Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-11 / 188. szám
1987. augusztus 11. C PETŐFI NÉPE • 5 Szolgáltatás választott vezetőséggel Kérdőjelek a Kiskunfélegyházi Autójavító Vállalatnál „Elégedettek vagyunk az igazgató fizetésével” •Szamosfalvi András igazgató Konkoly János és Lantos Zoltán autószerelők munkáját figyeli. • A Wartburgot Törteli János készíti fel műszaki vizsgára. (Gaál Béla felvételei.) A régi AFIT-üzemegységek Bács- Kiskun megyében 1983 óta működnek önálló vállalatként. Mindenképpen időszerű tehát megvizsgálni, bogy az átalakulás következtében miként változott az autójavítás helyzete. A tájékozódás aktualitását fokozza, bogy a közelmúltban lapunknak adott interjújában a megyei tanács ipari osztályának vezetője a minőségi kifogások növekedéséről beszélt. Meglátogattuk tehát a Kiskunfélegyházi Autójavító Vállalatot. A hely kiválasztásának szempontja az a bír volt, miszerint a cég első féléve nem sikerűit valami fényesen. Az alábbi beszélgetéstöredékekkel átszőtt helyzetelemzés arra is alkalmas, hogy az uj vállalatirányítási formák működésének előnyeiről és lehetséges csapdáiról értékes információkhoz jussunk. A felegyházi autójavítók korábbi igazgatója 1985 eleién váratlanul meghalt, s az új vezető kiválasztását egybekötötték az új típusú irányítás bevezetésével. Ä céget — mivel kicsi a létszám —, közgyűlés irányítja az általa választott igazgatón és vezetőségen keresztül A megválasztott igazgató a 30 éves üzemmérnök, Szamosfalvy András lett, aki korábban mint művezető, majd mint műszaki vezető dolgozott a vállalatnál. Melléje négytagú, kizárólag fizikai dolgozókból álló vezetőséget választottak. Az 1986-os esztendő jó pénzügyi eredményt hozott. A 35 milliós árbevétel mellett—amelyből 12 volt a munkadíj — a nyereségből kifizetett adók után 1,4 millió fonntos „rendelkezési alap” képződött (a lakossági szolgáltatásért járó támogatásokkal együtt). A fenti összeg különösen akkor jelentős, ha a hasonló kiskunhalasi vállalat veszteségével vetjük össze. — A munka minőségével mennyire voltak elégedettek a megrendelők? — Az utóbbi időben nem volt különösebb probléma — válaszol Szamos- falvi András. — Igaz, tavaly előfordult, hogy alkatrészhiány miatt egy kocsit nyolc hónapig javítottunk, s az is megesett, hogy egyik ügyfelünk bírósághoz fordult. Az idén azonban igyekszünk kapun belül rendezni a panaszokat, s alapelv, hogy mindig a megrendelőnek van igaza. Nem kényszerítjük az ügyfeleket felsőbb szervekhez. — Valóban sok a panasz manapság az autójavításra, de az utóbbi másfél évben ez a kiskunfélegyháziakra nem jellemző — erősítette meg az elhangzottakat Abonyi Géza, a megyei tanács ipari osztályának illetékes munkatársa. 1987 áprilisának első napjaiban — az önként vállalt „bérstop” lejártával , összeült a választott vezetőség. Egyéb ügyek megtárgyalása után a meghívottként jelenlévő párttitkár — a sikeres 1986-ra hivatkozva:— az igazgató fizetésének ezer forintos emelésére tett javaslatot. Az indítványt a szavazásra jogosultak 3:1 arányban elvetették. Az igazgató és a vezetőségi tagok között tehát nincs minden rendben. Talán ennek is betudható, hogy 1987 első félévében a rendelkezési alap 50 ezer forint hiányt mutat. Farkas István párttitkár: ' — Az új igazgató megválasztásakor kényszerhelyzetben voltunk, Szamos- falvi Andrásnak nem volt elegendő vezetői gyakorlata. Nehezíti a helyzetét, hogy korábban a szakmunkásokkal jó „haverságban” volt, egyikükkel példáid — aki tagja lett a vezetőségnek is — közösen vettek részt autóversenyeken. Most a vezetőségi tagok úgy érzik, hogy mindenbe beleokoskodhatnak. Kierőszakolták például az áprilisi általános béremelést, pedig nem volt mögötte teljesítmény, hisz a télen munkaellátási nehézségeink voltak. Ez az egyik oka, hogy rosszul sikerült az első félévünk. Az igazgatótól elfogadták a vezetőségben végzett munkáért kapott többletprémiumot, de az ő fizetésemeléséhez nem járultak hozzá. ' — Elégedettek vagyunk az igazgató fizetésével—fogalmaz diplomatikusan Konkoly János autószerelő szakmunkás, a választott vezetőség tagja; -— Az a. véleményünk, hogy az 1986-os jó eredményt akkor is elértük volna, ha más ül a székben. Nem javult a munka- szervezés, és nem kötöttünk szerződést újabb cégekkel gépjárműveik javítására. Alkatrészt nagyon nehéz beszerezni, de ezen felül is lazaságok vannak az anyagbeszerzésben. Nem rendelik meg időben, ha megrendelik, nem hozzák el, ha elhozzák, eladják az alkatrészboltunkban. Nem valósultak meg a tavaly betervezett fejlesztések. Több kocsiállásra lenne szükség, s nem hoztuk létre a fedett alvázvédő műhelyt sem. Javasoltuk, hogy kezdjünk új tevékenységekbe, például autóbontasba, de az igazgató ez elől elzárkózott. Tíz ezer . 500 forint az alapfizetése, prémiumokkal együtt átlagosan több mint 14 ezret keres. Én, ha százhúsz százalékot teljesítek, akkor viszek haza a családi pótlékkal együtt hatezer forintot, pedig tíz éve vagyok a vállalatnál. — És a ,jatf? — Azt az kapja, aki dolgozik. Egyébként az igazgatónak is van mellékjövedelme. — Felkészületlenül csöppentünk ebbe a nagy üzemi demokráciába;— veszi át a, szót Szamosfalvi András. —Új volt minden, s ráadásul a vezetőség tagjainak nincsenek olyan pénzügyi es számviteli ismeretei, hogy a dolgok möé láthassanak. Való igaz, hogy munaellátási gondjaink voltak. Ennek fő oka, hogy sokáig járhatatlanok voltak az utak. Általában is változik a piac. A fuvaroztatók rendre szerződéses üzemeltetésbe adják a gépjárműveket, a sofőrök pedig más csatornákon intézik a javíttatást. Számunkra ez nehézséget okozómért korábban jelentős árbevételünk származott a haszongépjárműjavításból. Számos feltétel hiányzik ahhoz, hogy az autóbontás nyereséges legyen. Egyéb tevékenységként bevezettük a személygépkocsi-kölcsönzést, s ez hozza a hasznot, pedig a vezetőség tagjai ellenezték. Tevékenységünk további kiterjesztésére nem látok okot, meg kell tudnunk élni az autójavításból! A fejlesztési elképzelések jelentős része valóban nem valósult meg, mert például az alvázvédő műhely céljára a tanműhelyét akartuk felszabadítani, de az iskola nem járult hozzá. Igaz, hogy a dolgozók keveset keresnek, de ilyenek a szabályzók: 157 forint munkadíjból 27-et vihet haza a szerelő. Nagy improduktív létszámot kell ugyanis eltartanunk. A télen jobban a sarkamra kellett volna állni, a munkaellátási gondok idején edig szabadságra küldeni á dolgozó- at. Nem lett volna szabad emelni a béreket sem, de a választott vezetőség szakszervezetként lépett fel. — Pedig tulajdonosok. Mit csinálna Konkoly János, ha egyedüli tulajdonos lenne? — Szétzavárnám az egész társaságot, főleg azokat, akiket a szakmunkások tartanak el! — Sajnos nem lehet — válaszol Szamosfalvi András. — Állami vállalat vagyunk, s raktárosra, főkönyvelőre, pénztárosra, egyéb ügyintézőkre ugyanúgy szükségünk van, mintha kétszer ennyi szakmunkásunk lenne. Az arány valóban rossz, 87 fős átlaglétszámból 53 a produktív fizikai. — Miben látják a kibontakozás lehetőségét? Konkoly János: •-*- Az itt dolgozók nagy része eddig sem csak a főfoglalkozásából élt. Ezután is megleszünk úgy, mint eddig. A betervezett fejlesztéseket pedig mindenképpen meg kell valósítani! Szamosfalvi András: —Nincs elveszve ez az esztendő sem, hisz jelenleg is rengeteg a munkánk. Egyetértek a fejlesztések szükségességevei, de azt is hozzáteszem, hogy a jövőben keményebbnek, s a számonkérésben következetesebbnek kell lennem. Bálái F. István LASSÚ KIBONTAKOZÁS Adók, feltételek, remények Heves, sőt, szenvedélyes vita bontakozott ki a tervezett adóreform körül: a közgazdászok körében, a szaklapokban, a legkülönbözőbb testületekben, bizottságokban mérlegelik az adóreform várható hatását, kedvező és kedvezőtlen következményeit. A szenvedélyesség oka egyfelől — és elsősorban — az, hogy a jövedelemközpontosítás zsebre megy mind a gazdálkodó szervezetek, mind a személyek esetében. Másfelől az előzetes vita lehetősége újdonság, hiszen korábban alig volt példa arra, hogy egy döntő lépés megtétele előtt a kormányzat nyilvánosságra hozza elképzeléseit. Az új lehetőség, az előzetes vita lehetősége, a felgyülemlett indulatokat is a felszínre hozza, miáltal a vita még szenvedélyesebbé válik. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni azt az angol minisztert, aki a Nagy-Britanniában járt, ottani adórendszert tanulmányozó magyar bizottságnak a következőket mondta: „Uraim, fogadjanak meg egy jó tanácsot. Türelem, csak türelem! Lám, nálunk már egészen szépen kezd kialakulni a helyzet.” Azaz, már kezdenek rendeződni a viszonyok abban a Nagy- Britanniában, amelyben 1973-ban, tehát 14 évvel ezelőtt vezették be a hozzáadottérték-adót. Kijutás a dzsungelból Vagyis a mai magyarországi széles körű vitát még csupán az eszmecserék kezdetének tekinthetjük, hiszen a nemzetközi —és távolról sem csak angliai — tapasztalatok azt mutatják, hogy az adórendszer sok évvel a bevezetése után is módosul Bizonyára így lesz ez majd nálunk is, hiszen lehetetlen már az első menetben minden tényezőt, minden részletkérdést optimálisan kialakítani. De egyáltalán: miért van szükség az adóreformra? A válaszhoz már meg kell különböztetnünk a két adónemet: az általános forgalmi adót—más néven a hozzáadottérték-adót — amely a gazdálkodó szervezeteket érinti, és a személyi jövedelemadót, amelyet a magánszemélyek fizetnek. Mindkét kör eddig is fizetett adót, sőt adókat, de erősen élavult szempontok szerint, korszerűtlen módon. A vállalati jövedelemelvonás jelenlegi rendszerében túlságosan nagy a közvetlenül fizetett, direkt adók aránya, és túlságosan kicsi a forgalomban realizálódó adóké. Igen sok vállalat mentességet, kedvezményt élvez, illetve állami támogatást kap, és így — az adók és a támogatások átláthatatlan dzsungelében — lehetetlen tájékozódni. A sokféle címen fizetett adó, és a sokféle címen nyújtott támogatás eltorzítja az árakat; a mai viszonyok között azt sem lehet biztonsággal megállapítani, hogy egy-egy termék mekkora értéket képvisel, hogy valamely vállalat tevékenysége valójában nyereséges-e vagy veszteséges. Világosabb értékrend Az általános forgalmi adó bevezetésétől tehát a többi között az is várható, hogy viszonylagos vüágosságot teremt az értékrendben. Emellett az általános forgalmi adó rendszere olyan, hogy megnehezíti a különféle támogatások rejtett nyújtását, ezzel segíthet visszaszorítani a veszteséges tevékenységek állami finanszírozását. Elméletben tehát korszerűsítheti a gazdaságot: módot nyújthat a veszteséges tevékenységek felszámolására, a jövedelemtermelő képesség fokozására, az eredményérdekeltség, az exportérdekeltség javítására. Elméletben, mert ezek a hatások csak akkor bontakozhatnak ki, ha együtt járnak a gazdasági reform folytatásának egyéb módjaival, például azzal, hogy az állam különböző kötöttségek beépítésével kevésbé avatkozik be a gazdálkodásba, és szabadabb utat enged a piaci folyamatoknak. Amennyiben a kötöttségek nem csökkennek, önmagában az adórendszernek nem lehet igazán kedvező hatása sem a hatékonyságra, sem a szerkezetváltásra. A személyi jövedelemadó a mainál igazságosabb közteherviselést céloz meg. Lehetőséget nyújt arra, hogy a kiugróan magas jövedelmekből többet vonjon el az állam, és megfelelő adósávok és adókulcsok alkalmazásával jobban differenciáljon. Sokakat aggaszt, hogy eddig nem fizettek adót, ezután pedig fognak, tehát — feltételezik — jövedelmük csökken. A feltételezés a bérből élők többségét illetően téves. Akiknek nincsenek mellékes jövedelmeik, másod- és 'harmadállásaik, azok terhei nem növekszenek: bérüket munkaadójuk bruttó- sítja. Ami láthatatlan Bár a személyi jövedelemadó kapcsán gyakran szó esik a láthatatlan jövedelmek megadóztatásáról is, valójában nem kell attól tartam, hogy aki a szomszéd vízcsapját megjavítja, a szomszéd keljét megkapálja, az ezután a mellékes jövedelme után adót fog fizetni. Sőt, az előjelek szerint a borravalót sem fogja az új rendszer megadóztatni. A láthatatlan jövedelmek közül inkább csak azokat sikerül majd felszínre hozni- és megadóztatni, amelyek termelői, szolgáltatói, kereskedelmi tevékenységből származnak, és jelentősebb összegűek. A lakosság szélesebb rétegeit érinti a kamatjövedelem tervezett megadóztatása, hiszen takarékbetét vagy kötvény szinte minden háztartásban van. Itt azonban ugyanazzal lehet számolni, mint a bérek esetében: a kamatot feltehetőleg úgy növelik, hogy a betét- és a kötvénytulajdonosok a pénzüknél maradjanak. Hogy minek egyidejűleg adni és elvenni, azaz növelni a kamatot, és befizettetni az adót? Abból a meggondolásból, hogy ha a munkából származó jövedelem adóköteles, akkor a tőkejövedelemnek is adókötelesnek kell lennie. Csak így lesz teljes, logikus és következetes a rendszer; csak akkor, ha minden jövedelem adóköteles lesz. A lakosság széles rétegeit nem maga az adóreform, az adózási kötelezettség fogja igazán érinteni, hanem inkább az új adórendszer várható inflációs hatása. Maga az adóreform ugyanis önmagában nem változtatja meg az összes társadalmi jövedelem megoszlási arányát a három nagy szféra: a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és az államháztartás között. Vagyis alaptalan az az elképzelés, amely szerint a költségvetés deficitjét az adóbevételekből kívánnák mérsékelni vagy megszüntetni. Az Országgyűlés dönt A költségvetés mérlegét csakúgy, mint az ország külföldi fizetési mérlegét a gazdaságpolitika javítani — hosszabb távon egyensúlyba hozni — kívánja ugyan, ám ennek nem az adóreform az eszköze. Hogy valójában milyen módon lehetséges ezeket a mérlegeket kiegyensúlyozni, az már egy másik, cikk tárgya lehet, de azt itt is le kell szögezni, hogy számolnunk kell a fogyasztás mérséklésével — függetlenül az adóreformtól. Az egyszerűség kedvéért úgy írtunk az adóreformról mint tényről, holott az egyelőre csupán tervezet, elképzelés. A tervezetet az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka elé terjesztik; legkorábban akkor emelkedhet törvényerőre. Addig azonban folytatódik a vita mind á tervezet egyes kitételeiről, mind pedig az új adónemek bevezetésének időpontjáról. G. Zs. Az ember és a munka Gumiüzem Majsán A Kiskunmajsai Petőfi Termelőszövetkezet néhány éve létesítette a gumiüzemét. Ma már kilencven fő dolgozik itt. Termékeiket az egész országban keresik. Raktárra nem dolgoznak, kizárólag a megrendelt árut gyártják. Árbevételük az idén 40 millió forint körül lesz. Szerszámparkjuk 1500-féle termék gyártását teszi lehetővé. Termékeik szinte teljes egészében az importkiváltást szolgálják, jelentős részben tőkés importot. Ennek ellenére nagy gondot jelent számukra a tőkés alapanyag beszerzése, pedig az importcikkek helyett alacsonyabb áron ugyanolyan minőségben készülnek itt a vulkanizált gumialkatrészek. A legtöbb megrendelést a Kőolajfúró Vállalattól és a Ganz-Mávag-tól kapják. Gyártmányaik skálája az alig fél grammos kis műszeralkatrészektől a 16 kilós hótolólapig teljed, s ebben még nincs benne a különböző szállítószalagok gyártása. Elvállalják a szinte egyedi daraboknak számitó kis szériákat, de gyártanak olyan alkatrészeket is, amelyele százezerszámra készülnek. Az idén továbbfejlesztik az üzemet. Négy új vulkanizálógépet és egy nagy teljesítményű kalandert állítanak termelésbe. Az utóbbi lehetővé teszi a szélesebb heveredek, szállítószalagok gyártását. Magánszektor a Szovjetunióban A magánmunka-tevékenység, melyet 1987. május 1. óta engedélyez egy új törvény, lassan bontakozik csak ki a Szovjetunióban. Az ebben a szektorban foglalkoztatottak száma állandóan nő, de viharos gyorsaságról sehol sem beszélhetünk. Mi lehet ennek az oka? Hiszen úgy tűnik, új lehetőségek nyíltak a jövedelmek növelésére. Sokan rendelkeznek kisipari vagy szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges képesítéssel, jártassággal. A kínálati piac messze nem tudja kielégíteni a keresletet, így az eladás is biztosítottnak látszik. Áz adóterhek sem riaszthatják el a vállalkozókat: az alacsony jövedelmek adómentesek, a közepes jövedelmeknek 13 százalék az adója, és csak a kiugróan magas jövedelemnél van progresszív adókulcs, mely maximálisan a jövedelem 65 százalékát érheti el. A gazdasági körülmények tehát kedveznek a magánszektor létrejöttének és fejlődésének, az itt dolgozók megalapozhatják jólétüket. Milyen akadályok gátolják mégis i a fejlődés útját? Mindenek előtt az, hogy elsősorban a nyugdíjasok, háziasszonyok és a diákok kaptak engedélyt egyéni munkatevékenység folytatására. A fő tömeg, azaz az állami szektorban dolgozók lehetőségei meglehetősen körülhatároltak. Ők főként úgynevezett „másodlagos tevékenységet” űzhetnek szabadidejükben, azaz a főmunkaidőn kívül. Az állam, mint törvényhozó, azért tartotta szükségesnek ezt a korlátozást, hogy az állami szektorból ne tűnjön el a munkáskéz. Annál is inkább, mivel az iparban most is csaknem 1 millió munkahely betöltetlen, a géppark legnagyobb része csak egy műszakban üzemel és erősen érződik az építőipari munkások hiánya is... Valóban erős féknek bizonyult ez a korlátozás az egyéni munkavállalás fejlődésében? Meggyőződésem, hogy nem. A stabil fizetés az állami szektorban, plusz a minden dolgozó számára biztosított szociális kedvezményrendszer megszokott dolog. És nincs .is semmi okunk feltételezni, hogy a munkások nagy tömegei ezt mind felcserélnék a magán- szektor bizonytalan jövedelmére. így az állam — véleményem szerint — elővigyázatosan és megalapozottan döntött így. Megjegyzendő, hogy nem tiltják el teljesen a „könnyű” kenyérkeresettől a dolgozókat, a helyi szervek adhatnak engedélyt arra, hogy valaki csak a magánszektorban tevékenykedjen. Ugyanakkor igen kevesen éltek eddig ezzel a lehetőséggel. Nyilvánvaló, hogy a legfőbb visszatartó erő a dolog újdonság volta. Kétségtelen, hogy ez a szféra vonzza a leg- talpraesettebbeket, azokat, akik nem torpannak meg az átszervezési korszak nehézségei előtt, hiszen ezt a szektort épp csak hogy létrehozták, működési mechanizmusa sincs még kidolgozva. A helyiségbérlet, a nyersanyag és a felszerelés biztosítása, az értékesítés megszervezése, a reklamációk intézése mind valós probléma, a megoldás pedig többnyire bürokratikus és lassú. De még a bürokrácia sem minden! Az új munkaforma szokatlanságával a társadalom egy bizonyos rétegéből „agresszív irígység”-et váltott ki. Különösen azokkal szemben, akik észrevehetően meggazdagodtak, még akkor is, ha mindenki előtt ismert, hogy a plusz jövedelem mögött megfeszített munka áll. Ilyen formán a magánmunka szektorában is megjelennek azok az ellentmondások, amelyek annyira jellemzőek napjaink szovjet valóságára. Arra is fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy a nyíltság légköre, a „glasz- noszty” a tömegkommunikáció segítségével arra szólítja fel a közvéleményt, hogy vegye fel a harcot a bürokráciával, a tehetetlenséggel, a konzervatív nézetekkel és a változást akadályozó cselekedetekkel szemben. Alekszej Dumov (APN—KS) • Rácz András a most elkészült új gyártmányukat, az iszapleválasztót ellenőrzi. 5 Saját szerszámkészítő üzemüket sok gyár is megirigyelhetné. Maróti László a síkköszörűn dolgozik. • Fontos feladatot tölt be a laboratórium. Sárkány Lászlóné a sorozatgyártás előtt pontosan meghatározza a keverék vulkanizálási idejét és hőfokát. Ugyanitt folyamatosan ellenőrzik a kész termékeket. (Pásztor Zoltán felvételei)
