Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-05 / 183. szám

1987. augusztus 5. 0 PETŐFI NÉPE 0 3

Mibe kerül gyermekeink nyári öltöztetése?

Vélemények árakról» j választékról, hiánycikkekről

A gyermekruhák árának apróbb- nagyobb emelkedése a gyermeket vállaló, kis fizetésű, pályakezdő, lakásra- berendezésre gyűjtő fiatal házasokat érinti leginkább. A megye három városában érdeklődtem, hogyan vélekednek a vásárlók, a kereskedők és a forgalmazók az árakról, a választékról és a hiánycikkekről.

Egy, kislányaival sétáló fiatal anyukát szólítok meg Kiskunfélegyházán, hogy megkérdezzem: Hogyan és menynyiért öltözteti gyermekeit?

Butikruhákra nincs pénzem

— A pénzemet gyermekruhákra elkölteni sohasem okozott problémát. A választék szerintem mindig nagyobb, mint amit az én pénztárcám megenged. Egyetlen dolgot keresek hiába, 22-es gyermekcipőt. Kisruhákat sokat kaptak, de örököltek is a lányok barátoktól, rokonoktól. Butikruhákra nincs pénzem, inkább a piacon vásárolok gyermekruhát vásárosoktól válaszolja a fiatalasszony.

A Csöpi gyermekruházati szaküzlet vezetője, Bertalan Gyula szerint ki tudják elégíteni a vevők igényeit, bár az áruellátásban vannak apróbb fennakadások.

— Hiánycikk? — kérdezem

— A 19—23-as Siesta gyógybetétes gyermekcipő. Az anyukák nagyon keresik.

— A gyermekruhák árait megfelelőnek tartja? — kérdezem.

— Sokat emelkedtek az árak. Régen a szülők megsértődtek, ha gyermekeik használt ruhát örököltek, most köszönettel elfogadják.

0 Így olcsóbb: hosszú nadrágból rövidet (Méhesi Éva felvételei)

Minél divatosabban

Tiszakécskén a leértékelt áruk üzletében Bodnár Erzsébet üzletvezető elmondja, hogy sokkal több gyermekruhát is el tudna adni. Érdekesnek tartja, hogy a háromszáz forintos ruhákat sokszor hamarabb elviszik, mint a nyolcvanforintosokat: a vásárlók egyre inkább szeretnék divatosan öltöztetni a gyermekeiket.

Az áfész ruházati áruházban egy négyszeres nagymama szerint mindenből több, nagyobb választék kellene. Drágák a ruhácskák. A gyermekosztály vezetője, Csemus Gyuláné is bekapcsolódik beszélgetésünkbe. Elpanaszolja, hogy a forgalmazók sokszor figyelmen kívül hagyják a kisebb boltok rendeléseit: már hetek óta nem kapnak bébicipőt és valószínű, az idén nyáron már nem is fognak, mert a cipőipar már az őszi—téli árukat készíti.

— Az árak reálisak?

— Mint gyakorló nagymama és mint kereskedő is mondhatom, hogy nem lehet reális egy 200 forintos bébicipő, napozó, vagy rugdalózó, hiszen azt a gyermekek legfeljebb 1—2 hónapig viselhetik.

Tavalyi Suliszoknyák

A kecskeméti Centrum Áruház bébiosztályán nézelődve tapasztalom, hogy a választék nagy, az árak változóak. Itt is láttam 300 forintnál drágább árukat. A gyermekcipőpolcokon a kínálat szegényesebb. Az elárusitónő szerint már nem valószínű, hogy nyári gyermekcipőt kapnak. Szűcs Istvánná, a gyermek- osztály vezetője elmondja, hogy el vannak látva bőségesen lánykaruhákkal, de az árak bizony elég borsosak. Hiánycikk azonban a fiú nyári pantalló. Áruik sokszor nem tudják felvenni a versenyt divatosságban a butikárukkal. (Ámi 85/86-os Suliszoknyácskák- kal nehéz is lenne).

Csorba Jánosnak, a Topán Cipőkereskedelmi Vállalat kecskeméti leraka- ta vezetőjének közvetítem a kereskedők és vásárlók panaszait.

— Jelenleg minden úgynevezett kis- ker folytathat nagykereskedelmi tevékenységet — vásárolhat a gyártól — s viszont: a nagykerek is eladhatnak közvetlenül a vásárlóknak — mondja a lerakatvezető.

— Dotációmegvonás a gyermekcipőkön egyelőre nincs, döntés ez ügyben még nem született. Amit a vásárlók áremelkedésként érzékelnek, az a nyersanyag, kellékanyag, szállítási áremelkedések következménye. Elmondja még, hogy a Siesta cipőt a Szombathelyi Cipőgyár készíti: véges gyártókapacitással. Utánrendelésre valóban nincs mód. Egyébként az ortopé- dusok szerint egészségesebb a lapos, széles lábfejfi cipő — fűzi az elmondottakhoz Csorba János.

Cserny Jánosné, a Röviköt kecskeméti lerakatának raktárház-igazgatója az időszakos hiánycikkek előfordulásának okaként említi azt, hogy a termelők nemegyszer késve szállítanak. Kötbért, késedelmi díjat felszámít ugyan a megrendelő, de attól nem lesz áru a pultokon. A másik ok: az üzletkötők sokszor egy konkrét gyártóhoz ragaszkodnak, nem elégszenek meg a keresetthez hasonló árucikkel.

— A butikárak visszaszorítására divatos, közepes árfekvésű árut gyártunk bedolgozó szövetkezetekkel. További választékbővítésre szükség van, már csak azért is, mert áz import dollárkeretünket alaposan leszűkítették—mondja az igazgatónő. „ „

O. Horvath Márta

AH. Birkatürelem?

népmesében is megállná a helyét. A juhász a major kapujában bátran szembenéz a rábízott nyájat visszakövetelőkkel. A következő szavakkal fogadja a bizottságot, melyben a szövetkezet vezető emberei, a hatósági tanúk mellett a községi rendőr is megtalálható: — Nem engedek be senkit. Csak a testemen keresztül vihetnek el innen egyetlen birkát is. A tucatnyi hivatalos ember visszahőköl ekkora elszántság láttán, s rövid tanakodás után dolgavégezetlenül elkullognak.

Valahogy így játszódott le a nevezetes eset Fülöpszállás határában, a Kígyóháti majorban. Nem mese tehát, melyről szó lesz, hanem valóságos történet. A népmeséktől abban is különbözik, hogy itt nem könnyű első pillantásra eldönteni, ki az erősebb, ki á gyöngébb, kit segít, kit akadályoz tetteiben a törvény. Hiába no, gyakran előfordul az ilyesmi korunkban, különösen a gazdasági élet időnként fantasztikumba hajló meséiben. A mi vidékünkön gyakori főszereplője e szövevényes eseteknek az egyik legbé- ketűrőbb állat, a birka.

Történetünk több mint két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a helybeli termelőszövetkezet elhatározta: felszámolja veszteségessé vált juhászati ágazatát és bérbe adja majorjait, birkáit. Meg is kötötték a szerződést két vállalkozóval. Egyikükkel nem is volt gond — ma sincs —, betartotta a szerződésben vállalt feltételeket. Gondozta a továbbra is a szövetkezet tulajdonát képező jószágokat és pontosan fizette a nem csekély bérleti díjat.

A másik juhász működésével azonban nem sokáig lehettek elégedettek. Az állatorvosi vizsgálatok azt mutatták, hogy legyengült az ezernél több anyajuh, sok közöttük a sánta, a tenyészkosok pedig any- nyira rossz kondícióban vannak, hogy alig képesek ellátni fontos feladatukat. Amikor pedig a juhász — a szerződéstől eltérően — nem a szövetkezeten keresztül értékesítette a bárányokat és a gyapjút, végképp megromlott a viszony a partnerek között. Egy májusi napon a vezetőség úgy döntött, azonnali hatállyal felmondják az ötéves bérleti szerződést.

Ekkor játszódott le a fenti jelenet. A juhász nem adta ki a birkákat, sőt, be sem engedte a gazdaság megbízottait a bérelt majorba. A szövetkezet bírósághoz fordult, s megkezdődött a pereskedés.

Ezen a ponton érdemes kissé elidőzni. Az események nem sürgetnek bennünket, mert a következő egy évben egy lépést sem haladt a megoldás felé az ügy. Pedig közben mindenki tette a dolgát. A téesz perelt, a hatóság ügyintézett, a bérlő pedig legeltette a juhokat. Ők szegények semmit sem vettek észre a fejük fölött kibontakozó csetepatéból. Továbbra is sovány volt a koszt, kopott, fogyott a nyáj. Lassan felényire apadt. A gyapjasok mit tehettek, tűrték mindezt birkatürelemmel.

Az olvasónak viszont, gondolom, fogytán már a türelme. Sorolja magában a válaszra váró kérdéseket. Ezt teszem én is. Nehéz ugyanis magyarázatot találni például a termelőszövetkezet tehetetlenségére. Eleinte, mint mondják, nem akarták elrontani a viszonyt a renitens bérlővel. Pedig gyorsan kiderült, hogy ez esetben rosszul választottak. Nem győződtek meg kellő alapossággal hozzáértéséről és szándékairól. Óvatlanok voltak a szerződés megszövegezésénél is. így fordulhatott elő, hogy a juhász az állatorvosokat beengedte a majorba — hiszen ezt a szolgáltatást in-, gyen biztosították számára —, viszont a gazdaság szakembereit egyszerűen kitiltotta a közösség tulajdonát képező területről.

Akadt olyan téesztag, aki azt mondta: — Elég egy intés, s ő — társaival — visszaszerzi a közös vagyont. No, de ki vállalja egy ilyen döntésért a felelősséget? S egyáltalán: célravezető lehet mondjuk a verekedés egy gazdasági természetű vita eldöntésében? A téesz főállattenyésztője így fogalmazott: nem akartunk semmi olyat elkövetni, amit később a bíróságon felhasználhatnak annak bizonyítására, hogy megszegtük a szerződést. Túlságosan is igyekeztünk tiszteletben tartani a törvényt.

íme, itt a következő kérdés, mely szintén magyarázatra vár. Mi ilyen esetben a hatóság szerepe? Hisz végső soron, ha a szövetkezet birkái döglenek, ezzel a társadalmi tulajdonban is kár esik. Persze a polgári peres eljárás során a bíróság feladata, hogy mindkét fél érveit elfogulatlanul mérlegelje, s minden tekintetben megalapozott döntést hoz. Az egyéves procedúra a kiskőrösi bíróságon, mely a peres eljárás megszüntetésével fejeződött be, számomra mégis hosszúnak tűnik. Különösen, hogy az állatállomány leromlását végül már az Országos Állategészségügyi Intézet szakembereinek vizsgálata is igazolta. Időközben a rendőrségtől a népi ellenőrzésig több szervezet is foglalkozott az üggyé duzzadt vitával. Egy beszélgetés során az érintett szövetkezet elnökétől hallottam a keserű kifakadást: — Ha valaki ellop két zsák búzát a közösből és tetten érjük, felelősségre tudjuk vonni. Ha viszont a szemünk láttára teszi tönkre a kétmilliót érő birkanyájat, tehetetlenek vagyunk.

Nem esett eddig szó az ügy főszereplőjéről, magáról a juhászról. Vajon neki miért áll érdekében, jiogy a megromlott bérleti viszonyt minél tovább fenntartsa? Ez esetben az újságíró is csak feltételezéseire hagyatkozik. Ugyanis a Kígyóháti majorban neki is utat mutattak. Annyit azonban megtudott, hogy a bérlő tartozása jócskán túlhaladta már az egymillió forintot. Ebben benne van az elhullott állatok értéke, s az a haszon is, melyet két éve, mióta nem fizeti a szerződésben vállalt díjat, saját maga tesz zsebre. Tartozása ma már akkora, hogy szinte lehetetlen behajtani. Különösen, mivel a téesz által a szerződés- kötéskor elfogadott garancia nem más, mint a lánytestvére dunántúli házára bejegyzett jelzálog. A házban benn lakik a többgyerekes család, így azután a szövetkezet kedvező döntés esetén sem juthat egykönnyen tartozásához.

Az ügy jelenleg a megyei bíróság előtt van, s nehéz lenne megjósolni, hogy milyen ítélet születik majd a szövevényes, jogi és egyéb ellentmondásokkal átszőtt vitában. Egy biztató fejleményről azonban beszámolhatunk. Néhány napja a bíróság egy másik juhász felelős őrzésére bízta a megmaradt állományt — félezemyi juhot — arra az időre, amíg a per lezárul.

S, hogy mikor rendeződik véglegesen a hányatott múltú nyáj sorsa? Alighanem, erre csak a birkák következő nemzedéke kap majd megnyugtató választ. Nem baj. Ők bírják türelemmel...

Lovas Dániel

eSSsa&sRBtm

HATÁROZAT ÉS RENDELKEZÉS AZ IFJÚSÁGI PARLAMENTEKRŐL

Az Ifjúsági és Sport Közlönyben, az ÁISH hivatalos lapjában megjelent a Minisztertanács határozata és az ÁISH elnökének rendelkezése az 1987/88. évi ifjúsági parlamentekről, s megrendezésük egyes kérdéseiről.

Korábban a Minisztertanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a

KISZ Központi Bizottsága együttes határozatban szabályozta az ifjúsági parlamentekkel összefüggő kérdéseket. Az új határozat a SZOT-tál, a KISZ KB-val és a szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel egyetértésben született, ugyanakkor erősödött állami jellege.

Az ifjúsági parlamenteket, illetőleg

diákparlamenteket — az ÁISH elnöke által szabályozott keretekben — 1988. június 30-áig kell megrendezni valamennyi közép- és felsőfokú nevelési— oktatási intézményben, továbbá azoknál az állami szerveknél és gazdálkodó szervezeteknél, ahol legalább tíz fiatal dolgozót foglalkoztatnak.

JAVULT AZ ÁGAZAT DEVIZAMÉRLEGE

A könnyűipar első féléve

A könnyűipar első féléves gazdálkodása összességében kedvező volt, a termelés folyóáron értékelve több mint 6 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakáét.

Jelentős termelésnövekedést könyvelhet el a bútor-, a papír- a nyomdaipar, a_ len-, kenderipar és a rövidáru- ipar. Átlag feletti teljesítményt értek el a textilipari vállalatok. Alapanyagellátási, munkaerő- és esetenként piaci problémák nehezítették viszont a kötő-, a bőr-, a cipő- és a konfekcióipar termelését. Ezek a szakágazatok nem érték el az előző évi termelési szintjüket, azonban júniusban fellendülés tapasztalható e területeken is.

A könnyűipar konvertibilis exportja 1987 első felében 34,4 százalékkal növekedett, miközben az importbővülés mindössze 7 százalékos volt, így az ágazat devizamérlege csaknem 30 millió dollárral javult. A jelentős eredmény eléréséhez nagymértékben hozzájárultak a textilipar és a textilruházati ipar gazdálkodó egységei. Emeli teljesítményük értékét, hogy ezek az ágazatok konvertibilis exportjuk több mint 80 százalékát fejlett tőkés országok piacain értékesítik. A konvertibilis elszámolású export ilyen kiugró növelését a vállalatok rugalmas alkalmazkodóképessége a piacorientált gazdálkodás és a gyártmányszerkezet folyamatos korszerűsítése tette lehetővé. Az exportnövekedést jól segítette a pályázati rendszer, amiben a könnyűipari vállalatok súlyarányukat jóval meghaladó mértékben vettek részt. Számos könnyűipari vállalat bátran élt a piaci szelekcióval, bővítette értékesítési körét, új. vevőket szerzett. Elsősorban az északamerikai és a japán eladások növekedtek számottevően.

A könnyűipari szerkezetváltást a vállalatok és szövetkezetek az egész ruházati ipart átfogó munka- és üzem- szervezéssel, technológiai fejlesztéssel érték el. Széleskörűen elterjedtek a gyártmányfejlesztési stúdiók, s ezzel főként a textilruházati iparban meggyorsult a divat követése, a mintázás gyorsasága. A vállalati szervezetkorszerűsítések eredményeképpen több rugalmas kisvállalat jelent meg a piacon, s bővült a leányvállalatok köre is. A korszerű és divatos termékek gyártásához nagyban hozzájárultak a tőkés cégekkel kialakított kooperációk is.

Mivel a könnyűipari beruházások mértéke elmarad az ipar átlagától, a gazdálkodó egységek beruházási forrásaikat gépbérlettel bővítették, ezzel növelték kapacitásukat, javították műszaki színvonalukat. Több vállalat tőkés országoktól vásárolt használt gépeket műszaki fejlesztésre.

Az év hátralévő időszakában nem számolhatnak a termelési feltételek kedvezőbb alakulásával a vállalatok és az ipari szövetkezetek, sőt, a belföldi piac igényeinek csökkenése, valamint anyagellátási gondok várhatók. Éppen ezért a gazdálkodó egységek csak akkor képesek első féléves eredményeiket megtartani, ha továbbra is rugalmasan gazdálkodnak, s folytatják a már megkezdett szerkezetátalakítást. A dollár- export sikerei ellenére az is figyelmeztető, hogy a könnyűipar szocialista exportja az első félévben 3 százalékkal elmaradt a tervtől. Az okok elsősorban az év eleji szállítási lemaradásokban és kiszállított termékekre érkezett minőségi kifogásokban keresendők.

VESZÉLYBE

került Peti egyeduralma a minap, s nagy családi dialógus bontakozott ki a szülészetről hazatérő anyuka hozta kistestvért illetően. Zolika jöhetett volna egy-két évvel előbb is, akkor talán könnyebb lett volna elfogadtatni. De Peti elmúlt már ötéves, és a trónfosztás váratlanul érte.

Előbb nem akarta látni Zolikát, a betolakodót, aztán belopódzott a szobába, s felrázta a trónkövetelőt, megcibálta a haját, egyáltalában: kíméletlenül viselkedett. Nem volt trónfosztás, Peti is a szülők kegyében van, a helyzetmegítélésben azonban eltérnek a vélemények.

Mulasztás volt az eseményre Petit nem felkészíteni. Az ötéves fejbe most alig fér bele a nyugtató szó. A válasz: dacolás a szülőkkel, étellel, ajándékokkal szemben, s az alkalomra várás, hogy a jövevényhez férkőzhessen sérelmét megtorolni.

— Nem értem, én nem voltam ilyen — fájtat a férj. — Négyen voltunk testvérek.

— Én sem tudom felfogni, a húgomat és az öcsémet szinte én neveltem fel — meditál a feleség.

— Valamit elmulasztottunk. Igen, de rendbe kell tenni a dolgot — ez a szülői közmegegvezés.

— Nekem ez (mármint Zolika) nem kell! Miért nem viszitek vissza? — ez Peti refrénje. — Olyan jó volt eddig hárman!

— Lehet, itt tudom megfogni! — gondolja az anyja.

— Tudod Peti, hogy apuval mi is milyen jól megvoltunk, míg csak ketten voltunk? — Petire nem hat az érv, konokul a visszaadás mellett kardoskodik. Néhány újabb inzultusnak is szerét ejti, ha csökken anyu figyelme a fehér gyermekágy irályában.

Mindketten érzik, valamit elmulasztottak Peti nevelésében, most azonban sürgősebb Zolika nyugalma. Petit lg kell csillapítani. Apu vállalja a szerepet.

— És ahhoz mit szólnal,r ha Zolika után még egy kistestvérkéd is lenne?... És akkor öten lennénk ...

Ez talál. Peti már tud számolni, s a kevésbé rosszat választani. Meglepő a fordulat: új hadállásba vonul. Elővédként őrzi a fehérhálós ágyacskát, szeme az előszobaajtón. Ott jött be anyu Zolikával néhány hete.

Hát ez a történet. A mulasztásokat utólag nehéz helyrehozni, de nem reménytelen.

B. K.

EGYELŐRE HÁROM TÍPUS

Videoton tévék magyar—francia együttműködéssel

Korszerű televíziócsalád sorozatgyártásának megkezdésére készül a székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat. A gyártási technológiát a francia Thomson cégtől vásárolta, a gyártásra kerülő készüléket pedig — figyelembe véve az itthoni igényeket, valamint a hazai üzemekben és a szocialista országokban előállított alkatrészek felhasználásának lehetőségét is — a két vállalat szakemberei közösen fejlesztették ki.

Az új termék nemcsak a hazai választék bővítését, minőségének jelentős javulását eredményezi, hanem előreláthatóan kelendő lesz a szocialista és tőkés országokban is. A tetszetős külsejű, korszerű belső felépítésű, műszakilag igen megbízható készülékek mikroprocesszor-programját ugyanis úgy alakították ki, hogy kisebb módosításokkal többféle szabvány szerint is működtethetők, illetve bármely adóra ráhan- golhatók legyenek. Az exportképességet az is növeli, hogy a készülékek továbbfejlesztéssel, illetve megfelelő berendezések beiktatásával alkalmasak lesznek a műholdas adások vételére is.

Az 1,2—1,5 milliárd forintba kerülő fejlesztési program megvalósítása tavaly kezdődött, s a jövő év első negyedében fejeződik be. Az új készülékek sorozatgyártása 1988 második felében indul, s jövőre előreláthatóan 30—50 ezret gyártanak belőlük.

Egyelőre Három típust gyártanak majd: egy mechanikus kezelésű készüléket, s annak távszabályozós, valamint a tele- text-adások vételére alkalmas változatát. Később az igé-. nyéknek és a piaci keresletnek megfelelően bővítik a választékot. A gépek egy része már megérkezett, végeztek pz új tv-család gyártásának otthont adó épület felújításával, s folyamatosan végzik a technológiai szereléseket.

A Videoton televiziógyártásának megújítása a háttéripar fejlődését is segíti: a szükséges alkatrészek gyártására máris több hazai nagyüzem vállalkozott. A Remix gyártási eljárást vásárolt bizonyos alkatrészek előállítására, a Mikroelektronikai Vállalat az áramkörök gyártására készült fel, a Mechanikai Művek pedig kondenzátort fejlesztett ki az új Video- tontévékhez.

A szabályozás — többek között a KISZ Központi Bizottsága szorgalmazására — jelentősen egyszerűsödött. Növekedik az új rendelkezések értelmében az intézmények, a munkahelyek ifjúsági közösségeinek szerepe, mert hatáskörükbe utaltak korábban központilag szabályozott kérdéseket. így azokat az előírásokat, amelyek az ifjúsági parlamentek összehívásáról, megrendezéséről, a szavazati joggal részt vevők köréről, a válaszadás szabályairól szólnak. A fiatalok más ifjúsági rendezvénye, például diákközgyűlés, évfolyamgyűlés adott esetben átveheti az ifjúsági parlament jogosítványát, szerepét. Nincs kötelezően előírt felmenő tanácskozási rendszer sem, az országos ágazati (alágazati) ifjúsági parlamentet az érdekelt munkahelyi ifjúsági parlamentek többségének kezdeményezésére kell megrendezni.

A részvételi korhatár e fórumon eddig általánosan 30 év volt, de legfeljebb 35 éves korig teijedhetett. Most az állami szerveknél, a gazdálkodó szervezeteknél munkaviszonyban álló fiatal 30. életévének betöltéséig jogosult részt venni az ifjúság parlamenten, illetve ettől csak két évvel lehet eltérni.

Az ifjúsági parlament hatáskörébe tartozik az is, hogy értékelve az ifjúsági törvény, az előző parlamentek határozatainak végrehajtását, dönthet felsőbb szintű intézkedésekre vonatkozó javaslatok továbbításáról is. Eddig nem szerepelt a szabályozásban, és most jelentősen növeli az ifjúsági parlamentek szerepét, hogy létrehozhatnak munkabizottságokat és felkérhetnek ifjúsági közösségeket, hogy működjenek közre a döntések végrehajtásában.