Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-06 / 184. szám

1987. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE 9 5 Lehetőségek A szerkezetváltás útjai a BRG-ben Közismertek a megye iparának élvonalába tartozó termelőszervezetek eredményei. De vajon az általuk elért színvonal hogyan állja a próbát egy nemzetközi összehasonlításban, hiszen a mércét a fejlett ipari orszá­gokhoz kell igazítanunk? Hol kell keresnünk a helyün­ket és milyen lehetőségeink vannak a kibontakozásra? Rudasi Károlynak, a BRG magnetofongyára igazgató­jának tettük fel a kérdést: — Korábban talán csak a gőz­gép feltalálása forradalmasította olyan mértékben a világot, mint napjainkban az elektronika. A kecskeméti gyár hogyan kö­veti a változáso­kat? — Ma minden, de különösen az elektronika rop­pant beruházás­igényes ágazata az iparnak. Erőnkhöz képest minden évben végrehajtunk korszerűsítése­ket, de ez nem elegendő a felzár­kózáshoz. Szűkös pénzügyi viszo­nyaink közepette arfa sincs lehető­ségünk, hogy a tíz, tizenöt évvel ezelőtt megvásá­rolt nyugati gépe­inket megfelelő módon karban­tartsuk, a szüksé­ges import alkat­részeket beszerez­zük. Új és korszerűbb tőkés berendezé­sek behozatalára pedig nem is gondol­hatunk. Toldozgatással, műszaki fej­lesztésekkel és újításokkal próbáljuk a meglévő eszközeinket szinten tartani. Ugyanakkor a korszerű technika gyár­tására berendezkedett országokban egyes termékek már néhány év után elavulnak. A világ elektronikai ipará­ban forradalmi lendületváltás követke­zett be, azonban ekkora lépéshátrány­ban nemcsak a versenyben maradás, hanem a fejlődés követése is nehéz. Minden megítélés a viszonyításon mú­lik. Ha csak egymásra figyelünk, köny- nyen szem elől téveszthetjük a fejlesztés kívánatos mértékét. A BRG magneto­fongyára valóban az élmezőnyhöz tar­tozik, sőt a közszükségleti termékek előállításában, mint például a kazettás magnetofon, a diktafon vagy a szemé­lyi számitógépekhez csatlakoztatható adatrögzítő magnetofon, megközelítet­és korlátok zet: mindenhová olcsó munkaerőt állí­tunk és azt keressük, hogy hol lehetne „A fejlődés követése is nehéz” — állapította meg Rudasi Károly igazgató, aki az új táwezérlésü kazettás futómű mintadarabját mutatja. valamilyen műveletet géppel kiváltam. A kecskeméti gyárban ezer ember — feszített normák mellett — évente mintegy 1,5—1,7 millió produktív munkaórát teljesít, kevésbé ösztönző, korszerűtlen érdekeltségi rendszerben. — Mit kellene megváltoztatni ahhoz, hogy az adottságainkat jobban ki tudjuk használni? — A BRG is centralizált szervezet. Az önállóság kiszélesítésével, a na­gyobb feladatok elkülönített kezelésé­vel — például az önelszámolásra, a ter­mékszerkezet kialakítására, a műszaki fejlesztésre gondolok — hatékonyabbá tehetnénk a gazdálkodásunkat. A termelés bővítése az import bőví­tését is feltételezi, azonban a szűkös importkeret felhasználása a felettes szervek döntésén múlik. A szegénység egyik jellemzője, hogy azt a keveset sem ott használhatjuk fel, ahol legin­kább kellene. Ha helyben mérlegelhet­nénk és rajtunk múlna, nemcsak az im­port alkatrészt, hanem a technikát és technológiát megújító berendezéseket is megvásárolnánk és megtalálnánk a módját, hogy a szükséges pénzeszközö­ket helyben kigazdálkodjuk. — Tehát közelebb kellene kerülnünk a döntési lehetőséghez és a piachoz? ‘ — Erre is gondolok, s még arra: so­kat kellene változtatnia a külkereske­delmi tevékenységnek is, mert a marke­tingmunka sem lehet hatásos érdek- képviselet nélkül. Olyan konkrét lehe­tőségek jobb kihasználásáról beszélek, amelyek hiányában a tényleges belső irányítási rendszer sem működhet ered­ményesen. Ha lemondunk a hatékony­ság és az anyagi érdekeltség összhang­jának megteremtéséről, a szalag mellett a már amúgy is túlfeszített és monoton munkát végző emberek könnyen pasz- szí vvá válhatnak. Ezért ma képtelenség extenzív módszerekkel versenyben ma­radni a régóta intenziven fejlődő elekt­ronikai iparban. A lehetőségek jobb kihasználását nem feltétlenül a beruhá­zásokkal kell kezdeni. Kisvágó Árpád t A szalagon a KM—3 típusú kazettás magnetofon futómű- veit állítják össze. (Pásztor Zoltán felvételei) tűk a fejlett országok színvonalát. Azonban a világban tapasztalható és az elektronikával szemben támasztott általános követelményeknek már nem tudunk megfelelni. Ennek oka a kor­szerű technológia hiányában és a ma­gas élőmunka-ráfordításban keresen­dő. Hazánkban ma ugyanannak a ter­méknek az elkészítése háromszor több kézi munkaerőt igényel. — Tehát az alapvető különbség már a termelésszervezésben kimutatható. — Az elektronikában — más ipará­gakkal szemben — a szériaszám eléri a milliós nagyságrendet. A pontosság és hatékonyság szinte követeli a robotok alkalmazását. Ezért a szalag felépítése során a fejlett országokban először azt vizsgálják meg, hogy egy adott termé­ket hogyan kell géppel elkészíteni, és csak ott alkalmaznak élőmunkát, ahol a technológiai folyamat nagyon bo­nyolult. Nálunk éppen fordított a hely­9 Az új konzervüzemben Dér Teréz, Poór Lajosné, Bednár Józsefné és Szabó Lajosné üvegbe tölti az uborkát. T öbb mint tíz esztendeje már, hogy Szabaszálláson a helyi Lenin Tsz-ben egy országos zöldségprogram keretében helyrevetéses étkezési és fűszerpaprikával megkezdték a zöldségtermesztést. Pár év múltán a fűszerpaprika magasabb szintű feldolgozása érdeké­ben felépítettek egy Binder szárítót. Ám azt évente csupán három hónapig volt módjuk üzemeltetni. A kihasználás javítása arra ösztö­nözte a gazdaságot, hogy egyéb zöldségféléket is termesszen. Ezért bővitették termékszerkezetüket: először szárított zellerrel, petrezse­lyemmel, majd póréhagymával, spenóttal é» kaporral. A nyolcvanas évek elején bekövetkezett olajárrobbanás miatt, az akkor még gázolajjal üzemelő Binder működtetése egyik napról a másikra gazdaságtalanná vált. A gond 1984-ben oldódott meg: ekkor vezették be a föld­gázt. Átállították a berendezést az ol­csóbb energiára és hamarosan egy Cer típusú tálcás szárí­tót építettek, amely megteremtette a le­hetőséget arra, hogy különféle gyümölcs- aszalványokkal és újabb zöldségfélék­kel gazdagítsák ter­mékskálájukat. Szabadszálláson ma már egy komoly szárítmány- és aszalvány-előállitó üzem működik. A Lenin Tsz sokat költött az esztendők során e beruházá­sokra, de tehette, mert termékei kere­Zöldségszárítmányok, gyümölcsaszalványok Szabadszállásról 9 Varga Lajosné a Binder szárítóban a tisztítógép garatjába tölti a zellert. settek a piacokon. Döntő többségük tőkés exportra kerül. így nem csoda, ha ez az ágazat évente — 60—70 milliós árbevétel mellett — tízmillió forintos nyereséggel járul hozzá a szövetkezet eredményé­hez. Ehhez viszont meg kellett teremteni a zöldségtermesztés feltétele­it, ami cseppet sem volt könnyű egy olyan vidéken, ahol az évi csapadék mennyisége jó ha eléri a 450—500 millimétert. Szűcs Sándor elnök tájékoztatása szerint ma már a tsz 3300 hektáros szántóterüle­téből 2200 hektárt tudnak öntözni. A vizigényes növényeket így aszályosabb esztendőkben sem fenyegeti veszély. Az alapanyag zömét a gazdaságban termelik meg, de a környező szövetkezetektől is vásárolnak. A zöldség- és gyümölcsfélék egy ré­szét a szárítóüzem mellett az idén létesített konzervüzemükben dol­gozzák fel. Vegyes savanyúságot, őszibarack-, meggy- és almabefőt-. tét készítenek, ezeket a Skála-Coop a hazai boltokban értékesíti. G.B. 9 Puskás Sándor tsz-tag a póréhagy­mát gyomlálja háztáji földjén. A háttér­ben jól látható a közös gazdaság egyik öntözőberendezése. NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS Hol tart építőiparunk? Hazai építőiparunk teljesítményének megítélésekor nem szokták alapul ven­ni a nemzetközi összehasonlító vizsgá­latok adatait. Nemcsak azért nem, mert ezekből igen kevés van, hanem azért is, mert hajlamosak vagyunk egy- egy ágazatunkat önmagához, tervéhez, saját igényeinkhez mérni. Pedig tanul­ságos az összevetés, hogy a hasonló vagy éppenséggel teljesen eltérő adott­ságú országok építőipara miként fejlő­dött az utóbbi években. A szakembe­reknek ugyanis szükségük van a fejlő­dési irányra, hogy eredményeinket és elmaradásainkat ahhoz mérve értékel­jék. De egész gazdaságunk számára nélkülözhetetlen a megmérettetés, hi­szen nyitottságunkhoz feltétlenül hoz­zátartozik a nemzetközi értékek isme­rete. A munkakultúra lemaradása Amikor más országokéhoz viszo­nyítjuk saját építőiparunkat, csínján kell bánni az adatokkal, mert a statisz­tikai gyűjtés eltérő módszerekkel fo­lyik. Az azonban pusztán tapasztalati úton is megállapítható az épületek mi­nőségi színvonalát tekintve, hogy a leg­nagyobb lemaradás a munkakultúrá­ban van. Sok oka közül most csak arra utalunk, hogy építőink elavult, lerom­lott gépekkel dolgoznak, a munkaerő szaktudása pedig gyakran elmarad at­tól, amit a kor megkövetel. A nyugati országokkal összehason­lítva nem pusztán a lakásépítésben van pótolni valónk, hanem elsősorban az otthonok használati és esztétikai érté­kében: nálunk vagy túl kicsi, vagy túl nagy az alapterület (az északi államok­ban nem divat „várakat” építeni, a 70 négyzetméter körüli otthon az általá­nos), mozdíthatatlan, változtathatat­lan az alaprajzi elrendezés, kisebb a berendezések választéka, gyengébb a kivitelezés technikai színvonala, s ezál­tal rosszabb és lassúbb is. A szocialista országokéval összevetve azonbán jobb a kép, néhány technikai mutatóban csupán az NDK előz meg bennünket. Ipari építésünkkel már nincsen szé­gyenkeznivalónk, igaz, az saját átla­gunkat is meghaladó színvonalú. Ezzel a szocialista országok élvonalába tar­tozunk, kivéve az építés szervezettsé­gét. A KGST-országok élmezőnyében A mezőgazdasági létesítmények kivi­telezői maradéktalanul megfelelnek a hazai igényeknek, ám ez nem jelent „dobogós” helyezést a világban. Külö­nösen akkor nem, ha arra gondolunk, hogy szakiparunk nem mindig áll hely­zete magaslatán. Márpedig ma a kül­földi építési piacokon ez alapkövetel­ménynek számit. További megmérette­tést jelentenek az élelmiszer-ipari üze­mek, amelyek színvonalában egyre ma­gasabbak a követelmények a nemzet­közi porondon. A kommunális, egészségügyi építés­ben viszont van már büszkélkedni va­lónk is, mert nemzetközi mércével mér­ve is jónak mondhatók szerkezeti rend­szereink, technológiáink. Ezek minősé­gét itt is a befejező munkák rontják le esetenként, valamint az alkalmazott és meglehetősen elavult épületgépészeti rendszerek színvonala. Néha mégis csodákra képes ez az ágazat, gondol­junk csak a Hilton Szálló építésére. Et­től függetlenül is a szocialista országok élmezőnyébe tartozunk, és tartozhat­nánk a világéba is, ha javítani tudnánk kommunális építésünk szervezettségén, m ezzel együtt csökkenteni a kivitelezés idejét. Nem csak magyar jelenség, hogy az utóbbi években csökkent az építési munkák aránya és növekedett a fenn­tartási megbízásoké, a karbantartásé, a felújításé. Ez a folyamat a nyugat-euró­pai országokban már korábban végbe­ment, ezért kidolgozták ennek építési módszereit, amelyeket hazánk is at tu­dott venni. Ebben különösen a szellemi tőke hasznosításának van nagy szere­pe, és újból fontosak lettek a kétkezi munkások, mert a felújításokat csak részben lehet iparosított technológiák­kal elvégezni. Az építési piacnak akármelyik szele­tét, területét vizsgáljuk is, önkritikusan megállapítható elég jelentős lemaradá­sunk az ipari háttérben, a szerkezetfej­lesztésekben. Ezek a világon mindenütt pénzbe kerülnek, és nálunk is az a tör­vény, hogy ezek fejlesztésének anyagi alapjai döntően az építőipari termelés növekedéséből származhatnak. A legfontosabb: a minőség Jól hangzó befejezésként: sok min­denre mondják manapság, hogy egy országnak olyan ipara (esetünkben: építőipara) van, amilyet megérdemel. Am ha ennek a sommás megállapítás­nak a mélyére nézünk, meg kell állapí­tanunk azt is, hogy eredményeink is vannak, s abban nagy szerep jutott az időben végrehajtott iparosításnak. A továbbfejlődéshez elengedhetetlen a háttéripar felzárkózása, a befejező szakipari munkák színvonalának javí­tása, a szervezettség nagy léptékű fejlő­dése. Sz. K. Új fejezet kezdődött a meteo­rológia tudományában, amikor az első meteorológiai mestersé­ges holdat földkörüli pályára ál­lították 1960-ban az USA-ban. Ez az új megfigyelési eszköz az időjárás-előrejelzés egyik leg­fontosabb problémájának meg­oldását segíti: az időjárás egész Földre kiteijedő területi és idő­beli folyamatának észlelését. Ezt az óceánok, sivatagok, sarki és trópusi területek roppant hiá­nyos észlelőhálózatával sokáig nem tudták megoldani. Pályája szerint kétféle meteo­rológiai mesterséges hold van: kvázipoláris és geostacionárius. Az előbbi elnevezés azt je­lenti, hogy a műhold keringése során csaknem a pólusok — Északi- és Déli­sarok — felett halad el. A geostacioná­rius műholdak pályasíkja az egyenlítő síkja. Nevük azt a jellemző tulajdonsá­gukat fejezi ki, hogy keringési idejük megegyezik a Föld forgási idejével, vagyis látszólag egy pont felett állnak. A geostacionárius műholdak pályama­gassága mintegy 36 000 kilométer, igy a feléjük eső földkorong csaknem egé­szét „látják”. A meteorológiai mesterséges holdak elsődleges feladata, hogy képi informá­ciót adjanak a Földről. Kezdetben erre a célra televíziókamerát használtak, ez egy adott területről pillanatfelvételeket készített, és az elektronikusan tárolt információt folyamatosan sugározta. A jelenleg működő meteorológiai mű­holdak képfelvevő rendszere ettől alap­vetően különbözik. A tévékamera he­lyét sugárzásmérő berendezések foglal­ták el, amelyek meghatározott hullám- hosszú sugárzásra érzékenyek. A kép soros letapogatással készül. Egy forgó tükör a műhold alatti területet tapogat­ja le soronként, és a detektált jelet su­gározza a földi állomásnak. Az infravörös tartományban a tár­gyak kibocsátott elektromágneses su­gárzása a hőmérsékletükkel arányos. A vizgőztartomány a légkör páratar­talmának kimutatására alkalmas. Eb­ben a tartományban nyeli el a vízgőz a legjobban az elektromágneses sugár­zást. A különböző spektrumok letapo­gatásából a földi vevőállomáson egy — a telefotó-berendezéshez hasonló — képrögzítő állítja elő a papírképet. Képünkön: egy olyan Föld-felvételt láthatunk, amelyet az amerikai típusú geostacionárius METEOSAT műhold készített. A felvételeken jól kivehetők az egyes felhőrendszerek (KS) Osztrák-magyar környezet­technológiai napok Tavaly szeptemberben Bécsben ren­deztek első alkalommal olyan környe­zettechnológiai szimpóziumot, ame­lyen osztrák és magyar minisztériu­mok, vállalatok, költségvetési szervek képviselői közösen tanácskoztak a kör­nyezetszennyeződés elleni teendőkről. E rendezvény folytatásaként hagyo­mányteremtő céllal az Ipari Minisztéri­um, valamint az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal közremű­ködésével szeptember 30-án, október 1-jén és 2-án osztrák—magyar környe­zettechnológiai napokat rendeznek Bu­dapesten. A rendezvény célja, hogy közvetlen együttműködési lehetőséget teremtsen a környezettechnológia fejlesztésével, ilyen jellegű termékek gyártásával, ér­tékesítésével, alkalmazásával foglalko­zó osztrák és magyar cégek között. Az Építők Rózsa Ferenc Székházában tar­tandó szimpóziumon az utóbbi évek környezettechnológiai erőfeszítéseit feldolgozó filmeket is bemutatnak. Az osztrák lel, a Zentralsparkasse und Kommerzialbank a rendezvény alkal­mából versenyt is hirdetett három kate­góriában (előadás, film, berendezés). Mindhárom kategória győztese a bécsi bank székházában osztrák közönség előtt is bemutathatja „tudományát”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents