Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-16 / 218. szám

1987. szeptember 16. • PETŐFI NÉPE • 5 NEM CSAK SZAMITOGEPPROGRAM Biztatóan halad az elektronizálás Beszélgetés az OMFB főcsoportfőnökével A magyar gazdaság korszerűsítésének egyik legfon­tosabb lépése az elektronizálás, amelyet kormányprog­ram is segít. Kiváló vállalataink is dolgoznak ebben az ágazatban, de még meglehetősen kevesen vannak. Már­pedig valuta híján az import csak kiegészítő megoldás­nak kínálkozik. És van az elektronikának egy másik oldala is, az alkalmazók köre. Hiába a legkiválóbb számítógép, műszer, berendezés, ha nem értik a kezelé­sét, vagy nem használják ki az amúgy sem olcsó techni­kát. Az elektronizálás jelenéről, s jövőbeni esélyeiről beszélgettünk Pál Lászlóval, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság főcsoportfőnökével. — Fontosabb dolgainkról ma már programok készülnek. Az elektronizálá- si kormányprogram mennyire vitte, s viszi előre e nagyon fontos ágazat térhó­dításának, fejlődésének dolgát? — Csodákat még egy kormányprog­ramtól sem várhatunk, s az nem is egy mechanikus folyamatot tükröz, tehát nem azt mondja ki, hogy melyik gyár mit csináljon. Ám feladata, hogy a kö­rülményeket megteremtse, a közgazda- sági feltételrendszer kedvező legyen az elektronikának, kialakuljon a szüksé­ges infrastruktúra és a kulturális kör­nyezet is alkalmassá váljon az elektro­nika befogadására, tehát az emberek használni tudják az elektronika vívmá­nyait. Az már a vállalatok dolga, hogy eldöntsék, mit, melyik szeletet vállalják fel, s hol csatlakoznak a központi el­képzeléshez. Az eddigi tapasztalataink fölöttébb kedvezőek. A tárcákon kívül a társa­dalmi Szervezetek is közreműködnek, hogy a programot sikerre vigyük. A KISZ ifjúsági elektronikai progra­mot hirdetett meg, s ma már százezer­nyi fiatal ért a számítógépekhez, sőt programokat is készít. A szakszervezet sem ellensége az elektronizálásnak, nem félti a munkahelyeket, hiszen mi­nél inkább elmaradunk, annál rosz- szabb. Támogatják az átképzést, ami elősegíti az új technika fogadását. A MTESZ tagszervezetei is kivétel nél­kül kezdeményezik az automatizálást, a műszerezést, az információs rendsze­rek kiépítését, és folytathatnám a sort 'a TOT, a TIT, az OKISZ és más szer­vezetek említésével. — Az elektronizáláson sokan csak a számítógépeket értik... — Valóban uralkodóvá vált fi»tg.ves felfogás, pedig jóval többrőkvan szó. A komputereken kívül ide tartózik még a hír- és távközlés, az automatizálás, a műszerezés és a méréstechnika is. A kormányprogram súlypontja egyéb­ként az, hogy a közvetlen termelőtevé­kenységet támogató munkák kapjanak kedvezményt. Természetesen az a program sem tud elszakadni a gazda­ságtól, annak nehézségei itt is hatnak. Am az feltétlenül biztató, hogy ugyan a beruházások csökkennek, de azon belül az elektronikai beruházások ará­nya növekszik. ' — Melyek- azok a területek, ahol a jövőben látványos változásokra számít­hatunk? — A postát elsőként említem, hiszen 1990-ig a távközlés fejlesztésére 40 mil­liárd forintot költhet, a korábbi 17 mil- liárddal szemben. Minőségi rekonst­rukciót végeznek, s így teremtik meg az alapokat a további fejlődéshez. Auto­matizálják a vidéki kapcsolóközponto­kat, digitális szolgáltatásokat építenek ki, s az adatátvitel is nagyobb szerepet kap, így a többi között Telefax, Tele­text és Teledata rendszerek épülnek ki. Ez persze kevésbé látványos, hiszen csak 240 ezer új vonal lesz, de a mosta­ni fejlesztések teszik lehetővé, hogy a következő évtizedben nagyobbat lép­jen a posta. A oktatásban sikeresnek mondhat­juk a középiskolai számítógépes prog­ramot,^ már az általános iskolákban is kezdik megismerni a számítógépet. A főiskolákon viszont a következő években kell elterjesztenünk. Ugyanak­kor két informatikai tanszék is alakult, a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. A vezetőképzés tematikájába is beleke­rült, sőt a tömegoktatásban sem isme­retlen már. A televízió például basic- tanfolyamot indított. Az államigazga­tásban, a kormányzati szerveknél és a tanácsoknál főleg a jobb irányítás és a lakossági szolgáltatások bővítését szol­gálná, s egy-két jó példát már mond­hatnék, de majd csak akkor lehetünk elégedettek, ha a vezetők mindenütt felvállalják. ^ Az ejlejktronizálás nem magyar bej- ügy, s nem is érdemes mindent a magyar iparnak gyártani, de mennyire számít­hatunk a külföldi cégekre? — A műszaki-tudományos kapcso­latainkra természetesen építünk, s mind a szocialista, mind a tőkés part­nereinkre számítunk. Licenceket kell vásárolnunk, s alkatrészeket importál­ni, de közben arra kell ügyelnünk, hogy a szellemi tőkénket kihasználjuk, hi­szen ezen a téren nagyon erősek va­gyunk, bizonyos területeken világszín­vonalú alkotásokra képesek szakembe­reink.’ Sajnos a pénzszűke sok vállala­tunkat visszatartja a nagyobb beruhá­zásoktól, fejlesztésektől, pedig ma már a 90-es évek termékskáláján kell dol­goznunk. A vállalkozókedv egyébként javult, de még mindig nem lehetünk elégedettek. Ámbár, ha sorra vesszük az ágazatokat, szóval magyar mércével mérünk, akkor a híradás és műszeripa­runk nagyon jó bizonyítványt állít ki magáról. Még a rosszabb években is 5—6 százalékkal bővítette termelését. Még a tőkés piacon is pozitív a mérle­günk. A software-piacon például jelen­leg 15 rendszerház és ezer kisvállalko­zás dolgozik, s exportjuk meghaladja a 10 millió dollárt. És ami szintén nem utolsó szempont, az árak is lefelé ten­dálnak. — Ön meglehetősen optimista képet fest a magyar gazdaság elektronizálásá­ról, bár például a Magyar Elektronikai Vállalat gyárának leégése óta nagyobb importra van szükség... — Már említettem, hogy az elektro­nikai ipar sem függetlenítheti magát a magyar gazdaságtól, s így vannak gondjaink bőven, például az alkatrész- ellátással. A MEV-tűz valóban vissza­vetette az aktív alkatrészgyártást, de azért a szerepét hiba volna eltúlozni. Elektronikai iparunk i termelésének mindössze egy százalékát adta. Fontos százalékát, de nem többet. Most dolgo­zunk a bővített újraindításon, amiről hamarosan döntés születik. És bár szóltam már róla, de nagyon fontosnak tartom újra említeni, hogy rengeteg múlik az alkalmazókon. Sikeres kísér­letek történtek például az egészségügy­ben, de ehhez szükség volt az igazga­tók, orvosok, ápolónők együttműkö­déséit is: Ma még egyébként a felméré­sek szerint az orvosok munkájának 70 százaléka adminisztráció. Holott a húsz százalék volna az ideális, s ezt nem új orvosok beállításával, hanem számítógépekkel, műszerekkel lehetne elérni. D. L. JÓ A HAGYMATERMÉS HARTÁN A Hartai Lenin Termelőszövetkezet­ben hagyománya van a hagymater­mesztésnek. Az idén a háztáji gazdasá­gokban — ugyanúgy, mint az előző esztendőkben — a tsz segítségével és irányításával termesztették a fontos fű­szernövényt. A gépi munkákat, a vegy­szerezést térítés ellenében a közös vég­zi, a kézi művelést pedig a háztáji gaz­dák. Egy-egy személy 200 négyszögöl fűszernövény művelését vállalhatta, összesen 30 hektáron termesztették. Az öntözésnek köszönhetően az aszályt nem érezte meg és 100 négyszögölnyi területről átlagosan 1500—2000 kilo­gramm termést takarítottak be. Ké­pünkön Kovács Sándomé és Csehi At- tiláné tisztítják és csomagolják a ter­mést, amelyet a termelőszövetkezetnek adnak át. SZOVJET KIÁLLÍTÓK A BNV-N Exportlen A pénteken nyíló Budapesti Nemzetközi Vásár egyik kiállítója az Exportlen Külkereskedelmi Egyesülés, a Szovjetunió egyik leg­régibb külkereskedelmi vállalata. A világpiacon 60 éve, 1927 szep­temberétől ismert, mint a textilipa­ri nyersanyagok és különféle szö­vetek szovjet exportőre. Az Ex­portlennek jelenleg a világ 62 or­szágában közel 400 külkereskedel­mi céggel van üzleti kapcsolata. Az egyesülés exportjának döntő többségét a gyapotfonal adja, amelynek előállításában a cég Eu­rópában az első, a világon a har­madik helyet foglalja el. A szovjet gyapotfonal legnagyobb felhasz­nálói a szocialista országok, kö­A budapesti nemzetközi vásá­rok hagyományos résztvevője, a Mezsdunarodnaja. Knyiga Külke- reskedelnjiC^gye§íil§§ a^viMéL 140 országának ezer cégével áll keres­kedelmi kapcsolatban. A Mezsdu­narodnaja Knyiga könyveket, al­bumokat, újságokat és folyóirato­kat exportál orosz nyelven és a Szovjetunió más népeinek nyelvén, valamint számos más idegen nyel­ven is. Foglalkozik térképek, atla­zöttük a Magyar Népköztársaság. A világpiacon változatlan kereslet­nek örvendenek a szovjet pamut-, műselyem, len- és gyapjúszövetek, amelyek számos alkalommal nyer­tek aranyérmet a különféle nem­zetközi vásárokon és kiállításo­kon. Az Exportlen Külkereskedelmi Egyesülés szoros üzleti kapcsolat­ban áll a magyar Hungarotex Kül­kereskedelmi Vállalattal. A két vállalat által aláírt szerződés alap­ján Észtországból pamutszövetet szállítanak Magyarországra, amelyre a mintát a budapesti Bu- daprint nyomja rá. A szövet egy része ezután visszakerül a Szovjet­unióba, másik része a munka fizet­sége gyanánt Magyarországon marad. szók, hanglemezek, magnetofon­felvételek, videokazetták, bélye­gek, diafilmek, diapozitívek, ho­logramok és a modern szovjet kép­zőművészeti alkotások terjesztésé­vel is. 1980-ban a vállalatot a gazdasá­gi és kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztésében elért eredményeiért a nemzetközi Arany Merkur díjjal tüntették ki. Szojuzplod­import A növényi eredetű élelmiszerek monopol export- és importőre, a Szojuzplodimport Külkereskedel­mi Egyesülés több mint 20 éve ala­kult. A vállalat áruforgalma eza­latt az idő alatt négyszeresére nö­vekedett, és 1985-ben elérte a 2,7 milliárd rubelt. A vállalat elsősorban olyan áru­kat importál, amelyek a Szovjet­unióban, az éghajlati viszonyok miatt, nem teremnek: kakaóbabot, kávét, ananászt, banánt, fűszere­ket, illetve olyan kevés terem belő­lük, ami nem elegendő a lakossági igények kielégítéséhez és az élelmi­szeripar ellátásához, tehát citrusfé­léket, gyümölcsöt, zöldséget, friss, mélyhűtött vagy konzerv formá­ban. A külkereskedelmi vállalat leg­főbb partnerei a KGST-tagorszá- gok külkereskedelmi vállalatai. Ezek adják a Szojuzplodimport importjának 59, exportjának 67 százalékát. A szovjet külkereske­delmi vállalat több mint 60 euró­pai, ázsiai, afrikai és amerikai or­szággal van kereskedelmi kapcso­latban. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron a Szojuzplodimport az Üzbég SZSZK kiállítási területén mutatja be széles körű választékát. Mezsdunarodnaja Knyiga SZOMSZÉDOLÁS Közös gazdaság Szlovákiában [ Kapcsolat a bajai rendszerrel A komáromi országhatáron túl, a csehszlovákiai Dunaszerdahelyen in­nen, a Nagy- és a Kis-Duna közti Csal­lóközben van egy négyezer lelket szám­láló község, aminek nevét a lakói Okoc-nak írják, de Ekecsnek ejtik. A magyar anyanyelvű lakosság na­gyobbik része munkaalkalmat az otta­ni Egységes Földművesszövetkezetben talál, amely a dunaszerdahelyi járás egyik legnagyobb és elismerten legjob­ban gazdálkodó mezőgazdasági üze­me. A 3333 hektár szántóval rendelke­ző gazdaság határát Ferenci Fér dinárul — ők igy nevezik — alelnökkel és Né­meth Lóránt üzemgazdásszal járjuk be. Először a község egyik utcájában ál­lunk meg, ahol a. szövetkezet vezetői nem kis büszkeséggel'mutatták a háza­kat:- — Itt zömmel tagjaink laknak, úgy fél évtizedé kezdett benépesülni az ut­ca. Az építkezéshez a gazdaság is támo­gatást nyújt, kölcsönt kapnak az embe­reink, a fuvarozásban, az építőanya­gok beszerzésében segítünk és gépekkel is rendelkezésükre állunk. Általában a családok különálló épületeket húznak fel, egy-egy lakás négy-hatszobás, komfortos.' Nálunk az önöknél már megszokott háztáji gazdálkodás nem' gyakorlat. Á ház körül meghatározott számú állatot, sertést, szarvasmarhát tartanak és természetesen a kert termé­se a családé. Szigorú környezetvédelem A községből kivezető útról letérve nagyokat döccen a kék Skoda. A lige­tes rétet átszelő dűlő végén a szántás­ban dübörögnek a traktorok. Mi ilyen­kor az első mozdulata a földet szerető embernek? Lehajol és ujjai között el­morzsolja a rögöket: Jó föld ez! — Az bizony — helyesel Németh Lóránt. — Erről a 178 hektáros táblá­ról az idén 7,7 tonna búzát arattunk hektáronként. Igaz, mi állandóan szer­vestrágyázunk, évente mintegy 600 hektárt, forgóban. A trágyát a saját állattenyésztő telepeinkről szállítjuk ki a földekre és miután itt ez a vidék szol­gáltatja a terület legnagyobb, legjobb ivóvízkészletét, nagyon szigorú előírá­soknak kell megfelelnünk a trágya gyűjtésében, tárolásában, a műtrágyá­zásban, növényvédelemben egyaránt. Ebben az évben fejeződik be egy hatal­mas trágyatárolónk építése, ahol a kör­nyezetvédelem valamennyi szempont­jának legjobban megfelelő módszere­ket, vezetünk be. De a sertéstelepünk része egy központi trágyalégyűjtő telep is. Akarja látni a hizlaldánkat? Hogyne akarnám. A Bács-Kiskun megyei hizlaldák jó részében megfor­dultam már, érdekel, vajon mi más itt. Épp délidőben érkeztünk a sertéstelep­re, a levegő szinte izzik a forróságtól, jólesik belépni a szociális épület fekete­fehér öltözőjébe. Épp, hogy szusszan­tunk egyet, már megyünk ismét a sza­badba, az ólak felé. Korántsem új épü­letek, de mindegyik előtt ott a takar­mánytároló. Be-belépünk az ólakba, a fehér sertések közt itt-ott feltűnik né­hány duroc származék is. De mind hosszú testű, nyúlánk állat. — Mennyire törekednek az inkább húsjellegű sertések tartására? — kérde­zem. — Évente 1500 tonna sertést értéke­sítünk — tájékoztat az alelnök —, a vágóhídon szalonnavastagság alapján minősítenek. A követelményeknek megfelelő minőséget ad a nálunk is tar­tott szlovák fehér fajta. A hízóalap­anyag nagyobbik részét vásároljuk, de van saját kocatelepünk is. Amivel a hús-zsír arányt még lehet befolyásolni, az a takarmány. Nálunk -^szintén a magyar gyakorlattól eltérően — a táp­hoz szükséges terményeket a központi takarmánykeverőbe szállítjuk, és on­nan kapjuk vissza a kész tápokat, ame­lyeket itt etetéskor még kiegészítünk. Á tápjaink minősége általában megfe­lelő, egy kilogramm hús előállításához 3,8 kilogrammot használtunk fel ta­valy. A telepen nyolcán dolgoznak, az ő munkájukat a produktivitáson mér­jük le. — Merre menjünk tovább?—fordul az alelnök az üzemgazdászhoz. De mie­lőtt a válasz elhangzana, közbevágok: — Amióta átléptük a magyar—cseh­szlovák határt, az út két oldalán meg­számlálhatatlanul sok, működő öntöző- berendezést láttam. A szövetkezet táblá­in úgyszintén. Beszéljenek kérem az ön­tözésről és ha lehet, nézzük is meg köze­lebbről. Ha nem öntöz, fizet Aszfalt és földút váltja egymást a Skoda alatt, a gátoldal sem jelent aka­dályt. — Ez az egyik szivattyútelepünk -— csak úgy az ablakon keresztül mutatja az üzemgazdász —, összesen három van a gazdaságban. A mesterséges csa­torna a Kis-Dunából kapja a vizet. A szántónk több mint fele, 1870 hektár alagcsövezett. Termelünk kukoricát, napraforgót, árpát, cukorrépát, lucer­nát, silókukoricát. A másodvetésünk évek óta körülbelül 500 hektár, ez bor­só, mustár, csalamádé. Az úgynevezett speciális növénytermesztési ágazatunk­ban — ez 191 hektár zöldséget, gyü­mölcsöt jelent — a zöldségféléket szin­tén öntözzük. Nálunk az öntözést na­gyon komolyan veszik a felettes szerve­ink, de mi magunk is. Rá vagyunk kényszerítve az öntözőkapacitásunk minél teljesebb mértékű kihasználásá­ra, ha ezt nem tesszük, akkor bizony komoly összegeket kell fizetnünk bün­tetésképpen. — A gazdaság területe — nem is oly túl régen — mocsaras, lápos volt, mint a Csallóköz többi része általában. Jó tíz évvel ezelőtt fejeztük be a terület rekultivációját. Látja — mutatja a mel­lettünk soijázó napraforgótáblákat Fe­renci Ferdinánd — nagy táblákat ala­kítottunk ki, hogy a mi talajainkon dolgozni képes gépeknek megfelelő te­ret biztosítsunk. De miután a szélerő-' zió itt is érezteti hatását, már erősen gondolkodunk, hol lennének leggazda­ságosabban létrehozhatók a szélfogó sávok. — Ezek itt a csévés öntözőgépeink — állítja meg a kocsit az üzemgazdász —, éppen a másodvetésű kukoricában állnak. És ha már a kukoricáról beszé­lünk, ejtsünk szót róla bővebben is. Magyar kapcsolat — 1983-tól együttműködünk a Bajai Kukoricatermelési Rendszer Fejlesztő Közös Vállalat szakembereivel — mondja Németh Lóránt. — Megbízá­sunk arra is szól, hogy ellássuk az itteni bázisgazdaságuk szerepkörét. Érdemes néhány számot is elmondanunk: míg abban az évben 5,75 tonna, a követke­zőben már 6,31 tavaly pedig már 8,1 tonna kukoricát takarítottunk be hek­táronként. Korszerűsödött az ágazat gépesítése, magyar eszközökkel egészí­tettük ki a gépsorunkat. A vállalat szál­lítja a vetőmagvakat, melyek biológiai értéke jó irányba változik, a növényvé­dő szerekkel való ellátás pedig igen nagy segítség. Természetesen a szaktanácsa­dói rendszerünk ide is kiteljed, mond­hatjuk nyugodtan, napi kapcsolatunk van a BKR FKV szakembereivel. — A felettes szlovák hatóságaink -— bátran állíthatom — a mi példánk okán, engedélyezték a területfejlesztést, így ma már a rendszer Szlovákiában S- az Egységes Földművesszövetkezet segítségével S23 ezer hektáron dolgo­zik. Mi vállaljuk azt is, hogy az adaptá­ciókat úgy terjesztjük, hogy bemuta­tóknak, tanácskozásoknak adunk helyt. A nálunk beállított fajtaösszeha­sonlító és növényvédőszer-kísérleteket megnézhetik az itteni szakemberek, az adatokat is szívesen bocsátjuk rendel­kezésükre. — Vannak-e újabb, közös elképzelé­seik? •— Folyamatos az ipaszerű kukorica- termelés fejlesztése — veszi át a szót az alelnök —. Nemcsak a területet tervez­zük bővíteni, hanem a technikai szín­vonalat is emelni szeretnénk. Szívesen fogadunk új anyagokat — akár bioló­giaiakat, akár kémiaiakat — kipróbá­lásra. Az idén például új silókukorica- termesztési technológiát szeretnénk be­vezetni. Minőségi szőlőt, jó bort A beszélgetés vége már egy — a dű- lőúton is átívelő II Fregatt öntözőgép alatt zajlik, bizony jólesik az a kis viz- permet, amit a szél sodor az arcunkba. Rövid vita után máris olyan helyre in­dulunk, amely néhány évvel ezelőtt még különlegesnek számított a Csalló­közben. A borpincét nézzük meg. — Ezen a vidéken egyáltalán nincs hagyománya a szőlőtermesztésnek. A gazdaságban 1975-ben kezdtünk te­lepíteni, a környékbeliek nem kis meg­rökönyödésére. Bár nálunk is okozott károkat a fagy, mégis úgy érezzük, si­került bebizonyítanunk, van létjogo­sultsága itt a szőlőnek. Többségében a morva borvidékről szereztünk szaporí­tóanyagot, a mostani 56 hektáros ter­mőültetvényünk 17 fajtából áll. A sző­lőt az állami borászatnak adjuk el, a minőséggel ők is meg vannak elégedve. Ezenkívül saját szükségletünkre készí­tünk bort — mutatja az ovális, formájú hordókat Németh LórántE-, jó velteli- nit. olaszrizlinget, fehér burgundit. A csemegeszőlők közül a Pannónia kincsére voksolunk, ennek a piacát is megtaláltuk. Még néhány kilométer — de már aszfalton — és megpihenünk az üzem- gazdászi irodában. Míg a .törökösen főzött kávé ihatóvá ülepszik. néhány általános adatot is megtudunk az Eke- csi Egységes Földművesszövetkezetről. A gazdaság 890 tagja a szántóföldi nö­vénytermesztés mellett a gyümölcsös­ben, a szőlőben és a zöldségesben, a szarvasmarha- és sertéstenyésztésben dolgozik, amiket jól szervezett segédü­zemágak szolgálnak ki. Ha ez utóbbiak kapacitásából futja, más gazdálkodó szervezetnek is besegítenek, például fu­varozással, építkezéseknél. A szövetkezet állóeszközértéke 148 millió korona, az egy hektárra jutó ter­melési érték 25 ezer korona, az egy hektárra számított nettó nyereség évek óta 5500—6000 korona között mozog. A jövedelmezőség több év átlagában 25 százalékos. Az idei terveknek — remél­hetően —- megfelelnek, bár az időjárás itt sem kényeztette el a gabonákat, a tavaszi árpa a tervezettnél kevesebbet, 5,1 tonnát, a búza viszont többet, 6,7 tonnát adott hektáronként. Mint mondják, a kukorica és a napraforgó még lábon áll, sok minden történhet vele betakarításig, de a kilátások ked­vezőnek mondhatók. Gál Eszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents