Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

1987. augusztus 10. • PETŐFI NÉPE • S SZEGÉNY GAZDAGOK? Soltszentimrei találkozások 1 urcsa, ami­kor a ma­gyar gyű­Piac, idő, pénz Hogy az ezerötszáz lakosú Solt- szentimrének rangos múltja van, azt a kódex, okiratok nélkül is bi­zonyíthatják az ott lakók. A falu határában található az Alföld egyik legépebben megmaradt Ár­pád-kori műemléke, a csonkator- nyú pásztortemplom. Egy 1211- ben kelt birtokösszeírás a föld­vári apátság birtokaként említi a vidéket és két szőlő- és gyü­mölcstermesztéssel foglalkozó gaz­dát is megemlít, Egyedet és La­jost. A XVII. században azonban pusztává lett a táj. A mocsarak közé ékelődött új település csak 1885-től terebélyesedik. Faluvá . fejlődni igazán csak a felszabadu­lás után tudott. Az utóbbi évek­ben épült magánházai közül több a budai villanegyedekben is meg­állná a helyét. Virágosak az ut­cák, jó gazdát sejtetnek a köz­épületek. Hogy mindez miből? Egyed és Lajos örökségéből: a szőlő- és gyümölcstermesztésből. Ez persze még az átutazó szá­mára is nyil­vánvaló; nem lehet úgy meg­közelíteni a'fa- lucskát, hogy a szépen gondo­zott kerteket ne látnánk. De milyen lehet itt élni? A solt- szentimreiek véleménye ne­hezen lenne összefoglalha­tó egy mondat­ban ... , . Pénzkereső verseny?! Grősz Lajos nem Soltszentim- rén született, és mint mondja: ha így megy tovább, nem is itt száll a sírba. A Dunántúlról, Mencshelyről jött szíve válasz­tottjához. De úgy érzik ki a sza­vaiból, hogy csak a feleségvá­lasztással elégedett... — Itt, "aki, nem a szőlőtőkék között cseperedett fel, és nincs öt-hat hektár ültetése, nem is nagyon számít embernek. Min­denki a Kunleányban meg az Ezerjóban látja a boldogulást. Közösségi élet, jó beszélgetés, bú­csú itt ismeretlen. Mintha a pénzkereső verseny hajrájában lennénk. Túl- a Dunán ■ is dol­goznák. Nem is keveset, de azért -ott még van vasárnap, van ün­nep. Ha az asszony is akarja, szedjük is a sátorfánkat hama­rosan. Persze nem mindenki panasz­kodik. Andó Gyula tanácstag, a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat helyi kútkezelője állít­ja: életképes a település. — Jöttek jó és rossz évek; né­ha bedugult a borpiac, máskor meg túl sok termett; volt úgy is, hogy a fagy szüretelt, még feb­ruárban. De nem hálátlan az Ezerjó a szentimrei homokon. Keserves munka árán ugyan, de képes jó megélhetést adni az irtt lakóknak. Van jó iskolánk, óvodánk. Hamarosan elér hoz­zánk Kiskőrös felől a .távhívó­vonal, tavaly megépült a vízmű is. Ä lakóhelyhez ragaszkodás legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy amit érdemes, betelepíti a lakosság, legelőnek itt csak a rossz homok marad. — Azt hallottam, oly kevesen kötöttek á gerincvezetékre >— oly csekély a vízfogyasztás —, hogy 0 Dr. Ficsor Balázs: Nem „vész" kell nekünk, hanem program, okos segítség. 9 Benkóczi Ferenc őszre már gép­pel préseli a szőlőjét. Korszerű­södnek a magángazdaságok. 0 Soltszentimrei udvar. A homoki szőlők meghálálják a gondosko­dást. a télen majdnem szétfagyott a glóbusz... — Az emberek nem szívesen adnak ki pénzt olyanra, amire nincs feltétlenül szükségük. Ná­lunk olyan későn épült meg a vízmű, hogy átadáskor már szin­te minden portán volt kút és hid­rofor. Ha bővíthetjük a csak egy kilométeres fővezetéket, bizto­san több fogyasztónk lesz. Mi lesz az emberekkel ? Dr. Ficsor Balázs, a helyi Ezer­jó Szakszövetkezet elnöke nem titkolja aggodalmait. EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS Űj szójafajták, nagyobb területen Az egészséges táplálkozás je­gyében az élelmiszeripari üzemek Igyekeznek fokozni a fehérjében gazdag termékek arányát és az állattenyésztés is nagy mennyi­ségben igényli — különösen a fia­tal állatok takarmányozásához — a magas biológiai értékű anyago­kat. A MÉM tervei szerint a VII. ötéves terv időszakának végéig megháromszorozódik a hazai szó- jatermő terület a jejenlegi 22—24 ezer hektárról mintegy 70 ezer hektárra növekszik, jeléül annak, hogy a felhasználók mindinkább hazai alapanyaggal igyekeznek pó­tolni azt, amit eddig külföldről hoztak be. A program keretében új szója­fajták köztermesztésére adott en­gedélyt a minisztérium az illeté­kes fajtaminősítő tanács javasla­tára. Üjafob három, fehérjében gazdag növényfajta szolgálja a következőkben a fehérjeprogram sikerét. Az egyik szójaféle, a Cru­sader kanadai eredetű, honosítá­sával a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát foglalkozik. Az eredmények arról győzték még a mezőgazdá­szokat, hogy a fajta itthon is jól — Hallom a jóslatokat, hogy a jövőben nem támogatják a gyen­ge minőségű homokokon gazdál­kodó szövetkezeteket.. De mi le­gyen velük? Költözzenek el az emberek a fél Alföldről? A szul­tánoknak, bégeknek már sikerült egyszer pusztává tenni a koráb­ban virágzó tájat. De úgy emle­getjük ezt a kort, hogy tőrök vész! Hát nem „vész” kell ne­künk, hanem program, okos se­gítség. Hosszabb távú tervek, nyugodtabb, ösztönzőbb közgaz­dasági környezet. Nemsokára megszűnik itt a borpalackozó, amelyet évekig a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát üze­meltetett. A nagy kérdés: mi lesz utána az ott dolgozókkal, hol kapnak munkát, hol találnak megélhetést? Ki vállaljon a jö­vőért felelősséget? A faluban most több, millióért épített ház is eladó, de még a ráfordított költség feléért sem kell senkinek. A városokban ugyanakkor sor­ban állnak a méregdrága laká­sokért. felerősödött az ingatlan- spekuláció. Hát kinek jó ez? — Önök például mit tettek, hogy maradjanak, jobban élje­nek a tagjaik? — Több mint száz hektáron szakcsoportos szőlőtelepítést szer­veztünk. Ipari üzemeket létesí­tettünk. Nyereségesek vállalko­zásaink. Elégedettek persze nem lehetünk. Keressük az új lehető­ségeket. Ezt a falut 1692-ben egy­szer már letörölték a térképről, de feltámadt. Nem hagyjuk ma­gunkat! A bizalom a legfontosabb Bordás József soltszentimrei tanácstitkár bosszús és gondter­helt. Az Országgyűlés döntése alapján a megye itt is megkurtí­totta a költségvetést — Most aztán gondolkodha­tunk — mondja —, miként ad­hatunk számot az embereknek a teho felhasználásáról. Mert a lakosság, amit ígért, amit vállalt, megadta. Mi lesz. ha mi n^m tudjuk az így befolyt pénz mellé tenni a megajánlott forintokat, és nem épülhetnek meg azok a létesítmények, amelyeket ter­veztünk? Hogyan kériünk ismét? — Mit kért a lakóközösség a tanácstól? ■ ■.< ■ - i- ¥•■ i'-"t — Gyógyszertárat, ABC-áru- házat, utakat, járdát. Gondolja el, itt vagyunk az ezredfordulón, de az évtizedek óta több millió forint adót az államkasszába fi­zető falu lakóinak fájdalomcsil­lapítóért vagy nyugtatóért Kis­kőrösre vagy Fülöpszállásra kell utaznia. Ennyi sem jutott még a homokkal küzdő parasztembe­reknek? — kérdik sokain. — Soltszentimrén megáll az idő? — Ha csak a pénzünkön múl­na. megállna. Szerencsére azért időnként akadnak jó partnerek. Így Déldáui a Kiskőrösi Áfész, amely hamarosan megkezdi egy új áruház alapozását. Mi adtuk a közművesített telket, neki meg érdeke, hogy a helyben lakók itt költsék el a pénzüket... Ha­sonlóan jó a kapcsolatunk a he­' lyi szövetkezettel. Támogatták a művelődésiTiház-építést, pénzt ad­tak a nyugdíjasotthonhoz, segí­tettek az útjavításoknál. Közös érdek, hogy az emberek ne me­neküljenek el innen, hogy ez a környék is értéket teremjen'... Farkas P. József mölcs a hazai piacon szezonjában is drá­gább, mint téli Időszakban a messzi földről behozott narancs. Valamiféle össze­esküvést sejt a fogyasztó, aki nem képes eligazodni a helyzetet magyarázó interjúk és szakcikkek özönlő érvei között. Megérti persze, hogy a vi­rágjában elfagyott sárgaba­rackból sem lekvár, sem be­főtt nem lesz az idén, a kam­ra vagy a szekrény polcain. Abba is beletörődik, hogy az ötven—hatvan forintos őszi­barackból csak két-három szemet vehet az anyuka a gyermekének, a kispénzű nyugdíjas pedig legfeljebb nézegeti a formás, szép gyü­mölcsöket. Hiszen az időseb­bek még emlékeznek rá, hogy néhány évtizeddel ezelőtt ez a barackfajta valóban „őszi” volt, és főleg a budai hegyek­ben termett. Delikáteszként egy-egy szemet vásároltunk akkor is belőle gyermekeink­nek. . Aztán egyszer csak ki­derült, hogy a törökbálinti, szatymazi kertek után a szik-, rai, lajosmizsei és más ho­mok- és félkötött talajon is vígan megterem. Sőt, jó ter­mést érlel ez a csodálatos Ízű, zamatú csonthéjas, elárasztva nyár közepétől egészen késő őszig a hazai piacokat. Kivé­ve a mostanihoz hasonló esz­tendőt, amikor az ismert okok — fagyok, jégverés stb. — miatt ez a gyümölcs is szinte csúfot űz a viszonylagos ol­csósághoz szokott fogyasztó- vaL Belenyugszunk, mert ez a helyzet logikája, a piac így reagál a szűk termésre, ez eddig világos és érthető. Még azt is értjük úgy-ahogy, ami­kor az egyébként sem' olcsó borárak máris emelkedni ké­szülnek, pedig a szüret — a jövő évi bor alapanyagának leszűrése és hiányának ész­lelése — még hátravan. Moz­dul a piac — dünnyögünk, majd napirendre térünk fö­lötte. Csakhogy teremhet bár­mennyi, a fogyasztói ár nem ismeri a lajtorja lefelé veze­tő fokait. Verseny sincs a szikrai, helvéciai, Izsáki, Sol­ti, hajósi, kunbajai, kiskőrö­si, soltvadkerti — hadd ne so­roljam — termelők és forgal­mazók között, hiszen az árak szabályozottak, ki tudja, miért? De térjünk vissza a zöld­séghez, gyümölcshöz. Miután a Zöldért még boltjai egy ré­szét is becsukta a megyeszék­helyen — mondván, hogy „rá­fizetéses” —, és főleg a fő­várost kápráztatja el időn­ként „árletörési” akcióival, a szabad a gazda játék érvé­nyesül. leginkább a helyi pia­cokon. Most ne beszéljünk a fokhagyma-ügylethez hason­ló Makó környéki ármanipu­lációkról, bár az ilyenek is gyorsan éreztették hatásukat' országosan. (Néhány vidéki nepper elítélése, sajnos, nem oldja meg ezt a kérdést, hi­szen ez csak felszíne a jelen­ségeknek.) Hagyjuk a „guru­lós málna” látványosan ismét­lődő cirkuszait is. A napon­kénti kisfogyasztót az egysze­rű, hétköznapi cikkek, a köz- étkeztetés és a háztartás alap­vető élelmiszer-szükségletei, a zöldségfélék és a befőzéshez szükséges gyümölcsök árai érdeklik elsősorban. Még azt is elviseli a vá­sárló, hogy egyik-másik gyü­mölcsféle egyszerűen kima­rad, hiányzik — mint az idei sárgabarack — a terméklis­táról, bár nehezen lehet pó­tolni mással pl. a lekvárfő­zésnél. A fogyasztó azt' viseli el nehezen, amikor látja, hogy a többlettermés sem mozdít­ja lefelé — vagy csak nagyon keservesen — az árakat. A piac törvényei — kereslet és kínálat ősi törvénye — mint­ha nálunk napjainkban el­vesztették volna jelentőségü­ket. Az árszint a legtöbb ter­méknél évről évre magasabb. A rájuk rakódó kereskedelmi árrés — bizonyára csak egy okozat a sok közül — néha csillagászati összegeket hoz létre. És nem jelent semmit az sem, ha a boltban közben megromlik a gyümölcs vagy zöldség, az elállási ár válto­zatlan, a minőség nem befo­lyásolja az árakat. Létezik aztán valamiféle láthatatlan, lélektani „kar­tel” is. Bárki meggyőződhet erről, ha végigmegy a piacon. Ha egy termék valahol mond­juk negyven forinttal indul, az mindenütt, mindenkinél ugyanannyi lesz. Nincs vevő­fogás, nincs árleszorítás, a többiek bolondnak nézik, és ezt ki is nyilvánítják, aki ol­csóbban meri adni portéká­ját. Ha a vevő elmegy, azt tartják, hogy majd visszajön. A termelő inkább hazaviszi, amit felhozott, de nem adja „áron alul”. Egész nap ott ül­dögélnek néhány kosár gyü­mölccsel, pedig pár forint en­gedmény már kiürítené a ko­sarakat. De az idő nem szá­mít. Az Idő — nálunk még — nem pénz. Ma még. Láttam, tapasztaltam, hogy kapitalis­ta viszonyok között a piaco­kon az idő is úr, a pénz után ez a legnagyobb érték. Ná­lunk még nem. Talán majd, egyszer... Apró megfigyeléseket ve­tettem papírra, más is lát biz­tosan ilyeneket. A tanulság ta­lán csak annyi, hogy bár kezd mozogni, de azért még csiko­rog ennek a piaci mechaniz­musnak a kereke. Hagyni kellene jobban, hadd gördül­jön, és Időnként kissé olajoz­ni is. Egyre sürgetőbben mondják, hogy talán szer­vezhetné valaki ezt a kister­melői sereget, a termeltetését és az áru eladását is jobban, szakszerűbben, gazdaságosab­ban. Azért is, hogy a kiskert gazdája ne vesztegesse az ide­jét feleslegesen. Mert néha az az érzése az embernek, hogy ezt a sok fö­lösleges időráfordítást fizet­jük meg busásan — amíg a zsebünk is bírja. I F. Tóth Pál CSAK A KÖVETKEZŐ TERVCIKLUSBAN Gyalogos-felüljáró és összekötő út Köztudomású, hogy Kecskeméten a MÁV Alsópályaudvara a megyeszékhely és vonzáskörzetének teherforgalmát bonyo­lítja le. Az Alsópályaudvar forgalma a város iparosodásával folyamatosan növekedett, s ezzel együtt derült ki korszerűt­lensége, (kis befogadóképessége, ami évtizedeken át szállítási, rakodási gondok forrása volt. A pályaudvar kapacitását a be­fogadható vonathosszúság növelésével, új rakodóterek létesí­tésével bővítették. A Szegedi utat keresztező korábbi egy vá-. gány mellé újabb négy épült. Az természetes, hogy a vágá­nyokon egy időben átmenőforga­lom, tolatási, rendezési műve­letek, vagontáro’ás és rakodó vá­gány kiszolgálása történik. A gya­kori von ármozgás miatt a gyalo­gosok számára szinte balesetve­Információáram! ás és fejlődés Véget ért a magyar könyvtárosok vándorgyűlése termeszthető, alkalmazkodik az itteni természeti körülményekhez és a italaj összetétele,is megfelelő számára. A másik két szója az Egyesült Államokból „érkezett”. Mindkettő jó termőképességű, az egyik közülük azért különösen fi­gyelemre méltó, mert a 'középéré­sű növények csoportjába tartozik, és minit ilyen, hiányt pótol a ha­zai mezőgazdaságban. Az eddig rendelkezésre álló egyik szójafé­le, a Merit viszont immár alkal­matlannak bizonyul; nem tud annyit, minta jelenleg is felhasz­náltak, vetőmagjának szaporítá­sával sem foglalkoznak már, ezért visszavonták a hivatalos minősí­tési engedélyt. Az új növények közül kettő az idén már a szántóföldön is bemu­tatkozott, még mielőtt a hivatalos döntést meghozták. Erre fennálló rendelkezések lehetőséget adnak, mivel a nagyüzemi próba is egy­fajta biztosíték arra, hogy később a nagyobb mértékű felhasználás­nak sem lesz akadálya. A jelek szerint ez a próba is sikeres, ezt bizonyították a nyárközepi határ­szemlék. Szakmai tarnulimámyúttal szom­baton befejezte négynapos ta­nácskozáséit Szolnokon a Magyar Könyvtárosak Egyesületének ti­zenkilencedik vándorgyűlése. A rendezvény héitszázötveln részt­vevője — köztük számos szocia­lista és nyugati ország 'könyvtár- ügyi szakembere — a könyvtá­raknak- az információ közvetíté­sében betöltött szerepét vitatta meg. A plenáris ülésen és a négy szekcióban megállapították: ha­zánkban a könyvtári munka erő­teljes és gyors megújulásra, fej­lesztésre szorul. Száműzni kell a régi, elavult gyakorlatot, s meg kell teremteni a széleskörű, gyors információs szolgáltatás lehető­ségeit. A könyvtár ma már több annál, hogy szépirodalmi, szak­mai műveket kölcsönözzön, mun­kájában! mind inkább tért hódit a hangtár, a műszaki és társadal­mi ismeretanyag sokoldalúbb közkinccsé tételéhez szükséges vi­deo- és számítástechnika’. Sürge­ti a könyvtárak megújulását az a tény, hogy az információáram­lás gyorsasága döntően határoz­za meg a társadalom fejlődését. Az Országos Széchenyi Könyvtár most tervezi egy nagy kapacitá­sú számítóközpont létrehozását, s üzemibe helyezte első számítógé­pét a Szolnok megyei Verseghi Könyvtár is. A vándorgyűlésen megfogal­mazták: a könyvtárak szolgálta­tásainak jelentős része díjtalan, a magasabb színvonalú, költséges technikáival megalapozott infor­mációszolgáltatás azonban jelen­tős ráfordításokat igényel. Ezért szükséges lesz a jövőben, hogy egyes — később meghatározott seodgálitaitláSsokat térítésért vé­gezzenek. A záróülésen bejelentet­ték: az 1988-ban rendezendő hu­szadik vándorgyűlés házigazdá­ja Tolna megye székhelye, Szek- száírd lesz. szély nélkül átlhaiadást biztosí­tani nem lehetett, ezért a pálya­udvar bővítésével egyidejűleg ké­szült el a gyalogos-felüljáró. Je­lenleg ez a gondok, a problémák oka>. A Külső-Szegedi út mellett lévő üzemek dolgozói, ha kerék­párral, segédmotoros kerékpár­ral' akarják megközelíteni mun­kahelyüket, kénytelenek a Juhász utcát igényibe vénoi. Ez megle­hetősen nagy kerülő. A gyalogos felüljáró mellett, at­tól 300 méterre a Juhász utca gya­korlatilag biztosítja' a gyalogosok, kerékpárosok, segédmotorkerék­párosok és lassú járművek bizton­ságos áthaladását, ugyanis ott fénysorompót alakítottak ki. En­nek megközelítése a Külső-Szege­di út felöl csak a Bodzái, a Sze­gedi út felőli pedig csak a Thököly utca fel® lehetséges, de a Thököly utca is nagyon rossz állapotban van. Mindezek tudatában kerestük fel Hegyes Ferencet, a városi ta­nács műszáki osztályának vezető­jét és megkérdeztük: milyen mó­don akarják megszüntetni ezt a gondat? — A tanácsnak az a terve, -hogy a város fel® a Thököly utcán, a vasút túlsó oldalán pedig a még kiépítetlen területen az összeköt­tetés meglegyen. E célból a vasút túlsó oldalán az Újpesti Gépelem- gyár területét kisajátítottuk. Ha a két út megépül, úsy a kerékpá­rosok. seg édmotarkerék párosok, és a lassú járművekkel közleke­dők is gyorsabban érik él a biz­tonságos vasúti kereszteződést. A terület, mint említettem, ren­delkezésünkre áll, de sajnos a megvalósításhoz nincs anyagi for­rásunk. Nem szeretnék felelőt­lenül ígérni, de feltehetően a VIII. ötéves tervben ez az elképzelés megvalósítható, G. G. Tiszt­lelyetteseket avattak Pécsett A Magyar Néphadsereg idén végzett, fiatal tiszthelyette­seit szombaton avatták fel Pécsett. Az ünnepxségen meg­jelent szülők, hozzátartozók, barátok százai, a díszemelvé­nyen helyet foglaló Baranya megyei és pécsi vezetők, va­lamint a Honvédelmi Minisz­térium, a néphadsereg tábor­nokai, tisztjei előtt tizennégy helyőrség ötszáznyolcvan if­jú tiszthelyettese tett fogadal­mat. A Pécsett avatottak csak­nem egyh armada már a négy­éves tiszthelyettesiskolát vé­gezte el, azaz a katonai pályá­hoz szükséges képzettségen kí­vül szakmunkás-bizonyítványt is szerzett, illetve szakközép­iskolai érettségit tett. A hagyo­mányos, kétéves képzésben részes ülteket is már szakmun­kás-képesítéssel vették fel, és akiknek nem volt a vá­lasztott katonai szakjukhoz közelálló végzettségük, azok a pályájuknak megfelelő, másik szakmát is szerezhet­tek. A tanulmányaik befejezé­se után katonai pályafutásu­kat megkezdő ifjú tiszthelyet­teseket fogadalomtételük al­kalmából Horváth István al­tábornagy, a Magyar Népihad­sereg politikai főcsoportfőnö­ke, honvédelmi miniszterhe­lyettes üdvözölte. Egyebek kö­zött hangsúlyozta, hogy társa­dalmi céljaink megvalósítá­sának legfontosabb nemzet­közi feltétele a béke. Az érte folytatott párbeszéd fenntar­tása és újabb konstruktív fegyverzetcsökkentési és le­szerelési javaslatok megté­tele mellett a szocialista vi­lágrendszer országainak ar ról is gondoskodniuk kell, hogy egyesített fegyveres erőik mindenkor képesek le­gyenek a lehetséges agresszió visszaverésére. Az avatóünnepséget köve­tően a honvédelmi miniszter­helyettes fogadást adott a ki­váló eredménnyel végzett tiszthelyettesek és hozzátar totóik részére.

Next

/
Thumbnails
Contents