Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-06 / 184. szám

máG mOLKYAJUAI, KCXBUUItM! XLll. évi. 184. szám Ára! 1,80 Ft 1987. augusztus 6., csütörtök Sevardnadze Genfbe utazott Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere tegnap Moszkvá­ból Genfbe utazott. A szovjet diplomácia vezetője beszédet fog mondani a genfi leszerelési ér­tekezleten. A moszkvai repülőtéren Edu­ard Sevardnadzét Nyikolaj Szljunykov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára és más hi­vatalos személyiségek búcsúz­tatták. Az olcsó gyorsház mégis drága?! (3. oldal) Szegény község gazdag hagyományai ' (4. oldal) TERV: A HARMADIK VILÁG ZENEKULTÚRÁJÁNAK TÁMOGATÁSA A Nemzetközi Kodály Társaság közgyűlése A hagyományokhoz hiven kétévenként, a nem­zetközi Kodály-szimpőziummal egy időben tartja közgyűlését a Nemzetközi Kodály Társaság, amely tizenkét évvel ezelőtt, 1975-ben itt, Kecskeméten alakult meg, száznégy — fele-fele arányban — ma­gyar és külföldi taggal. Azóta a társaság létszáma mintegy félezerre növekédett. A tagság harminckét országot képvisel, közülük tizenkettőnek nemzeti Kodály-társasága is van. A mostani közgyűlésen jelentették be, hogy a kö­zelmúltban Dániában és Írországban is alakult tár­saság, a görög résztvevők pedig alapítási szándé­kuknak adtak hangot. Mint dr. Eősze László pro­fesszortól, a társaság főtitkárától megtudtuk, kissé felborult a közgyűlés előre megtervezett program­ja. Az idén esedékes vezetőségválasztást ugyanis pénteken, a közgyűlés második menetében tartot­ták volna, viszont már a jelölőgyűlésen akkora egyetértés volt a tagság soraiban, hogy nem halo­gatták a döntést. Az örökös tiszteletbeli elnök, Kodály Zoltánná mellé újraválasztották elnöknek a japán Kazuyuld Tanimotót. A két alelnök Gilbert De Greeve zon­goraművész, az antwerpeni konzervatórium taná­ra és dr. Vikár László, a Zenetudományi Intézet osztályvezetője lett. Az egyik legfontosabb posztra, a titkár-pénztárosira Lois Choksy, a Calgary egye­tem professzora került. Ezenkívül még három el­nökségi tagot választottak Jean Sinor (USA), Al­bert Van Der Schoot (Hollandia) és Timo von Chreütlein (Finnország) személyében. A közgyűlésen már megegyezés született arról is, hogy hol rendezik az elkövetkezendőkben a Ko- dály-szimpóziumokat. Eszerint: 1989-ben Finnor­szágban, 1991-ben Kanadában, 1993-ban pedig az Egyesült Államokban. — Ez a hat évre történő előre tervezés annak a jele, hogy bízunk saját jövőnkben — fűzte az el­mondottakhoz dr. Eősze László. Bizakodásra ad okot egyébként az is, hogy a társaság létszáma egy­re növekszik, vagyis a kodályi gondolatok tovább­ra is vonzzák a hazai és a külföldi muzsikusokat, zenetanárokat. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a három éve meghirdetett ösztöndíjprogram. Eddig négy, most Kodály Zoltánná külön alapítványa segítségé­vel már évente öt külföldi vendég tanulhat a bu­dapesti Zeneakadémián, illetve a kecskeméti inté­zetben. Az idén először fogad kínai ösztöndíjast a Kodály intézet. A kodályi eszmék továbbvitelének egyik kézzel­fogható példája a Nemzetközi Éneklő Ifjúság Ko­dály Zoltán Kórusverseny. Tavaly rendezték meg másodízben, s mivel a gyermekkar kategóriában egy nyíregyházi kórus nyert, így ott tartották a díj­kiosztó gálát is. A kórusverseny érdekessége, hogy magnószalagon kell beküldeni a produkciót, s ez alapján bírál a nemzetközi zsűri. A harmadikat 1989-ben rendezik. A Nemzetközi Kodály Társaság évente. két bul­letint jelentet meg, amelyben előadásokat, tanul­mányokat tesz közzé. Az elmúlt évben adták ki a Reflections on Kodály című könyvecskét. Ebben huszonnyolc -külföldi „Kodály-hívő”, illetve -köve­tő emlékszik vissza a mesterrel való találkozásuk­ra, eleveníti fel hozzá fűződő élményeit. A gyer­mekkari verseny győzteseinek felvételeit nagyle­mezen adták ki, The Glory of Contemporary Cho­ruses of Children címmel, a japán Tanimoto pro­fesszor támogatásával. A pénteki összejövetelre a jövő kérdéseinek, ter­veinek megbeszélése marad. Szóba kerül majd, mi­ként tudná a társaság a harmadik világ országai­nak zenekultúráját támogatni. Végül is ezzel, ha át­tételesen is, de Kodály gondolatait alkalmaznák a gyakorlatban: segtséget nyújtanának áhhoz, hogyan gyűjtsék, hogyan őrizzék meg saját népzenéjüket, s miként tegyék alkalmazhatóvá az iskolai oktatás- ban. Ennek első lépéseként már az idén itt tanul a Kodály .intézetben egy trimidadi zenetanár. “* H. K. E. Az idén immár 42 esztende­je annak, hogy az amerikai légierő nehézbombázói — a nukleáris kor drámai nyitá­nyaként — 1945. augusztus 6- án és 9-én a földdel tették egyenlővé a két japáni várost: Hirosimát és Nagaszakit.. A terrortámadásnak — az utó­lagos következményeket is számba véve — mintegy 300 ezer ember esett áldozatul. Az Egyesült Allamók akkori po­litikai és katonai felső veze­tősége elsőnek vétett be olyan, merőben új típusú tömegpusz­tító harceszközt, amelynek alkalmazását a közvetlenül az összeomlás előtt álló Ja­pán ellen valófában semmi sem indokolta, hadászati szem­pontból tehát teljesen szük­ségtelen volt. Ugyanakkor, úgy gondolták: ezzel a de­monstratív cselekménnyel megalapozhatják a megfélem­lítésre épülő „erőpolitikáju­kat", rákényszerithetik aka­ratukat a Szovjetunióra. Erről a vágyálmukról soha sem mondtak le, még akkor sem, amikor elvesztették az ■atomfegyver monopóliumát. Ezután a „szuper-szupert”, a hidrogénbombát dobták a mérleg serpenyőjébe, amire — mintegy válaszul — a Szov­jetunió arra kényszerült, hogy megalkossa a maga termo­nukleáris fegyverét, majd pe­dig az interkontinentális bal­lisztikus rakétával egyenlít­se ki az amerikai távolsági bombázóerők fölényét. Ezzel ■ egyszer és mindenkorra meg­szűnt az USA számára az „óceáni wédőpajzs". A had­ügyi forradalom menetében ez minőségi fordulópontot jelzett, hiszen beállt a kölcsö­nös megsemmisithetőség ál­lapota. Az Egyesült Államok — és ez mindmáig érvényes — többé nem fenyegetheti büntetlenül, az öngyilkosság kockázata nélkül potenciális ellenfelét az „első csapással". Cáfolhatatlan tény, a fegy­verkezési verseny újabb és újabb szakaszait mindig Wa­shington kezdeményezte; Moszkva követte a kihíváso­kat, miközben fáradhatatla­nul azért szállt síkra, hogy az atomeszközöket örökre ik­tassák ki a nagyhatalmak ar­zenáljából, s minél előbb egyezzenek meg az általános és teljes leszerelésben. Ma már ott tart a világ, hogy a földi biológiai létet többszörösen megsemmisíteni képes nuk­leáris fegyverkészletek hal­mozódtak fel, s a hajdani Hi­rosima és Nagaszaki típusú „ősbombákat" a több száz kilotonnás és a megatonnás nagyságrendű, hatalmas rom­bolóerejű atomtöltetek ezrei váltották fel. Elérkeztünk ahhoz a kri­tikus határhoz, amikor az „overkill”, a „túlgyilkolás" eszközei immár alkalmatlanok bármiféle értelmes politikai cél eléréséhez, hiszen egy eset­leges atomháborúnak nem lenne — nem lehetne! — győz­tese. Rakéta- és ürkorszakunk­ban ennélfogva teljesen új ■ gondolkodásmódra, a lét és nemlét kérdéseinek egészen újszerű megközelítésére van szükség. Az emberiség fenn­maradásához nincs más al­ternatíva, mint bolygónk megszabadítása a tömegpusz­tító harceszközöktől, ahogyan azt az ezredfordulóig szólóan kidolgozott háromszakaszos szovjet leszerelési program ajánlja. A Reagan amerikai elnök nevével fémjelzett „csillag­háborús" terv nem vezet el az atomfegyvermentes világ megteremtéséhez, sőt ellen­kezőleg: a kozmikus térség militarizálása — kölcsönha­tásban a földi katonai előké­születekkel — • hadászati káoszt eredményezne, kiszá­míthatatlan és ellenőrizhe­tetlen folyamatokat indítana el, s elkerülhetetlenül kataszt­rófába sodorná a nemzetek közösségét. Az életben maradáshoz fű­ződő egyetemes érdekek szin­te parancsolóan követelik a SALT szerződési rendszer megerősítését, a kölcsönös önmérsékletet, a kalandor- ságra hajlamos katonai-hadi­ipari körök megfékezését, s határozott politikai akaratot feltételező közös leszerelési intézkedések mielőbbi kidol­gozását. Addig kell cseleked­ni, amíg nem késő. Az eszte- lenséggel szemben az érte­lemnek, a józanságnak kell felülkerekednie. Keleten és Nyugaton ezért egy a bélíi- szerető erők jelszava: soha többé Hirosimát! S. L. TARTÓSÍTÓIPARI ZÖLDSÉGTERMESZTÉSI TANÁCSKOZÁS Előadások a kertészet alapkérdéseiről • A poszterbemntotóa Bács-Kiskun megyei szakemberek munkál is láthatók voltak. • A Bugaci Aranykalász Szakszövetkezet ipartelepén termékbemutató várta a vendégeket. (Gaál Béla felvételei) Gazdag programot szervez­tek tegnapra az első nemzetközi tartósítóipari zöldségtermeszté- si tanácskozás résztvevőinek. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kecskeméti főiskolai ka­rán öt szekcióban reggel 8 órától délután fél ötig összesen huszon­három előadást hallgattak és vi­tattak meg. Napirendre került a tápanyag­ellátás termésmennyiségre és -minőségre gyakorolt hatása, a nemesítés és fajta-előállítás, a növényállomány sűrűsége és a palántanevelés korszerű tech­nológiája. Szó volt a víznek és más ökológiai tényezőknek a ter­més minőségére gyakorolt ha­tásáról is. Az előadások‘utáni vi­tából kitűnt, hogy légyen a kí­sérlet — Űj-Zélandtól Kanadáig — bárhol a világon, a szakem­bereket, nemzetiségre, lakhely­re való tekintet nélkül ugyan­azok a kérdések érdeklik. Délelőtt szervezték a főiskola aulájában a poszterbemutatót, összesen tizenhárom ország, zömében az előadásokhoz kap­csolódó. azokat kiegészítő adato­kat, fotókat tartalmazó táblái ad­tak számot a sokéves kutatások eredményeiről. Közülük kettő részben Bács-Kiskun megyé­ben. egy pedig teljes egészében itt készült. Az említett kettő a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium agrokémiai hálózata szakembereinek mun­kája. Egyet pedig dr. Nagyné dr. Fehér Irén. a főiskolai kar ad­junktusa készített. A fárasztó napot a Bugaci Aranykalász Szakszövetkezet tar­tósítóüzemében. illetve a Kiskun­sági Nemzeti Park bugaci táj­védelmi körzetében tett látoga­tással fejezték be a résztvevők. Ma az érdeklődési körüknek megfelelően, két csoportban, a2 ország más-más részeibe látogat­nak. Az egyik csoport a Kecske­méti Konzervgyár csemegeku­korica-, zöldbab- és uborkafel­dolgozó tevékenységével, majd a Szabadszállási Lenin Termelő- szövetkezet zöldségtermesztésé­vel és száritmánykészítésével is­merkedik. Ellátogatnak a Dusno- ki Munkás-Paraszt Termelőszö­vetkezetbe is, ahol zöldbab-fajta­bemutatót tekintenek meg, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kom­binátban pedig a csemegekuko­rica-termelés módszereit figyel­hetik, meg. A másik csoport úticélja a Nagyszénási Október 6. Terme­lőszövetkezet, a Magyar Hűtőipa­ri Vállalat békéscsabai gyára, a Kondorosi Egyesült Terme­lőszövetkezet, végül pedig, a Kecskemét—Szikrai ÁH ami Gaz­daság. Cz. 7. HÁLÁSAN FOGADTA A KUKORICA, A ZÖLDSÉG, A GYÜMÖLCS Jól jött az eső, de elkésett Itták A városiak talán már megs a mezőgazdászok azonban — kodé kiskunsági üzemekben — mé ban is megegyezik: a 24. órában jő tói kímélve meg a szövetkezetekei A Tiszaalpári Búzakalász Tsz- ben Rigó Béla főmezőgazdász úgy ítéli meg: az idei csapadék­nak a többéves aszály után csak „tűzoltó” szerepe van az igen rossz vizháztartású homokos te­rületeiken. Tény viszont, hogy a kukoricának ennél többet is se­gített. A háztájival együtt 400 hektáron termelnek takarmány-, 300 hektáron silókukoricát, ez utóbbi betakarítását, hála az eső­nek. egyes helyeken már meg is kezdhették. Most úgy tűnik, leg­alább a tengeriből nem lesz az Idén bevételkiesésük. Búzából ugyanis a több mint háromhetes kánikula és a koráb­bi aszály miatt a tervezett nyolc­millió forintos árbevételből csak négymillió teljesült. De legalább az aratás utáni munkákat, a tar­lóhántást. talaj-előkészítést se­gíti az eső. A 216 hektáros új telepítésű szőlejük a télen teljes mértékben elfagyott, a várt 20 millió forin­tos árbevételük elveszett, a fel­újítás, művelés költségei pedig ezen felül töhb millió forintos ki­adással terhelik a szövetkezetét. Az eső viszont jótékonyan hatott a felújított ültetvényekre. keveslik. Véleményük ab lék, további bevételkiesés Nagyon jól jött a csapadék a háztájival együtt 30 hektáron ter­melt paprikára, paradicsomra, a 87 hektáros dinnyére. Most már napsütéses meleg ■*— de nem ká­nikula — kellene. Madari Jenő, a Városföldi Dó­zsa Tsz elnökhelyettese arról tá­jékoztatott. hogy a közös gazda­ság 800 hektáros kukoricáját kri­tikus állapotban érte a száraz forróságot felváltó csapadékos időjárás. A 24. órában jött, de elkésett: az aszály okozta eddigi kárt már nem teheti jóvá, viszont a nagyobb bajtól megmentette a szövetkezetét. Két-három héttel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy nem lesz meg tengeriből a terve­zett héttonnás hozam, most ab­ban reménykedhetnek, hogy mégis megközelítik az ebben a térségben igen jónak mondható átlagtermést. A 600 hektáros napraforgójuk eddig is jó termést ígért, az eső tovább javította a kilátásokat. „Utolsó pillanatban” kapott csa­padékot a 150 hektár cukorrépá­juk, nagyon jót tett a lucernának, valamint a legelőnek, ami a nagy létszámú állatállomány miatt lé­nyeges. Mindemellett igazán fi­gyelmen kívül hagyható az a gond, amit az eső az aratás be­fejezésének késleltetésével, a gabonatáblák rohamos felgyo- mosodásával. valamint azzal okoz, hogy a betakarított terményt is­mét szárítani kell. A Kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Tsz-ben — mint azt Tóth László, a növénytermesztési főágazat vezetője elmondta —, a kánikula, illetve az aszály utá­ni kevés eső csak arra volt elég, hogy a növények fellélegezzenek. Augusztus 4-én és 5-én viszont az összesen 20,3 milliméter csa­padék a nagyobb ibevételkiesés- től mentette meg a szövetkezetét. Az igen értékes hibrid vetőmag­kukoricát 700 hektáron termelik, ennek nagy hányadát öntözik ugyan, az eső mégis nagyon jót tett a növényeknek. Most már okkal bízhatnak abban, hogy hib­ridből a tervezett 3,2 tonnás, a 200 hektáros siló- és a 600 hek­táros takarmánykukoricából a hattonnás, sőt további esővel az ezt meghaladó átlagtermés Is meglesz. Szilvából kiemelkedő meny- nyiségre, 500 tonnára számítanak az idén, a termés nagy részét a skandináv államokba exportál­ják. Az eső lelassította a termé­szetes hullást — ami a szilvának „szokása” —, ennek eredménye­ként sokat javul a termés minő­sége. A. M. WASHINGTONI TERVEK Újabb bajóraj indul az öböl felé Iráni haditengerészeti egysé­gek felvonultak a Perzsa-öböl és a Hormuzi-szoros hadászati fontosságú pontjaira és készen állnak minden agresszió vissza­verésére — jelentette az ÍRNA iráni hírügynökség. Időközben megkezdődött a „Mártíromság" fedőnevű hadgyakorlat második, haditengerészeti szakasza. Ko­rábban már felszólították a ha­józó hatalmakat arra, hogy a háromnaposra tervezett had­gyakorlat idejére hagyják sza­badon az iráni parti vizeket, az öbölben, az Ománi-öbölben, és a kettőt összekötő Hormuzi-szo­rosban. A hétfőn éjjel kezdődött manővereket — az amerikai flot­tatüntetés ellenére — szerdáig nem kisérte incidens. A Pentagon aggodalommal nyi­latkozott a hadgyakorlatokról, ám hozzátette: az Egyesült Ál­(Folyta.iás a 2. oldalon.)-v | Szedik az almát Izsákon • Szedik az almát az Izsáki Sárfehér Tsz-ben. Huszonöt hektár karai almája van a szövetkezetnek. Az idén még csak 12—13 vagon gyümölcsre számítanak a most termőre fordult fiatal ül­tetvényről. A múlt évekhez hasonlóan, az idén Is jelentős alma­exportot terveznek. Sajnos, a rossz idő miatt mintegy 100—1511 vagonnal kevesebbet tudnak eladni, mint tavaly. (Pásator Zoltán felvétele) 3

Next

/
Thumbnails
Contents