Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
KÁDÁR JÁNOS : A program bizalmat és támogatást érdemel Tisztelt Országgyűlés! Ismerve a Minisztertanács munkaprogramját — és meghallgatva most Grósz Károly miniszterelnök elvtársat — az a meggyőződésem, hogy a helyzet- elemzés pontos, a fő tennivalók megjelölése helyes. A kormány 1990-ig szóló munkaprogramja jól kapcsolódik a párt július 2-al, gazdasági-társadalmi kibontakozási programjához. Ezért elfogadom és a Központi Bizottság nevében is elfogadásra ajánlom. Hangsúlyozni szeretném, hogy én — és gondolom, hogy velem együtt mindazok, akik figyelemmel kísérték — nagyra értékelem azt a nagyszabású, dinamikus és alapoy előkészítő munkát, amelyet a kormány a program kidolgozása során végzett, azt a széles körű konzultációt, amelyet a társadalom legkülönbözőbb területeinek felelőseivel folytatott. Meggyőződésem, hogy a munkaprogram bizalmat és támogatást érdemel! Hadd emlékeztessek arra, hogy sok évvel ezelőtt, az akkor új párt- és kormányvezetés nevében én is szóltam itt az Ország- gyűléshez. Akkor azt mondtam: azok az emberek, akik a vezetés felelősségét magukra vették, nem hatalmaskodni, nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak — szolgálni a szocializmus ügyét, -a nép érdekeit! Kiemeltem: ha az ország ügyeiről szólunk, a mi feladatunk nem az, hogy szépeket mondjunk, hanem az, hogy a valóságról szóljunk és igazat mondjunk. Ha Önök végiggondolják a pártnak a gazdaságitársadalmi kibontakozásról szóló július 2-ai állásfoglalását, a Minisztertanács itt beterjesztett munkaprogramját, a miniszter- elnök ehhez kapcsolódó szavait, azt hiszem, bátran mondhatják, hogy az ország vezetése ma is nyíltan beszél a valóságról. Mai helyzetünk azonnali cselekvést, határozott lépéseket követel az ország vezetőitől, népünktől is. Milyen körülmények játszottak közre a mai helyzet kialakulásában? Az extenzív fejlődés tartalékai fokozatosan kimerültek és át kellett térnünk a szocialista építés intenzív szakaszára. Ez az átállás lassú. A másik tényező az 1974-ben bekövetkezett olajárrobbanás és annak számos következménye. Mindez — Grósz elvtárs is utalt erre — felveti a felelősség kérdését. A mi pártunkban valóban kollektív vezetés van. A végrehajtásban az egyéni felelősség mellett létezik a testületek felelőssége is. Ha azt nézzük, hogy ki milyen régen van ezekben a testületekben, akkor valószínűleg nekem is jár egy jó rész ebből a felelősségből, hiszen elfogadtam, megszavaztam a terveket. A felelősség dolgában a legfontosabbnak azt tartom, hogy tanuljunk a hibákból, és vonjuk le a következtetéseket. Melyek voltak a párt- és az állami vezetés hibái? Elsőként az, hogy a nemzetközi gazdasági környezet számunkra hátrányos változásait időlegesnek, átmenetinek tartottuk. Emellett bizonyos mértékig mi is magunkévá tettünk egy olyan téves nézetet, hogy a világgazdasági változások a szocialista országok gazdálkodására nem gyakorolnak jelentős befolyást. Jó pár éven át fenntartottunk egy közepes fejlődési ütemet, mind a termelés, mind pedig az életszínvonal emelkedését tekintve. Nem arról van szó, hogy valami esztelen tempót diktáltunk volna, de az ütem nem volt megalapozott. Szólok egy olyan természetű hibáról is, amely lényegében azóta végigkíséri a rendszerünket, mióta a szocialista fejlődés útjára léptünk. Előbb deklaráltuk a vívmányokat, rendeltük el a járandóságokat, juttatásokat — beleértve az ingyenes közoktatást, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, és sok minden mást —, minthogy megteremtettük volna az anyagi alapját. Ennek a vége az lett, hogy többet fogyasztottunk, osztottunk el különböző célokra, mint amennyit ténylegesen megtermeltünk. Az említett hibák közül külön is foglalkoznék azzal, hogy nem tudtunk időben és megfelelően alkalmazkodni a nemzetközi gazdasági folyamatokhoz. Mi magunk nehezítettük meg helyzetünket a nemzetközi piacon azzal, hogy a szerkezetváltás és a termékváltás rendkívül lassú volt. Áruink leértékelődtek. Szeretném kiemelni a Központi Bizottság júliusi állásfoglalásának egy kulcsmondatát, amelyben — szerintem — benne van egész programunk lényege. A mi feladatunk — most csak magunkról beszélek, de ezt lehet szélesebben is értelmezni — a szocialista rendszer humánus alapelviéit megtartva megteremteni a racionális, hatékony gazdálkodás feltételeit. Ami nagyon lényeges: feladatunk történelmileg új, és még nem találtuk meg végrehajtásának útját, módját. Meggyőződésem, hogy rátalálunk a helyes útra, a megfelelő módszerre, s a gazdasági életben szükséges változások a szocialista elvek betartása mellett, azok figyelem- bevételével mennek végbe. Igaz, az ütem még lassú, de a szocializmus most is fejlődik. Ennek alapja a munka. A felépítmény a gazdaságra épül. Ha meg akarjuk teremteni a szocializmus biztos jövőjét — és ezt akarjuk — akkor szilárdabb gazdasági alapot kell építenünk. Ez az a történelmi lecke, amelyet nem oldottunk még meg. Sokszor felmerült — nem is teljesen alaptalanul —, hogy a szükséges reformok időnként megtorpantak, aztán' megint nekilendültek: hogy ezen a téren következetlenség mutatkozott. A Központi Bizottság nevében is mondhatom, hogy soha sem szándékoztunk megállítani a reform- folyamatot, mi határozottan és céltudatosan jártuk utunkat. Ám az általános közgazdasági követelményeket a szocializmusban nem lehet csak úgy egyszerűen érvényesíteni. A közgazdászokat biztattuk és biztatjuk, hogy dolgozzanak, kutassanak, jussanak értékes tudományos következtetésre, de azt meghatározni, hogy a valósághan mit, hogyan, mikor lehet bevezetni, az a párt és az ország vezetésének nagyon terhes és felelős feladata marad. Akadt persze más gond is a ' munkában. Néha például abból is ideológiát és politikát csinálunk, amiből nem lenne szabad. Itt nagy kérdésekről is szó van, olyanokról, mint például, az érdekek. A pártnak és a kormánynak volt bátorsága, hogy időben kimondja: bár társadalmunkban nincsenek antagondsztikusan szembén álló osztályok, különböző valós érdekek azonban vannak, és ezek olykor ütköznek. Ezzel számolni kell, a különböző — társadalmi, csoport- és egyéni — érdekek összehangolása folyamatos feladat. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány munkaprogramja határozott lépést jelent abba az irányba, amelyet úgy fogalmaztam: a szocialista rendszer elveinek szem előtt tartásával megteremteni a hatékony és racionális gazdálkodás feltételeit. Kérem, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a munkát, annak tudatában, hogy az idő cselekvésre sürget. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság munkájával szemben támasztott általános igényeket a Központi Bizottság július 2-ai állásfoglalása tartalmazta. Ezeket most nem részletezem. A lényeg: meggyőződésünk * szerint a gazdasági és társadal- srni kibontakozás feltétele a szocialista tervgazdálkodás az ésszerűen szabályozott és épített piac törvényeinek figyelembevételével; a gazdasági reformok következetes folytatása. , Határozottan és bátran kell ezeket a kérdéseket megvizsgálnunk, majd a lehetséges, reális változtatásokat bevezetnünk. Ugyanilyen határozottnak kell lennünk abban, hogy a magánkisiparra, a magán-kiskereskedelemre — persze nem az üzérkedésre — a szocialista rendszerben történelmi távlatokban nézve is szükség van. Ezért támogatjuk tevékenységüket. Eveken át . óriási viták folytak a kisegítő gazdasági tevékenység különböző formáinak létjogosultságáról is. Közöttük a legkiterjedtebb a mezőgazdasági háztáji gazdálkodás. Ezeket továbbra is határozottan, energikusan támogatjuk. Hasznosan segítik a gazdasági tevékenységet az ipáidban, a szolgáltatásban létrejött különböző, vállalaton belüli és egyéb gazdasági munka- közösségek is. Ezzel összefüggésben szeretnék emlékeztetni arra, hogy van nekünk egy több évtizedes ha-. gyományú, nagy társadalmi tiszteletet érdemlő szocialistabri- gád-mozgalmunk. Mostanában gyakran elhangzik a kérdés: szükség van-e rájuk, mi lesz a jövőjük? Bizony szükség van! A Minisztertanács 1990 végéig szóló munkaprogramja a Központi Bizottság által meghatározott feladatcsoportból a hangsúlyt az első, a stabilizációs szakaszra helyezi. Ez nem lehet másképp, hiszen csak így teremthetjük meg a kibontakozás jobb feltételeit. A stabilizációs szakasz terhekkel jár. Áldozatokat is kíván, ahogy a dokumentum fogalmaz: a közületi és a lakossági fogyasztás átmeneti visszafogása, csökkentése elkerülhetetlen. Másképp az egyensúlyi helyzet nem teremthető meg. A másik elkerülhetetlen teendő, amelyet a kormányprogram rögzít, a termelési eszközök és az élőmunka átcsoportosítása a versenyképesebb ágazatokba, vállalatokhoz. Ebből az is következik, hogy az ország gazdasági eszközeit felélő, alacsony hatásfokú termelést vissza kell fejleszteni, végső soron megszüntetni. Az élőmunka átcsoportosításáról csak annyit: nálunk az alkotmány rögzíti a munkához való jogot, s Magyarországon jelenleg teljes foglalkoztatás van. Ez a jövőben is így lesz, de a munkaerő jelentős átcsoportosításával. A munkához való jog nem azonos a munkahelyhez való joggal. Az maradjon meg a munkahelyén, aki ott becsületesen ’ dolgozik, és népgazdaságilag szükség is van a munkájára. A munkaerő- átcsoportosításokat természetesen megfelelő intézkedésekkel kell segíteni; így bizonyos helyeken nyilvánvalóan szükség van munkaerő átképzésére is. Én sem kerülhetek meg egy olyan kérdést, amelyet — bár a stabilizációs szakaszhoz hozzátartozik — az Országgyűlés a következő napirendi pont keretében tárgyal majd. A kétfajta új adó tervezetét — különösen a személyi jövedelemadóét — már az előkészítés időszakában alaposan megvitatták. Ehhez annyit szeretnék hozzátenni: az általános forgalmi adónak az a fő funkciója, hogy a termelést ösztönözze, ne pedig a fogyasztást. Az előzetes viták tapasztalataiból is kitűnik, hogy az új adózás, különösen a személyi jövedelemadó nem aratott nagy tetszést a lakosság körében. Azt hiszem, ez természetes. De tudnunk kell: ha ez a két adó javaslat nem szerepelne most az Országgyűlés napirendjén, akkor legkésőbb a jövő év január elsejétől kezdve a közületi és lakossági fogyasztást erőteljesen korlátozni kellene. A két adó éppen azokat az elemeket építi be gazdálkodási rendszerünkbe, amelyek céljaink elérését segithetik. Az általános forgalmi adó áttekinthetőbbé teszi a gazdálkodást, és így segíti a tisztánlátást. Ékre pedig szükség van, mert a viszonyok nem mindig tisztázottak. Az általános forgalmi adó kapcsán gyakran használjuk a hozzáadott érték fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a vállalat csak a valódi termelés, a tényleges teljesítmény arányában tervezheti nyereségét, és csak a tiszta kiadásokat számolhatja be az áraiba. Grósz elvtárs helyesen utalt rá, hogy januárban rendezni kell bizonyos termelői és fogyasztói árakat, de a következő években — az adórendszer, a gazdasági, tisztánlátás révén is — a termelői árak növekedése le kell hogy lassuljon. Ez a lakosság számára is hasznos lesz, mert a termelői árak alakulása nem választható el a fogyasztói árakétól. Ez az ármozgás kedvezően hat majd, ha pontosan és ellenőrzött módon hajtják végre. Az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetésének egyaránt az a célja, hogy . ösztönözzük a hatékony termelést és a munkerö ott dolgozzon, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezt nem lehet egyszerűen adminisztratív eszközökkel elérni, csak úgy, hogyha biztosítjuk: ahol hatékonyan dolgoznak és azt termelik, amire az országnak hazai fogyasztásra és exportra szüksége van, ott jobban is keressenek az emberek. Az igazságos közteherviselés helyes, szükséges. Ehhez szorosan hozzátartozik az is, bogy a bér és a jövedelem a teljesítmények szerint alakuljon, vagyis aki többet teljesít, az többet keressen, aki viszont nem teljesíti az átlagot« annak a fizetése is az átlag alá süllyedjen. Nyilvánvaló, hogy minden állampolgárnak jövedelme arányában kell hozzájárulnia a közteherviseléshez. Ha tehát valaki nálunk munkája után sokat keres, hadd tegye, de akkor másoknál többel is járuljon hozzá a közkiadáshoz. Az adózásban nem lehetnek kivételek. Lehet segíteni a nehéz helyzetben lévő embereket, de kivételezésre nincs mód, mert akkor nem lesz megállás. A szociális kérdésekre lehetőség szerint figyelmet íordit a kormány és gondoskodik az arra rászoruló rétegek segítéséről. Elhangzott itt az is, hogy most megoszlik a közvélemény. Tudom, valóban így van. De ismerem sok ember véleményét, munkásokét, parasztokét, akik azt mondják: ha áldozatot keU hoz- zi, hozzuk meg, de teremtsünk rendet dolgainkban. Ez is tömeghangulat! Így vélekedik az ország lakosságának tisztességes többsége. Az állami közigazgatásban, de más területeken is, mindenképpen csökkenteni kell az ügyintézés bürokratizmusát. A statisztikák szerint Magyarországon . az apparátusok létszáma összességében nem túlzottan nagy más országokhoz viszonyítva, de a szükségesnél azért már nagyobbra nőtt. Csökkenthető azzal a kifejezett céllal, hogy világosabb, körülhatároltabb, tényleges és hasznos feladatokkal működjenek. Kisebb létszámú és feltétlenül jobban fizetett apparátusokra van szükség a jövőben. Sok szó esik manapság a közvagyon óvásáról, a pazarlás, a károkozás megakadályozásáról. Ehhez csak egyetlen példát akarok említeni: az idei első félévben tűz következtében 220 millió forint kár keletkezett. A múlt év első felélje hasonló adatait már említeni' sem merem. S ha megnézik a 'károk, a tűzesetek edeait, legtöbbször emberi hanyagságra lelnek. Ez megengedhetetlen. Más közmorál, hozzáállás kell a kisebb és a nagyobb ügyekben egyaránt, hogy csak a munka nélküli • jövedelemkiáramlás forrásainak elrekesztését, vagy a gazdasági bűncselekmények megfelelő büntetését említsem. A káderkérdésről Grósz elvtárs is beszélt, én is foglalkoznék vele. Minden vezetőt — és természetesen nemcsak országos vezetőkre gondolok —, ‘ azonos módon kell megítélni, hogyan és milyen eredménnyel hajtja végre feladatát. Olyan vezetőket, akik nem ütik meg ezt a mércét, nem bír el az ország. Nyíltan demokratikusan kezeljük a káderügyeket, amelyek intézése az idők folyamán jelentősen változott. Többes jelölési rendszer már nemcsak a képviselő-választásoknál működik. Az új vállalati irányító szervek már demokratikusabbak, hiszen választás alapján, a kollektíva szeme előtt dolgoznak. Nincs szükség tehát semmiféle misztifikációra a káderügyek intézése körül. Véget kell vetni annak is, hogy Ha valaki az egyik vezető poszton csődöt mondott, akkor egy másikra teszik, s ha ott is csődöt mond, továbbkerül. Tisztelt Országgyűlést Felhasználom az alkalmat arra, hogy a jelenlegi témánktól látszólag távolabb eső kérdésekről is szóljak. Már csak azért is, mert az utóbbi években a vezetést ért bírálatok egyike az volt, hogy csak gazdasági kérdésekkel foglalkozunk, s az élet más, fontos területeit elhanyagoljuk. Ez így nem igaz. Válóban sokat és nagy súllyal foglalkozunk a gazdaság ügyeivel, de jelentőségüknek megfelelően, folyamatosan áttekintjük a tudomány, a közoktatás, a kultúra időszerű kérdéseit is. A pártvezetés nevében mondhatom, hogy nagyra értékeljük és tiszteljük a kulturális tevékenységet. A szocialista fejlődéshez hozzátartozik kultúránk gyarapodása és fejlődése minden területen. Fontos feladata, hogy segítse a közösség iránti felelősségérzet kialakulását, erősödését, a közerkölcs formálódását. Annál Is inkább, mert e tekintetben aggasztó jíelek tapasztalhatók a társadalomban Kitől várhatjuk, ha nem elsősorban a kultúra munkásaitól, hogy a haza, a család, a szülő, a gyermek, az emberi normák tiszteletére intsenek? Kérem, hogy a kultúra művelői segítsenek ebben. Való igaz, manapság a legtöbbet a gazdaság dolgaival foglalkozunk. Hogy miért? Világosan meg kell érteni: mindennek ez az alapjai Bármely tennivalót vesszük sorra, azonnal felmerül megvalósításának az anyagi fedezete. Amikor tehát gazdasági kérdéseket tárgyalunk, és azok jobb megoldására törekszünk, akkor ezt a közoktatás, a tudományos fejlődés, a kultúra érdekében is tesszük. A gazdasági és politikai intézményrendszer összefüggéseinek elemzésébe most nem akarok belebocsátkozni, azt azonban meg akarom említeni: meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági irányítás korszerűsitése, a struktúraváltás hatással van —, s kell, hogy legyen — a társadalom politikai szervezetére is. A változást igénylik is — ebben nincs vita. Nálunk egypártrend- szer van —. történelmileg Így alakult. De nem lehet nem észrevenni: lassan ugyan, de valami változott, önállóbbak lettek a különböző állami, társadalmi, gazdasági szervek, szervezetek.- Lehet, hogy a szükségletekhez mérve még nem eléggé önállóak, de ilyen irányba léptünk, s lépünk a jövőben is. _ A Központi Bizottság — a politikai struktúrával összefüggésben napirendre tűzi a párt vezető szerepének megvizsgálását. Pártunk politikájának vannak állandó és változó elemei. Ezek kapcsán emlékeztetnék arra, hogy közvetlenül a II. világháború befejezését követő időszakban vagy három évig folyt a harc, milyen útra lépjen az ország. Ez eldőlt, Magyarországon népi hatalom született, Magyarország a szocialista fejlődés útjára ‘lépett. Ez politikánk két álliandó eleme, ami másodszor abban a történelmi krízisben erősödött meg, «műkor ugyancsak énről volt szó: Magyarországon fennmaradjon a népi hatalom, s népünk a szocializmus útján menjen tovább. Politikánk állandó eleme, hogy kétfrontos harcot folytatunk. Bizonyos értelemben még ma is meg kell küzdenünk szektás, dogmatikus nézetekkel, amelyek mostanában leginkább a változás igényével szembeni vonakodásban jelennek meg. A másik irányzat, a revízión izmus, a jobboldal iság is jelen vem a közéletünkben. Harcolni fogunk mándkettő ellen, úgy, ahogyan eddig is tettük, építve bevált szövetségi politikánkra, a társadalom osztályainak szövetségére, a politikai erők összefogására. A szövetségi politika eredménye az is, hogy a magyar állam és egyház viszonya rendezett. Ideológiájához természetesen mindenki ragaszkodik, az állam is, az egyház is végzi a maga dolgát, de mégis ki lehet alakítani a találkozási pontokat Ezt fejezi ki az a tény is, hogy Budapesten teret neveztek el Lékai bíborosról, aki hazafi volt, mint ahogy azoknak tekintjük az egyházak. felekezetek más felelős vezetőit is. A társadalom egységét erősíteni akarjuk. Ezt célozza a szocialista demokrácia fejlesztése, az egész reformpolitika. Ez is forradalmi törekvés, mert a forradalom — győzelme után — reformok útján fejlődik tovább. Ennek semmi köze sincs a reformizmushoz. Mi úgy akarjuk megválaszolni az új kérdéseket, és úgy akarunk változtam a gyakorlaton, hogy rendszerünk, politikánk állandó élemel változatlanul fennmaradnak. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk nemzetközi téren is aktívan dolgozik, ápolja kapcsolatait a szocialista országokkal, a világ haladó erőivel. En is csatlakozom Grósz elvtárs megállapításához: nem könnyű, de világtörténelmi jelentőségű az a megújulási folyamat, amely most végbemegy a szocialista világban. Küűönbözö ók ok miatt ez nem egyformán zajlik a Szovjetunióban, a többi európai szocialista országban, Kínában, de mindenütt napirenden tartják. Ennek örülünk. Volt egy Időszak, amikor a reformok nyomán olyan hitbe keveredtünk, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk. Most már nem vagyunk egyedül a szükségszerű újításokban. Magyarország is része az átfogó megújulási folyamatnak, amely, nemcsak a szocialista rendszer, hanem az egész emberiség szempontjából igen jelentős. A Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés tagállamainak, más szocialista országoknak a külpolitikai programja: harc az atomfegyver- mentes világért. A kapitalista országok egy részében még mindig az atomelrettentés szükségességéről beszélnek, ezzel szemben a szocializmus országaiban arra törekednek, hogy az emberiség atomi egy vérmentes világban éljen. A nemzetközi helyzet — a szocialista országok fellépésének eredményeként — az utóbbi időben enyhült, reális közelségbe került a megegyezés a közepes és rövid hatósugarú rakéták felszámolásáról. A Szovjetunió az úgynevezett kettős nullamegoldást javasolta Európában és a világ más részeiben. Mi is emellett vagyunk. Pártunk, kormányunk aktívan tevékenykedik a nemzetközi küzdőtéren. Erejéhez, lehetőségeihez képest kiveszi a részét a béke és a haladás közös céljaiért folytatott harcból. Tisztelt Országgyűlés! Kijelentem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével támogatni fogja a kormányt 1990 végéig szóló munkaprogramjának és a kormányelnök nyilatkozatában elhangzatt törekvéseknek a megvalósításában. A párt számít arra, hogy a társadalmi és tömegszervezetek — a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a népfrontmozgalom — is segíteni fogják ezt a folyamatot. S mindenekelőtt építünk népünk megértésére, cselekvő támogatására. A kibontakozás lehetővé teszi, hogy tovább haladhassunk a szocialista fejlődés, népűnk szebb és jobb jövőjének útján. En bízom a jövőben. Pártunk, népi rendszerünk felelős kormányai már voltak ennél nehezebb helyzetekben, megoldottak nehezebb feladatokat is. Ezzel nem akarom csökkenteni mostani teendőink súlyát, de azt igenis mondom, hogy most több és nagyobb az erőnk, mint a korábbi nehéz helyzetekben volt. Nagyobb az erőnk azért is, mert népünk sokat tanult a történelmi tapasztalatokból, s politikailag érettebbé vált. Értékeli eddig elért, alapvető vívmányainkat, és ennek tudatában lát hozzá a mostani feladatok megoldásához — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. Kádár János után Fodor László, a Népszava főszerkesztője a szakszervezetek nevében ajánlatta elfogadásra a kormányprogramot, kifejezve reményét, hogy a gyermekesek az eredeti tervezetben szereplő családi pótlékot fogják megkapni. Dr. Czoma László Zala megyei múzeumigazgató a politika iránti bizalmatlanságról, illetve a garanciákról beszélt; ő a maga részéről bizalmat szavazott a kormánynak, mert látja a program megvalósításainak valódi garanciáit. Méhes Lajos (Budapest) felvetette; hogy „nem biztos« hogy annak van igaza, aki magasabb pozícióiból mondja ei a véleményét", majd a Hajdú megyei dr. Szabó Imre következett, aki után Pásztohy 'András (Somogy megye) kapott szót. Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese a hitelpolitika összefüggéseit elemezte felszólalásában, kiemelve, hogy fejlett és fejletlen országnak egyaránt érdeke jő célra kölcsönöket fölvenni. Apró Antid kapott szót ezután, majd pedig dr. Tóth János, a tudás szerepét méltatta és a műszaki értelmiség anyagi megbecsülésének a fontosságát hangsúlyozta. Dr. Kepolyi László ipari miniszter az ágazat legfontosabb feladatait vette sorra, majd Nyers Rezső (Bács-Kiskun megyei következett (az ő felszólalását a 2. oldalon közöljük). Az ülésszak dr. Juratovics Aladár (Csongrádi m.) és Kasó József (Baranya megye) felszólalásával ért véget. Juratovics képviselő a hazai nyersanyagok felhasználásáról. Kasó pedig a gazdaságos fehér- jeimportról beszélt. Az Országgyűlés ma délelőtt folytatja a kormány munkaprogramja feletti vitáját.
