonkénti százforintos őrlemény- ar mellett 1,16 forint—, nem vész kárba, mert a receptúra megváltoztatásával, a jó alapanyag segítségével a hét közül bármelyik minőségi osztályt elő tudják állítani, a piac igényeinek megfelelően. Ingatag vár építhető 1981-ig alig volt probléma a fűszer- paprika jövedelmezőségével. Egy szemléletes példát hallottam dr. Berta Zoltántól. Ha a szövetkezet összes szántóját a biztosan termő búzával vetnék be, akkor a legjobb évjáratokban, csúcsszínvonalon elérnék a hektáronkénti 30 ezer forintos árbevételt, ennek 12 százalékos nyeresége 11 millió forint lenne. S mire a lebontáskor az érdekeltségi alapig eljutnánk, akkor a szövetkezetnek egy-két millió forintja maradna. A jelenlegi termelési szerkezet mellett viszont — ennek kialakításában sokat köszönhetnek a fűszerpaprikának — 103 milliós nyereséggel zárták az elmúlt évet. 1981 után azonban megrendült a szövetkezetben a fűszerpaprika- ágazatba vetett bizalom. Ezt támasztják alá a piaci előrejelzések is. Továbbá meghatározó az is, hogy a tagság a háztájiban mit vet. A fűszerpaprika elvesztette a versenyt a káposztafélékkel, az alma-, a tévé-paprikaval, a paradicsommal és az uborkával szemben. Ezt bizonyítja az is, hogy a korábbi 170 —190 hektáros háztáji fűszerpaprika- vetésterülete 89 hektárra csökkent. A szövetkezet számára viszont fontos kérdés, hogy fejlesztési forrásait mibe fekteti. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy a Magyar Nemzeti Bankban elhelyezett tartós betétet választják, most 320 millió forintjuk kamatozik itt évi 11,5 százalékkal. Emellett „működő tőkéjük” van a KAGE-ban és a bátyai, fajszi, miskei sertéstenyésztő közös vállalatnál. Ez tavaly 14,3 millió forintos nyereséghányadot hozott. Továbbra is számolnak azzal a meg- akadályozhatatlan folyamattal, hogy az aktív munkaerő csökken. Mivel a paprikatermelés, úgy tűnik, túlszabályozottá vált, s a termelők elégedetlenek a ráfordított munkát — számítások szerint csak a termelés 600 munkaórát igényel hektáronként — honoráló árral, lemondanak a paprikatermesztésről. A kézi szedés egyébként kiváltható lenne géppel, ha lenne megfelelő. De célgép sem nyugaton, sem itthon nincs. Az évtizedek óta nem változó hazai FZB berendezés — hét ilyen van a gazdaságban — használati értéke olyan, hogy ezzel csak vészhelyzetben számolnak. Az első helyről folytatni A hetvenes években — 70 milliós állami támogatás mellett — a szövetkezet 30 millió saját forintot költött a fűszerpaprika- és a zöldségtermesztés fejlesztésére. A beruházások zöme azóta elöregedett, rekonstrukcióra szorulna. A fűszerpaprika-ágazat nyeresége viszont lassan csak az állagmegóvásra elegendő. Ettől függetlenül a meglévő szántóföldi adottságokkal és a máshonnan átcsoportosított fejlesztési pénzekkel igyekeznek az évtizedes, jól bevált fajtákkal a termelést fenntartani, méghozzá úgy, hogy ha esetleg ismét javul az ágazat pénzügyi pozíciója, akkor ne a túlélők bizonytalan lépéseivel kezdjék, hanem a szép hagyományokat az első helyről folytassak. Czauner Péter
